A következő hétvégén Kacchan és Todoroki is a kollégiumban maradhattak, a gyakorlatuk elmaradt. Velük együtt az egész osztály nagy erőbedobással készült a fesztiválra. Egész délelőtt próbáltak, a táncosoknak Mina még plusz két órát is beiktatott.

– Ez fárasztó volt – sóhajtott visszafelé Aoyama.

A tánccsapat a kollégium felé tartott, miután elpakoltak a tornateremben.

– De most már össze tudjuk hangolni a mozdulatainkat – lelkesítette őt Izuku. – Habár igaz, én is kifulladtam a végére.

– Igyál – nyújtotta felé Todoroki a kulacsát.

A felemás fiú az utolsó percekre futott be, hogy tájékoztassa Ashidot a díszletben tervezett változtatásokról.

– Oh, köszönöm – vette el hálásan a vizet Izuku, és nagyot húzott a hűsítő folyadékból.

Alighogy elemelte a szájától a palackot, fülig vörösödött. Hisz ez... olyan volt, mint egy közvetett csók! A szíve őrült tempóban kezdett verni, és kivételesen örült, hogy Aikának el kellett mennie a második próbáról.

Remegő kézzel visszaadta Todorokinak az üvegét, s innentől inkább próbált nem ránézni.

A fiú nagyon kedves és figyelmes volt vele az utóbbi időben, amiért még Iidánál és Urarakánál is közelebb került hozzá. Izuku persze örült ennek, mert biztos volt benne, hogy ez a lehető legjobb, amit ki tud hozni a kapcsolatukból.

Félúton járhattak, mikor Izuku hirtelen megpillantott egy, az út széli bokrok közül felé meredő tekintetet.

– Á, Togata-senpai!

A szőke fiú komoly tekintettel pillantott feléjük, s nem mozdult. Izuku már nyitotta a száját, hogy megkérdezze, mit csinál, ám ekkor Togata mellett feltűnt Aika és...

– ERI-CHAN! – sikkantott egyszerre Uraraka és Tsuyu.

– Mi a fene van már megint? – morogta Aizawa-sensei, ahogy utolérte a hármast.

– Várj, várj, ő a senpai gyereke?! – hökkent meg Ojiro. Gyorsan végigfuttatta a tekintetét Erin, majd nézőpontot váltott. – Akaguro gyereke?!

– Ojiro-san, ha tovább adod az idiótát, bizisten megütlek – mordult rá Aika. – Megijeszted Erit.

– De hát...

– Ne légy már hülye, hogy lehetne Eri Aika-chan gyereke? – szidta meg Uraraka, ahogy Tsuyuval közelebb mentek a kislányhoz. – Nagyon aranyos a ruhád, Eri-chan!

– Igazán illik hozzád – bólogatott Tsuyu.

Eri egy fehér ingre húzott, a végénél vastag, piros csíkokra bomló szoknyát viselt fehér közegekkel. Sötét, puha harisnyájára zsemleszínű csizmácskát húztak, hogy a lába ne fázzon a hideg őszi levegőben.

A fehér hajú gyerek bizonytalanul pillantott körbe, és Aika szoknyája mögé próbált rejtőzni. A lány biztatóan megsimogatta a fejét.

– Az igazgató Akaguro javaslatára engedélyt adott, hogy Eri már a fesztivál előtt megismerhesse az iskolát – tájékoztatta őket Aizawa. – Mivel sokáig volt elzárva a társadalomtól, szükséges, hogy újra visszaszokjon a közösségi életbe.

– Izu-chan, nincs kedved velünk együtt körbevezetni Erit? – kérdezte Aika.

– De, örömmel! Úgyis pont véget ért a próbánk... – Izuku kérdőn nézett Ashidora.

– Jó, mindenkinek másfél óra szünet, utána a nappaliban várok mindenkit! – harsogta a rózsaszín lány.

– Hurrá! – sóhajtott kimerülten Sato.

– Megyek, visszaigazítom a hajam – lobogtatta meg szőke tincseit Aoyama, és színpadias léptekkel a kolesz felé indult, aminek ajtaja épp kinyílt.

– Hé, Todoroki! – kiáltott ki Kirishima. – Megmondtad nekik, hogy nem akarunk... Eri-chan?!

Kirishima leszáguldott a lépcsőn, és odaszaladt a csoporthoz.

– Rég láttalak! Hogy vagy? – mosolygott, és a kezét nyújtotta Erinek, aki erre még szorosabban Aikába kapaszkodott.

– Emlékszel rám? – kérdezte szomorkásan Kirishima.

