Miután Toni és Valéria is elhagyták a közös házunkat, azzal a céllal, hogy máshol legyen elszállásolva, amiről még senki nem tudott semmit. Val kiborulása teljesen jogos volt, ezzel pedig mindannyian tisztában voltunk. Az az év, amikor én a gimnáziumba kerültem, Nátnak a legrosszabb időszak volt. Állandóan verekedett a felsőbb évfolyamosokkal, akik bármilyen flegma stílusban nyilvánultak meg felé. Ez pedig csak az iskolában volt. A konkrét igazságot nem tudom, de mindenki arról beszélt és beszél a mai napig, hogy Nát minden buliban verekedett. Teljesen mindegy volt, hogy az valaki más házában történt, vagy szórakozóhelyen. Akkor azt hittem, hogy ezzel is fokozni akarja a népszerűségét az iskolában, hiszen mi másért verekedni állandóan, szinte ok nélkül? Így legalább minden héten ő volt a téma és az, hogy miket csinált. Ám most így elnézve őt, az ágyon ült görnyedt háttal, az arcát beletemetve a tenyerébe, már kicsit sem gondolom ezt. Szerintem igenis tisztában van a tettei következményeivel, tudja, hogy ezt most nagyon elrontotta, de visszafordítani már nem lehet. Azzal pedig már hiába jön, hogy nem lesz több ilyen, mert már senki nem fog hinni neki. Az egész 11. év lement nála bunyó nélkül, mindenki abban bízott, hogy megmarad a nagymenőnek, egy szoknyapecérnek. Most viszont a saját haverjának ment neki, ennek pedig mindenki a tanúja volt, nem jöhetett azzal, hogy nem igaz, amit mindenki állít. Ezt most nagyon eltolta, arról nem is beszélve, hogy ezer százalék, hogy rúgják ki. Ezt már nem fogják tudni elsimítani neki. Egymással szemben ültünk, Nát a mi ágyunkon, én pedig Valériáékén, ami most teljesen üres volt.

- Ezt aztán jól elbaltáztuk... - dünnyögtem, mire Nát rám nézett és csak kelletlenül elmosolyodott.

- Mondasz valamit Osváth.

- Nem értem, miért verted össze Andrist. Csak egy hülye majom. - mondtam, mire Nát nagyot sóhajtott.

- Úgy beszélt rólad, mintha egy senki lennél, ezt pedig nem hagyhattam. - nézett mélyen a szemembe.

- Miattam fognak kirúgni, Nát. Ennyire azért nem vagyok fontos személy. Eddig sem kellett megvédened a bunkóktól, és elvoltam, túléltem. - mondtam, mire ő csak leszegte a fejét. - Ennek ellenére, köszönöm, hogy felborítottad értem Andrist, székkel együtt. - mondtam, majd Nát elnevette magát, mire én is.

- Megérdemelte, igaz? - kérdezte, miközben a nevetéstől kigördült könnycseppeit törölgette.

- Az nem kifejezés! Egy igazi paraszt a srác!

- Jó, azért az sem volt semmi, hogy csak úgy lazán odasétáltál Barbihoz, és lekevertél neki egyet. - folytatta, ennek következtében pedig mégjobban nevetni kezdtünk.

- Nagyon nem kedvelem őt, igazán érett már neki az a pofon, az elmúlt két év alatt. Mindig belém kötött, holott hozzá se szóltam. Soha. - magyaráztam, miért is pofoztam fel Barbarát. A lány azóta oda -oda szúr, mióta ebben az iskolában tanulok, pedig soha hozzá se szóltam, ahogy senki máshoz sem.

- Biztos nehezen viseli, hogy jobb vagy nála. Mindenben. - mondta Nát, mire én csak megráztam a fejemet.

- Mégis miben lennék jobb? Hogy nem viselkedek úgy, mint egy igazi ribanc? Barbi ettől függetlenül szép, és csinos lány. Mindegyik srácot az ujja köré csavarja. Az ilyenfajta lányok, mint ő, pedig semmi másra nem vágynak. Csak erre. - javítottam ki Nátot, mire ő csak bólintva elfogadta az igazamat.

