A kettes raktárhoz elérünk.

- Amíg a sofőr elrendezi, amit kell, addig elkészítjük a raklapot.

- Hölgyem! Itt vannak a papírok, három raklappal lesz áru.

- Jól van, elkezdhessük. – válaszolom.

A sofőrnek van olyan szerkezete, amivel az árut a raklappal leszedheti, hamar le is pakolja. Lisbeth átnézi az áru papírjait, hogy minden rendben van-e. Minden rendben, így engedi a gépjárművet az útjára. Mi az árut cikkszám szerint rakhassuk el már a helyére. A cikkszám szerint pár darabot kell az emeletre vinni. A percek pakolással telnek, annyira haladunk, már csak egy raklapot kell a helyére vinni. Ahogy az árut kezembe veszem, a számát mondva pipája is ki. Így hamar végezhetünk.

- Lisbeth! Végre ez is kész van. – mondom boldogan.

- Igen kész! De van nálam egy másik lista, azok vannak, rajta amit elvisznek.

- Elég lesz egy raklap?

- Igen elég lesz.

A három raklapot félreteszem, ne legyen útba, amit használunk, azt kiveszem, arra pakoljuk az árukat.

- Mond a nevet és a számát, kihozom.

Így kezdetét veheti a kerti szerszámok előkészítése. Nagyjából tudom, hol vannak a kerti szerszámok, így hamar végezhetünk.
Így hamar végzünk a rendelés előkészítésébe, nyugodtan várhatjuk a személyt. Az óra kilencet mutat.

- Lisbeth! Ugye megkérdezhetem, a tesódat hogy hívják, ha van.

- Gretának hívják, családi vállalkozásban segít, ha van ideje, mert egy üzletben pénztáros.

- Akkor jól kijössz tök egymással.

- Igen, de van, amikor vitatkozunk. – válaszolja.

Lisbeth kedves hölgy, nem mondhatom, hogy lány, mert már azt a kort elérte. A furgon megérkezik, amelyik elviszi a ki készített kerti megmunkáló eszközöket. A platója nyitott, így én is segíthetek a pakolásban.
Hamar végzünk, így nem csak a jármű indulhat, hanem mi is az irodai épület felé.
Azért is, hogy reggelizzek, az épületbe együtt lépünk. Lisbeth az emeletre indul én a mosdóba, hogy kezet mossak, a fiatal hölgyön, most szürke színű miniszoknya hozzá illő felsővel, modell alakja van. A ruhájában igazi nőnek érezheti magát, mert a vonzó alakját kiadja. De tudom, most az elején nem jó megkérdezni van-e barátja. A mosdóhelyiségbe belépek.

- Étkezés után belépek a javítóműhelybe. – mondom gondolatban.

A helyiségben nem vagyoksokáig.
------

Az ajtón lassan kilépek, szerencsére nincs senki a folyosón, így belépek egy másik helyiségbe.
A mosdóban nem vagyok sokáig, így léphetek a helyemre ahol pihenhetek és étkezhetek. Reggeli után indulok a javító műhelybe, a két szerelőnek segítsek valamit.

- Uraim! Mi a mai munka?

- Adalbert! Ezt a ráülős fűnyírót kellene javítani, garanciásként elektronikai javítása lenne.

- Rendben van, nézzük meg. – válaszolom.

Neki is kezdünk, de úgy, hogy kárt ne tegyünk a gépbe, a burkolat ne sérüljön meg.
Nem sokára megtaláljuk a hibát, a tulajdonosa örülhet, folytathassa a vállalkozásába, már csak a javítólap elkészítése van hátra, és egy telefonhívás az adott osztályra, a hiba elhárítva. Az ebédig a műhelyben maradok, így a két szerelővel beszélhetek. Beszélgetésben telik az idő, majd a faliórára nézve, elérkezett az idő, a kávét lefőzzem.

- Nem sokára itt az ebéd ideje, így megyek is a helyemhez a kávét lefőzzem.

- Nem sokára mi is megyünk. – válaszolja Tomaszo.

Így kezdem elhagyni a műhelyt, vehessem az irányt az én kis birodalmam felé. Már az irodai épületbe lépek, hogy a mosdóba léphessek, és amit kell, elvégezzem. A mosdóban nem vagyok sokáig, kilépve az irányt veszem a kis raktárhoz, ahol lefőzhetem a serkentő italt, a kávét.
A kávé elfogyasztása után együtt indulunk az étkezőbe, ahol a dolgozók együtt lehetnek, mást is megbeszélhetnek a dolgozók. Remélem az új asszisztens barátokra is rátalálhat, étkezés közben nézhetem a többieket vagy akár a telefonomon a híreket.
Étkezés után a dolgozók lassan kezdik elhagyni az étkezőt, indulnak a magúk osztályához, én is a sajátomba, amit kis pecunak hívok. Még át fogok menni a javító műhelybe, hátha lesz még javítani való, a helyemen vagyok, hogy a kávéscsészét elmossam és a főzőt is. Meglepetésemre Lisbeth lép a kis birodalmamba.

- Lisbeth! Ugye már jobban vagy?

- Igen Adalbert! Köszönöm, hogy segítettél, amikor felmentem, igen el tudtam rendezni a női dolgomat. Azért jöttem, hogy megköszönjem.

- Szívesen segítettem, meg kérhetlek arra, megadnád a telefonszámodat, ha netalán szűkség lenne rá.

Az asztalon van papír és ceruza, így felírja, aminek örülök.

- Ha már a tiedet megadtad, így én is megadom az enyémet.

Így én is a papírra felírom és átadom.

- Egy darabig elkísérlek, azután átlépek a javító műhelybe.

- Rendben van, elkísérhetsz.

Együtt indulunk az ajtóhoz, ami a folyosóra nyílik, belépve elkísérhetem a lépcsőig, ami az emeletre vezet. Hamar elérjük a lépcsőt elköszönve, indulni kezdek a javítóműhely felé. Hamar odaérek, a telefonom jelez.

- Vajon ki lehet az?

Heinrich az.

- Mond Heinrich!

- Nem sokára hoznak árut, segíteni kellene a pakolásban, de most az egyes raktárnál.

- Jó, nem sokára ott leszek. – válaszolom.

Indulok is a raktár felé, de már a gépjárművet is látom, intek, neki hol kell pakolni. Egy időben érkezek Lisbethel.

- Ugye nem lesz sok pakolni való? – kérdezem érdeklődve.

- Nem lesz sok.

Ahogy kell, mi is elkezdjük az előkészületet.