A rész +18-as jeleneteket tartalmaz

Mark: Még egy darabig szórakozunk Jinyounggal, mikor megcsörren a telefonja, és Jeabum szól, hogy Jackson elindult, úgyhogy Jinyoung el is köszön, és ő is hazamegy. Én pedig izgatottan várom, hogy mi lesz. Igazából nem beszéltük meg, hogy Jackson hozzám jön-e aludni megint, vagy haza megy-e. És jelenleg azt sem tudom, hogy mi lenne a jobb megoldás. Persze szívesen aludnék vele, mert egyszerűen sokkal jobban alszom, amióta vele alszom, de... Nem tudom, hogy tudnám-e kerülni a témát, hogy mi történt ma Jaebumnál.

Jackson: Elindulok Jaebumtól és végül is... egyáltalán nem bántam meg a beszélgetést. Rendben, életem eddigi legkínosabb beszélgetése volt, ezt aláírom, de azért értékes információkhoz is jutottam. De az, hogy én erről most majd Marknak beszéljek... na azt biztosan nem. Illetve, ha ezek ketten Jinyounggal valamit kitaláltak, vagy Jinyoung szexuális élete került terítékre, ha már nekünk eddig nem volt olyanunk, akkor képzelem, hogy Mark milyen állapotban lehet... De egyelőre még emésztem a dolgokat és őszintén remélem, hogy Mark nem fog rám ugrani, mert akkor... akkor nem biztos, hogy visszafogom magam.

Mark: Mikor megszólal a csengőm, elvigyorodom, és már futok is ajtót nyitni. De mielőtt kinyitnám, mély lélegzetet veszek. Jó, ma végig szexről beszélgettünk, de már rég letisztáztam magamban, hogy nem én leszek az, aki lépni fog Jackson felé. Tehát higgadtan kinyitom az ajtóm, majd szerelmesen elmosolyodom, ahogy megpillantom. - Nahát, azt hittem ma otthon alszol. - harapok alsó ajkamba, hogy ne vigyorodjak el szélesen, miközben a szívem ki akar ugrani a helyéből. Úúúgy megölelném! De még várom, hogy reagáljon arra, amit mondtam.

Jackson: - Nem, nem terveztem, mondtam, hogy egész hétvégén itt leszek, ennyire figyelsz, kicsim? - mosolygok rá, majd adok egy csókot az ajkaira és átölelem. - És? Milyen volt a "csajos-nap" Jinyounggal? Mi mindent csináltatok, amíg az uraitok nem ügyeltek rátok? - nevetek rá, közben levágódva a kanapéjára. Már teljesen otthonosan tudok itt mozogni, hiszen az elmúlt egy hét szinte minden napján átjöttem. Mark leülne mellém, de én inkább ölembe húzom minden hátsó szándékot mellőzve. Csak... csak jó átölelni.

Mark: - Hmmm... Lássuk csak... - teszek úgy, mint akinek nehezére esik átgondolni, hogy mi is történt vele egész nap. - Hülyéskedtünk, pletykáltunk, kivertük egymásnak, megbeszéltük az új koreográfia részleteit, amit meg akarunk tanulni, ilyesmik. - vonok vállat, csak a szemem sarkából figyelve, hogy hogyan fog erre reagálni, közben egyik kezemmel térdét simogatom, pusztán szeretetből. Imádom, amikor nem bír meglenni tőlem akár csak egy centire is.

Jackson: - Áh az egész jó program - bólogatok megsimítva derekát. Nem, nem kerülte el a figyelmemet az az egy kis mondatrész, és szerintem ő is észrevette, hogy egy pillanatra elállt a lélegzetem, de akármennyire szexhiányos, nem venné rá Jinyoungot, hogy akár csak ennyire is megcsalja Jaebumot, meg Mark se tenne ilyet. - Nálunk is valami hasonló volt, itt-ott gyakorlati oktatást kellett alkalmazni, hogy minden tiszta legyen, szóval... ja. Meg átbeszéltük ugye a jövőhetet, mert hát a leckék még nem fejeződtek be, szóval még a jövőhéten menni fogok párszor hozzájuk. De amúgy egész jól eldumáltunk - leszámítva, hogy a körülményekről még mindig nem akarok tudomást venni, de erről Marknak nem kell tudnia. Ha ő szemétkedhet, akkor én is.

