A falhoz húzódva, lélegzet visszafolytva várt. A komor és koszos kőfalra vaspántokkal erősített fáklyák a rácson túl magas emberalak árnyékát festették a falra. Ahogy nyílt az ajtó, az árny kiszélesedett, és Bella látóterébe sötét ruhás, kámzsás alak lépett, és feléje nyújtotta a karját. Feszes testtartása sürgetően hatott. A lány felpillantott rá, de a csuklya alatt nem ismerte fel az arcát.
Ez csakis egy katona lehet..
Cikáztak a gondolatai.
Gyerünk! Ne tétovázz!
Minden erejét összeszedve felpattant a földről,és bár testébe fájdalom nyilallt az ajtó felé rugaszkodott. Az alak pillanatok alatt kapta el a karját, és húzta vissza maga mellé.
A lány legnagyobb döbbenetére egy sötét köpenyt terített rá. Határozott mozdulatokkal kilépett a cellából, körbenézett, majd Bella karját megfogva, megindult a sötét folyosón míg a lányt szorosan maga mellett tartotta, akadályozva ezzel azt is, hogy lába miatt elbukjon. Hamarosan a rozoga falépcső tetejére értek, ahol a titokzatos illető kitárta az ajtót, és Bella megérezte magán a szél hideg érintését. Éjszaka volt, az eget csillagok pettyezték. Gyorsabb tempóra váltottak, sietve hagyták el a belső udvart. A lány lába alatt zizegtek a fagyott zuzmók, és a fű, de egyszer csak a katona megtorpant, és a kőfalhoz rántotta a lányt.
- Mégis mit..?- szólt volna a lány, de nem tudta befejezni.
Az alak szája elé tette az ujját ahogy lepillantott rá, fekete kabátja mindkettejüket elrejtette a sötétben. Ekkor már Bella is megértette. A kőfal tetején felvillantak a fáklyák, és a fegyvercsörgésből tudta, hogy járőröznek. A döbbenettől levegőt venni is elfelejtett, de szépen lassan volt ideje feldolgozni, mi is történik.
Miért segít neki ez az ember?
Ahogy elhalkultak a léptek,és a fekete lovagok járőrei a másik szárnyba tértek, a csuklyás alak nagyot sóhajtott, és intett neki, hogy siessenek.
Bella megragadta a felé nyújtott kezet, és végigfutottak az udvaron. A falon túl az erdőszélen két ló állt egy fához kötve. Megtermettek, de nem vasszárnyúak. Odaérve Bella fájdalmasan omlott a fenyő tövébe, sérült lábát felhúzta magához.
- Ki maga? - nézett fel összehúzott szemekkel a katonára, aki letérdelt elé, így a lánynak lehetősége volt szemügyre venni a különös alakot.
Előrehajolt, fél kezével lehúzta a kámzsát az előtte térdelőről, és tekintete az ezredes jégkék szemeibe fúródott.

Margareth idegesen támaszkodott a megbeszélésekre felállított sátor asztala föle. Egy régi, katonai térkép hevert előtte.
- Nem mehetek tovább! - lökte el magát az asztaltól, és kezdett fel s alá járkálni.
Immáron sokadjára az est folyamán.
Egyre csak gyötrődött, nem tudta mi tévő legyen. Hirtelen sietős lépteket hallott, így felpillantott.
Az sátor bejáratánál egy középkorú nő jelent meg. Mélyvörös haja válláig ért, a szeme olyan sötét volt, hogy írisze szinte összeolvadt pulillájával.
Harci egyenruhájából, nyakában lévő hatszögű, ametisztberakásos csillagos medálból következtethető, hogy boszorkány, méghozzá mágusnő. A 2. katonai pont már ott állomásozó boszorkányhadtestének vezetője volt.

- Suma! Mi történt? Máris indulunk tovább? - a lány szemében aggodalom villant.
- Nem, még nem azonnal. De mindenképpen beszélnünk kell. - fogott egy széket és asztalhoz húzta, hogy leülhessen.
- Tovább megyek veled a 4. katonai pontig Margareth. - nézett fel határozottan Suma.
- De.. Suma, nem lehet, tudod, hogy Bella veszélyben van, valamit tennünk kell! - a lány a fejét rázta.
- Igen! Tenni is fogunk! Mégpedig elindulunk, hogy megelőzzük Clara csapatait - Suma hangja rideg volt.
- És Bella?
- Bellát elfogta Fekete Lovagrend. Küldhetünk kémeket a kiszabadítására, de semmi értelme nem lenne csapatostul megtámadni őket. Nekünk most a védelem felállítása a cél, nem pedig újabb frontok kialakítása!
- Azt hittem a Lovagrend a király mellett áll.
- Már semmi sem a régi Margareth.. Egyre kevesebben leszünk, és ki tudja eközben Clara miféle szörnyeket állít maga mellé. A legrosszabbra kell felkészülnünk. - a nő hangja megenyhült kissé - Nézd Margareth, segíteni szeretnék. Hadd menjek veled a Széniai-medencéig, egyedül sokkal nehezebb lenne. A csapatom háromnegyede itt marad, Lyrára és a társára bízom őket. A maradék boszorkánnyal tovább kísérlek, és megígérem, nem fog több támadás előfordulni. - finoman megszorította a lány kezét, aki lassan bólintott, majd mindketten kimentek a sátorból.

