Elérkezik a hétfői nap, vele együtt az új hét, vajon mit fog hozni? A munkahelyre belépve Lisbethnek átadom a CD-n lévő pár perces felvételt, így a táskámba bele teszem. Lassan indulni is kezdek.
Útközben átgondolhatom, mivel kezdem a feladatot, az utat tíz perc alatt megteszem, a bejárathoz érve autó áll meg előttem, a rendszámot nézve megismerem Lisbeth érkezett meg, így megvárom, hogy együtt léphessünk tovább.

- Jó reggelt! Csini vagy y ebben a ruhában, ha megengeded, hogy bókoljak!

- Köszönöm a bókot, szombaton jól éreztem magam, és a húgom is, mert mondta, ha ő azt mondja, akkor már haladás. – válaszolja boldogan.

- Még a nap folyamán a megígért CD-t odaadom, amin a felvétel van, nem fogsz örülni neki, ha belenézel.

Azt követően az irodai épületbe belép, és mások is, én a helyemhez ahol a kis szertáram van és átgondolhassam a dolgokat. Első a kávé főzése, azután kezdem a feladatomat a virágok locsolása. A kávé hamar lefő, így telefonon szólok a két szerelőnek, már a kezembe van, amikor mindketten belépnek a helyiségbe.

- Éppen akartam volna szólni!

- Nem baj! Hiszen nekünk is jó a kis séta ide. – válaszolja Carlo.

- Én is remélem, nem lesz semmi nagy probléma. – mondja Tomaszó bácsi.

- Én is remélem nem lesz semmi baj. – válaszolom.

A kávét hamar megisszuk, együtt indulunk elkezdeni a munkát, Lisbethnek majd délben adom át a CD-t, mert egy helyen leszünk. Ami a bázison vannak elültetve virágok, azokat locsolom meg, beleértve az utcán lévőket. Az is lehet, nem csak ki kell dudvázni, hanem gereblyézni is. Először az utcán lévőket fogom, így ami kell, azt a kis taligába helyezem, hamar megvan, a két locsoló víz és a kerti szerszámok. A főbejárat mindig nyitva van munkaidőben, így a kis taligát kezdem kitolni.
Munka közben a készített felvételre gondolok, ha minden úgy lesz, ahogy a harmadik személy mondta, akkor a munkahely közelébe fog megtörténni a repülő becsapódás a veszélyes keverékkel. Gondolatomba merülve, csodálkozok kész az első fele, az utcán lévő kis kertnek. Így visszaindulhatok a raktáramhoz, hogy a locsolót feltölthessem, így szünetet is tarthatok, hallgathatom a rádiót.
Hirtelen a mobilon megszólal.

- Vajon kilehet?

A kijelzőn Heinrich nevét olvasom.

- Szia, Heinrich, miben segítsek?

- Igen kell! A kettes raktárhoz kell pár dolgot összecsomagolni, mert nemsokára érte jönnek. Lisbeth már elindult.

- Jó rendben, hamar odaérek. – válaszolom.

Ahogy a beszélgetést befejezem, indulok is.
A helyiségből kilépve meg is pillantom, indulok is felé, hogy együtt menjünk a kettes raktárhoz. Hamar odaérünk, elkészítem a raklapot, amire az áru lesz téve.

- Ahogy mondod az áru nevét és számát, azt kihozom.

- Akkor mondom.

Ahogy kezdi mondani, úgy helyezem a raklapra, éppen az egyik áru mellet található az arc maszk, ami a fejet is takarja. Előrébb teszem közel az ajtóhoz, Lisbeth és mások ne lássák. A megrendelő is megérkezik, így együtt végzünk.

- Segítsek pakolni?

- Megköszönném. – válaszolja a megrendelő.

Amíg a papír munkát elvégzik, a platóra kezdem feltenni az árukat.
Hamar végzek, így az ajtót becsukva, rögzítve.
--------------------

Hirtelen megszólal a telefonom.

- Vajon ki-ez? – mondom.

A kijelzőn Karla néni nevét olvasom.

- Kézcsók Karla néni!

- Szia, Adalbert! Mi újság veletek? Anyu hogy van?

- Jól vagyunk, dolgozom, mama olvas, így az elméjét is tornáztatja. A család hogy van?

