A negyvenes évei közepén járó férfi mozdulatlanul ült a csendes szobában. Csak a cigarettája sercegett halkan, amikor beleszívott. Vele szemben Yama állt, arca kifejezéstelen, de tekintetében ott lüktetett a kétkedés. Nem akarta elhinni, amit az imént hallott. A férfi – Kyo apja, Fudo – egyenesen a szemébe nézett, türelmesen kivárva a reakcióját. Yama hosszan tartotta a szemkontaktust, aztán lassan az ablakhoz sétált. Kezeit zsebre vágva meredt kifelé, mintha a város képe válaszokat kínálhatna. Fudo közben elfordult a székkel, figyelve Yama hátát. Elmondta, amit kellett, és hagyta, hogy a férfi megeméssze a hallottakat. Yama végül visszafordult, ízlelgetve a főnöke szavait. Álmában sem gondolta volna, hogy valaha ilyen parancsot kap – különösen nem tőle.

Fudo hideg, számító jellem volt, ezt Yama is jól tudta, bár vele mindig jól bánt. Jól kijött vele, talán azért, mert ő maga is hasonló személyiség. Tisztelte Fudot, mióta ismerte, kiválóan tudtak együtt dolgozni. Most mégis azt érezte, hogy figurává tette a sakktábláján, azt gondolta, ez sosem történhet meg. Mindig különleges helyen érezte magát a főnök mellett, ezt a gyorsan ívelő karrierje is alátámasztotta. Valóban villámgyorsan vált Fudo első emberévé, ami sokak szemét szúrta is. Ez az utasítás egyszerre volt sértő és megtisztelő a számára. Sértette, hogy eszközként használja fel, nem ehhez volt szokva. Ugyanakkor a felé irányuló bizalmat is példázta. Összességében vegyes érzései voltak ezzel kapcsolatban. Főleg a végkifejletet tekintve. Yama mindig előre gondolkozott, általában az utolsó lépésig eltervezte és látta a dolgait. Ez a feladat pedig igazán vékony jég, amin óvatosan kell lépkednie, mert, ha beszakad, az mindkét oldalról súlyos következményekkel járhat.

- Gondolom, nem esik nehezedre – kezdte Fudo, mire Yama előhúzta a kezét és az órájára nézett. – Sietsz valahová?

- Csak megnéztem az időt – nyugtatta a férfit.

- Feszült most a helyzet, nem volna jó, ha valaki a bizalmába férkőzne.

- Akkor sem gondolom, hogy ez lenne a legjobb megoldás.

- A közelmúlt eseményeit vizsgálva, nagyon is ez a legjobb megoldás. Benned bízok én is és ő is. Tulajdonképpen jót teszek veled.

- Ne légy ízléstelen – morrant Yama és kitöltött magának egy kevés italt. – Arra utasítasz, hogy a fiad szeretője legyek.

- A legutóbbi randevúja majdnem a halálával végződött. Ha te viszed ágyba, nem kell azon aggódnom, hogy kivel találkozgat.

- Nem tetszik ez nekem.

- Nem kérdeztem. És, amíg veled hempereg azon sem kell gondolkoznom, hogy mikor fecseg ki valamit véletlenül.

- Mi van, ha nem akarja?

- Győzd meg, biztos van, amivel tudsz rá hatni – magyarázta, miközben felállt és elvette Yama kezéből a poharat. – Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne elcsavarni a fejét. Olyan, mint egy nőt megszerezni – húzta a vállát. – A lényeg ugyanaz, nem?

- Elég makacs tud lenni.

- Oldd meg. Nem kértelek, hanem utasítottalak. Nem érdekel, hogyan csinálod, de érd el, hogy utánad koslasson. Valaki meg akarja öletni, de úgy láttam, ő nem veszi elég komolyan. Lehet, hogy valami exe.

- Időnként találkozik férfiakkal, de nem járt senkivel. Leginkább miattad. Nem tudja elképzelni sem, hogyan reagálnál erre. Szentül hiszi, hogy még csak nem is sejted. Valójában elég ügyesen titkolja.

