Bella és Ónix az órák pergéséből semmit sem vett észre, hiszen az út további része rendkívül vidáman telt. Már szinte sötét volt mikor az erdőn is átvágtak, és ritkulni kezdtek a fák, a farkas megszólalt.

-Megérkeztünk! Ez itt Moonlight Boszorkány és Mágusnő képző Iskola!

Bella egy ideig ideig forgolódott mert nem vett észre semmit, de mikor felemelte a fejét, meglátta a fák felett magasodó sziklán, a gyönyörű épületet. Kőből épült, nagyon magas volt, a tetején tornyokkal. Az iskola előtt egy hosszú híd vezetett át amely összekötötte a erdőt az épület hatalmas kapujával.

-Ahol most vagyunk azt A Védelmezők Erdejének nevezik. Itt élnek azok az állatok amelyeket beosztottak a boszorkányok mellé. Nem mehetünk el a birtokról de mivel rendkívül hatalmas, minden megvan itt nekünk, és talán még biztonságosabb is mint a szabadban. Fel kell mennünk a hídhoz és akkor megkezdődhet a kiválasztás.

-Kiválasztás? Akkor döntik el hogy fény vagy éj boszorkány leszek e?

-Pontosan! Mindenki kap egy nyakláncot, rajta egy átlátszó égkővel. A kiválasztás során hármasával egy terem közepére álltok ahol besüt a telihold fénye. Ahogy megvilágít titeket a nyakláncok olyan színt öltenek-feketét vagy fehéret- amely csoporthoz kerültök. Miután mindenki sorra került, elmentek a díszterembe, ahol megkapjátok az órarendet, és elvezetnek titeket a hálószobátokba. Négyesével lesztek beosztva oda. A vacsora az ebédlőben lesz. Másnap pedig megkezdődik a tanítás. - fejezte be Ónix.

-Nagyon szervezettnek tűnik!
Bella épphogy befejezte a mondatot, mikor hatalmas dörrenés rázta meg az eget. A lány ijedtében összerezzent és döbbenten nézett az égre. Zuhogni kezdett az eső.

-Siessünk!- Ónix egy láthatatlan , vízálló burkot varázsolt maguk köré, ettől nem lettek vizesek.

Pár perc alatt felértek a híd elejére.
-És most mi lesz? -kérdezte Bella mikor az kapuhoz értek.

Ónix a mancsát a kapura helyezte ami ettől azonnal kinyílt.
A lány csodálkozva nézte az épület belsejét.

Egy nagyobb előcsarnokban találták magukat , a plafon nagyon magasan volt, és óriási kristálycsillár függött felettük. Előttük egy olyan 20 méterre hatalmas kétszárnyú ajtó volt.

-Innen nyílik a díszterem - magyarázta Ónix.

Az ajtó mellett mindkét irányban hosszú lépcsősor vezetett felfelé. A jobboldali lépcső kékes kristályból a baloldali átlátszó színű volt. Ebből a lány kitalálta hogy a két csoport hálószobái helyezkednek el.

Közvetlen mellettük 20 méterre , mindét irányban, a nyugati és keleti szárnyban, két hosszú folyosó nyúlt. Erre volt az ebédlő a tantermek a könyvtár és még sok más is.

-Gyerünk! Be kell mennünk a díszterembe. Mindjárt megkezdődik a kiválasztás.

Ekkor hirtelen valaki kinyitotta mögöttük az ajtót. Egy lány lépett be rajta nyomában egy
rókával.
De nem is akármilyen rókával! Nagyobb volt az átlagosnál, és hátából két szárny nőtt ki. Bella döbbenten nyugtázta hogy vannak itt Ónixnál is furcsább teremtmények. Ekkor a lányra nézett.

Hosszú vörös haja, lófarokba köztve hullott vállára. Az arca magabiztos volt, a szeme világoskék. Mosolyogva intett egyet Bellának majd a kezet fogott vele.
-Rosa Rubnum vagyok. Ő itt Rox a védelmezőm, egy rókaangyal.

