Yama egy klub félre eső bokszában ült, világoskék bőr kanapé nyúlt jobbra és balra. Középen egy alacsony üvegasztalon sorakozott négy pohár, egyikben-másikban felhígult italt, amit már senki sem fog meginni. Nem túl hangos zene ritmusára dobolt az ujjaival. Feszült volt. Várta az emberét, akitől információt remélt Kyoról, a kapcsolatairól. Az üzleti dolgaival tisztában volt, de a magánélete ismeretlen volt előtte. Kyo annak ellenére sem avatta be túl mélyen ezekbe a dolgaiba, hogy nem volt már olyan elutasító vele. Bizalmatlan volt. Soha azelőtt nem hallotta ennyiszer a bizalom szót, mint mióta Kyoval kezdett. Már a hátán felállt a szőr a szó gondolatára is.

Néha billentett a fején, mikor oda köszönt, intett neki valaki, de elég sötétnek tűnt az aurája ahhoz, hogy most megközelítsék. Az utóbbi időben sokkal feszültebb volt, érezte, hogy nincs jól. Fudo gyakran kérdezte, hogy halad, amire mindig ugyanazt a választ adta, amiről tudta, hogy a főnöknek nem tetszik. Valamiért türelmes volt vele, amit ugyan üdvözölt, de pontosan tudta, hogy ez már nem tart sokáig. Intett a kezével, hogy hozzanak neki egy újabb italt. Végre az illető is megérkezett, akit várt, mire az új pohár is koppant az asztalon. A férfi nézte a poharakat, megértette, hogy Yamának nincs jó kedve. Fejet hajtott, leült, és elé tette a mappát, amit hozott. Yama azonnal nyitotta és olvasgatni kezdte.

- Ez minden? – kérdezte fel sem pillantva.

- Egyelőre. Igyekeztem azokat leinformálni, akik közelebb állnak hozzá.

- Nem sok – pillantott fel.

- Az üzleten kívül nem különösebben érintkezik emberekkel, a családon kívül. Elég magánakvaló.

- Ó, igen – értett egyet Yama.

- A többi jelentés készül, ezekről gondoltam azt, hogy érdekesebb lehet. Van közte néhány ismerős név, akikhez ugyan nincs köze a szervezetnek, de jól ismerjük őket.

- Nem találtál senkit, akivel viszonya lett volna?

- Mintha szűz lenne – mondta a férfi. – Nem tudom, hogyan intézi az ilyen dolgait, de egy kurvát se találtam, akihez köze lett volna.

Yama sóhajtva dobta az asztalra a mappát és az imént hozott poharat egy kortyra ürítette. A férfi laposan szétnézett, majd vissza Yamára és kicsit közelebb araszolt.

- Egy pletyka szerint meleg. Ezt a vonalat is górcső alá vettem, de semmi.

- Olyan titok nincs, ami ki ne derülne. Valaki biztosan tud valamit és fecseg is. Ha Enoki Kyoról van szó, valakinek muszáj kinyitnia a száját – morogta Yama, majd gondterhelten a hajába simított.

- Az üzletfeleit is átvilágítottam, nincs gyanús tevékenységük. Azt gondolom, hogy aki holtan akarja látni, az külsős.

- Nem lehet külsős, ha a város legjobb bérgyilkosát küldte rá. Igazából nem is teljesen értem, hogy miért nem ölte meg.

- Köztudott volt róla, hogy szeret játszani az áldozataival.

- Igen, de minddel végzett. Kyo nem a szerencséje miatt maradt életben.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy vagy valakinek rálépett a tyúkszemére, vagy valaki olyat keresünk, aki személyes okból sértett, és előbb mentálisan is ki akarja készíteni. De Kyo nem ijedős.

- Egy szerető?

- Talán – húzta a vállát. – Vagy olyan valaki, akit elutasított... Jó, keress tovább, szorít az idő. Gondolom nem kell sokat várni a következő támadásra, és a főnök nem lesz boldog, ha Kyonak baja esik.

