Éles fájdalom tépte a fejemet. Szúrt a szemem, alig bírtam kinyitni, a fülem pedig ezerrel zúgott, szinte alig hallottam bármit is. Meg mertem volna rá esküdni, hogy valaki szólongat, de egyszerűen képtelen voltam felfogni. Csak nyöszörögtem, mire két kar vett magához, majd a kemény földről egy puha párnákkal teli helyre kerültem.

- Kéla bassza meg, térj magadhoz! - kezdett tisztulni a hang, ami kétségbeesetten szólongat. - Jó, én hívom a mentőket! - riadt meg Sam. Igen, ez Sam, most már tisztán hallom.

- Ne! Nem kell mentő! - bököm ki nagy nehezen száraz torokkal.

- Te jó ég! Végre, hogy megszólaltál! - sóhajtott fel egy óriásit örömében. - Úgy rám ijesztettél, hogy azt elmondani nem tudom! - magyarázta. Óvatosan kinyitottam a szememet is. Először kissé homályos kép tárult elém, de aztán szerencsére hamar kitisztult minden, a fejem sem sajgott már annyira és a fülemből is eltűnt a zúgás. Alkarra támaszkodva próbáltam meg felülni, de nem igazán sikerült, így visszarogytam a kanapére a díszpárnák közé. - Hé, csak óvatosan! Tényleg hívni kéne egy mentőt, nagyon beverted a fejed... - aggodalmaskodott Sam.

- Nem kell mentő. Még két perc és kutya bajom lesz, ne félts! Csak a stressz miatt ájultam el. - próbáltam nyugtatni a még mindig ijedt barátomat.

- Máskor is volt már ilyen? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel, mintha ebből a mondatomból leszűrt volna mindent, amit le kellett.

- Ne zsörtölődj már ennyit. - tereltem el a témát. - Inkább mond el, hogy mit kerestél még mindig itt és hogyan jutottál be a lakásba? - kérdeztem most én.

- Aggódtam érted, mikor kiszálltál a kocsiból, így követtelek. Hallottam, ahogy sírsz, az ajtónál füleltem. De nem zavartalak, gondoltam ki kell adnod magadból, amit ki kell... Aztán hallottam, hogy érdekes telefonbeszélgetést kezdtél valakivel, majd egy hatalmas dübbenést. Gyorsan bejöttem az ajtón és akkor láttam, hogy a földön fekszel. Elég sokáig tartott, míg az ájulásból magadhoz tértél. - mesélte el, hogyan is keveredett be a házamba.

- Hát köszönöm Sam, hogy utánam jöttél, tényleg! - tettem a kezem a kezére. - Lehet, hogy még mindig a kövön feküdnék, ha nem jöttél volna.

- Erre valók a barátok, nem? - kacsintott rám, mire én csak mosolyogva bólintottam. Eszembe nem jutott volna, hogy Sam, aki mindig jégkirálynőnek szólított, aki mindig fennhordta az orrát, egyszer a barátom lesz. Olyan hatalmasat képes fordulni a világ egyik percről a másikra, hogy követni is nehéz. Én viszont egy percig sem bánom, hogy ez így alakult, mert Sam tényleg remek barát. Valóban nem tudom mi lett volna, ha ő nem jön utánam most. - Feküdj még itt egy kicsit, hozok jeges borogatást a tarkódra. - állt fel mellőlem a kanapéról és a fagyasztónk felé vette az irányt. Levett egy műanyag mélyebb tálat, abba belepakolt egy marék jeget, majd engedett rá egy kis vizet a csapból. - Tiszta konyharuha merre van? - kiáltotta ki nekem a konyhából.

- A mosdó feletti legfelső polcon! - szóltam vissza.

- Na, meg is vagyunk. - jött vissza a kezében a jeges vízzel, vállán pedig egy tiszta konyharuhával. Óvatosan belemártotta az anyagot a vízbe és erősen kifacsarta. - Fordulj kicsit az oldaladra. - szólt, én pedig engedelmeskedtem. Leült mellém és a jéghideg borogatást a sajgó tarkómra helyezte.

