Aika szemszöge:

A gyakorlat első napja villámgyorsan megérkezett, s mire észbe kapott, már a hősruháját viselte Midoriya és Togata mellett állva; ez utóbbi lelkesen vette szemügyre a szerelésüket.

- Nyuszifülek mindenhol! - nevetett. - Nekem se ártana beszerezni egyet. Képzeljetek el vele! Mi lehetnénk a nyuszi trió!

Mutatóujjait a feje mellé helyezte, így próbálta imitálni Aika és Midoriya jelmezét.

- Elég az ökörködésből! - szólt rá Sir. - Ma járőr és felügyelő szolgálatot fogunk teljesíteni. Bubble Girl velem jön, Akaguro és Midoriya pedig Mirioval fognak csapatot alkotni.

- Felügyelő? - kérdezte értetlenül Midoriya.

- Pontosan! Night Eye irodája egy titkos nyomozás közepén van - magyarázta Bubble Girl, aki egy fényképet lengetett a bal kezében.

- Gonosztevők egy kisebb csoportja után nyomozunk, akik a Shie Hassaikai nevet viselik.

- A maffiafőnökük ez a férfi - mutatta meg nekik a fotót Bubble Girl. - A neve Chisaki, s nemrégiben véghezvitt pár igen különös akciót. A védjegye a pestisdoktorokéhoz hasonló maszk.

- Egy yakuza szervezet... - vette át Midoriya a fényképet, majd odaadta Aikának. - De az ilyen csoportok ideje már leáldozott, nem?

- Igen, rengetegen leszereltek a hősök feltörekvése miatt, de ez a Chisaki elkezdte összegyűjteni őket, és újraszervezni belőlük egy ilyen maffiaszerűséget. A napokban még a Gonosztevők Szövetségével is felvették a kapcsolatot. Noha a részletekkel nem vagyunk tisztában - jegyezte meg Bubble Girl.

- A Gonosztevők Szövetsége...?! - riadt meg Midoriya.

Aika szemügyre vette a képet. Chisakinak fekete haja és szúrós, sárga szeme volt. Sötét inget viselt nyakkendővel, arcát pedig az az ijesztő maszk takarta.

- Viszont továbbra sincs közvetlen bizonyítékunk arra, hogy bármi ártót tervezne, vagy tett volna. Képzeljetek el egy nagyon nagyon sötét szürke színt, ami éppen hogy nem fekete, ennek ellenére nem kezelhetjük gonosztevőként.

- A jelenlegi feladatunk bizonyítékot találni arra, hogy bűnözők - folytatta Sir -, s közben nem keltjük föl a gyanújukat.

- Igenis! - harsogta a csapat.

Midoriya szemszöge:

  - Hé, hé! - fordult feléjük Togata, mikor kiléptek a járdára, s megkezdték a felügyelő utat. - Most jut eszembe, hogy nem árultuk el egymásnak a hősneveinket!

- Ez igaz - bólintott Akaguro. - Az én nevem Usagi.

- Illik rád, az szent! Igazi nyuszi név! - dicsérte meg az elnevezést a szőke fiú.

- Én pedig Deku vagyok - mutatkozott be Izuku.

- Deku?! Mint "haszontalan"?! Ez megfelel neked? - csodálkozott Togata.

- Igen - bólintott.

- Én pedig Rumillion vagyok! - húzta ki magát büszkén Togata-senpai. - Nem tudok All Mighthoz hasonlóan mindenkit megmenteni, de olyan nevet választottam, amivel képes leszek millióknak segíteni! És tetejébe úgy hangzik, mint a japán banda, Remioromen neve, szóval menő, nem igaz?

(Megj.: Japánul a "million" "mirion"-ként hangzik)

- Második pontban magunkra kapjuk a hősruhánkat, s megvédjük a várost! Hősök vagyunk! Éppen ezért, legyetek éberek, Usagi és Deku!

- Igenis, Rumillion! - harsogta Izuku és Akaguro egyszerre.

Javában rótták az utcákat, mikor Akaguro az égre nézett, s megjegyezte:

- Eső lesz.

Erre Izuku is a szürke felhőrengetegre pillantott, ami fölöttük fodrozódott.

- Lehet - morfondírozott, ahogy Togata-senpai mögött lépkedett.

Akaguro felzárkózott mellé, s úgy kérdezte:

- Deku-kun, Sho-chan végül segített felzárkózni? Nem emlékszem, kérdeztem-e.

- Oh, igen, két nap után már mindent képes voltam megérteni - vidult fel Izuku arca. - Todoroki-kun remekül elmagyarázta!

- Ezt örömmel hallom - mosolyodott el Akaguro. - Én is szívesen segítettem volna, de nem voltam éppen abban a lelki állapotban. Elnézést kérek érte.

