-Oké, te győztél- emelte fel a kezeit, a földön ülve. A torka elől elvéve a fegyverem, elégedett vigyorral raktam vissza a helyére. Kezemet nyújtva felé, fogadta el, így gyorsan felhúztam a földről- van ám még benned erő
-Van bizony. Nem vagyok már gyenge
-Inkább csak meg tanultad, hogy ne egyből a legtöbb chakras jutsut használd
-Ugyanaz- vontam vállat mosolyogva- megyünk enni? Itt nagyon finom a rámen
-Akkor mire várunk még?? Menjünk!

-Hé- kaptam a kezéhez, mikor láttam valakit elsétálni az ichiraku előtt. Jobban mondva valakiket- nézd- mutattam a két fiatal irányába, így oda felé nézett. Nagyokat pislogva, kapta felém a fejét, miközben vigyorgott.
-Úgy tűnik a drága Sasuke becsajozott
-Be bizony- bólogattam helyeslően. A zsebembe kutatva, vettem elő az étel árát és kifizetve, izgatottan néztem a fiúra- remélem arra gondolsz, amire én
-Nézzük meg őket?
-Pontosan
-Óvatosnak kell lenni. Nem láthatnak meg
-Remélem magadnak mondtad- ugrottam le a székről és gyorsan utánuk siettünk, persze a tisztes távolságot tartva.
A parkban voltak, így egy fa mögé bújva, rejtettük el a chakrankat, miközben az Uchiha-Haruno párost nézegettük. Fura volt látni mosolyogni Sasuket. Bármikor láttam, mindig az a komor tekintete volt. Érdeklődve nézte Sakurat, gondolom a lány egy igen izgalmas történetet mesélhetett neki. Sasuke a kezével átkarolta Sakura vállát, majd közelebb hajolva, csókolták meg magukat. Igaz alig pár másodpercig tartott, mégis csillogó szemekkel néztem.
-Lassan menni kell vissza a házba. Jön megint az eső- fogta meg Suigetsu a vállam óvatosan. Felé kapva a fejem, néztem őt, majd az eget. Tényleg eléggé be volt borulva megint. Pedig alig pár órája, tiszta volt az égbolt.
-Menjünk

-Ez isteni volt- simogatta a hasát, miután befalt több chipset.
-Ezzel nem igen lehet jól lakni- ráztam unottan a fejem, miközben vártam az újabb kérdést. Több órája kezdtük ezt el, megtudtunk több dolgot egymásról a kérdéseknek hála. Hátra dőlve, támasztottam a hátam a kanapé háttámlájának- kérdezz
-Volt már barátod?
-Sose volt még
-És nem is akarsz?
-Nem tudom. Nem igen hiszem, hogy valaki kedvelne.... Én jövök. Neked tetszik valaki?
-Tetszik bizony. Egy nagyon aranyos lány- ahogy ezt meghallottam, a szívem hevesebben kezdett verni. Lehetséges, hogy én vagyok? Vagy lehet egy másik lány..?
-És ki a szerencsés?
-Nos, ismered. Aranyos, kedves, mindig segít másoknak
-Bocsi, de Mei foglalt- húztam el a szám. Ha ezt Deidara megtudja, felrobbantja Suigetsut, majd még egyszer és még egyszer.
-Nem, nem ő- rázta hevesen a fejét- más lányra mondom
-Karin?
-Nem
-Konan?
-Nem
-Mást nem igen ismersz- tanakodtam. Nem találkozott senki mással. Ki lehet???
-Egek, de idióta vagy- sóhajtott fel. Oldalra nézve, vakarta a tarkóját, mikor észrevettem egy kis pírt az arcán- itt van előttem
-T-tessék?
-Te vagy az, aki tetszik
-De hisz
-Már azóta, hogy elsőnek harcoltunk. Ügyes voltál, ennyit gondoltam még úgy komolyabban. Majd egyre több érzelem kavargott bennem. Őszintén... Örülök, hogy aznap nekem nem volt már helyem, és hozzád kerültem- nézett egyenesen a szemembe. Az arcom már olyan piros lehetett, mint egy paradicsom. Szeret. Hát szeret!- aranyos volt, mikor az arcod vörös volt, ezért piszkáltalak mindig
-Nekem is tetszel- vallottam be egy kínos csönd után- bevallom, nekem már azóta, hogy itt vagy nálam. Túl közel kerültél hozzám. Elsőnek teljesen hülyeségnek tartottam, de teljesen megváltozott ez a gondolat...- halkultam el. Egy darabig néma csönd volt, majd megtörtem ezt a csöndet- Most mi lesz? Mindketten tudjuk, hogy érzünk a másik iránt
-Nos... Ha te is benne lennél... Esetleg, lennél a barátnőm..?- fogta meg a kezeimet remegve. Elmosolyodva, bólintottam egyet és közelebb hajolva, adtam egy apró puszit a szájára
-Lennék a barátnőd- mondtam a szemébe nézve, mire csillogó szemekkel hajolt közelebb és egy hosszú csókot adott- remélem a halálomig mellettem leszel
-Még tovább is

Vége