A félév gondolata némi aggodalommal töltötte el Bellát, és választott útitársát Margarethet.
A hosszú idő alatt, rengeteget fejlődtek, és gyakoroltak, különórákra jártak. Már csak ezért is szerették volna teljesíteni a küldetést. Az utazást megelőző délutánt a könyvtárban töltötték.

- Szóval az egyetlen nyomunk amin haladhatunk az egy darab papír, egy rejtvénnyel? - kérdezte Margareth.

- Az összes rúnás könyvet átnéztük, és mindent ami kapcsolódik a régi írásjelekhez. Nem tudom mihez kezdjünk- tette le fáradtan maga elé a pergament.

A régi papír már gyűrött, szakadt és néhol elmosódott volt az írás rajta. Viszont ez volt az egyetlen nyomuk amin elindulhattak.

Végül minden könyvet visszapakoltak oda ahonnan elvették, és elindultak a szobájukba.

- Holnap reggel indulunk... Mindenünk megvan, fegyverek, lovak, eszközök, és a plusz önképzésórák is nagyon jól jöttek. Mégis bosszant hogy ezt az egy papírt nem tudjuk megfejteni.. Merre induljunk el? - kérdezte Margareth.

- Talán.. Talán útközben találunk valamit, megkérdezünk valakit aki ismeri a jeleket. Bár Ónixszal már beszéltem ő sem tud jobbat ennél. Ami pedig azt illeti, arra gondoltam hogy ellátogathatunk néhány faluba, hátha megtudunk valamit. Van térképünk, minden amire szükség lehet. Minden tőlünk telhetőt megteszünk!

Aznap éjjel a szürke felhőkből kis pelyhekben hullott a hó. Az iskola kandallóiban ropogott a tűz.
De valaki nem aludt.. Nyitott szemmel bámulta a plafont. Nem jött álom a szemére. Az oldalára fordulva töprengett.
-Tudatlanok - gondolta, végül egy halvány mosoly terült szét a  szája sarkában.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel Belláék az összes ruhájukat bepakolták, felöltöztek, és kabátot húztak, tekintve az éjjel leesett hómennyiségre. A lovaik előálltak, mostmár csak az indulás volt hátra. Mindenkitől elköszöntek, de az épület előtt  Lady Brown még egyszer átbeszélt velük mindent.

- Akkor nincs más hátra, sok szerencsét! Ha bármi  baj történne, hívjátok a védelmezőtöket, az iskola segíteni fog. Reméljük sikerrel jártok, vagy közelebb segítetek minket a nyomozáshoz. - mosolygott rájuk.

Margareth és Bella felszálltak a lovaik hátára, és elindultak a fagyos földúton, a határt jelző kapu irányába.
Szorosan összehúzták magukon a kabátjuk mivel a szél fújta körülöttük a havat.
Pár óra telt el. Útközben nem beszéltek sokat, mindketten gondolataikba merülve haladtak előre. Ahogy elhagyták az iskolát, és a környéket, a táj egyre zordabb, kietlenebb lett. Körülöttük a hótól fehér fegyvesek szinte egybeolvadtak a szürke és haragos éggel.

Késő délután felé, egy erdőbe értek ahol leszálltak a lóról.
- Keresnünk kellene egy helyet ahol pihenhetünk. Tüzet gyújtunk és felkészülünk a másnapra - javasolta Bella.
- Rendben, kikötöm a lovakat és keresek tüzifát. - Margareth percek múlva ért vissza néhány, szerencsére száraz ággal.

Varázslattal meggyújtották a tüzet, és leheveredtek mellé. Megbeszélték hogy a legközelebbi faluban kezdik a kérdezgetést, esetleg hátha megfejtik az írást.

Bella körülnézett. Valami határozottan nem volt rendben ebben az erdőben. A hely atmoszférája, mintha minden erejével taszította volna. A havas táj amit eddig gyönyörűnek talált, itt egészen ijesztőnek hatott.

Leszállt az est. Az erdő éjszaka hidegebb, de valahogy barátságosabb is volt ugyanis a sötétség elnyelte az eddig rémisztőnek tűnő sziluetteket. A varázstűz mivel nem aludt el, őrizte őket. A lány behunyta a szemét. Hallotta az erdő hangját, ami a téli évszakok alatt egészen elhaló volt. Hallgatta a baglyot, és más madarakat, egy zörrenést, aztán a jéghideg folyó zubogását..
Zörrenés??!

A lány felpattant , mellette Margareth ijedten kapott fegyvere után.
Az fák között sok sok villogó szempár meredt rájuk. Megannyi vadállat
lépett előre vicsorogva.. Farkasok, vaddisznók, rókák, és sok különböző varázslatos lény.

De a legrémisztőbb az alfájuk  volt.
Bella észrevette hogy ő nem állat.  Magas női alaknak tűnt. Testét medveszőrből készült köpeny fedte. Karján és lábán fakéreg díszek voltak. Hollófekete haja,villanó sárga sasszeme, és világosszürkés bőre amelyen fekete ismeretlen minták voltak.

Tisztelet parancsoló tartása volt és egy fajogar a kezében. Egyetlen mozdulatára az állatok szűkölve húzódtak hátrébb..

- Margareth.. Lassan rakd le a fegyvert.. -  pillantott maga mellé Bella és ő is  kezében lévő tőrt a földre helyezte.
Lassan felemelkedett , végig tartva a szemkontaktust, az idegennel.

- Kik vagytok? - szólalt meg ,miközben szeme villanásával végigmérte őket -
A nevem Fátima, az erdő az enyém.

- Ő Margareth. Én pedig Bella vagyok. Boszorkányok. Nem tudtuk hogy az erdő a te irányításod alatt áll. Egy küldetésben veszünk részt, és megszálltunk itt az éjszakára.

- Boszorkányok.. Tisztelem őket. Mindig elfogadták, és tiszteletben tartották a kérésimet. Itt maradhattok. - modta a nő , aztán hátat fordított volna, amikor Margareth óvatosan megszólította.

- Várjon! Láttam.. Láttam hogy talán ismeri.. Ezeket a jeleket. - mutatta meg  rejtvényüket. Bella először értetlenül nézett rá, majd tekintete Fátima arcát díszítő mintákra siklott. Elámult. Nagyon nagyon hasonlóak voltak. Tulajdonképpen megyegyeztek.

- Meg tudná mondani, mik ezek? - nézett rá Margareth félve.
A nő elvette a papírt. Elolvasta, majd rájuk pillanott .

-  Ez egy vers. Az erdőszellemek nyelvén íródott. Honnan szereztétek?

- Ez a küldetésünk egyetlen használható nyoma. De nem tudjuk megfejteni...

Fátima ráhelyezte szürkés kezét a lapra. Az erdő sötétjében szinte szikrázónak hatott a kis fény ami a kirajzolódó, immár érthető betűket lengte körül.

- Holnapra el kell mennetek - tette hozzá mielőtt, állataival együtt eltűnt a suhogó fák között.

A lányok dideregve térdeltek a tűz mellé, hogy el tudják olvasni a verset. Amit láttak az egészen meghökkentő volt.

❝ Mélyen ásva , föld alatt
arany őrzi titkomat.
Kékes fényem elhalványul
Amint a nap eléd tárul.

Kiáltásom nem hallják,
sziszegések elnyomják,
Ha nálad van kérlek segíts
Hogy börtönömből  kiszabadíts. ❞

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! Elkészült egy újabb rész, mostmár nagyon kevés van hátra a könyv első felének végéig.
Remélem tetszik nektek, ha bármi kérdésetek van, kommentben leírhatjátok. Legyen nagyon szép hétvégétek💗