- Te honnan tudsz róla?

- Véletlenül láttam egyszer csókolózni egy sráccal. Nem akartam vele foglalkozni, de észrevett. Valójában nem tudok ezekről a dolgairól semmit – magyarázta. – Sosem érdekelt, kikkel kavar, egyetlen férfire sem tudnék rámutatni, akihez köze volt. Annyi biztos, hogy meleg.

- Nem is számít igazából – intett a kezével. – Tedd, amit mondtam. Közben tartsd szemmel és beszéltesd. Nem szeretném, ha lennének olyan dolgai, amiről nem tudok.

- Szerinted vannak?

- Az én fiam, könnyen lehet. Magad mondtad, hogy elég önfejű.

- Furcsán mutatod ki felé a törődésed – sóhajtotta Yama, mire Fudo elmosolyodott.

- Nem a te dolgod. Menj és kezdd el becserkészni.

Yama még hosszan nézte a férfi hátát, miután az megfordult, aztán szó nélkül távozott. Előhúzta a telefonját és bemérte Kyo mobilját. Otthon volt, így a birtokra indult. Nem sietett, próbált időt hagyni magának arra, hogy átgondolja a feladatát. Ez volt Fudo eddigi legképtelenebb ötlete.

Nem gondolt korábban Kyoval kapcsolatban ilyesmire, amire most utasítást kapott. Kyo a főnök fia volt és pont. Hosszú évek óta ismerte, még jóformán gyerek volt, mikor először találkoztak. Azt Yama is jól látta, hogy helyes, formás srác lett belőle, amiben neki is volt része, mert sokat foglalkozott vele, miközben kitanította arra, amire ebben a világban szüksége lehetett. Megtanította hogyan használjon fegyvereket, vagy küzdjön pusztakézzel, hogyan mérje fel a terepet, hogyan maradjon higgadt a legszorultabb helyzetben is. Ezen a téren nagyon jól ismerte Kyot, mint a saját tenyerét. Pontosan tudta, hogy ha valamit el akart érni, addig menetelt, míg sikerült neki. Az edzéseken is addig hajtotta magát, míg tökéletessé nem tette, amit épp tanult. Maximalista volt. Józanul gondolta át a tetteit, ha kellett, könyörtelenül cselekedett. Látta már néhányszor, ahogy megbüntetett valakit. Yama tudta, hogy vele ugyanolyan hidegvérrel bánna el, ahogy másokkal. Talán még durvábban, amiért átverte. Yama nem látta ezt az ügyet olyan simának, vagy egyszerűnek, ahogy Fudo. Ő tisztában volt azzal, hogy Kyo levadássza, ha balul sül el a dolog.

Yama végig azon gondolkozott az úton, hogyan is kezdjen hozzá a dologhoz. Túl direkt nem lehetett, Kyo nem volt buta, akár ki is szagolhat valamit. Nem szerette az ilyen nyűgös feladatokat, ami azt illeti még a főnöktől is elég hajmeresztő ötlet volt. Arra gondolt, hogy talán Fudo olyan kétségbeesett a történtek után, hogy a fiára szabadítja a legnagyobb bizalmasát, hogy szeretőjévé tegye. Mégis hamar elvetette ezt az ötletet, mert Fudo mindig hideg fejjel döntött a fontos kérdésekben, ez pedig azt jelentette, hogy alaposan átgondolta ezt is. Egyszerű manipuláció, amivel kalitkába zárja a fiát. Elismerte ugyan a képességeit, de nem hitte, hogy valóban képes lenne megvédeni magát. Mindig ezt gondolta, és az, hogy Kyot elrabolták, ezt meg is erősítette. Yama úgy gondolta, hogy Fudo fiához fűződő kapcsolata igen sajátos. Hűvös, távolságtartó. Kyo részéről inkább tiszteletet látott, mint szeretetet. Furcsa volt ezt látnia, mert ő a saját apjához máshogy viszonyult.

