Aika a mankóját már csak a kezében vitte, és teljes gőzzel futott Kouta-kun szívdobogása felé, amihez vészes közelségbe ért a másik szívhang. Sajnos nem hallott félre semmit. Egy elmebeteg volt a tábor területén. Nem ismerte a hangot, ezért csak annyit tudott megállapítani a tulajdonosáról, hogy egy harminc és negyven év közti férfi. Egy férfi, aki ölni akart.

Felrohant egy kisebb emelkedőn, ami egy sziklafal mentén haladt végig. Mikor felért a végére, megpillantotta a fekete hajú fiút.

- Kouta-kun! - kiáltotta. A gyerek meglepődve és mérgesen felé fordult.

- Mi?! Hogy találtad meg ezt a helyet?!

- El kell tűnnünk innen, gyere... - Aikának elakadt a szava.

Hirtelen még kilenc idegen szívdobogást is meghallott. A semmiből tűntek fel, és ez ijesztő volt, mivel nem értette, hogy eddig miért nem hallotta őket.

Mindegyik gyűlölettől és izgatottságtól dobogott. És ezzel egy időben Mandalay hangja csendült fel a fejében.

"Mindenki! Két gonosztevő megtámadott minket. Lehet, hogy többen is vannak! Aki tud mozogni, menjen vissza a táborba! Ha ellenséggel találkoztok, ne harcoljatok, hanem meneküljetek! "

Valószínűleg Koutához is eljutott a telepátia, mert alaposan megijedt.

- Hallottad, nem? Gyere, siessünk! - unszolta Aika, és megfogta a kezét, hogy még véletlenül se veszítse el.

- Nem mentek sehova - hallott meg maga mögött egy hangot. A szívhang gazdája elérte őket. A férfi a hátuk mögött tűnt fel. Fekete, csuklyás köpenyt viselt és egy fehér, lukakkal ellátott maszkot. - Egy helyet kerestem, ahonnan jó a kilátás, és találtam egy arcot, aki nincs a listánkon. Nos, mindenesetre elég jó sapkád van kölyök. Cseréljük le erre a béna maszkra. Viselnem kell, mert azt mondták újonc vagyok, de ha jól teljesítek elismerést nyerek. És ehhez... - fordította a fejét Aika felé. - ... pont megütöttem az egyik főnyereményt!

- Gyere! - üvöltötte Aika, és Kouta kezét húzva futólépésben megindult a lejtő felé.

- HÉ! - üvöltötte a férfi, és eldobta a maszkot, majd egy mozdulattal átugrott kettejük feje fölött, hogy elállja az útjukat. - Hadd találjalak el kiskölyök! Csak hogy felviduljak!

A férfi karján külső izomzatnak tűnő hústömeg kezdett el nőni, és a csukja a fején hátralibbent, így láthatóvá vált az arca és a sérült bal szeme. Az egészséges szeméből sütött az őrület.

- Te... - suttogta cérnavékony hangon Kouta. - Papa... Mama...

- Hogy mi? - Aikának csak ennyit volt ideje kérdezni, mert ekkor a gonosztevő lecsapott.

Aika félreugrott Koutát is magával rántva, de az ütés akkora erejű volt, hogy a sziklaperem is beleremegett és a föld szétrobbant a férfi ökle alatt.

- Mi... mi a jó ég? - kérdezte rémülten Aika.

Azonban gondolkodni sem volt ideje, érkezett a következő ütés. Ez elől már nem volt ideje kitérni, de valaki nekiugrott, és a földre lökte mindkettejüket a gonosztevő ütése elől.

- Deku-kun?! - kiáltotta Aika, mikor feltápászkodott és megpillantotta a fiút.

- Miért...? - kezdte Kouta, de a gonosztevő a szavába vágott.

- Te is rajta vagy a listán.

Midoriya szemszöge:

Idejöttem, nehogy belefusson egy gonosztevőbe, erre pont idejön az egyik?! - futott át Izuku agyán. Azt viszont most már értette, hogy Akaguro miért szaladt el az előbb. Meghallotta a gonosztevő szívdobogását. Az előbbi ütés miatt a telefonja összetört, így nem tudott erősítést sem hívni. Meg kell védenie Akagurot és Koutát is, miközben el kellett bánnia a gonosztevővel.  Képes erre? Ránézett a síró fiúra és Akagurora, aki a karjait kitárva védte a gyereket. Nem törődhetett ilyen dolgokkal! - rázta meg a fejét. Meg kell tennie, itt és most, a jelenlegi erejével!