- Maga teljesen megőrült! - hőkölt hátra Bella, mikor felismerte a Báró fiát.
- A köszönöm is megteszi.. - morogta Eric, ahogy feltápászkodott a földről, és elővett egy kis üvegcsét a kabátja zsebéből, és a lány felé nyújtotta. Bella nem vette el.
- Mégis mit csinál? - elképzelni sem tudta, hogy jutott ez a fiú eszébe - Miért segít?
- Fájdalomcsillapító. Így nem tud lovagolni. - vetett jelentőségteljes pillantást a lány bokájára.
- Úgy értem - köszörülte meg idegesen a torkát Bella - hogy jutott eszébe, hogy az apja tudta nélkül kihoz a cellából?
Mivel még mindig nem nyúlt az üvegcséért, a fiú leguggolt és a kezébe tette, majd mélyen a szemébe nézett.
- Most ugye nem azt akarja mondani, hogy vigyem Önt vissza? - hangjában hitetlenkedés bujkált.
- Nem.. De nem fogják megköszönni, ha rájönnek,hogy mit tett.- pillantott rá Bella.
Ebben a pillanatban hangok ütötték meg a fülüket. A várból kiáltozás hallatszott.
- Jöjjön, gyorsan! Elkísérem a határig, onnan már maga is visszatalál - segítette fel a lányt a lóra Eric, majd felpattant a másikra.
- Az erdőn keresztül megyünk? - kérdezte Bella, mire a fiú biccentett, és hamarosan eltűntek a lombok sűrűjében..

𖤐

Jó fél óra volt mire lassítottak a vágtából. Egy kétfelé ívelő elágazásnál Eric megállította a lovát, és Bellára pillantott.
- Ha jobbra megy, kijut az erdőből, és egy kevésbé járatos ösvényre fog bukkani. Az visszaviszi arra az útra, ahonnan jött. A másik az Ördögszurok felé vezet, rövid, de meredek,szinte járhatatlan a növényzet miatt.
- Ördögszurok? - Bella torka összeszorult a nem túl bizalomgerjesztő név hallatán.
- Régebben a Lovagrend ott hajtotta végre a kivégzéseit - csóválta a fejét Eric. - De ma már csak egy romos malom áll ott, semmi több.
- Akkor valóban a jobbra vezető út lesz a megfelelő - bólintott a lány. - És Önnel mi lesz, ezredes?
- Hívjon Ericnek, kérem!
- Rendben, akkor.. Eric.Mihez kezdesz most?
- Visszamegyek a várba. Ne aggódjon, igyekszem majd hátráltatni őket. Segíteni szeretnék. - a lány láthatta, hogy Eric komolyan beszél.
- És ha rájönnek,hogy te voltál? Nem túl veszélyes?
- Ő az apám. Nem bántana..

Bella mintha észrevette volna a kételkedés szikráját a jégkék szemekben, de elnyomta magában a nyugtalanító hangot. Most az a legfontosabb,hogy visszataláljon a csapathoz!
Eric halványan elmosolyodott és a kezét nyújtotta. A lány a szemébe nézett.
- Nos.. Ég önnel! Örülök,hogy megismerhettem.
- Köszönök mindent - ahogy ujjaik összeértek, Bella zavartan kapta el a tekintetét.

Lovát megfordítva, mélyet sóhajtott ahogy elindult az ösvényen. Még hallotta a fiú kiáltását a háta mögött.
- Vigyázz magadra!

𖤐

Három órával később, az Ördögszurok egyik árkában megbújva Bella átkozta magát, hogy miért nem ő mondta ezt inkább a fiúnak. A magasra nőtt buja gaz eltakarta, de ha óvatosan kitekintett, látta, hogy a lovagok a romos malom felé rángatják a megvert és megkötözött fiút. A Báró elégedetten nézte,ahogy a fekete egyenruhás katonák Eric nélkül térnek vissza. Nemrég Bella két lovag beszélgetését hallgatta ki, miután a fiúval elváltak az útjaik. Őt keresték, de sikerült elbújnia,így csak a hír jutott el hozzá,hogy az ezredest ki fogják végezni. Azonnal úgy döntött, hogy visszajön.

Úgy tűnt minden katona kiért a malomból, az ajtót méretes deszkával reteszelték be. Felültek vasszárnyú lovaikra, és a lány csak akkor vette észre.. A Báró kezében ott égett valami.
Közelebb ügetett az őrlőmalom sajnálatosan fából készült oldalához és lángoló fáklyáját, feljebb emelte.
Bella legnagyobb rémületére a gyenge tető azonnal lángra kapott. Pusztító tűz és füst tornyosult a lány elé,ahogy a Fekete Lovagrend elhagyta az Ördögszurkot.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Remélem tetszett a rész, véleményeteket leírhatjátok a kommentekben!🤗 Nagyon igyekszem hozni a részeket, a nyáron már több fog jönni❤️ Kellemes szünetet és nyarat mindenkinek!