A fekete ballonkabátos férfi egy levelet a kezében tartva állt az alkalmazottja előtt.
-Vidd ezt el neki. Senki sem láthat. Maradj az árnyékban, de ha valaki észrevesz , használd a puskát vagy üsd le. Nem akarom, hogy te is kárba vesszél Allerton. - mondta nyugodt hangon, amit Allerton ilyen küldetések során már megszokott.
-Most indulj, szeretném, hogy ott lennél még éjfél előtt.-Allerton e szavakra elvette a levelet főnöke kezéből, majd szó nélkül kilépett az utcára.

Allerton, más néven a Szürke Árus jobbkeze, a 21. századi Al Capone jobbkeze, a maga módján edzett volt az ilyen kérésekre, számos kínzás és lefizetés után hű maradt a főnökéhez, és azóta ő intézi a gyilkosságokat, rablásokat, és az egyéb illegálisnak számító cselekvéseket.

A mai éjszaka sem változott: Allerton a lámpafényeket távolról elkerülve lopóczott New York sötét elhagyatott utcáin. Egészen addig, amíg el nem érte a hatalmas, vízparti, fehér villát, New York szélén. Ott a kerítés bejáratánál álló két őrrel néhány szót váltott, mielőtt beengedték volna.

A házba beérve az ebédlőasztal asztalfőjén egy vörös hajű nő ült, egy gyönyörű estélyi ruhában.
-Ezt a főnököm küldte önnek, azonnali választ követelve.-szólt azon a mély, semleges hangján Allerton, amit mindig a főnöke ügyfeleivel szemben használ.
-Tudom ki küldte önt, hagyjuk a személytelenkedést, jól ismerem Rogert.-szakította félbe a nő, egy kis kést az ujjai között pörgetve, amiről nem vette le a szemét, csak akkor, amikor Allerton az asztalon felécsúsztatta a vastag levelet.
Mohón felnyitotta a levelet, amiben egy tízezer dollárt tartalmazó bankjegy-köteg volt, meg egy összehajtogatott papírfecni. Lassan széthajtogatta, majd jól szemügyre vette a szép, kerek, írott betűket: Kezdődik a játszma.

A nő reflexből, félelmetes erőből, elhajította a kést Allerton iránya felé, de annak már hűlt helye volt. Helyette egy őrének a vállába fúrodott a kés.
-Akkor kezdődjön.