Yama kiszállt az autóból, majd felnézett a hatalmas épületre és megindult a bejárat felé. Felsétált a lépcsőn, egyenesen Kyo szobája felé haladt. Be akart nyitni, de aztán mégis inkább kopogott. Nem ártott, ha nem húzza fel Kyot. A saját dolgát könnyíti, ha nem kell vitatkoznia vele. Nem válaszolt még a harmadik kopogásra sem, így benyitott a szobába.

Kyo az ágyában feküdt, háttal az ajtónak. Aludt. Méghozzá elég mélyen, ha észre sem vette a kopogást, vagy azt, hogy bejött valaki a szobába. Ha nem az lett volna a dolga, hogy becserkéssze, biztosan durván felébreszti, amiért ilyen óvatlan. Nem erre tanította. Akkor sem engedheti le a védelmét, ha a saját ágyában fekszik. Yama bentebb lépett és figyelni kezdte. A fehér ágyneműben jól mutatott a fekete haja, amibe újabban vörös tincseket húzatott, ahogy a világos bőrén díszelgő minták is erősen elütöttek a fehér színtől. Jóval finomabbak voltak, mint az övéi, vagy akár Fudoé, de a kék virágok, amik a nyakától indulva a füle mögé futottak, a levelek illettek hozzá nagyon is, ahogy a többi hasonló színű és témájú minta is, amik a karjain és a mellkasán, hasán voltak. A gerince mentén is futott egy felirat, a családra utaló szöveggel. Yama most ezt figyelte, aztán elvonatkoztatott a mintától és inkább a testét igyekezett más szemmel nézni. „Nem esik nehezedre", ezt mondta Fudo, de Yama eddig csak Kyot látta, ha ránézett, nem pedig egy potenciális partnert. Külsőre épp az esete, ha férfiakról volt szó. Elég magas hozzá, szálkás, formás testtel. Jóképű is volt. Az ajkai teltek, pirosak. Összeségében egy igencsak szemrevaló fiatal férfi volt. A gond a jellemével volt. Yama az egyszerű eseteket kedvelte, azokat, akikkel nem volt sok tenni való. Meglobogtatott pár bankót, elszórt néhány hűvös bókot, és meg is volt az esti programja. Ezt kedvelte. Nőben és férfiben is. Utóbbiból jóval kevesebb volt, de időnként megkívánta. Azok a férfiak macskásan hízelegtek, duruzsoltak a fülébe. Ezzel szemben Kyo teljesen más volt. Tüskés és hűvös. Igaz, nem ismerte azt az oldalát, amit egy férfi mellett ad, de valahogy nem látta maga előtt, hogy teszi-veszi magát valakinek.

Yama az ablakhoz lépkedett, majd durván szétrántotta a függönyöket. Kyo felkapta a fejét, majd morogva felült. A haja kócos volt, az arca kissé gyűrött, de nem festett rosszul. Ásított, majd visszadőlt az ágyba és fentebb húzta a takarót a csípőjéről a hasára. A karjait a feje alá húzta és a másikat figyelte. Yama ablakot nyitott, majd visszafordult a fiú felé és leült egy karosszékbe. Keresztbe tette a lábait és a fiúra nézett.

- Nem tudsz kopogni?

- Háromszor is megtettem, de nem válaszoltál, így bejöttem. Aggódtam, hogy valami bajod esett – mosolyogta.

- Itt? Nem tud bennem kárt tenni senki semmilyen tekintetben – dünnyögte.

- Ó, magányosnak érzed magad? – billentette a fejét.

- Mi bajod? – húzta össze a szemöldökét.

- Csak érdeklődöm – húzta a vállát. – Készülj össze, kimegyünk terepre.

- Minek?

- Mert úgy gondolom, kissé berozsdásodtál.

- Akkor a tűsarkúmat a szekrényben hagyom – nyögte és kimászott az ágyból.

- Van? – kérdezte Yama, mire Kyo felé fordult, gyanakodva méregette.

- Viccnek szántam...