– Még egy kicsit szégyenlős – igyekezett megnyugtatni Aika, és a karjába vette Erit, aki rögtön a mellkasára hajtotta a fejét.

– Akkor kezdődhet az iskolanéző túra? – kérdezte vidoran Togata, és ujjaival kifésülte a bokor maradék leveleit a hajából.

– Igen, szerintem mehetünk – bólintott Aika, s megindultak a főépület felé.

A fesztivál időpontja még pár héttel odébb volt, de a nyüzsgés már megkezdődött. Sokan a főutat díszítették, mások a saját osztályuk számára hordtak további felszerelést.

– Micsoda kavalkád! – jegyezte meg Mirio, és a szemében némi honvággyal pillantott körbe.

– Szeretünk időben elkészülni mindennel, hogy megfelelően fogadhassuk az egész közönségünket – magyarázta Aika Erinek, aki lemerészkedett a karjaiból, és kissé felbátorodva mellette lépkedett. A kezét persze még mindig szorította.

– Hé, hé, Mirio! – kiáltott feléjük egy szintén harmadikos diák.

Togata megtorpant, és a feléjük tartók felé fordult. Az egyik srác, aki egy tekintélyes méretű dobozt cipelt, meglepve pillantott Erire. Az ő homlokán is egy szarv ékeskedett, csupán hosszabb volt, és pont a két szeme közt helyezkedett el.

– Mit csináltál a szüneted alatt? – kérdezte a társa, és egy szórólapot nyújtott feléjük. – Igaz az, hogy...

Togata aprót bólintott, és Erire mutatott, majd megrázta a fejét, jelezve, hogy a kislány előtt ne hozzák fel a dolgot.

– Á, értem! – szontyolodott el a barátja. – Remélem hamar vissza fogsz térni közénk. Jut eszembe, mindenképp gyertek el a bemutatónkra! Idén tarolni fogunk! Ugye a fesztiválra eljössz?

– Mindenképp bekukkantok majd! – mondta lelkesen Togata.

– Milyen szép papír – álmélkodott Eri, és a nap felé emelte a színes szórólapot, hogy minden szögből megnézhesse.

– Tedd el, ha szeretnéd megőrizni – javasolta Aika, mire Eri nagy buzgón belehajtogatta a papírt az oldalán lógó kis táskába.

Miután elbúcsúztak Togata évfolyamtársaitól, tovább indultak. Útközben Izuku majdnem beleütközött egy hungarocellből kifaragott sárkány fejébe, ami rendesen megijesztette.

– Áh! – ugrott hátra, nehogy véletlen megsértse az érzékeny anyagot.

– Hupsz, bocsesz... hé, ez Midoriya az A osztályból! – nézett rá Testutestu, ahogy odébb fordult a sárkánnyal. – És Akaguro is! Sziasztok!

– Sziasztok!

– Mi a fene?! Itt trécselni, mikor ennyi munka van?! Nincs egy kicsit sok szabadidőtök, hah?! – hallatszott Monoma hangja a sárkány másik oldaláról.

– Eri-chan, jól vagy? – kérdezte Izuku.

– Először azt hittem, ő az a sárkánykisasszony – mutatott a gyerek a hatalmas bábra. Minden bizonnyal Ryukyura célzott.

– Hé, ignorálsz engem? – kiabált hisztérikusan Monoma.

– Látom ti is serényen készültök – mosolygott rájuk Aika.

– Igen, igen – helyeselt Awase, aki szintén a sárkányt fogta. – Ti valamilyen show-t terveztek, nincs igazam?

– Kíváncsi vagyok, hogy fogjátok kivitelezni. De ne higgyétek, hogy jobbak lesztek a B osztálynál! – visította Monoma. – "Rómeó, Júlia, és az azkabani fogoly: A királyok visszatérte" lesz a B-sek speciális, kihagyhatatlan, elképesztő színdarabja!

Eri meghökkenve meredt az idegbeteg srácra, Aika a homlokát ráncolva figyelte.

– Jobb, ha felkészültök, mert a sírásba fogunk titeket alázni! Majd készítek nektek zsepit és...

Awase egy gerendával jól irányzott ütést mért a szőke fejére.

– Ennek mindig van valami mondanivalója – csóválta a fejét Izuku.

– Bocs, hogy közbeléptem Kendo helyett – hajította odébb a fadarabot Awase. – Ő most a Miss Conra készül.

– Miss Con? – kérdezte egyszerre Aika és Izuku.

– Igen, a suli szépségversenye – mondta Awase, és felnyalábolta Monomát. – Nos, ha ez a srác nem is, de mi kívánjuk, hogy minden remekül menjen. Adjátok bele a Plus Ultrát!