Mark: Tudom, hogy hallotta, amit mondtam, nem kerülte el a figyelmemet, de amikor elkezdi mondani, hogy "gyakorlati szintre" vitték az oktatást Jaebummal... Tudom, hogy sose tenne ilyet, főleg nem Jaebummal, mégis kitört belőlem a féltékeny macska, és szinte karmokat növesztek, ahogy szemeibe nézek. - Hogy mit csináltatok? - fújom, villámokat szóró szemekkel. - Mi az, hogy nem végeztetek? Mit nem lehet ezen egy nap alatt elvégezni? - igen, vérszemet kaptam. Pedig az agyam egy távoli zugában üvölt egy hang, hogy ne ugorjak be neki, ne reagáljak így, mert úgyis csak ezt akarja, de nem bírom ki. Az ÉN Jacksonomhoz nem nyúlhat senki!

Jackson: Meglepődöm a reakción, de nagyon jól is esik, hogy ennyire féltékeny lett. Elnevetem magam, majd vállára és derekára fogva ledöntöm a kanapéra úgy, hogy fölé kerüljek. - Édesem, te is tudod, hogy sosem tennék ilyet - csókolok ajkaira röviden. - Természetesen végeztünk, és csak beszélgettünk, és sokkal több mindenről is szó esett, úgyhogy nem kell aggódni, nem fogok a jövőhéten Jaebumhoz menni, legalábbis ezért biztosan nem - adok még egy puszit a homlokára, és ott tartom ajkaimat. Így, hogy alattam fekszik őszintén gondolkodóba estem, hogy tovább menjek-e most, vagy ne. Nálam van óvszer, de síkosító nincsen...

Mark: Felnevetek, ahogy eldönt, és megcsókol. Persze, hogy tudtam, hogy hülyül, de jól esik a lelkemnek, hogy ki is mondja. - Meg is ölném azt, aki hozzád akar érni. - jelentem ki még, csak hogy tudja, majd miután elvette ajkait a homlokomtól, hajába túrok, és szemeibe nézek. Hát én elolvadok! De komolyan. Kocsonyásodom alatta, és csak azon csodálkozom, hogy még nem váltam eggyé a kanapéval. Végül egy nyüsszentéssel egybe kötött sóhajjal magamhoz ölelem. Csak ölelem, beszippantva isteni illatát, ami nélkül már nem tudnék meglenni, és hálát adok a sorsnak, hogy hozzám sodorta ezt a csodálatos pasit, akit én jobban szeretek bárkinél és bárminél a földön.

Jackson: Felnevetek, ahogy megölel. - Milyen érdekes, én is valami hasonlót mondtam Jaebumnak, amikor megemlítette, hogy ha nem lenne Jinyoung, akkor bepróbálkozna nálad. De szerencséjére legalább annyira szereti Jinyoungot, mint amennyire én téged - mosolyodom el, és adok egy puszit a nyakára. Édes istenem, az az előbbi kis nyüszítő sóhaja annyira édes volt... Ha továbbra is ennyire imádnivaló lesz, akkor... akkor baromira nem várok holnapig. Ahogy ezt végiggondolom, csak az tűnik fel, hogy Mark kicsit ficereg alattam; észre sem vettem, hogy közben orrommal folyamatosan nyakát cirógatom.

Mark: - Jaebum? Nálam? - kerekednek el a szemeim, majd felkacagok. Sok mindent gondoltam volna, de azt soha, hogy én Jaebum esete lennék. Viszont... nem is sokáig tudok tovább gondolkodni, ahogy megérzem, hogy Jackson még mindig a nyakamnál van. Egészen konkrétan, az orrával a nyakamat cirógatja. Ami kellemes érzés, persze, de... Nem tanulta még meg, hogy mennyire rohadt érzékeny a nyakam? Muszáj egy kis mocorgással leállítanom, mert én tényleg próbálkozom, hogy semmi "rosszra" ne gondoljak, de ha felizgat, akkor annak megint sírás lesz a vége. Ahogy érzem, vette az adás, mert egyszer csak megáll. Ugyan még mindig a nyakamnál van, de legalább már nem játszik vele, ezért szusszantok egyet megkönnyebbülve. Van egy olyan érzésem, hogy nekem Jackson Wang lesz a halálom egyszer...

