[Név] - a neved/karaktered neve

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   A törpök között guggoltál, és figyelted, ahogy az őrök a deszkákon lépkedtek. Társaidnak nehezére esett csendben maradni, és éppen ennyire nehezen ment nekik, hogy ne mocorogjanak folyamatosan. Ahogy elvesztetted szem elől az őröket, Thorin felé fordultál, aki téged nézett. Aprót biccentettél, mire a törp tovább küldte a többieket. Mikor te következtél, gyors, kecses mozdulatokkal rohantál fel a törpökön, és beugorva az ablakon a fegyvertárba jutottál. Vigyorogva néztél körbe, majd az egyik állványhoz lépve felkaptál néhány kardot. Nem figyeltél különösebben a környezetedre, ahogy a magadnak megfelelő kard után kutattál, ezért nem is segíthettél Kilinek. Ráadásul a törp ezúttal nem volt sérült, ezért nem is gondoltad, hogy leesik.

   Mégis így történt, és hangos csörömpölésével felvonta a figyelmet rátok. Azonnal Kilire néztél, aki éppen feltápászkodott a lépcsőn. A törp arcán látszott a rémület. Gyorsan megragadtál egy kardot, de ahogy megfordultál máris egy lándzsa hegyével néztél szembe. A fogaid csikorgatva bámultál az őrökre, miközben magadban szidtad az ostobaságodat. Számítanod kellett volna rá, hogy még ha nem is volt sérült, Kili akkor is eleshetett a lépcsőn. A férfiak megragadtak, és a törpökkel együtt lökdösni kezdtek egy irányba. Nem próbáltál szabadulni, pontosan tudtad, hogy mi fog történni.

   Hagytad hát, hogy a város utcáin átvezetve az uruk háza elé hurcoljanak. Ott aztán megálltál, és a törpök mellett nézted a kinyíló ajtót. A város ura, és Alfrid lépett ki a házból, egyikük sem tűnt boldognak, ahogy rátok néztek.

   – Ez egy elszánt zsoldosbanda uram, semmi kétség – mondta Alfrid.

   – Fékezd a nyelved – szólalt meg most Dwalin, majd előrelépve a sorból beszélni kezdett. – Te nem tudod, kivel beszélsz. Ez itt nem egy közönséges bűnöző. Ő itt Thorin, Thrór fia, Thráin fia.

   – Mi Erebor törpjei vagyunk – mondta Thorin. Nem vitatkoztál az állítással, habár sem te, sem Bilbó nem volt törp, és egyikőtök sem Ereborból származott. – A honunkat jöttünk visszakövetelni. Emlékszem még a városra a régi szép időkből. Selymekkel, és ékkövekkel teli hajóflotta horgonyzott a kikötőben. Ez nem egy elhagyatott Tóváros volt, hanem a központja minden északi kereskedelemnek. Visszahoznám e dicső napokat. Felszítanám a törp kovácsműhelyek tüzét, és megint bőség, és gazdagság áradna Erebor termeiből!

   – Halált – kiáltotta egy másik hang, túlharsogva a tömeg üdvrivalgását. Anélkül is tudtad, hogy ki volt az, hogy arra kellett volna fordulnod. – Azt fogsz ránk hozni Thorin. Sárkánytüzet, és romokat. Ha felébreszted a szörnyet, mindnyájunkat elpusztít.

   – Hallgathattok erre az ellenkezőre, de én azt ígérem nektek, ha sikerrel járunk, mind osztoztok majd a hegy kincseiben – mondta Thorin, és ezzel úgy tűnt meggyőzte a tömeget. Azonban arra senki sem számított, hogy Bard megragadja a kezed, és a tömeg elé rántva ismét beszélni kezd. Láttad ahogy a törpök azonnal megfeszültek, és feléd mozdultak.

   – Ha nekem nem hisztek, higgyetek valakinek, aki látja a jövőt! – kiáltotta ő, mire mindenki azonnal feléd fordult. A törpök is, ők is tudni akarták, mi a jövőjük. Bard rád nézett. – Mondd meg nekik [Név]! Tudom, hogy te tudod mi lesz ebből! Nem engedheted, hogy meghaljanak, csak mert a törpök senkivel sem törődnek magukon kívül!

