A Takoba Arénában kitört a teljes káosz. Miután Aika kidekorálta a falat Togával, Aizawa kiürítette a várótermet, és biztonsági őrök egész hada vette át a diákok helyét.

Ms Joke értesítette a rendőrséget, akik pár hőssel együtt tizenöt percen belül megérkeztek, és átvették Aikától a gonosztevőt.

Toga úgy fújt, mint egy dühös macska, és le sem vette sárgán csillogó szemeit Aikáról.

- Ha meglépek, te leszel az első, akit meg fogok ölni! - sziszegte.

- Úgy gondolod? - nézett rá Aika dühösen.

- Alig várom, hogy beléd márthassam a késemet...

- Ha még egyszer az én, vagy a szeretteim közelébe jössz, nem leszek ilyen udvarias - morogta Aika, Toga szemében pedig csodálat csillant.

  - Tényleg Stain-sama lánya vagy - susogta. - Ha az igazságtalanul csinos külsőd nem is, de a szemed elárulja, hogy egy gyilkos vére folyik benned.

Aika nem mutatott reakciót, de belül megrándult a lány szavaira. Tényleg olyan lenne, mint egy gyilkos? Mély megvetéssel gondolt az apja és a nagybátyja gyilkos oldalára, és erre pont azzá válik...

- Akaguro-san - lépett oda hozzá az egyik rendőr. - Szeretnénk, ha bejönnél velünk a rendőrségre. Az osztályfőnöködtől már elkértük az engedélyt. A vizsga eredményeit megkapod mikor visszamész a U.A-ba.

Így Aika egy kihallgatóterem kényelmetlen fémszékén végezte, amíg a többieknek a bonyodalmon túltéve magukat, a Hősök Nyilvános Bizottsága kihirdette az eredményeket. Kellemetlenül feszengett a széken. Valamiért úgy érezte, ezért alaposan megmossák a fejét. Így is vagy két órát várt arra, hogy behívják.

Vele szemben egy szőke hajú nyomozónő ült.

- Szervusz, te vagy Akaguro Aika, ugye? - mosolygott rá kedvetlenül.

Aika bólintott. Még most is benne volt az a reflex, hogyha nem érezte magát biztonságban, akkor inkább nem beszélt.

- Ma lelepleztél és elfogtál egy országszinten körözött bűnözőt, Toga Himokot.

Ismét bólintott.

- A rendőrség és a Gonosztevők Szövetsége után nyomozó egység nem tudja ezt eléggé megköszönni neked, de akkor sem hunyhatunk szemet afelett, hogy súlyosan megsebesítetted Toga-sant.

Aika összehúzta magát. Sejtette, hogy ez lesz...

- Tekintve a helyzetedet nem kéne-

Ebben a pillanatban kivágódott a kihallgató terem ajtaja. Aika hátrafordult, és Aizawát pillantotta meg.

- Sensei!

A férfi fekete haja csapzottan a szemébe lógott, s hevesen lihegett. Valószínűleg idáig rohant. Odacsörtetett az asztalhoz, ami a rendőrt és Aikát elválasztotta egymástól, és levágott rá két papírt.

- Itt van... Akaguro... nem vonható felelősségre, mivel vészhelyzet állt fenn, és ő rendelkezik a hősök ideiglenes engedélyével.

Kihalászott a zsebéből a kártyát, és a másik két lap mellé csapta. A nő a kezébe vette a nyomtatványokat. Az egyik Aika vizsgájának sikerességét dokumentálta, míg a másik egy gyors vizsgálat volt Togáról.

- A gonosztevő képessége abban rejlik, hogy akinek a vérét megissza, képes felvenni az alakját és hangját. Az egyik diák vérét megszerezte, és majdnem sikerült ellopnia. Akaguro egy elég nagy merényletet előzhetett meg. Toga bármely diák alakját felvéve beszivároghatott volna közénk.

- Eraser-san, ugye tisztában van vele, hogy ezt nem lehet ilyen gyorsan elintézni?

- Dehogynem - Aizawa szeme irritáltan összeszűkült. - Nem tarthatják itt ennél tovább. Ha csak felelősségre akarják vonni, először a hivatalos gondviselővel kell beszélniük. Értesítsem esetleg Todoroki Enjit arról, hogy a lánya előéletét egy gyilkos elfogásáért és enyhe megsebzéséért akarják bemocskolni?

A rendőrnő úgy tűnt, kiabálni kezd. Végül csak megrázta a fejét, és sóhajtott egyet.