A férfi felállt, fejet hajtott, majd ahogy jött, úgy el is ment. Yama újra a kezébe vette a mappát és lapozni kezdte. Némelyik személyt ismerte, mások ismeretlenek voltak, de tippelni sem tudott volna, hogy közülük ki lehetett, akit keres. Rágyújtott, majd felnézett, mikor az asztalon koppant egy üveg drága pezsgő. Az italt egy hasonló korú férfi hozta, aki sosem szalasztja el az alkalmat, hogy keresse a társaságát, ha Yama feltűnt a klubban. Leült és azonnal bizalmas közelségbe húzódott. Yama hűvösen mérte végig, ahogy máskor is tette. A férfi elvette Yama cigarettáját és elnyomta, nem szerette a cigaretta füstöt, még akkor sem, ha róla volt szó. Bátran tette ezt, voltak olyan viszonyban, hogy megtehesse.

- Gondterheltnek tűnsz – mondta a férfi, majd nyitni kezdte a pezsgőt.

- Nem rendeltem ilyesmit.

- Ajándék tőlem, neked. Rég láttalak, illik a viszontlátást megünnepelni – mondta, közben két pohárba töltött italt. – Mitől vagy ilyen feszült? Nem hallok mostanában aggasztó dolgokat felőletek.

- Az nem elég aggasztó, hogy Kyot meg akarták ölni?

- Á, tényleg – húzta apró mosolyra a száját, sosem kedvelte különösebben a fiút. – Úgy hallottam, hogy más fiatalokat is ért baleset.

- Szerintem csak terelés.

- Ilyen értékes volna az Enoki fiú? – kérdezte, közben Yama kezébe adta a poharat.

- Eléggé felbolydulna a méhkas, ha vele valami történne, nem gondolod?

- Fudo mester biztos kiakadna – vont a vállán, majd a mappát a kezébe vette. Nem kérdezte, hogy lehet-e, Yama úgy is szól, ha semmi köze hozzá. A mappában csak adatok voltak lényegében. – Mi ez?

- Aminek látszik – mondta egykedvűen Yama. A férfi kényelmesen hátradőlt, keresztbe tette a lábait az ölébe vette az olvasnivalóját és figyelmesen nézegette. – Ismerősek?

- Némelyik – bólintotta, majd kortyolt. – Jár ide néhányuk.

- Miattad?

- Olyan is akad – mosolyogta. – Ez itt például – mutatta a fényképet Yamának. – Ami azt illeti, nem csodálom, hogy Kyo ismeri.

- Egy szóval sem mondtam ilyesmit.

- Ha Fudo első embere ilyen gondterhelt és a főnök fiát emlegeti, akkor vagyok olyan okos, hogy rájöjjek, ez a paksaméta miatta készült.

- Hogy értetted az előző mondatod?

- Ó, érdekel? Nem lesz ingyen.

- Mit akarsz?

- Éjfélkor végzek – mondta, majd tovább lapozott. – Mit mondtak erről a listáról?

- Semmit.

- Mire vagy kíváncsi Kyoval kapcsolatban?

- Tudsz valamit?

- Van fogalmad arról, hogy hány piás nővel és férfivel beszélgetek én itt nap mint nap? Kyo azt hiszi, hogy szörnyen titokzatos és óvatos, de nagyon téved. A kis hülye azt hiszi, hogy amíg rá vár valaki, az nem csinálja mással – nevette halkan. – Istenem, milyen naiv. Vagy inkább nagyképű. Nem kedvelem – ingatta a fejét. – Téged is érdekel?

- Mit tudsz róla?

- Nem itt fogom ezt elmesélni, de biztos vagyok benne, hogy több mindent tudok, mint az, aki ezt eléd tette – dobta vissza az asztalra a mappát. – Arra is tennék egy nagyobb összeget, hogy tudok a feszültségeden is segíteni. Jöhetnél ide gyakrabban is, te vagy a kedvencem.

