Erre végképp nem számítottam.Reggel még azt hittem,hogy David bolondnak fog nézni.Persze titkon reménykedtem benne,hogy hinni fog nekem,de arra soha életemben nem gondoltam volna,hogy ugyanolyan izgatott lesz,mint én.Már a fekete taxik egyikében ültünk a hátsó ülésen David lakása felé tartva,amely a Marylebone Road nyugati részén volt.
Simán mehettünk volna metróval is,de David nem akarta,hogy megint észrevegyenek minket.Szegény annyira ideges volt,de szerintem valahol mélyen reményt is érzett,hiszen könnyen lehet,hogy ő az a személy,aki egész életében lenni akart.Félelmet is láttam rajta.
-Nyugodj meg,nem lesz semmi baj.
-Tudom.Köszönöm,hogy itt vagy.-próbált magára erőltetni egy mosolyt,de nem sikerült átvernie. Bátortalanul közelebb ültem hozzá és megfogtam a kezét.Szerencsére nem értette félre a gesztust,most egy valódi mosolyt sikerült kicsikarnom belőle. Valahogy annyira természetes volt,hogy itt ülök mellette és ő úgy szorítja a kezem,mintha soha nem
akarná elengedni.Furcsa volt,de éreztem,hogy kötődöm hozzá,viszont nem tudtam megmagyarázni, hogy miért.
-Sky,ismerlek én téged valahonnan ?-kérdezte David,mintha csak kitalálta volna a gondolataimat.
-Persze,a fotózásokról.-mosolyogtam rá.
-Nem,én nem úgy értettem.Ösztönösen megbízom benned. Amikor Emma megmondta a neved a telefonban,már akkor tudtam,hogy ismerlek,pedig nem is gondoltam a fotózásokra.A Regents Parknál, amikor megfogtam a kezed,mintha magától értetődő lett volna.Miért van ez ?
-Ha elhiszed,ha nem,én is pontosan ezen agyalok percek óta.-mondtam.
Mire befejeztem a mondatot,már meg is állt a taxis. Bármennyire erősködtem,David nem engedett fizetni,úgyhogy egy kicsit bosszúsan szálltam ki a taxiból.David csak mosolygott,majd elindultunk a lakás felé.Kinyitotta a bejárati ajtót.Felsétáltunk a második emeltre és megálltunk a folyosó végén. Elfordította kulcsot a zárban és besétáltunk az ajtón.
Az előszoba szűk volt,éppen csak a cipősszekrény fért el benne.A nappali viszont annál tágasabb volt.A falak a barna és a vanília árnyalataiban pompáztak,a konyhától egy bárpult választotta el.A TV a mellettem lévő falon helyezkedett el,alatta dvd-k sorakoztak különböző magasságú állványokon.Vele szemben a hatalmas kanapé volt,tőle sokkal kisebb dohányzóasztallal.Mögötte a fal helyett üveget vettem észre,amelyből ajtó is nyílt a teraszra.A szoba bal oldalán könyvespolc foglalt helyet,én is szerettem olvasni,de David gyűjteménye határozottan nagyobb volt,mint az enyém.
-Gyönyörű lakásod van.-biccentettem elismerően.
-Köszönöm.Segítesz a keresésben ?
-Hát persze.Hol kezdjük ?-kérdeztem,próbáltam leplezni a kezdődő idegességemet.
Erősnek kellett maradnom,David így is ki volt borulva egy kicsit.Támogatnom kellett őt,ameddig csak lehetett.
-A szobámban.Át kellene nézni az összes bedobozolt holmimat.Eddig nem éreztem késztetést a sok kacat kipakolására,de mindennek eljön az ideje.
-Rendben.-mosolyogtam bátorítóan,mire elindult a legközelebbi ajtó felé.
Azt hittem már semmi nem fog meglepetést okozni, de amikor beléptem a szobába tényleg elállt a lélegzetem.A szélső fal itt is üvegből volt,mellette helyezkedett el egy nagyon szép franciaágy,mindkét oldalán éjjeliszekrényekkel.A falak a halványkék és a piros színeit viselték.A szoba hozzám közelebbi részén szekrények sorakoztak,valószínűleg tele ruhákkal és cipőkkel.Itt is volt TV,de jóval kisebb,mint a nappaliban,David láthatóan keveset használta,porréteget figyeltem meg rajta.Az ,,ablak" mellett egy kis olvasósarkot pillantottam meg,ahol két könyv és David szemüvege is helyet foglalt.A szoba baloldalán egy újabb ajtó nyílt,sejtésem szerint a fürdőszobába.Jobboldalon egy hatalmas tükör és négy elég nagy méretű doboz volt.A dobozokat  odahordtuk az ágy mellé,majd mindketten leültünk és elkezdtünk pakolni.Előkerült pár régi fényképkeret,öreg ruhadarabok,sőt még egy kisméretű Doctor Who figura is.Mikor megláttam elmosolyodtam,ezt David is észre vette.
-A tiéd lehet.-nyújtotta felém az apró bábut.
-Köszi.-nevettem el magam,majd zsebre fágtam új szerzeményemet.