- Oh, nem volt probléma! - rázta a fejét Izuku. - Érthető, csak gondot okoztam volna. Jut eszembe... van valami hír apukádról?

Erre Akaguro megrezzent, s összehúzta a szemét. Izuku gyorsan szabadkozni kezdett.

- Bocsánat, hogy kérdeztem...

- Nem baj - igyekezett csitítani a lány. - Amúgy nincs semmi hír. Nem tudják hol van, s én se vagyok képes behatárolni.

- Mert különben képes vagy rá? - csodálkozott Izuku.

- Ez olyasmi, amit én se nagyon tudok megmagyarázni - vonta meg a vállát Akaguro. - Van köztünk egy bizonyos szintű kapcsolat, ami nem fizikai, hanem inkább mentális módon működik, és...

Ekkor megakadt a mondatban és megtorpant. Izuku pár lépés után szintén megállt, és értetlenül pillantott vissza Akagurora, aki az egyik sikátorba meredt.

- Mindjárt itt van - mondta. - Egy gyerek...

És ebben a pillanatban tényleg kirohant a két épület közül egy fehér, hosszú hajú lány, aki alig ért a derekáig. A gyerek nem fékezett, így egyenesen belerohant Akaguroba. A lendülettől ülő helyzetbe esett.

Izuku gyorsan odalépett hozzájuk, Akaguro pedig letérdelt a kislányhoz.

- Ennyire félsz? - kérdezte tőle csendesen, már-már szomorúan.

Izuku nem értette miről beszél a lány, és ő is leguggolt a gyerekhez. Feltűnt neki, hogy a karjai és a lábai be vannak fáslizva, s a jobb szeme fölött egy apró szarv mered az ég felé.

- Nézd, mennyi gondot okozol a hősöknek... Eri, gyere vissza.

Izuku tekintete a sárga szemekbe torkollott, amik rájuk meredtek szinte pislogás nélkül. A férfi arcát maszk takarta. Kétségtelen volt. Ez ugyanaz az ember, akit a fotón is láttak. Chisaki, a Shie Hassaikai vezetője.

- Elnézést a lányom miatt, hősök - a hangja ridegen csengett, ahogy lassan lépdelve egyre közelebb ért hozzájuk. - Folyton fel-alá rohangál, s összehorzsolja magát. Betegre aggódhatom magam miatta.

Lágyan felnevetett, de a kisugárzásában nyoma sem volt vidámságnak vagy féltésnek. Izuku dermedten meredt rá.

- A kapucnid és a maszkod megint lecsúszott! - kiáltott fel Togata, és gyorsan a fejére dobta a kérdéses anyagot. - Biztos vagy benne, hogy a megfelelő méretet kérted?

Mégis miről beszél? Izuku egy pillanatra nem vette a lapot.

- Mi vagyunk azok, akiknek elnézést kéne kérnie - mosolygott Togata Chisaki felé.

Ekkor Izukunak is leesett. Az arcán valószínűleg tisztán látszódtak az érzelmei, pedig semlegesnek kéne mutatnia magát! Úgy kell tenniük, mint akik semmit se tudnak Chisakiról! Egy rossz szó, és Night Eye munkáját olyan egyszerűen fogja aláásni, ahogy Kacchan mindenki életkedvét!

- Menő maszk! - folytatta Togata. - Te a Shie Hassaikai egyik tagja vagy, nem? Errefelé népszerűek.

- Igen, de ne érdekeljen ez a béna cucc. Csak érzékeny vagyok a baktériumokra...

Chisaki fehér kesztyűs keze Togata felé lendült.

- Most látlak titeket itt először. Újoncok vagytok? Fiatalnak tűntök.

- Bizony! Új nekünk ez a dolog, szóval kicsit bizonytalan még számunkra a helyzet! Oké! Álljatok fel, és nézzünk szembe az ismeretlen jövővel! - vezényelt lelkesen Togata Izukura és Akagurora pillantva.

- Melyik irodának dolgoztok? - dobta be a fő kérdést Chisaki.

- Még tanulók vagyunk! És zöldfülűként elég merész lenne azt állítanunk, hogy bármilyen irodának dolgoznánk... Egyszerűen megengedték, hogy járőrözzünk a gyakorlati tapasztalat megszerzése végett.

Izuku látta, hogy Togata rendkívül óvatos. Nem említhették meg Sirt.

- Rendben, hű társaim, járőrözzünk tovább délig! Ideje indulni!

Akaguro arcán is egy ártatlan ábrázat ült, s a karjába kapva a kislányt felegyenesedett.

- Rendben, menjünk... - motyogta Izuku, ám ekkor meghallotta az Erinek nevezett gyerek rémült suttogását.

- Kérlek... kérlek ne menjetek...

