Nem telt bele sok idő, így hazaérek.

- Hazajöttem! Találtam egy távcsövet elhagyott helyen, de mást is találtam volt repülőteret, amit titokban használnak. Láttam egy tartálykocsit, de nem háborúskori, így a neten megnézem, mit tartalmazhat.

- Jól van fiam, remélem nem lesz gond.

- Nem lesz, felmegyek a szobába.

A szobámba belépve, első az, bekapcsolom a gépet.

- Vajon a kereső mit fog kiadni.

A gép hamar betölt, így elé leülök, majd a keresőre rákattintok, és a kulcsszót beírom. Amit olvasok, elcsodálkozok, hogy miket permeteznek a levegőben, de kíváncsiságból tovább olvasom. Ahogy olvasom, ráakadok egy másik cikkre, ami titkos programról szól.

- Szóval erre megy ki a játék, először a Chemtrail gépeket vetnek be, az után lesz másik, hogy valamilyen vakcinákat használjanak egy gonoszság ellen.

Tovább olvasom, miről szól a titkos terv. Ha így van, akkor mindenkinek meg kell tudni, a közeljövőben mik fognak történni.
Tovább olvasom..

- Ez vajon mi lehet? – kérdezem magamba.

Tovább olvasom, mi lehet a Funwax program. Szóval Bill Gates van benne, a program lényege, hogy egy vírus járvány ürügyén az oltóanyagba tesznek olyan valamit, ami hatással legyen a DNSűnkre, hogy az emberek ne érezzék, hogy vallásosak, és esetleg mást se. Az is lehet, hogy egy terv valaminek a kezdete. A levegőben szórt vegyi csík elterelő hadművelet, hogy valahol vírust engedjenek ki, hogy pusztítják az emberi lakosságot. Olvasással telik az idő, az órára pillantva idő van, mert ideje enni valamit, de egy papírra felírom a weboldalt, hogy tovább olvashassam a közölt cikkeket, a gépet így kikapcsolom, irány a konyha.
A következő nap reggelén ugyan úgy korán kelek, az ételt magam rendezem, mamát hagyom, hogy aludhasson. A hátitáskába belehelyezem az ételest, de a munkahelyen is kapunk ebédet. A hátamra teszem, és irány ki az ajtón, le a lépcsőn, azután irány a munkahely. Rövid idő alatt beérek, az úton van, időm átgondolhassam a mai munkát és másra gondolni. Amit olvastam a vegyi csíkról a Camstrail gépekről. A mai terv a virágültetés, mert a főbejárat előtt még van szabad hely a virágoknak. Ásó kell és pár palánta. Időbe beérek, egyenesen a kis raktáramhoz, így a biciklimet le is tehetem. A raktárból átvehetek pár virágpalántát, azután ami kell, azt a kis kocsiba teszem, a hozzáillő eszközöket. Lehet, benézek a javítóműhelybe.

- Tiszteletem uraim! Jó reggelt kívánok, mi a mai munka?

- Neked is jó reggelt! Ezt a fűnyirógépet hozták, működés közben valami kattogás halható, amikor beindítja, és át akar váltani nyírásra. – válaszolja Carol.

- Csak egy tippem lesz, nem a bovdenben van valami hiba, az átváltásnál? Mi lenne, ha még előtte beállítja, a nyírási műveletet, azután indítja el. – válaszolom.

- Van valami jó gondolat, mert a tulajdonosai erre gondolt.

Azt követően sikerült a javítást elvégezni, így én indulok a dolgomat elkezdeni, a két karbantartó, akár ki is próbálhatja. Így a javító dokumentációt ki tudják tölteni. Az idő elérkezett, hogy megreggelizzek, azután elkezdhessem, a napi előirt munkát, a palántaültetést.
------------

A kistaligát kitolom a kapun, először a baloldat kezdem el, így az ásót vehetem a kezembe, ezzel el is kezdhetem. Csak pár métert kell, amiben nyolc tő elfér. A kapu előtt van, még kis hely ahol a kis virágágyás elfér, ha be lesz ültetve. A fő úton van a munkahely, így óvatosnak kell lenni, teszem a munkámat, hogy rendbe legyen minden.
Az ásással kész vagyok, éppen a kezembe venném, a gereblyét megfordulok, egy fiatal hölgy áll előttem.

- Hölgyem! Miben tudnék segíteni, - kérdezem érdeklődve.

- Igen jól jönne a segítség, a kertészeti vállalatnál lesz az első napom, itt dolgozol, bekísérnél az épületbe, én lennék a raktári asszisztens. A nevem: Lisbeth Benisch.

- Igen elkísérlek, a nevem: Adalbert Dörr, gyere velem nyugodtan.

Indulni is kezdünk.

- Remélem megfelelő lesz számodra az új munkahely, és a márkanév, minden családban biztosan van egy egy terméke. – mondom, kis mosollyal.

Az irodai épület felé megtesszük azt a távolságot, meg mutatom, merre kell mennie tovább.

- Köszönöm, hogy elkísértél. – mondja kis mosollyal.

- Szívesen tettem, szép, kellemes napot. – válaszolom.

Az új dolgozó indul fel a lépcsőn, én irányt veszem a feladatom felé. Remélem, jól kijövök vele és megismerhetem. Már kint vagyok, folytathatom a munkámat, már csak a gereblyézés van hátra, azután a palántákat helyezem el. Hamar megvan, már csak a locsolása lesz hátra, hogy elnézhessem az alkotást, mert a virág ültetése alkotás. Azután következhet a másik oldali. A raktárhelyiségembe van hely az étkezésnek, ahol nyugodtan tarthatok szünetet. A szünetben másra is gondolhatok, amit a világhálón olvastam, és a munkák betervezése.
A szünetem után indulhatok folytatni a munkámat, először a locsolóba engedek vizet, amit még kell, azt a kis taligába beletehetem. Hírtelen szólni kezd a mobilom.

- Vajon ki lehet az?

Heinrich az, az egyik személyzetis.

- Szia, Heinrich!

- Adalbert! Lenne kis kérésem! A munkám miatt, az új munkatársnak megmutatnád a bázist.

- Hogyne, szívesen! A földszinti folyosón megvárom. – válaszolom.

A telefont kikapcsolom, indulok is, belépek azon az ajtón, ami a folyosóra visz, hamar odaérek, már a lépcsőn jön is lefelé.

- A bázist megmutatom, mi hol található, azért, hátha lesz olyan alkalom, hogy neked kell átvenni valamilyen árut, vagy elvisznek vásárlók lista szerint, azt elrendezni.

- Köszönöm, hogy megmutatod. – válaszolja kedves mosolyával.

- Ha már itt vagyunk a folyosón.

Így elmondhatom mi található.
Azt követően lépünk ki az ajtón.

- Itt van az én raktáram, kert megmunkáló eszközök, és mellette egy kis helyiség, ahol a szünetem alatt tartózkodok, konyhának is megfelel.

- Egyszerűen van berendezve.

- Köszönöm, akkor mehetünk tovább. – válaszolom.

Így bemutathatom az épületeket és mást is, van parkosított terület, ami az én feladatom. Éppen a kettes raktárnál megyünk el.

- A raktárak mindig nyitva vannak, csak munkaidő után zárjuk be, ebben a raktárban különböző kertészeti eszközök vannak, van hely a műhelynek a javítási alkatrészek miatt is. Ugye, neked is megfelel a szerszámok számozása, ha jól tudom, cikkszámnak hívják.

- Igen így hívják, nekem is megfelelő. – válaszolja.

Azt követően indulunk tovább.