Hjedzsu világosan emlékezett első önálló vadászatuk éjszakájára, amikor Jerimmel a szentélyben húzták meg magukat. Kint zuhogott az eső, a villámok néha nappali fénnyel töltötték be az épületet. Az oltáron halk pattogással égett az áldozati tűz, amit érkezésükkor gyújtottak. Az elejtett őz legértékesebb részei az istennőnek jártak.

Amikor lefeküdtek a hideg kőpadlóra, Jerim vacogni kezdett. Lázálmában először összefüggéstelen dolgokat motyogott, de egy ponton teljesen elváltozott hangon kijelentette, hogy az istennő méltónak tartotta őt arra, hogy prófétája és papnője legyen.

Jerim ezután úgy aludt, mint egy csecsemő, Hjedzsuban viszont körbe-körbe az éjszaka eseményei ismétlődtek. Tudta, hogy most már egyedül marad: Csongint nemrégiben vitte magával tanoncként egy mágus, Jerimet most pedig megszólította a violahold istennője.

Másnap Hjedzsu egyedül tért haza a vadászatból. Sajnálta, hogy örökké mosolygó, vicceskedő, éles eszű társnője lángoló szemű isteni követté vált, de azt is tudta, hogy ez csak jót jelent: a törzsüket most már három istennő is pártfogolta.

A falu területére belépve nem a sikerét ünneplők fogadták azonban, hanem az apja halotti máglyája.

Ez egy rövidke, kezdetleges íráska a közvetlen a PTT utánról, SugarLover99 szülinapi ajándékának volt a része. Csak itt posvadt, ezért bár valószínűleg nem fogom kibővíteni az egész univerzumot, gondoltam, felteszem. Ez egyébként a többitől még függetlenebb, olyan, mint az a piece of the cosmos.