Jinyoung: Összetörten ülök a suli aulájában, Mark nyugtatólag simogatja a hátamat, Jackson pedig miután futólag magához ölelt, elment megkeresni Jaebumot, mondván, hogy nem bírja nézni, hogy mi mit össze nem szenvedünk. Bagoly mondja... Mark mindenhogy próbál megnyugtatni, még puszit is kaptam tőle... És nekem folyamatosan csak az az egy hónap jár az eszemben, amikor megismertem Markot és Jaebummal akkoriban sokat veszekedtünk emiatt. Hétfő délután bejön a főnök, hogy új munkatársam van, segítsek neki, aztán ott is hagy minket. Elmosolyodva bemutatkozik, Mark Tuan, de ennél többet nem is mond magáról. Pár hét múlva sem esik szó köztünk, a szokásos tisztelet körök lefutásán kívül, és ezt Jaebummal is megosztom, hogy kicsit fura, hogy ennyire zárkózott. Nos igen, Jaebummal a tábort követő héten össze is költöztünk, nem igazán tudtunk meglenni egymás nélkül.

Jaebum: Már megint az új munkatársról beszélgetünk. Különösebben nem zavar, de amikor lenne jobb ötletem, mivel üssük el az időt, de tudom, hogy Jinyoung nem szereti, ha folyton csak szexelünk, amit meg is értek, de ennek ellenére kívánom. Meg fel órán át hallgatom, ahogy Markról elmélkedik, majd végleg megunom, és egy hatalmas sóhajtással elindulok, hogy készítsek magamnak egy rament. Latom páromon, hogy kiakad, amiért csak úgy ott hagyom, de mégis mit var tőlem?? Én nem fejthetem meg neki látatlanba a srácot.

Jinyoung: Most... most komolyan csak úgy itt hagy? De basszus! Csak tanácsot, vagy pár ötletet akartam kérni, hogy mégis mit csináljak, vagy a viselkedése alapján velem van-e baja, vagy bármi. De ő inkább... itt hagy és rament készít. Este tízkor. Jó, akkor majd megoldom egyedül, nekem tök mindegy, nem kell a segítsége - húzom magamra a takarót sértődötten, hogy aludjak. Ő meg egye csak szépen a levesét.

Jaebum: Nem jön utánam. Tehát megsértődött. Remek. Akkor ma este hozza sem érhetek. Megeszem a levesem, átöltözök, megmosakszom és befekszem melle. Még nem alszik, nem úgy szuszog. Hátulról átölelem, és hozza bújok, mire megfeszül és el akar lökni, de nem hagyom magam. - Édes, ha meg akarod ismerni a srácot, próbálj beszélgetni vele. Vagy hívd meg hozzánk. Max elmegyek itthonról, hogx ne legyen kellemetlen a szitu, jó? - ennél okosabbat nem tudok mondani neki.

Jinyoung: Szusszantok egyet és megfordulok ölelésében. - Arra semmi szükség. Egyrészt, nem akarom, hogy félreértse, másrészt azt sem akarom, hogy te valami mást gondolj ebbe az egészbe. Ha véletlenül olyan jóban is lennénk, akkor is csak úgy hívnám, ha te itthon vagy. Csak hogy irigykedhessen, hogy milyen jó pasim van - vigyorodom el és röviden megcsókolom, majd hozzábújok. Ilyen nehéz volt ennyit kinyögni? Csak hogy tudhassam, legalább figyel-e rám, nem csak reflexből bólogat és hümmög.

Jaebum: - Ó, szóval fel akarsz vágni velem! - vigyorodom el, majd újra megcsókolom, ezúttal hosszabban. - Mondtam már, hogy imádnivaló vagy? - kezdem el simogatni, próbálva belecsábítani egy kis huncutságba, de tudom, hogy átlát rajtam, és ha nincs hozzá kedve, könnyű szerrel le fog szerelni. Persze ez nagyon ritka.

Jinyoung: - Ma még nem, de anno ezzel kezdted az udvarlást - nyújtom ki a nyelvem, és ahogy végigsimít oldalamon, elmosolyodom, de megfogom kezét. - És szerintem most sem fogod ezt gondolni rólam, amikor azt mondom, hogy fáradt vagyok, és ma már nem fogok veled szexelni - adok egy puszit arcára, majd visszabújom nyakához és betakarom magunkat. - Csak ölelj meg, azt nagyon szeretem.

Jaebum: Kis dög! - Így is imádlak, tudod jól. - csóválom meg fejem, puszit adva hajára, majd figyelem, ahogy szépen lassan elalszik karjaimban. Nincs tüneményesebb lény a földön nála! Pár nap múlva aztán kiderül, hogy mi volt a gond Markkal. A srác alig beszél koreaiul. Az én angyalom pedig egyből repül a segítségére, és elkezdi tanítgatni. Így kétszer annyit dumál mindennap a srácról, mint eddig. Egy ideig nem zavar, mert nem érzem azt, hogy vonzódna hozzá, de... Kezd elegem lenni, hogy a társalgásaink 80%-a körülötte forog. És egyik este, amikor különösen felpörögve regél róla, mit tanított ma meg neki, kifakadok. - Jinyoung, kurvára nem érdekelnek a kis nyelvleckéitek! Ha ennyire oda vagy a srácért, költözz össze vele. - vágom le a füzetet, amibe éppen egy dalt próbáltam írni, de már hetek óta, viszont az érzelmi instabilitásom miatt képtelen vagyok összehozni. Tököm tele az egésszel.

