FIGYELEM: A rész +18-as jeleneteket tartalmaz!

Jinyoung: Vártam, hogy mikor esik le neki, és nyakát már csak csókolgattam, majd áttértem kulcscsontjára, és mellkasára. - Ígérem, óvatos leszek. Sokkal óvatosabb, mint múltkor. Meg akarom mutatni, hogy én mit érzek, amikor te vagy bennem - nézek fel mellkasáról, és lábai közé térdelve, finoman végighúzom körmeimet oldalán, felhajolva nyakához és ádámcsutkájára csókolok. Imádom a nyakát, imádom, hogy ez az egyik legérzékenyebb pontja az alhasa után.

Jaebum: Milyen jó, hogy alig két napja dicsekedtem Jacksonnak, hogy én milyen jó párja vagyok Jinyoungnak, hiszen azt is megengedtem neki, hogy ő legyen fölül. Hát... kellett nekem beszélni! Nyelek egy nagyot, ahogy tovább ingerel. Tudja, hogy így előbb-utóbb be fogom adni a derekamat. Sóhajtva kapom el kezeit, ezzel kényszerítve, hogy a szemeimbe nézzen. Látom rajta, hogy csalódott. Azt hiszi, vissza fogom utasítani. - Jól van. Legyen. DE! Tényleg legyél óvatos, mert holnap tánc órám lesz, és ha nem tudok szerepelni, a tanár megint csesztetni fog.

Jinyoung: Legutóbb nem vártam eleget a felkészítéssel, csak annyit, amennyit ő szokott - igen, de mi akkoriban szinte minden nap szexeltünk, volt, hogy egy nap többször is és így nagyon gyorsan tágultam, sőt, volt olyan is, hogy felkészítés nélkül csináltuk és úgy sem fájt. Elrontottam, nagyon. Hetekig próbáltam engesztelni, hiába mondta, hogy nem haragszik, és hiába tudtam, hogy tényleg nem, első alkalomnak biztosan borzasztó élmény volt. Ezért is voltam rá valamennyire felkészülve, hogy nem fogja engedni, de most mégis engedi. Soha nem tudtam eléggé kifejezni, hogy mennyire szeretem őt és hogy mennyire sokat jelent nekem, hogy elfogad engem úgy, ahogy vagyok és ennyire bízik bennem. De ma meg fogom neki mutatni, hogy mennyire szeretem. - Köszönöm szerelmem, imádlak - csókoltam meg szerelmesen. - Nagyon fogok rád vigyázni, ígérem.

Jaebum: Tudom, hogy komolyan mondja, és óvatos lesz, ennek ellenére tartok a dologtól, de ezt nem mondom neki. Ma este sokkal szívesebben dugtam volna meg én őt, de szeretem én ezt a drágát annyira, hogy feladjam a saját önző vágyaimat, és kielégítsem inkább az övéit. És ha ma neki az okoz örömet, hogy bennem lehet, ám legyen. Majd... majd valahogy túlélem. Legfeljebb sokszor emlékeztetem rá magam közben, hogy én hányszor dugtam meg hasonlóképpen őt így.

Jinyoung: Hasát kezdem csókolni és enyhén harapdálni, miközben kezeimmel mellkasát és oldalát simogatom, ahol csak érem. Mikor alhasát megnyalom, finoman összerándul tőle és elmosolyodom, majd óvatosan beharapom az érzékeny bőrt, és többször is végigcsókolom köldökéig fel, és onnan vissza le. Farmerét kigombolom, és elkezdem róla lehúzni, csak annyira hajolva el hasától, míg leveszem róla teljesen a nadrágját, és utána a sajátomat is. Fél. Látom rajta, de azt is, hogy bízik bennem, és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el. A féktelen vágy, amit az egyetemen és az előszobában éreztem, mostanra lecsillapodott és féltő szerelmes vággyá alakult. Belsőcombjához hajolok, és csókolni kezdtem, egyre fentebb, egészen alsónadrágja széléig, utána ugyanezt megismételem másik lábán is, közben egyik ujjammal alhasára rajzolok felismerhetetlen köröket, majd ujjamat ismét szám váltja fel. Végigcsókolom alsója korca mentén, majd alsóján keresztül merevedésén végignyalok.

Jaebum: Eddig tartott az, hogy őrülten szexelni akarok vele. Igen, még mindig merev vagyok, és ahogy rám csókol, csak még jobban vágyom a kielégülést, de a legutóbbi esetből tanulva, sejtem, hogy nem számíthatok ilyesmire. Legalábbis nem szex közben. Max utána kiveri nekem, vagy leszop, az már mindegy, a lényeg az, hogy meg legyen a mai orgazmusom. Persze, bízom benne, nem erről van szó, de hát én nem vagyok ukénak való típus, erre már magától is rég rájöhetett.

