Lady Stella gondterhelten ült fehér asztala előtt amit sűrűn pakolt különböző, papírokkal, térképekkel, levelekkel és újságokkal. A nap első sugarai szerény fénybe vonták az egykori igazgatónő, Aurora irodáját.
Lady Stella félretolt minden lapot és tervet, majd kezébe vette a legsürgősebb levelét. Sietős mozdulatokkal tépte fel a vörös pecsétet, majd olvasni kezdte a levelet.

Stella bosszúsan dőlt hátra a székében. Tudott a támadásokról, de arra, hogy a nővére ilyen hamar és ilyen messzire merészkedik,álmában sem számított..
- A kígyó előbújt hát a vereméből! - gondolta, és azonnal cselekedett.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Korán reggel minden éj és fényboszorkány nyugtalan türelmetlenséggel várta az igazgatónő bejelentését. Nemsokára mind megtudták a hírt. Miközben Éj köszöntötte őket, Bella idegesen simított végig fekete ruhája szegélyén. Érezte, mindannyian érezték, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Az elmúlt hónapokban mindig éberségre intettelek titeket. Akkor mindent elmondtam nektek arról ami történt, hát most sem teszek másként. Attól tartok, előbb kell kihasználnotok a képességeitek mint azt valaha gondoltuk volna.
Clara veszélyes, dühös, és hatalomra áhítozik. Négy hónap elengendő volt ahhoz, hogy összeszedje a seregét,és most bármikor elindulhat, hogy elfoglalja a kastélyt, és lemondassa az uralkodót!- Lady Stella hangja visszhangzott a teremben, szinte ostorként csattant - A mi dolgunk az, hogy megvédjük az országot. Azonban ez idő alatt mi sem tétlenkedtünk, rengeteget tanultatok, és úgy érzem egy héten belül készen állhattok arra, hogy csapatonként a védőpontokhoz vonuljunk! Addig is, bátorságra és erős lélekjelenlétre buzdítalak titeket.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A hír mindenkit letaglózott. Hirtelen azt sem tudták, mit lépjenek, a legtöbben csak ültek magukban és azon merengtek, hogyan történhetett ez.
Margareth és Bella szobájuk padlóján ücsöröget, hátukat az ágy végének vetve.

-Tudod.. Ha ez az egész így alakult, és ez borzalom elkezdődött.. Akkor fejezzük be rendesen! Boszorkányok vagyunk! Ahogy Lady Stella mondta erősnek kell maradnunk. Ez most a mi feladatunk- nézett Bella Margarethre, aki megértően bólogatott.

- És vajon miből gondolja Lady Stella, hogy elég képzettek vagyunk egy ekkora feladatra? Egy kiképzés két évbe telik, nem vagyunk mágusnők, de az iskola befejezése után is dönthetünk arról, hogy a Védő Gárda tagjai szeretnénk e lenni, vagy egyszerűbb életünk lesz. Ennek ellenére most ekkora feladatnak tenni ki minket? - ejtette kétségbeesetten fejét a tenyerébe Margareth.

- Figyelj, Lady Stella ott volt velünk aznap, ha valaki, akkor ő tudja, hogy képesek vagyunk rá. Ahogy itt mindenki más is - Bella kedvesen próbálta bíztatni barátnőjét, ám szavaiban ő sem volt teljesen biztos. Ekkor Alexa dugta be a fejét ajtón.
- Bella, Margareth, az igazgatónő hívat titeket magához! Azt mondta sürgős,nem láttátok Lyrát? Őt is meg kéne keresnem.

- Azt hiszem, a könyvtárba ment levelet írni. Jut eszembe, nekem is kéne, apa biztos aggódhat - merengett el Margareth, de Bella karon ragadta és sietve Lady Stellához mentek.

A szobában már öten álltak, mikor megérkeztek. Ott volt már néhány évfolyamtársuk, fény és éjboszorkányok vegyesen. Mögöttük még Lyra is belépett a szobába, így lettek nyolcan, majd miután az igazgatónő biccentett, becsukták az ajtót, és körbeülték az asztalt.