Gézzel körbetekert keze Akaguro ruhájába markolt úgy, mintha az élete függne tőle.

- Öhm, bocsánat... - szólalt meg Izuku, mire mindhárman ránéztek. - De a lányod nagyon rémültnek tűnik...

- Persze, hiszen az előbb szidtam le.

- És látom rajta, hogy ezek a sérülések nem rohangálásból valók.

Eri Akaguro vállába fúrta a fejét; sovány kis arcán végigfolytak a könnyek.

- Rengetegszer elesik, hiszen még kicsi - adta meg a válaszát ismét Chisaki.

- Egy ilyen kicsi gyerek...

- Hé, elég - szólt rá szúrósan Akaguro. - Semmi közünk ahhoz, hogy ki hogy neveli a gyerekét, nem igaz?

- Ahogy mondod, partner! - bólogatott Togata.

Látszott rajta, hogy megkönnyebbült.

Akaguro odalépett Chisakihoz, s a karjába adta a kislányt. Eri nem ellenkezett.

- Köszönöm. Nos akkor... viszlát, hősök - biccentett a férfi, majd sarkon fordult, és elnyelte a sikátor homálya.

- Várj! Ez meg miért...?! - támadt neki Izuku Akaguronak, mikor biztosak lehettek benne, hogy a két személy hallótávolságon kívülre ért.

- Nem érezted, Deku-kun? - nézett rá szomorúan a lány.

- Mi... mégis mit...?

- Én valamennyire. De gondolom a képességednek köszönhetően te sokkal inkább, nem igaz, Usagi? - kérdezte komoran Togata.

- Egyetlen mozdulat, és ha akarta volna, helyből kettőnket is meg tudott volna ölni - bólintott Akaguro. - A kislány pedig...

Nyelt egyet, s megrázta a fejét.

- Mindegy. Menjünk, teljesítsük a szolgálatot.

- A kölyköket manapság jobban sújtják a betegségek, mint valaha. Kurono, készítsd a fürdőmet.

Overhaul a társa kezébe nyomta a reszkető gyereket, mialatt végigsétáltak a folyosón.

- Bocs főnök! - kiáltotta az őr, aki az ajtó mellett toporgott. - Csak egy pillanatra néztem félre, és ez a rohadt fattyú meg megló-

A férfi teste cafatokra robbant, vörösre festve a fal nagy részét, majd lefolyva elkezdte bemocskolni a padlót.

- És takarítsd fel ezt - tette hozzá Overhaul, majd visszahúzta a kezére a kesztyűjét. - Krónikus hősiesség szedi áldozatait odakint.

Eri a fülére szorította a kezét, és nem is volt hajlandó pozíciót váltani, csak miután letették.

- Eri, le kéne állnod ezzel az önzéssel - sóhajtotta Chisaki. - Végtére is a terv kulcsa vagy. Szépen kérlek, ne vezess rá, hogy ennél is jobban bepiszkoljam a kezemet, oké?

- Hé, Overhaul, telefonod van! - nyújtotta felé az eszközt Mimic. - Dabi keres a Gonosztevők Szöevtségéből. Megvan a válasza...

Eri mindebből semmit sem akart hallani. A fejében újra meg újra visszhangoztak annak a nyuszifüles lánynak a szavai.

Kérlek, várj egy kicsit, s mikor legközelebb találkozunk... megmentelek.

Aika szemszöge:

Aznap éjjel egyáltalán nem tudott aludni.

Miután találkoztak Night Eye-al és Bubble Girlel, a férfi rendesen leszidta Midoriyát, amiért majdnem szétzilálta a nyomozás fedettségét. Ezután inkább visszaküldte őket az irodába, s a hármas jobb dolguk nem lévén visszatért az iskolába.

Aikát borzasztó módon nyomasztotta Eri.

A kislány még külsőre is hasonlított rá. Ugyanazok a vörös, rémülettől csillogó szemek, fehér, élettelen haj, s a napfényt keveset látott fehér bőr.

A szíve pedig ugyanolyan kétségbeesett és elkeseredett, mint az övé volt. Meg kellett mentenie, mert száz százalékig magát látta benne. A rettegést, a néma tűrést, és a mélyen megbúvó halálvágyat.

Egy gyermeket így látni eszméletlen fájdalom volt számára, de abban a pillanatban nem tehetett semmit. Amíg Overhaul bűnösségét nem bizonyítják, nem vehette el tőle csak úgy a lányát.

A párnájába bokszolt. Most nem törődhet a saját kis problémáival! Megfogadta, hogy olyan hős lesz, aki nem fogja hagyni, hogy mások is elveszítsék az életük iránti tiszteletet és szeretetet, ahogy ő. És most itt volt az esélye ezt bebizonyítani, hogy komolyan is gondolja.