Jinyoung: El akarom érni, hogy olyan élményben legyen része, amilyet ő szokott nekem nyújtani. Meg akarom neki mutatni, hogy milyen is az, amikor az élvezettől sikít, és a kielégülés utáni vágy csal könnyeket a szemébe, nem a fájdalom. Leveszem alsóját, ráfogok merevedésére és őrjítően lassan kezdem húzogatni a kezemet rajta, majd számba veszem makkját, és körkörösen kezdem rajta mozgatni a nyelvemet, miközben kezemmel sem állok le egy pillanatra sem. Másik kezemmel belsőcombját simogatom, majd heréit veszem kezembe. Kiengedem számból, és heréihez hajolva végignyalok rajtuk, majd egyiket számba veszem és úgy izgatom nyelvemmel, majd a másikat is, utána visszahajolok péniszéhez, és rögtön, amilyen mélyen csak tudom leengedem torkomig.

Jaebum: Na jó, ez már fél siker! Szívem szerint elkezdenék könyörögni neki, hogy hagyjon most elmenni, akkor később már nem fog érdekelni, hogy még mindig nem volt orgazmusom, de tudom, hogy nem örülne neki, így nem szólok egy mukkot sem, csak nyögdécselek, és nevét sóhajtozom, ahogy alhasam percről percre egyre jobban megfeszül. Annyira, de annyira elélveznék így!

Jinyoung: Látom, ahogy szépen kezdenek kidudorodni erei alhasán, ezért kiengedem számból, és csak makkját csókolgatva vezetem egyik kezem fenekéhez és masszírozni kezdem bejáratát, de érezhetően megfeszül Jaebum. Másik kezemmel újra pénisze után nyúlok és számmal is tovább kényeztetem, és tovább masszírozom bejáratát, de hiába nyög Jaebum, érzem és látom rajta, hogy borzasztóan feszült. - Életem, lazíts, az életemre esküszöm, hogy vigyázok rád - hajolok el ölétől, hogy szemébe nézzek, majd egy csókért felhajolok hozzá, utána visszatérek kényeztetéséhez, de továbbra sem enged egy egészen kicsit sem. - Jó, ez így nem fog menni - hajolok el ölétől és feltolom lábait, hogy térdhajlatánál megtartsa. Sarkamra ülök, majd kicsit megemelem csípőjét, és belsőcombját kezdem csókolgatni, onnan áttérek heréire, majd fenekére és egyre közelítek bejáratához, míg végül felnézek Jaebum szemébe, és úgy csókolok bejáratára, nyelvemmel is hozzáérve.

Jaebum: Most rajtam a sor, hogy olyan mélyen elvörösödjek, mint anno Jinyoung, amikor először nyaltam így ki. Jó ég! Akkor nem értettem, miért nyüszít, és takargatja az arcát, de most az én kezeim is automatikusan lendülnek arcom elé, hogy eltakarjam. Ez annyira ciki! Mármint... jó érzés, mégis... iszonyatosan kínos! Inkább bele sem akarok gondolni, hogy mit művel velem, csak szorosan behunyt szemekkel élvezem az érzést. Mert ez tényleg egészen kellemes. Sokkal kellemesebb, mint gondoltam, amikor őt nyaltam ki.

Jinyoung: - Ne! - szólok rá egy pillanatra elhajolva tőle. - Vedd el a kezed, látni akarlak - kérem meg, mire vonakodva ugyan, de elveszi kezét és meglátom pipacsvörös arcát. Elmosolyodom rajta, majd felhajolok hozzá egy csókra. - Annyira lehetetlenül édes vagy - simítok végig nyakán, még mindig mosolyogva, majd visszahajolok fenekéhez és újra nyelvemmel kezdem ingerelni, mire végre enged valamennyit, éppen annyit, hogy nyelvem hegyével kicsit bentebb mehessek, és mikor végre meghallom, hogy felnyöszörög, egy tonnányi kő gördül le a szívemről. Ezt legalább élvezi, sikerült ennyit elérnem.

Jaebum: Tudom, hogy én is mindig rászólok, hogy ne takarja el magát, de csak most értem meg, mennyire nehéz teljesíteni ezt a kérést. De a szembehunyás így is marad. Viszont a hangomat egy idő után nem tudom kontrollálni, és én lepődök meg a legjobban rajta, mennyire intenzíven kezdek nyögni, ahogy furcsa módon pulzálni kezdek hátulról, ahogy tovább izgat. Szóval ezt lehet így élvezni is... hmmm.

Jinyoung: Elhajolok tőle, hogy elővegyem a síkosítót, és felhajolok hozzá egy hosszú és forró csókra, amíg ujjaimat bekenem és felmelegítem egy kicsit a hideg gélt. - Jaebum, nézz rám - kérem meg, mire kinyitja a szemét és végre látom újra a szemében a vágyat és az élvezetet is, így hozzáérek bejáratához. Láthatóan nyel egyet, de feleannyira sem feszült már, mint volt. - Látod? És te még jobban szoktad csinálni és tényleg élvezem - mondom neki mosolyogva, miközben első ujjpercemet belé csúsztatom, de megállok. - Ha fáj, szólj és abba hagyom - nézek komolyan a szemébe.