Jinyoung: Sosem kiabált még velem, egyetlen egyszer sem, még a hangját sem emelte fel. - Jaebum áruld már el, hogy mi a fenére vagy féltékeny! Hetek óta hozzád se lehet szólni, mert rögtön felkapod a vizet és elvonulsz magadra vágva az ajtót. Miért baj, az, hogy Mark a barátom? Ugye te sem gondoltad, hogy azért mert te itt vagy nekem, nem lesznek barátaim? - akadok ki és már én is hangosabban beszélek vele. - Vagy az a bajod, hogy nem fekszem le veled minden nap? Ne haragudj, de attól még, hogy együtt vagyunk, nem ebből áll egy kapcsolat, de ha te úgy gondolod, hogy mégis, akkor szerintem itt és most fejezzük be - fordulok ki a zeneszobából, és magamra zárom a hálószoba ajtaját. Végre, egyszer a büdös életben kiemelkedően jó lehetnék valamiben, és örömmel mesélek róla, hogy mennyire jól megy... de csak felhúzza magát. Esküszöm meg sem szólalok a közelében, nehogy megsértsem az érzéseit, hát komolyan...

Jaebum: Tátott szájjal nézek utána, aztán dühösen összeborzolom a hajam, és visszaülök a fotelba. Aztán megint felállok és föl-le kezdek járkálni. Nem bírom, ha feszültség van köztünk, biztosan ezért is borultam ki. Picit hagyom, hogy lehiggadjak, aztán utána megyek, és nem érdekel, hogy a kopogás után azt mondja, ne menjek be, igenis bemegyek. Én ezért a srácért annyit változtam, mint még soha senkiért, nem fogom ennyire könnyen elveszíteni. - Édesem, ne haragudj. - ölelem át hátulról, mire persze lökne el, de szorosan tartom. - Nem az a baj, hogy nem szexelünk minden nap. Még csak nem is az, hogy barátkozol, csak... könyörgöm, csak róla beszélsz! - sóhajtom, vállára hajtva homokomat. - Egyszerűen... rohadt nehéz nem félre érteni. Talán... talán ha megismerném, nem éreznék így. - próbálkozom kétségbeesetten. Őszintén, semmi kedvem megismerni, de nem látok más megoldást a helyzet békés elrendezésére.

Jinyoung: - Mi a szart lehet azon félreérteni, hogy elmondom, hogy hogy haladunk a koreaival? Persze, aranyos, mert lusta mint a fene és olyan mint egy kis gimis, de... - sóhajtok fel, és próbálok nem tudomást venni a dühös könnyeimről. - Mindennap, vagy ezerszer elmondom neked, hogy mennyire szeretlek, ha nem is akarok lefeküdni veled, mindig tudod az okát. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteget változtál értem, ettől függetlenül nem gondolom, hogy valaha is adtam rá okot, hogy féltékeny legyél, míg alattad a suli fiú részlegének negyedrésze már megfordult - fogom meg mellkasomnál ölelő karjait. - Tudom, hogy ez már nem így van, tudom, hogy neked én vagyok az egyetlen, és értsd meg, hogy attól, hogy másokkal is sok időt töltök, nekem is te vagy az egyetlen. Ha meg akarod ismerni Markot, egyetlen feltételem van - fordulok meg ölelésében Jaebumnak. - Bármit csinálunk, bárhogy viselkedünk, ne értsd félre.

Jaebum: Utolsó mondatától felszaladnak szemöldökeim homlokomra. Ne értsem majd félre? Ez már rosszul kezdődik. De látom a könnyeket a szemében, és nem akarok neki még több fájdalmat okozni. - Jól van, édesem. Nem fogom. - ígérem, és már látom előre, hatalmas erőfeszítésre lesz szükségem, hogy ne kapjak féltékenységi rohamot. - Szeretlek. - simogatom meg arcát, mire halványan elmosolyodik, én pedig megcsókolom. - Ne haragudj rám! - suttogom ajkaira, közben hátát simogatva.

Jinyoung: Másnap elhívom magunkhoz Markot, aki természetesen tud Jaebumról (szerintem neki meg abból van elege, hogy folyton Jaebumról hall). Munka után elindulunk hozzánk, Jaebum pedig már otthon van. - Megjöttünk! - kiáltom el magam, mert a lakás bármelyik részén lehet, de párpillanat múlva meg is látom, hogy jön le az emeletről. Akkor valószínűleg a zeneszobában volt. Odajön hozzám, adok neki egy rövid csókot és bemutatom őket egymásnak. - Hát akkor, édesem, ő itt Mark Tuan, Mark, ő Jaebum.

Jaebum: Döbbenten pislogok a srácra, aki az a Mark, akiről már annyi mindent hallottam. Nem, ez a fiú nagyon nem Jinyoung esete. Sokkal inkább az enyém. De mielőtt ez meglátszódhatna rajtam, vagy bármi, mosolyogva kezet nyújtok neki, és bemutatkozom azért külön is. Marknak édes akcentusa van, ennek ellenére meglepően tisztán beszél koreaiul, ezért átkarolom párom derekát, és vigyorogva megpuszilom. - Ügyesen tanítottad, nagyon szépen beszél. - dicsérem meg, mire látom, hogy Jinyoung arca felragyog.

