Reggel 8 órakor csak bámultam a plafont és gondolkodtam.Ma nem ébredtem tele indulattal és adrenalinnal,ami elég furcsa.Az utóbbi 2-3 hónapban biztosan nem történt ilyesmi.Adtam magamnak még 5 nyugodt percet az ágyban,majd hirtelen elkezdett rajtam eluralkodni a fáradtság. Eldöntöttem,hogy ma nem megyek be az egyetemre és egész nap azt fogok csinálni amihez csak kedvem van.Emma,a legjobb barátnőm pénteken szabadnapos,úgyhogy szerencsére nem kell egyedül töltenem a napot.Még lustálkodtam egy kicsit és nem egész 10 perc után kikászálódtam az ágyból. Belebújtam a papucsomba és komótosan kibattyogtam a konyhába,inkább hasonlítottam egy zombira,mint egy 25 éves egyetemistára.
-Jó reggelt.-köszöntött Emma sugárzó mosollyal.
Szőke haját laza konytba kötötte,tökéletes,kék szemei álmosan,de mégis vidáman néztek rám. Pizsamája legalább két mérettel nagyobb volt,mint amit hordania kellene,de nem hibáztattam,én is mindig bő pizsamában alszok.
-Szia.-mosolyogtam rá,majd hatalmasat ásítottam rá.
-El fogsz késni.-figyelmeztetett,miközben két pohár kávé kíséretében leült mellém az asztalhoz.
-Ma nem megyek be.-legyintettem és belekortyoltam a kávéba.
-Akkor együtt tölthetjük a délelőttöt.-lelkendezett
Emma.
-Csak a délelőttöt ?
-Sajnos be kell mennem dolgozni.-válaszolt Emma kedvetlenül.
-Semmi gond.Akkor hová megyünk ?
-Döntsd el te,elvégre ez a te napod.
-Szerintem menjünk el kocogni a Regents Parkba. Mit szólsz ?-kérdeztem kicsit félve Emmától,hiszen köztudott,hogy nincs oda a futásért.
-Hát nem is tudom...
-Jó lesz,ne félj.-bíztattam őt.
-Inkább nem,Sky.Ne haragudj.Viszont te nyugodtan elmehetsz,tudom,hogy szeretsz kocogni.
-Jó.-nevettem el magam,majd elsiettem a fürdőszobába.
Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a fogam.Felvettem a fekete futónadrágom és a vastag,kék bebújós pulcsimat.Hajamat lófarokba kötöttem,fújtam egy kis parfümöt,majd felkaptam a futócipőmet.
-Kb egy óra múlva jövök.-kiáltottam Emmának és leviharzottam a lépcsőn.
Szerencsére nem kellett sokat metróznom,a Baker Street-től csupán egy megállóra volt a park.Gyors léptekkel átmentem az úton,majd elővettem a telefonom és a fülhallgatóm.Benyomtam a One Direction legújabb albumát,még egyszer szorosan meghúztam a cipőmet és kezdődhetett a futás.
***
Úgy fél órával később megálltam nyújtani egy kicsit.Éppen a vádligyakorlatnál tartottam,amikor furcsa hangokra figyeltem fel.Mindennél jobban ismertem a hangot,csak soha életemben nem gondoltam volna,hogy egyszer hallani is fogom. Követtem a hang irányát,beértem egy eldugott bozót mögé és elállt a lélegzetem.
A TARDIS-t láttam,de nem a megszokott formájában. Mármint megmaradt kék rendőrségi fülkének,nem ez volt a gond.Egyre csak halványodott,majd újra élesedett és megint halványodott.Percek teltek el így, nem tudtam levenni róla a szemem.Aztán mintha alakok kezdtek volna körvonalazódni a TARDIS jobb oldalán,majd a balon is.Nem hittem a szememnek.Ez teljességgel hihetetlen.Megfordultam,aztán megint visszanéztem.Rájöttem,hogy hatalmas hiba volt,egy síró angyalt láttam közeledni.Mellette három dalek és két kiborg körvonala rajzolódott ki.Pislogás nélkül kihátráltam a bozótból és amilyen gyorsan csak tudtam,hazamentem.
***
Elmeséltem Emmának a történteket,persze azt hitte,hogy totál bekattantam.