Jaebum: Tudom, hogy lazítanom kell. Én ne tudnám? Hányszor készítettem már fel ezelőtt! Így mély lélegzetet veszek, és kitörlöm az agyamból a gondolatot, hogy most éppen az ujja csúszik fel bennem, így nem szorítok megint rá. - Oké. - mosolygok fel rá, tarkójára fogva, hogy újra megcsókoljam. Imádom őt, mindenkinél többet jelent nekem. Az a legkevesebb, hogy boldoggá teszem őt így is. Ennyibe igazán nem fogok belehalni! Csak egy kis időre félre kell tennem a nagy pasi egómat. Miatta pedig bármit. Akármit.

Jinyoung: Belemosolygok a csókba, még bentebb tolom ujjamat, és elhajolok Jaebum csókjától, mert érzem, hogy most sok levegőre van szüksége, de hogy enyhítsem a feszítő érzést, nyakát kezdem csókolgatni,másik kezemmel pedig ráfogok péniszére, ami már csak félig merev. Lassan megmozdítom benne ujjamat, hogy kicsit nagyobb helyet csináljak a következő ujjamnak, majd ki-be kezdem mozgatni szintén nagyon lassan. Annyira ritkán látom ilyennek, ennyire... törékenynek. Soha nem gondoltam, hogy egyszer ezt fogom Jaebumról gondolni, de látszik rajta, hogy mennyire próbálkozik, próbál ellazulni és még most is, tudom, hogy leginkább azért engedi, mert én kértem, nem azért, mert ő is veszettül akarja. Emiatt borzasztó bűntudatom van, de tudom, hogy el fogom érni, hogy ő is ugyanannyira élvezze, mint én szoktam.

Jaebum: Mozgatni kezdi bennem ujját, nekem pedig egy pillanatra össze kell szorítanom a fogaimat, de aztán mélyeket lélegzek, és szépen lassan megszokom az érzést, és biztosan tágultam is, de élvezni még mindig nem élvezem. Hirtelen átsuhan a fejemen a gondolat, hogy el nem tudom képzelni, mi a fenét élvezhet ezen annyira Jinyoung, hogy legtöbbször már egy ujjam után sikít, hogy hagyjam a francba, csak tegyem be neki. Elfog a bűntudat. Mi van, ha nem is szokta élvezni, csak azért mondja, hogy minél előbb vége legyen? De hát az nem lehet! Az orgazmusát sosem színlelte, nem is tudta volna.

Jinyoung: Érzem, hogy tágult, de élvezni egyáltalán nem élvezi, még mindig csak az én élvezetem miatt engedi meg ezt nekem... Annyira szeretném, ha ugyanazt érezné, amit én... Kicsit még bentebb tolom ujjamat, próbálva kitapintani prosztatáját, de még mindig csak óvatosan puhatolózom. - Szólj, ha hagyjam abba, nem kell erőltetni, ha nem akarod - mondom neki és egy puszit adok belsőcombjára.

Jaebum: Azt akarom, hogy boldog legyen, miért ismételgeti, hogy nem kell, ha nem akarom? - Nem, jó lesz, csak meg kell szoknom. - mosolygok rá, de látom, hogy aggódik. Már nem tudom, hogyan nyugtassam meg. - Tényleg semmi gond, csak kicsit beljebb és jobbra. - javaslom, tökéletesen tudva, hogy neki milyen szögben kell csinálnom, hogy élvezze. - Te is attól szoktál sikítani. - magyarázom.

Jinyoung: Őszintén kíváncsi vagyok, hogy milyen hangot fog kiadni magából, de gondolom nem fog úgy, olyan hangosan és lányosan sikítani, mint én. Megpróbálom még egy kicsit beljebb tolni ujjamat, és úgy, ahogy ő mondta, tapogatózni jobbra, de valószínűleg közeledhetek, mert egyre könnyebben jár benne ujjam és érzem, hogy nedvesedik. Csak még egy kicsit beljebb és meglesz...

Jaebum: Érzem, hogy megfogadja tanácsomat és egy kellemesebb szögbe indul, de ami a legjobban meglep, az a saját hangom, amikor eltalálja bennem a keresett pontot. Elkerekedő szemekkel sikkantok fel, olyan szép magas hangon, hogy még az ének tanárom is megkönnyezné. Évek óta próbálja kiénekeltetni velem ezt a hangot, de erre a technikára még nem jött rá. - Aztakurva! - zihálom így egyben, hevesen kapkodva levegő után.

Jinyoung: Meglepődök, ahogy felsikkant és kiszakad belőle egy káromkodás is. Akkor... sikerült, tényleg? Érzem, hogy szemeimbe visszatért a kihunyni készülő csillogás, úgy pillantok fel Jaebumra. - Eltaláltam? Sikerült? - kérdezem meg mosolyogva, és végigsimítok ujjam hegyével ugyanazon a ponton, csak kicsit erőteljesebben, mint az előbb és érzem, hogy izmai rohamosan engednek egyre nagyobb helyet.

