- Minden U.A.-s diáktól elnézést kérek! - kiabálta a srác, majd az iskolatársaival együtt megindult az épület felé.

- Yoarashi Inasának hívják? Azt mondja, imádja a U.A.-t, mégis visszamondta a jelentkezését, és inkább a Shiketsuba ment. Nem értem - ráncolta a homlokát Sero.

- Fura alak - állapította meg Ashido.

- Fura, de igazi nagyágyú. Figyeljetek oda rá - intette óva őket Aizawa.

- Eraser? Hát tényleg te vagy az, Eraser?!

Aizawa összerándult a hangra, és a lehető legkedvetlenebbül nézett tulajdonosára, aki egy türkiz hajú, zöld szemű nő volt, fején narancssárga kendővel. Mosolygós arca csak úgy ragyogott, ahogy odaért az osztályhoz.

Aika még álmos volt egy kissé, és laposakat pislogva nézett rá.

- Láttalak a tévében és a Sportfesztiválon, de rég találkoztunk személyesen!

Aizawa úgy meredt a nőre, mint valami démonra.

- Ez a nő... - nézett rá Midoriya.

- Házasodjunk össze!

- Nem.

Erre a nő felnevetett.

- Nem? Ez jó volt!

- Nehéz veled beszélni, mint mindig, Joke.

- ... a Mosolygó Hős: Ms. Joke! A képessége: Kirobbanás! A közelében lévőket nevetésre készteti, eltompítva ezzel a gondolkodásukat és a mozgásukat! A gonosztevőkkel való harca kész őrület!

Míg Midorya fangörcsölt, Joke folytatta Aizawa idegeinek cincálását.

- Ha elveszel feleségül, boldog családot alapíthatunk, véget nem érő nevetéssel!

- Egy ilyen család nem lehetne boldog.

Újabb nevetés.

- Maguk közel állnak egymáshoz - tette ujját az állára Tsuyu.

- Az ügynökségeink szinte szomszédosak voltak. Egymás kisegítésének körforgása közben kivirágzott a szerelmünk...

- Dehogy virágzott.

- Imádom a gyors reakciódat! Téged megéri ugratni, Eraser!

- Joke, ha te itt vagy, akkor...

- Úgy van. Gyertek ide, srácok! Itt a U.A.

Intett pár szürke inget viselő gyereknek.

- Ó! Ők azok, személyesen! - lelkesedett be egy fekete hajú fiú.

- Ez elképesztő! Mindannyiukat láttam a tévében! - helyeselt egy szőke, hegyes szemű lány.

- A Ketsubutsu Akadémia másodévesei, a 2-es osztály! Ők az én osztályom. Örvendünk! - mutatta be a diákjait Joke.

- Shindou vagyok! - ragadta meg Midoriya kezét a fekete hajú fiú. - A U.A.-t idén egymás után érte a baj, biztos nehéz lehetett!

Midoriya egy szót sem tudott kinyögni, Shindou már ugrott is tovább Kaminarihoz.

- De ti ennek ellenére is hősök akartok lenni, ugye? Ez bámulatos! - Mire végigmondta a mondatot, már Jiro kezét szorongatta.

- Állhatatos szív! - kacsintott. - Szerintem erre van szüksége minden hősnek!

- Ragyog...

- Ő az a bájos, csinifiú típus! - állapította meg az osztály.

- Miért hazudik össze-vissza? - súgta Aika Bukkonak. Mikor végre képes volt a közelében lévő emberek szívhangját meghatározni, hallotta Shindou pulzusán, hogy maga a viselkedése nem passzol ahhoz, ami igazándiból lehet.

- Ott vannak köztetek a Camino-incidenst saját bőrükön megtapasztaló Bakugo-kun és Akaguro-san.

- Há? - mordult fel a szőke.

- Nektek különösen erős szívetek van. Ma mindent beleadok, miközben a példátokat követem - nyújtotta Aika felé a karját.

- Ne játszd meg magad! - csapta odébb a kezét Bakugo. - A dumádhoz nem stimmel az arckifejezésed.

A fiú tekintete egy pillanatra elsötétült.

- Hékás, ne légy már bunkó! - szólt rá Bakugora Kirishima.

- Egyetértek Bukko-kunnal - döntötte meg egy kicsit a fejét Aika, és ellenszenvesen mérte végig Shindout. - Én ki nem állhatom az ilyen átlátszó embereket. Undorító.