Jinyoung: Megdicsér! Vigyorogva fordulok oda hozzá enyhén elpirulva, de pár pillanat múlva elenged, és... és Mark kihasználva ezt, odalép hozzám, és szorosan átölel, egy puszit adva arcomra, majd mosolyogva Jaebumra néz és közli vele, hogy "Jinyoungie nagyon jó tanár". Én csak rámosolygok, majd beleborzolok a hajába, aztán visszanézek Jaebumra, hogy mégis hogy tűri Mark ölelgetős-puszilgatós kitörését.

Jaebum: Nagy szemekkel nézem, ahogy a szép srác megpuszilja és megölelgeti az én gyönyörű páromat. Sosem voltam az edés hármas híve, de most hirtelen megfordul a fejembe, hogy két ilyen sráccal egy agyba lenni kivételes kegy lenne. De hamar el is felejtem, mert Jinyoung tuti megölne érte. Inkább csak vigyorogva annyit mondok: - Édesek vagytok!

Jinyoung: Mi a...? Jaebum azt mondja, hogy édesek vagyunk? És közben vigyorog? Ráadásul még csak nem is erőltetett a vigyora... Mit forgatsz a fejedben Jaebum? - Persze, hogy édesek vagyunk. Mark egy gyönyörű srác, szerinted én is az vagyok, innentől kezdve már csak édesek lehetünk - vigyorgok rá vissza és meg is látom a nagy vigyorgás okát szemeiben. Egyetért velem, szerinte is gyönyörű Mark. - Mi felmentünk, egy-két órát biztos a szobánkban leszünk, ha kell valami, csak kiabálj - adok egy puszit Jaebum arcára, és Markot kézen fogva felhúzom a hálónkba.

Jaebum: Felmennek... a halóba... oké, Im Jaebum. Nyugodj le. Igaz, hogy pár napja nem szexeltél, de nem, nem fogod bevetni a gruppen ötletet. Jobb híján visszamegyek a zeneszobába, és megpróbálok koncentrálni, de nem nagyon megy. Hat, az tuti, hogy én már nem vagyok féltékeny.

Jinyoung: Markkal egy órát tudunk koreaizni, utána inkább beszélgetünk, de nagyon szétszórt vagyok. Láttam rajta, hogy bejön neki Mark, és hogy az eddigi szexpartnerei alapján teljesen az esete Mark. Zseniális, erre egyáltalán nem gondoltam, hogy még én leszek féltékeny Mark miatt. Rendben, tudom, hogy Marknak milyen fiúk az esetei, és tudom, hogy Jaebum pont nem, ráadásul el is mondta, hogy mi minden történt vele Amerikában. Ettől függetlenül zavar egy kicsit, hogy Mark bejön az ÉN páromnak.

Mark: Érzem, hogy Jinyoungot zavarja valami, hiszen szinte oda se figyel rám, ahogy beszelek. Úgy érzem, muszáj megkérdeznem, hogy mi baja van. Ő is mindig segít nekem, hátha most én is tudok. - Van valami baj, Jinyoung? Feszültnek tűnsz. - fogom meg a kezet, aggódva nézve rám. Remélem nem én csináltam valami rosszat.

Jinyoung: Arra eszmélek fel nagy elmélkedésemből, hogy Mark megfogja a kezem és aggódva figyel. - Semmi érdekes, csak tegnap veszekedtünk Jaebummal, meg féltékeny volt kicsit, hogy itthon folyton rólad beszélek, és még nem jött be egyszer sem, pedig ha más van itt, nem lehet levakarni... Remélem nem ment el itthonról - féligazság is igazság, mert ez is aggaszt, amellett, hogy bejön neki Mark.

Mark: - Ó, értem. - kezdem kicsit kínosan erezni magam. Tudom, hogy Jinyoung mennyire szereti Jaebumot, ezert nem örülök neki, hogy gondok voltak köztük miattam. - Ha zavarom, elmehetek. Mára úgyis végeztünk, nem? - nézek rá, elmosolyodva. Tényleg nem akarok gondot okozni.

Jaebum: Mar jó ideje bent vannak. De nem fogok bemenni. Nem lenne jó ötlet. Így is tartok tőle, hogy Jinyoung rájött, mi a helyzet velem. Ha ez így van, elkezdhetek felni, mi lesz a büntetésem. Minden bizonnyal szex megvonás. Bár ahhoz kezdek hozzá szokni.

Jinyoung: - Ha zavarnád, arról tudnál, hidd el - nevetek fel és megsimogatom vállát, hogy ne érezze magát rosszul. Inkább próbálom kiverni a fejemből a féltékenységemet. - Hétvégére van valami terved? El kellene menni bulizni valahova.

Mark: - Elméletileg nincs tervem, gyakorlatilag tanulnom kellene, de szerintem sokkal több kedvem lenne elmenni veled valahova. Elvégre, jó régóta nem buliztam. - köhintek egy aprót, mert tudom, hogy tudja mire gondolok.

Jinyoung: -Na igen... Majd az urammal megbeszélem, hogy mehessünk ketten - kacsintok vigyorogva Markra. Ejj, hogy miből fog kimaradni apuci. Máris elkezdünk tervezni, és néha vinnyogva felröhögünk. Nem tudom elképzelni, hogy ebből mi hallatszik ki, és mit hall Jaebum.

Mark: - De biztos rendben lesz ez így? - kuncogok. - Mármint... miért ne jöhetne velünk Jaebum is? Nem akarlak elszakítani tőle. Én vele is szívesen megyek, engem nem zavar, hogyha időnként csókolóztok, vagy valami. - mosolygok rá őszintén, mert valahogy furcsának tartom, hogy miért is ne akarná hozni a párját.