Jaebum: Mi a...?! Úristen, hát ezt szokta érezni Jinyoung is? Ez valami... brutális! Jó, nem olyan jó, mint benne lenni, de megközelíti. - Ahhhzt a rohadt! - vetem hátra fejem, szorosan behunyva szemeimet, ahogy csípőm reflexből elkezd rámozogni ujjára. Hihetetlen, de újra és újra érezni akarom, ahogy megüti prosztatámat. És az a vicc, hogy közben érzem, hogy merevedésem is éledezni kezd.

Jinyoung: Elvigyorodom és felhajolok hozzá, hogy megcsókoljam, közben próbálom második ujjamat is feltolni, ugyan nehezen engedi, de már jóval könnyebben, mint az előzőt, és ezzel könnyedén megtalálom prosztatáját, de egyelőre csak simogatom, esetleg néha egy kicsit megnyomom. Még nem akarom, hogy pontosan ugyanolyan erősen érezze, mint ahogyan én szoktam, amikor bennem van. Az... az az érzés leírhatatlan, de ha jól csinálom, akkor meg fogja tapasztalni.

Jaebum: Hálás vagyok neki, amiért megcsókol, mert így el tudom vele fojtani az újabb hangjaimat, amik kitörnek belőlem. Nem tudom tagadni, hogy élvezem, de előtte nem is akarom. Zihálva túrok hajába, majd hátát kezdem el markolászni, miközben igyekszem ignorálni a tényt, hogy harmadik ujját is elkezdi felvezetni belém, de amint ismét eltalál belül, a lepedő után kapva hörgöm nevét. Oké, ezt a napot életem végéig tagadni fogom. Még magam előtt is.

Jinyoung: Mosolyogva hajolok el tőle és fogok rá, újra kemény merevedésére. Tényleg élvezi! Imádom a hangjait, minden egyes kis rezdülését, mert tényleg, tényleg jó neki! Viszont most jön a türelemjáték része, ami részemről nagy önuralmat fog igényelni. A vazelin tubusáért és egy óvszerért nyúlok, és látom, hogy követi mozdulataimat szemével, de egyik kezemmel még mindig péniszét kényeztetem.

Jaebum: Na igen... Most fog jönni a java. Ettől a résztől tartok a legjobban. De amikor észre veszem az óvszert, egyből rászólok. - Azt hagyd! Én sem szoktam használni, és sokkal jobb lesz anélkül. - mosolygok rá. Nem lenne fair, ha ő most miattam használna, mikor én még a legelső alkalmunkkor sem használtam. Ennyire azért nem kell féltenie. Nem cukorból vagyok.

Jinyoung: Visszateszem az éjjeli szekrényre az óvszert és bekenem magam vastagon síkosítóval, majd újra fölé hajolok és megcsókolom, miközben péniszem hegyét bejáratához illesztem. Nagy levegő, mentálisan is, és elkezdek belé hatolni, de csak addig, amíg makkom nincs bent teljesen, utána megállok, és kicsit erőszakosabban csókolom Jaebumot, hogy a harapásaim eltereljék figyelmét a feszítő érzésről.

Jaebum: Fáj, de sokkal kevésbé, mint legutóbb, ami megnyugtató. De hálás vagyok neki, hogy megáll és megcsókol, mert így sokkal könnyebben szokom. Aztán amikor úgy érzem, már idegesít, hogy nem mozdul, fenekébe markolok, és nagyobbra nyitom terpeszem. Amúgy is meg van a spárgám, tudnék még ennél nagyobb terpeszt is, de most ennyi is elég lesz.

Jinyoung: Belemorranok a csókba, ahogy rámarkol fenekemre és még szélesebbre nyitja lábait, hogy jobban hozzáférjek. Még bentebb tolom magam, de egyre kevesebb a hely, ahogy Jaebum rám szorít, ezért megállok. - Édesem... apuci, baromi szűk vagy, próbálj meg lazulni, gondolj arra, amit az előbb éreztél, az ujjaimtól. Minél lazább vagy, annál könnyebben eltalálom azt a pontot - lihegem és újra megcsókolom, várva hogy ne szorítson annyira és így szépen, fokozatosan belé csúszom tövig. Felnyögök az érzéstől de nem mozdulok, mert tudom, hogy még kellemetlen neki.

Jaebum: Próbálok én lazítani, komolyan, de nem könnyű. Aztán mégis sikerül és tövig belém kerül. Nem mondom, hogy isteni érzés, de nem is olyan vészes, mint gondoltam, hogy lesz. Mély lélegzeteket veszek, ahogy vár, aztán amikor megszokom, fülébe sóhajtom: - Mozoghatsz, anyuci! - majd rögtön nyakába is csókolok, és picit bele is harapok puha bőrébe, hogy ösztökéljem.