- Természetesen nem áll szándékunkban... öhm... olyan súlyosan megvádolni Akagurot, hogy emiatt árnyék vetüljön a hátralévő életére. De gondolom ön is tisztában van a lány múltjával és a családi hátterével-

- Még egy szó erről, és nyilvánosan beperlem magát amiért a U.A. középiskola egyik diákját illeti teljesen alaptalan vádakkal, csupán arra támaszkodva, hogy honnan származik. És szerintem az első számú hős sem fog annyiban hagyni egy ilyen súlyos diszkriminációt. A felettesével is szívesen beszélek az elméleteiről.

A rendőr elsápadt szőke frufruja alatt. Aizawa dühösen meredt rá.

- Toga Himiko kezei nem szenvedtek maradandó károsodást, pár hét alatt be fognak forrni. Főér és csont nem sérült. Sajnálatos, hogy fenyegetőznöm kell amiatt, hogy az egyik diákom teljesen jogos dühből rátámadt és elfogta a gonosztevőt. A földön kéne csúszniuk és úgy hálálkodni, amiért maguk helyett egy tizenöt éves végzi el a munkát.

Azzal a férfi megfordult, és elindult kifelé.

- Akaguro, gyere!

Aika csendben utána kullogott.

A nyomozónő megsemmisülten hagyta el a termet.

- Hogy ment? - kérdezte a kollégája. - Megdicsérted? Mit mondott, hogy jött rá, hogy egy gonosztevő volt a vizsgán?

- Ha bármiféle vádat emelnénk ellene, Endeavor és a U.A. teljes testülete nekem támadna - morogta a rendőrnő.

- Te meg akartad vádolni? - hitetlenkedett a férfi. - Azok után, amit tett?

- Miért mit tett?

- A Camino incidensről nem hallottál?

- De igen. Miért?

- Az a lány a gonosztevők legnagyobbika elleni harcban vesztette el a jobb szemét.

Erre már a nyomozó sem tudott mit mondani. Magában megjegyezte, hogy kevesebbet kéne bújnia a pletykalapokat.

Aika megsemmisülten ült Aizawa mellett az autóban. Már este volt, az előttük haladó jármű fényszórója vörösen világított.

Aika a haját csavargatta kínjában.

- Csendes vagy - szólalt meg Aizawa. - Azon gondolkodsz, hogy a te hibád, igaz?

- Bocsánat, hogy gondot okoztam... nem hittem volna, hogy ilyen következményekkel járhat ez. Elvesztettem a fejem, mikor meghallottam Toga szívhangját.

- Bakugo azt mondta, teljesen nyugodtnak tettetted magad, pedig a gyengélkedő és a váróterem közötti úton tomboltál.

- Hogy nehogy elfusson. Amikor pedig a markomban éreztem, akkor ismét elsötétült az agyam... Bocsánat.

- Nekem, az ott lévő többi hősnek és a biztonsági embereknek kellene bocsánatot kérniük tőled, és ahogy mondtam, a rendőrség minden emberének térden csúszva kellett volna hálálkodnia neked.

Aika felemelte a fejét. Aizawa unottan figyelte az utat.

- Köszönöm, és az elnézésedet kérem, amiért neked kellett cselekedned - mondta ki a férfi egyszerűen. - Hálásak lehetünk neked.

Aika igyekezett nem szégyellni magát, és elkezdte felfogni, hogy igenis büszke lehet arra, hogy elfogott egyet a gonosztevők közül.

Midoriya szemszöge:

- Kacchan... Milyen messzire megyünk? Nem szabadna ilyen későn idekint sétálgatnunk.

Az előtte haladó fiú nem válaszolt. Meg sem állt, amíg el nem ért egy épülethez, amire lassan felnézett.

- Ez a... Béta Harctér...

- Itt volt az első harci edzésünk, amin megküzdöttünk, és kikaptam tőled.

Izuku meghökkent hangot adott ki.

- Mindig rosszul leszek tőled. Nem volt képességed, és hasztalan voltál, de hogy jutottál be a U.A-ba, és hogy tettél szert egy képességre? Azt mondtad kaptad valakitől, és a magadévá fogod tenni, majd úgy küzdesz meg velem...

- Nem értettem azt a gyereket, aki értelmetlen dolgokról hadovált, aztán elégedett volt magával és még magasabbra és magasabbra mászott... Az iszap gonosztevő óta... Nem, mióta All Might a városba jött, magasabbra és magasabbra... míg végül az engedély vizsgán te átmentél, én meg megbuktam! Mi a picsa?