- Akaguro-san! Nézd el nekik... - hajolt meg enyhén Kirishima.

- Semmi gond! Ez is azt bizonyítja, hogy erős szívük van.

- Hé, Todoroki-kun, kaphatok egy autogramot? - szaladt oda hozzájuk a szőke lány. - Annyira menő voltál a Sportfesztiválon!

- Oh... - úgy tűnt, Shoto nem nagyon tud mit kezdeni a kialakult helyzettel.

- Ne rajongj már érte ennyire! - szólt rá a lányra az egyik osztálytársa.

- Az én autogramomat megkaphatod - lépett a lány mögé Mineta.

- Hé, vegyétek fel a jelmezeteket, és irány az eligazítás! - szólt rá a csapatra Aizawa. - Ne pazaroljátok az időt.

- Igenis!

- Ez... a más iskolák diákjaival való találkozás, olyan... - Jiro kereste a szavakat, amiket nem talált.

- A U.A. diákjai nagyon híresek, mi? - mosolygott a lányra Kaminari.

Ms. Joke meghökkenve nézett utánuk.

- Lehetséges... hogy nem szóltál nekik, Eraser?

- Egy szóval sem mondtam nekik.

- Az, hogy van hírnevünk, most csak hátrányunkra fog szolgálni - sóhajtotta Aika, és sereghajtóként a csoport után futott.

- Várj... az előbb az egyik diákod mondta...

- Nem szóltam nekik, Joke - fordult az épület felé Aizawa. - Viszont van eszük. Ezt azért igazán számításba vehettétek volna.

Azzal kiélvezve a sértést az osztálya után ment.

- De sokan vannak! - szólalt meg Midoriya, mikor a többi emberrel együtt a tájékoztatásra várakoztak.

- Rengetegen...! - helyeselt Uraraka.

- Akkor kezdjük el ezt az ideiglenes engedély-izét - hallották egy ember fáradt sóhaját. A mikrofonnál egy szürkés, álmos tekintetű férfi foglalt helyet. - Mera vagyok a Hősök Nyilvános Bizottságától. Szeretem a nem-REM fázisú alvást. Örvendek... Annyira elfoglalt voltam, hogy nem tudtam valami sokat aludni... Kevesen vagyunk... Annyira álmos vagyok! És most ilyen hozzáállással tartom meg az eligazítást - temette arcát a kezébe, hogy ne bukjon az asztal lapjára. Hangja vontatott volt és alig hallható.

Nem rejtette véka alá a fáradtságát, ahogy Aika sem, miközben egy hatalmasat ásított. Igyekezett bemérni maga körül mindenkit, de mivel több mint ezer ember volt körülötte, egyelőre az is problémát okozott neki, hogy különválassza a rengeteg szívhangot.

- Ennek a vizsga izének a követelménye... nos, az 1540 vizsgázói számot le fogjuk csökkenteni egy szabad gyakorlattal.

- Ez komoly? - kérdezte Sero. - Az biztos nem lesz semmi.

- Állítólag a társadalmunkat elárasztották a hősök... - folytatta Mera. - ... és mióta Stain rács mögé került, sokan kezdtek el kételkedni a hősök jelenlegi állapotában.

Egy hős nem várhat fizetséget. Ezt a címet azoknak kell viselniük, akik készek feláldozni magukat.

Aika teljes mértékben egyetértett vele. A téma komoly volt és bonyolult, mivel mindenki más fokozattól tekintett valakit hősnek, de az tiszta volt, hogy aki fizetségért csinálja a dolgát, azt már egyszerű mentőszolgálatosnak is lehetne nevezni.

- Civil városlakóként akármi is legyen a motivációja, megkérni valakit, hogy jutalom nélkül kockáztassa az életét valaki másért... ez a modern idők kegyetlen elvárása.

Nem, ez csak a Hős kifejezés alappillére volt már évszázadok óta. És akkor mi van a tűzoltókkal? A mentőkkel, a rendőrökkel? Ezzel az erővel már őket is hősnek lehetett nevezni, amit Aika teljes mértékben helyeselt. Nem látványosak, sem híresek, mégis, emberéletek százezreit mentik meg minden évben.

