Hirtelen, fényes villanás majd sötétség következett. Minden egy pillanat alatt történt. Bella érezte hogy elveszti lába alól a talajt, mintha zuhanna.

Egy szempillantásnyi ideig tartott az egész mikor újra talajt érzett a lába alatt.
Érezte hogy kissé szűkös helyre érkezett. Mikor szeme megszokta a sötétséget és feleszmélt a döbbenetéből, akkor vette észre: egy fa hatalmas odvában van!
Az odú belül nem volt túl tágas, nagyjából 2-3 ember fért volna el benne. Viszont Bella ekkor lett figyelmes a fa törzsén lévő széles, függőleges repedésre amelyen gyér fény szűrődött be.

A lány gondolkodás nélkül lépett ki a fából és megpillantotta a farkasát. Az állat az odú előtt háttal Bellának aki közelebb lépett farkasához, és észrevette hogy kissé máshogy fest mint ahogyan azt korábban ismerte. Bundája feketén ragyogott, de mintha valamilyen erő is szűrődött volna belőle, aurája nyugtatóan és varázslatosan hatott egyszerre. A farkas nyakában egy medál lógott melyet hosszú szőre elfedett, csak a nyakék végén lévő kicsi fekete égkő látszódott, mely a mellkasán pihent. A lány keze közé fogta a gyönyörű kristályt mely ámulatba ejtette.

- Szép igaz?-kérdezte a farkas.

-Nagyon- mosolygott rá a lány - De mi ez?
- Minden égkőfarkasnak van ilyen. Minden fajnak más a jellemző. Ez itt például ónix. Innen kaptam
a nevem is. Ónix vagyok - mondta a védelmező.

- Égkőfarkasok? - motyogta Bella - Na várjunk csak! Mi ez az egész?

- Vártam már hogy megkérdezd! Üdvözöllek Negromundoban! - mosolygott rá Ónix, már amennyire egy farkas mosolyogni tud - Mindent elmagyarázok, de előbb induljunk el! Ha még oda akarunk érni az első faluba,ahol majd kicsit tájékozottabb leszel. Végül is egyből oda vihetnélek, de mostantól ide tartozol, be kell illeszkedned.... - úgy tűnt a farkas már nem Bellához beszél, mert elindult az erdő mélye felé.

Bellának most volt csak ideje körülnézni. Egy csodaszép erdőségbe érkezett. A fák lombjai élénk színűek voltak, a növények egzotikus formájúak. Mögötte állt a fa, melyen ide jutottak, és néhány faragott oszlop amelyen lila színű láng égett. Ahol álltak, úgy nézett ki mintha valami közepe lenne, ugyanis sok út ágazott el különféle irányokba. A lány döbbenettől tágra nyílt szemmel nézett körül. Mi ez az egész? Sietve Ónix után ment, hogy mindent kiderítsen.

- Tehát, Ónix elmondanád mégis mi ez az egész? - esdeklő pillantást vetett rá mire a farkas megfordult, majd kedvesen pillantott a lányra -
- Azt hittem feltűnt már neked hogy nem vagy meg jól az emberek között. Ez nem véletlen,Bella. Boszorkány vagy.

- Ezt meg hogy értsem?

-Ne haragudj! Emberi felfogással ez a szó más értelmet nyer mint itt nálunk. A ti értelmezésetek és a miénk között annyi csupán a párhuzam hogy valóban varázserejű illetőről van szó. De a boszorkányok nem rosszak, csúnyák, és minden betegségnek okozói ahogy azt a középkorban gondolták. Kizárólag női egyedekről lehet szó akik rendelkeztek egy bizonyos varázserővel, melyet a megfelelő tanítással, és képzéssel arra fordíthattok hogy az ország védelmét szolgáljátok. De itt is vannak szintek, pontosabban kettő. Az első szint a boszorkány szint, melyről felfeljődve eljuthattok a mágusnő szintig. Ahhoz hogy ezt te is elérd, márpedig ha hiszed ha nem, képes vagy rá, mert van benned bőven ennyi, ahhoz el kell vigyelek egy olyan iskolába ahol boszorkányokat képeznek mágusnőkké. Fontos azonban tudni hogy ez nem játék! Nagyon fontos feladat Negromundo védelmezőjének lenni, nem mindenki képes rá. A világ legtehetségesebb boszorkányai, indulnak különböző küldetésekre hogy megvédjék az országunkat. De ne aggódj. Ehhez nagyon sok gyakorlás kell! Az iskoládban majd megtanítanak arra, hogyan használd az erődet, és rengeteg minden másra is. Bella... Készen állsz egy ekkora feladatra? Mint a védelmeződ, figyelembe kell vennem az akaratodat. Amennyiben úgy döntesz nem vállalod el, letelepedhetsz az országunkban. Sokan így tettek de.... - Ónix nem tudta befejezni mert a lány könnyes szemmel ölelte át.