Jaebum: Na jó, most már tényleg régóta kettesben vannak. Nem akartam bemenni, de nincs más választásom. Persze azért kopogok, majd bekukkantok a hálóba. Az ágyon ülnek mindketten, és valamin éppen nevetgélnek. Jó isten, ez a Mark még helyesebb, ha fülig érő szájjal vigyorog! De persze nem őt bámulom, hanem egyből Jinyoungra nézek. - Sokáig csacsogtok még? Nem vagytok éhesek? Rendelhetünk valamit. - ajánlom fel.

Jinyoung: -Hát oké, akkor lehet, hogy őt is hívom - mosolyodok el. És közben látom szemeim előtt, hogy Jaebum lecserél Markra, ha többet iszik a kelleténél... Végszóra jön be apuci és... Hát én menten sírva fakadok! Látom, hogy mennyire bejön neki Mark. Inkább Markra nézek, hogy marad-e kajálni. És Jaebumnak mondtam, hogy ne féltékenykedjen...

Jaebum: Látom, hogy Jinyoungnak elködösül az arca, amikor Mark kicsit félénken mondja, hogy szívesen marad vacsorára, ha nem zavar, én meg rávágom, hogy nyugodtan. Oké, biztos, hogy észre vette. De jó isten, nehogy azt higgye, hogy lecserélném! Persze, Mark iszonyat helyes és dögös srác, és igen, tudom, hogy a kelleténél jobban megnéztem magamnak, de már nem vagyok a régi Im Jaebum, aki bűntudat és minden egyéb nélkül megpróbálná felcsípni, aztán fél óra múlva már dugnám is valamelyik szobában. Annak az énemnek akkor lett vége, amikor bevallottam Jinyoungnak, hogy egy éve őt figyelem, mert menthetetlenül belé szerettem. Viszont mindezt csak akkor tisztázhatjuk majd, ha Mark hazament. Addig azonban nem leszek bunkó vele, mert akkor a kedves páromnak meg azzal lenne baja.

Jinyoung: -Apuci, Markkal azt beszéltük, hogy hétvégén el kellene menni bulizni. Eljössz velünk, édes? - mosolygok rá vacsi közben. Nem fogok jelenetet rendezni, főleg mert imádom Markot, nem akarom, hogy emiatt tönkremenjen a barátságunk.

Jaebum: Párom szemébe nézek, és esküszöm, megkérdőjelezem, hogy tényleg komolyan gondolta-e a kérdést, vagy sem, mert valahogy nagyon úgy éreztem, hogy azt várja tőlem, csípőből visszautasítom. - Ha csajos estét akartok, menjetek ketten nyugodtan. - mosolygok rájuk, mire Mark szemei elkerekednek, és szélesen elvigyorodik, hogy Jinyoung mekkora mázlista, amiért ilyen pasija van, aki simán elengedi egyedül is bulizni. Én csak mosolygok szerényen, de amikor Mark megfogja a kezem, és viccből megkérdezi, nem tudnék-e neki magamból egy másikat keríteni... Kínosan nyelek egyet, és csak nevetek, hogy belőlem csak egy van, bocsi. Hát ez kurva hülyén jött ki, és tudom, hogy Jinyoung is tudja.

Jinyoung: - Az, egy főnyeremény - mondom mosolyt erőltetve magamra, miközben a kezeiket bámulom meredten. Nem, az nem lehet, hogy Marknak is bejön és észrevette, hogy Jaebumnak sem lenne ellenére a dolog. Mark nem tenne ilyet, egyébként sem, meg a múltját tekintve sem. Jaebum pedig azt mondja szeret... a táborban pedig azt mondta, engem soha nem fog elengedni, azóta nem változott meg, ugye? Ugye?

Jaebum: Kihúzom kezemet Markéból, majd gyorsan befejezem a kajám, és kimegyek mosogatni, hogy elmeneküljek a gyülemlő feszültség elől, amit szerintem Mark észre sem vesz. Ez a srác rohadt ártatlan, esküszöm! Szinte nekem fáj. Hallom, hogy még beszélnek valamit Jinyounggal, aztán nyitódik és csukódik a bejárati ajtó, bennem meg megáll az ütő. Hát... jöjjön, aminek jönnie kell! Pedig Isten látja lelkemet, még csak nem is flörtöltem Markkal.

Jinyoung: Nem megyek a konyhába Jaebum után, egyből a hálóba indulok, majd automatikusan a fürdőbe megyek és magamra zárom az ajtót. Ez egy hosszú zuhanyzás lesz... lehajtott fejjel állok a hideg víz alá, és csak folyatom és folyatom magamra, remélve, hogy kimossa a fejemből ezt a sok baromságot, amit összekombináltam magamban Markról és Jaebumról. Hiába voltak mindketten nagy pasizósok, ez most csak hülyén jött ki és kész. Jaebum engem szeret én pedig őt és kész, ez így van rendjén. Mark pedig tényleg gyönyörű, miért ne akadt volna meg rajta a szeme pont Jaebumnak? Bárkinek megakadt volna rajta a szeme. Attól, hogy tudja az ember az étteremben, hogy mit fog rendelni, még végignézheti az étlapot... Már vacogok a víz alatt, de nem tudom kiverni a fejemből, ahogy végigmérte Markot, egyszerűen nem megy... Nem akarom, hogy meggondolja magát, és mást válasszon az étlapról...