- Ritkán fizetek a szexért – mondta önérzetesen, mire a férfi felnevetett.

- A drága vacsorák, az ajándékok se különbek, mint a pénz – mondta és kiitta a poharát. – Azt az őrültet te ölted meg? – váltott témát. – Akit Kyora szabadítottak.

- Nagyon jól informált vagy.

- Véletlenül azt is tudom, hogy kivel találkozott Kyo aznap este.

- Honnan tudsz te ilyesmit?

- Az imént mondtam, hogy sok ittas alakkal beszélgetek, azok mind fecsegnek – legyintette. – Most arra gondolsz, hogy előbb kellett volna megkeresned? – billentette a fejét szélesen mosolyogva.

- Eszembe sem jutott, hogy tudhatsz valamit.

- Butus Yama – kuncogta az órájára nézve. – Mennem kell egy vendéghez, de menj előre, igyekszem hozzád.

Yama nem reagált, de a férfi pontosan tudta, hogy várni fog rá. Biztos volt abban, hogy Yamát nagyon is érdekli, amit mondani akar neki. Kicsit bosszantotta, hogy Kyo miatt ilyen érdeklődő, de aztán nem törődött a miérttel, ha a vége úgyis ugyanaz lesz. Megkapja Yamát, legalább erre az estére.

A férfit Naonak hívták, egy elegáns klubban dolgozott, mint host. Rengeteg Yamához hasonló nehézfiú, vagy azok szeretői fordultak itt meg, nem volt nehéz információhoz jutni, amiket mind gondosan elraktározott magában, mert tudta, hogy kincseket őriz. Olyan dolgokról volt tudomása, amikből élete végéig gondtalanul tudott volna élni, ha elkezdi kiárusítani őket, de nem tette. Nem panaszkodott, jól élt, nem is volt telhetetlen, a titkokat nehezebb időkre, vagy saját maga mentésére tartogatta. Most is kihasználta, amit tudott Kyoról, igaz ezúttal a saját szórakoztatására adja ki az információt, de neki egy Yamával töltött éjszaka megérte. Mindig kedvelte a férfit, gyengéi voltak az ilyen jégcsapok, mint Yama is volt, aki mindehhez még meglehetősen vonzó is. Az ő munkája abból állt, hogy pénzért szórakoztat bárkit, aki megtudja fizetni, így nem volt lehetősége válogatni a vendégek között. Valójában az olyan jóképű férfiak, mint Yama elég ritkán szerepeltek az étlapján. A nők között több volt a szép, csinos, de a helyzet az volt, hogy Naot ők hidegen hagyták.

Yama a korábban kapott mágneskártyával könnyedén bejutott Nao lakásába, ahol szétnézett, és megállapította, hogy nem változott semmit, mióta utoljára itt járt. Letette a zakóját, kilépett a cipőjéből és gombolni kezdte az ingét. Mikor az óráját lecsatolta, eszébe jutott, hogy egy másikat otthagyott Kyo fürdőjében, amit azóta sem kapott vissza. Ezt most nem akarta itt hagyni, az később még gondot okozhatna. A fürdőbe sétált, ismerte a járást. Leszórta a ruháit, és letusolt. Puha köntösbe bújt, majd leült a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Nem különösebben érdekelte, amit látott, sosem nézett tévét, de a csöndben nem akart üldögélni.

