Kyo lehúzta az autó utasoldali ablakát, a menetszél belekapott a hajába. Lehunyta a szemeit és szélesen mosolygott. Friss, langyos, tavaszi virágillatban autóztak, az út mentén két oldalt virágzó fák sorakoztak. Mint egy képeslap, gondolta Kyo. Yama a szeme sarkából figyelte őt, sosem látta még ilyen felszabadultnak a másikat. Mindig kissé feszesnek tűnt, felkészültnek bármire, sosem engedte le a védelmét. Másoknak talán ez fel sem tűnt, de Yama jól ismerte. Legalábbis ezt hitte mindaddig, míg Fudo meg nem bízta azzal, hogy váljon Kyo szeretőjévé. Nyűgösnek találta a megbízást, azon kívül még mindig nem tartotta jó ötletnek. Értette a miértjét, de nem tetszett neki a gondolat, hogy mi sülhet ki ebből. Ha Kyo megtudja, attól nem lesz boldog. Yama nem volt ijedős, de Kyo dühe számára akár veszélyes is lehet.

Kyo visszahúzta a fejét, hátradőlt az ülésben és Yama felé fordult, aki az utat nézte. A szája szélén látszott a mosoly, de vigyorgott szélesen. Kyo figyelte a férfit. A hanyag eleganciáját, a kisugárzását. A tekintete mindig komornak tűnt, mások számára inkább ijesztőnek, de ő nem félt tőle. Sosem tartott Yamától, még akkoriban sem, amikor együtt edzettek. Valamiért sosem jutott eszébe, hogy rá ez a férfi veszélyes lenne. Talán azért, mert a családhoz tartozott, vagy mert tisztán látta, hogy az apja leglojálisabb embere. Nála hűségesebb tagja aligha volt a szervezetnek. Arra gondolt, hogy aki ilyen érzelmekkel viseltetik a család iránt, az rá nem jelenthet veszélyt. Míg elő nem állt azzal, hogy érdeklődik iránta, sosem jutott eszébe Kyonak ilyesmi. Persze vak nem volt, jól látta, hogyan változik a másik, hogyan lesz igazi érett férfi, épp olyan, amilyen a zsánere. Mégis Yama túl közel volt a tűzhöz, így Kyoban a lehetőség sem merült fel. Most, hogy a dolgok ilyen irányt vettek, és olyan oldalát kezdi megismerni, amelyiket eddig nem láthatott, az igazán érdekesnek tűnt számára.

- Hová viszel? – kérdezte Kyo.

- Egy apróságot el kell intéznem a környéken, gondoltam, utána csavaroghatnánk egyet. Szerencsére jó idő is van, és ismerek egy kitűnő éttermet.

- Tudsz te, ha akarsz – nevette. – Egy igazi randi.

- Félig – biccentette. – Szeretném, ha erre is ismerős lennél. Sosem tudhatod, mikor kell erre intézkedned.

- Muszáj a hangulatot munkával ölni?

- Egyébként is dolgozni jöttem.

- Hagyjuk inkább – sóhajtotta. – Mindenesetre nagyon szép ez a környék.

- Szereted az ilyet?

- Néha. Én a városban érzem jól magam, de időnként jót tesz, ha valami nyugalmas vesz körül. Te?

- Úgy tíz éves koromig gyakran jártam erre. A nagyszüleim itt éltek, és amikor apám úgy gondolta, hogy jobb nekünk távol, akkor mindig idejöttünk. Akkoriban még nem volt ilyen békés a helyzet. Sokkal több volt a nyílt támadás, átalakulóban volt a város, szóval... Te még nem is éltél akkor. Apád akkoriban kezdte bontogatni a szárnyait úgy igazán.

- Miért követted az apád ezen az úton?

- Több oka is volt. Az egyik, hogy apám volt számomra a minden. Szörnyen szigorú alak volt, megkívánta a rendet, de imádott. Jó ember volt, szerette anyámat is. Olyan akartam lenni, mint ő. Bátor férfi, akire felnéznek. Aztán a másik épp Fudo volt. Megmentette apámat. A semmiből ért minket egy támadás, és Fudo képes lett volna besétálni a golyó elé, hogy apámat és engem megvédjen. Azt gondoltam, egy ilyen alakot követni kell a Pokolba is.