Jaebum: Nem jön utánam. Sőt! Hallom, hogy felmegy az emeletre, és megnyitja a vizet. Zuhanyzik. Hát jó. De amikor már egy órája folyik a víz, kezdek ideges lenni. Valami nagyon nincs rendben. Felmegyek, és kopogok a fürdő ajtón. - Jinyoungie? Jól vagy? - kérdezem, igyekezve túlkiabálni a víz csobogását. Remélem nem csinál odabent semmi butaságot. Nem, mintha ilyet feltételeznék róla, de rossz előérzetem van.

Jinyoung: Meghallom, ahogy bekiabál, ezért elzárom a vizet. Szedd össze magad Park Jinyoung, hagyd abba a bőgést, szeret téged, és most is aggódott, ezért utánad jött, gyerünk, szedd össze magad. Csípőmre tekerek egy törölközőt, hajamat nagyjából megtörlöm, belenézek a tükörbe, és a szám már enyhén lilás árnyalatot vett fel. Hát ez van. Kinyitom a fürdőajtót, és ahogy kilépnék rajta, ott áll Jaebum, és aggódó szemekkel vizslat.

Jaebum: Jinyoung vacogva, lila szájjal áll előttem, míg a szemei csupa vörösek. Tehát hideg zuhany alatt bőgött. Remek. - Kicsim! - rántom magamhoz, hogy átöleljem, és megpróbáljam felmelegíteni. - Miért akadtál ki ennyire? - nem azért kérdezem, mert nem tudom, mi baja van, hanem azért, mert meglep, hogy ennyire nem bízik bennem. - Ne mondd, hogy azt gondoltad, lecserélnélek Markra? - suttogom, feléledő bűntudattal. Kellett nekem megbámulnom! Hogy lehetek ekkora fasz?

Jinyoung: - Nem mehetnénk be a szobába? Fázom - bontakozom ki öleléséből, majd a szobába indulok, hogy felöltözzek, és a takaró alá bújjak, hátamat a falnak vetve. Megvárom, amíg Jaebum is átöltözik és leül mellém én pedig rögtön hozzá bújok. - Csak... csak hülyén jött ki az egész. Ide hoztam Markot, hogy ne legyél féltékeny, erre meg majdnem egész délután engem kerülget a sírógörcs, amiért én kezdtem féltékenykedni, mert láttam, hogy mennyire bejön Mark - hajtom vállára fejemet. - Nem haragszom, meg semmi ilyen, csak tudom, hogy Mark totálisan az eseted és egyértelmű, hogy megnézed magadnak, hiszen ő gyönyörű, főleg, ha mosolyog, csak... Valahogy úgy éreztem, hogy labdába sem rúghatok mellette... Sokkal szebb, kedvesebb Mark, mint én, én csak úgy... vagyok - már majdnem Jaebum ölében ülök, úgy bújok nyakához és érzem, hogy már megint könnyesek szemeim. - Sosem voltam kifejezetten helyes, sosem bámult meg senki mert milyen szép a mosolyom, a szemem, vagy a szám, vagy milyen jó az alakom, ő meg... úgy minden egyben... hozzá képest én mi a fenét keresek melletted...

Jaebum: Ezzel most szíven üt. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire nincs önbizalma, vagy ha nem is volt, abban reménykedtem, hogy amióta velem van, plántáltam belé egy keveset. Úgy tűnik tévedtem. - Hát... akkor én vagyok a legnagyobb senki a világon. - jegyzem meg, szarkasztikusan. - Mert nem, nem én vagyok az a senki, aki egy éven át rajongva figyelt téged, és csak a mosolyodtól, a hangodtól, a mozgásodtól, vagy egyetlen pillantásodtól kocsonyásodni lettem volna képes, áh, dehogy! - egész testemben megfeszülök a haragtól. - Igen, megnéztem Markot, és régen tényleg az esetem lett volna, ezen nincs mit tagadnom. De nem remegett a gyomrom attól, ha csak megszólalt, nem ugrott ki a szívem a torkomon attól, ahogy elmosolyodott, és nem hoztam volna le a csillagokat is az égről egyetlen pillantásáért. - érzem, hogy egyre hevesebben veszem a levegőt. Dühös vagyok saját magamra, és elkeseredett miatta. Úgy tűnik még mindig bizonygatnom kell neki, hogy csak ő létezik a számomra.

Jinyoung: Tudom, hogy szeret, de azt nem gondoltam volna soha, hogy... ennyire. Úgy értem, tényleg nem gondoltam, hogy még mindig szerelmes belém és már nem csak szimplán szeret. Annyira, annyira hülyén érzem magam, hogy sosem gondolom végig normálisan a dolgokat és mindig csak az önsajnáltatásig jutok. - Ne haragudj rám - ülök most már tényleg az ölébe és átkarolom vállait, fejemet pedig nyakához hajtom. - Tudom, hogy szeretsz és... az az igazság, hogy csak miattad érzem magam valakinek. Valakinek, aki különleges, csak ez az érzés néha elalszik bennem, és eszembe jut, hogy nálam ezerszer szebbet és jobbat is kaphatnál az élettől... És mindig meglepődöm, és újra meg újra beléd szeretek, amikor rájövök, hogy neked még így is én kellek... - jó, most már menthetetlenül folynak a könnyeim. Szerintem ezt az estét egyikünk sem így tervezte.