- Mindenesetre, akár jutalomért, akár lojalitásból vagy bátorságból cselekednek, a legtöbb hős igyekszik megmenteni másokat, és legyőzni a gonosztevőket. Azonban az idő, ami egy esemény kezdete és megoldása között telik el, annyira lerövidült mára, hogy rosszul vagyunk tőle. Mind meg akarjátok szerezni az engedélyetek, hogy végre valahára bekerülhessetek ebbe a darálóba. Aki nem fogja bírni a tempót, annak baromi nagy gondja lesz. Épp ezért, most a gyorsaságotokat fogjuk tesztelni!

A férfi fölött elhelyezkedő hatalmas monitor bekapcsolt.

- A követelményeket teljesítő első százt diák megy át a vizsgán.

A tömegben izgatott és riadt sugdolózás kelt lábra.

- Összesen 1540 vizsgázó van! Nem úgy volt, hogy a fele átmegy...? - szólalt meg aggódva Yaoyorozu.

- Vagyis igazából kevesebb, mint egy százalék vizsgázhat le - Tsuyu is elbizonytalanodva meredt a képernyőre.

- Most már még idegesebb vagyok! - dörzsölte meg a karját Jiro.

- Nos, sok dolog történt a világban, és tudjátok, a szerencse, meg a többi... De mindegy, íme a követelmények! - Mera egy narancssárga labdát és egy kis korongot emelt fel, aminek mélyedésébe a labda pontosan beleillett.

- A vizsgázók elhelyeznek magukon három ilyen célpontot - mutatta fel a férfi a korongot. - Bárhová elhelyezhetők, de láthatónak kell lennie. Nem tehetők talpra vagy hónaljra.

Továbbá kaptok hat ilyen labdát - mutatott a kis gömbre. - A célpontok csak akkor villannak fel, ha eltalálja őket egy ilyen labda, és ha mindhárom célpontotok felvillan, kiestetek. Az a személy szerzi meg a győzelmet, aki a harmadik célpontot felvillantja. Ezen a körön úgy juthat át valaki, ha két embert legyőz. Ennyit a szabályokról.

- Tehát pont elég labdát kapunk a továbbjutáshoz... Vagy azt akarják, hogy mások elől ragadjuk el a harmadik célpontot? - morfondírozott Aika. - És ha a véremmel körülvonom magam, az csalásnak számít?

- A szabályok szigorúbbak mint a felvételin - mondta Midoriya.

- Teljes káosz lesz, és megsüketülök a rengeteg szívhangtól - panaszkodott Aika. - Miért nem lehet leosztásban megoldani...?

- Ne picsogj már! - kiabált rá Bakugo. - Ha ennyire félsz tőle, gondolj arra, hogy csak egy elbaszott kidobós az egész! Ejts ki két embert, és juss tovább, Bakaguro!

- Akkor... gondoljak arra, hogy ez egy játék? - kapta fel a fejét Aika. A szeme felcsillant, és hirtelen sokkal magabiztosabbnak érezte magát. - A bátorságpróba tönkrement, de ez még jó szórakozás lehet... igazad van, Bukko-kun! Ez csak egy játék...

- Hé, azért ne ess át a ló túloldalára! - szólt rá a fiú. - Kemény ellenségeink lesznek, és az elméleted alapján előnyben is vannak, hiszen láttak minket harcolni.

- Miután kinyitottunk, kiosztjuk a célpontokat és a labdákat, és egy perccel azután, hogy mindenki megkapta, elkezdjük - mondta Mera.

- "Kinyitunk"? - kérdezte Shoto.

Kérdésére rögtön választ kapott, ahogy az őket körülvevő falak doboz módjára szétnyíltak, és eléjük tárult az aréna teljes mérete.

Aika döbbenten fordult körbe. A kör alakú pályán többfajta terep is elhelyezkedett, s ők ennek a közepén voltak, egy csupasz földterületen.

- Szerintem itt mindenki számára megvan a terep, amit szeret, és amit nem. Használjátok bölcsen a képességeiteket, és adjatok bele mindent.

- Ez szükségtelenül nagy - hebegte Midoriya.

- Éppen ezért még nagyobb lesz a kavarodás - fogta a fejét Aika.

- Nos, muszáj volt így beharangoznom a vizsga helyszínét, de tök fölösleges. Ezért nem tudtam kialudni magam... Remélem gyorsan lezárjuk ezt az egészet, hogy végre pihenhessek.

- Ez aztán a lelkesedés...

Aizawa szemszöge:

- Eraser, le van húzva a slicced - vihogott Joke.