- Minden... minden rendben lesz, Kouta-kun, Akaguro-san - mondta rémülten vigyorogva, és ökölbe szorított kézzel felállt. Ahogy végigvitte magán a One For All-t a teste zölden kezdett szikrázni. - Mindenképp megvédelek titeket!

- Mindenképp megvéded őket? - kérdezte a gonosztevő, és hangos gúnykacajra fakadt. - Ez pont úgy hangzott, mintha olyasvalaki mondta volna, aki hőssé akar válni. A te fajtád mindenhol felbukkan, és az igazságról hablatyol. Téged Midoriyának hívnak, ugye? Tökéletes. Azt mondták nekünk, hogy nyugodtan végezhetünk veled - vigyorgott, és a jobb kezén is elkezdte növeszteni a külső izmokat. Egyszerű erőnövelés, mégis halálos. - Alaposan meg foglak kínozni téged, úgyhogy mutasd a véred! - üvöltötte, és ledobta magáról a köpenyét, majd támadott.

Izuku felemelt bal karjával védte a fejét, de a férfi ereje akkora volt, hogy a rámért ütés beletaszította a sziklafalba. Érezte, hogy a karja eltört, és a hátát is alaposan beverte.

- Hoppácska! - kiáltott fel hirtelen a férfi, mintha eszébe jutott volna valami. - Majdnem elfelejtettem. Ha tudod, áruld el nekem, hol van a Bakugo nevű kölyök? Ő a másik a listán.

Kacchan?!

- El kell végeznem a munkámat - folytatta a gonosztevő válaszra se várva, és újra támadott. Izukut most nem érte váratlanul a támadás, és már tudta, hogy csak kitéréssel védekezhet.

Kacchant akarják? Miért?! - gondolkodott a fiú hevesen.

- Ezt vehetem úgy, hogy nem tudod? - kérdezte a férfi, és vigyorogva felé fordult. - Vehetem, ugye? Jó, akkor... játsszunk! - kiáltotta, és teljes erőből gyomron rúgta Izukut, aki ismét a sziklafalnak csapódott.

Rettentően beverte a fejét, és érezte, ahogy a vére kiserken és végigcsorog az arcán. A falról a földre zuhant, és csillagokat látott a fájdalomtól. Mikor meg akart mozdulni, az izmai alig engedelmeskedtek. 

- Vér! - nevetett a gonosztevő. - Remek! Ezt akartam! Ez annyira mókás! Mit is mondtál az előbb? Mindenképp megvéded őket? Akkor miért menekülsz? Fura vagy!

Ez az izomképesség nagyon gyors... és nagyon erős! Most nem foglalkozhatok Kacchannal! Koncentrálnom kell... az előttem álló ellenségre!

Izuku felugrott, és támadott.

Smash!

- Nocsak... ez volna a képességed? - kérdezte a gonosztevő kajánul, miközben a karjával könnyedén kivédte az ütést. - Igencsak gyors vagy, de közel sem elég erős!

Azzal ellökte Izukut, aki vagy öt métert repült hátra.

- A képességemnek köszönhetően felerősíthetem az izmaimat. Növelni tudom a gyorsaságomat és az erőmet azáltal, hogy annyi izomrostot növesztek, amennyi nem fér a bőröm alá! - magyarázta vidoran a férfi. - Mit akarok ezzel mondani? Kérkedek! Vagyis hozzám képest alsóbbrendű vagy!

Ismét elcsapott, de Izuku félreugrott, viszont az egyik felrepülő szikladarab arcon találta.

- Érted már, mit érzek?! Muszáj nevetnem! - majd Izukunak ugrott, és a földbe ütötte. - Mindenképp megmented őket? És ezt mégis hogy? Ne dobálózz olyan ígéretekkel, amiket nem tudsz betartani! Légy őszinte önmagadhoz! - üvöltötte, majd ismét felemelte a karját egy újabb ütésre, de hátulról egy kavics csapódott a nyakának.

A férfi hitetlenkedve megfordult.

Aika szemszöge:

- Kouta-kun! - kiáltotta a lány, és megfogta a fiú kezét. Viszont a fekete hajú oda sem figyelt rá. Csakis a gonosztevőt figyelte.

- A Vízicsikókat... papát és mamát... ugyanúgy megkínoztad őket, mielőtt végeztél velük?!

