Még egy csodás reggel az őszi szünetből. Azaz csak lett volna. Reggel nyolc körül keltem fel, azt hiszem. Azonnal futottam a fürdőbe, és hánytam egyet. A fejem borzasztóan fájt és szédültem is. Boti már ébren volt, és bejött, megnézni miért zajongtam ennyire.

- Szólok anyának – jelentette ki amikor meglátta, hogy a vécé fölött térdelek. Válaszként feltartottam a hüvelykujjamat.

Hamarosan megjött anya is. Mázlimra csak egyet hánytam. Anya visszakísért az ágyamba és hozott nekem gyógyszert és egy lavórt a biztonság kedvéért. Lázat is mértünk. Csodálatos 38,3 volt. Bevettem a gyógyszert. Kis forgolódás után sikerült visszaaludnom.

Dél körül ébredtem fel újra. A hányinger szerencsére már elmúlt és a fejfájás is enyhült, de még mindig elég szarul voltam. Anya hozott fel nekem vizet és egy kis vajas pirítóst, úgyhogy abból megpróbáltam megenni valamennyit. Ekkor jutott eszembe, hogy ma délután terveztünk találkozni a srácokkal. Van egy olyan érzésem, hogy az én oldalamról ez nem fog összejönni. Felültem az ágyamban és előbányásztam a laptopomat.

Én:

Ma nem fogok tudni kimenni

Írtam be a csoportba. Mivel nem jött válasz elkezdtem böngészni a neten. Nem nagyon volt semmi érdekes, úgyhogy egy cicás játéknál ragadtam le. Jó tíz per múlva villant fel az értesítés, hogy kaptam választ.

Zoé:

Hogyhogy?
Én:

Lebetegedtem

Dani:

Ugh
Jobbulást

Zoé:

Jobbulást
Bence:

Jobbulást

Mit csináltál?

Én:

Semmit

Cserébe kaptam, fejfájást, lázat, kis hányingerrel fűszerezve.

Roni:

Gratulálok

és jobbulást

Én:

Kösz

↑ Zoé válaszolt a következő üzenetedre: Cserébe...

Csodásan hangzik

Én:

Ugye?

Örs:

Szép munka Bora

Akkor gondolom suliig nem fogunk többet látni

Én:

Eléggé kétlem

Dani:

Kár

- Hogy vagy? - jött be anya a szobámba. Lehajtottam a laptop tetejét és ránéztem.

- Valamivel jobban, a hányinger elmúlt és a fejfájás is enyhült.

Anya odaült mellém és megfogta a homlokomat.

- Még mindig forró vagy

- Szuper! - mondtam iróniával a hangomban – Jellemző, hogy én vagyok az aki lebetegszik a szünetre.

- Azért a nagy része meg volt -próbált anya vigasztalni. Elfintorodtam. Anya kiment a szobából, én pedig felvettem a fejhallgatómat. Úgy egy jó negyed óráig kerestem zenét mire találtam valamit amihez hangulatom volt.

Később lehet megint elaludtam, mert arra tértem magamhoz, hogy bejött Boti egy tálcával, és húslevessel. A hátamat és a nyakamat is elaludtam, így kicsit öregemberesen vettem el tőle az ebédemet. Gyorsan megköszöntem, majd kiküldtem szerencsétlen öcsémet és elkezdtem enni. A leves nagyon jól esett. Elég éhes voltam addigra. Miután befejeztem a tálcát leraktam az egyre növekvő koszos edény kupacra, amit már nagyon el kéne takarítanom.

Egy könyvel a kezembe befészkelődtem a babzsákomban. A könyv izgalmas volt, de nem tudtam olyan jól haladni benne. Egy óra szenvedés után feladtam. Lementem a földszintre és meglepő módon Zoéba futottam.

- Szia! - ugrott a nyakamba. Kis fáziskéséssel átöleltem. A haját félig kiengedte, a másik felét összefogta. Fekete póló, és nadrág volt rajta jó néhány ezüst színű kiegészítővel.

- Te meg mit keresel itt?

- Gondoltam meglátogatom szegény kis betegünket - indultunk el a szobám fele -, hogy érzed magad?

- Túlélem. Viszont a szobám katasztrófa nem biztos, hogy látni akarod.

- Ugyan az enyémnél nem lehet rosszabb - legyintett.

Felértünk a szobámhoz, és benyitottam. Zoét előreengedtem, majd követtem. Ő kényelmesen elhelyezkedett a babzsákomban. Még az első alkalommal amikor átjött az lett a kedvenc helye nálam.

- Na mit mondtam, nem is olyan vészes - jelentette ki Zoé. Felvontam a szemöldököm. Koszos edények, tankönyvek ruhák szanaszét voltak a szobában. Az a szint volt ami már engem is elkezdett zavarni.

- Ha te mondod – vontam meg a vállam. Zoéval szemben leültem az ágyamra.

- Első sorban, a srácok üzenik, hogy jobbulást. Ja és Roni még hozzárakta, idézem: "***** *****gyógyulj meg minél hamarabb mert különben ***** a *****, hogy tudjunk már játszani. Megígérted!" - Zoé lihegett egy kicsit a végén, én pedig egy pillanatra tátott szájjal ültem.

- Oké ez határozottan Ronira vall.

- És mit csináljunk? - kérdezte.

- Legutóbb elkezdtük azt a nyálas romantikus szutykot, folytassuk?

- Oké, szerinted összejönnek benne valaha?

- Jó kérdés, a végen biztos, vagy meghal az egyik - válaszoltam miközben elkezdtem keresni a sorozatot.

Zoé befeküdt mellém az ágyba és elhelyezkedtünk kényelmesen.

- Amúgy nem zavar, hogy nagy eséllyel el kapod ezt tőlem? - utaltam a betegségre.

- Az fontosabb, hogy a legjobb barátosném ne unatkozzon. Amúgy meg ha elkapom akkor én valszeg suliból fogok hiányozni.

- Az nem lenne igazság! - tettetem a sértődöttet.

- Na, nem tudsz örülni a barátodnak?

Én megráztam a fejem, így Zoénak taktikát kellet váltania. Egy elég meglepővel jött fel.

- Hoztam csokit! - próbált rávenni, hogy megbocsájtsak neki. Ami a meglepetés volt benne, hogy tényleg elővett egy tábla csokit az egyik zsebéből. Elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Kicsit törött, de megteszi - vonta meg a vállát.

- Oké te nyertél - adtam meg magam. A laptopot letettem magunk elé és elindult a sorozat.