Katsuki el sem hitte, amit épp csináltak. A repülőtér leszállópályáját kémlelték a magasból; Deku horpadásokat markolt az épület fémvázas tetejébe, Todoroki pedig a körmét rágta idegességében.

– Nem vagyunk normálisok... – suttogta vékony hangon a zöld hajú. – Kibaszottul nem vagyunk normálisok...

Shoto szája elé kapta a kezét meglepetésében, Katsuki pedig felmordult.

– Remek, akkor ha visszaértünk, nem csak a pasidat kell helyre tennem, de még erről a helytelen nyelvhasználatról is beszélgetni fogok veled.

– Pont te...

– Megvan a gép – ugrott fel Stain a tetőre. – Ha szólok, indulunk oda – mutatott egy hatalmas, kék feliratos monstrumra.

– Azt akarjuk eltéríteni? – hitetlenkedett Izuku.

– Ki az isten mondta neked, hogy eltérítünk bármit is? – döbbent meg a férfi.

– Maga – vonta fel a szemöldökét Katsuki.

Stain megrázta a fejét.

– San Franciscoba repülünk, ez egy mindennapi járat. Loptam négy jegyet magunknak. Fél óra múlva lent kell lennünk a beszálláshoz.

– De akkor... miért vagyunk a tetőn? – értetlenkedett Todoroki.

– Mert körözött bűnöző vagyok, fiam – bökött a homlokára Akaguro. – És gondolom utánatok is nemkevés képzett hős kajtat ebben a pillanatban is. Minél kevesebbet látnak minket, annál jobb. A tető ezen része az irányítótorony kameráinak is vakfolt. Mikor a beszállók megindulnak, mi a pályáról vegyülünk közéjük.

– Remek... ez viszont nem repülő elkötés, amiről beszélt – fintorgott Katsuki.

– Ha találsz egy könnyebb utat, válaszd azt. Sok nehézségtől kíméled meg magad így – legyintett a férfi.

– Hallod, ezek szerint megverhetlek most is – mutatott Katsukira Shoto.

– Felemás, esküszöm hogy itt helyben megöllek, ha még egyszer nekiállsz ezen fennakadni.

– Eldöntsük? – kérdezte Shoto, ahogy felállt és megroppantotta az ökleit. – Kezd nekem is elegem lenni ebből a napból, és le kell vezetnem valahogy a feszültséget.

– Hé, elég legyen! – szólt rájuk Izuku és ő is felpattant.  

Katsuki a közéjük ugró Deku válla fölött elnézve mondta:

– Ha a könnyebb utat választanád, elfogadhatnád, hogy a drága húgod engem jobban szeret, mint téged.

– Ezen komolyan összevesztek? – csattant fel Izuku. Tőle pár lépésre Stain látszólag azonban elvesztette a fonalat.

– Izu, én csak szeretném...

– Shoto, te csak imádod túlfélteni Aika-chant! – vágott szavába a fiú. – Hagyd, had élje az életét! Egyszer úgyis meg fog házasodni, és ha Kacchannal teszi majd ezt, akkor fogadd el! Ő sem kattogott rajtunk, te is hagyd békén őket.

Katsuki hálával vegyes elismeréssel nézett Izukura.

– Deku, mindent visszavonok amit mondtam valaha és megbántott – tette a kezét gyerekkori barátja vállára. – Hallod, felemás? Ő is egyetért. Ha Aika engem választ - amit meg is tett -, akkor engem választ. Én fogom boldoggá tenni, nem te.

Todoroki egy másodpercig vérig sértve nézett rájuk, majd Stain felé pillantott. Katsuki követte a legfiatalabb Todoroki tekintetét, mire Akaguro ránézett. A férfi kérdőn felvonta a szemöldökét, Katsuki pedig válaszként bólintott.

– Ja, Aika és én szerelmesek vagyunk. Ma reggel ez volt az indok, amiért nem mehettem vele és nem próbálhattam megvédeni Kenjitől. Mentségemre legyen szólva, ő vallott először.