Jaebum: - Édesem, nem haragszom! Rád soha. Csak... saját magamra. - sóhajtok, letörölgetve könnyeit. - Egy pillanatra előtört belőlem a régi énem, és sokkal jobban megnéztem magamnak Markot, mint kellett volna. Egy hatalmas gyökér vagyok, tudom jól, de ettől függetlenül nem tudnálak elhagyni, és kérlek ezt hidd el, és ne felejtsd el soha! Te... jobb emberré tettél engem, és nélküled nem lenne teljes az életem. Szóval ha egyszer arra vetemedsz, hogy kidobsz... - szomorkásan elmosolyodom, miközben rövid csókot adok ajkaira. - Akkor én azt tiszteletben fogom tartani, elfogadom, de tudnod kell, hogy onnantól kezdve értelmetlenné fog válni az életem. És ez nem fenyegetés, pusztán tény. - fogom kezeim közé édes kis arcát. Hát, hogy gondolhatja magáról ez az ember, hogy ő nem tökéletes és gyönyörű?!

Jinyoung: - Ez esetben jó hírem van, örökké lesz értelme az életednek, mármint részemről, mert hogy tőlem soha nem szabadulsz meg, abban teljesen biztos lehetsz - mosolyodom el és csókolom meg. - Amúgy gáz, hogy össz-vissz ennyi értelme van az életednek: egy teljesen átlagos táncos fiú, aki meleg és nem tud mást, csak nyafogni. Már lassan kezdelek sajnálni - nevetek gyengén, némi szarkasztikus éllel a szavaimban. - Egyébként meg mi az, hogy elfogadod és tiszteletben tartod? Hát harcoljál már egy kicsit, hogy visszaszerezd életed értelmét, ha az hülye módon kidob egyszer! Vagy ennyire azért nem fontos?

Jaebum: Egy pillanat erejéig majdnem szájba vágom, amikor szapulni kezdi saját magát, de a végén csak felröhögök. - Iszonyatosan nagy barom vagy, de így is szeretlek. - csókolom meg, aztán ismét elhúzódom. - De felfogtam. Tehát ha balfasz leszel, harcoljak érted. Megbeszélve. De akkor tényleg életed végéig nem vakarsz le magadról, Park Jinyoung! - puszilom meg orra hegyét. - Most pedig... - simítok végig gerincén. - Ma este azt csinálunk, amit te szeretnél. Bármit. - suttogom, enyhén elmélyített hangon. Magamban pedig nagyon remélem, hogy nem azt fogja mondani, hogy aludjunk.

Jinyoung: Megborzongok, ahogy végigsimít gerincemen, és a hangja... Annyi mindent csinálnék én, kedves Im Jaebum, de annyi mindent... - Ez esetben - hajolok hozzá egészen közel és szemeibe nézve, szinte ajkaira suttogom a válaszomat. - Én foglak megdugni téged. Ehhez mit szólsz? - adok ajkaira egy enyhe puszit és várom a válaszát. Nem, ma csak szeretkezni akarok vele, azt akarom, hogy szeressen, ha nemet mond is teljesen elégedett leszek a válasszal, csak érezni akarom őt. Ezt a tervet pedig bőven van időnk elnapolni.

Jaebum: Elkerekednek szemeim. Ő...? Engem...? Hát, nem hogy ő, de még soha senki nem akart engem megdugni! Már a nyelvem hegyén van, hogy az teljességgel ki van zárva, de aztán... Belegondolok, és rájövök, szeretem én őt annyira, hogy tényleg BÁRMIT megadjak neki. Még ha ez a "férfiasságom" feladásáról is szól. - Ha igazán ezt akarod, legyen. - csókolok nyakába, beszippantva bőre illatát. Ezzel sem fogok tudni soha se betelni!

Jinyoung: Elakad a lélegzetem, még a vér is megfagy ereimben, ahogy beleegyezik. Nem, ezt nem gondoltam volna,tényleg nem gondoltam komolyan. Majd, egyszer talán, de hogy most így hirtelen... Az hoz vissza a jelenbe, hogy nyakamba csókol, de én elhajolok tőle. - Jaebum, ne baromkodj! Csak bűntudat miatt nem mondj rá igent. Lehet, hogy eljátszottam már a gondolattal, de nyugodtan mondhatsz rá nemet is. Nekem csak az a fontos, hogy ma éjszaka szeress, mindennél jobban. Nem kell emiatt alám feküdnöd, én is totál bizonytalan lennék... - érvelek saját magam ellen, hátha észhez tér. De tényleg, nekem az is elég lenne, ha csak olyan szorosan ölelne egész éjszaka, mint még életében soha senkit, csak... érezzem, hogy itt van mellettem, velem.

Jaebum: Saját maga ellen beszél, hát megzabálom, komolyan! - Édesem, nem bűntudatból mondom! - nevetek ismét. - Igaz, hogy furcsa lenne, de szeretlek és bízom benned. És ha te ezt akarod, nincs ellene kifogásom. Nekem csak az a fontos, hogy veled legyek. Mindegy, hogy fölötted, vagy alattad. De ahogy elnézlek, én határozottabb vagyok ebben, mint te. - kuncogok. - Úgyhogy tudod mit? Szerintem amúgy is holt álmosra bőgted magad, ezért inkább ma este csak aludjunk jóóóóól összebújva, aztán ha holnap, vagy valamikor kedved támadna megrontani, szólsz, és én benne leszek. - csókolom meg ismét, közben már elfeküdve vele az ágyon.

