*Sky szemszöge*

A Doktor szándékosan parkolta a TARDIS-t a házunk kertjébe.Eredetileg Cardiffból származom,itt laktam gyerekkoromban.A külvárosok egyikében található a régi otthonom.
-Még nem akarom elmondani nekik.Csak Livhez leszek őszinte.-mondtam idegesen.
-Ahogy akarod.-vont vállat a Doktor.
Szerencsére még nem vettek észre minket,így még volt pár nyugodt percünk anyám kirohanása előtt.
-Az esküvőn,vagy az esküvő után mondom meg.Nem szeretném,ha anya a lagzi előtt tagadni ki otthonról.-nevettem el magam.
Egyébként inkább sírnom kellene a kapcsolatomon az anyámmal,de igazság szerint már régen megszoktam a stílusát.
-Rendben.-bólintott mosolyogva a Doktor.
-Végre !-hallottam anyám kiáltását bentről.
Akkor meglátott.Nincs menekvés.Egy hatalmas kerti bokor mögött hagytuk a TARDIS-t,a Doktor még mindig takarásban állt,egyedül az én alakomat vehette csak észre.
-Készülj fel.-tekintettem egy kicsit félve a Doktorra, bátorítóan megszorította a kezem.
-Mit keresel a kertben ? Miért nem a bejárati ajtón jöttél ? Hol van a kocsid ?-jött a szokásos kérdésáradat.
-Szia.-biccentettem anyám felé.
Óvatosan intettem a Doktornak,együtt elindultunk anyám,egyúttal a ház irányába.Az arca másodpercnyi pontossággal váltott át vörösbe,persze a dühtől.Ki nem állhatta a Doktort.Csak azért utálta,mert nem volt neki szimpatikus.Érdekes,az biztos.
-Mondtam,hogy egyedül gyere.-szólalt meg.
-Anya,mondjuk ki őszintén.Az egész családnak az ég adta világon semmi baja nincs vele,egyedül te vagy ilyen ellenséges.A többieket nem zavarja.-mondtam egyre növekvő idegességgel.
-Jó napot,Mrs Tyler.-köszönt a Doktor udvariasan,  kedves akart lenni.
-Ha még egyszer Mrs Tylernek nevezel,kinyírlak.Hívj Bellának.-próbált barátságos lenni drága jó édesanyám,az arcvonásai is kicsit megenyhültek.
A Doktor nem válaszolt,csak egy óvatos mosoly kíséretében bólintott és előhúzta a zsebéből a kis ékszert,amit anyának hoztunk.
-Ez a tiéd.-nyújtotta felé a dobozkát.
-Köszönöm.-pirult el anya,nem számított tőlünk ajándékra.
-Gyertek.-invitált.
Beléptünk az óriási üvegajtón,egyenesen a nappaliban találtuk magunkat.Úgy nézett ki,mint legutóbb,a két fényes csillár bevilágította a hatalmas pihenőszobát,amely a konyhával volt összekötve.A TV a falra volt felszerelve,mellette egy igen nagy méretű,igazi régiségnek számító óra foglalt helyet. A dohányzóasztalon egy poharat és egy doboz cigarettát pillantottam meg,valószínűleg apáé.A kanapé üres volt,apa még dolgozott.
-Matt és apád még nem jöttek meg,Liv a szobájában kuksol.-magyarázta anya.
-Akkor mi felmegyünk.-intettem,de megállított.
-Sky,a szobádat átalakítottuk,már Matt tulajdona.
Sajnálom.-hangzott el anyám őszinte bocsánatkérése.
Igaza volt.Minek őrizzenek egy olyan szobát,amelynek gazdája soha az életben nem fogja már használni azt ?
-Semmi gond.Akkor arra az egy éjszakára beköltözünk Livhez.-mondtam könnyedén.
-Rendben.Viszek ágyneműt.
-Nem szükséges.Majd én.-válaszoltam és elindultam felfelé a lépcsőn.
A Doktor mögöttem battyogott,valószínűleg lassúnak tartotta a tempómat.Az emeleten volt a régi szobám, Matt rezidenciája,a szüleim hálója és Liv birodalma. Mindegyikhez tartozott egy kisebb fürdőszoba is.
Kopogás nélkül benyitottam Livhez,aki meglepetten nézett ránk.
-Úgy örülök nektek.-ugrott a nyakamba,majd a Doktort is szorosan megölelte.
Jó barátok voltak,órákat tudtunk átbeszélgetni még Londonban.Liv sokat utazott abban az időben,kellett neki egy kis távolság Cardifftól.Éjszakákat nevettünk a semmiségeken.A TARDIS-ban is járt egyszer, megmutattuk neki Új-New Yorkot.
A szoba ugyanolyan volt,mint legutóbb.Középen egy hatalmas franciaágy kapott helyet,éjjeliszekrények voltak mindkét oldalán.Vele szemben a TV lógott a falon,alatta DVD-k tömkelegével.Az ablaknál Liv íróasztala,mellette egy olvasózug helyezkedett el.A szoba másik felén egy igen méretes kanapé foglalt helyet,körülötte két kényelmes bőrfotellel és egy kisebb asztallal.
-Hiányoztál.-mosolyogtam rá a nővéremre.
-Te is nekem,Sky.
Szőke haja a vállára omlott,barna szemei boldogan csillogtak.Őt szerettem a legjobban a családunkból. Persze a többieket sem szerettem ettől kevésbé,de Liv volt a támaszom.Vele mindig őszinte lehettem, kölcsönösen bíztunk egymásban.Jó tanácsokkal látott el,amikor szükségem volt rá.
