Írói szemszög (3év múlva)

Az sötét éjszakai erdőt csak a telihold fénye világította meg. A szél süvített miközben a barna hajú lány egy fa törzsébe kapaszkodva próbált megálni a lábán. Vért köhögött fel, a haja az arcára tapadt, homlokán az izzatság és a vércseppek keveredtek. Menekült. A lába már szinte összecsuklottak alatta de ő nem ált meg. Egyre beljebb és beljebb haladt az erdőben míg nem már nem bírta tovább és mikor egy tisztásra ért megtámaszkodott egy sziklán. Felnézett az égre egyenesen a világító teliholdra. Félnie kellett volna a farkasoktól hisz démoni erelye jelenleg nagyon gyenge. A barna hajú lány könnyes szemmel emlékezett vissza a kínzásra és a világra ahonnan megszökött. Senki nem segített neki hiába könyörgött. Nem tehet róla hogy nem akar gyilkolni mint a szülei. Azonban mostmár magára van utalva. Nem mehet vissza a szüleihez azonban a családja miatt minden angyal meg akarja ölni. Senkire nem számíthat. A szeme sarkából meglátta hogy a sziklán amin támaszkodik megcsillant a fény. Odafordult hogy megnézze mi is váltotta ezt ki. Meglepetten olvasta fel a nevet ami a kis barna fatáblán ált. Laura.
Ki az a Laura? Miért van egy kőre írva a neve?
Ezek a kérdések fogalmazódtak meg a lány fejeben miközben óvatosan végigsimított a táblán. Azonban néhány pillanattal később ilyedten kapta a szeme elé a kezét mivel óriási fényesség lepte el a tisztást. Egy lány alakja rajzolódott ki előtte. Hamarosna meglátta az arcát is. Kedves és mosolygós lány volt. Egyátalán nem hasonlított az ő mostani arcára ami nyúzott, szeme pedig könnyekkel teli.
-Ne félj!-mondta a lány neki.-ennek így kellett történnie. Amióta meghaltam, tudom hogy Lana küldetése ez volt. Hogy eljuttassa neked ezt.-egy lila nyakláncot nyújtott a barna hajú lány felé aki félve ugyan de elfogadta.
-És ez micsoda? És ki az a Lana?-kérdezte mikor már a kezében tartotta a láncot. Magyarázatot azonban már nem kaphatott ugyanis a lány képe szeretfoszlott előtte. Mintha ott se lett volna. A lány egyedül amaradt a sötétben kezével a lila nyakláncal amit az imént kapott.
-Alexandra!- hasított a levegőbe egy dühös kiáltás. A közeledő léptek zajára felfigyelve Alexandra a nyakába akasztotta a láncot majd elfutott a sötet erdőbe nem sejtve hogy ezzel a tettével mit indított el.

Hellooo. Na nem megmondtam! Meglepetések! Ez szerintem a legjobb lezárása az első évadnak😉. Akinek még nem esett volna le igen, folytatom a sztorit csak egy másik könyv keretein belül. Lesznek visszatérő karakterek, sok sok titok és hazugság, rengeteg könny de mit dumálok itt? Hamarosan ugy is publikálom az új könyvet ami ennek a folytatása.
Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás) néven találhattok majd rá. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket.
Puszi<3