– Ahogy ti is – bólintott Aika. – Sok sikert a fesztiválra!

– Nektek is! – kiáltott vissza Testutestu, de integetni nem volt lehetősége, mert mindkét kezével a sárkányfigurát cipelte.

– A sensei nem mondott semmit a Miss Conról! – hökkent meg Izuku.

– Nyugi, én sem tudom, hogy pontosan mi az – csóválta a fejét Aika.

– Bocsánat, Eri-chan, hogy már most meg kellett látnod a U.A. sötétebb oldalát – mosolygott a lánykára kínosan Togata.

Eri értetlenül állt a helyzet előtt.

– Jut eszembe, Miss Con, most ő is eléggé felpaprikázott! – nevetett fel hirtelen Togata.

– Ki? – kérdezte Aika, mire Mirio rávigyorgott, és intett nekik, hogy kövessék.

Az egyik felszereléstermet telepakolták ruhaállványokkal és különböző méretű dobozokkal. Itt kisebb volt a nyüzsgés, és kevesebben, de sokkal összehangoltabban dolgoztak.

– A tavalyi év másodikként végzett versenyzője, Hado Nejire-san! – mutatott látványosan Togata a terem másik végébe, ahol valóban Hado-san állt.

A lány egy rövidre vágott, ragyogó, ezüstös ruhát viselt, ami tökéletesen kiemelte a haj- és szemszínét. Mikor megpillantotta őket, átröppent az épp őt fotózó Tamaki felett, és a belépők előtt ért földet.

– Nahát, micsoda meglepetés! – kiáltotta vidáman. – Miért van itt Eri-chan? Ez furiii! Miért? Tényleg, hogy vagy?

– Nem elég, hogy a képessége ilyen ragyogó, de még az arca is, és az a-a-arányok is tökéletesek a ruha és a testfelépítése között... – hebegte Izuku elképedve. – Még ilyen senpai-aink is vannak?

– Pontosan – vigyorgott Nejire. – De figyi! Tuti figyelsz? Minden egyes évben neveztem, de még sose nyertem! Mert van ez az elképesztő lány... A Miss Con verhetetlen bajnoka, Kenranzaki Bibimi-san, a G osztályos szépségkirálynő!

Karjait széttárta, hogy még nagyobb hatást érjen el.

– Aha – mondta egyszerűen Aika.

Látszólag közel sem hozta olyan tűzbe a kétszeres bajnok híre, mint Hado-sant.

– Idén szerepelni fog egy reklámban, amibe Kendo-sant is felvették. A rajongótábora rohamosan meg fog ugrani ezután, és Nejire is nagyon várja – mesélte Tamaki. – Istenem... kiállni a nyilvánosság elé, és szerepelni emberek előtt... uhhh... – fájdalmasan felnyögött, és a padlóra roskadt, átölelve a derekát. – Már a gondolattól is fáj a hasam...

– Ahogy Yuyu is mondta – mutatott egy rövid hajú lány felé Hado –, sosem szabad feladni, hisz csak az első lépés az ijesztő... de utána egyszerre izgalmas és talán egy picit ijesztő. Épp ezért, idén biztos, hogy nyerni fogok! – mosolygott vidoran.

– Meg fogod csinálni! – lelkesítette Togata.

Ezután a támogató tagozathoz mentek, akik a fesztivál fénypontjai szoktak lenni, habár innét gyorsan távozniuk kellett. Hatsume magára gyújtotta az egyik gépezetét, és mivel mindenki nagy munkában volt, nem akartak zavarni – és Erit sem akarták veszélynek kitenni.

– Nos, nagyjából ennyi – mondta Togata, mikor végre megálltak pihenni egyet az étkezőben. Aika szerzett Erinek egy almalevet, így a kislány azt kortyolgatta, amíg kifújták magukat.

– Mit gondolsz róla, Eri-chan?

– Nem is tudom... – motyogta bizonytalanul a megszólított. – De... egy csomó fajta ember, egyszerre próbálja magából kihozni a legjobbat... ez... érdekel, hogy mi lesz belőle.

Izuku és Togata egymásra vigyorogtak. Sikerült rávenniük Erit, hogy eljöjjön a fesztiválra!

– Ezt hívják izgatottságnak – szólalt meg nem sokkal mellettük Midnight.

– Sensei! És Nezu igazgató! – lepődött meg Aika.

Az egérszerű ember egy sajtot rágott olyan hihetelen sebességgel, hogy Izuku még a látványba is beleszédült.

– Én is izgatott vagyok a fesztivál miatt – bólogatott Nezu, miután végzett, és megtörölte a száját. – Azért, hogy a lehető legjobb fesztiválunk legyen, minden diák belead mindent... ez egy remek dolog, innét érzem, hogy csodás napunk lesz.