- El tudnám rajtad képzelni.

- Komolyan, mi bajod? – kérdezte újra.

- Bocsánat, nem akartam messzire menni, csak tovább vittem a gondolatot.

- Hozass valamit enni, éhes vagyok.

Yama vett egy nagyobb levegőt, miután a fiú eltűnt a fürdőben. Legszívesebben utána szólt volna, hogy ugráltasson mást, de megerőltette magát és nem tette. Újra arra gondolt, hogy nehéz időszak elé néz. Hozatott enni.

Ő már evett, mikor Kyo előkerült. Két falat között méregette a fiút, követte a tekintetével, főleg, mikor az félre dobta a törölközőt és a szekrény előtt állva húzgálta a fiókokat, miközben a ruháit vette elő. Kyo érezte magán a figyelmet, kissé mozdított a fején, hogy a válla fölött nézzen hátra, de nem akart túl direkt lenni. Nem értette most a helyzetet. Gyorsan belebújt a pólójába és egy melegítőbe, mindezt háttal Yamának, majd leült vele szemben az ételhez. Yama kávét kortyolt egy csészéből, Kyo pedig véletlenül elkapta a tekintetét, de szinte azonnal félre nézett. Yama egy pillanatra azt gondolta, hogy egyszerűbb dolga lesz, mint azt órája hitte.

- Szóval, mit tervezel mára? – kérdezte Kyo.

- Azt hiszem, nem volna rossza javítani a fizikai erőnléteden, ezzel kezdünk.

- Mi lesz az üzlettel?

- Apád azt gondolja, kicsit most visszakéne húzódnod. Néhány hétig, míg elül a por.

- És ő most hol is van?

- A városban marad.

- Persze, minek is jönne ide? San majd kézben tart mindent.

- Semmi sürgős dolgod nincs most – dőlt hátra a széken.

- Miért nem rendel vissza magához? Van bőven embere, aki tud rám vigyázni, ha már szerinte szükség van rá.

- Szükség van rá – jelentette ki. – Neki is vannak testőrei.

- A legjobb épp velem szemben ül. Még a végén azt fogom hinni, hogy számítok valamit – mondta, majd a szájába tolt egy falat ételt.

- Nem vagyok testőr.

- Dehogynem – vetette oda. – Attól, hogy fontos embere vagy, még felfogod a golyót, amit neki szánnak, nem igaz?

- Én nem foglak győzködni arról, hogy félre érted őt.

- Senki nem is kért rá. Te a főnököt ismered, én az apát is. Hidd el, nem a levegőbe beszélek. Mindegy. Te így jössz, öltönyben? – bökött felé a fejével.

- Mindjárt átöltözöm, csak gondoltam előbb felébresztelek. Sokat alszol.

- Fogalmad sincs, mikor feküdtem le.

- Voltál valahol? – kérdezte Yama, közben az órájára nézett.

- Nem, itt voltam. Két kísérővel a nyakamban nehéz dolgom van, ha szórakozni szeretnék.

- Nagy ügyet csinálsz ebből, nem?

- Miért kéne bárkinek is az orrára kötnöm, hogy kivel fekszem le, vagy mikor?

- Hát nagyjából senkivel és sosem, de a te dolgod. Senki nem szólna érte, pláne nem adná ki a dolgot. Tudják, hol a helyük.

- Elég személyes témának tartom ezt ahhoz, hogy más is tudja, épp mit csinálok.

- Macerásan intézed ezt az egyszerű dolgot.

- A szex nem egyszerű – mondta, Yama pedig érdekesnek találta ezt a mondatot ahhoz, hogy kifejtse Kyo.

- Hogy érted?

- Bizalmi kérdés, nem fekszel le akárkivel. Igaz, azt nem tudom, te, hogy állsz a kérdéshez, de különösebb jelentőséget ránézésre nem tulajdonítasz a dolognak.

- A szex élvezet, mindegy kitől jön.

