A csöngő berregésére felkaptam a fejem. Itt voltak a srácok. Zoéval habozás nélkül mentünk le és nyitottunk ajtót a megérkezőnek. Először Örs jött meg. Eltátottam a számat ahogy végignéztem rajta. Nem láttam még nála gyönyörűbb embert. A haja kissé kuszán állt amit nagyon szeretem, de most nem takarta el azokat a lélegzetelállító kék szemeket. A szeretet, csodálat és kis félelem elképesztően hullámozott benne. Az arcformája a lemenő nap fényében csodálatos volt. Fekete zakót vett fel egy fehér inggel és fekete nadrággal. Egy a szeméhez tökéletesen passzoló kék nyakkendőt vett fel, és fekete lakkcipő volt rajta. Még nem láttam őt ennyire kiöltözve de meg kell hogy mondjam nagyon jól állt neki. A kezében pedig egy csokor virágot tartott. Sokféle virág volt benne, nem értek ehez úgyhogy csak párat ismertem fel de volt benne kisebb napraforgó, levendula, százszorszépek. A csokor úgy nézett ki mintha egy virágos rétről lett volna összeszedve.

- Szia! Nagyon jól nézel ki! - nyújtotta át nekem Örs a csokort, én leheletnyit elvörösödtem.

- Köszi, te is – vettem át tőle a virágokat. A pillangók elszabadultak a hasamban.

- Szia Zoé! - nézett mögém Örs – Mindjárt jön Dani is.

Zoé bólintott egyet, de ahogy Örsöt beinvitáltuk a házba Dani már fel is bukkant. Hasonlóan öltözött fel mint Örs, de rajta fekete nyakkendő volt. Zoéval gyorsan letudták a köszönést bár ők is álltak pár pillanatot elvarázsolódva. Kettőjükön végignézve összevigyorogtam Örssel. Mindketten arra gondoltunk, hogy mennyire jó lesz ha összejönnek.

- Indulhatunk? - kérdezte Zoé apukája aki pont végignézte, hogy a lánya átveszi a virágait. Mindannyian igent mondtunk így beültünk a kocsiba és elindultunk. Út közben Zoé apukája kérdezgetett minket, és beszélgettünk egy kicsit. Hamar odaértünk a suliba, és még nem voltak sokan mert korábban jöttünk az előadás miatt. A suliba érve elindultunk az aula felé. Ott lesznek a fellépések, utána pedig az osztálytáncok. Az aulába érve Örs vette észre először Ronit és Bencét.

- Sziasztok! - köszöntem a srácoknak. Két lány állt velük. Az aki feltehetően Bencével jött ő Bencének az egyik osztálytársa, azt hiszem Annának hívják. A másik lány pedig Eszter az osztálytársunk. Hallottam pletykákat arról, hogy tetszik neki Roni, és úgy tűnik el tudott jönni vele a bálra.

- De jól néztek ki! - nézett rajtunk végig Eszter.

- Köszi, te is! - válaszolta Zoé. Én egyetértően bólogattam. Váltottam pár szót Annával is de Örs sajnos közbeszólt, hogy mennünk kell próbálni. Pedig már majdnem belemerültünk egy a ruhák szabásáról szóló mély beszélgetésekre.

- Jövök már, jövök – mondtam mikor már Örs harmadjára kérte, hogy szedjem a lábamat.

- Amúgy ti is tök jól néztek ki – intéztem a szavaimat Roni, és Bence felé.

- Kösz, amúgy tudod mit akar tőlem Eszter? Eléggé rám van mászva – kérdezte tanácstalanul kedvenc dobosom amikor hallótávolságon kívül értünk.

- Össze akar jönni veled – adtam a választ félvárról. Határozottan élvezetes volt látni Roni arcán a döbbenetet és értetlenséget. Elnevettem magam, a többiekkel egyetembe.

- Ideje felnőnöd Roni – paskolta meg a fiú hátát Dani.

- Kösz, de már fel vagyok nőve – morgott válaszul.