- Szia! Bella Luna vagyok. Ő itt Ónix..
-Égkőfarkas igaz? Nagyon örülök Ónix! Bemegyünk? -kérdezte Bellától.

Nagyon pozitív személyiségnek tűnt Bella számára éppen ezért úgy gondolta, talán rá is jó hatással lesz. És egyébként is kezdte megkedvelni a lányt.

- Itt? Rendben... -Bella ránézett Ónixra aki némán bólintott, jelezve hogy mehetnek.

Rosával odasétálatak az ajtóhoz . Bella meglökte az egyik szárnyat mire az kitárult.

A két lány ámulva nézte az eléjük táruló termet.
Kör akakú volt, sorban egymás mellett sok márványoszloppal, melyeken kristályos növények futottak fel. A terem közepe lépcsőzetes volt akár egy ókori görög színház. A lépcsőkör felett a teremből vagy 3 ajtó nyílt különböző irányokba. Az oszlopok között a bal és jobb oldalon két óriási festmény függött. Mindkettő egy nőt ábrázolt, az egyik haja világos színű volt, teste izzott akár a napsugarak.

A másik haja sötét színű, melyben milliónyi apró fénylő pont helyezkedett el, kezében a csillagokat tartotta.

De a legérdekesebb a terem teteje volt. A kör alakzat felett a tető nyitott volt, és pontosan felette a telihold állt.
Bella és Rosa a terem jobb oldalába álltak ahol a többi boszorkány is állt.
A többiek, úgy ötvennél is többen lehettek .
-Szerintem utolsók voltunk-súgta Rosa Bellának.

Néhány perc múlva a kétszárnyú ajtó újra kitárult és belépett rajta egy alak.
Hosszú, fekete ruhát viselt, haja tejfehér volt és hosszú szeme fekete. Tiszteletreméltónak és kissé rémisztőnek tűnhetett de valójában nem volt az, ugyanis jobban megfigyelve az arca kedves volt és mosolygós.
Végigsétált a termen mígnem elért a lépcsőkörökhöz. Szembefordult az újoncokkal és széttárta a karját.

-Üdvözöllek titeket Moonlight Boszorkány és Mágsnő képző Iskolában! A nevem.. A legjobb lesz ha Lady Aurorának szólítotok. Én vagyok az intézmény vezetője. Ugyanolyan mágusnő, mint amilyenek ti lesztek, ha ebbe az iskolába jártok! Márpedig mindent megteszek azért hogy mindenki, mind a 60-an a legjobbat hozhassátok ki magatokból. Nos, először is meg kell történnie a kiválasztásnak, mely során kiderül milyen boszorkányok vagytok.
A beosztás a következőképpen alakul! Kaptok egy nyakláncot-csettintett, mire mindnyájuk nyakába égköves nyakláncok kerültek-mellyes a Hold fénye alá kell állnotok a körbe. Ha sötét gyémántot kaptok, akkor éj, ha fehéret akkor fény boszorkányok lesztek.

Hármasával szólítalak titeket! Mehet? -kérdezte majd belevágtak a beosztásba.
Az első három jelölt, kissé megszeppenve sétáltak a kör közepére. Mikor alá álltak pár pillanatig nem történt semmi,majd hirtelen mintha fényes por lengte volna be őket. A nyakláncok felvillantak. És pár pillanat alatt Lyra(fény) , Dahlia(fény), Alexa(éj) boszorkányok lettek. A többiek ámulva figyelték a rituálét.

Bella elmerült a gondolataiban és akkor riadt csak fel mikor hallotta hogy a nevén szólítják. Rajta kívül Rosát, és egy másik, rövid világosbara hajú lányt, Margarethát hívják.

Bella nagy levegőt vett majd remegő léptekkel indult, hogy megtudja talán amire oly régóta kereste a választ.