- Igen, jól mondod, mi is jól vagyunk, nincs semmi baj, anyut puszilom, megyek a rendelőbe dolgozni.

- mondhatnám jó munkát! Lehet sokan meg gyógyulnak lelkileg, mert ha eltetszik jönni és beszélget a munkájáról, én is tanulok.

- Örülök neki, és jó munkát, puszilom anyut.

- Jó átadom, mi is puszilunk mindenkit.

Egyszerre rakjuk le.
A vásárló elment, így együtt indulunk az irodai épülethez, hogy pihenhessek egy kicsit, amikor hírtelen megszólal a telefon, nem az enyém, hanem Lisbethé, mert a sajátomat megismerem. Heinrich hívja, hallom, mert félig ki van hangosítva.

- Lisbeth! Adalbertel vagy még? Most futott be egy hívás, a kettes raktárban össze kellene pakolni pár dolgot, a telefonodra küldöm a listát. A vevő félórán belül itt lesz, hátha addig össze lehetne hozni a választott árut.

- Rendben van! Ha nem olyan sok, akkor hamar meglesz a kiválasztása. – válaszolom.

- Indulunk vissza a raktárhoz. – válaszolja Lisbeth.

A telefont kikapcsolta, így sétálhatunk vissza.

- Lehet, már SMS-be n megkaptad a listát.

- Megnézem, most jelzett.

Még a kezében van a mobilja, így meg is nézi az üzenetet.

- Igen megkaptam! Nem olyan sok, mind a földszinten van, hamar meglesz.

- Az jó, így nem kell az emeletre is menni. – válaszolom.

Hamar vissza is érünk a raktárhoz.
Mielőtt elkezdenénk összekészíteni az árut, még egyszer leellenőrzöm a védőmaszkot, kéznél legyen, ha netalán döntést kell hozni. Rendben van, mert ahová helyeztem ott van. Ahogy a titkos helyen mondták ez a rész lehet, ahová becsapódhat a nagy gép, ami biztosan nagy kárt fog okozni.

- Akkor kezdjük el összekészíteni a megrendelt árut.

- Igen, kezdhessük. – válaszolom.

- Úgy tíz tétel van, ahogy mondom sorrend szerint, úgy vidd ki.

- Nyugodtan mondhatod, készen állok. – válaszolom.

Kezdhessük az elsővel, ami egy Gardena márkájú elektromos sövényvágó.

- Kész van, mondhatod a következőt.

Azt követően mondja is, azt is kiviszem.
Éppen az ötödiket mondaná, amikor zajra leszünk figyelmesek.

- Ez vajon mi lehet? – kérdezem érdeklődve.

Együtt lépünk ki a helyiségből, és a zaj felé kezdünk tekinteni, meglepetésre az a repülőgép, amit a titkos helyen láttam.

- Lisbeth! Ez az a gép, amit láttam a titkos helyen, és a pilótája beszélt egy másikkal, hogy az utolsó akciót vállalják. Remélem, nem tesz olyat, amire kényszerítették. – mondom csodálkozva.

- Tényleg ezt láttad! Alacsonyan száll, majdnem a raktár tetejét majdnem éri, hátha nem jön vissza, hanem máshol ér földet.

Az irodai épület felé pillantok, ott is figyelemmel kísérik, majd nem lekapta a tetőt, de tovább repül, azt követően folytassuk tovább, belépve a raktárhelyiségbe.

- Ezt megúsztuk, lehet, a géppel van baj, ilyen alacsonyan szállni.

- Lehet felmérte a területet, biztosan fog még visszajönni. – válaszolom.

- Már nem sok van hátra a tételekből.

- Az jó, mert nem szeretném, ha a gép itt csapódna be.

Még utoljára a maszkra rápillantok, kéznél legyen.
-----------------------

Már csak egy tétel van hátra.

- Mondom az utolsót, ami egy Gardena márkájú egy doboz 10 darabos metszőolló.

- Mindjárt hozom.

Tudom hol található, így oda is lépek és elveszem, azután kilépve a többi megrendeltekhez helyezem. Amikor újból zajra leszünk figyelmesek

- Lehet, hogy a repülőgép jött vissza alacsonyan szállva. – mondom csodálkozva.

- Most már én is hallom, de másféleképpen, más a hangja.

Lisbeth a szavát nem tudja befejezni, mert egy csattanás hallatszik.