Kacchan dühösen felmordult. Még mindig nem nézett rá.

- Az nem a képességről szólt hanem...!

- Pofa be és hallgass végig, te gyökér! - csattant fel a fiú.

Izuku hátrahúzta a kezeit.

- Bocsánat.

- Mindig is rosszul voltam tőled, és idegesítettél.

Kacchan a cipője orrával idegesen megrúgta a földet.

- De a caminoi dolog sikerült valamelyest megérteni.

Izuku összeráncolta a homlokát, és feszülten nyelt egyet. Most jön.

- Egész végig ezen gondolkodtam. All Mighttól kaptad, igaz? Az erődet.

Izuku tudta, hogy ez egyszer eljön. Kacchan felé fordulva folytatta.

- A gonosztevők főnöke képes elvenni valakitől a képességét, és egy másik embernek adni azt. Nehéz elhinni, de az egyik macskabanya elveszítette a képességét, s többé nem tudja használni. Miután találkoztál All Mighttal, megváltoztál, aztán All Might elveszítette az erejét.

Kacchan lehajtotta a fejét, Izuku pedig feszülten hallgatta.

- Amit All Might mondott, miután legyőzte a gonosztevők főnökét...

Rajtad a sor.

- Akkor te voltál az egyetlen, aki másképp reagált erre. Azoknak a Noumu-izéknek több képessége is lehet, úgyhogy ez is simán lehetséges. Mellesleg All Might és a főnök gyökér ismerték egymást. A képességeket át lehet adni másoknak, és All Might ismeri a fickót, aki képes erre. Ez mind passzol ahhoz, hogy azt mondtad, valaki mástól kaptad a képességedet. Megkérdeztem róla All Mightot. De... nem válaszolt.

Izuku visszaemlékezett All Might reakciójára, mikor elmondta neki, hogy Kacchan előtt nem tudta eljátszani azt, hogy születésétől kezdve volt ereje. Akkor All Might azt mondta, nem lesz belőle gond... erre tessék. Mégis mit tett?! És a nagyja még hátravolt.

- Ám ez nem volt elég a megbizonyosodásomhoz. Ugye tudod, hogy Bakaguro hallja, és különbséget tud tenni az emberek szívdobogása közt? Emiatt ismerte fel All Mightot a mostani alakjában, és emiatt hallotta a hasonlóságot kettőtök szíve között, mikor az erőtöket használtátok. Együtt jöttünk rá, hogy kettőtök közt szorosabb kapcsolat van, mint egy átlagos diák és tanár között.

Izuku hátrált egy lépést. Akaguro-san... ő is tud a titokról?!

- Tetejébe még csak nem is tagadod, szóval igaz. Fenébe.

Izuku ökölbe szorította a kezeit, ajkait összepréselte. Mikor Kacchan azt mondta neki, beszélgetni akar vele a képességéről, már tudta, hogy ez lesz. Egyedül Akaguro része érte teljesen váratlanul. De most már minden hiába volt. Ez volt az ára annak, hogy nem követte All Might instrukcióit.

- Mit akarsz kezdeni a válasszal? - emelte a tekintetét a vele szemben állóra.

A vörös szemek összeszűkültek.

- Te és én olyanok akartunk lenni, mint All Might. Igen... így volt... Azt a valakit, akit én mindig is légypiszoknak tartottam, számomra észrevétlenül elismerte az az ember, akire felnézek.

Izuku izzadt és szinte remegett a visszafojtott feszültségtől. Nem akarta ezt...

- Épp ezért... Küzdjünk meg! Itt és most.

Izuku először fel sem fogta mit mondott a szőke. Pár másodperc késéssel végül kapcsolt.

- Miért?! Várj, miért kell itt kilyukadnunk?! Nem, ez nem jó... nem is szabadna itt lennünk. Ha harcolni akarunk, akkor majd egy edzésen, v-vagy foglaljunk le egy edzőtermet, és ott csináljuk! Nem kötelező most összecsapnunk, nem igaz?!

Idegesen hadonászott feltartott karjaival. Ez nem jó, ha harcolni kezdenek, akkor hatalmas büntetést kapnak...

- Ott leállítanak minket, mielőtt komolyan vehetnénk - morogta Kacchan.

- Hah?

Katsuki teljesen nyugodt, sőt szinte szomorú tekintettel nézett rá.