Stain a fejét rázta.

– Mégis minek mentegetőznél? – kérdezte értetlenül. – Sorozatgyilkos vagyok, az öcsém a világ egyik legbrutálisabb bűnözője, és azt hiszed, hogy nekiállnék védeni tőled a lányomat, akit nem tudtam rendesen felnevelni?

Katsuki visszanyelte a feltörő nevetést, és elvigyorodott.

– Hát, részben a maga nevelésének köszönhető, hogy Aika ilyen elképesztő.

– Ugyan – Chizome legyintett, de a hangján hallatszott, hogy jólesett neki a dicséret. – Nem vagyok jó apa. Mikor az anyja még élt, akkor is gyilkoltam.

– Nem lehet mindenki normális – vonta meg a vállát Katsuki.

– Azért tegyük hozzá, hogy a gyilkosság szörnyű dolog, és büntetendő – emelte fel a kezét Izuku. – Ne tegyük ártatlanabbá csak azért, mert a barátunk apja követte el, és tisztán megmagyarázta az indokot. Valamint amit Aika-channal művelt sem épp figyelmen kívüli.

– Ezt is felírjam a listámra? – kérdezte gúnyosan Katsuki. – Ha végzünk a mai nappal, ne felejtsük el feljelenteni a leendő apósomat.

– Előre szaladsz egy cseppet, nem gondolod? – morogta Stain. Hiába marta a bűntudat, az ő apai ösztöneinek is volt egy tűréshatára.

Katsuki továbbra is vigyorgott, de befogta a száját. Mielőtt lementek volna a leszállópályára, Stain parókákat adott nekik és három hamis útlevelet.

– Honnét vannak a papírok? – kérdezte ijedten Izuku, ahogy önmaga hamis énjére meredt.

– Nincs olyan, hogy egy repülőtéren ne legyen nyomtató – legyintett Stain. – Szerintetek négy repjegy ellopása került majd' fél órámba?

Katsuki elismeréssel nézett Stainre, s egyben egyre jobban félt tőle. A férfi látszólag korántsem mutatta ki még a foga fehérjét. Lehet, hogy nem volt világhírű bűnöző, és Dekuék le tudták győzni azon a napon, de ugyanaz a vér folyt az ereiben, mint Kenjinek.

A repülőre mindhárom fiú legnagyobb meglepetésére gond nélkül szálltak fel. Négy egymás melletti helyet foglaltak el, és néma csendben várakoztak a felszállásra. Mindannyian tudták, hogy amint a gép megindul, nincs visszaút.

Katsuki a mellette ülő Stainre nézett.

– Azon gondolkodik, miért kell Aika Kenjinek? – kérdezte.

– Az öcsém eddig minden tervébe beavatott, amiben Aika is szerepelt – bólintott a férfi, mire parókája barna műtincsei a szemébe csúsztak. – Aggódom Aikáért.

– Kacchan, ezt muszáj megnézned – nyújtotta felé a telefonját sápadtan Izuku. – Tíz perces hír.

Katsuki átvette a telefont, és Akaguroval együtt olvasni kezdett. A cikk tetején egy porig égett épület maradványairól készült fénykép állt, aminek több mint felét erősen cenzúrázták.

A gonosztevők neveket mondanak, négy gyermek eltűnt

Akaguro Aika, a UA elsőéves diákja egy éve sem szakadt el a Hősgyilkostól, már a második elrablási ügybe keveredett bele a mai nap reggelén, miután tanárait és a rendőrséget kijátszva elhagyta az iskola területét – információink szerint társai és tanárai védelmében.