- És te meg is teszed – mondta halkan. – Sosem hallottam ezt a történetet.

- Nem is szoktam mesélni róla.

- Kíváncsi vagyok, értem beállna-e a golyó elé – nevette halkan. – Kétlem.

- Arra ott vagyok én és a többiek.

- Nem érted...

- Pontosan értem, amit mondasz. Sosem érdekelt, hogy milyen a viszonyotok, de mostanában azt gondolom, hogy nem ártana beszélgetnetek. Amíg még lehet. Olyan rövid az élet, kár elpocsékolni duzzogásra.

- Milyen bölcs vagy...

- Nem szándékom, csak így gondolom – mondta, közben leállította az autót egy parkolóban.

Kyo szétnézett, egy kisváros nyüzsgését látta. Senki nem sietett sehová, mégis tele volt élettel, furcsa volt számára. Kiszállt, és rágyújtott, meg is nézték többen, de nem törődött a rosszalló tekintetekkel, ritkán érdekelte mások véleménye az ilyen dolgokban. Yama lezárta az autót és telefonálni kezdett valakivel. Kyo nézelődött, felmérte a helyet. Könnyen átlehetett látni, kevés helyen tudott igazán megbújni valaki, nem kimondottan ideális megfigyelésre, vagy fegyveres csetepatéra. Azt gondolta, nem is látott még ilyesmit ez a hely.

Épp elnyomta a cigarettáját, mikor Yama mellé lépett és egy pillanatra megfogta a kezét. Kyo nyomban elhúzta, hiszen az utcán voltak. A másik nem szólt semmit, elindult a szemben lévő ház felé. Kyo a kezére nézett, majd megsimította a másikkal. Yama nyíltan szembe megy a szabályaival, feszegeti a határokat. Ha nem ismerte volna őt Kyo, arra gondolt volna, hogy nem tartja tiszteletben a kérését, de ez sokkal inkább annak a demonstrációja volt, hogy ő bármit megtehet, és meg is teszi, ha kedve tartja. Csak remélte, hogy ennél többet nyilvános helyen nem tesz majd sosem.

Kyo szaporázta a lépteit, hogy utolérje a másikat. Nem mögötte kullogott, mellette sétált, csak azért nem elöl, mert fogalma sem volt róla, hogy merre menjen. Yama megállt egy kisebb aulában, és az órájára nézett. Kyo elbambult, miközben őt nézte. Ritkán fordult elő az ilyesmi, de feltűnt magának, hogy hajlamos elkalandozni, ha Yamáról van szó. Rájött, hogy mindig tetszett neki, felismerte, hogy épp emiatt volt az, hogy a tekintetét nehezen állta.

- Mi a gond? – kérdezte Yama, mire Kyo magához tért.

- Semmi, ne haragudj, kissé elkalandoztam.

- Ó, merre jártál? – kérdezte mosolyogva.

- Nem olyan messze – fordította el a fejét. – Mosolyoghatnál sűrűbben, jól áll.

- Azt hittem, hogy a marcona külső jön be nálad.

- Az is, de azért a mosoly nem rossz. A tiéd pedig szexi. Különben, honnan tudod, mi az esetem?

- Tippeltem – húzta a vállát. – Nem tudnék melletted elképzelni egy átlagos alakot.

- Meglepődnél – mondta halkan, foghegyről.

Yama mosolya még szélesebb lett, de reagálni már nem tudott szóban, mert megérkezett az, akire várt. Kyo is ismerte a férfit, akit meglepett az ő jelenléte. A főnök fia személyesen jelent meg, ami sokkal simább tárgyalást eredményezett, mint azt Yama gondolta. Pedig csak randizni hozta voltaképpen. Mindenesetre Kyo is villantott valamit a szakértelméből. Yama ritkán látta élesben Kyo munkáját, de be kellett látnia, hogy egyre jobban csinálta. Voltak kétségei, mikor Fudo egyedül hagyta dolgozni, az idő őt igazolta, amit Yama elismert. Ezzel egyidőben azt is bevallotta magának, hogy Kyo egy nagyon is neki való portéka lett.