- Mi késztette benned All Mightot arra, hogy azt tegye, amit tett? A saját szememmel akarom látni. Ha az a mód volt a helyes, ahogyan te csodáltad őt, akkor az én iránta érzett csodálatom téves volt?

A fiú elkezdte meglazítani a karjait.

- T-Te tényleg harcolni akarsz?

- Ha nem akarsz megsérülni, készülj! Tényleg, átváltottál mostanság a lábhasználatra, igaz?

- Várj már! - Izuku ijedten hátrált. Kacchan neki fog támadni. Komolyan. - Nem csinálhatjuk ezt! Kacchan!

A fiú ebben a pillanatban robbantott, és kilőtt felé. A jobb karját felemelte, hogy támadjon... Nem, egyszer már elkapta így, szóval most csak csali lehet...

Kacchan jobb tenyere akkorát robbant, mint egy bomba. Nem tudott idejében elugrani, és a lábát érte a találat.

- Szeretsz mindenbe belelátni dolgokat, mi? Gyere!

- Komolyan, Kacchan?

Izuku aktiválta a One For Allt. Ellenfele ismét támadott, de most kitért előle. Az ablaküvegek a közeli épületeken ripityára törtek az újabb robbanástól.

- Tényleg muszáj harcolnunk? - kiabálta Izuku. Még van esélye talán magához térítenie Kacchant, és hagyni ezt az egészet... De a fiú tenyerei úgy pattogtak, mint a petárdák.

- Kizárt, hogy tévedtél volna! Senki nem mondta, hogy az iránta érzett csodálatod nem...

Kacchan most felülről jött.

- Várjál már! - ugrott félre. - Kacchan!

- Ne menekülj! - kiabálta a fiú. - Harcolj!

Ismét nekiugrott. Izuku megpróbálta lefogni, erre a lábát meglendítve állon rúgta.

- Miért...?! - ismét robbantani készült, de ezúttal Izuku egy rúgással kivédte, ezzel felfelé irányítva a detonáció erejét.

- Miért...?!

Katsuki ülésbe esett, mire Izuku észhez tért valamennyire a hirtelen védekezésből.

- J-Jól vagy?

A felé nyújtott kezet Kacchan hatalmas ütéssel csapta odébb.

- Ne miattam aggódj! Harcolj! - pattant fel. - Mi a fene bajod van?! Miért...?! - ismételte újra a szót úgy, mint aki menten elsírja magát. - Miért én kullogok most valaki után, aki mindeddig mögöttem volt?! Hogy lehet egy hozzád hasonló légypiszok elég erős... hogy ismerhetett el téged All Might...? Miért van az, hogy te erős lettél... miattam meg... Miattunk...

Felemelte a fejét, és akkora kétségbeeséssel nézett Izuku szemébe, amit a fiú eddig sosem látott benne.

- Miért miattunk bukott el All Might?!

Izuku megfagyott, és úgy érezte, mintha az idő is megállt volna körülötte egy pillanatra. Kacchan hangja rántotta vissza.

- Ha erősebbek lettünk volna, és nem raboltak volna el a gonosztevők... akkor ez nem történt volna meg!

Katsuki megtörölte a szemeit.

- All Might próbálta titokban tartani... Senkinek nem mondhattuk el! Hiába próbáltam nem gondolni rá, váratlanul folyton eszembe jutott! Nem tudom mit tegyek! - üvöltötte.

Ebben a percben már folytak a könnyei. Izuku megrendülve meredt rá. Egész végig cipelte ezt a terhet. Nagyobb, mint az ő keresztje... egész végig... aggódott emiatt. Járt rajta az esze...

- És ne hidd, hogy csak én vagyok ilyen! Ne hidd, hogy csak én érzem ezt! - ordított fel váratlanul Kacchan. - Akaguro! Ő is! Szerinted milyen volt végigcsinálni így a vizsgát?! Én megbuktam, és lehet, hogy ő sem ment át emiatt! Nem mutatja... nem akarja, mert beleverték, hogy kussoljon... de őt még jobban emészti ez! Mert ő nemcsak All Might miatt őrült meg, mint én!

- Te meg miről...

- Hallja a szívdobogásokat, baszd meg! Hallotta a sebesült emberek vérét, egytől egyig, és azt mondta, hogy a zaj halkult... hallotta meghalni maga körül az embereket! Százakat, hacsak nem ezreket! Érted?! Fel tudod ezt fogni?! És miattunk haltak meg! Senki más nem tehet róla, csak mi! Csak mi...