- Óriási tévedés – jelentette ki, majd rágyújtott. – A szexet meg kell éni, és azt csak azzal tudod, akivel van valamiféle bizalmi kapcsolatod. Az nem elég, ha csak dugni akarsz. A szex adok-kapok játék. Minél többet adsz, annál többet kapsz. Érted?

- És ugyan, mikor volt időd kialakítani ilyen kapcsolatokat?

- Ne gúnyolódj csak azért, mert én máshogy csinálom.

- Nem teszem, csak érdeklődöm.

- ...Nem vagyok türelmetlen, megválogatom a partnereim – mondta végül, majd elnyomta a cigarettát. – Mitől vagy ilyen érdeklődő ma? Nemigen szoktad a témát boncolgatni.

- Ha kényelmetlen, nem kell róla beszélned. De érdekes, amit mondasz.

- Menjünk inkább edzeni. Akad fölösleges energiám.

Yama még üldögélt kicsit a kényelmes karosszékben, majd megindult, hogy átöltözzön. Nem váratta soká Kyot, aki már lenn beszélgetett néhány emberrel az épület előtt. A mellén kulcsolta a karjait, háttal állt Yamának. Ahogy közeledett felé, megint méregette. Ebben a testhez álló pólóban és melegítőben kitűnően megmutatkoztak a testének ívei, a szélesebb vállak, keskenyebb derék, formás csípő, csinosnak találta.

Yama elsétált mellette, majd csettintett és kocogni kezdett. Kyo nem mozdult azonnal, mégiscsak ő lenne a főnök, bár Yama esetében ezt időnként kétségbe vonta. Yama nem feltétlenül követte minden utasítását, ahogy gyakran hangoztatta azt is, hogy ő az apja embere. Kyo biztos volt abban, hogy a férfit a kora zavarja a leginkább. Huszonöt éves volt, Yama pedig... nos fogalma sem volt arról, hogy hány éves lehet, de abban biztos volt, hogy nálánál idősebb, de az apjánál fiatalabb.

Mikor Yama hátra nézett, Kyo emelt a fején, majd elindult a férfi után. Nem számított laza napra, vagy napokra, élénken emlékezett azokra az időkre, amikor Yamával edzett, ahogy mondta is, ő képezte ki, és egyáltalán nem volt vele kedves. Általában a nap végére mindig vérzett valamije, gyakran még az ételt megfogni is nehezére esett. Mindezek ellenére hálás volt azért, amit megtanult Yamától, és amiért így megedzette. Sokszor jól jött már neki ez a felkészültség.

Kyo felnézett az emelkedőre, ami egy dombfélére vitte fel, ránézésre sem könnyű terepen. A futástól lihegve törölt a homlokán, közben Yama jó néhány méterrel már előtte járt és pattogott egy szikla mellett, várta, hogy Kyo újra elinduljon. Kyo maga elé szitkozódott, majd újra elindult és hamar beérve Yamát meg is előzte és egészen a domb tetejéig meg sem állt már. Ott egész egyszerűen összerogyott és elterült a magas fűben, szaporán vette a levegőt, mintha mindegyik az utolsó volna. Yama megállt felette, árnyékot vetett rá, ő is fáradtan pihegett, majd leült mellé és Kyo arca elé tartotta a tenyerét. Kyo hatalmasnak látta ezt a kezet, úgy gondolta, simán be tudná teríteni az egész arcát vele, ha akarná talán össze is tudná roppantani a csontjait. Yama erős férfi volt, számtalanszor tapasztalta ezt.

- Kövesd a kezem mozgását. Amikor felfelé emelem szívd be a levegőt, amikor lefelé mozdítom fújd ki. Kövesd a tempóját, ha így zihálsz, csak rosszabb lesz. Figyelj – mondta Yama, Kyo pedig tovább zihálva figyelte a férfi kezét.

