Hosszasan markolta a tolla hegyét. Írt.  A  tinta végigfolyt a papíron, majd szépen beszívta a pergamen. A sötét viasz sercegett a lap alján a rideg obszidiánpecsét alatt, a lenyomat pedig nem más volt mint két egymást keresztező kard, koronával.
A Fekete Lovagrend levelet küldött.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ezzel egyidőben, de  sokkal sokkal távolabb Bella felült az ágyában. Nem aludt valami pihentetően, keveset és megszakításokkal.  A félhomályban hunyorogva próbálta kivenni a hálószoba körvonalazódó alakjait. Lassan hozzászokott a sötétséghez, látta, hogy szobatársai, Alexa és Helena alszanak.
Félrepillantott maga mellé, barátnője ágyára.
Bella kikászálódott a takarók alól, fehér hálóinge súrólta földet, ahogy Margareth ágyához lépett. Szomorúan tapasztalta, hogy a lány megint nincs ott, csupán védelmezője, Tenebris az aranymedbe gömbölyödött össze a párnán. De Bella tudta hol keresse a gazdáját.
Csöndesen belépett  a fürdőhelységbe.
A hatalmas ablakokkal eláttott hosszúkás terem közepén medence volt, annak szélén  egy lány ült a márványpadlón, lábát a vízbe lógatva.
- Nem tudsz aludni - lépett közelebb Bella Margarethez, majd leült mellé.
- Te sem.
- Nem vagy jól. Látom, hogy nem alszol, másokkal sem beszélsz, alig eszel. Aggódom, Margareth. Tudom, hogy amin átmentünk az borzalmas, és helyrehozhatatlan. De nem lehetetlen megbírkózni vele. - kezét a lány vállára tette - Hogyan tudnék segíteni?
Margareth felállt és kinézett az ablakon. Barátnője követte tekintetét, a parkon át, a hatalmas kapuig.
- Bella.. Láttam ahogy az osztálytársam a szemem előtt változik őrült, megalomániás, boszorkánnyá. Láttam ahogy négy hónappal ezelőtt azon a kapun hozod be Ónixot. Láttam ahogy eltemetitek az erdőben, a többi farkas körében. Ott voltam, és most itt vagyok. Mégis üresnek érzem magam. Itt állok, egy háborúra készülve, és fogalmam sincs mit csináljak - az ablakon bevilágító Hold fénye gyöngyszínűre festette az arcán legördülő könnycseppeket - Nem vagyok ehhez elég erős. Nem tudom, hogy akarok-e az lenni.
- Margareth.. Itt leszek melletted megígérem, - Bella szorosan átölelte - mindenki itt lesz. Együtt megcsináljuk, ne aggódj. Ugyanúgy félek, mint te. De ezzel nem kell egyedül megküzdenünk.

Margareth viszonozta az ölelést.
- Azt hiszem, igazad van, és talán idővel jobban leszek. Köszönöm Bella, próbálok erre gondolni.

Órák múlva a két lány álmai messze jártak : nyugodt, varázslatos helyeken, ahol mindent a béke ural,virágos mezőkön, csöndes fenyvesekben.
Nem tudták azonban ,hogy hamarosan felkel a nap, és az ideiglenes igazgatójuk, Lady Stella aggasztó híreket közöl majd a diákokkal. Olyanokat, amelyek minden lehetséges tétovázást kizárnak, és  úgy sodorják magukkal az eseményeket akár egy sebes folyó.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rövidebb rész, mostmár sűrűbben érkezik a többi a felszabaduló szabadidőm miatt😊