- Gyere, ki lehet, itt fog becsapódni, nagy kárt is tehet.

A szavamat nem tudom tovább mondani, amikor már a gép szárnya láthatóvá válik, így a gázmaszkhoz futok, kezembe veszem, a másikat a hónom alá, már nincs idő. Megfogom Lisbeth kezét.

- Gyerünk kifelé, még össze is dőlhet. – mondom kiabálva.

Megfogom a balkezét, ahogy erőnkből futja, kifutunk az épületből minél távolabbra, nem messze található épület felé, ahol biztonságban lehetünk, a maszk a földre esik, amit meglát.

- Ez mi Adalbert? – kérdezi érdeklődve.

- Gázmaszk, ha netalán szüksége lenne rá, már nem tudom odaadni azt a CD-t, amin felvétel van a titkos helyről.

Hirtelen másfokba kezd manőverezni, ahol mi vagyunk, hirtelen megáll, a szárnya az épületben van. Kezdem kibontani a dobozt, hogy Lisbethnek adjam át, amikor hirtelen robbanás hallatszik.

- Vajon ez mi lehetett? – kérdezi csodálkozva.

- Ha nem a repülő, lehet a vegyszer.

A másik dobozt is kezdem kibontani.

- Kérlek, vedd fel, az érdekedben mondom, a szárnyakból mérgező vegyszer is kijuthat.

- Oké, felveszem.

A maszkot nyújtom neki, amit el is vesz.

- Az is lehet, hogy a pilóták valahogyan el tudták hagyni a gépet. – mondom csodálkozva.

- Így lenne a legjobb, mert az utolsó repülésűk volt. – válaszolja.

Az enyémet vettem volna fel, amikor a szélvédője szétrobban és lángok törnek ki belőle.
Csodálkozva bámuljuk a lángoló gépet.

- Vajon a két pilótával mi történhetett? Időben tudták elhagyni a lángoló gépet?

- Úgy gondolom még bent maradhattak. – válaszolja Lisbeth.

A repülőgép másik oldala felé pillantok, amikor a csúszda kezd kinyílni.

- A csúszdán hagyják el a gépet. – mondom csodálkozva.

Hírtelen egy másik robbanás.

- Ez vajon mi lehetett? Menjünk minél messzebbre, hogy a kiáramló gáz ne érjen, mert nem tudni még milyen vegyszer szabadulhatott ki. – mondom csodálkozva.

- Minél távolabb, hátha már a tűzoltókat is hívták, már a raktár is ég. – válaszolja szintén csodálkozva.

A hosszú épület végéig futunk, ahol megállhatunk.

- Lehet, már biztonságban vagyunk. – mondom.

A gázálarcot egyszerre vesszük le.

- Gyere, üljünk le ide. – mondom ( mutatva egy kivágott fatörzsre)

- Jó ötlet, ketten nyugodtan elférünk.

Így egymás mellé le is ülünk.

- Adalbert! Köszönöm, hogy még időben szóltál, ha egyedül lettem volna, lehet nem éltem volna túl. Hogyan köszönjem meg.

A jobb kezét megfogom.

- Amit tettem, azt szívesen tettem, hiszen az a pár nap amióta itt dolgozol, kedves vagy mindenkivel. A hétvégén jobban megismertelek, lehet jó pontot szereztem a húgodnál a biciklizés miatt. Amit a világhálón olvasok, azok tények, amit az emberektől eltitkolnak. Tudom nem illik megkérdezni, hogy van-e barátod, ha még nincs, ugye reménykedhetek benne! A repülőgép is mutassa, hogy elkezdődött valami, mert a bolygón sokan vagyunk és kell valami, ami lecsökkenti a Föld lakosságát. Ha látlak öröm fog el, és szívemben boldog vagyok. Engedd meg kérlek, foghassam a kezedet, mert megtetszettél és nem szeretném, hogy valamilyen baj történjen veled.

Azt követően letérdepelek elé, szemébe nézek, amely varázslatos, vajon Lisbeth amely mindenével kedves, a bájával, az egész nőiességével. Vajon mit gondolhat, ha ismerném az érzéseit.
Finoman megfogom a két kezét, hagyja, ennek örülök. Néha a vonzó ajkára is letekintek, nem csak a gyönyörű szemébe nézek.

VÉGE