- Honnan tudsz ennyi mindent, az ilyen lányokról? Oké, azt már megtárgyaltuk, hogy az előző iskoládban nagymenő voltál. De az nem jelenti azt, hogy ismerhetsz minden féle típusú embert. - kérdezte, mire én csak nagyot sóhajtottam, és belekezdtem életem egy részének a mesélésébe.

- Bár hihetetlenül fog hangzani, de egyszer, még mielőtt idekerültem volna, én is olyan lány voltam, mint Barbi, vagy a barátnői. Egy kis hülye picsa, egy vastag, maszk hatású sminkkel a fejemen, úgy néztem ki, mint aki belefejelt egy vödörnyi highlighterbe, és akkor azt hittem, hogy ettől szép leszek. Nem voltam az. De mindenki irigykedve nézett rám, mikor végig mentem az iskola folyosóján, mert annak a lánynak voltam a legjobb barátnője, aki a gimnázium nagymenő csaja volt. Csupán kilencedikes voltam, Jenei Luca mégis úgy gondolta, hogy én vagyok az a lány, akit majd felemel, és népszerűvé tesz. - ecseteltem búskomor arccal. Így visszagondolva borzasztó az érzés, hogy valóban mekkora önbizalommal és beképzeltséggel meneteltem végig a folyosón, nem számolva azzal, közben kit alázok meg és kit nem. Sőt, Lucával még jókat is nevettünk közben.

- Jenei Luca? A Tiktok sztár? - nézett rám nagy szemekkel Nát, mire én csak kelletlenül bólintottam. - Te a Rábai gimibe jártál, mielőtt idekerültél? - kérdezgetett tovább, mire én csak folyamatosan bólogattam. - Azta mindenit Osváth! Ez azért nem gyenge. Az az iskola tele van internetcelebekkel, és te az egyik legnagyobbnak voltál a legjobb barátnője?

- Hihetetlen igaz? De három évvel ezelőtt még nekem is abból állt az életem, hogy minden szart az Instagramra meg a facebookra posztoltam. Megaláztam azokat, akik nem voltak népszerűek, tettem magam a fiúk előtt, minden hétvégén bulizni voltunk, nem volt gond belógni a szórakozóhelyekre. - nevettem el magam gúnyosan. Az emlékek özönlöttek, én pedig gúnytól csöpögő hanggal gondoltam vissza ezekre az emlékekre. Arra az Osváth Kélára, aki egy igazi kis szörnyeteg volt.

- Aztán mi lett veletek? Hogy kerültél ide, ebbe a gimnáziumba? - érdeklődött Nát, ám ettől a pillanattól kezdve, az emlékeim már nem voltak nyilvánosak.

- Történt velem valami, ami alapjaiban megváltoztatta az egész életemet. Csak Luca tudott erről és kijátszott. A történteket ferdítve, teljes hazugság keretei között adta tovább az egész iskolának. Soha nem voltam a legjobb barátnője, csak egy kislány, akit jól ki lehetett nevetni, akit meg lehetett alázni. - zártam le a történet ennek a részét, ugyanis nem kívántam a továbbiakról beszélni.

- Ezért lettél zárkózott? Ezért nem nyílsz meg már senkinek sem? - nézett rám szomorúan Nát.

- Ezért is. Az évek megtanítottak arra, hogy az emberek tudnak a legnagyobb szörnyetegek lenni a világon. Mindig odacsapnak, amikor csak tudnak. Képesek lennének eladni az ördögnek a lelküket, csakhogy szabaduljanak a problémáktól, vagy kapjanak egy perc hírnevet. Megtanultam, hogy ne bízzak az emberekben. Megtanultam, hogy ne higgyem el, amit mondanak, hanem arra figyeljek, amit tesznek. Megtanultam, hogy bárki képes megjátszani magát. Megtanultam, hogy az emberek, még azok is, akikről azt hiszed, hogy nagyon jól ismered őket, kiismerhetetlenek. - feleltem, mert ez volt az igazság. Az emberek pusztítóak tudnak lenni és pusztítanak szüntelenül, nem számít kiket kell tönkre tenni.

- Nagy szavak Osváth, de nagyon igaz. Valóban nagyon bölcs vagy. Csak bárcsak ne ilyen áron kellett volna bölccsé válnod, Kéla. - értett velem egyet Nát.

- Na, és mi a te történeted Fekete Nátániel? - váltottam témát.