Mindenképp meg fogja menteni Erit.

De ez az elképzelés nem igazán volt stabil, amíg nem tudta kipihenni magát.

Kikelt hát az ágyból, s a konyha felé vette az útját, remélve, hogy talál a közös gyógyszeres szekrényben valami altatót. Eddig csak C-vitamint vett onnan, de szükség törvényt bont.

Bakugo szemszöge:

Morogva indult meg lefelé a lifttel. A rohadt sebtapasz, amit a felzárkóztató gyakorlat után kapott, fabatkát sem ért, s amint egyet fordult álmában, meggyűrődött, és félig le is esett az arcán lévő sebről.

Éjnek évadján miért kell ilyeneket csinálnia... igénytelen banda.

Már az étkezőn átvágva látta, hogy a konyhából halvány fény szűrődik ki. Remek... Kaminari elfelejtette lekapcsolni a villanyt, hiszen neki úgyis ingyen van az elektromosság. Pofátlanul vidám idióta pokémon...

Ám amikor belépett a konyhába, meghökkenve látta, hogy van ott valaki.

Bakaguro éppen behajtotta a gyógyszeres szekrény ajtaját. A kezében egy kicsiny, piros dobozt tartott, amiben Katsuki azonnal felismerte az altatót, amit múlt héten hoztak.

Akaguro megfordult, s meglepődve realizálta, hogy rajta kívül más is van a helyiségben. Minden bizonnyal most sem figyelt a körülötte lévő szívverésekre.

- Nahát, jó estét Bukko-kun!

Halványkék pizsamát viselt, fehér haja kissé kócosan omlott végig a hátán.

Akaguro halványan elmosolyodott, amivel Katsuki pillantását rögtön az arcára vonzotta. És a fiúnak leesett az álla. A lány nem viselte a szemét eltakaró fehér kis szövetlapot.

Az arca jobb oldalát átszelő seb teljes mértékben látszott, ahogy a homlokától indulva egész az orrhegye vonaláig húzódott. És a szeme... Egy árnyalatnyival világosabban fénylett a konyhapultot megvilágító fényben, és a vakok lágy, semmibe néző erejével a szívéig hatolt.

Akaguro egy pillanatra nem értette, mit néz rajta annyira, majd mikor realizálta, hogy a szemét bámulja, az arca elé kapta a kezét.

- Ne nézd!

Katsuki magához tért a döbbenetből, majd egy gyors lépéssel Akaguro előtt termett, s könnyűszerrel elemelte a lány kezeit az arca elől. Erre a lány lehunyta a szemét, még a fejét is elfordította.

- Nyisd ki a szemed - mondta csendesen Katsuki.

- Nem!

- Azt mondtam, nyisd ki a szemedet!

Azzal az egyik markába fogta Akaguro mindkét csuklóját, a másik kezével pedig maga felé fordította a lány arcát.

- Nyisd ki.

- De nem akarom...

- Ezt nem adtam meg lehetőségnek.

- Nem érdekel!

- Az ég szerelmére, nyisd ki a szemed, vagy én fogom, de az kurvára fájni fog! - mordult fel Katsuki. Ne szórakozzon már vele!

Erre Bakaguro megrezzent, majd óvatosan kinyitotta a szemét. A vörös szín megbabonázó volt.

- Tessék, most örülsz? Hogy láthatod a gyengeségem legnagyobb bizonyítékát? - motyogta dühösen a lány.

- Nem. Ez nem a gyengeséged jele - ellenkezett Katsuki. - Azért ilyen, mert megvédted azt a Shimura kölyköt, nem?

- De...

Aika óvatosan ráemelte a tekintetét. A pillantása az övét kereste, s Katsuki agyából kiszállt minden gondolat, ahogy a szemébe nézett.

- Gyönyörű... - suttogta, s abban a pillanatban nem tudta megmondani, hogy pontosan milyen érzések is árasztották el a lelkét.

Yahho, mindenki! Istenem, végre löktem egyet a shippen! Közel vagyok ahhoz, hogy bőgjek örömömben. A 39. részre ezt is megértük...

Egyébként elnézést a hajnali egyes feltöltéshez, csak egész nap karácsonyi ajándékokat gyártottam. Átkozott ünnepek... de ennek alkalmából gyors írtam egy plusz fejezetet, meg amúgyis hatalmas a kihagyásom. Megint. Ha valamit elrontottam a fejezetben, szóljatok!

Esküszöm igyekezni fogok, most végre kicsit izgalmasabbak az események, hátha így majd több lesz az ihlet...

A következő részig minden jót, és kellemes ünnepeket!

Ja, és lerajzoltam Aikát a szemfedő nélkül. Még egy rajz! Tudom, kicsit meh, de nekem első ránézésre tetszett 😅😅😅.