-Nos.. Úgy vélem, egyszerűbb ha visszamegyünk az épületbe- mosolygott rájuk Lady Auróra.
- Tehát ha megkérdezem, hogy a tilalom ellenére miért találtalak titeket késő este a toronyban, számíthatok valamiféle válaszra? - kérdezte miután lemásztak a lépcsőn.

- Sajnálom - sóhajtott fel Rosa- az egész az én ötletem volt. Csak.. Csak láttam a látványt, és meg akartam mutatni a lányoknak.. Bocsánatot kérek tőletek is- nézett bűnbánóan Margarethékre.
Bella elnézően megszorította a kezét.

- Értem. Nos ezt el is hiszem, hosszú évek óta vagyok ebben az iskolában igazgatónő de még mindig nem tudok betelni vele - magyarázta, miközben végighaladtak a folyosón- de tudjátok nem az a baj hogy kíváncsiak voltatok a látványra. Hanem hogy nem fogadtatok szót. És a tiltás a ti érdekeiteket szolgálja. Az iskolában nemcsak tudást adunk hanem tapasztalatot is ami nagyon jól jöhet még. Az életetek Negromundoban nehéz lesz ha nem tartjátok be a szabályokat.
Vannak veszélyes helyek, és helyzetek is. Meg kell tanulnotok, hogy néha engedelmeskedni kell a feletted állónak, amennyiben az értetek van. Rosa, amit tettél az felelősségtelen volt. És belerángattál két másik embert is. Arra kell kérjelek, gyere velem az irodámba, szeretnék beszélni veled. Viszont.. Ne vegyétek ezt kudarcnak, hiszen már tanultatok is az esetből - mondta nyugodtan. Elindult  Rosával és bement a díszterem melletti mellékajtón. Azonban még visszafordult - Margaretha,és Bella , menjetek vissza, ezúttal tényleg a szobátokba. Tudni fogom hogy odaértetek- ez volt a végszó és becsukta maguk mögött az ajtót.

- ... Mondjak erre egyátalán valamit? - suttogta Bella.

- Szerintem nem szükséges. Gyere tényleg menjünk, én félek hogy figyel-  jegyezte meg Margareth sürgetően, majd felsiettek a hálószobájukba.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Másnap a körbevezetés alkalmával újra megtekintették a könyvtárat, a folyosókat, az udvart, megebédeltek az ebédlőben és utoljára a díszterem felé vették az irányt.
- Mi volt tegnap Lady Auróránál Rosa? - kérdezte Margareth a lányt.

- Semmi különös, kifejtette hogy fontos az engedelmesség és megígértette velem hogy nem csinálok többször ilyet- vonta meg a vállát Rosa - Mintha nem lenne más lehetőég csak tűrni!

Negromundonak is van királya és királynője, ellenük is fellázadhatnának az emberek!
- Te valami forradalmár vagy? - pillantott rá Bella a hangjában bujkáló nevetéssel.
Pár perc múlva a körbevezető tanáruk, akiről kiderült később  a világtörténelmet tanítja majd mesélni kezdett.

- Látjátok ezt a két festményt? Nos, ők adták a történelmünk gerincét, a boszorkányok eredetének alapját. Valójában létező személyek ők, csak senki sem tudja mi történt velük. Elmesélem a történetüket :
Egyszer régen, az ősi mondák alapján, történt hogy az Ég  megelégelte egyedüllétét. Kettéválasztotta magát, és  megalakult a Föld is. A kialakulás során a sok másik mellett, még két apró bolygó  született az Égből. Ezek a földre hullottak ahol alakot öltöttek. De nem is akármilyet! Csodaszép női alakok voltak mindketten. Egyikük haja sötét benne apró csillagokkal, a másikuk haja világos, fején izzó napkorona.
Nyakukban különböző nyakékek, melynek medálja egyiknél holdat, másiknál napot formált.
Ők voltak a Fény és az Éj azaz Clara  (jelentése: fényes )
És Stella  ( jelentése: csillag ).
Tőlük származtatják az első fény és éj boszorkákat, akik tovább vitték a generációt.
Bár nagyon jóban voltak, mégis különböztek.
Az elejétől fogva  külön utakon kellett járniuk, hogy irányíthassák az éjjelt és a  nappalt.

Mivel mindig máshonnan keltek nem találkozhattak, kivéve évente kétszer a nap-éj egyenlőségkor, hiszen akkor az éj és nappal egyforma hosszú, éppezért egy kis időre újra láthatják egymást.

Egy nap azonban a két nővér összeveszett.
Nem tudni pontosan mi volt az ok, de addig elfajult hogy a Fény elvakult tudatlanságában egy tükörbe zárta testvérét.  Az Éj nyaklánca melyet a Hold amulettjének neveztek, leesett nyakáról és örökre eltűnt.
Mikor Fény rádöbbent tettére, kétségbeesetten próbálta kiszabadítani nővérét. Éj a tükrön keresztül irányíthatta az éjszakákat, de sosem találkozott többé a testvérével.
Azt mondják azóta  minden nap, Fény az eltűnt nyakéket keresi, mert azzal visszahozhatná nővérét, de mikor lejár az ideje, vöröses, rózsaszín ruhát ölt mintha a szíve vérezne, létrehozván a naplementét.
Így gyászolt szeretett testvére előtt,
így rótta le sajnálatát a bűnért amelyet elhamarkodottan követett el.. - fejezte be a történetet Miss Lionel - De vajon mi lehet a tanulsága?

- Az hogy ne cselekedjünk elhamarkodottan? - kérdezte egy évfolyamtársuk Alexa Jones.

- Pontosan! Ez nagyon fontos! Mindig gondoljátok át tetteitek, akármennyire is hirtelen történik valami. Különben kész is a kataszrófa. Köszönöm szépen lányok hogy itt voltatok ma! Találkozunk a ma esti bálon - mondta vidáman és elengedte a csoportot. Belláék éppen mentek volna fel a lépcsőn Miss Lionel nyomában amikor valaki megállítta őket. Egy másik tanár volt, Lady Brown. Falfehér arcal siettet a csoport elé, mögötte suhogott sötétzöld tanári köpenye.

- A bál elmarad! Sajnálom, mindenki azonnal menjen a szobájába! - kiáltotta.
A lányok riadtan néztek egymásra, és hallották Miss Lionel zavart kérdését.

- Mégis mi történt?

- Az igazgatónő- kezdte Lady Brown de nem bírta befejezni.

- Mi van Lady Aurórával?

- Meghalt - válaszolta megtörten.

A hatás elképesztő volt. Mintha az összes hang eltűnt volna a világból. A csöndet Miss Lionel törte meg.

- Rendben akkor mindenki induljon a hálószobájába! Ellenőrizni fogjuk, hogy ott is maradtok e, és járőrök lesznek a folyosókon! - kiáltotta. Lady Brown rápillantott.

- Zárjuk le a kapukat, és minden lehetséget  bejáratot. Mert ha hisz nekem kedves kolléga, akkor ez az eset nem volt más, mint egy gyilkosság.