Aika szája tátva maradt a döbbenettől. Kouta a szülei gyilkosával állt szembe, és közben folytak a könnyei a feltörő gyásztól és a rémülettől. A szíve olyan gyorsan vert, akár egy madáré.

- Ez komoly? - fordult felé teljesen a gonosztevő. - A szüleid hősök voltak? Ez a sors keze! Vízicsikók... nekik köszönhetem, hogy a bal szemem mesterséges - mutatott a borzalmas szervre.

- A te hibád... a hozzád hasonlók miatt végződik mindig, mindig így! - zokogott a fiú.

- A kölykök gyakran hibáztatnak másokat - vonta meg a vállát a férfi. - De ez nem jó. De tudod, nem mintha haragudtam volna a szem miatt, vagy ilyesmi. Csak ölni akartam - jelentette ki nemes egyszerűséggel.

Aikánál itt szakadt el a cérna. Nem volt elég, hogy a gonosztevő félholtra verte a barátját, miközben ő csak Koutát próbálta védelmezni a repkedő szikladaraboktól, még úgy is beszélt az emberi életről, mint aki fel sem fogja, hogy mit jelent és mennyit ér.

- Van fogalmad arról, hogy milyen értékes egy emberi élet? - sziszegte dühtől elfúló hangon. - Igaz, hogy önmagában semmit sem ér, de amint összekapcsolódik más életekkel, azon egyéneknek, akikkel kapcsolatba kerül, felbecsülhetetlen lesz. Az apám tisztában volt ezzel... az apám úgy ölt embert, hogy tisztában volt a kárral, amit okozott! Neki érvei voltak és céljai! Nem mondom, hogy helyes volt, de nem volt értelmetlen az, amit csinált!

- Mert szerinted az, amit én akartam, az értelmetlen? Igaz, én csak azt csináltam amit akartam... mert nekem megvan hozzá az erőm. És most tartok is belőle egy bemutatót! - kiáltotta a gonosztevő, és Kouta felé ütött.

Aika egy mozdulattal elé ugrott, és a mankóját holmi kardként előreszegezve próbált védekezni. A fém egy szempillantás alatt ripityára tört, és Aika hátrarepült, ahogy előtte olyan sokszor Midoriya.

Amint földet ért egy hatalmas puffanás kíséretében, meglátta, hogy a mankója vége szilánkosra törve ugyan, de a kezében maradt. Nem pont ilyesmire gondolt, de a célnak tökéletesen megfelelt.

- Csak koncentrálj... - suttogta magának, és az éles fémet a bőrébe nyomta a jobb csuklójánál. Fájdalmasan felszisszent, és érezte, hogy a vére teret kap a mozgáshoz. Kieresztett negyed liternyit, ami nagyjából a limitje is volt. Ha több vért von meg  a szervezetétől, könnyen elfáradhatott és szédülni kezdhetett, mivel akkor a sejtjei nem kaptak volna elég oxigént.

- Hé, hé, hé...! - kiabált riadtan a gonosztevő. - Mit csinálsz?! Meg ne öld magad, mert akkor semmi értelme nem volt ennek a harcnak! Te élve kellesz!

Aika viszont már meg sem hallotta. Megpróbálta elfelejteni a fájó lábait. Már csak arra összpontosított, hogy a vérét a megfelelő módon formázva legyőzze a gonosztevőt.

Midoriya szemszöge:

Izuku alig bírta felemelni a fejét. Viszont amit akkor látott, mikor a gonosztevő és Akaguro párosára nézett, egy pillanatra a fájdalmát is elfeledtette vele.

Akaguro kezében egy pengevékony kardszerűség volt. Nem is a kezében tartotta, hanem a csuklójából nőtt elő, mint valami furcsa szerv. A penge itt-ott hézagos volt, de az éle még levegőt is hangosan hasította, olyan éles volt. Akaguro szemei iszonyatos dühöt sugároztak, és a gonosztevőnek ugrott.

Mikor a férfi támadásra emelte a kezét, egy mozdulattal elvágta a növesztett izmokat. A gonosztevő felüvöltött fájdalmában és döbbenetében.

- Mi a rohadt...!

- Látom, hogy az izmaidat nem vagy képes akkora sűrűségűre növeszteni, hogy legalább Mohs-féle keménységi skála hatos szintjét megüssék - mondta Akaguro. Izuku észrevette, hogy a kard a kezében, mintha mozogna. A fiú ekkor realizálta, hogy a lány a saját vérével sebezte meg a férfit, aki zihálva új izmokat növesztett. - A véremet reszelő keménységűre tudom élesíteni, ami maximum a földpátot képes megsérteni, valamint az alatta elhelyezkedő összes szilárd anyagot. És az izomzat... eléggé alatta van.