   Néhány másodpercig haboztál. Mit kellett volna tenned? Nem árulhattad el, hogy mi fog történni. De Bardnak igaza volt. Hatalmadban állt volna megakadályozni legalább pár ember halálát. Tenned kellett valamit. De nem árulhattad el a törpöket sem. Amióta Középföldén éltél ők voltak a családod. Lassan szóra nyitottad a szád.

   – A törpöknek el kell jutniuk Ereborba – jelentetted ki. – Ez a sorsuk Bard. Velük tartok, és kiállok mellettük, bármi is történjen. Azonban nem tagadhatom, hogy a jövő nem ennyire egyszerű. Nem tudom, hogy mit kellene tenned, hogy megváltoztasd a jövőt. Nem mondhatok többet.

   A tömeg zúgolódni kezdett, Bard dühösen nézett rád, míg a törpök hálásan figyelték alakodat. Kissé a törpökre mosolyogtál, majd egy utolsó sajnálkozó pillantást vetve Bardra a társaid közé léptél. Neked ott volt a helyed. Habár tudtad, hogy nem volt helyes hagyni, hogy Tóváros elpusztuljon Smaug miatt, nem tehettél semmit. Végighallgattad a történetet Girionról, és figyelted Thorin arcát, amikor kiderült, hogy Bard volt a leszármazottja. Ezután Bard már semmit sem tehetett.

   – Nincs rá jogod – mondta ezért Thorinnak. A törp felnézett rá. – Nincs jogod belépni a hegybe.

   – Csak nekem van jogom rá – felelte Thorin, majd hátat fordítva Bardnak a város ura és Alfrid felé fordult. – A Tóváros urához szólok most. Gondoskodsz róla, hogy beteljesüljön a jövendölés? Osztozol-e te is népünk nagy vagyonában? Mit mondasz?

   – Én azt mondom, hogy légy üdvözölve! – jelentette ki, mire minden ember azonnal ujjongani kezdett. – Légy üdvözölve, és harmadszor is, légy üdvözölve! Hegymély királya!

   Kissé elmosolyodtál ugyan, de a lelkiismeret-furdalás akkor is megmaradt. Mégsem tehettél semmit. Nem menthettél meg mindenkit, még a jövő ismeretében sem. A csapatot ezután bevezették az úr házába, ahol új ruhákat, fegyvereket és felszereléseket kaptatok. Az éjszakát ott töltöttétek, majd reggel azonnal útnak is indultatok. A tünderuha helyett végre ismét kaptál megfelelő öltözetet, és jó meleg csizmákat is.

   Hamarosan a csónakotok előtt álltál, és a tömeget szemlélted. Most nem kellett itt hagyni senkit, ezért kissé aggódtál Tauriel miatt. A tünde el fog ide jönni, de a keresett törp nem lesz már itt. Mivel Kilinek nem kellett maradnia, ezért a vita sem történt meg Thorin és Fili között. Mind együtt láthatták meg Erebort, mind együtt léphettek be hosszú idő óta a hegybe. De mégis, az idegeid pattanásig feszültek, szemeid a hegyre szegezted. A törpöknek el kellett jutniuk Ereborba. Tudtad ezt, te magad mondtad. Mégis, minden egyes sejted erősen tiltakozott az ötlet ellen.

   Az elhatározásod azonban már megtörtént.

   Tekinteted még egyszer utoljára körbefuttattad a tömegen. Nem láttad Bardot, azonban tegnap este sikerült kettesben beszélned vele. Elmondtad neki, hogy készüljön fel a sárkány támadására, hogy neki kell cselekednie, méghozzá gyorsan. Azt is elmondtad neki, hogy hova célozzon, és remélhetőleg minden rendben lesz. Remélhetőleg meg tud menteni egy kicsivel több embert. Ennél többet te már nem tehettél.