- Ih! - szisszentem fel a hideg hatásra.

- Tudom, kicsit kellemetlen, de ne aggódj, segíteni fog. - mosolygott rám, majd aztán pár percig csak néma csendben helyezkedtünk el egymás mellett, egyikünk sem mondott vagy tett bármit. Sam kitartóan fogta a konyharuhát a fejemhez, amikor pedig visszamelegedett újra lehűtötte. - Mióta tudod, hogy Val és Toni egy párt alkotnak? - kérdezte aztán.

- A medencés nap láttam meg őket. Amikor Nát és én hivatalosan is összejöttünk... Csókolóztak a faházban én pedig rájuk nyitottam. Könyörögve kérték, hogy ne mondjam el Nátnak. Nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hogy szóljak e neki, vagy csak hívjam fel a figyelmét, de... Valéria és Toni a barátaim. Majdnem négy évig nem voltak barátaim, de arra nagyon is jól emlékeztem, hogy milyen hűségesnek lenni hozzájuk. Annyi mindent tettek értem, amiért soha nem tudnék elég hálás lenni. És persze, tudom, hogy hátba szúrtam Nátot. De ha én mondom el neki, akkor is így reagált volna, ahogy ma. Ezt pedig nem tehettem meg velük. - magyaráztam. - Elárultam Nát bizalmát, ezzel csak is nekem kell számolnom, nekem kell helyre hoznom. A mai bulin.

- Miből gondolod, hogy ott lesz? - kérdezte felvont szemöldökkel Sam. - Nagyon kivan, szerintem nem lesz ott.

- Oh, dehogyis nem. Meg akarja majd mutatni mindenkinek, hogy vele nem lehet kibaszni. A mások felé való megfelelést, még nem tudta levetkőzni. A becsülete pedig fontos a számára és az most sérült. Helyre akarja hozni, be akarja bizonyítani, hogy őt nem lehet átverni. Erre pedig a legjobb hely, az évnyitó buli. - elemeztem.

- Tényleg jól ismered! - jegyezte meg Sam.

- Ezért szerettem belé... Mert megismertem minden oldaláról, tudom minden kis rezdülését és én így szeretem, ahogy van. - vallottam be.

- Tudod, nagyon szerencsés, hogy vagy neki. Erre pedig ő is rá fog jönni, ne aggódj! Nagyon szeret téged. Most csak sértett a becsülete, ahogy te is mondtad. De majd elrendezi magában és akkor köztetek is újra minden rendben lesz. Helyesen tetted, hogy nem mondtad el neki. Amióta Nát elveszítette Krisztiánt, a családja számára tabu téma. Brúnóval szinte alig foglalkozik, hogy nehogy olyan legyen, mint amilyen ő volt, Valériát pedig a széltől is óvja. Azt meg el kell ismerni, hogy Toni nem egy szent lélek, szóval lehet én sem örülnék neki túlzottan, ha a húgomnak ő lenne a választottja. De Nát sem jobb nála semmivel és mégis megtalálta a szerelmet. - kacsintott rám.

- Ez akkor sem mentség... Ha ő nem lenne nekem, az is lehet, hogy már nem élnék. Én meg jól hátba szúrtam őt. Valahogy össze kellett volna hozzam, hogy megtudja a húga kapcsolatát, de úgy, hogy ne akarja kinyírni Tonit sem. Nekem ezt meg kellett volna tudni oldani. - magyaráztam teljesen elszégyelve magamat.

- Ne hibáztasd magad tovább! - szólt rám Sam esélyesebben. - Még semmi nincs veszve. Ti egymásnak vagytok teremtve, meg fogjátok tudni oldani. Én tudom, hidd el. Soha életemben nem láttam még ilyen fajta erős kötődést, vonzalmat, szenvedélyt és szeretetet, ami köztetek van.

