Todoroki szemszöge:

- Vajon hogy döntött Yaoyorozu? - kérdezte Kirishima, miközben kint álldogáltak a kórház kapuja előtt.

- Nos, akármennyire is igyekszünk, rajta múlik minden.

- Itt van! - mutatott a kinyíló ajtóra Kirishima.

Yaoyorozu megindult feléjük, miközben lopva a háta mögött haladó személyre pillantott.

- Midoriya! - szólt Kirisihima, majd a lány felé fordult. - Yaoyorozu... hogy döntöttél?

A lány egy pillanatig hezitált, majd lassan megszólalt.

- Én...

- Várjatok!

Mindegyikük a hang irányába fordult.

- Iida? - dermedt meg Kirishima, mikor meglátta maga mögött a szemüveges, rettentően feszült fiút.

- Iida-kun... - motyogta Midoriya.

- Miért... Miért pont ti akarjátok ezt tenni?! - kérdezte dühösen a fiú Shotora és Midoriyára pillantva. - Ti állítottatok meg, amikor hülyeséget csináltam... Ti ketten, akik együtt kaptunk kegyelmet! Miért akarjátok elkövetni ugyanazt a hibát, mint én? Ez túl sok nekem!

- Miről beszélsz? - kezdte Kirishima, aki nem tudott a Hosu incidens részletiről, de Shoto megfogta a vállát.

- Még kiskorúak vagyunk.  A UA már így is elég rossz helyzetben van - folytatta Iida. - Ki fog felelősséget vállalni a tetteitekért?! Hát nem értitek?!

- Iida-kun, nem erről van szó... - kezdte vékony, félős hangon Midoriya, és megindult a barátja felé. - Szerintünk sem helyes megszegni a szabályokat...

Iida akkora pofont kevert le a fiúnak ököllel, hogy az megtántorodott. Shoto megdermedt a dühtől, de nem mozdult, mert megértette Iida aggodalmát. Viszont egy mentőakció és a kicsinyes bosszú, amit a szemüveges akart leművelni, nagyban különböztek egymástól.

- Én is ideges vagyok! Aggódom! Ez természetes! Én vagyok az osztályelnök! Aggódom az osztálytársaimért!

- Én pedig aggódom a családomért - sziszegte Shoto. - Aika nem csak az osztálytársam, mint neked. Kirishima barátjakként aggódik Bakugoért. Midoriya úgyszintén, mivel gyerekkoruk óta ismerik egymást.

- Én sem csak Bakugoért és Akaguroért aggódok! Midoriya, mikor megláttam a sérüléseidet, egyből a bátyám betegágya jutott eszembe! Mi lesz, ha a felelőtlenségetek miatt ugyanúgy maradandó sérülést szereztek, mint a bátyám?! Azt mondod, nem érdekel az aggodalmam?! - Iida ezt úgy mondta, mint aki mindjárt sírva fakad. Megragadt Midoriya vállait. - Azt mondod... nem érdekelnek az érzéseim?

- Iida-kun... - motyogta Midoriya. Az arcán erősen látszódott az ütés nyoma.

- Iida - kezdte Shoto. - Nem szándékozunk sem harcolni, sem győzelmet aratni felettük. Harc nélkül szabadítjuk ki.

Iida elengedte Midoriyát.

- Vagyis fedett akció lesz - magyarázta Kirishima. - Diákként csak így cselekedhetünk a szabályok megszegése nélkül.

- Én megbízom Todoroki-sanban - markolta meg a ruháját Yaoyorozu. - De mivel én képes vagyok megállítani őket, ha bármi történik, csatlakozom hozzájuk.

- Yaoyorozu-kun! - hökkent meg Iida, Kirishima pedig boldogan elmosolyodott.

- Én... én sem tudom miért... De nem tudtam nyugton maradni, miután meghallottam, hogy elérhetem őket - suttogta Midoriya, majd kihúzta magát, és magabiztosan Iida szemébe nézett. - Csak az jár a fejemben, hogy meg kell mentenem őket!

- Hát nem tudunk dűlőre jutni...? - morogta Iida. - Akkor vigyetek magatokkal!

- Eh? - hökkent meg egyszerre mind a négyük.

Akkor még nem is sejtették, hogy az összes közül ez lesz a valaha volt legnagyobb incidens.

Mikor megindultak, Iida hirtelen megszólalt.

- Midoriya-kun... ez előbbi viselkedésemért elnézést kérek. Bocsánat! - azzal enyhén meghajolt.

- Most komolyan, Iida-san... a csatlakozásod oka így már nem valami meggyőző - csóválta a fejét Yaoyorozu.