Követte Yama kezét, hamar felvette a tempót és lassan kezdett a légzése és a szívverése is normalizálódni. Mikor Kyo úgy gondolta, most már rendben lesz, eltolta az arca elől a férfi kezét és felült. Igaza volt Yamának, eléggé elhanyagolta az edzést, korábban ez a menet meg se izzasztotta volna, most pedig épp csak életben végig vitte a szakaszt. Hátra rendezte a haját és szétnézett. Elég magasan voltak ahhoz, hogy az egész birtokot belássa. Rég nem járt már erre, egészen megfeledkezett akár erről a magaslatról, akár arról, hogy milyen szép helyen is él valójában. Úgy rémlett neki, hogy valahol a közelben fut egy kis patak, aminek valamiért mindig langyos volt a vize. Felállt és elindult arra, amerre sejtette a patakot. Yama követte, nem ismerte ennyire jól a helyet, de Kyo itt nőtt fel, minden fáját ismerte a birtoknak. Nem tévedett, néhány perccel később ott állt a patak előtt és áthúzta a fején a felsőjét, majd kilépett a cipőjéből, a zoknijából.

- Reméltem, hogy még nem száradt ki – mondta, miközben a vízbe lépett. – Pont olyan, mint amilyen régen. Langyos, finom. Nem mint, amelyikbe kishíján belelőttek – nézett fel Yamára. – Ne csak állj ott, próbáld ki.

Yama szétnézett, Kyo felsőjét egy előre nyúló hosszú ágra terítette, mellé pedig a sajátját, miután levette. Hátha szárad valamennyit, míg pihennek. Lehajolt a vízhez, belenyúlt, és valóban meglepően langyosnak tűnt. Kyo az arcát, karjait mosta a kristálytiszta vízzel, majd a tarkójára löttyintett egy adag vizet és felnézett. Yama furcsa volt, nem beszélt szinte semmit, most is csak bámulta, de volt egy olyan érzése, hogy nagyon is akarna mondani valamit. Kyonak különösnek hatott egy olyan Yama, aki nem találja a szavakat.

- Megtudtál valamit? – kérdezte Kyo, mire Yama nemet intett a fejével. – Akkor miért méregetsz így? Úgy nézel rám, mintha valamit tudnál rólam, amit nem akarsz. Nincsenek titkaim.

- Titkai mindenkinek vannak.

- Az enyémet tudod. Más nincs. Ha nem számítjuk az édesség iránti beteges vonzalmam – nevette maga elé.

- Tudom, hogy édes szájú vagy, szóval tényleg nincs előttem titkod. Hacsak nem arról beszélünk, hogy kikkel jártál eddig.

- Miért érdekel hirtelen? Azt hiszed ilyesmi áll a háttérben?

- Meglehet – húzta a vállát. – Jól ismerlek bizonyos szempontból, de ebből egyáltalán.

- Nem is most fogok sztorizgatni. Semmi köze a kapcsolataimnak ehhez a dologhoz.

- Miért vagy ebben ilyen biztos?

- Mert akkor nem engem vesznek célba, ha nem mondjuk azt, aki miatt ott voltam azon az estén.

- Ki volt az?

- Nem számít.

- Még mindig nem veszed komolyan – mondta, közben kiült a patak partjára és rágyújtott.

- Ennyi futás után, hogy vagy képes rágyújtani?

- Bármilyen körülmények között képes vagyok cigizni – kacsintotta.

- Nyugtass meg, hogy szex közben nem lóg szádból.

- Miért nyugtalanítana, ha így volna?

- Nem volt komoly, nem érdekel, mit csinálsz – sétált ki a vízből. – De azért az mégis meredek volna.

- Miért válsz ilyen tüskéssé, ha személyes vizekre evez a beszélgetés?

- Miért kéne tudnom arról, hogyan viselkedsz az ágyban? Semmi közöm hozzá.

- Mégis te voltál az, aki erre tereli a témát, ahogy korábban is.

- Nem tereltem én sehová, korábban is csak válaszoltam a kérdésedre, ami tovább gyűrűzött, ennyi.

- Oké, lapozzunk – intett a kezével Yama. – Jó volna, ha egy darabig nem mutatkoznál.