Jinyoung: Egy tonnányi nehezéket vett le a vállaimról Jaebum. Tényleg csak poénból mondtam és... nem is mertem volna most így hirtelen megdönteni. Elmosolyodtam, még mindig eszméletlenül puha hajába túrtam, úgy csókoltam meg, szinte hozzápréselve magamat, miközben ő tarkómnál és derekamnál fogva szorosan húzott magához. - Szeretlek - mindössze erre az egy pillanatra váltam el tőle, hogy kimondhassam, hogy mit érzek most mindennél erősebben. - Ezt az asztalnál is komolyan gondoltam, igazi főnyeremény vagy, szerelmem.

Jaebum: - Én is komolyan mondtam, hogy tudom. - vigyorgok, aztán tovább csókolom, egészen addig, amíg már egyenletesen szuszog. Akkor elengedem ajakit, és csak nyakamhoz húzom fejét, miközben hátát simogatom, mosolyogva hallgatva, ahogy elalszik. Észre sem veszem, és szépen lassan én is elalszom vele.
Ahogy ez az emlék eszembe jut, a büfében ülve, rájövök, hogy mekkora barom voltam. Hiszen én megígértem Jinyoungnak, hogy nem fogom "csak úgy" hagyni, hogy kisétáljon az életemből. Hogy is hagyhatnám! Felállok, és elindulok, hogy megkeressem, de a büfé ajtajában beleütközöm Jacksonba, aki már venné a levegőt, hogy leordítsa a fejem, de én közbe vágok. - Nem tudod hol van Jinyoung? Beszélnem kell vele. Azonnal.

Jackson: Még alig érek a büfé ajtajába, de egy feltűnően gyorsan száguldó Jaebum ütközik belém, és rögtön Jinyoungot keresi, én pedig elröhögöm magam. - Na, gratulálok balfaszkám, megjött az eszed? - vigyorgok barátomra és odaviszem, Markékhoz, ahol már nem olyan gyászos a helyzet, mint amikor eljöttem. Sőt, Jinyoung rögtön fel is ugrik, és bujkáló mosollyal a szája sarkában Jaebum elé áll és karba tett kézzel várja, hogy kinyögjön valamit a jómadár. Én inkább úgy döntök, hogy odamegyek Markhoz, átölelem derekát, ölembe ültetem, és hátradőlve mozizunk egyet, ahogy ez a kettő idióta kibékül.

Jaebum: Jinyoung csak elém áll, és néz rám, hogy beszéljek. Hirtelen elszáll az a nagy lendületem, és kis fiúsan kezdek el toporogni. - Jinyoungie... - kezdek neki, de érzem, hogy ez így öt éves stílusban nem lesz jó, hát összeszedem minden színészi tehetségemet, és kihúzom magam, majd keményen a szemeibe nézek. - Park Jinyoung, nem engedem, hogy elhagyj!

Jinyoung: Elvigyorodom, ahogy kijelenti, hogy nem engedi, hogy elhagyjam. - Magadhoz tértél? Örülök neki, már kezdtem azt hinni, hogy mégsem olyan fontos az életed értelme - nem várom meg, hogy válaszoljon, ott ahol vagyunk, az aula közepén a bejárattal szemben, minimum ötven emberrel a környezetünkben, a nyakába vetem magam, szenvedélyesen és mélyen megcsókolom. - Sokáig tartott, míg eszedbe jutott, apuci - harapok alsó ajkába, kicsit elmélyítve a hangom, és nem törődve a visító lányokkal, fenekébe markolok és újra megcsókolom vigyorogva, minden finomkodást mellőzve.

Jackson: Az odáig rendben van, hogy én is megcsókoltam és csókolom is rendszeresen Markot ennyi ember előtt, de azért... Jó, mondjuk Jaebumról és Jinyoungról van szó. - Szerintem ezek már vagy hatszor belehaltak, hogy az elmúlt fél órában nem láthatták egymást, úgy, hogy szabadidejük volt - vigyorgom Mark nyakába és csókolok bele finoman. - Na most vagy egyikőjük sem fog tudni járni holnap, vagy csak Jinyoungot kell mindenhová vinni, és vagy hat párnát tenni a segge alá, hogy ne sikítson minden második pillanatban, amikor megmozdul a széken.

Jaebum: Hagyom, hogy csókoljon, a fenekembe markoljon, és harapdálja a számat, de aztán combjai alá nyúlok, és szépen felkapom csípőmre, úgy tolva hátát a falnak, miközben lassan már a torkát nyalogatom. És tudom, hogy élvezi, mert ettől szokott a legribancosabb hangon nyögni (bár most a sok csaj visongása miatt elég nehezen veszem ki szerelmem hangjait, még úgy is, hogy mínusz öt centire van tőlem).

Mark: - Hülye vagy! - ütöm meg karját vigyorogva, kicsit elpirulva attól, ahogy a legjobb barátaim szinte az aula közepén szeretkeznek, mindenki szeme láttára. - Hogy mer Jinyoung ilyen lazán felülni Jaebum csípőjére...? - motyogom, lenyűgözve, egy pillanatra elképzelve, hogy én esetleg ugyan ezt csináljam Jacksonnal... Mire végig borzongok az izgató érzéstől. Nem. Abból nálunk biztos szex lenne. Bááár, ahogy elnézem, lassan náluk is az lesz.