- Semmi gond, jól vagyok! - igyekezett lenyugtatni mindenkit Midoriya.

- Azért tartok veletek, mert szerintem nem lesztek képesek uralkodni magatokon - adta meg Yaoyorozu gyanakvására a választ Iida. - Ha csak a harc előszelét is megérzem, azonnal visszamegyünk. Vagyis megfigyelő leszek... Így van! Igazi "Watchman" leszek!

- Watchman Iida - mondta Shoto.

- Ez rám is tartozik - figyelmeztette őket Yaoyorozu. - Bakugo-san és Akaguro-san kiszabadítása a profik feladata. Ha logikusan nézzük, nektek nem is kell csinálni semmit - azzal előhalászta a zsebéből a nyomkövetőt. - Mivel megértem mit éreztek, hajlandó voltam kompromisszumot kötni. De ne feledjétek!

- Jó - mondta Shoto.

- Felfogtam! - jelezte Kirishima.

Midoriya bólintott.

All Might szemszöge:

- Sikerült összegyűjtenünk a legjobb hőseinket - jelentette ki Tsukauchi-kun. - Nos, kezdődjön a stratégiai megbeszélés!

Best Jeanist, Edgeshot,Gang Orca, Gran Torino, Tora, azaz Tiger a Kiscicáktól, Shinrin Kamui, Mt. Lady, és Endeavor, akit még sosem látott ennyire feszültnek. A lángoló férfi néha dühös pillantásokat vetett felé, és Toshinori tudta, hogy miért.

Nagyrészt őt hibáztatta azért, amiért Akagurot elrabolták. Bakugo szinte nem is érdekelte a férfit, csak az unokahúga. És nem azért, mert szülőségből aggódott érte. Az apafigura szerepe a legfiatalabb fia születése óta teljesen kiégett belőle, és már csak eszközökként tekintett Todroki Shotora és Akaguro Aikára is, akik által legyőzheti őt. Toshinori szíve szerint semmilyen jogot nem formázhatott volna egyik gyerekre sem.

Midoriya szemszöge:

A koordináták a Kanagawa prefektúrába vezetnek, Yokahama Camino kerületébe - tájékoztatta a csapatot Yaoyorozu, mikor a vonaton ültek. Naganoból indulva nagyjából két óra lesz az út. Tíz óra körül ott leszünk.

- Öhm, szóltál mindenkinek, hogy ma este megyünk? - kérdezte Izuku Todoroki felé fordulva.

- Igen, habár csak még hevesebben tiltakoztak - hunyta le a szemét Todoroki.

- Aztán Uraraka elég kemény dolgot mondott - dőlt előre ültében Kirishima. - Azt mondta, hogy szerinte Bakugo és Akaguro megalázónak tartanák, ha mind a megmentésükre sietnénk.

Izukunak eszébe jutott Bakugo utolsó felé intézett mondata: "Ne gyere, Deku!"

- Csak hogy tudjátok - kezdte Todoroki, és felbontotta a vacsoráját. -, amire készülünk, az egy önző dolog, amire senki sem kért meg minket. Nekem ott van kifogásként az, hogy Aika a családom tagja. Ti most még visszafordulhattok - azzal bekapott egy rizsgolyót.

Kirishima a példáját követve enni kezdett, miközben teli szájjal ellenkezett.

- Ha hezitálnék, fel se vetettem volna! Tudom, hogy ők azok a fajta emberek, akik nem hagyják, hogy a gonosztevők bármit tegyenek velük, amit csak akarnak.

- Midoriya, te mit gondolsz? - kérdezte Todoroki.

- Én...

Olyanba ütni az orrunkat, amihez semmi közünk, ez a hősi lét valódi bizonyítéka.

Mindent All Mighttól kapott. Hiába kérte az édesanyja még a kórházban, mikor telefonon beszélt vele, hogy hagyja ott a UA-t, nem tehette meg. Mivel All Might engem választott...

- Nem fordulhatok vissza - fejezte be elszánt tekintettel a gondolatot hangosan.

- Értem - bólintott Todoroki. - Rendben van.

Majd visszatért a vacsorájához. Kirishima szintén evett, Yaoyorozu feszülten nézett ki az ablakon, Iida pedig csendben ült mellettük. Midoriya kezdte megbánni, hogy nem evett a kórházban az indulás előtt, mert Kirishima és Todorki étkezését látva rájött, hogy pokolian éhes. Nagyot sóhajtva hátradőlt, és próbált másra gondolni. Meg kell menteniük Akagurot és Kacchant! A gyomra elégedetlenül megkordult. Kirishima kérdőn ránézett.