Sam el sem mozdult mellőlem a nap folyamán. Ápolgatott és tartotta bennem a lelket. Egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy elmenjek a buliba ilyen állapotban. Ahogy azt sem, hogy ne nézessem meg magam egy orvossal. Amikor rájött, hogy márpedig nem fog tudni rábeszélni, hogy elmenjek egy hülye orvoshoz, aki úgysem látna semmit, mivel már teljesen jól vagyok, ahogy arra sem, hogy a parti helyett inkább otthon pihenjek, gyorsan haza ugrott, hogy letusoljon és átöltözzön, aztán visszajön értem és együtt megyünk el a buliba. Ott fogunk majd találkozni Bencével és Tonival, meg reményeim szerint Náttal is. Tonit szintén nem lehetett lebeszélni arról, hogy ne jöjjön el, mindenképp meg akarta beszélni Náttal ezt az egészet, meg akarta vele értetni, hogy szereti Valériát és soha semmi olyat nem tenne, amivel ártana neki. Én is meg akarom vele értetni, hogy soha nem akartam őt szánt szándékkal megbántani, vagy megalázni. Nekem ő a mindenem és tényleg őszintén szeretem, szerelmes vagyok belé. Remélem, hogy ezt ő is látni fogja és nem csak üres szavaknak gondolja őket.

- Készen vagy? - pillantott fel rám Sam a telefonjából, amikor kisétáltam a fürdőszobában lévő nagy tükör elől. Ott a legjobbak a megvilágítások, régen, amikor még bulikba jártam mindig itt sminkeltem. Na már ha az anyámnak aligha nevezhető némber keresztül nem húzta a számításaimat. Hatalmas, egész falon elterülő tükör, végig tökéletesen megvilágítva. Anyám értett ahhoz, hogy rendezze be a lakást úgy, hogy neki a legjobb legyen. Ország szinten elismert divattervező, gazdag és tekintélye van. Minden nap csinosan felöltözik, tökéletesen beszárítja a haját és persze, a sminkje sem elhanyagolható. Évekig néztem, hogy ez előtt a hatalmas tükör előtt áll és szépíti magát, majd aztán kilibben az ajtón parfümben úszva és elhagyja a hazát. Azt már senki nem tudja, hogy mint ember mennyire egy roncs, hogy minden reggelét valamilyen röviditallal indítja, hogy nyugtatókon és altatókon él. Most, hogy belenézek ebbe a hatalmas kivilágított tükörben, miközben a számat rúzsozom, akárcsak ahogy anyám szokta, semmivel sem érzem magam jobban, mint ő. Semmivel nem vagyok jobb nála, hazug és bizalmatlan alak vagyok, aki tőrt forgat meg azokban, akiket szeret. Te szánalmas szerencsétlen...

- Igen! - feleltem. Egy fekete bőrnadrágot vettem fel, egy méregzöld haspólóval, illetve egy csinosabb sportcipővel. A hajamat csak megfésültem és bekentem olajjal, mert tudom, hogy Nát úgy szereti a hajam, ha ki van engedve és hullámosan omlik a vállamra, teljesen természetes formájában.

- Jól nézel ki! - kacsintott rám a haverom. - Nát biztosan odáig lesz érted. - mondta bizakodva. Nem feleltem erre semmit.

Már besötétedett, mikor Sammel az oldalamon elhagytuk a lakásomat. Beültünk az autójába és szó nélkül haladtunk az úti célig, ami egy menő, gazdag gyerek óriás háza. Jóval csak a ház után tudtunk leparkolni, annyian voltak.

- Mindig ez van... - zsörtölődött Sam. - Annyian vannak, hogy az nem igaz.

- Toni és Bence már itt vannak, a kapuban várnak minket. - szóltam, ugyanis pont akkor kaptam a messenger üzenetet Tonitól.

