Kora este van már, így nyugodtan megnézhetem, vajon mit találhatok a világhálón a funvaxal kapcsolatban esetleg mást is. Egy ötlet jut az eszembe, arról a gépről, amit a titkos repülőtéren láttam, a gép, amin furcsa vegyi anyagokat permetezett, van száma és típusa. Előtte megnézem, mik azok a vegyi anyagok és mi lehet a grafén-oxid. Ahogy olvasom, elcsodálkozok, mire képesek a titkos hatalmak, vajon a tünetei mik lehetnek.
Az infókat tovább olvasom.
Olyan vírust hoznak létre, az emberiség nagy részét a Chamstrail gépeket felhasználva lepermetezzék, bizonyos idő után meghalljanak, mert sokan vagyunk a Föld bolygón. Így bármit felhasználhassanak az emberiség csökkentésére, ami még plusz az, mind kőbe van vésve, az Antikrisztus tíz szabálya. Az emberiségnek meg kellene tudnia mit, terveznek a tikos csoportok, amit később úgy fognak hívni Új Világok Rendje. Telik az idő, így arra gondolok menni, kellene aludni. Hamar ágyba találom magam, és az olvasottakra gondolok, arra is, vajon mit lehetne tenni, azt is lehetne, képeket készíteni a titkos bázisról, ahogy a repülőgép felszáll, így bizonyítható is lenne, mit terveznek az emberiség ellen.
Így nyugodtan várhatom a hétvégét, hogy elbiciklizzek a titkos repülőtér felé.
Elérkezett a szombat, így vele a felfedezés napja is, a biciklivel bejárhatom a környéket vagy a volt háborús repülőtér felé. A konyhában vagyok, éppen reggelizek, amikor megszólal a telefonom.

- Vajon kilehet az?

Lisbeth nevét olvasom a kijelzőn.

- Szia Lisbeth! Miben segítsek, hogy hívtál.

- Neked is, szia! Arra gondoltam, még jó idő van, biciklizhetnénk hármasban, a húgom is szeretne jönni.

- Örömmel megyek, hol találkozzunk?

- A külterületen. – válaszolja.

Azután elmondja melyik részen, meglepetésemre ismerem, így a háborús területet felfedezhetjük, ahol a távcsövet találtam. Így ami fontos azt a hátitáskába beleteszem, azután indulni is kezdek.

- Mama! Megyek biciklizni, feltérképezem azt a területet, ami repülőtér lehetett, esetleg pár képet is készíthetek. Van ott sok féle, de azt ott hagyom, nem veszem el a történelem kis darabját.

- Jól van fiam, te tudod, mit csinálsz.

Indulni is kezdek a megbeszélt helyre, a két hölgy remélem, tudja, mit tesznek, de előtte elmondom, hátha beleegyeznek. A találkozóhelyére elérek, meglepetésemre a két hölgy már ott is van.

- Sziasztok! Remélem, jól vagytok ezen a szombati napon? El kell mondanom, ha beleegyeztek, akkor indulhatunk arra a hely felé, ahol a háború alatt titkos repülőtér lehetett. De meglepetésre még titokban használják vegyi anyagok permetezésére. A vegyi anyag tartáj elmond mindent, ha még ott található.

- Benne vagyunk, óvatosak leszünk, mert olyan cipő van rajtunk, ami zajt nem hagy. – válaszolja Lisbeth.

- Akkor indulhatunk! Megismerhetem a húgodat, de óvatosnak kell, lenni a biciklit el kell rejteni, mert tikos helyen leszünk.

A két fiatal hölgy beleegyezik, így hármasban el is indulunk.
----------------------------------

Biciklizés közben beszélgethetünk, megtudom, hogy Lisbeth húgát Grétának hívják, gimnáziumba jár. Ahogy rájuk nézek akár modellnek is jelentkezhetnének. Közben másról is beszélünk, telik az idő.