Jinyoung: Ha a nyakamat már tudja harapdálni, akkor valószínűleg tényleg megszokhatta, ezért kihúzódom belőle egy keveset, majd vissza, közben arcát figyelem, szemei csukva vannak, de még lehet látni, hogy nem teljesen fájdalommentes a dolog. Amikor már nem rántja össze szemöldökét minden lökésnél, akkor már próbálok minél jobb pozícióba helyezkedni, hogy eltaláljam újra prosztatáját. Egyik lökésemnél Jaebum összerándul alattam és rá is szorít péniszemre izmaival - valószínűleg épphogy, de hozzáértem, ezért következőleg ugyanebben a szögben, de erősebben lökök.

Jaebum: Most tényleg óvatosabb, mint legutóbb, de ügyesebb is, amivel lenyűgöz. Érzem, hogy mennyire figyel rám és... ettől egészen elgyengülök. Aztán eltalálja prosztatámat, én pedig egy pillanatra csillagokat látok. - Ott, Jinyoung! - nyögöm gondolkodás nélkül. - Még! - fel sem fogom, hogy mit beszélek, csak követelőzöm. Igen, ezt is le fogom tagadni később...

Jinyoung: Ahogy felnyög, és kéri, hogy még ingereljem, már bátrabban kezdek mozogni benne, ezért egyre erősebbeket és mélyebbeket lökök, néha körözve csípőmmel, hogy még inkább ingereljem belülről. Nyakához hajolok és azt kezdem harapdálni, szívogatni, időnként áttérve kulcscsontjára és ádámcsutkájára, egyik kezemmel támaszkodom, másikkal alhasát cirógatom. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen hangokat és szavakat fogok kisajtolni Jaebumból, de borzasztóan jó érzés, hogy megszépítettem az emléket, és megmutathatom neki, hogy én mit szoktam érezni.

Jaebum: Na jó, ez... őrjítő! Nem tudok gondolkodni, se kontrollálni magam, csak nyögök és hátát markolom, miközben felveszem ritmusát, és amennyire tudok, együtt mozgok vele. Eközben folyamatosan nyüszítve nyögök neki, ahogy érzékeny pontjaimat kényezteti. Nem bírom, muszáj kinyitnom szemem, hogy lássam arcát. Hiba volt. Még soha nem láttam ilyen férfiasan szexinek életem szerelmét.

Jinyoung: Kinyitja szemeit amelyek olyan vadul, olyan eszeveszett fénnyel ragyognak, amikor rám néz, mint még soha, és bele is pirulok ebbe a nézésébe, ezért inkább nyakába rejtem arcomat, és úgy mozgok benne egyre gyorsabban és erősebbeket lökve, és már én sem bírom ki hang nélkül, hiába próbálok csendben maradni, hogy csak őt halljam. Hátamat és lapockámat folyamatosan markolja, miközben folyamatosan, szinte fülembe nyög, és minden egyes alkalommal szélesebb mosolyra késztet, ahogy néha-néha, amikor erősebben eltalálom, sikkant egyet. Fogalmam sincs, honnan jön ki belőle ez a hang.

Jaebum: Zavarba hoztam. Hát ez édes! Pedig o sokkal, de sokkal jobban zavarba hozott! De nincs erőm még elvigyorodni sem, se viccelődni vele, annyira nem vagyok már magamnál. Közben érzem, hogy félig merev péniszem hasaink közt egyre jobban feszülni kezd. Na ne! Képes lennék így elélvezni?! Komolyan mondom, én ezután elásom magam valahol! De most... csak újra fenekébe markolok és még erősebben magamba rántom, amitől megborzongva felhördülök.

Jinyoung: Én magam sikkantok fel az érzéstől, ahogy hirtelen és erősen magába ránt, és aggodalmasan nézek fel arcára, de csak az élvezetet tudom róla leolvasni, ahogy felhördül az érzéstől. Rendben, akkor innentől szabad erősebben is. Szinte teljesen kihúzom péniszem, majd egyetlen erőteljes lökéssel teljesen elmerülök benne, és az érzéstől belemarkolok oldalába, miközben hangosan felnyögök. Úr isten. Ez pokolian jó érzés, ahogy épp csak rám szorít az érzéstől, majd újra ellazul, szinte könyörögve, egy újabb lökésért. - Ez így jó, apuci? - mosolygok rá, közben mellkasára csókolok.

Jaebum: - Igen, igen anyuci! - nyöszörgöm szégyentelenül készségesen, hátába mélyesztve körmeimet, miközben ajka után kapok, hogy éhesen megcsókoljam, miközben fel is nyöszörgök, ahogy újra erősen belém löki magát. Te jó isten! Hogy lehet ez ennyire jó érzés?! Egyszerűen nem térek magamhoz.