A kisvárosban feltűnést keltettek, amint végig sétáltak a főutcán az étteremig. Kevés hozzájuk hasonló férfit látnak itt. Azon túl, hogy egymástól függetlenül is jóképűek, együtt különösen jól mutattak, a számos tetoválás pedig egy okkal több volt arra, hogy alaposan megnézze magának az utca embere. Biztosak voltak benne, hogy jó néhány napig beszédtéma lesz a látogatásuk. Kyo élvezte az arctalanságot, itt nem sokan ismerték. Akár a másik kezét fogva is jártatta volna az utcákat, ha éppen szerette volna a feltűnősködést.

A kései ebéd után Yama egy fürdőbe vitte Kyot. Meglepődött, ő sosem járt ilyen helyekre hétköznap délután, legfeljebb este, vagy éjjel hétvégén, amikor már úgy érezte, lazítania kell. Azon gondolkozott, hogy vajon Yamának van-e ilyesmire ideje a mindennapokban, vagy ő is sokat dolgozik. Nem kérdezte, nem akart munkáról beszélni, mikor ilyen jól szórakozott.

Elkeveredtek kicsit egymástól, így Kyo beült a szaunába. Nem különösebben kedvelte, utálta a párás forróságot, de most kedve támadt hozzá. Egyedül volt, kényelmesen elhelyezkedett és lehunyta a szemeit. Nem is emlékezett, mikor lazított utoljára, és Yama volt az utolsó, akitől várta, hogy ilyesmire ráveszi. Lecsukott szemhéjai mögött azonnal Yama arca villant fel, aztán egészen mást látott. Az emlékeit róla, kettejükről, ahogy csókolóznak, ahogy ölelkeznek. Egyre forróbbnak érezte a levegőt, amit nem csak gőznek tudott be. Hallotta, hogy nyílik az ajtó, de nem törődött azzal, hogy ki érkezik, ki akarta zárni a világot, pihenni akart. Na meg elmerülni a kellemes emlékekben.

Aztán mégis kinyitotta a szemét, mikor leült mellé valaki. Peresze Yama volt az. Szélesen mosolyogva mérte végig, igazán kellemes látvány volt a nedvesen csillogó, kidolgozott, tetoválásokkal borított teste, amit csak a csípőjére tekert törölköző takart. Yama locsolta a köveket, mire jó adag gőz csapott fel. Kyo nyelt egy aprót, ahogy a másik alakja a gőz mögött kirajzolódott, mint valami látomás. Nem értette magát, ritkán ájult el így egy férfitől, de Yama valamiért különösen izgatta. Nehezére esett tartania magát a megszokott menetrendhez, de semmiképp sem akart könnyű célpont lenni. Talán amiatt volt ez ennyire más, mert Yamáról volt szó. Ismerte, közel állt hozzá valamilyen formában, és ez gyorsíthatott volna a tempón, de Kyo még mindig különösnek tartotta, hogy hirtelen ilyen élénken érdeklődik iránta.