-De ha itt vannak a dalekek,akkor hol van a Doktor ?-gondolkodtam hangosan,megfeledkezve Emmáról.
-Sky,azt láttad,amit látni akartál.Nem volt ott semmi,hidd el nekem.Nincsenek dalekek és kiborgok,a Doktor nem létezik,síró angyalokról meg ne is álmodj.
-Meg kell találnunk Davidet.-kezdtem,de belém fojtotta a szót :
-Meg ne próbáld !Szerintem David Tennant is ugyanúgy kiröhögne,mint én,legyen akármekkora Doctor Who fanatikus.
-Érzem,hogy hinne nekem.-emeltem fel én is a hangom.
-Én ebben nem veszek részt.
-Csak annyit kérek,hogy szerezd meg az email címét.A BBC-sek biztosan odaadják,a legjobb riporterük vagy.Könyörgök,csak ennyit tegyél meg nekem.Légyszi.-kérleltem a lehető legnagyobb bociszemekkel hitetlen barátnőmet.
-Rendben van.De ha ő sem lesz hajlandó hinni neked,ami elég valószínű a tényeket tekintve,akkor ne gyere hozzám szomorkodni.Világos ?
-Mint a nap.-feleltem vigyorogva és a nyakába ugortam.
-Megpróbálok vele leegyezni egy találkozót holnap kilencre.-paskolta meg a hátam Emma,hiába,nem rajongója az öleléseknek.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Hát van mit.-nevette el magát Emma.
Észre se vettem,hogy már majdnem dél és nem volt főtt étel a házban.Mindketten a pizza mellett szavaztunk, egyikünknek sem volt kedve főzőcskézni.Emma fél kettőkor indult a BBC székházába,én meg egyedül maradtam.Nem bántam az egyedüllétet,van időm régebbi Doctor Who részeket nézni és minden apró részletre odafigyelni.Éppen a Human Nature-nél tartottam,amikor végre találtam egy használható információt.Ugyanis ebben a részben vette elő a Doktor az órát,amely meghatározatlan időre emberré változtatja és elfeledteti vele az emlékeit. Persze ezek az emlékek visszatérnek,amint kinyitja az órát.
-Ezzel fogom kezdeni holnap.100%,hogy Davidnek is van egy ilyen órája.-agyaltam.
2 éve még teljesen lehetetlennek tartottam,hogy ez az egész egyszer valósággá válik.Reménykedtem, mint minden rajongó,hogy egyszer meghallom a TARDIS hangját és utazni indulok a Doktorral.De most csak félelmet éreztem.Mi van,ha David nem hisz nekem ? Mi van,ha viszont elhiszi a zakkant elméletemet ? Ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben,amikor végre valahára Emma is hazaért. Egyébként teljesen elvesztettem az időérzékemet, már fél hat van,de én még most sem vagyok éhes.
-Na mi volt ?-kérdeztem az ujjaimat ropogtatva.
-Először: nem mondtam neki semmit,csak azt,hogy a legjobb barátnőm vagy,imádod a Doctor Who-t és a legnagyobb álmod válna valóra,ha találkozhatnál vele,ami egyébként igaz is,tehát nem hazudtam. Másodszor: neked kell majd beavatnod,erre már nem vállalkoztam.-hadarta el egy szuszra.
-Akkor eljön ?
-Igen,holnap kilenckor találkoztok a telefonfülkénél a Big Ben mellett.
-Még egyszer köszönöm,Emma.Hogy fogom én ezt neked meghálálni ?
-Sehogy,mert nem kell.-mosolygott most már Emma is,majd levágta magát mellém a kanapéra.
Nem volt kedvünk vacsorát rittyenteni,de szerencsére maradt a déli pizzából.Úgy vigyorogtam,mint a vadalma,sajnos ez Emmának is feltűnt.De nem érdekelt.Nem érdekelt,mert holnap találkozok azzal az emberrel,aki már hosszú évek óta a legnagyobb példaképem.

Sziasztok :)
Nagyon remélem,hogy tetszett a rész,ez az első wattpados történetem.Ha nem nagy kérés pár tanácsnak és visszajelzésnek hihetetlenül örülnék.Addig is : ~Allonsy :)