- Megyünk. - válaszolt Sam. Kipattantunk a kocsijából, lezárta, majd gondosan leellenőrizte, hogy valóban sikerült e neki. Mikor meggyőződött róla, hogy igen, akkor egymás mellett sétálva indultunk meg a kapu felé. Mind a ketten feszes léptekkel igyekeztünk. - Minden rendben lesz. - fogta meg a kezemet, de tudtam, hogy valójában magát is ezzel akarja nyugtatni. Nát a barátja és nem akarja, hogy a kapcsolatuk egyik pillanatról a másikra hulljon szét.

- Sziasztok! - köszöntem a másik két fiúnak, majd megöleltem őket.

- Mehetünk? -kérdezte Bence. Idegesen rágtam a szám szélét. Rettegtem, hogy Nát esetleg látni sem akar, hogy eddig tartott a boldogságom és még egy személyt, akit mindennél jobban szeretek, aki a világot jelenti nekem, elvesztem, az életem pedig megint visszakerül a süllyesztőbe.

- Essünk túl rajta... - sóhajtottam. Négyen egymás mellett léptünk be a hatalmas házba, ahol ezerrel dübörgött a zene, fiatal lányok kellették magukat a zenékre, a srácok pedig a fotelekben és asztaloknál, miközben gondosan vedeltek, a lányokat stírölték. Voltak, akik baráti körként mulattak, de olyanok is voltak, akik már most a földön fetrengtek a részegségtől.

Ahogy egyre beljebb haladtunk megpillantottunk egy nagy bőr kanapét, amin többen ültek, középen pedig ott ült Nát, mint egy király, aki a trónusát foglalta el, miközben mindenki őt csodálta, a lányok próbáltak minél közelebb kerülni hozzá. A két oldalamon álló Toni és Sam kezét megfogva mentem hozzájuk közelebb. Nát most pontosan olyan volt, mint amilyennek eredetileg megismertem. A legmenőbb és legnépszerűbb srác az iskolában, aki mindig a buli középpontjában, akinek a kegyeit mindenki keresi és minden lány vele akar lenni. Semmivel nem különbözött most ettől a Náttól az, aki velem szemben ült a nagy bőr kanapén.

- Ti meg mégis mi a faszt kerestek itt? - kérdezte haragtól izzó tekintettel, amikor észrevett minket.

- Jöttünk, hogy megbeszéljük veled a ma történteket. - szólalt meg egyöntetűen Bence.

- Nekem semmi beszélni valóm nincs veletek, mocskos árulók! - köpte keményen a szavakat.

- Vigyázz a szádra Nát! - feszült neki Toni.

- Te mégis milyen jogon intesz engem fegyelemre, vagy egyáltalán szólsz hozzám?! - pattant fel Nát a kanapéról.

- Az marhára nem érdekel, hogy rólam mit mondasz, de ezzel a megszólalással a saját húgodat is ócsárolod, ahogy a barátnődet, aki ráadásul jelen is van! - állt ki értünk Toni.

- De nagyon védelmező lettél! - röhögte ki őt Nát.

- Elég, nem azért vagyunk itt, hogy egymásnak esettek! - szólt rájuk Sam.

- Azt sem értem, hogy egyáltalán mit kerestek itt. - mondta, miközben belekortyolt a sörébe. - Számomra ti megszűntetek létezni. Toni menj és kavarj csak a húgommal, aztán dobd el őt is, ahogy az összes eddigi csajoddal csináltad, nem érdekel. Akkor talán Valéria is rájön, hogy mekkora egy hazug vagy, mert az vagy, nem igaz? - Toni tekintette szikrákat szórt és még jobban neki feszült a legjobb barátjának, aki csak várt a pillanatra, hogy mikor robban az általa generált bomba.

- Toni, hagyd! Próbálj meg uralkodni magadon. - igyekeztem megnyugtatni.

- Te ebbe ne szólj bele! - förmedt rám Nát. - Semmi közöd ehhez, minek vagy itt egyáltalán? Mardos a bűntudat véletlenül? Kiöntöttem neked a szívemet, mindenemet feladtam érted, te pedig ott szúrtál hátba, ahol tudtad, hogy a legjobban fog fájni!