Sokáig nem is váratta Nao, halkan sípolt a mágneszár, ahogy megérkezett. Nao meg sem lepődött azon, hogy Yama köntösben ül a kanapéján, valami ilyesmire számított tőle. Igaz volt az is, nem kellett magyarázni a meghívás okát. Nao nem vesződött zuhanyozással, a klubban megejtette, így egyenesen Yama elé sétált és vetkőzni kezdett. Nem siette el, tudta, hogy a férfi kedveli a műsort. Yama annyit segített, míg kicsatolta az övét, a többit Naora bízta. Már nem sok ruha volt rajta, mikor Yama telefonja hívást jelzett. Kyo hívta éppen, Nao pedig bíztatta, hogy vegye csak fel, úgy izgalmasabb. Yama fogadta a hívást, miközben Nao megszabadult minden ruhájától. Szétnyitotta Yama köntösét, majd puhán az ölébe húzódott és aprókat mozgott a csípőjével. Yama mosolygott, az egyik apró, sötét bimbóval kezdett játszani, közben semmiségekről beszélt Kyoval. Nao most már abban is biztos volt, hogy Yama valamiért közeledni próbált a másikhoz, aminek az oka ebben a pillanatban nem különösebben érdekelte. Sokkal inkább az, amit Yama szemeiben látott, miközben még mindig Kyoval beszélgetett, Nao pedig magába engedte. Ez a férfi itt alatta egy igazán pofátlan alak volt, olyan, akik mindig is vonzották. Ő maga sem volt feltétlenül egyenes ember, de Yama rezzenéstelen arca ahogy vele csinálja, miközben Kyoval bájcseveg, flörtöl, teljesen lenyűgözte. Nem szívesen lett volna Kyo helyében, de az arcát megnézte volna, mikor ezzel szembesül. Nem kedvelte a naiv embereket, amilyennek őt is tartotta, és a tény, hogy épp azzal a férfivel van együtt, aki őt próbálja megszerezni, nagyon is izgatta. Keményebben kezdett mozogni Yama ölében, mire a férfi arcizmai megmoccantak, amiből Nao tudta, hogy a másik nehezen koncentrál a vonal másik végén lévőre. Tartotta a tempót, Yama pedig gyorsan lerázta Kyot, mielőtt belenyögött volna a telefonba. Nao elégedetten nevetett, majd Yama felállt vele és megindult a hálóba, hogy immár zavartalanul folytathassák az estét.

Yama az erkélyre száműzve dohányzott, miközben Nao hasalt az ágyon és lapozgatta újra mappát, amit korábban a klubban is. Egy tollal a kezében jegyzetelt, hogy amit elmondott, azt később Yama ne felejtse el.

- Ezek közül csak egyel volt Kyonak viszonya, az se tartott sokáig. Az én nyakamban nyafogott utána szegény pára – mondta miután félre dobta a mappát. – Bejelöltem. Különben elég válogatós a fiú, és jó az ízlése. Akit te keresel, nem szerepel ezen a listán, gyanítom a következőn sem fog.

- Kit keresek?

- Akivel azon az estén volt, mikor elrabolták.

- Egyáltalán honnan tudsz te ezekről?

- Hangos a város, de tényleg elég nagy port kavart a dolog. És nem győzöm ismételni, hogy a klubban sok-sok mindent hallani.

- És kivel volt?

- Az info még egy körbe kerül – nevette a hátára fordulva. – Bár tudom, hogy magadtól is jönnél.

- Szóval?

- Az nap este a nagyra becsült ügyvédúrral volt.

- Kivel?

- Fudo mester ajnározott ügyvédjével. És hidd el, nem csak paragrafusokról volt szó – kacsintotta.

- Honnan tudod ezt? Mármint azt, hogy nem jogi ügyekről beszéltek?

- Mondjuk úgy, hogy az ügyvédúr bizonyos körülmények között elég beszédes tud lenni. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet Kyonak, de úgy van, ahogy mondom. Sokat panaszkodott, hogy Kyo elég melós, nem adta magát könnyen. Akkor még nem tudtam, hogy kiről beszél, csak úgy emlegette, hogy a fiú. Később raktam össze a képet, apró morzsákból. Több házon belüli liezonja nem volt.

- Miért vagy ebben ilyen biztos?