Jinyoung: Meglepődöm azon, hogy ennyire nyíltan kimondja, de gondolom úgy van vele, hogy ha már én dugom meg, akkor olyan mindegy, hogy mit mond. Erősebben lököm magamat bele még mindig, és csípőjére fogva észreveszem, hogy pénisze teljesen merev, és alhasának feszülve vöröslik makkja, és előváladék is van rajta. Nem... az nem lehet, hogy csak attól képes legyen elmenni, hogy mozgok benne. Egyrészt, én is csak akkor tudtam rásegítés nélkül elmenni, amikor szinte minden nap csináltuk, és ha már hozzám ért véletlenül, attól is felforrt a vérem. Másrészt, hiába simogatja az egómat, ennyire nem lehetek jó... - Jaebum, te komolyan...? Képes lennél ennyitől...? - kérdezem meg végül közel hajolva hozzá, szinte ajkaira suttogva, miközben szemeit vizslatom.

Jaebum: Egy pillanat alatt visszatér a józan eszem, ahogy felteszi a kérdést. Hát nem elég, hogy megdug, még duplán zavarba is hoz?! Jó ég! - Jinyoooung! - nyafogok fel, oldalra fordítva fejem. - Ne tetézd kérlek, csak... csináld! - motyogom, nagyon remélve, hogy veszi a lapot, és nem erőlteti tovább a témát. Különben utána megkapja a magáét!

Jinyoung: Annyira, de olyan édesen nyöszörgi a nevemet, amilyet csak ritkán hallok tőle, hiszen nagyon ritkán tudom őt zavarba hozni. Egy pillanatig még gondolkodom, hogy cukkoljam-e tovább, de inkább csak nyakához hajolok. - Hát, akkor nézzük, hogy tényleg képes lennél-e csak attól elélvezni, hogy benned mozgok - igen, érzem, hogy ez kegyelemdöfés volt neki, de nem tudok betelni a hangjával és durcás-zavarban lévő arcával. Lökéseim felgyorsulnak és még erősebbek lesznek, ha ez lehetséges, közben folyamatosan nyakát harapdálom, csókolgatom és szívogatom egyre erőteljesebben, és mikor nagyon magas hangon felnyöszörög, belekuncogok fülébe, hogy bele is nyaljak. - Imádom a hangodat.

Jaebum: Miért teszi ezt velem? Esküszöm, le fog perzselődni a hajam, annyira ég a fejem. Tudom, hogy gáz a hangom, de örülnék, ha ezt nem dörgölné az orrom alá. De ahogy még jobban mozog, elfelejtem a sérelmemet, és csak újra felnyögve, hátába karmolva emelem meg kicsit csípőm, amitől még mélyebben talál el, én pedig érzem, hogy vészesen megfeszül alhasam. Még pár ilyen, és tuti elélvezek.

Jinyoung: Egyik lökésemnél hangosabban és élesebb hangon nyög fel mint eddig, ahogy megemeli egy kicsit csípőjét, így egy kicsit rásegítve a dologra én magam nyúlok csípője alá, és emelem meg, hogy ugyanúgy lökjek, mint eddig, amitől a világ legédesebb nyögéseit préselem ki belőle. Folyamatosan húzódnak össze izmai körülöttem és már én is a végét járom, érzem, hogy ha egy erősebbet rám szorítana, azonnal elmennék. - Csak még egyet, apuci, még egy kicsit... - nyögöm, és végigsimítok egyik kidülledő erén alhasán, amitől még jobban rám szorít, és egy hangos, még tőlem is magasnak számító nyögéssel elélvezek, közvetlenül utána.

Jaebum: Ha ezt valaha valaki megkérdezi tőlem, én le fogom tagadni, hogy a legcsekélyebb rásegítés nélkül élveztem el. Kipirulva, zihálva próbálok meg magamhoz térni, míg Jinyoung a mellkasomra borul, én pedig automatikusan kezdem simogatni hátát, miközben egész testemben remegek. Ez... valahogy egészen más orgazmus volt, mint amikor én dugom meg őt. Veszek egy mély lélegzetet, majd halkan megszólalok. - Most már kiszállhatsz belőlem, anyuci.

Jinyoung: Kiszállok belőle, és az első gondolat, ami eléri agyamat... Jaebumba élveztem. Úristen, meg fog ölni, amiért nem kérdeztem meg. Így most ki kell mosnia magát és az nem a legkellemesebb dolog, főleg ilyenkor, amikor még ennyire érzékeny a teste, azt pedig, hogy segítség biztos hétszentség, hogy nem fogja megengedni... Inkább nem hozom szóba.. -Na? Milyen volt? - kérdezem meg félénken. Jó, hülye kérdés, tisztában vagyok vele, hogy rásegítés nélkül ment el, de mégis...

Jaebum: Lövellek felé egy amolyan 'ezt most te sem gondoltad komolyan' fejet, majd sóhajtva ülök fel, majd hátat fordítok neki. - Jó volt... - motyogom, olyan halkan, hogy még szinte én sem hallom. Na, azért azt ne várja tőlem, hogy most elkezdek neki áradozni, hogy milyen jó volt. Mert egyébként tényleg nagyon, de nagyon élveztem, most először. A múltkori ennek a nyomába sem ért, pedig az sem volt rossz.