Yama felsimított a másik combján, ami forró volt, és nedves a gőztől, verejtéktől. Kyo hagyta, hogy egészen mélyen simítson a másik a törölköző alá, de akárhová nem engedte nyúlni. Yama vigyorogva állította meg a kezét, de odahajolt az ajkához. Kyo csókra számított, helyette viszont a másik elfordította a fejét és a testének ívei felett húzta végig az ajkát, egy pillanatra sem érintve a bőrét. Kyo lassan lehunyta a szemeit, harapta a szája belső felét, küzdött azért, hogy ne hagyja el a józan esze ebben a helyzetben. Nem volt könnyű dolga. Yama lecsúszott Kyo lábai elé, mire az hirtelen kinyitotta a szemeit. Kyo levegője bennakadt. Yama az arcához hajolt, épp csak megnyalta Kyo száját, majd a mellkasán sorakozó mintákat járta körbe az ajkaival. Kyo le sem vette róla a szemét, képtelen volt rá, még pislogni is nehezére esett, falta a látványt. Yama haladt lefelé az izmos hason át a köldök felé. Kyo nyugalmat erőltetett magára, miközben figyelte, ahogy a másik tényleg minden alkalmat kihasznál arra, hogy becserkéssze. Nem ment neki rosszul, ezt elismerte. Lehet, hogy az arca higgadtnak tűnt, de sokáig nem tudta tagadni, hogy ez itt és most nagyon is izgató. Yama megnyitotta a törölközőt, mire Kyo azonnal megragadta a csuklóit. Ezzel nem fogott ki rajta, mert a következő pillanatban Yama feje belebukott a másik ölébe. Most aztán tényleg túl messzire mentek. Kyo saját szabályait szegte meg sorra. Ilyet soha, semmilyen körülmények között nem hagyott volna másnak. Annak ellenére, hogy nagyon is kívánta a szexet, Yamát, kényszerítette magát, hogy leállítsa ezt a képtelenséget. Egy pillanatra még megengedte magának, hogy a látvány beleégjen az elméjébe, amint Yama a szájában tartja, végül véget vetett a játéknak. Yama a fenekén ült előtte a padlón, mint után ellökte őt Kyo. Ezúttal Yama igyekezett nyugalmat színlelni, de legszívesebben fogta volna a fiút és itt helyben megrámolja, de mint még senki.

- Megőrültél? – szólt rá Kyo a férfire.

- Kezdem azt hinni – mondta, közben feltápászkodott. – Vehetek ki egy szobát, ha az megfelel.

- Nem, nem felel meg. Mondtam már, hogy messze vagy a szextől.

- Én meg azt, hogy hazudsz. Egy perc alatt a számba élveznél, ahogy elnézem, miért nem adod meg a testednek, amit akar?

- Mondtam, hogy mi erről a véleményem.

- Mondtad – ült vissza mellé. – Csak a reakcióid mást mondanak.

- Arról is beszéltem, hogy van önuralmam.

- Jó, unalmas már mindig végig hallgatni, amikor ilyen helyzetbe kerülünk – emelte a kezeit. – De hadd kérdezzek valamit. Nem gondolod, több eszem van annál, hogy átverjelek, miközben ilyen közvetlen kapcsolat van köztünk? Úgy értem, az apád első embere vagyok, gondolod, hogy szarakodnék veled? Fudo nekem sem néz el akármit.

- Nem tudom, mit jelent ez neked...

- Kyo, az agyamra mész – ejtette hátra a fejét. – Milyen nyelven mondjam még el, hogy tetszel nekem? Ez nem fog változni holnapra sem, de két hónap múlva is ezt fogom gondolni, maximum ráunok a várakozásra.

- Ez nem ellentmondás?

- Nem. Egy dolog valaki után vágyakozni, és egy másik, hagyni, hogy az hülyét csináljon belőled. Én nem hagyom.

- Nincs szándékomban ilyesmi, ezt is mondtam.

- Miért nem hagyod, hogy történjenek a dolgok? Az eddig felsorakoztatott érvek unalmasak, és nem is hihetőek.

A választ már nem kapta meg, mert két másik férfi lépett be a gőzbe. Kyo gyorsan távozott, Yama pedig próbálta magát összeszedni, és nem feladni ezt a feladatot.

Kyo nem igyekezett később sem válaszolni a szaunában feltett utolsó kérdésre. Yama biztos volt benne, hogy így lesz, nem is feszegette a dolgot. Ezt a napot elkönyvelte úgy, hogy egy lépéssel közelebb került a céljához. Kyo eddig nem engedte ilyen messzire, és voltaképpen olyan szörnyen elutasító sem volt, hiszen hagyta, hogy egy szaunában érjen hozzá, ahová bármikor beléphetett volna valaki. Hitte, hogy már nem kell sok, és a küldetését teljesíti. Több okból sem bánta volna. Egyrészt eredményt mutatott volna fel Fudo felé, másrészt kapott volna valamit Kyoból, amit eddig csak kevesek. Érdekelte egy olyan Kyo, aki átadja magát egy másik férfinek. Kíváncsi volt az érzéki oldalára, arra, amikor fesztelenül élvezi azt a játékot, amiből eddig csak imitt-amott hagyott magának.