- Nem kedvelem a kölyköt, de van esze, és nem kísérti a sorsot. Illetve ezidáig ezt gondoltam. Hogy veled mi a helyzet, azt nem tudom. De biztos vagyok abban, hogy részedről ez valami komolytalan dolog. Biztos oka van, amihez nekem semmi közöm. Gondolom a mester talált ki valami hülyeséget. Nem is rám tartoznak a belső ügyeitek.

- Tényleg nálad kellett volna kezdenem – ismerte el Yama, majd a kezébe vette a mappát és fellapozta.

- Van némi apakomplexusa, ha engem kérdezel. Az ügyvéd is jóval idősebb nála, a mappában szereplő is. Te mennyivel vagy idősebb?

- Nem tudom, nem is különösebben érdekel. Ennyivel nem. ...Úgy tíz évvel, ha jól emlékszem.

- ...Miért akarod megdugni? – kérdezte kissé komolyabb hangnemben.

- Tetszik nekem– mosolyogta Yama.

- Oké, tényleg nem tartozik rám – legyintette.

- Segíts nekem – mondta hirtelen, mire Nao felült az ágyon.

- Nem akarok belefolyni az ügyeitekbe, már így is sokat beszéltem, ami veszélyes lehet. Azért mondtam ezeket el, mert kedvellek, ennyit segítettem. De nem fogok neked szaglászni. Van fogalmad róla, hogy kikkel van kapcsolatom? Ha megneszelik, hogy kérdezősködök, vagy beszéltem neked, feldarabolnak. Nem tudod elképzelni sem, hogy mi mindent tudok. A farkad nem elég ahhoz, hogy kockáztassam az életem.

- Fáj, de igazad van – sóhajtotta. – Mindegy, sokat segítettél.

- Azt gondolom, hogy a köreitekben kell keresni a tettest. A helyedben Fudonak is utána néznék. Lehetnek olyan ügyei, amiről nem tudsz.

- Nincsenek olyanjai.

- Ne légy naiv. El tudom képzelni, hogy egy balul elsült ügylete miatt vadásznak Kyora.

- Nem, én nem.

- Jól van, te dolgod. Van még kérdésed a témában?

- Egyelőre nincs.

- Akkor tedd meg azt a szívességet, hogy visszabújsz hátsómba és nem beszélsz többet Kyoról, mert féltékeny leszek – kuncogta, Yama pedig készséggel teljesítette Nao kérését.

Yama korán reggel indult el Naotól, alig egy-két órát aludt. Fáradt volt, de igazán nem aludt jól újabban. Állandóan gondolkozott, és résen volt. Fudo mellett sem volt más dolga, figyelni a főnökre, mégis most a saját életét is féltette, ami kimerítette. Ha Kyonak baja esik, ő is rosszul jár, Fudo nem lesz vele elnéző.

A birtokra érve kiszállt az autóból, rágyújtott. Az őr kutyák közül kettő odaszaladt hozzá, ő pedig megvakarta a fülük tövét. Arra gondolt, hogy ezt a kettőt le kell cserélni, mert túl barátságosak. Máskülönben kedvelte őket, de ez nem lehetett ok arra, hogy alkalmatlan kutyák őrizzék a helyet. Az embereit illetően is így gondolkozott, saját magával kapcsolatban is. Aki hibázik, annak nincs helye a soraikban. Sosem kételkedett magában, de Kyoval kapcsolatban remélte, hogy Fudo másként gondolja.

Amint belépett a házba, egy szobalány igyekezett a lépcsőn felfelé jókora tálcával a kezében. Yama nyomban elvette tőle, hogy felvigye Kyonak. Másnak nemigen készülhetett a reggeli. Fent a szoba előtt megállt és kopogtatott. Nem kapott választ, ahogy sosem szokott, így már nem is vesződött további próbálkozással, egyszerűen benyitott. Kyo nem volt az ágyában. Letette a tálcát, felemelte a kávéscsészét és beleivott. Forró, üres, erős kávé. Fintorgott egyet, ő maga nem szerette így, Kyo pedig csak így itta. A keserű ízt egy szem szőlővel nyomta el, ekkor jelent meg Kyo is. Yama szótlanul követte a fiú mozgását, aki pucéran sétált elő a fürdőből.