Jinyoung: Miért fordít hátat? Mit csináltam? Tényleg haragszik, amiért nem szóltam... Felülök és mögé araszolok, de nem merem megölelni, amíg nem tudom, hogy miért ilyen, így inkább csak alig hozzáérve simítok végig hátán. - Hé... Mi a baj? Valami... valamit elrontottam? - kérdezem a legrosszabbra felkészülve.

Jaebum: - Nem, kicsim, dehogy! - pördülök meg, hogy magamhoz öleljem hevesen, nyakába fúrva arcomat. - Csak... őrülten zavarban vagyok, érted? Ha valaki azt mondja nekem, hogy én egyszer úgy fogok elélvezni, hogy... szóval így, akkor tuti pofán röhögtem volna. - szusszantom. Ez annyira... kínos a pasi egómnak!

Jinyoung: Visszaölelek és elmosolyodom megnyugodva. Akkor nincs semmi baj, csak sérült az egója. - De apuci, ezzel nincsen semmi baj - túrok hajába, és kezdem el masszírozni tarkóját. - Tudod mennyire örülök neki, hogy sikerült ezt elérnem? Meg akartam mutatni, hogy én mit érzek minden egyes alkalommal, amikor veled vagyok - adok egy puszit nyakára és úgy folytatom. - Attól függetlenül, hogy így... történt, igazából még mindig úgy érzem, hogy te ennél sokkal többet nyújtasz nekem mindig. Csak.. most én akartalak kényeztetni egy kicsit, mert te mindig ezt teszed velem, de én... És most szerettem volna egy kicsit viszonozni... Ettől még mindig te vagy életem szerelme és életem férfija egy személyben - hajolok ajkaihoz és csókolom meg.

Jaebum: Vigyorogva csókolok vissza, újra eldöntve az ágyon. Aztán kicsit elhúzódom tőle, miközben oldalát cirógatom. - Igazán? Akkor mit szólnál, ha most apuci visszaépítené a lerombolt egóját? - harapok bele nyakába. Közben oldaláról combjára, onnan pedig fenekére vezetem kezemet, és mint egy célzásértékűen fenekébe markolok.

Jinyoung: Hát... végül is, majd ez után is segíthetek neki, hogy kimossa magát. - Semmi kifogásom ellene - nyögöm, ahogy egyszerre ingereli lényegében az összes erogén zónámat. Minden egyes kis simításától sóhajtok egyet, ahogy nyakamhoz ér ajka, oldalamhoz és combomhoz keze... - De... utána engeded, hogy segítsek - nézek rá komolyan, bár jelen pillanatban több vágy tükröződhet szememben, mint valaha, ezért, hogy értse mire gondolok, végigsimítok fenekén.

Jaebum: Elpirulok, de csak rábólintok ajánlatára. Végül is ígyis-úgyis ciki lesz kitisztítani magam. Hogy ezt most egyedül, vagy vele együtt csinálom-e, az már olyan mindegy.

Mark: Jackson vállába harapva igyekszem elfojtani a sikolyomat, ahogy elélvezek, és érzem, hogy ő is így trsz. Nem igaz, hogy megint egy teremben csináljuk! Ha egyszer meg lesz a diplomám, soha többet nem leszek képes visszajönni ebbe az épületbe! Főleg, hogy addig szerintem még vagy tíz helyen fogunk szexelni, mert... mert Jackson mellett nem lehet nem kanosnak lenni napi 24 órában. - Szerinted... - lihegem, megnyalva kiszáradt ajkaimat. - Jaebum és Jinyoung rendesen kibékültek?

Jackson: Még próbálom a szívverésemet szabályozni, bár Mark közelében ez lehetetlen, úgyhogy legalább a légzésemet szeretném visszaállítani normálisan. - Már mielőtt feljöttünk is megmondtam, hogy ők dugni fognak. És nincs is jobb egy kibékülős szexnél. Azt, hogy ki volt alul, csak holnap fogjuk megtudni... bár ha Jinyoung, akkor még úgy sem - adom vissza Markra a pólót. Attól hogy fűtenek, még tél van, nem akarom, hogy megfázzon. - Azért rendesen kezelés alatt tartja Jinyoung seggét Jaebum. Ha pedig Jinyoung megdugta Jaebumot, nos - kezdek öltözni én is -, akkor újabb órát veszek tőle, és lehet, hogy egyszer neked is megengedem - adok egy puszit mosolyogva Mark duzzadt ajkaira. - De természetesen mindezt csak az után, hogy kegyetlenül pofán röhögtem.

Mark: - Akkora faszkalap vagy szerelmem! - forgatom meg szemeimet vigyorogva, miközben igyekszem rendbe tenni a hajam, és begombolom a nadrágomat. Még szerencse, hogy kivételesen volt Jacksonnál koton, így nem élvezett belém, és most nem kell még azzal is szenvednem, hogy valahogy kimossam magam a suli mosdóban. - Amúgy nem kell féltened a becses hátsódat, nem áll szándékomban megdugni téged. - ütögetem meg arcát vigyorogva, közben csücsörítve is neki.

