- Segítenél kérlek? - Bella ügyetlenkedve próbálta begombolni a harcképzés órájukra kapott ruhát, ami egy köpenyből, fekete nadrágból, szoros ingből és egy fűző szerű övből állt.
- Na várj csak! Mégis miért ilyen nehéz ez a rohadt anyag.. - szitkozódott Margareth miközben beleszenvedte a gombot a megfelelő helyre - Kész is! Ugye milyen kényelmes? Pedig ez lenne az utolsó amit gondolnék erről a ruháról.
- Tényleg az! Jól lehet benne mozogni. Úgy várom ezt az órát- lelkendezett Bella.

A tanítás kezdetével beindult az élet az iskolában. Megkapták az órarendjüket amin a következő órák szerepeltek :
- asztrólógia
- varázsfőzettanulmányozás
- önképzés
- varázshasználat
- harcképzés és fegyvertan
- világtörténelem

Mind egytől - egyig érdekesnek tűnt de Bella ezt várta a legjobban. A csoportjuk első órája aznap a harcképzés volt. A tanár Lady McMarry a lépcsők alján várta őket.
- Gyertek diákok! Az órát a szabadban tartjuk! - kiáltotta és kivezényelte a kapun a tanoncokat.

Bella arcát meglegyintette a reggeli csípős szél, amitől libabőrös lett a karja, hiába volt rajta köpenye. A nap ráérősen nyúztózkodott a kora reggeli felhők ölelésében. Mikor mindenki kiért a tanár az iskola bal szárnya előtti udvarba vitte őket. A lányok leültek a fűbe amíg Lady MacMarry elkezdte az órát.

- Szóval, mindenkit szeretettel köszöntök az első harcképzés és fegyverhasználat óráján. Ez a tárgy szinte az egyetlen ami a legkevesebbet változott az idők során. Fontos hogy megjegyezzék: Az itt elsajátított tudást, becsületesen használják. Mi boszorkányok, a varázslatainkat nem használjuk ölésre, csupán védekezésre, és annak fenntartására. Ha bekövetkezne a végső eset, megadjuk a tisztelet az ellenfelünknek, és ugyanúgy fegyverrel harcolunk. Karddal, íjjal, kissebb késekkel. Először ezek használatát kell elsajátítanotok, s csak után fogunk edzeni, és különböző trükköket tanulni. A legegyszerűbb ha az íjjal kezdünk.Gyertek! - intett az osztálynak és egy pavilonhoz vezette őket ahol márványszekrények, telis tele voltak fegyvezekkel, jól elzárva.

A tanárnő először az íj és a nyíl szerkezetét mutatta be, majd miután mindenki kipróbálta következett a gyakorlás. Hat táblát állított fel és 10-es  csapatokra osztotta a lányokat. A következő 5 percben az egész udvar nyílvesszők suhogásától volt hangos.

- Nagyon jól csináljátok, gyerünk! Koncentráljatok a célpontra, a célpontra..
Nahát! A közepébe! Teljesen.. Hogy hívnak Miss..?
-  Rosa Rubnum , tanárnő - mondta félénket a megszólított, majd átnyújtotta az íjat a mögötte állónak.
Bella megragadta azt, és kissé furcsán nézett a mellette elsétáló lányon. Nem tudott az utóbbi pár napban nem arra gondolni hogy lehet valami köze a dolgok szerencsétlen alakulásához..
- Nos, kisasszony maga jön. Rendben, fogja azt úgy, igen, és lője ki a nyilat - nézett rá a tanárnő.

Gondolatmenetét megszakítva kissé idegesen fogta ujjai közé a nyilat, majd kilőtte. A nyíl a tábla szélét suhintotta, mire Bella felszisszent, és már adta volna tovább mikor Lady McMarry megállította.
- Várjon - nézett rá kedvesen - próbálja meg mégegyszer! Talán az előbb kissé elkalandozott de biztos vagyok benne hogy képes rá- mondta .

Bella a táblára nézett, melynek közepén addig csak Rosa nyila állt. Kihúzta magát, és vett egy nagy levegőt. Kapott még egy esélyt. Felemelte az íjat, megfeszítette a húrt majd elengedte. A nyíl szélsebesen haladt előre és a tábla közepén, pontosan Rosa nyila mellé fúródott be.

- Látja kedvesem?Erről van szó - magyarázta elismerően McMarry.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Tehát azt mondjátok - nézett rá Alexa Jones a könyvtárban Margarethre és Bellára - hogy a ti világotokban, nincsenek mágikus állatok? Kleophitek mint itt ?-egy rajzot mutat  egy könyvből, egy karcsú macskára hasonlító fekete állatról, melynek  szeme smaragdból van , nyaka és mellkasa körül aranyszínű motívumokkal díszítve, akár egy egyiptomi állat.

