-Ti testvérek vagytok- mosolygott ránk és közelebb lépve hozzánk, adta a kezünkbe a lapokat
-Micsoda, hm???- akadtunk ki mindketten és egymásra néztünk. A lapot megcserélve, kezdtük olvasni a a másik aktáját, majd újból egymást kezdtünk nézni. Szemeimet elkezdték belepni a könnyek, ahogy újra láthatom oly sok éve a halott bátyámat. A lapot kiejtve a kezemből, ugrottam Deidara nyakába és szorosan magamhoz öleltem, amit viszonzott
-Azt hittem te is meghaltál a robbanásban- itták át a könnyeim a köpenyét. Állát a fejemen támasztotta meg és ha lehet, jobban magához ölelt
-Sajnálom. Az a robbanás is miattam volt. Az új technikámat fejlesztettem és rosszul sikerült, hm
-Semmi gond- engedtem lassan el és rámosolyogtam
-Mei, annyira köszönöm- ugrottam az ő nyakába is
-Suigetsunak köszönd. Ő adta az aktákat- tolt el magától
-Mei, hm- lépett mellém Deidara és Meit magához ölelve, csókolták meg egymást
-Ne előttem- fordítottam el a fejem
-Ugyan. Neked is lesz valakid, húgi, hm- borzolta össze Deidara a hajam
-Szerintem már készülőben van valami
-Mi?!- néztem értetlenül Meire
-Hát Suigetsu és közted- húzta perverz mosolyra a száját
-Persze- forgattam meg a szemem- közte és köztem csak levegő van

-Tehát, miután felébredtél, folytattad a robbantást, amire az akatsuki felfigyelt és egy fogadás elvesztése miatt, bekerültél oda- összegeztem bátyó történetét, miután feljöttünk Mei lakására
-Pontosan. Utána jött Mei és össze jöttem vele, hm
-És miért nem kerestél?- néztem rá szomorúan, miközben az üres poharamat piszkáltam
-Miután felkeltem a kórházba, azt mondták mindenki meghalt és eltemettek titeket. Ezek szerint sok évig rossz sírokhoz mentem ki, hm
-Anya és apa tényleg oda lettek eltemetve. Nekem kellett eltemetni őket
-De neked is a kórházban kellett volna ébredned, nem csak nekem, hm
-A mennyezet alatt voltam. A chakrám teljesen elfogyott. Biztos azt hitték, hogy én is meghaltam- vontam meg a vállam és a nappaliba néztem, ahol Mei, törökülésben ült a kanapén. Amióta feljöttünk hozzá, csak ott ül és csukva van a szeme
-Nem illik ilyen feltűnően bámulni- nyitotta ki hirtelen szemeit, amivel felénk nézett
-Nem is bámultalak- fordítottam vissza a fejem Deidara felé- inkább mond, miért ültél ott vagy fél órája
-Akumával beszélgettem és gondolkoztam. Rájöttem egy pár dologra- jött a konyhába és egy zöld tea kíséretével, leült bátyám mellé, aki egyből átkarolta
-Mire jöttél rá, hm?
-Mikor elmentünk küldetésre, a klónom egész végig figyelte Obitot és adta át az információkat. Obito mozgatta egész végig az akatsukit, nem pedig Pain. Az igaz, hogy egy jobb világ lett volna a vége, de mindenkit elkapott volna a végtelen tsukuyomi, ami amíg álmodsz, szívja el a chakrád. Ebből a technikából nem lehet szabadulni. Ha elkap, akkor örökre fogságba esel egy álom világban- kortyolt bele a teába, mire leesett állal néztük őt bátyóval
-Honnan tudsz ennyi mindent a jutsuról?
-Kérlek. Félig Uchiha vagyok, az ilyen jutsukat tudnom kell. Amúgy meg Itachi mondta el a jutsut. Én csak az Obitós dolgot figyeltem- vonta meg a vállát és hátradőlt a széken- de van még valami. Mivel Obito rossz felé vitte az akatsukit, mi lenne ha megváltoznánk? Mostantól inkább jó dolgokat tennénk, nem pedig rosszat a faluban
-De Mei. Nem kérheted, hogy menjünk vissza a falvainkba, amelyek kitagadtak, hm- háborodott fel Deidara, így fel akartam állni az asztaltól és oda menni hozzá, de Mei felemelte a kezét, így vissza ültem a helyemre
-Nem azt fogjuk tenni- fogta meg a kezét, amit kicsit megszorított- Tsunade biztos meg fogja engedni, hogy ide jöjjünk. Beszélek vele, hisz engem is vissza engedett. Egy nagyon erős csapat védené tűz országát, nem halasztana el egy ekkora lehetőséget