- Te kis...

Izuku egy újabb adrenalinlökettől hajtva feltápászkodott, és ismét támadott.

- Akaguro-san, vigyázz!

Akaguro bizonyára megérezte az erőkülönbséget Izuku előző és most készülő ütése közt, mert Kouta felé ugrott.

Izuku nekiugrott a gonosztevőnek, és törött bal karját benyomta az izomrostok közé.

- Megvan! Így már nem számít, milyen gyors!

- És akkor? Meg fogsz ütni engem a gyenge kezecskéddel? - nevetett a férfi.

- Nem az számít, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem! A hősök kockára teszik az életüket, hogy az ígéreteiket valóra váltsák!

One For All 100%! Smash...!

A sziklaperemet akkora erő rázta meg, hogy szabályosan kettétört. Izuku érezte, hogy a karja szilánkosra tört, de rögtön Kouta és Akaguro után nézett, akiket majdnem lesodort az ereje. A lány a vérét egy cövekké formálva tartotta meg magukat a szirten, míg a bal kezével Koutát tartotta.

- Kö-Köszönjü... - Akaguronak elakadt a szava, mikor meglátta Midoriya ellilult karját. - Jó ég, Deku-kun! - sikította. - Ezt azonnal el kell látnunk!

- Semmiség... jól vagyok... gyertek, menjünk vissza a táborba... nincs messze innen...

Ám ekkor megremegett a kőtörmelék, ami betemette a gonosztevőt. A férfi szinte nulla sérüléssel állt talpra ismét.

Nem... Ez nem lehet! 100%-os volt! Ez All Might ereje volt!

- Ez az ütés várható volt. De nem volt rossz, Midoriya - vigyorgott rá a gonosztevő.

- T-Tűnj innen! - kiáltotta Izuku kétségbeesetten. Időt kell nyernie valahogy. Gondolkodnia kell! - Már kijátszottad magad, nem?! - jó, ez nagyon gyenge volt, de a feje úgy hasogatott, mintha ketté akarna szakadni.

- Mondhatni igen, de hirtelen támadni lett kedvem. Mellesleg... - vett elő a zsebéből egy vörös, apró pajzsszerűséget a férfi, amit a szemére helyezett. -  Csak azt mondtam, játszani fogunk. De most vége. A játékidő lejárt. Mert elég erős vagy. Most már komolyan veszlek.

- Kouta-kun, ugorj fel, gyorsan! - kiáltotta Izuku, és letérdelt, a fiú pedig a hátára mászott. Épp időben, mivel a gonosztevő eddig nem látott erővel támadt nekik. Akaguro magától is odébb ugrott, Izuku pedig Koutát mentette meg a férfi elől. Mikor Akaguro földet ért, fájdalmasan sikoltva kapott a bokáihoz és oldalt esett. Hát persze... egész idáig futott, nem? És a lábai eddig bírták a terhelést.

Izuku a sziklafalon ugrálva manőverezett, miközben a férfi sorozatosan támadott. Végül elvesztette az egyensúlyát és mindketten a földre zuhantak, míg a gonosztevő akkorát ütött a kőfalba, hogy a keze beszorult a kőbe.

- Fenébe, túl izgatott lettem...

Ha visszajutnánk a táborba, ott lenne Aizawa-sensei. Ha megszüntetné a képességét... Ne rezelj be! - vitatkozott Izuku saját magával.- El tudod csalni a táborig úgy, hogy ne kapna el közben? Lehetetlen. Ha Akaguro segítene... A határain túl van! Még fáradt vagy az edzéstől... Ne gondolkozz! Ha ebben az állapotban hátat fordítasz az ellenfelednek, akkor prédává válsz. Nincs más választásod: Győznöd kell, itt és most! Ez az egyetlen út számodra, Midoriya Izuku! Meg fogod őket menteni, nem?! Emlékezz, honnan jöttél!

- Maradj mögöttem, Kouta-kun. Amint lecsap, fuss vissza a táborba, amilyen gyorsan csak tudsz! - egyenesedett ki zihálva. Tekintetével megkereste Akagurot, aki szédelgett a fájdalomtól, és minden erejével igyekezett lábra állni, habár vinnyogott a fájdalomtól.