- Hogy kész vagyok e? Persze! Eddig úgy éreztem, nem vagyok sehová sem való. Kicsit furcsa ez az egész, és nem tudom mit gondoljak róla.. De igen! Nagyon szeretném!

Pár pillanat múlva töprengve nézett rá.

- De Ónix... Honnan tudod hogy képes lennék ekkora feladatra? Honnan tudod hogy boszorkány vagyok?

-Valójában, pontosan nem tudjuk miért vagy az. Valószínűleg egy régi felmenődtől örökölted a képességed. De mindig a boszorkányok védelmezőire vár a feladat hogy összeszedjék a gazdáikat. Engem veled bíztak meg. De egyáltalán nem bánom! Nagyon szimpatikus vagy! Remélem hűséges segítőd lehetek a küldetéseid és az életed során! / fejezte be a farkas. Bella mosolyova bólogatott majd el indultak, miközben Ónix a világukról mesélt. A lány megtudta hogy rajta kívül vannak még emberivadékok itt is, bár ők vagy Negromundoban születtek vagy hozzá hasonlóan, átkerültek ebbe a világba.

A farkas rengeteget mesélt és Bella rájött hogy veszélyek itt is lehetnek mint a saját világában. De nagyon sok érdekes dolgot megtudott és egyre jobban érdekelte ez a fantázia szerű hely.
Séta közben láttak más állatokat is, például különböző madarakat, vagy néhány érdekes, hófehér rókát, melyek hátán arany színű, apró csillagok, pislákoltak.

-Ezek csillagrókák. Éjszaka a hátukon lévő minta fehérré válik testük pedig teljesen fekete lesz, pontosan úgy néznek ki mint az éjjeli égbolt. Így rejtőzködnek a fák tetején.  - magyarázta Ónix.

Úgy 10-15 percnyi séta után beértek az első településbe. Az utcák macskakővel kirakottak voltak, a kőházak falaki, sokaknál faragott mintákkal voltak díszítve, és rengeteg zöld, ápolt növény fonta körbe a helyet. Vélhetőleg a falu közepén egy hatalmas fa helyezkedett el. A törzse nagyon vastag, a lombja lilás kékes. A lány közelebb ment hozzá és akkor vette észre hogy a virágok belsejében apró kristályok helyezkednek el. Ónix fejével intett neki és betértek egy magasabb épületbe. Bella látta hogy egy könyvtár az.

-Szükségünk lesz egy könyvre amiből hamar megtudhatsz mindent/-mondta.
Pár percnyi keresés után talált egy kicsi méretű ám annál inkább vastag könyvet. Rengeteg fejezete volt. A címe: Negromundo világa.

A farkas úgy vélte ez majd a segítségükre lesz. A faluban, leültek egy faragott padra.

- Ez a minta mit ábrázol Ónix? - kérdezte a lány és egy, furcsa mintára mutatott ahol egy fenséges madárszerű lény kitárja a szárnyát,ezzel megakadájozva hogy betörjenek az előtte álló hordák.

-Ó! Az ott a képen egy Hostiasz vagyis egy főnixszerű madár. Valójában van külöbség közöttük. A Hostiasz karcsú, vékony, tollai sötétkékek a végük pedig világoskék színű. Testén sok száz apró csillagkép helyezkedik el, amely mindig változik. Nem halhatatlanok, de nagyon erősek és azt mondják a csillagokból olvassák a jövőt. A monda szerint ezt a falut egy ilyen madár védte meg a betolakodó, rosszindulatú népektől. A harc közben a madár megsebesült de addig terjesztette ki a szárnyát és állt a betolakodó csapatok elé amíg azok fel nem adták. A madár végül meghalt de a lakosok azóta a falu védőszentjévé nyilvánították. A falu neve Benedilocum vagyis áldott hely lett.

Bella szájtátva hallgatta a történetet. Milyen bátor tett volt ez!
A farkas körbevezette őt a faluban és közölte vele hogy csak holnap indulnak tovább a lány iskolájába. Egy helyi fogadóban szobát béreltek. A farkas csak ült az ablak előtt amíg a lány fellapozta a könyvét, és rögtön az első fejezetnél kezdte:
Negromundo élőlényei : Az állatok

Késő éjjelig olvasott míg odakint már csöpögött az eső. Mikor leoltotta a lámpát elköszönt Ónixtól és átfordult az ágyban a másik oldalára. Lehunyta a szemét és hallgatta az esőcseppek egyre erőteljesebb kopogását az ablakon. Remélte hogy mikor reggel, felkel nem az árvaházban ébred, hanem itt, az új világban.