Amikor a napköziből kimentek játszani az udvarra, Hjondzsin mindig kiskutyásat akart játszani. Ezt úgy kell érteni, hogy a többi lány tündér, hercegnő, sellő volt (esetleg az összes egyszerre), ő pedig a kutyájuk. Így nem kellett részt vennie a történetek alakításában, nem kellett senkivel összevesznie azon, hogy az iskolaudvar melyik része milyen mágikus királysághoz tartozzon, de hát nem is szólhatott volna bele: ő csak ugathatott. Ez a feladata teljesen lekötötte őt, nem is figyelt arra, ahogy egyes fiúk fociztak, mások krétával rajzoltak a betonra, vagy bármi mást játszottak.

Azon a héten azonban új kislány érkezett az osztályba. Hidzsinnek hívták. Hjondzsin nem igazán érdekelte, továbbra is az addigi barátnőivel szórakozott, Hidzsin viszont annál inkább szeretett volna feléje közeledni.

A szertárban szólította meg, ahonnan vihettek ki magukkal labdákat, ugróköteleket és egyéb eszközöket, köztük a rózsaszín karikát is, amit Hjondzsin éppen a kezében szorongatott.

Hjondzsinnak persze nemet kellett mondania, várta őt megszokott társasága, és attól félt, ha nem játszik velük most, akkor legközelebb már nem fogják neki megengedni. Egyébként se tudott hulahoppkarikázni: az osztályban senki nem tudott, a karikát általában lószerszámként használták valakin, akire éppen a ló szerepét osztották.

Hjondzsinnak éppen egy vérengző bestiától mentette meg a hercegnőket. Mint kiderült, hiába, a főhercegnő ugyanis úgy határozott, a csapat inkább testületileg elteleportál a veszély helyszínéről. Ekkor pillantotta meg periférikus látásával Hidzsint, aki egy fa árnyékában játszott egyedül.

Egészen sokáig tudta pörgetni a derekán a karikát, annak ellenére, hogy ő maga elég picike volt termetben. Hjondzsin nem tudta róla levenni a szemét, ő is meg akarta ezt tanulni, ő is ilyen ügyes akart lenni.

Kihasználva azt, hogy a többiek éppen nem figyelnek rá,  Hjondzsin odamerészkedett az új lányhoz. Először csak nézte őt, aztán óvatosan rákérdezett, hogy nem csatlakozhat-e hozzá mégis. Hidzsin elmosolyodott.

– Igen, persze. Már vártam rád. Ne aggódj, most hamarabb fog sikerülni.

Hjondzsinnak először furcsán hangzottak a másik szavai, de kisvártatva teljesen belefeledkezett az új játék elsajátításába.

Ez a kis jelenet már a Hula Hoop megjelenése óta élt a fejemben, és most valahogy megszületett. A napközis lányok mániája az állatszerepekkel pedig saját emlékeimből és tapasztalataimból származik.