- Én csak nem tudtam, hogy mondjam el... Nát kérlek értsd meg, két tűz közé kerültem! Szeretlek, de nem voltak barátaim. Azt éreztem, hogy tartozom valahová, Toni és Val a barátjának választott. Jogosnak tartottam, hogy nem kotyogom ki a titkukat, holott tudtam, hogy ezzel mit okozok neked. - magyarázkodtam.

- Egy percig nem érdekel a kifogásod és te magad sem Osváth. Mint mondtam, ti számomra nem léteztek többé. Most pedig tűnjetek innen, rosszul vagyok tőletek. - mondta, majd elindult vissza a kanapéhoz, hogy tovább úszon a népszerűség fényében.

- Nát, állj meg! - nyúltam utána és ragadtam meg a csuklóját. - Ez nem te vagy! - fordítottam szembe magammal. - Te nem vagy haragtartó és bosszúéhes. Toni és Val szerelmesek egymásba, ahogy mi is. Neked ezt meg kellene értened. - simítottam az arcán, de ő egy mozdulattal lökött el magától.

- Nem értek meg semmit! Igen, szerelmes voltam beléd. Mindenemet neked adtam, te pedig... Szavak nincsenek rá, hogy mennyire összetörtél engem Osváth. Pontosan ettől kíméltem magam annyi éven keresztül, tanulnom kellett volna Krisztián példájából. A szerelem semmire nem jó... Köszönöm, hogy erre ténylegesen ráébresztettél. - a szemeim megteltek könnyekkel, a fülemben ezerrel dübörgött a vér és úgy éreztem, hogy ki fog csúszni a lábam alól a talaj.

- Hé Kéla! - kapott el Bence. Én akkor már alig voltam magamnál, forgott velem a világ pontosan úgy, ahogy az apámmal való telefonbeszélgetés után is.

- Mi történik? - hallottam meg Nát kétségbeesett hangját.

- Megint rosszul van, a francba! - sziszegte Sam.

- Mi az, hogy megint? - kérdezte Toni is.

- Ma miután hazavittem telefonált valakivel, aztán elájult. - magyarázta az esemény szemtanúja.

- Mi az, hogy elájult?! - vett át Nát Bence kezei közül. - És te ide hoztad? Normális vagy ember?! - üvöltött Nát Sammel.

- Azt hiszed, hogy bírtam vele? Azonnal kórházba akartam vinni, de közölte, hogy meg se próbáljam, illetve ide is minden áron el akart jönni, hozzád!

- Doló hallod, el ne ájulj! - szólongatott Nát, miközben erősen szorított magához.

- Ma hívott az apám... - nyöszörögtem. - Azért ájultam el...

- Bassza meg! Azonnal irány a korház! - emelt fel Nát.

- Ne ne! Kérlek ne! Nem akarok oda menni, könyörgőm ne vigyél oda... - utoljára akkor voltam kórházban, amikor erőszakot vettek rajtam. Azóta akármi történne velem, képtelen lennék belépni egy kórházba.

- Akkor meg mit csináljunk? - kérdezte aggódva Toni.

- Vigyük ki innen először is. - tanácsolta Bence.

- Félre! - üvöltötte el magát Nát, majd velem a karjaiban elindult ki a levegőre. - Gyerünk Kéla, lélegezz mélyeket, próbáld meg összeszedni magad.

- Hoztam vizet! - szólt Sam, majd Nát óvatosan megitatott. - Na jobb? - kérdezte.

- Kicsit... - valóban kezdett kicsit kitisztulni a kép, de még mindig nem volt az igazi. Nát óvatosan leült velem a földre. A hideg pázsit jól esett az izzó testemnek. - Jobb lesz, ez csak egy pánikroham... - magyaráztam.

- Ilyen egy pánikroham? - esett térdre mellettünk Bence az izgalomtól.