Jackson: Ahogy édesen szusszan egyet és érzem, hogy már nem annyira feszült, mint eddig... Istenem... annyira édes, ahogy próbálkozik visszafogni magát és annyira... annyira értékelem, hogy inkább meg sem nyikkan, mint hogy egyetlen rossz szót is szóljon, vagy egy kósza sóhaj kiszökjön belőle. De mégis a reakciói túl imádni valóak és továbbra is őrjítően közel van hozzám Mark ahhoz, hogy ne kezdjem akaratlanul is tovább gondolni a helyzetünket, így lágyan belecsókolok nyakhajlatába. Túl közel van hozzám Mark ahhoz, hogy ne kívánjam meg.

Mark: Egész testemben megborzongok, ahogy nyakamba csókol, és erősen ajkamra harapok, hogy ne nyögjek fel. Ezt most már direkt csinálja, tudom. Megfordul a fejemben, hogy mi van akkor, ha most, hogy fel lett homályosítva végre, úgy érzi, hogy belevághatunk a komolyabb kapcsoltba? Valahogy nem merek bízni ebben, mégis... Azt ígértem magamnak, ha lép, nem fogom visszautasítani. Hát hátába markolok, ahogy csókjai rögtön hatással vannak bizonyos alsóbb régióimra, majd füléhez hajolva belenyögöm: - Jackson~!

Jackson: Ahogy nevemet nyögi fülembe, abban a pillanatban jövök rá, hogy ha nálam nincs is síkosító, nála biztosan van, hiszen... ő maga mondta, hogy mennyire régóta akar már, tehát biztosan felkészült, és most, hogy már nem félek annyira... ki vagyok én, hogy ellenálljak neki. - Igen Baby? - kérdezem, hangom máris enyhén berekedve, a bennem is régóta elfojtott vágytól, és szinte rögtön újra nyakába csókolok, hogy ajkaimat végigfuttassam ütőerén. Imádom, hogy ennyire érzékeny a nyaka.

Mark: És folytatja! Oké, most már egészen biztos vagyok benne, hogy itt ma több lesz, mint amire számítottam. - Szeretlek. - válaszolok végül csak ennyit, ahogy a vágytól összehúzott szemöldökkel, vigyorogva nyögök fel ismét. Jó isten! Nem hiszem el, hogy ennyire akarom őt. Egyszerűen... tényleg döbbenetes, amikor azt hittem, a régi életem kiölt belőlem minden romantikus érzést. Hát úgy tűnik, hogy nagyon nem.

Jackson: Elmosolyodom, és arcához hajolva megcsókolom. - Én is szeretlek, Baby - adok arcára egy puszit, majd állkapcsára, fültövéhez, nyakára, nyakhajlatába, majd egyik kezemmel felnyúlok pólója nyakához és kicsit lentebb húzom, így hozzáférek kulcscsontjához és nyaka alá a két kulcscsontja közötti mélyedésbe is adok egy csókot. Elengedem pólóját és visszahajolok szájához és újra megcsókolom, végignyalva alsó ajkán, és ahogy egy apró rést megérzek ajkai között, rögtön el is mélyítem a csókot.

Mark: Megint nyögök egyet, ahogy nyelve átsiklik számba, én pedig nyugodt szívvel hagyom, hogy átvegye az irányítást a csók fölött. De ha már ennyire belemelegedtünk a dologba, akkor egy picit én is felbátorodom, és fölsője alá nyúlva kezdem el simogatni azokat a hasizmokat, amik azóta a fejemben motoszkálnak, amióta először megérintettem őket. És igen, még mindig ugyan olyan izmosak, és szépen kivehetőek, te jó ég! Máris érzem, hogy problémáim akadtak oda lent. Ilyenkor elgondolkodom, miért is hordok olyan sokszor ilyen szűk nadrágokat?

Jackson: Amint belenyög a csókba, és kutakodó kezeit megérzem hasfalamon játszadozni, ráharapok alsó ajkára és halkan belemordulok a csókba. - Úgy érzem, azóta is tetszenek a hasizmaim - vigyorogva mormogom a csókba, továbbra is fogaim közt tartva alsó ajkát, és bal kezemmel én is pólója alá nyúlok, először csak végigsimítva csípőjén és alhasán, majd fentebb csúsztatom kezeimet, és én is végigsimítok hasán. Komolyan... tényleg nem értem, hogy lehet valakinek ennyire puha a bőre és egyszerre ilyen kidolgozott hasizma? Sóhajtva rajzolom körbe ujjaimmal a kockákat hasfalán, közben elszakadva ajkaitól és nyakába csókolva. - Azt hiszem, neked sincs okod panaszkodni - suttogom nyakának.

