-Hol lehettünk?- támaszkodtam fel a földről. Körülnézve, alig lehetett látni valamit. Csakis pár dobozra hasonlító épület volt, elég sűrűn
-Ezek szerint egy másik dimenzióba hozott minket- sétált mellém Mei- sehol sem érzem az ő, vagy a fiúk chakráját. Innen nem jutunk ki- ült le török ülésben a földre
-Mi?? Tehát itt maradunk az idők végezetéig?? Az nem lehet- túrtam bele a hajamba és idegesen kezdtem össze vissza nézelődni- hogy tudsz ilyen nyugodtan ott ülni??
-Nyugodj meg
-Hogy tudnék??? Itt ragadtunk örökre- hirtelen egy erős ütést éreztem a fejemen, minek következtében a földre estem.
-A harmadik világháborúban Obito állítólag meghalt
-De nem halt meg!
-'Mielőtt meghalt volna', az egyik sharinganját Kakashi-senseinek adta. Aki ugyan azzal a technikával rendelkezik mint Obito. A fiúk rá fognak erre jönni, tehát kijuthatunk. Mondjuk, nem hiszem, hogy hamar rájönnek erre
-Esetleg nem tudsz a kunaidhoz teleportálni?- kérdeztem meg tőle, amire hosszú percekig nem adott választ. Hirtelen megjelent mellettünk egy lebegő kar, amin felsikítottam. Mei oda kapva a fejét, hátrébb lépett egy lépést. A kar amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnt is el
-Ez meg mi volt???
-Értem már- mosolyodott el gúnyosan és amint megjelent egy hát, egy hosszú vágást ejtett rajta, ami el is tűnt
-Mit csinálsz??
-Ez Obito technikája. Mikor átengedi magán a dolgokat, a teste azon része, ide kerül. Így hamarabb kijuthatunk innen- ragadta meg a kezem és amint újra megjelent egy testrész, belevágta a teleportálós kunaiát
-Támadjátok meg, ahogy mondtam a tervet!- kiáltott rám, mikor kezdett eltűnni a háta és elteleportált engem. Térdre érkezve, álltam fel amilyen gyorsan csak tudtam és harci állást vettem fel
-Ez nem lehet!- kiáltotta Obito, amint meglátott
-Tudjuk már a techinád Obito. Már nem tudsz legyőzni minket- dobtam felé egy kunait, amit átengedett magán, viszont ugyan úgy össze esett a hasát fogva
-Ez mégis mi volt? És hol van Mei?- ugrottak mellém a fiúk kíváncsian
-Ott maradt a dimenzióban. Mikor Obito átengedi magán a támadásokat, oda kerül a testrésze, amit Mei könnyen meg tud támadni. Csináljuk azt a tervet, amit kitalált- hoztam létre rengeteg vizet, amit Obito felé küldtem és lefagyasztottam. Elindulva felé, lépett volna ki a jég fogságából, mikor térdre rogyott, így szabaddá téve az utolsó támadásunknak. A mellkasába szúrva a katanám, szögeztem a földre, így Naruto és Sasuke végzett vele a chidorival és a rasengannal. Amint elült a por, Suigetsu oda lépett a mozdulatlan testhez és a pulzusát kezdte figyelni
-Meghalt- mosolygott ránk, így örömömben felkiáltottam
-Vissza kell hoznunk Meit!- jutott az eszembe és amilyen gyorsan csak tudtam, érte mentem Kakashi-senseiért, akit oda vittem a csata helyszínhez
-O-Obito?- fagyott le az ismerős által és remegni kezdett
-Sajnáljuk sensei, de meg kellett tennünk, különben kirobbant egy háborút- nézett rá szomorúan Naruto- vissza kell hoznia Meit a sharinganjával- csak bólintott egyet és megvillantva sharinganját, koncentrált egy pontra, ahol Mei jelent meg a földre ülve
-Vége- mosolygott ránk
-Hát nem éppen. Még egy dolog hátra van- szólt hozzá Suigetsu, így Meinek lehervadt az arcáról a mosoly és a hajába túrt
-Milyen dolog? Mei?
-Kami... Idehozok valakit és elmesélek mindent- tűnt el hirtelen, majd a szőke hajúval tért vissza
-Hm? Mei, mi jelentsen ez? Épp Painnek számoltunk be, hm
-Azt majd Sasori folytatja. Kami, gyere te is- intett a fejével és a fiúval együtt, arrébb sétáltunk a többiektől. Megállva előttünk, kapott a táskájába és kivéve két lapot, fordult felénk
-Mikor kicsik voltatok, elvesztettétek a családotok minden tagját. De ez nem teljesen igaz
-Mire célzol?- néztem rá furcsán. Egy szerettem sem maradt a robbanás miatt
-Kami, Deidara... Ti......