Yuuei falai között a nap roppant zűrösen indult, ugyanis kiderült, hogy a globálisan körözött bűnöző és egyben a legismertebb bérgyilkos, Sam bejutott az épületbe és az All For One néven ismert bandavezér és gonosztevő fejét egy diák szobájában hagyta. (Ezzel az is tisztává válik, hogy ő tört be kétszer is az ország legszigorúbban őrzött börtönébe, Tartarusba.) A tett kétfajta szempontból is fenyegető cselekedet, hiszen nemcsak Akagurot figyelmeztette a jelenlétére a lényegre törő üzenettel. Az érintett tanuló – Midoriya Izuku, aki szintén számos incidensnél jelen volt, többek közt Akaguro Chizome letartóztatásának és Aika felfedezésének éjszakáján – édesanyja megvallása szerint All For One vér szerinti – és egyben egyetlen – gyermeke. A megrázó tényről eddig csupán Midoriya édesanyja és All For One – eredeti nevén Midoriya Hisashi – tudtak.

Miután Akaguro Aika eltűnt ma reggel, három diáktársa – Todoroki Shoto, Bakugo Katsuki és Midoriya Izuku – nem sokkal ezután a nyomába eredt. A fiatalok célja és tartózkodási helye jelenleg ismeretlen.

AMENNYIBEN BÁRMILYEN INFORMÁCIÓJUK VAN A NÉGY GYEREK HOLLÉTÉRŐL, AZONNAL ÉRTESÍTSÉK A RENDŐRSÉGÉT VAGY AZ ISKOLÁT!

A cikk frissült ekkor: 12:14 – új információinkat alább olvashatja:

Délelőtt negyed tizenegykor, a másfél éve használaton kívüli Yoshiba hangár közeléből több bejelentés is érkezett, miszerint az épület robbanás szerűen leégett. A kék színű lángok a Gonosztevők Szövetségének tagjára, Dabira terelték a gyanút, akit tényleg a helyszínen találtak – a kiérkező hatóságok és hősök legnagyobb döbbenetére tehetetlenül és együttműködő magatartással. Számos gonosztevő lehetett még vele, ám őket egytől-egyig elemésztette a valószínűleg többszázfokos tűzvész.

Dabi kihallgatása jelenleg is folyik, hiányos információink alapján viszont már tudunk annyit: Találkozott Akaguroval, miután Sam elrabolta a lányt. Elmondása szerint együtt dolgozott a gonosztevővel, és nyilvánosságra hozta tulajdon személyazonosságát is: Bevallotta, hogy igazi neve Todoroki Touya, s ő Endeavor, az elsőszámú hős legidősebb gyermeke. Indítékai, hogy miért vált gonosztevővé, még tisztázatlanok.

Cikkünk folyamatosan frissül, kövesse továbbra is oldalunkat! Azonnali értesítéshez kattintson a cikk alatt lévő harang ikonra.

Katsuki döbbenten nézett fel Izukura, majd Todorkira, aki látszólag nem bírta feldolgozni az információt.

– Felemás...

Shoto megrázta a fejét, és tenyerébe temette az arcát. Izuku vigasztalóan átölelte. Katsuki nem lett volna most a helyében. Egy internetes hírportál tudatta vele, kivel is küzdött meg a nyári táborban, ki is rabolta el Katsukit és Aikát. Shoto a tulajdon testvérével harcolt anélkül, hogy tudta volna, ki is ő – mindeközben Touya nagyon is képben volt.

Katsuki megértette azt is, hogy Dabit miért zaklatta fel annyira Aika állapota, mikor a főhadiszállásukon a lány majdnem kivérzett. Az unokatestvéréért aggódott, akihez az anyja révén ugyanúgy vérkötelék fűzte.

– Elegem van a mai napból... – sóhajtott.

Fél órával később a gép végre felszállt. Todoroki egy szót sem szólt egész úton, Izuku hiába próbálta vigasztalni. Végül a zöld hajú belátta, hogy semmi értelme a nógatásnak, és egyszerűen átölelte barátját. Katsuki ugyanúgy a gondolataiba merült, ahogy Stain.  Ez volt élete legkínosabb és legnyomasztóbb repülőútja.