   Hallgattad az úr beszédét, habár egy kicsit sem figyeltél a szavaira. Nem érdekelt, és amúgy is hallottad már elégszer. A törpök elindították a csónakot, te pedig a melletted ülő Bofurra néztél. Ma reggel úgy kellett kirángatnod a házból, de mivel tudtad, hogy ha nem teszed, akkor itt marad egyedül, ezért nem bántad. Szerencsére végül is sikerült felültetni a hajóra, és most egyetlen törp sem hiányzott. Bilbó és te is megvoltatok, így a társaság teljes létszámban hagyhatta el Tóvárost. Mikor kiértetek a tóra, és elhagytátok a várost, szemeid az előttetek magasodó hegyre siklottak. Hatalmas volt, és élőben még félelmetesebb. Tisztelettel nézted az óriási hegyet, míg a törpök büszke mosollyal ültek melletted. Mind örültek neki, hogy ennyire megbabonázott a látvány, örültek, hogy tetszett az otthonuk.

   Az otthonotok.

   Talán nem tudtad, de a törpök azt tervezték, hogy megkérnek a maradásra. Helyet akartak biztosítani neked Ereborban, egy olyan helyet, amit megérdemeltél. Tudták, hogy messze voltál az otthonodtól, és hogy valószínűleg soha nem térhetsz majd vissza oda. Hallották, amikor Gandalffal erről beszéltél. Ezért eldöntötték, hogy ők maguk adnak neked egy otthont, egy helyet, ahol élhetsz. Ha tudtad volna, hogy ezt tervezik, valószínűleg sírva fakadtál volna örömödben, és meghatottságodban.

   A hajó kikötött, és a törpökkel együtt útnak indultál. Órákig sétáltatok, de mivel már hozzá voltál szokva, egyáltalán nem zavart. Közben beszélgetésbe mélyedtél a törpökkel, akik izgatottan meséltek Ereborról. Mosolyogva hallgattad a történeteiket, szinte úgy érzeted, hogy te magad is ott voltál velük a múltban. Aztán megpillantottad a hegy lábánál álló Suhatag romjait. Megálltatok, és az egykor virágzó város maradványaira néztetek. Thorin néhány perc múlva tovább irányította a csapatot, habár Bilbó kifejezte nemtetszését az ötlet ellen. Itt kellett volna bevárnotok Gandalfot, de tudtad, hogy ha így tennétek, akkor nem jutnátok be a hegybe.

   Ezért nyugtatón a hobbit vállára tetted a kezed, és mellette mentél tovább. Közben beszéltél hozzá, próbáltad enyhíteni a feszültségét. Habár Bilbó nagyon is örült a közelségednek, a szavaid még így sem tudták teljesen megnyugtatni. Megértetted, te is feszült voltál, úgy pedig csak még jobban, hogy tudtad, mi lesz a jövőben. Mégis tovább kellett mennetek. Lassan elértétek a hegy alját, és szétszéledve az ajtó után kezdtetek kutatni. Tudtad ugyan, hogy hol volt, de hagytad, hogy Bilbó ismét megkapja a megérdemelt tiszteletet, a tetteiért.

   – [Név], ha látod a jövőt, hol az ajtó? – kérdezte Thorin, mire mosolyogva Bilbóra mutattál. A hobbit épp ekkor találta meg a lépcsőt, ami felfelé vezetett. Amikor szólt a törpöknek, még mindig mosolyogva léptél mellé, és tekinteted a lépcsőre vezetted. – Éles a szemed Zsákos uram.

   A törpök között indultál felfelé, magasra mászva. Miután feljutottatok, fáradtan dőltél a sziklafalnak, és mély légvételekkel fújtad ki magad. A sétával semmi bajod nem volt, és a hegymászás is rendben volt egy bizonyos ideig. De ennyitől azért még te is elfáradtál. A törpök nekiláttak a kulcslyuk keresésének, te viszont meg sem mozdultál. Tudtad, hogy mi fog történni, ezért nem is éreztél kényszert arra, hogy feleslegesen mozogj. Fáradt voltál ahhoz.

   Kili és Fili lépett melléd, és két oldalról maguk közé fogtak. Kérdőn néztél rájuk. A két törp csak vigyorgott rád, és egy szót sem szóltak. Látszott rajtuk, hogy mennyire izgatottak voltak, amiért ismét Ereborba léphettek, így te is elmosolyodtál. Aztán meghallottad a többi törp ideges beszédét, és tudtad, hogy hamarosan itt volt Bilbó ideje.