- Áh, bocsánat, csak elfelejtettem enni a kórházban - nevetett zavartan. Elég kínos volt a helyzete.

- Tessék - mondta minden teketória nélkül Todoroki, és felé nyújtotta a bento dobozát, ami még félig tele volt.

- I-Igazán nem kell, köszönöm, Todoroki-kun, csak...

- Egyél. Ha üres gyomorral mész mentőakcióra, azzal csak rontod a helyzetet - azzal Todoroki ellentmondást nem tűrően az ölébe helyezte a dobozt.

- Igazad lehet, Todoroki-kun... köszönöm... - mondta zavartan Izuku, és megkóstolta az ételt. Nagyon finom volt, habár nem tudta, ki csinálta.

- Semmiség - mondta a fiú, és tüntetően oldalra nézett.

Izuku értetlenül pislogott pár pillanatig, majd folytatta az evést. Milyen kedves Todoroki-kuntól. És nagyon finom a curry. Vajon ő csinálta?

Amint elért ehhez a gondolathoz, az elméje egy pillanatra leblokkolt, majd fülig vörösödött. Miért gondolkodik ő ilyeneken?! Hogy ne vegyék észre a furcsa viselkedését, gyorsan enni kezdett.

Aika szemszöge:

Mintha valami interjú zajlana a tévében... dohos szag van... egy tű van a karjában... a vérébe 0 negatív típusú vért kevertek... a sebei össze vannak varrva, a karjai és a lábai bekötözve... Bukko pontosan mellette ül, és velük egy szobában van még...

Aikának minden önfegyelmére szüksége volt ahhoz, hogy ne pattanjon ki a szeme és üljön fel. Ha megteszi, azzal elárulja, hogy ébren van. Rajtuk kívül ott volt a térhajlító, a fiatal lány, aki Ochaco-channal és Tsuyu-channal harcolt, az apja bálványozója, Spinner, valamint Magne, és a férfi aki elkapta Tokoyamit és Bukkot, a másik ember, aki nem sokat mozgott az erdőben, de ott volt, és szokatlan módon váltakozott a pulzusszáma... mintha folyamatosan váltott volna. Talán skizofrén? Rajtuk kívül ott volt a kék tüzű férfi eredeti változata, mert mintha hallotta volna a hangját, valamint Kasai-chan.

Shigaraki Tomura. Hihetetlen volt, de mégis, a fiú teljes mértékben arra a gyerekre hasonlított, akivel együtt játszottak a titkos rejtekhelyükön a parkban. És az volt a végső bizonyíték, hogy mielőtt Aika elájult volna, hallotta, ahogy a fiú Usaginak szólítja. Hogyan jutott el idáig? És mégis, miért használ álnevet? Tudta, százszázalékosan biztos volt benne, hogy nem Shigaraki Tomurának hívták. Mi lehetett az igazi neve? Hogy hívták, mikor épp nem a klubneveiken szólították egymást? Ryo-chan, Aika-chan és...?

- Ez olyan fura! - szólalt meg vidáman Shigaraki. - Miért kritizálják a hősöket? Csak egy kicsit kezelték bénábban a dolgokat, mint szokták. Vagy mert az a dolguk, hogy védelmezzenek? Bárki hibázhat egyszer-kétszer. Tökéletesnek kellene lenniük? A mai hősök olyan feszültek! Nem gondolod, Bakugo-kun?

- Mikor egy hős jutalmat fogad el, amiért megvédte az embereket, onnantól kezdve nem hős. Ez Stain tanítása - mondta nagy komolyan Spinner.

- Ez a fura rendszer, ami az emberi életeket pénzzé és dicsőséggé formálja át, és a társadalom, amely ragaszkodik ezekhez a szabályokhoz... a civilek, akik hibáztatják a vesztest, ahelyett, hogy bátorítanák... A mi harcunk kérdésekről szól: Mi a hős? Mi az igazság? Igazságos-e ez a társadalom? Mindenki el fog gondolkodni ezeken. Mi a győzelemre hajtunk. Te is szeretsz győzni, nem? És lefogadom, hogy Akaguro-san sincs ezzel másképp.

Aikának ennyi bőven elég volt. Tisztában volt vele, hogy amit Tomura éppen közölt, az a keserű igazság, de őneki másfajta elképzelései voltak a társadalom erre való felhívására. Tiszta szívből gyűlölte, amikor mások megpróbálták ráerőltetni az akaratukat. Kasai-chan egyáltalán nem volt ilyen. Mi tehette ennyire tönkre? Mi történt vele az eltűnése után? De ez most vajmi keveset számított. Ki kell innen jutniuk. Segítenie kell Bukkonak, akinek a karjait jól érezhetően lebilincselték, mivel a karjaiban lévő erek jelentősen elszorultak. Jeleznie kell valahogy neki, hogy magánál van.