- Jó reggelt – mondta Kyo.

- Határozottan az – mosolyította el a száját. – Zárhatnád az ajtót, ha így járkálsz. A szobalány jött volna, ha nem veszem el a tálcát tőle.

- Azt gondolod, érdekelt volna, ha így lát? Gondolom, nem én lettem volna az első.

- Azt hittem, ennél prűdebb vagy.

- Ez csak egy test, pont olyan, mint másé – magyarázta.

- Hát ezzel vitatkoznék.

- Inkább ne – emelte a kezét. – Mit keresel itt ilyen korán?

- Többet vagyok itt mostanában, mint otthon. Már saját szobám is van. Hozzád jöttem. Gondoltam, felébresztelek.

- Már rég ébren vagyok – mondta, közben felhúzott egy nadrágot és a reggelijéhez sétált.

- Nem tudsz aludni?

- Nincs, ami lefárasszon, így kevéssel is beérem mostanság.

- Kiválóan tudok fárasztani – kacsintotta, amit Kyo szó nélkül hagyott.

- Sampont váltottál? Nem rémlik ez az illat – jegyezte meg, miközben a kávéjába ivott.

- Egy hotelben aludtam, városon kívül volt dolgom, és praktikusabbnak tűnt kivenni egy szobát, mint autózással tölteni az éjszaka nagy részét – mondta, ami először az eszébe jutott. Álmában sem gondolt volna arra, hogy Kyo ilyen részleteket jegyez meg vele kapcsolatban.

- Igazad van – bólintotta. – És egyenesen ide jöttél, hozzám?

- Így van – mondta és közelhajolt a másikhoz, hogy megcsókolja, de az elfordult. – Mi baj?

- Nincs ehhez kedvem.

Yama elszámolt magában tízig, aztán szó nélkül hagyta. Lassan hozzászokott ahhoz, hogy Kyo néha borzasztóan elutasító vele, mint most. Ilyenkor mindig az jutott eszébe, hogy vagy baj van Kyo fejével, vagy nagyon is tudja, hogy mit csinál, és épp teszteli. Nem tudta eldönteni, melyik az igaz. Azt viszont megtanulta, hogy ilyenkor jobb visszavonulni, úgysem megy semmire nála. Kezdte kiismerni, ami kettős érzéseket keltett benne. Egyrészt üdvözölte ezt, mert könnyítette a dolgát, másrészt viszont rádöbbent arra, hogy túl rég engedett már annyira közel magához valakit, hogy érdekelje, mit is gondol a másik. Nem tervezte, hogy érzelmileg belebonyolódik ebbe a dologba, de talán látott némi esélyt rá.

Kyo közben hátat fordított neki és csészéjében gőzölgő kávét figyelte. Azon gondolkozott, hogy most azonnal szembesítse Yamát a hazugságával, vagy hagyjon még időt arra, hogy ez a játék folytatódjon. Kyo pontosan tudta, hogy nem hagyta el a várost a másik, bár azt nem tudta, hogy hol éjszakázott. Könnyedén ellenőrizhette volna, hogy hol töltötte az éjszakát, de nem akart szembenézni azzal, hogy esetleg valaki másnál volt. El akarta hinni, hogy Yama nem fogja átverni. Nem akart arra gondolni, hogy ennyire nyilvánvaló módon vezeti meg valaki, aki ennyire közel áll hozzá. Azt gondolta, hogy Yamának több esze van annál, mint hogy a főnök fiából csináljon hülyét. Ezzel együtt felismerte azt is, hogy akármennyire akarta Yamával ugyanazt az utat bejáratni, mint a többi férfivel, vele mégis elnézőbb. Ez azt is jelentette számára, hogy valószínűleg Yama előbb-utóbb célt ér.