Jinyoung: Erősen és mélyen csókol, annyira, hogy alig kapok levegőt, de ez nekem még így sem elég. A szájába nyögdösök folyamatosan, közben pedig hajába túrok, és lábaimmal átölelem csípőjét, hogy még szorosabban préselődjön hozzám, és hogy érezze, mennyire kívánom már, egy picit előre is mozdítom csípőmet, így Jaebum is a számba nyög. Jelen pillanatban azt sem bánnám, ha itt helyben a magáévá tenne, mindenki szeme láttára, de annak minimum kicsapás lenne a vége. És különben is, az emlék hatására egészen más terveim vannak. - Apuci - válok el tőle egyetlen pillanatra, de nem hagy szóhoz jutni, újra ajkaimra mar, ezért alsó ajkába harapok, hogy pont csak annyira fájjon, hogy legalább levegőt vehessek. - Édesem, vagy most azonnal meglógunk, vagy három másodperc múlva, de én szeretkezni akarok veled - nézek szemeibe és kivörösödött ajkaira, és nem engedem, hogy válaszoljon, újra megcsókolom, de hagyom, hogy rögtön átvegye az irányítást.

Jackson: Lassan tátott szájjal bámulom őket, hogy mit művelnek azok ketten. Markra nézek és látom, hogy elpirulva figyeli őket, de azt is látom, hogy kezd kényelmetlen lenni a nadrágja. Elvigyorodom, és észrevétlenül előrevezetem kezemet, hogy aztán rásimítsam Mark ölére, és finoman rászorítsak már félig merev péniszére nadrágon keresztül, közben a füléhez hajolok, amire enyhén ráharapok, majd elmélyített hangon belesuttogok. - Anatómia terem?

Mark: Felnyögök, ahogy Jackson rám markol. Pedig reméltem, hogy nem fogja észre venni, de most már késő, és én gondolkodás nélkül rábólintok, hogy megint bevigyen egy üres terembe, és ott tegyen magáévá. Igen, határozottan elment az eszem ez a pasi miatt.

Jaebum: Újra megcsókol, mikor olyanokat mondd nekem, hogy azzal nem hogy lenyugtatna, de még jobban bevadít. Szóval három másodperc múlva szeretkezni akar velem? Szerintem három másodperccel ezelőtt is már rég ezt akarta, de oké. Még egy hosszú smárolást lenyomunk, aztán összeszedve minden maradék önuralmamat, leteszem a földre, és kemény egy centit elhátrálok tőle. - Rendben. Haza? - kulcsolom össze ujjainkat, készen arra, hogy a világ végére is elrohanjak vele... Vagy inkább a legközelebbi mosdóba?

Jinyoung: - Haza, de most rögtön - nézek rá és én magam érzem, hogy szemeimből ordít a vágy. Azonnal rohanni kezdünk hazáig, nem törődve semmivel, és a bejárati ajtó alig csapódik be mögöttünk, Jaebum máris felken a falapra, én pedig azonnal átölelem lábaimmal csípőjét, egyre csak lökve magamat ölébe, miközben ő csuklóimat a fejem mellett tartja szorosan, de még csak véletlenül sem annyira, hogy fájjon. Imádom, őrülten szeretem, és már egy ideje elhiszem, hogy ő is megőrül értem. Elszakadok ajkaitól, hogy rögtön nyakára tapadjak ajkaimmal és fogaimmal és végig harapdálom és csókolom nyakát, ádámcsutkáját nyelvem hegyével finoman megnyalom, kezeimet kiszabadítva szorításából, átölelve őt.

Jaebum: Nem is tudom, mikor kívántam ennyire megszállottan utoljára. Rendben, a nap 24 órájában képes lennék akármikor szeretkezni vele, de az a vágy, ami most bennem tombol, az... az nagyjából ahhoz hasonlít, mint amikor legelőször megkaptam. De amikor kiszabadítja magát, majd finoman leereszkedik rólam, és a nyakamat kezdi el kezelésbe venni... Egészen elgyengülök, és most rajtam a sor, hogy a másik falnak hátráljak vele, és neki döntsem hátamat, mielőtt összerogynék a pusztítóan jó érzéstől, ahogy végig harapdálja legérzékenyebb pontjaimat.

Jinyoung: Visszatérek ajkaihoz és már kevésbé vadul, de még mindig hevesen csókolom meg újra, miközben pólója alá simítok, és hasát kezdem kapkodó, de finom mozdulatokkal simogatni, közben övét kicsatolva és teljesen ki is húzva a nadrágból. Elhajolok tőle és leveszem pólóját, valahová ledobva, már húzva is magammal, be a hálónkba, hogy finoman lelökjem az ágyra és saját pólómat lekapva fölé másszak, vállai mellé könyökölve. Újra megcsókolom, mélyen, szenvedélyesen, megsemmisítő vággyal telve, csípőmet az ő csípőjének tolva. - Apuci – hajolok el tőle, csak hogy tovább haladjak nyakához. - Ugye szabad? - kérdezem, aprókat harapva érzékeny bőrére. - Ugye az enyém leszel ma? - kérdezem, újra hozzádörzsölve merevedésemet, miközben füle mögötti részt jó erősen megszívom.

Jaebum: - Hogy szabad-e...? - kuncogok rekedtesen, gyötrődve alatta a vágytól, hogy érjen már hozzám rendesen, karmoljon, harapjon, akármit, csak csinálja! De aztán agyam elkezdi feldolgozni, hogy mit is mondott, és... - A tied? Ezt hogy érted? - pillantok le rá, mire gyanús csillogást vélek felfedezni szemeiben. Olyat, amilyet eddig csak egyszer láttam tőle, és annak az eredménye az lett, hogy napokig nem tudtam normálisan ülni. Elkerekednek szemeim. - Ú-úgy érted...? - hebegem, mélyen elvörösödve.