– Ja, főként miután annyi bajod volt a zsarukkal is... – kezdte Midnight, de Nezu leintette.

– Vigyázz, mit beszélsz a diákjaink előtt, Kayama-kun! – szólt rá, és leugrott a székéről. – Nos, ami engem illet, vissza kell térnem ügyes-bajos igazgatói teendőimhez. Aztán tessék jól érezni magatokat a fesztiválon, vagy téli szünetre dupla házit kaptok! – tréfálkozott.

Mikor becsukódott mögötte az ebédlő ajtaja, Aika halkan megszólalt.

– Valami nagyon nyomja a lelkét. Hallom a szívén.

– Nem vagyok benne olyan biztos, mert ez magasan a vezetőséghez tartozik... de az igazgató marha sokat gürizett azért, hogy megszerezze a rendezvénytartás engedélyét – sóhajtott Midnight. – A biztonsági rendszer még komolyabb lett, még ha téves riasztás is lép érvénybe, mindenkit azonnal evakuálnunk kell, és kötelességünk teljes harckészültségbe állni. Ez volt a rendőrség feltétele.

– Ez nagyon komolyan hangzik – szontyolodott el Izuku.

– Persze nagyon komolyan felkészültünk minden eshetőségre, így ilyesmi nem fog történni! – igyekezett kicsit visszarántani őket a pozitív oldalra a tanárnő. – Még Hound Dog-ot is felbéreltük, hogy az iskola területe körül felügyeljen minden rezdülést!

– Tényleg szervezetten hangzik – adott neki igazat Aika.

– Apropó, az A osztály híre a tanáriba is eljutott! – mondta Midnight, arcán egy széles mosollyal. Felállt, és tálcájával a mosogatópultok felé fordult. – Lehet, majd benézek. Számítok rátok, fiatalok!

– Igenis!

– Anya... ti mit fogtok csinálni? – kérdezte Eri, és Aika karjába kapaszkodott.

– Egy nagy partit fogunk csapni, igazi, élő zenével. Izu-chan és én táncolni fogunk! Habár én szívesebben zenéltem volna, ez is nagyon jó. Gyere el, Eri-chan, és majd táncolhatunk közösen – emelte fel Aika Erit, és bemutató gyanánt egyszer megpörgette a levegőben.

Eri arcán megjelent egy halvány mosoly, és felkuncogott.

– Tényleg ilyen jó lesz?

– Még ennél is jobb! – nevetett rá Aika.

Bakugo szemszöge:

Mikor szokás szerint rárúgta Aikára a szobája ajtaját, meglepve tapasztalta, hogy nincs egyedül.

A lány futonján üldögélt, s egy gyerekdalt fuvolázott a mellette ülő kölyöknek. A gyerek olyan volt, mintha a kicsinyített mása lett volna. Hosszú, fehér haj, vörös szemek, és ugyanolyan meglepve nézett rá, mikor belépett, akárcsak a nagyobbik kiadás.

Katsuki nagyjából öt másodpercig farkasszemet nézett a gyerekkel, majd a kislány arca hirtelen felderült, és hozzá szólt:

– Bukko-kun!

Na, erre ő köpni nyelni nem tudott.

– Szia Bukko-kun – köszönt rá Aika, ahogy elemelte szájától a hangszert. – Mit szeretnél?

– Te... hogy... Mi van?! – csattant fel idegesen.

– Jaj, tényleg, még be se mutattalak neki! – csapott a homlokára Aika. – Bukko-kun, ő itt Eri-chan, Eri-chan, ő Bukko-kun, akiről már meséltem neked.

A kisgyerek mosolyogva bólogatott.

– Anya már sokat mesélt rólad! – mondta. – Azt mondta, te vagy a legjobb barátja, és hogy nagyon szeret téged!

Katsukinál itt végképp beállt a kékhalál.

– Ez azt hiszem, egy kicsit sok volt neked egyszerre – döntötte oldalra a fejét Aika. – Lényeg a lényeg, Eri-chan velem fog jönni majd a fesztiválra. Kíváncsi volt, milyen hangszer nem illik az előadásra, így megmutattam neki a fuvolát. Aizawa-sensei megengedte, hogy estig itt maradjon.

Mivel továbbra sem mozdult, Eri aggódva Aikára pillantott.

– Anya, ő most... megijedt tőlünk? – kérdezte óvatosan.

Aikának nem volt ideje válaszolni, ugyanis Katsuki sarkon fordult, és olyan eszeveszetten rohant ki a szobából, mintha legalábbis szellemet látott volna.