Izuku ekkor realizálta, hogy ennek a harcnak semmi értelme. Már az sem számít, hogy ki nyer, és ki veszít. De akkor is azt gondolta, hogy túl kell esnie rajta. Mert abban a pillanatban ő volt a kettő közül az egyik, aki megtudta érteni Kacchan érzéseit. És ha a fiú lelke egy kicsit is nyugodtabb lesz a harctól, akkor meg kell küzdeniük.

Katsuki ismét támadott, de nem érte készületlenül a robbantás. Arcba rúgta a volt gyerekkori barátját, és rákiáltott.

- Nem szándékozok homokzsák lenni, Kacchan!

Talán a harc által akarja szabadjára engedni az érzéseit, amikkel nem tud mit kezdeni. De még ha erről is volt szó, nem utasíthatta vissza. Belegondolva elég fura volt. Óvoda óta ismerték egymást, és még sosem beszéltek egymásnak az érzéseikről.

Katsuki maga alá robbantott, és ezúttal ismét felülről támadott. Izuku próbált kitérni és visszatámadni. Kirobbant köztük a rendes, mindent elsöprő, eszetlenül gyors, követhetetlen tempójú csata.

Aika szemszöge:

Mikor visszaértek az iskolához, Aika a kollégium, míg Aizawa a főépület felé vette az irányt.

A lány mikor benyitott az ajtón, egyszerre rohantak hozzá az osztálytársai.

- Aika-chan, hogy sikerült?!

- Mit akartak?

- Megdicsértek, amiért elkaptad Togát?

- Megkaptad az engedélyt?!

Aika azt se tudta, mire feleljen először. Végül arra a kérdésre adta meg a választ, ami a legegyszerűbbnek tűnt.

- Felelősségre akartak vonni, amiért megsebeztem Togát, de Aizawa-sensei kihúzott a bajból. Egy olyan nyomozóval kerültem szembe, aki talán kicsit jobban utálta az apámat...

- Ez borzalmas - csóválta a fejét Ochako.

- A sensei tényleg nagy segítség lehetett akkor - jegyezte meg Sato.

- Ami pedig az engedélyt illeti, megszereztem - mutatta fel Aika a kártyát.

- Ez nagyszerű, Akaguro-chan! - Tsuyu arcán egy boldog mosoly terült szét. - Nálunk is szinte mindenki megszerezte.

- Hány pontot kaptál? - kérdezte Sero. - Nekem 84 lett! Hát nem nagyszerű?

- Nekem... - Aika előkotorta a táskájából a papírt, amin részletezték, hogy hány pontot vontak le tőle. - Nekem 90... levontak tíz pontot, amiért veszélybe sodortam az életemet és kiabáltam Shotoval és Inasával.

- 90?!

Mindenki elképedve nézett rá.

- Yaomomonak volt a legtöbb, 94, te meg majdnem utoléred...

- Menő, hogy a gyakorlati alkalmazásért nem vontak le pontot. Én amiatt vesztettem el mind a húszat, amit levontak tőlem... - jegyezte meg Iida.

- Mindenki átment az osztályból? - nézett körül Aika. Shotot, Midoriyát és Bakugot sehol sem látta.

- Nem! A hierarchia megbomlott, mert a két legerősebb...

Mineta száját Sero fogta be.

- Todoroki és Bakugo nem mentek át - mondta a sok karú fiú.

Aika érezte, hogy elsápad.

- Sho-chan nem ment át...?

Jiro a fejét rázta.

- Tudtam, hogy nem kellett volna annyit veszekednie Inasa-kunnal. Ő átment...?

- A Shiketsus srác? Szintén megbukott.

- Azonnal beszélnem kell Sho-channal - mondta Aika, és elszaladt a lépcsők felé.

Feltrappolt az ötödik emeletre, és bekopogott Shoto szobaajtaján.

- Sho-chan, kérlek, nyisd ki!

Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó, és feltűnt a mögötte lévő szomorkás tekintetű fiú.

- Bemehetek? - kérdezte Aika.

- Gyere...

Mikor leültek egymással szemben a kis asztalnál, Aika nem kertelt.

- Megbántad, és megpróbáltad helyre hozni az Inasával való veszekedésed eredményét, és azt, hogy csúnyán viselkedtél vele a felvételin. Épp ezért nem haragszom annyira, hogy megbuktál. Gondolom, Inasa-kun is megpróbálta jóvá tenni a cselekedeteit.

