Egy hete voltak úton. Az élelmük már megfogyatkozott ráadásul egy este a térképük sem működött rendesen.
Bella leült  Margareth mellé aki a barlang falánál, a tűznél fejtegette a térképet.

- Nézd csak! Itt tegnap volt egy hely,egy bűvösfalu körübelül húsz kilométerre tőlünk. Most teljesen felcserélődtek a falvak és a városok, van ami el is tűnt! Ezen a térképen lehetetlen kiigazodni, már napok óta figyelem, az az érzésem hogy a bolondját járatja velünk.

- Tegnap láttam egy táblát ami valóban azt jelölte hogy van itt egy település nem messze. De mit is mondtál? Bűvösfalu?

- Igen ilyen falvakban élnek Negromundo azon polgárai, akik nem tartoznak bele az ország őrző rétegébe, alapvarázslatokat tudnak végrehajtani. Több ilyen is van az országban, ami hozzánk a legközelebb kéne hogy legyen az a Gaudium Villa .
Csakhogy a térkép tulajdonképpen nem tünteti fel, pedig esküszöm hogy itt láttam!

-Akkor javaslom rakjuk el azt a papírt és menjünk az út irányában, egyenesen. Viszont van valami amiről beszélnünk kell..
- A vers igaz? Van valami új ötlet? Abban egyetértünk hogy a vers első része a "Mélyen ásva, föld alatt" a nyakék hollétére utalhat. De a második?

- Nekem  egy segélykérésnek tűnik. Ki tudja mióta  vár az a valaki arra hogy "kiszabadítsák"? Nem tudom , hogy hihetünk e legendának, miszerint maga Éjszaka az aki a megmentésre vár, de nagyon halaszthatatlannak űnik..

- Ezzel mire célzol? Jó nyomon járunk, csupán meg kell fejtenünk ezt a rejtvényt és akkor megtaláljuk a nyakéket.
- Nos, nézd, nem tudjuk mennyi időnkbe telik ez. Mire visszaérnénk.. Lehet már késő lesz.
- Akkor ne vigyük vissza az ékszert az iskolának?
-  Na jó kimondom! Van egy ötletem, ami ha beválik, akár magunk is kiszabadíthatjuk Éjszakát. Tisztán érezni hogy valami nincs rendben, úgy érzem nincs időnk habozni. Kérlek Margareth!

- Bella ez nagyon veszélyes! Fogalmunk sincs mihez kezdenénk vele. Aludjunk erre egyet jó? Holnap beérünk a faluba, és meglátjuk mennyire jutunk előre.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem sokkal hajnali 5 után Bella felébredt.
Csönd volt, fülsiketítő csönd. A hó sem esett, a szél se fújt, odakint csak kopáran álltak a fák. A lány felállt és a barlang széléhez sétálva végignézett a tájon. Olyan üres volt, érezni lehetett a mágia apró vibrálásait. Talán ez tényleg a bűvösfalu közelét jelentette. Jobb ha visszaalszik, reggel szükségük lesz az energiára..
BAMM!
Valami hatalmasat csattant. Margareth felült, Bella ijedten kiáltott egyet, de az semmi volt ahhoz a kiáltáshoz képest amit a fák közül hallottak. Valaki kiáltozott..

- Uramisten, ez mi a fene? - kérdezte Bella és felkapta a kabátját - Meg kell néznünk és segíteni, valami baj van!

Futva közelítették meg az erdő szélét, fáklyával a kezükben. Halott volt az erdő, semmi természetes fény, semmiféle élőlény. Kivéve azt , azt a férfit, aki egy gyereket kötözött egy fához. A lányok csak a fáklya fényénél látták mi történik, de rémülten torpantak meg. A kisgyerek alig lehetett több 6 esztendősnél, és kérlelte a férfit akit az apjának nevezett, hogy engedje el.

Bellában minden ijedség szerte foszlott amikor az ember észrevette őket. Felváltotta a mindent elsöprő düh.
Megindult a férfi felé de Margareth elkapta a karját.
- Bella óvatosan! Nem tudhatjuk ki ez! - suttogta.
- Óvatos leszek. De a gyereket el kell oldozni - pillantott rá a lány.

Oda lépett az emberhez aki addig egy szót sem szólt. A fiú rémülten kapkodta a fejét.
- Uram, meg kell hogy kérjem, engedje el a gyereket!
- Ezen kívül hat gyerekem van otthon! Egyedül maradtam velük,éhezünk, ez a patkány meg még képes volt ételt lopni tőlem. Végezni fogok vele! - üvöltötte.
- Én csak éhes voltam édesapám, kérem engedjen el! Soha többé nem megyek haza ígérem, csak engedjen el! - sírta a fiú.
- Elég legyen, te neveletlen ! -a férfi pofonra emelte volna a karját de Bella még lendületben elkapta azt.
- Elvisszük a gyereket. - a karját erősen szorította, felszegte az állát, pedig tudta hogy az ember erősebb nála - Ne ellenkezzen!
Az vetett rá egy megvető pillantást, morogva felült lovára és mentében még hátrakiáltott.
- Vigyétek csak! Nem tudjátok mennyi kárt tud okozni ez a kis..
Margareth eloldozta a kötelet és megfogta a kisfiú kezét. Bella leguggolt hozzá.

- Jól vagy? Nincs semmi bajod? - simogatta meg kedvesen a fejét.
A gyermek szipogva megrázta a fejét.
- Hogy hívnak?
- Liamnek. Kérem szépen, ne engedjék hogy visszajöjjön!
- Mostantól biztonságban leszel. Itt laktatok az erdő közelében, vagy..
- Igen, innen nem messze.
- Jól van. Margareth , kérlek vidd vissza a táborunkhoz, hamarosan megyek én is, és azonnal indulunk abba a faluba.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bella lóval közelítette meg a házat. Kőből és szalmafedélből álló kis, házikó volt. Az ablakok becsukva, de már világosodott az ég. Tudta hogy sietnie kell. Leszállt a lóról, és a küszöbre tett egy nagyobb zacskónyi aranypénzt. Egy üzenetet is hagyott benne:

" a hat gyermekének és önnek, hogy ne éhezzenek. remélem jóra használja".

Kora reggel már a kisfiúval indultak útnak. A száradt földbe vájva ,eldőlt tábla jelezte az  utat, rá volt vésve nagy betűkkel : Gaudium Villa .
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
• Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész, holnap jön a 2. is. Azután pedig az évadzáró, 15.rész. Kicsit hosszabb lesz mint terveztem, de remélem megéri várni🥺