Miért ilyen zajos körülöttem mindenki?!

- Viszont még megvan minden diákod. Szokatlan tőled, hogy még egyet se rúgtál ki. Csak nem megkedvelted az osztályt?

- Kicsit sem.

A kijelentés sántított, végül is, akkor nem áldozta fel volna a kölykökért a testi épségét vagy épp a méltóságát az összes incidens alatt. Joke ismét felnevetett.

- Ne légy zavarban! Ez olyan béna! - majd rögtön hangulatot váltott. - Randizzunk!

- Dugulj el!

Ismét nevetés...

- De hihetetlen, hogy nem szóltál nekik...

- Mert önmaguktól is kitalálták - húzta ki magát ültében. - A diákjaim nem hülyék, Joke.

- Vagy csak épp az egyikük túlképzett - nézett rá a nő, és összehúzta a szemét. - Fogadni mernék, hogy Akaguro Aika jött rá a dologra.

- Semmi közöd nincs hozzá.

- Ezt vehetem igennek? - Joke hátradőlt az ülésén, és a diákok felé nézett. - A lány, akinek a képességét nem tudják kiismerni, hiába jár a U.A.-ba.

- De róla is készült egy felvétel a Camino-incidens alatt.

- Egy helikopterről, Eraser, több száz méternyi magasságból. És az ország lehető legnagyobb gonosztevőjével vívott majdnem egyenrangú csatát. A többi diák messze el fogja kerülni, de a nagyágyúk és a magabiztosabb csapatok első körben őt fogják megcélozni. Valamint a Sportfesztivál első két helyezettje is kemény csata elé nézhet.

Midoriya szemszöge:

Ha az első száz nyer, senki sem fog az iskolatársára támadni. Az lehet a győzelem kulcsa, ha olyanokkal társulsz, akiknek ismered a képességeit.

- Srácok, ne váljunk szét! Mozogjunk együtt!

- Jó! - bólintott Uraraka.

- Igazad van! - helyeselt Iida is.

- Még mit nem! Ez nem osztálykirándulás! - mordult fel Kacchan.

- Te hülye, várj már! - kiabált utána Kirishima, de a fiú még csak vissza se nézett. Erre a vöröshajú utánafutott.

- Kacchan...

- Kirishima-kun!

- Én is egyedül megyek - indult meg Todoroki. - Csapatban csak korlátozottan tudom használni a képességemet.

- Todoroki-kun!

- Midoriya, erre nincs időnk! - szólt rá Mineta. - Menjünk!

- Nem hinném, hogy jó ötlet egyedül útnak indulni... - mondta Izuku, és megindultak az egyik terep felé. Ha a sík terepen maradnak, könnyű célpontokká vállnak.

- Nekem pont hogy kedvező, szóval léptem! - intett nekik Akaguro, majd elrohant a városi környezetet szimuláló terep felé.

- Akaguro-san, már te is?!

- Miért nem jó egyedül menni? - kérdezte Mineta.

- Hisz tudod jól! Akaguro-san is mondta, hogy mindenki ismeri a képességeinket. Szerintem ez az iskolák összecsapásába fog torkollani! Vagyis el fognak gondolkodni, melyik iskolát támadják először!

- Ez ijesztőbb, mint ahogy Akaguro elmondta! - kiáltott Mina.

Ebben a pillanatban felhangzott a dudaszó.

- Kezdődjék az első teszt!

Ebben a pillanatban egyszerre vagy húsz ember ugrott rájuk a semmiből. Köztük voltak a Ketsubutsu diákjai is, élükön Shinsouval.

- Sejtettem! - kiáltotta Izuku.

- Láttam a tévében! Az erőt, ami téged is tönkretesz! Nos, ha egy szög kiáll, verjük be kalapáccsal!

Azzal a labdaeső rájuk zúdult. Izuku megfeszült, majd előrerohant.

One For All... Full Cowl... Shoot Style!

A lába által keltett áramlat elsodorta a labdák többségét.

- Sötét Árny!

- Vettem!

A fekete árnyék elkapta a feléjük repkedő labdákat.

Uraraka a magasba emelkedett, Sero a szalagjaival, Ashido a savával hárított. Yaoyorozu pajzsokat generált, Mineta pedig kötelet formált a hajából jövő kis labdákból.

- Srácok, csak így tovább!

- Igen!