A terv
-Uchiha Obito..
-Na, ennyire nem örültök nekem? Pedig ellenem szervezkedtek. Tessék, itt vagyok- vette le maszkját, így megmutatva félig összeroncsolódott arcát
-Nem tudunk harcolni, míg nincs itt Mei- suttogtam a fiúknak, amit Obito igen meghallott
-Mei.. Ő nem is fog ide jönni egy darabig. Egy hosszú és veszélyes küldetést kaptak. Ha sietnek is, csak egy-két nap múlva érnek ide. Addigra meg végzek veletek- indult meg felénk, így arrébb ugrottunk tőle. Hirtelen előttem termet és felrúgott a levegőbe. Egy erős mellkasnak érkeztem, így oldalra fordítva a fejem, láttam meg elkapómat
-Suigetsu- döbbentem meg. A hangomat meg sem hallva, érkeztünk le a földre. Végre a saját lábaimon állhattam, így kézjeleket kezdtem formálni
-Ne a legerősebb jutsuddal kezdj- szorította meg a vállam Suigetsu, így abba hagytam a jutsumat. Bólintva egyet, vettem elő egy kunait és Obito felé rohanva, szúrtam volna bele a fegyvert, de átmentem rajta
-Ez lehetetlen- álltam fel a földről, mikor belém akart állítani valamit, de Naruto és Sasuke megtámadták
-Rasengan!
-Chidori!- amint elült a füst, mindannyian ledöbbentünk. Meg se karcolódott
-Szép kis támadás. De ennyi nem elég- nevetett fel Obito, így leszedtem a hátamról a katanám és felé siettem. Előhúzott egy kunait és hárította a támadásom, mikor megjelent mögötte Suigetsu és a pengét bele akarta állítani, de az átment rajta, egyenesen felém száguldva
-A francba- próbálta megállítani, ami nem igen sikerült. Már kezdett lepörögni a szemem előtt az egész életem, mikor hirtelen valami, a chakra pontjaimra tapadt és épp időben húzott hátrébb, mielőtt kettévágott volna Suigetsu
-A-akatsuki?- lepődtem meg, ahogy hátra néztem
-Épp időben, danna, hm- amint meghallottam a szőkének a hangját, nagyot dobbant a szívem és valamiért, melegség járta át az egész testem. Mi a fene????
-Igen
-Várjunk. Hol van Mei? Veletek kéne lennie- szakítottam meg a gondolatom és amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam a földről, mikor egy rengés rázta meg a helyet. Oda kapva a fejem, láttam meg Meit, aki beleütött a földbe, oda ahol Obito volt
-Fiúk, menjetek vissza a rejtekhelyre. Tájékoztassátok a többieket, a többit mi intézzük- nézett felénk mangekyou sharinganjaival, így a két fiú bólintott, majd eltűntek
-Az adósotok vagyok- siettem Mei mellé, akinek ökölbe volt szorítva a keze. Dühösen kereste Obitot, aki megjelent előttünk. Védekezésre emeltem a kezem, mikor egy kék színű borda védett be minket a támadástól
-Tsk. Egyesével nem tudjuk legyőzni. Egyszerre kell támadnunk. Vegyük körbe és úgy támadunk- vázolta a tervet, mire beborította a lila chakra az egész testét. A védelmünk eltűnt, így odébb ugorva, vázoltam a tervet a fiúknak, míg Mei lefoglalta Obitot
-Egyszerre úgy sem tudsz velünk elbánni!- kiáltottam felé, ahogy minden oldalról elindultunk. Felugorva, szúrtam volna bele a kardot, mikor megváltozott a sharingan mintája és elkezdett beszívni
-Kami!- kapta el Mei a csuklóm és húzott volna ki, ha nem szippant be mindkettőnket ez a valami...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro