Csak ült és halgatott. Mint mindenki mikor megtudja mire vagyok képes. Embert is ölhetnék. De nem teszem. Nem vagyok gyilkos. De sokan azt hiszik hogy akik ezt a képességet birtokolják a régi világot várják vissza, a boszorkányok uralmát.
-Ray?-szólitottam meg félve.
-És..használtad már?-kérdezte.
-Régen. Mikor...mikor a hugom meghalt.-mondtam. Megfogta a kezem.
-Ha nem akarsz beszélni róla akkor nem kell. Én így is szeretlek.-mondta mire szorosan hozzábújtam.
-Én is szeretlek.-mondtam miközben az arcomat a melkasába fúrtam. Néhany percig nem mozdultunk és meg sem szólaltunk. Halgattam Ray nyugtató szívverését.
-Nem csípem a nénikédet.-mondta mire elnevettem magam.
-Én se elhiheted.-válaszoltam. Egy udeig még ölelkeztünk aztán megcsörrent a "csodálatos" telefon.
-Igen?-kérdezte lehangolva Ray.-oké oké megyünk.-mondta majd letette.
-Vissza kell mennünk?-tippeltem mire bólintott. Szomorúan feláltam majd követtem Rayt a kocsihoz. Elindította a járművet és ezuttal egy ismeretlen útón mentünk végig.
-Hova megyünk?-kérdeztem kiváncsian.
-Rob nagyapjához. Álítólag ismerte a családodat és téged is. Látni szeretne.-mondta közben pedig végig az útra figyelt. Honnan ismerne? Én kiskoromban nem ismertem vérfarkasokat. Hamarosan egy házhoz értünk. Elég nagynak tűnt. De jól megy. Beléptünk a házba majd az emeletre mentünk. Az egyik szoba ajtaja nyitva volt. Egy fotelben egy kb 60-70 éved férfi ült körülötte meg a többiek.
-Szervusz Lana.-köszöntött a férfi.-gyertek beljebb. Nyilván már nem emlèkszel rám. De én pontosan tudom ki vagy.-mondta rekedtes hangon.
-Honnan ismer?-kérdeztem miután hejet foglaltam az ágyon.
-A nagymamád jó barátom volt. Sokszor kisegítette a falkámat.-mosolyodott el. Jajj neeee. Mond hogy a nagyi és ő nem...-tudom most mire gondolsz és nem cáfolom meg. De nem tartott köztünk sokáig a dolog. Hisz két külön világ voltunk.
-Miért akart látni?-váltottam témát. Nem azért mert zavart volna csak mert...elgondolkodtatott. Ray és én két külön világ....nem! Én szeretem Rayt és ő is engem.
-A nénikéd tette velem ezt.-mondta majd felhúzta a pulcsija ujját. Rengeteg vörös csík húzódott végig az alkarján.-a többi boszorkány csak annyit tudott megállapítani hogy kitörölt a memóriámból egy bizonyos eseményt. Azonban te a képességeddel meg tudnád nèzni hogy mi az amit kitörölt és talán az emléket is vissza tudnád hozni.-nézett rám a beleegyezésemre várva. Rég nem használtam az erőm. Sose akartam ujra. Rossz emélk köt hozzá. Ha akkor rá figyelek talán..... még mielőtt elsírtam volna magam bólintottam. Feláltam majd odaléptem hozzá. A homlokára tettem a kezem majd becsuktam a szemem és koncentráltam.
------------------------------------