- Ezt már mondtad.

- Igen, de ezúttal komolyabb a helyzet. Úgy tűnik, hogy vadásznak a fiatalokra. Két fiatal mestert is különös baleset ért mostanában, téged pedig egyenesen ki akartak nyírni.

- Épp ezért mondtam, hogy semmi köze a magánéletemhez.

- Talán így van, de nem biztos. Az utóbbi hónapokban ideges a város, puskaporos hordón ülünk.

- A keselyűk már a koncon marakodnak, pedig az Öreg még nem halt meg. Ki lesz az utód?

- Hát leginkább ezért van ez a mozgolódás. Ha a város feje meghal, akkor nem lesz nyugodt időszakunk. Nem úgy tűnik, mintha megjelölt volna utódot.

- Meglep, hogy nem a sajátjai közül választott valakit.

- Az Öreg nagyon jó ember, a legjobbat akarja, ezért belátó abban a kérdésben is, hogy a sajátjai alkalmatlanok.

- Furcsa gondolataid vannak arról, hogy ki a jó ember – szólt Kyo és leült a fűbe, majd el is nyúlt, a szemeit lehunyta. – Mielőtt elraboltak, esett erről is szó. Elég megbízható forrásból hallottam, hogy apámnak jó esélyei vannak az utód szerepére.

- Kivel találkoztál az nap este? – kérdezte azonnal Yama, mire Kyo elmosolyodott.

- Nem számít, már mondtam – sóhajtotta. És valóban nem számított már, mert az eset óta alig hallott felőle. Egy ilyen emberre nincs szüksége.

- Nagyon is számít, ha arról van szó, hogy olyan ágyba mászol, amibe rohadtul nem kéne – mondta jeges hangon Yama, mire Kyo kinyitotta a szemét, a mosolya is eltűnt.

- Már mondtam, de újra mondom, hogy semmi közöd ahhoz, hogy kivel csinálom. Bármit is gondolsz rólam, több eszem van, mint hiszed. Ideje lenne úgy kezelned engem, ahogy megillet. Attól, hogy az apám kedvenc ölebe vagy, még nem leszel az én főnököm, illene már, ha felfognád. Szóval ne kérj számon, világos?

Yama elpöccintette a cigarettát, majd Kyo fölé hajolt, elég közel az arcához, ami azt illeti. Szándékos volt ez, ahogy a provokáció is.

- Igenis, fiatal mester – vigyorogta Kyo arcába, majd lesütötte a tekintetét, de nem zavarában, sokkal inkább azért, hogy a fiú testén végig engedje. – Nem volna biztonságosabb valaki olyannal csinálni, aki biztosan nem árul el?

- Mire akarsz kilyukadni?

- Kényelmesebb is volna valaki házon belül, nem?

- Mintha lenne erre esély – válaszolta, közben ő is élénken figyelte a másikat, bízott abban, hogy nem veszi észre.

Yama minden szempontból megfelelt volna Kyonak, de ő sosem volt az a típus, aki olyanra figyelt volna, akiről nem tudta egészen biztosan, milyen is az érdeklődése. Yamáról nem hitte egy percig sem, hogy férfiakkal kezdene.

- Ha lenne? – nézett fel laposan, mire Kyo aprót nyelt és egy pillanatra összevonta a szemöldökét, majd az alkarjával tolta el magától Yamát és felült.

- Kevés az esélye annak, hogy a szervezeten belül van olyan pasi, aki meleg, vagy legalább bi és megüti a szintet.

- Magas a léc?

- Miért kérdezel ilyen furcsákat? – fordította felé a fejét.

- Felmérem a terepet.

- ...Milyen terepet...? – kérdezte óvatosan, Yama pedig húzott a vállán. Kyo elnémult egy rövid időre, majd felállt és felvette a pólóját. – ...Mondtam, hogy válogatós vagyok. Nem szeretem a buta pasikat, vagy azokat, akik az indokoltnál jobban tapadnak.

- Sokan voltak már?