-Na mesélj.Mi jót csináltatok az utóbbi időben ?-kérdezte kíváncsian Liv.
-Elintéztük a Mestert,már örök fogságát tölti a Torchwood egyik börtönében.-kezdett el mesélni a Doktor.
Odaléptem mellé és megfogtam a kezét.
-És összejöttünk.-tettem hozzá halkabban.
-Végre.-bólintott Liv hatalmas vigyorral az arcán.
Idegesített,hogy mindenki,akinek elmondtuk így reagált.
-Ennyire nyilvánvaló volt ?
-Mind tudtuk,csak ti nem.Amikor a kelleténél több Gallifrey-koktélt ittatok,állandóan flörtöltetek egymással.Mind zavarban voltunk miattatok.-vallotta be Liv nevetve.
Erre egyikünk sem számított.Még a Doktor is elpirult,pedig őt nem lehet könnyen zavarba hozni.
-Melyikőtök tette meg az első lépést ?-kérdezte Liv.
-Én.-mondta a Doktor,mire Liv óriásit ugrott és megint hahotázni kezdett.
-Mi az ?-érdeklődtem gyanakodva,nem tetszett ez a túlzott lelkesedés.
-Fel kell hívnom Jacket.Fogadtunk,hogy be-e fogjátok vallani egymásnak.Én a Doktorra fogadtam, Jack pedig rád.-nyögte ki nagy nehezen,szinte fuldoklott a nevetéstől.
-Ez egyáltalán nem vicces.-jelentettem ki,a Doktor hevesen bólogatott mellettem.
-De az.Mármint,hogy ennyi ideig tartott.
-Volt időnk.-mondta a Doktor mosolyogva.
-Csak te,Jack,Martha és Donna tudtok rólunk.A többieknek majd holnap elmondom.Tartsd titokban,jó ?
-Kisujjeskü.-bólintott komolyan Liv,majd összefontuk ujjainkat.
-Ezt neked hoztuk.-halásztam ki a táskámból a Livnek szánt csomagot.
-Köszönöm.-kezdte el leerősködni a papírt.
Rögtön felderült az arca,amint meglátta az ajándékot.
-Honnan van ?-kérdezte rekedt hangon.
-Első kiadás.Agatha Christie dedikálta,személyesen neked.-magyarázta a Doktor.
-Nem tudom,hogy köszönjem meg.-Liv könnyes szemmel ölelt meg mindkettőnket.
-Nem kell.-legyintett a Doktor.
-Azt hiszem,megjött apa és Matt.Gyertek.-intett Liv egy óvatos vigyorral az arcán.
Mindhárman lekecmeregtünk a lépcsőn,majd a nappaliba vonultunk.A Doktor és én bebújtunk a kanapé mögé,meglepetést akartunk szerezni Mattnek.Liv az előszobába csörtetett,alig tudta visszatartani a nevetést,elég furcsa arcot vágott. Szerintem komolyan elgondolkodott,hogy normálisnak titulálhat-e minket.
-Sziasztok.-üdvözölte szeretett öcsénket és édesapánkat.
-Szia.-hangzott egyszerre a felelet.
-Mit szólnál egy hatalmas meglepihez,Matt ?
-Felőlem.-válaszolt flegmán a kisöcsém.
Ez volt a tőle megszokott stílus,nem sok minden érdekelte őt a könyveken,az iskolán és a filmeken kívül.Ami azt illeti,ez elég érdekesnek bizonyult, hiszen kevés 9 éves gyerek kedvenc időtöltése az olvasás és a tanulás.
Liv besétált a nappaliba,nyomában Mattel és apával.
-Most szórakozol velem ? Tanulnom kell.-mondta unott hangon Matt.
-Viccelsz ? Ma péntek van.Miért kellene tanulnod ?-kérdezte Liv.
-Csak mert kell.Nem érdekes.Mit akartál mutatni ?-váltott témát Matt,azért mégis előjött a kíváncsi éne.
-Nem mit,hanem kit.-mosolygott Liv,mi pedig felálltunk a kanapé mögül.
Mattnek olyan széles vigyor terült szét az arcán,amelyet még a Doktornak is nehéz lett volna utánoznia.Odarohant mindkettőnkhöz és megölelt minket.Nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára,mire fejcsóválva elhúzódott.Apa szóhoz sem jutott a meglepetéstől,ő is üdvözölt.Meg mertem volna esküdni rá,hogy egy pár könnycseppet láttam legördülni az arcán.Matt kezébe nyomtam a neki szánt csomagot,majd apának is odaadtam az ajándékát.
-Ú,ez nagyon menő.Honnan van ?-lelkendezett Matt.
-Egyenesen Robert Downey Jr-tól.Megkértük,hogy írja alá neked.-magyarázta a Doktor vigyorogva.
-Klassz.Találkozhatok vele ?-kérdezte Matt reménykedve,imádta Vasembert.
-Majd egyszer.-simogattam meg a fejét.
-Gyerekek,igazán nem kellett volna.Ez varázslatos.-ámuldozott apa.
A kezei között forgatta az 50 évvel későbbi legújabb Ferrari kicsinyített mását.Köztudott volt,hogy élt-halt az autókért.
-Igazán nincs mit.-ismételtem el már századszorra.
-Sky,eljösz velem a ruhapróbára ?-érdeklődött Liv.
A Doktorra néztem,mielőtt válaszoltam volna.Ő csak mosolyogva bólintott,ez azt jelentette,hogy arra a pár órára tökéletesen boldogulni fog nélkülem is.
-Persze.Ki nem hagynám.-nevettem el magam,majd Livvel egymásba karolva kisétáltunk a bejárati ajtón.