Kinyitottam a szemem. Egy fekete szobában vagyok mellettem pedig Rob apja áll. A szoba közepén megkötözve ül egy férfi. Az lehet ő csak fiatalabban.
-Jól figyeljen kérem.-fordultam felé.-ha látni fogja mit tettek magával lehet hogy..
-Tudom. És tegezz nyugottan. William vagyok.-mondta közben pedig le sem vette a szemét a régi ömmagáról. Hamarosan bejött az ajtón a nénikém és 2 férfi. Testőrök. Ch...paranoiás.
-Ébreszd fel!-mondta a nénikém az egyik férfinak. Erre ő odament William-hez és jól felpofozta. Aucs. Nyöszörögve kinyitotta a szemét.
-Helló William.-mosolygott ördögien a nagynéném.
-Mit akarsz tőlem?-kérdezte elhaló hangon.
-Tudod te jól. Mond el hogyan lehet felszabadítani a lámpásban lakó boszorkányokat.-hajolt közelebb hozzá.
-Kihoznád őket? Nem teheted. Ennyire te sem lehetsz őrült.-nézett rá félelemmel a szemében.
-De. Lehetek.-mosolygott továbra is.-Mond el. Vagy megölöm Lanát és Lunát-t-ez....ez akkor történt mikor minket is.....
-Nem teheted. Ők csak gyerekek..
-Akik az utamban álnak.-nézett rá dühösen mire William lemondóan sóhajtott.
-Az akkori őrző zárta be őket oda. Csak egy őrző szabadíthatja fel őket. Azt is csak teliholdkor az első őrző sírjánál.-mondta lehajtott fejjel.
-Eleget láttam.-mondta a mellettem állo William.-köszönöm Lana.
-Nincs mit. Magát kiküldöm. Én még maradok.-néztem magam elé.
-Biztos végigszeret.....
-Igen-vágtam közbe.-fel akarom idèzni.-William bólintott majd megszakítottam a kapcsolatot mire eltűnt.

Ray szemszöge:
Lana elvette a kezét William homlokáról, ő pedig kinyitotta a szemét, azonban Lana nem.
-Mi van vele?-kérdeztem aggódva.
-Ő még ott maradt.-nézett Lanára.
-De ugye nem...
-Nem. Csak rájött hogy nem menekülhet élete végéig a múlt elől.-mondta közben le sem véve a szemét Lana arcáról.

Lana szemszöge:
Kiléptem abból a szobából majd elindultam a folyosón. Nyugottan járkálhatok hiszen senki nem lát. William valoszinüleg épségben felébredt. Amíg a közelemben van addig bent maradhatok az emlékben. Hamarosan egy ismerős ajtóhoz értem. Vörösre van festve és általában lakattal le van zárva. Azonban ezen a napon nem volt. Beléptem az ajtón és ujra az ismerős rémkép tárult elém. A hugom ájultan ki van láncolva a szoba egyik felén. A másik felén a fiatalabbik énem sír és próbál szabadulni a láncoktól. Hirtelen kivágódott az ajtó és 5 fekete ruhába öltözött férfi jött be rajta. A hugomhoz....Lunához léptek aki ebben a pillanatban kelt fel. Éppen leszedték róla a láncokat mikor a kis énem megszólalt. Mondjuk nem is olyan kicsi hiszen 12 voltam, Luna meg 9. Na mind1.
-Hova viszik?-kérdezte sírva.
-neked van hasznod. Neki nincs.-nézett rá a férfi.
-NE NE NE NE!-kiabálta. Az egyik férfi közelebb lépett hogy felpofozza de elkapta a kezét majd lehunyta a szemét. A férfi sikoltozott és kapálózott de ő/én nem hagyta abba. A hugom már sírva nézte hogy mit teszek vele. Amíg 3 ember a negyediken próbált segíteni az ötödik rángatni kezdte a hugomat. Az én szememből egy könycsepp csordult ki az emlék láttán. A hugom a nevemet kiabálta és hogy segítsek de a régi énem nem figyelt rá. A hugom ellenkezni próbált ekkor azonban a férfi egy tőrt rántott elő a zsebéből majd többször is megszúrtam vele Lunát. Mikor már nem lélegzett ledobta a földre majd kisétált az ajtón. Hamarosan az engem támado emberek is holtan rogytak össze. Akkor vettem csak észre hogy Luna meghalt. Ha akkor jobban odafigyeltem volna ez nem történik meg. Már sírtam. Az én hibám volt. Az emlék eltűnt és már csaka fekete szoba volt körülöttem ami lassan kezdett szétfoszlani majd teljesen elnyelt a sötétség.