Folytattuk a pakolászást,egyelőre nem találtunk semmi érdekeset.Már kezdtem azt hinni,hogy feleslegesen pakolászunk,amikor megláttam David kezében egy nehéznek tűnő zsebórát.
-Azt hiszem ez lesz az.-mutatta fel a tárgyat.
-Nem kell kinyitnod,ha nem akarod.
-De igen.Láttam a TARDIS-t,körülötte dalekekkel meg kiborgokkal.Ez nem jelenthet semmi jót.               -hadarta erősödő bátorsággal a hangjában.
Nem tudtam megállni,hogy ne öleljem meg.Először meglepődött,de nem húzódott el.
-Tudtam,hogy erős leszel.-mondtam,majd elhajoltam tőle.
-Hát,még nem nyitottam ki,de nagyon remélem,hogy lesz egy szónikus csavarhúzóm.-mondta nevetve.
-Akkor mi lesz,tényleg ki akarod nyitni ?-kérdeztem.
-Igen,de ígérd meg,bármi történik,senkinek ne mondd el.Ki tudja kiben bízhatunk meg.
-Így lesz.-mosolyogtam rá,mire ő újból megragadta a kezem,lehunyta a szemét és kipattintotta az óra zárát.
Először nem történt semmi,legalábbis úgy látszott.David határozottan gyorsabban vette a levegőt,a keze is remegett egy kicsit.Másodpercek múltán ez is elmúlt,kinyitotta a szemeit.Felpattant az ágyról engem is magával húzva,miközben folyamatosan vigyorgott.Már ekkor tudtam,hogy sikerült.
-Hogy érzed magad ?-kérdeztem.
-Csodásan.Visszatértem.Újra a régi vagyok.Csak ezek a ruhák,határozottan nem tetszenek.A cipőm viszont annál inkább.Imádom a tornacsukát,lehet benne futni.Lássuk csak mi van még.Lábaim megvannak,az orrom volt már rosszabb is,hajam is van,nagyon jó,nem vagyok kopasz,mindkét szívem működik,fogak rendben.
Odafutott a tükörhöz,majd tetőtől talpig végigmérte magát.Csak bólintott egyet,ellenőrizte,hogy ugyanúgy néz-e ki,mint legutóbb.
-Mire vagy kíváncsi,Sky Tyler ?
-Miért döntöttél úgy,hogy ember leszel ?
-Nem volt más lehetőségem.A Földet támadás érte, így meg kellett tennem.A TARDIS-t elrejtettem,de úgy látszik megtalálták.Kitöröltem mindenki emlékezetét rólam,még a tiédet is.Pedig benned bíztam a legjobban,neked adtam megőrzésre a TARDIS kulcsát.Azt mondtam,hogy rejtsd el,a legbiztosabb helyre,majd érzékelésszűrőt tettem rá, hogy ne használd.Csak Emma tudott rólam, vészhelyzet esetére.Elmondtam neki mindent,ő volt az egyedüli aki tudta,hogy ember leszek.A saját agyamba is beültettem rengeteg hamis emléket,így tudtam elhitetni az emberekkel,hogy én csak egy színész vagyok a sok közül aki a Doktort alakítja. A közelemben akartalak tudni.Mielőtt kinyitottam az órát,elintéztem neked az állást a sorozatban.
-Értem,ez mind rendben van.De vissza szeretném kapni az emlékeimet.
-Erre csak egy mód van.Tudnod kell,hogy nem szándékosan teszem,de ha emlékezni akarsz,muszály lesz.-mondta.
Vett egy mély levegőt,a szemembe nézett,majd a tenyerébe fogta az arcomat.Tudtam,mi következik.
Közelebb hajolt,éreztem a lélegzetvételét.Mikor összeért az ajkunk,mintha villám csapott volna belém.Emlékeztem,mindenre.A síró angyalokra Ausztráliában,a találkozásra J.K.Rowlinggal,a dalek űrhajókra,mindenre.Lágyan csókólt tovább,az összes emlékem lassan,de biztosan tért vissza.Éreztem, amikor az utolsó darabka is visszakerült a helyére.
David,vagyis a Doktor (ezt még meg kell szoknom, elég hihetetlen) elhúzódott,majd tett egy lépést hátra.Az arcomat fürkészte,elég kíváncsian.
-Semmi gond,minden itt van.-mondtam,miközben megkopogtattam a homlokomat a mutatóujjammal.
-Biztosan?A Római Birodalom bukása,2.Erzsébet királynő halála,Jézus születése?
-Mind itt van.-ismételtem meg magamat.
A Doktor csak bólogatott.
-Hiányoztál,nagyfiú.-nevettem el magam,majd megöleltem.Ilyen apró dolgok is beugrottak,mindig is így hívtam őt.
-Ezt már szeretem.-nevetett ő is.
-Nem kellene elmennünk a kulcsokért ?-tettem fel a logikus kérdést.
-Hová tetted őket ?
-Nyugodj,meg.Biztos helyen vannak.

Sziasztok :) Most van időm írni,így korábban jönnek a részek.Remélem tetszett a fejezet.
Visszajelzéseket még mindig elfogadok :)
Addig is ~Allons-y :)