- Erős a szűrőm – mondta háttal Yamának, majd megfordult és odalépett hozzá. – Adj egy cigit.

- Ebből azt gondolom, hogy nem vagy túl tapasztalt – mondta és felállt ő is, majd a fiú ujjai közé tolt egy szálat.

- Mindenképp sok partner kell a tapasztaltsághoz?

- Ha szerencséd van, akkor nem biztos – kattant az öngyújtó és Kyo cigarettája meggyulladt. – Szerencséd volt?

- Ezt nem én fogom eldönteni.

- Hát ki? – kérdezte a fiú ajkait figyelve. Tetszett neki a húsos, piros száj, jól kiegészítette a macskás szemeket, amikre eddig méltatlanul kevés figyelmet fordított. Tulajdonképpen rájött, hogy akár magától is felfigyelhetett volna Kyora.

- A partnerem, gondolom. Hihetem, hogy jó vagyok, ha valójában kicsit sem. Ez igaz mindenre. Vegyük például azt, hogy milyen könnyedén elraboltak, és tulajdonképpen lelőni se lett volna olyan nehéz. Pedig azt hittem, hogy jó mesterem volt, akitől mindent megtanultam.

- Jó mestered volt. De kanyarodjunk vissza a másik témához. Abban tekintetben is jó mestered volt?

- Ha nem volna őrültség, azt gondolnám, hogy akarsz tőlem valamit – jelentette ki Kyo.

- Miért volna őrültség?

Kyo szája felé tartó cigaretta megállt útközben, majd mégis elérte a célját, és mélyet szippantott bele, majd a másik arcába fújta a füstöt. Yama máskor ezért biztosan kiosztott volna egy jobbost legalább, de most higgadtságot színlelve figyelmen kívül hagyta.

- Ne szórakozz velem, azt nem szeretem. Rossz lóra teszel, ha azt gondolod, hogy villantasz egy-két mosolyt, előadod a szexi nehézfiút, és máris ájultan omlok eléd. Nem is igen értem ezt az egészet most.

- Kíváncsi lettem arra, hogy ki lehet az, aki elég jó ahhoz, hogy megkapjon. Én elég jó vagyok?

- ...Ezt így nem tudom megmondani. Ismerek egy Yamát, de egy olyat nem, akiről ilyen kérdésre válaszolni tudnék. Mindenki máshogy viselkedik azzal, akitől akar valamit. De egyet megjegyeznék: amit most csinálsz, az nem jön be.

- Igazán? – mosolyogta. Nem tudta eldönteni, hogy ennek most örüljön-e, vagy sem. Az utasítása szempontjából nem jó, másfelől, pedig tetszett neki, hogy Kyot nem ejtették a fejére.

- Attól, hogy a szexről beszélsz, nem fogom megkívánni és a „nem is tudom, csak úgy megtörtént" esetre se számíthatsz.

- Mindig mondtam, hogy makacs vagy.

- Az vagyok – bólintotta. – Felejtsd el ezt a bájolgást, nem áll jól.

Yama türelme sebesen fogyott, kissé ingerülten mosolygott maga elé, miközben Kyo már hátat fordítva elindult vissza a házhoz. Yamának pontosan azt kapta, amire számított. Nem a simulékony cicát kell becserkelnie, hanem egy öntudatos macskát. Egy kicsit azért remélte, hogy téved, hogy jön és villant valamit a sármjából, Kyo pedig azonnal ráharap a csalira és könnyedén eléri, amit akar. Erre Kyo nem hogy nem harapott rá a csalira, de jóformán el is hajtotta. De nem is, mert azt egy szóval sem mondta, hogy nem volna esélye, csak annyit mondott, hogy amit épp csinált, az nem tetszett neki. Az utasítás világos volt, mindenképp el kell érnie, hogy Kyo vele lépjen viszonyba, ne pedig valaki mással, aki akár újra veszélybe sodorhatja. Yama a fiú után indult, és erre a napra inkább elfelejtette a cserkelést, át kell gondolnia a taktikáját.