   A Nap lemenőben volt, és a törpök annyira kétségbeestek, hogy már megpróbáltak betörni. De persze semmit sem értek el. Az oldaladon lévő testvérek is idegesek voltak, de amikor rád néztek, te teljesen nyugodtnak tűntél. Ezért nem mozdultak mellőled, hogy segítsenek a többieknek. Tudták, hogy ha te nem voltál feszült, akkor semmi baj nem fog történni. Akkor egészen biztosan sikerülni fog bejutni.

   Végül a Nap lement. A törpök kétségbeestek, a legrosszabb Thorin volt. Néhány perces értetlenkedés után feléd lépett, és dühös szemeit rád szegezte.

   – Miért nem tettél semmit? – kiáltotta. A tekintetétől mindenki megijedt volna, a legnagyobb törpök is behódoltak volna előtte. De te nem féltél tőle. – Miért nem tettél semmit!?

   Nem feleltél, csupán a törp szemeibe bámultál. Thorin dühös volt és bár értetted, hogy miért, akkor sem fogsz bocsánatot kérni. Miért tetted volna? Hiszen végül Bilbó megoldja a helyzetet. A törpök közben elindultak visszafelé, és Bilbó megpróbálta megállítani őket. Kili, Fili és Thorin maradtak csak melletted. A két testvér védőn állt, míg Thorin dühösen.

   – Megértem a dühöd Thorin – kezdted, és kiegyenesedve a törp fölé magasodtál. – De ha nem bízol bennem, akkor nem értem, mit keresek most itt.

   – Hogy bízhatnék benned, ha nem tettél semmit, annak ellenére, hogy az elejétől fogva tudtad, hogy ez fog történni? – kiáltotta, mire dühödten összeszorított fogakkal álltál előtte.

   – Mindent, amit teszek, okkal teszem – felelted, és lerázva magadról a törp kezeit a lépcső felé indultál. – Azt hittem, hogy bíztok már eléggé bennem, hogy tudjátok ezt.

   Hallottad, ahogy Thorin utánad kiáltott de nem érdekelt. Dühös voltál, és fáradt. Annyi mindenen mentél keresztül, és még mindig nem bíztak benned. Szinte vakon lépkedtél a lépcsőn, és elhagyva mögötted a törpöket dühödten trappoltál lefelé. Hallottad Bilbó hangját, és tudtad, hogy megtalálta a kulcslyukat, de nem akartál visszamenni. Borzalmas érzés volt, hogy a társaság így utasított el. Hogy a hosszú utazás után végül mégsem tudtak eléggé bízni a tetteidben, habár eddig bármit is csináltál, minden tovább vezetett az úton.

   Erős szorítást éreztél a csuklódon, és hátrafordulva Bofurral találtad szemben magad. A törp kissé rád mosolygott, és gyengéden megrántotta a kezed maga felé, ezzel jelezve, hogy kövesd. Egy ideig küszködtél, de végül felsóhajtva hagytad, hogy visszavezessen a hegyre, ahol Thorin már kinyitotta az ajtót. Néma daccal nézted a Hegymély királyát, ahogy a törpök és feléd fordult. Amikor tekintete megállapodott rajtad, szemeiben megbánást láttál, és ettől majdnem elgyengültél. De végül csak elfordítottad róla a tekinteted, ezzel jelezve, hogy még dühös voltál rá.

   Végül a törp visszafordult Erebor felé, majd belépett az ajtón. Habár dühös voltál, amikor megláttad, hogy végre ismét az otthonába léphetett, a szíved hirtelen sokkal könnyebb lett. Igen, még egy apró mosoly is utat talált az ajkadra, miközben a többi törp a királyuk után lépett. Utolsóként léptél be, nem akartál betolakodni az otthonukba. Ez az ő pillanatuk volt, és neked nem volt itt helyed. Ezúttal nem.

   Hallgattad, ahogy Bilbó megtudta, mit is kellett megszereznie pontosan, míg szorosan megvizsgáltad a sötét helyiséget. Tudtad, hogy vigyáznod kellett ezután.

   Thorin hamarosan ki fog fordulni önmagából.