- Üdvözlök mindenkit! Remélem nem ijesztettelek meg titeket túlságosan, de fontos hogy gyorsan cselekedjünk. Akik most itt vannak, azért vannak itt, mert ők ismerhetik meg a pontos tervet -elővett egy térképet, melyen jelölve voltak a katonai bázisok és az ellenséges csapatok.- Közületek négyen egy-egy hadtestet fognak eljuttatni a 4 katonai pontra. Kaptok magatok mellé társakat, így közületek mindenki be lesz avatva.
A 4 vezető Debby, Lyra, Bella és Helena lesz.

A 4 katonai pont úgy védi a királyi területeket, - beszélt Stella, ujját mindig az említett területre helyezve - hogy láncot képezve áttörhetetlen falat alkotnak. Mivel Clara csapatai nyugatról érkeznek, hiszen keletről a vörös határon is át kell kelni,ami ráadásul hosszú idő, ahhoz, hogy elfoglalják a királyi területeket, egyenként kell megtörniük mind a 4 pontot. Ugyanis csak ekkor szűnik meg a védőlánc. Eddig érthető? - pillantott fel.

Néhányan bólogattak, valakik a térképre meredve próbálták memorizálni a hallottakat.

- Nos, mivel a 12 boszorkányunk szökésével 48-an maradtunk, titeket kivéve 40 lány maradt, tehát csapatonként 10 boszorkány,akiket kiküldhetünk. Persze a vörös határon és a katonai pontokon már vannak mágusnők, nagyobb segítségre lesz szükség, mivel a Fekete Lovagrend eddig nem nyújtott katonai segítséget. Én magam Helenával és a 10 boszorkánnyal az iskolát védem, ami az első pont, de amint segítségre lesz szükség sietek hozzátok.

- Hogyan jutunk el a katonai pontokra? - kérdezte érkedlődve Lyra.

- Sajnos ez az ami miatt, ilyen hamar kell cselekedni. A homálypor és a gyorsrepülés nem működhet ennyi emberrel. Annyit tehetek, hogy a leggyorsabb lovakat szerzem be nektek, és varázserőmet használva rövidítem számotokra a sötét órákat.

-Ez hogy működik? - kapta fel a fejét a sötétszőke és sötét szemű fényboszorkány, Erna, Debby társa.

- Tulajdonképpen manipulálom az időt. Az éjszaka sötétebb lesz Clara csapatainak, hosszabbnak fogják érzékelni, de ennek ellenére ugyanannyi idő fog eltelni nektek, és nekik is. A sötétségben ők közel sem tudnak annyit haladni, így ti ,akik így másfél hét alatt könnyen eljuthattok a legmesszibb célba is. Ez azt jelenti, hogy mivel most június van, körübelül két és fél héten belül ott lesztek.

Miután mindent átbeszéltek, a lányok elhagyták a szobát. Margareth úgy tett, ahogy korábban elhatározta, levelet írt a családjának, míg Bella úgy döntött sétál egyet a parkban. A botanikus kert hátsó ajtaján kilépve friss nyári szellő simogatta a bőrét. A föld meleg volt cipője alatt, a nap tűzött. Miközben a Cédrusliget lombjai alatt sétált, eszébe jutott a saját családja. Ő nem tud kinek levelet írni, a szüleit lassan 19 éve vitte el a spanyolnátha legutolsó szakasza 1920 szeptemberében, alig pár héttel az ő születése után.

- Sosem ismertem a rokonaim- gondolkodott el, miközben elterült a finom fűben - Talán megkérhetném Lady Stellát, hátha tud nekem segíteni, kideríteni valamit.

Az égboltra szegezte tekintetét. A nyári napfénybe vont puha felhők között két fekete madár repült kecsesen, szinte táncot járva. Bella úgy érezte, szívesen lenne egy közülük,boldogan szállna tova és tova a nyugalom vakító egén.Könnyeden és nevetve,ameddig világ a világ..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész, sokat dolgoztam vele, és igyekszem sietni is☺Jelezd kommentben a véleményed!
Legyen szép napotok! 😊