- Hölgyeim! Nem sokára megérkezünk, de kérném tőletek, a biztonság miatt a telefonotokat kapcsoljátok ki. Titkos helyre megyünk, rossz szándékú személyek is ott lehetnek.

- Igen, jól mondod! Ha megérkezünk, első az lesz, kikapcsoljuk a telefont. – válaszolja Greta.

Elérjük a helyet, ahol letehetjük a biciklit, így nesztelenül gyalogolhatunk a betonbunkerig, ahol a távcsövet találtam. De első az, kikapcsoljuk a telefont.

- Hölgyeim! Amin leszünk, ösvény azon kellene közlekedni, egyenesen a bunkerhez fog vinni.

- Oké! Amin mész ösvényen, mögötted leszünk. – válaszolja Lisbeth.

- Lenne egy fontos kérdés! Ha kikapcsoltuk a telefonunkat, akkor hogyan fogunk készíteni képeket vagy videót? – kérdezi Greta.

- Jó kérdés, gondoltam rá! Van egy telefonom, amit fényképezőnek használhatok. – válaszolom.

- Indulhatunk tovább?

- Igen Greta. – válaszolom.

Indulunk is tovább hármasban, amire rátaláltam bunkert, abban hárman is elférhetünk. Bunkerhez érve zajra leszünk figyelmesek.

- Gyertek be ide, ne hogy meglássanak, hogy itt vagyunk.

Be is lépünk az épületbe.
Amíg a két kalandor szétnéz, addig én megvizsgálom a területet a távcsővel, suttogva lehet csak beszélni.

- Egyet kérnék tőletek, ha láttok olyan tárgyat, amit szívesen megtartanátok, arról le kell mondani, mert más valakinek lehet a tárgya.

- Tudjuk, hiszen háborús személyes tárgy. – válaszolják egyszerre.

A repülő, már a pályán gurul, hamar meg is áll, így elővehetem a másik telefont, hogy képet készíthessek. A táskámat az ablak alá teszem, nyakamba a távcső, így arra gondoltam, pár képet készíthetnék.
Megnézem, az akkumulátort teljesen fel van töltve, így nyugodtan használhatom.

- Itt hagylak titeket, megnézem magamnak ezt a nagy gépet, készítek pár képet, ti maradjatok itt, de figyeljetek nagyon, ne hogy legyen meglepetés.

- De Adalbert! Veszélyes lehet a képkészítés, ez a hely nem létezik, titkos terv elkészítésére használható. – válaszolja Lisbeth.

- Tudom! Kell bizonyíték arra, hogy mit terveznek velünk emberiség ellen, a vegyi csíkok miatt. – válaszolom.

Még megnézem a távcsővel, vannak-e a környéken rossz emberek, kezdek kilépni a bunkerből.

- Légy óvatos. – mondja Lisbeth suttogva.

- Rendben van.

Óvatosan kezdek indulni a leszállt repülő felé, ami nagy, mert egy Boeing típusú, lehet, hogy papíron nem létezik, azért használhatják nyugodtan. Vajon az üzemanyag feltöltést hogyan tudják elrendezni. Beton beton hátán, így tudok rejtőzködni, védve lehetek, közben a távcsövet is használom. Várok egy kicsit, azután a gép közelébe lopózok, a mobiltelefon a kezembe, a képkészítés miatt is. Körbenézek, csak a két pilóta lehet a gépen, így a hozzá közeli tartályhoz lopózok, azok a vegyszerek lehetnek benne, amit a levegőben permetezhet. Van három tartály, ami biztosan több méter hosszú, így mindegyikről képet készíthetek. Majd zajra leszek figyelmes, ami gépkocsi, így le kell bújnom, remélem a két kalandor is figyel. Ahogy odapillantok egy személyt látok maga a sofőr, aki igyekezve lépked fel a gépre, ami létra, utána kellene mennem, halljam, vajon miről beszélgethetnek, de nyílik az ajtó. Így a két pilótával lépcsőzik le, vagy is létrát használnak. A telefonon a videót bekapcsolom, mert jó szögben vagyok, és látható minden.