- Igen... lesz egy három hónapos képzés, amin mindketten részt fogunk venni, hogy megszerezzük az engedélyt... azt mondta, még mindig nem kedvel, de bocsánatot kért, ahogy én is tőle.

- Helyes, helyes... rossz volt rátok nézni a csata alatt, tudod?

- Bocsánat... a rendőrségen mit mondtak? Megszerezted az engedélyt?

- Igen, és pont az mentett meg attól, hogy felelősségre vonjanak amiatt, hogy megsebeztem Togát...

Jó fél órával később, miután kitárgyalták a nap eseményeit, Aika jó éjszakát kívánt Shotonak, és elindult a saját szobája felé. Ám nem érte el a fiúk folyosójának végét sem, mikor valaki a háta mögül rákiáltott.

- Hé, Bakaguro!

Megfordult, és Bakugoval, valamint Midoriyával találta szemben magát. Mindkét fiú összeverve nézett rá, véletlenül se pillantva egymásra. Aika azonnal vette a lapot.

- Végre... - sóhajtott megkönnyebbülten.

- Várj, Akaguro-san... - kezdett el értetlenkedni Midoriya. - Nem is vagy mérges, vagy ideges, amiért verekedtünk...?

- Szerintem erre szükségetek volt - vonta meg a vállát mosolyogva Aika. - A fiúk sokszor nem tudják másként lerendezni a problémáikat. Mindkettőtök rendesen adott a másiknak, azt látom, és őszintén szólva... örülök, hogy végre megoldottátok a kettőtök közti feszültséget. Végre rendes riválisok lehettek, ugye?

Bakugo szemszöge:

Mindketten megdöbbenve néztek a lányra.

Ez egész végig... egészen idáig a kapcsolatuk miatt aggódott?! A megkönnyebbüléséből legalábbis erre lehetett következtetni.

- Igen - bólogatott Deku. - És Kacchan elmondta, hogy vele együtt jöttél rá All Might és az én titkomra... ezért neked is mesélhetünk a One For All történetéről.

- A minek a történetéről? - rázta meg a fejét Akaguro, jelezve, hogy nem érti miről beszélnek.

- Ahj, de ne a folyosó kellős közepén, baszki! - mordult fel Katsuki.

- Akkor gyertek be hozzám - javasolta a lány. - Az én szobám van a legközelebb.

- E-Ez jó ötlet... - igyekezett helyeselni az ötletet Deku.

Mikor Akaguro becsukta mögöttük az ajtót, Katsuki szinte otthonosan vetette le magát a lány székére, amíg Deku és Akaguro a lány kiterített futonján foglaltak helyet.

Deku kezdett bele a sztoriba, Katsuki pedig kiegészítésékkel és azokkal az informácókkal toldotta meg a szöveget, amiket ő maga derített ki.

- Szóval... Deku-kun, te vagy a One For All kilencedik örököse. És All Might azért választott ki, mert úgy érezte, neked is benne van a helyed a buliban a hősiességed miatt.

Katsuki megvetően ciccentett egyet.

- Deku-kun igenis hősies, Bukko-kun! - csattant fel Akaguro. - Kota-kunt is megvédte a táborban, és emiatt néz most ki a karja úgy ahogy!

- Jól van, ha kidicsérted Dekut, elmegyek lefeküdni! - mordult fel sértődötten, azzal kisietett a szobából.

Miért kell mindennek Dekuról szólnia, hah?! Fájt beismernie, de féltékennyé vált, amikor valaki nekiállt ajnározni a hülye kis strébert. Most meg Bakaguro is... valahogy ez még rosszabbul esett neki, mint a többi idióta csodálata a fiú ereje és küzdőszelleme iránt. De hogy miért, arról fogalma sem volt.

Végül fogmosás közben esett le neki a tantusz. Még a fogkefe is megállt a kezében, ahogy rájött a dolog nyitjára.

Azért lett dühös, amikor Bakaguro Dekut ajándékozta meg az elismerő szavakkal, vagy mikor a felemás nyakában lógott, mert vágyott arra a figyelemre. Az unokatestvérével való szoros kapcsolat is azért húzta fel... mert vele nem alakított ki szinte semmilyent. És azért volt olyan kellemes, amikor figyelt rá, aggódott érte, vagy beszélt vele... vagy mikor sok sikert kívánt neki...

Furcsa és idegen volt számára a beismerés, de elkezdett barátként tekinteni Akagurora.