- Volt már rosszabb is. - próbáltam meg felülni magamtól, bár Nát egy kicsit rásegített. Kivettem a kezéből a flakont, óvatosan bevizeztem a tenyeremet és megpaskolgattam az arcomat, hogy hátha a hideg víztől, ami az arcomat érte, majd erőre kapok. - Haza akarok menni. - szóltam, azzal mind a négy fiú egyszerre nyúlt értem, hogy segítsenek felállni. A szívem mélyén bíztam benne, hogy Nát velem jön, hogy félre teszi az ellenségeskedését és eljön velem. Az arca viszont teljesen visszaváltozott olyanná, mint amilyen 10 perccel ezelőtt volt, amikor meglátta, hogy már jobban vagyok.

- Akkor menj és pihenj. Ti is mind menjetek. - vakkantotta oda, majd elindult vissza a házba. Toni viszont ekkor azzal a lendülettel nyúlt utána, rántotta vissza és húzott be neki egyet. Megfagyott a levegő, senki nem számított erre reakcióra. Még magát Nátot is meglepte, ahogy a földön találta magát vérző orrral.

- Ide figyelj te beképzelt köcsög! Ezt a Nátot én nem ismerem, úgyhogy baromi gyorsan teremtsd elő azt, aki valóban vagy ember, mert amit most művelsz, az nagyon gáz! A barátnőd, aki állítólag életed szerelme, akibe halálosan szerelmes vagy rosszul van, te meg lazán visszasétálsz, mintha mi sem történt volna? A húgod otthon zokog azóta, hogy megtudtad, hogy mi van közöttünk. Mindig kiálltam érted Nát, ott voltam melletted, történt bármi, akkor is, amikor nem értettem veled egyet! Nem volt szép, hogy ennyi ideig titkoltuk előled, de őszintén mond meg, ha korábban mondjuk el, akkor másképp reagáltál volna, hm? - osztotta ki Toni, a még mindig földön fekvő barátját, aki csak elkapta róla a tekintetét, mintsem válaszolnia kelljen. - Sejtettem... - nevette el magát Toni gúnyosan. - Semmivel nem vagy jobb nálunk. Mind követtünk el hibákat és őszintén sajnáljuk. Kélát mi kényszerítettük ebbe a helyzetbe és ehhez nem volt semmi jogunk. Nyugodtan elmondhatta volna, akkor sem vetettük volna meg érte, de ő kiállt értünk, mellettünk. A szerelemről papolsz, amióta együtt vagytok és ez így van jól, mert egy olyan oldaladat hozta elő, amiről én sem tudtam, hogy létezik. Úgyhogy most jól hallgass meg! Szeretem a húgodat, szerelmes vagyok belé, ahogy ő is belém és nem fogok lemondani róla, akkor sem, ha te azt akarod. Szóval bazd meg, mert rohadt önző a viselkedést tanúsítasz most! - azzal elindult a kijárat felé, ám Nát felpattant és letarolta Tonit. A földre lökte és ütötte.

- Te oktatsz ki engem?! - hörögte. - Tönkre foglak tenni! - ekkor viszont Toni kerekedett felül és sorozta meg Nátot ütésekkel.

- Te saját magadat teszed tönkre, amiért valami nem úgy történik, ahogy te azt elképzelted! Az élet nem mindig habostorta, erre kurvára rájöhettél volna már! - magyarázta neki Toni.

- Fogd be! - üvöltött Nát vérző szájjal, majd gyomron rúgta Tonit. Bence és Sam hiába üvöltött velük folyamatosan, hogy hagyják abba, a két fiú folyamatosan egymásnak estek, hol az egyik kerekedett felül, hol a másik. Már egy konkrét tömeg került körénk és bámulták az eseményeket, voltak olyanok is, akik szorgosan videóztak. Ekkor viszont egy kocsi fékezett le a bejárat előtt, pontosabban egy taxi, amiből Valéria szállt ki.