Jackson: - Ahogy gondolod, Baby - ülök le az egyik székbe, Markot ölembe húzva. - Én ajánlottam fel, szóval nem féltem, de... Ez esetben marad, hogy csak szimplán képen röhögöm. - vigyorodom el és ölelem át derekát mellkasához hajtva fejemet. Imádom. Imádom, hogy ilyenkor olyan hevesen ver a szíve. - Szeretlek, Baby - nézek fel rá és csókolok nyakába.

Mark: - Én is édes, de ha pofán mered röhögni Jaebumot, esküszöm én foglak úgy felképelni, hogy a fal adja a másikat. - vigyorgok rá, de közben teljesen komolyan beszélek. Tudom, hogy Jaebum már volt Jinyoung alatt, hiszen a legjobb barátom természetesen elmesélte nekem, de ettől függetlenül Jaebum ugyan úgy a vezető maradt a kapcsolatukban. És én csak tisztelni tudom azért, hogy szereti annyira Jinyoungot, hogy megtegye érte még ezt is. Jó, oké, Jackson is azt mondja, megtenné értem, de szerintem ezt nem gondolta teljesen komolyan.

Jackson: - Ne bánts! - teszem fel védekezően a kezeimet, de szinte rögtön újra átkarolom. - Egyébként... nem röhögném pofán, mert valahol... az az igazi kibékülés, ha egy bizonyos szempontból nézzük. Mondjuk Jaebum szempontjából - támasztom arcomat karjának. - Elvégre, Jinyoung "szakított" vele, azaz, ha ezt most megengedte neki, akkor tényleg nem haragszik, és amennyire ismerem, folyamatosan az járna a fejében, hogy "bármit, akármit, csak ne veszítse el". Ejjj, reménytelenül szerelmesek... pont mint én...- rázom meg fejemet elmosolyodva. - Az meg részletkérdés, hogy nem ez lenne az első eset, hogy ő kerül alulra...

Mark: Elkerekednek szemeim, és csak pislogok Jacksonra, vállánál fogva tolva hátra a széken. - Te... honnan tudsz erről? - mert az oké, hogy én tudok róla, de ő...? Csak nem Jaebum mondta el neki? Lehetséges lenne, hogy ennyire összehaverkodtak? Nem térek észhez!

Jackson: Hirtelen úgy éreztem magam, mint akit hideg vízzel öntöttek le. Basszus! Elszóltam magam! - Én, ő... mi... szóval, hát... - jó, ebből már nem mászom ki, maradjunk az igazságnál. Sóhajtok egy nagyot és belekezdek a rövid összefoglalóba. - Emlékszel, amikor kérdezted, hogy mit csináltunk, mondtam, hogy egész jól elbeszélgettünk és sok mindenről szó esett. Nos... erről is. Igazából én kérdeztem rá - nézek el és hajtom le a fejem. - Kíváncsi voltam, pont amiatt, amit mondtam; hogy ha egyszer olyan hangulatod lesz, akkor tudjam, hogy mire számítsak, mert ebből a szempontból nagyon hasonlítunk Jaebummal. Mindent meg akarunk adni annak, akit a legjobban szeretünk... És ha téged ez tenne boldoggá, akkor én megtenném érted - nem hiszem el, hogy kimondtam. Mármint, hogy ennyire könnyen. Istenem, mekkora nyálgombóccá változtatott a szerelem...

Mark: Csak tátogni tudok. Nem hiszem el, hogy ennyire jóban lettek egyetlen délután alatt! Döbbenetes. De sokkal jobban meglep, hogy még le sem feküdtünk egymással, és ő már gondolt arra, hogy mi lenne, ha egyszer rám jönne a semeség. Ez... annyira édes tőle! Gyengéden elmosolyodom, és elkezdem csókolgatni arcát, utoljára hagyva ajkát, amire puhán csókolok rá, de lassan el is mélyítem a csókot. - Annyira imádlak te idióta! - ölelem szorosan magamhoz, hajába fúrva arcomat, komolyan meghatódva.

Jackson: Boldogan ölelek vissza szorosan és puszilok nyakába, majd eltolom kicsit magamtól, hogy szemébe tudjak nézni. Lebiggyesztett ajakkal nézek rá, kivert kiskutya szemekkel. - Naa, most miért vagyok idióta? Nem is vagyok az, csak szerelmes... - meg egy Juan Rodriguez, aki éppen most menekült egy szappanoperából... Atya isten, valaki pofozza már ki belőlem ezt a nyálasságot!

Mark: Felkacagok, és kezeim közé fogom arcát, miközben összedörgölöm orrainkat. - Jó isten, hát én téged soha, de soha nem foglak elengedni! Azt el is felejtheted! - csókolom meg újra, hevesen verdeső szívvel. Igen, kocsonyásodom az ölében. Én ezt az embert annyira, de annyira imádom, hogy az hihetetlen.