Kenji szemszöge:

Ő és Aika San Francisco fényárban pompázó városára néztek le az egyik felhőkarcoló tetejéről. Mögöttük Awari Harase fenyegetőzött és könyörgött felváltva. Az exrendőr ősz haját a magaslati levegő szele tépte, idősödő arcára mintha nagy betűkkel írták volna rá a rémületet. Kétségbeesetten rángatta az egyik tévéantennához bilincselt kezeit; mindhiába.

Amint betörtek a lakásába, Kenjinek első dolga volt örökre megfosztani a képességétől. Így a teste által őrzött erők száma elérte a háromezret. All For One igazi gyűjtögető volt. Milyen kár, hogy ő ezt a törékeny gyűjteményt egy mozdulattal fogja lesöpörni a polcokról.

– Ezt nem fogják megúszni! Nem tudom mit terveznek, de tudniuk kell, hogy a családom keresni fog, és a városi rendőrség...

Kenji olyan hirtelen fordult felé, hogy a nyaka megroppanása még az erős szélben is ijesztően hangos volt.

– A család alszik – lépett közelebb a reszkető emberhez. Soha nem hitte volna, hogy valaki szenvedése ekkora élvezetet fog neki okozni. – A rendőrségnek már csak tiszteletbeli tagja vagy. Senki nem tudja, hol vagy. Azt viszont tudni fogják, hogy ez mind miattad fog történni.

A volt százados szemei kerekre nyíltak.

– Miről beszél?

– Nem emlékszik, mikor a napon, amire a szerelmem eljegyzését terveztem, megölte őt? – kérdezte Kenji. – Igaz, hogyan is emlékezne, mikor maga ugyanolyan agyatlan, haszontalan bábu, mint a legtöbb ember, aki nem emlékszik az arcokra, amiket ő törölt el a föld színéről. Harase, én emlékszem mindenkire, akit megöltem. Maga pedig arra sem, akit fél méterről lőtt hátba többször is?

Aika levette tekintetét a városról, és feléjük pillantott. Harase sípolva vette a levegőt, hajszálcsíkos pizsamája vele együtt reszketett.

– Azon a karácsonyon elvett tőlem mindent – sziszegte Kenji, s életében utoljára hagyta, hogy elöntsék az érzelmek. A düh forró lávaként bugyogott a lelkében, a könnye is kicsordult tőle. – Elvette az életem értelmét, az egyetlen embert akit szerettem, aki miatt embernek éreztem magam azok után is, amiket tettem.

Vörös tekintetével szinte nyársra húzta Harasét.

– Igaz, még csak huszadika van... de tartunk egy kis előkarácsonyt. Viszonzom az akkori ajándékot. Magának mióta elhagyta Japánt, ez a város a mindene. A volt munkája, a családja. Feleség, négy gyerek, és két unoka, ha pontos vagyok – Harasének kibuggyantak a könnyei, és elkezdte rázni a fejét.

– Ne, kérem, bármit megadok, pénzt, hatalmat, a díjaim...

Kenji hátravetette a fejét és harsányan felkacagott.

– Amit ajánl, az nem a mindene – nevetett. – De ne féljen, azok is el fognak tűnni. Pont, ahogy nekem. Mindene.

Ismét a századosra nézett. Pár másodperces hatásszünetet tartott, majd halványan elmosolyodott.

– Megismételjük április tizennyolcat.* Aika-chan pedig elintézi, hogy a bosszúm után is rettegjenek tőlem.

Yahho, mindenki! Elnézést az ordas nagy késésért, de ez a fejezet valahogy sehogy sem akart olyanra sikeredni, ami megütötte volna a publikálás mércéjét. Október óta csiszolgattam, és most végre elég jónak látom (habár még mindig vannak fenntartásaim).

*Akinek nem tiszta az április tizennyolcadikai dátum, 1906-ban ekkor rázta meg San Franciscot egy 7,9-es erejű földrengés, amit a gázrobbanásokat követő tűzvész tett totális katasztrófává (a károk 90%-át a tűz okozta). A város szó szerint porig égett.

A következő részig minden jót!