- Mikor lecsap? Csak nem...? - kezdte a fiú, majd felfogta a szavakat. - Nem fog menni! Meneküljünk! A korábbi támadásod sem vált be, Akaguro pedig nem is bír mozogni! Mellesleg, mindkét karod eltört!

- Semmi baj! - válaszolta Izuku, majd ismét előhívta a One For All-t, a gonosztevő pedig kirántotta a kezét a sziklafalból.

Detroit... Smash!

Izuku minden erejét bevetve csapott bele az izomtömegbe, de az mintha meg sem érezte volna. A lába alatt megrepedt a talaj, és érezte, ahogy a gonosztevő szó szerint belenyomja a földbe.

- Mi a baj? Ez gyengébb volt, mint az előző!

- ... baj... semmi baj...! Nem hagyom, hogy átjusson rajtam! Úgyhogy... meneküljetek!

- Kouta-kun, menekülj! - üvöltötte Akaguro is.

- Meneküljetek!!!

- Ez a kölyök... haver, te vagy a legjobb! - ordított a férfi, és teljes erőből lenyomta őt.  

- Fogd be...!

- Miért... Miért?! - zokogott Kouta.

- Mutasd a véred!

Izuku háta a törő kőnek ütközött, ami folyamatosan repedt szét a nyomástól. A gonosztevő ereje a földbe nyomta, és lassan összetörte a csontjait is, olyan erejű volt, de továbbra is tartotta magát.

Egy hős mindig képes kitörni egy szorult helyzetből! - jutott eszébe All Might mondata.

Sajnálom anya! Anya, sajnálom! All Might... All Might... All M... A szeme lecsukódtak, a könnyei folyamatosan folytak a megerőltetéstől, és érezte, hogy a föld alatta lassan megadja magát.

- Össze foglak zúzni! - hallotta a gonosztevő üvöltését, majd a szikla összetört alatta, és minden ereje elhagyta.

Kouta szemszöge:

https://youtu.be/6iGxri9TXYo

Hatalmas porfelhő keletkezett. Izumi valamilyen hihetetlen oknál fogva ösztönösen támadott. Használta az erejét, amit alapvetően sosem. Vizet generált, és rátámadt vele a gonosztevőre.

- Mi ez? - kérdezte a férfi, mikor egy adag a karjára fröccsent. - Víz?

- Hagyd abba! - kiáltotta Izumi, de sírt a félelemtől, hogy megölik, Akaguroval együtt, Midoriya pedig talán már meg is halt...

- Később, oké? - vigyorgott rá a gonosztevő. - Oké? Később megöllek, csak várd ki a...

- Kouta-kun, menj a közeléből! - üvöltötte Akaguro, aki valahogy térdre küzdötte magát, és az eddiginél sokkal nagyobb adag vérrel támadt a férfira. Hosszú, vörös lándzsahadat generált, amik a gonosztevő karjaiba fúródtak, mint valami horgok, és megpróbálták lehúzni Midoriyáról. A férfi felüvöltött a fájdalomtól. Hiába voltak az izmai, a tűhegyes fegyverek átszúrták őket.

Ugyanebben a pillanatban a gonosztevő izmait alulról is tolni kezdték. Midoriya az eddigieknél sokkal nagyobb erőt kezdett sugározni, és Akaguro vérhorgainak köszönhetően egyre jobban felegyenesedett.

- Micsoda?! - kiáltotta a férfi megdöbbenve. - Te erősebb lettél?!

- Nem fogom... hagyni... hogy megöld őket! - üvöltötte Midoriya. - One For All... 1000000%! Delaware... Detroit... SMASH!!!

Midoriya ökle elszakított minden ott lévő izmot és arcon találta a gonosztevőt aki nekirepült a sziklafalnak, és elájult.

Izumi a földre roskadt a megkönnyebbüléstől és a csodálattól.

- Miért...?

Kouta, ami a mamádat és a papádat illeti... Való igaz, hogy hátrahagytak téged. De egész biztosan életeket mentettek azzal, ami velük történt.

Izumi szemébe könnyek gyűltek.

- Pedig nem is tudsz semmit...

Biztos, hogy egy nap találkozol valakivel, és megérted ezt.

- Ha nem tudsz semmit... akkor miért tetted...?

Valakivel, aki kockára teszi érted az életét. Valakivel, aki a te...

Izumi sírva a földre rogyott, és kénytelen volt igazat adni Mandalaynek. Tényleg találkozott a hősével.