- De egészen hasonló állatunk nekünk is van : macska! ugyanolyan mint ez itt, csak hosszabb szőrrel és motívumok nélkül- nevet Bella.
- Macska.. Milyen érdekes.. - Alexa ábrándozva gondolkodik.
Éppen a világtörténelem házit írják, a különböző kultúrák, állatairól.
- Én a varázsfőzettanulmányozás órát várom már! Az eddigiek annyira érdekesek voltak- sóhajtozik Margareth.

- Ügyes is vagy benne - mondja mögöttük egy hang. Rosa.
- Ne haragudjatok hogy így berontok - szabadkozik -  szívesen csatlakoznék én is, csak Bellának szerettem volna szólni-
biztatóan rápillant.

Bella gyomra görcsbe ugrik egy apró gondolat miatt  az agya hátsó felében. Annyira természetesen viselkedik.. Talán ők értették félre és semmi köze a gyilkossághoz, jut eszébe egy újabb lehetőség. Mindenesetre a tőle telhető legnagyobb nyugottsággal feláll és ránéz.
-  Miről lenne szó?
- Lady Browntól jövök, ő küldött hogy szóljak neked, hogy az irodájában vár - hadarta el egy szuszra.
- Rendben.. Most? Csak mert.. - bizonytalanul Margarethre néz, aki némán ráadásul kikerekedett szemekkel nézett rá - jó megyek, de ha egy órán belül nem jönnék vissza akkor lehet  aggódni.
Margareth elhúzza a száját a viccen, de Alexa nevetve elköszön tőle.

Hamar felért a tanárnő szobájához, és bizonytalanul bekopogott. Még élénken emlékezett az emlékre az árvaházból azon a reggelen amikor kirakták. De sokáig nem gondolkodhatott mert Lady Brown kinyitotta az ajtót majd hellyel kínálta Bellát.

- Üljön le kedvesem! Nem is szaporítanám a szót. Egy fontos dologról lenne szó. Tudja minden évben esélyt adunk az elsőéves diákjainknak hogy kipróbálhassák maguk.
- Értem. Miről lenne szó? - érdeklődött a lány.

- Egy küldetésről amely a félévkor veszi kezdetét. Talán még emlékszik, hogy a körbevezetés alkalmával a kollégám mesélt maguknak egy történetet Fényről és Éjről. Az igazság az, hogy a történet nem mese, tényleg megtörtént. Viszont évente kiválasztunk 2 diákot, akik megpróbálják teljesíteni a feladatot. De akkor rá is térek . A cél hogy megtalálják a Hold amulettjét az év végéig. Megkapnák, az eddigi kutatásokat, és nyomokat amin elindulhatnak, és meglátjuk sikerrel járnak e. Az imént kértem fel a feladatra egy évfolyamtársát Rosa kisasszonyt, de ő visszautasította. Ezek után egyből maga volt a következő akire a tanárokkal gondoltunk. Mindketten nagyon tehetségesek. Az útitársát maga választhatja ki, így lesznek ketten.
Elválalná a feladatot? - Lady Brown kérdően nézett rá.

Az ügy nagyon is komolynak tűnt. Bellának fogalma sem volt róla, miért fektetnek belé ennyi reményt. A félévig még sok idő volt. Bőven gyakorolhatott.
Itt az idő hogy végre bebizonyítsa  a szerepe fontosságát!

- Rendben! Elvállalom a küldetést. Mikorra kell kiválasztanom  a másik jelöltet?

-Ha megbeszélte vele, a hét végére is ráér. A védelmezőik csak az ország határáig kisérik el őket, de ha baj lenne azonnal a segítségükre sietnek. A nyomokat megkapják az utazást megelőző egy hétben.

- Köszönöm. Lehetne még egy kérdésem? Miért kell megtalálni a nyakéket?

- Sok kutatónk a fejébe vette hogy bebizonyítja a történet igazát. Tudjuk hogy a két nővér létezett. És az egyik tehetetlen.  Az amulett ahhoz elengedhetetlen hogy kiszabadítsák. A világunknak szüksége lenne az egyensúlyra - fűzte hozzá szomorúan az utolsó mondatot.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok!
Most már rendszeresebben fognak kijönni a részek, ugyanis sikerült az egész cselekményt eltervezni, szóval így már nem lesz nehéz☺a következő rész a jövő héten biztosan jön. Ha tetszik, kérlek jelezzétek.
Nagyon szép napot kívánok🥰