- Srácok értem én, hogy jó a kedv de azért ezt el kéne intézni – intett körbe Örs. Fel sem tűnt, hogy felértünk a színpadra. Örsre ha nagy nyomás helyeződik eléggé meg tud komolyodni, és a poénokat sem viseli annyira jól. Bár nem teljesen értem, hogy ez az alkalom pontosan miben különbözik a többitől, de ráhagytam és inkább csak csináltam a dolgom. A gitárokat nem kellett nagyon hangolni, és a dobok sem álltak nagyon ellen. Az egyetlen problémába én futottam a mikrofonommal, de azt is gyorsan megoldottuk. Elpróbáltuk a Takard elt, és a Hozzád hasonlót (végül megállapodtunk ebben a névben). Jól ment, de borzasztóan elkezdtem izgulni. Még nem léptem így fel soha az egész iskola előtt és eléggé aggódtam, hogy valamit elcseszek. A gombóc egyre csak nőtt a torkomban.

- Minden rendben lesz – állt mellém Örs. Percek óta csak az üres nézőteret bámultam, így fel sem tűnt, hogy idejött.

- Igen, de... - kezdtem volna viszont Örs megszakított.

- Nincs de. Tudom, hogy izgulsz és félsz de ez tök normális. Mindannyiunknál ez van. Nézz rá Bencére, nem bír egy helyben állni, vagy ott van Roni most is gyakorolja a dalt.

Végignéztem a két említetten és Örs nem hazudott. Bence fel alá járkál, Roni a lábán ütötte a képzeletbeli dobokat, és Danin is látszott, hogy izgul. Hálásan néztem Örsre, sokat segített a bátorítása. Nem tudom, hogy csinálja, de ha azt mondja, hogy minden rendben lesz, akkor az ember egyszerűen csak elhiszi azt.

Végül eltelt az idő, az emberek elkezdtek megérkezni én pedig Örs nyugtatása ellenére is folytattam az izgulás nem épp kellemes tevékenységét. A színpad mögül vártam, hogy jöjjenek az emberek. Mikor mindenki megjött az igazgató elkezdett mondai valami beszédet, de nem tudtam koncentrálni rá. A torkomba lévő gombóc miatt úgy éreztem, hogy levegőt sem kapok rendesen. A fejemben csak azt tudtam újrajátszani, hogy mi lesz ha elcseszem.

Örs mintha a gondolataimba olvasott volna megszorította a kezemet bátorítás képpen. Eddig Daninak magyarázott valamit de most engem figyelve mosolygott. A félelem miatt zavarba se jöttem.

- Köszönöm – suttogtam neki, ahogy kezdtem megnyugodni.

- Én is – válaszolta Örs. Nem tűnt nagyon fel nekem de most határozottan látszott rajta, hogy ő is izgul és ez segít neki. Én mosolyogva visszaszorítottam a kezét.

- A következő fellépő az AWS! - hallottam a színpadról. Gyorsan lepacsiztunk még a srácokkal, a már szokássá váló kéz külső felével pacsizással. Örs még egyet rám mosolygott és elengedte a kezem.

- Sziasztok kedves emberek! - kiáltotta ahogy kifutott a színpadra – Ma lesz egy vendégelőadónk is, akit nem mellesleg lassan fel is vehetnénk a bandába, Kővári Borbála!

Ahogy Örs bemondta a nevemet megindultam a színpadra. Idegesen néztem végig a háromszáz plusz diákon, akik várakozva néztek. Azonban ahogy a dal első hangjai megszólaltak szétáradt bennem a nyugalom. Már nem aggódtam, hogy mi van ha elrontom, csak élveztem a zenét.

- És az éj sárga szemmel órát lop, / Vajúdva várja az új napot, – kezdte el Örs énekelni.

- Fagyott a szív, fagyott a föld / Ez egy ismétlődő – folytattam a dalt.

- Barkobázás az Istennel, / Elszámolás az élettel. - énekeltünk egyszerre. Elvesztem a zenében. Éreztem, hogy végigáramol rajtam a zene, minden apró vibrálását éreztem, és ezt csak fokozta Örs jelenléte.

Befejeztük ezt a dalt, és elénekeltük a Hozzád hasonlót is, erre már teljesen ellazultam és szinte csuklóból énekeltem az egészet. Amikor befejeztük vastapsot kaptunk. Büszkén hajoltunk meg a tömeg előtt.