Szerencsére lesz segítségük, ugyanis rengeteg gyülekező ember szívverését hallotta az épület mellett, amiben voltak. És mintha Todoroki-san és All Might szívhangja is köztük lett volna...

Bakugo szemszöge:

- Dabi, vedd le a bilincseit - mutatott rá Shigaraki. Katsuki azt hitte, rosszul hall. Talán mégis kijuthat innen...

- De pattogni fog, te is tudod - figyelmeztette a fércelt bőrű.

- Nem baj - tárta szét a karját a kezes ember. Ez teljesen hülye - nevetett magában Katsuki. - Egyenlő félként kell kezelnünk őt, hiszen épp beszervezzük. Mellesleg, meg tudod állapítani, hogy ebben a felállásban győznél-e vagy sem, igaz, UA diák? És gondolom tisztában vagy azzal is, hogy milyen sérüléseket okoznál az eszméletlen barátodnak.

Dabi tekintete a mellette álló skizofrénre vándorolt.

- Twice, csináld te!

- Mi?! Én?! Kizárt!

- Csináld!

- Ember...! - sóhajtott idegesen a maszkos, és megindult Katsuki felé.

- Elnézésedet kérem, amiért erőszakot alkalmaztunk - mondta a helyiség végében álló maszkos ember, aki üveggolyót gyártott belőle. - De értsd meg, kérlek, hogy mi nem csak egy gengszter banda vagyunk, akik bűnöket követnek el. Nem véletlenül titeket hoztunk el.

Twice leszedte a karjáról a bilincset, és Katsuki megmasszírozta sajgó csuklóit. Robbantani még tudott, de Bakaguro útban volt. A lány felé pillantott. És elakadt a lélegzete. Gyorsan visszatekintett a csuklóira, nehogy észrevegyék a jelet, amit színtisztán megértett. Az infúziós csövek eredetileg úgy működnek, hogy mikor kiürül belőlük a Ringer-oldat, akkor nem hagyják beáramlani a levegőt, az embólia elkerülése végett. Ezért aztán az élő ember vérnyomása miatt a vér nekiáll felfelé áramlani a csőben, ha az üres. Ezt is onnan tudta, hogy mikor kórházban volt egy hanyag nővér miatt megtörtént vele a dolog. De Bakaguro infúziós tasakja szinte tele volt, Dabi nemrég cserélte ki, erre tisztán emlékezett. És mégis, a lány vére szépen ütemesen vándorolt felfelé. És nem úgy, hogy visszaszorította volna a folyadékot, hanem egy alig látható, vékony csíkot húzott, ami mindenféle mintában tekeredett a csőben. Bakaguro magánál volt.

- Más-más körülmények miatt, de itt mindenkit korlátoztak és szenvedésre késztettek... az emberek... a szabályok... a hősök... Biztos, hogy titeket is...

- Robbantás! - üvöltette Katsuki, majd belerúgott Twiceba, és a székéből felpattanva félrehajította a bútordarabot. Shigaraki felé irányította a tenyereit, és a képébe robbantott. Látta a szeme sarkából, hogy Bakaguro odébb gurul a szék útjából, és a robbanást is elkerüli.

- Shigaraki! - kiáltott fel Twice, aki a földre esett, és meglepődve nézte a férfi arcáról lehulló és odébb eső maszkként szolgáló kezet.

- Csendben tűrtem a végtelen pofázásodat. Az ostobák nem sosem tudnak a lényegre térni, ezért mindig sokat pofáznak - morogta fenyegetően Katsuki. - Csak annyit akartál mondani, "ártani akarunk másoknak, kérlek, csatlakozzatok" nem igaz?! Ne fáradj vele.

Tudta, hogy mindig is olyan akart lenni, mint All Might. Hőssé akart válni. Az első számú hőssé. És Shigaraki most hatalmasat köpött ebbe a levesbe.

- Úgy akarok győzni, mint All Might. Akárki akármit is mond... ez sosem fog megváltozni!

Minden gonosztevő megriadt és támadó állást vett fel, mikor észrevették, hogy Bakaguro feltápászkodik és mellé áll, egy mozdulattal kitépi a karjából az infúzió tűjét, majd leoldja a karjairól a kötéseket. 

Shigaraki mozdulatlanul állt, a haja a szemébe lógott.

- Apám - suttogta vicsorogva. Látszott rajta, hogy most véglegesen kijött a sodrából.