- Mindegy. Nem fontos. - reagálta le azonnal.

- A mindegy mögött, mindig valami elég hosszú és fájdalmas történet rejtőzik. Ne előttem akard megjátszani. - kértem, mire ő csak bólintott.

- Az unokatestvérem, apám bátyának fia is ide járt ebbe a gimnáziumba. A nagybátyám meghalt, mikor Krisztián nyolcadikos volt, szóval hozzánk költözött. Tipikus szívtipró kinézete volt, a lányok odáig voltak érte, ő pedig ki is használta ezt. A haverjaival az volt az állandó heppjük, hogy ráírogattak a lányokra, és amelyik nem volt annyira szép vagy ilyesmi, azt behülyítették. Az egyik ilyen behülyítés alkalmával, Krisztián beleszeretett a nála egy évvel fitalabb Lolába. Aztán mikor ők összejöttek, mind azt hittük, hogy Krisztián végre jó útra tér, és nem fogja tovább ezt csinálni. Lola egy nagyon is szép, okos, jótanuló lány volt, mellette pedig Krisztián kivirágzott. Lola két hónap után terhes lett. Teljesen véletlen és váratlan volt mindenki számára, de a szüleim kiálltak mellettük, ők pedig megakarták tartani a gyereket. Kivéve Lola szülei. Erőszakkal vitték el egy klinikára, mindenki tudta nélkül, és vetették el a babát. Krisztián kishíján halálra verte Lola apját, akik fel is jelentették az unokatestvérem, a lány pedig, akit mindennél jobban szeretett, és meg akarta óvni, elárulta. Ellene vallott a rendőrségen, így amíg Krisztián be nem tölti a 18. életévét, egy intézetben lett volna, majd azután állt volna ismét bíróság elé. Még aznap este elszökött otthonról, és azóta se láttuk. Aztán jöttem én, és Krisztián nagy barátai, akik már akkor végzősök voltak, úgy gondolták, majd én helyt állok, és viszem tovább a hírnevet. Én pedig vittem is, mert azt hittem, hogy ez élet. A népszerűség, a buli, a csajok, a lógások, a bunyók. Azt hittem, hogy ezek kellenek ahhoz, hogy legyek valaki. - mesélte, én pedig teljesen ledöbbentem. Hallottam legendákat a híres Fekete Krisztiánról, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy Nát miatta, és az ő múltja miatt lett olyan, aki. Egy öncentrikus ember. Vagyis csak kifelé mutatja magát annak, valójában egyáltalán nem az. Erre pedig most jöttem rá, itt a kisházban ülve, vele szemben, miközben vártuk a halálos ítéletünket.

- Jól el vagyunk cseszve! - nevettem el magam, mire Nát is csak helyeslően bólogatott. - Tudod, sokkal jobban kedvelem az igazi Fekete Nátot, mint azt, aki az iskolában egy önimádónak állítja be magát. Te sokkal több vagy annál, mint amit az iskolában elhitetsz magadról. Te ez vagy, aki most itt ül velem szemben és nyíltan, őszintén kimondja az érzéseit. Aki gondoskodó és kedves, még velem is. Pedig én voltam a legellenszenvesebb veled egész idő alatt.

- Tudod Osváth, nekem is sokkal jobban tetszik az a lány, aki most itt ül előttem. Akivel lehet titkok nélkül beszélgetni, aki nem nevet ki engem, ha komoly dolgokról beszélek neki. Akivel lehet viccelődni, akinek a teliszájas nevetése feldobja az egész napomat, és nem az iskola jégkirálynője. - kacsintott rám. - Szeretném, ha bíznál bennem Kéla. Tudom, hogy nagy kérés, de igyekezni fogok, hogy olyan legyek, akinek lennem kell. Az a Nát, akit most körbe írtál.

- Az is lehet, hogy holnaptól már külön iskolába fogunk járni.

- Lehet, de ez egyáltalán nem akadály. Kezdésnek szeretnék bocsánatot kérni a maiért. Szóval, igazán sajnálom a megnyilvánulásomat. Nem voltam rád mérges, sokkal inkább a helyzetre. - kért bocsánatot, mire én kedvesen rámosolyogtam.

- Megbocsátok neked, Nát, tényleg. - feleltem őszintén.