Mark: - Igazán? - húzom fel szemöldökömet kuncogva. - Ne vedd sértésnek, de még mindig elcsodálkozom a tényen, hogy annyi lány után vonzónak találsz. - túrok hajába, egyik lábammal átölelve derekát, úgy húzva még közelebb magamhoz, hogy pontosan az ágyékán érezhesse azt, mennyire kívánom.

Jackson: Felnyögök, amint magához húz még jobban és megérzem, hogy mennyire kíván már. - Az az igazság... hogy a Jaebummal való beszélgetés alatt jöttem rá, hogy soha... soha egyetlen lány sem tetszett igazán, és soha nem is éreztem irántuk semmit - tolom el magam éppen csak annyira, hogy Mark szemeibe tudjak nézni. - De neked a szemeid, abban a pillanatban, ahogy a szemembe néztél, rögtön megfogtak, és elég volt egyetlen nevetésedet hallanom, hogy beléd szeressek - csókolom meg, majd elkezdem föltolni pólóját hasán, majd elhajolva, leveszem markról a fölsőjét és ledobom a kanapé mellé. Végignézek Mark meztelen felsőtestén és önkéntelenül simítok végig mellkasától a hasáig az eszméletlenül puha, hibátlan és fehér bőrén. Tudom, tudom, hogy Jaebum elmondta, hogy ne kezeljem porcelánbabaként, de egyszerűen... - Kétségek nélkül állíthatom, Baby, hogy mérföldekkel gyönyörűbb vagy, mint bármelyik csaj, aki megfordult az ágyamban - hajolok le és csókolok hevesen emelkedő és süllyedő, hibátlan mellkasára. - És abban is biztos lehetsz, hogy ezerszer izgatóbb a te látványod alattam, mint bármelyik csajé.

Mark: - Jézusom... - kuncogok, nem csak azért pirulva el, amiket mond, hanem azért is, ahogy közben rám néz, és ahogy hozzám ér. Ennek az embernek a kezei közt új értelmet nyer számomra a szépség fogalma, komolyan mondom! Hogy képes úgy bókolni, hogy tudom, hogy full nyál az egész, mégis pocsolyává olvadok tőle? - Még soha senkitől nem hallottam ennyi bókot. - fogom meg kezeimmel égő arcaimat, hátha kicsit le tudom hűteni őket, de ahogy megcsókolja mellkasomat, behunyt szemmel sóhajtok fel az élvezettől. - De örülök, hogy ennyire tetszem neked. - teszem még hozzá, majd hirtelen mindkét lábam csípője köré fonom, és egy lendületből ülök fel ölébe, őt is feltolva, hogy most én kapjam le az ő fölsőjét. - És, csak hogy én is dicsérjelek egy kicsit, még soha nem volt egyetlen pasi sem, aki elérte nálam, hogy bármit hajlandó lennék megtenni érte, csak te. - simítok végig még egyszer felsőtestén, alhasánál eljátszadozva még egy kicsit a nadrágja fölött közvetlenül, ahol meglehetősen szépen kezdenek kilátszani az erek. Ez a játék egészen addig szép és jó, amíg ki nem nyílik a bejárati ajtó, és be nem sétál Bambam a nappaliba. Francba!

Jackson: Nem, egyszerűen nem hiszem el, komolyan mondom, felakasztom magam! Végre elhatározom magam, végre érzek magamban elég bátorságot, erre... Hátrakapom a fejemet, ahol Mark megszeppent unokaöccse néz minket tátott szájjal, és még a kulcsot is kiejti kezéből. Azt ne mondja nekem valaki, hogy ezt a gyereket most megrontottuk, mert itt helyben fogok agyvérzést kapni. Ez még annyira nem is vészes, látott már Markot és engem csókolózni, tehát annyira talán még sincs kiakadva. Azonban az, hogy egy eddig ismeretlen hangot is meghallok, ami határozottan egy srác hangja, már kezd gyanús lenni. Amikor pedig egy magas, egy nagyon magas srác lép elő, akinek Bambam a válláig ér és még át is karolja hátulról, na akkor az én állam is leesik, és amint idenéz a srác és elvigyorodik... Na akkor teszem le Markot az ölemből, majd visszakapom a pólómat és próbálom takarni Markot, ahogy elkezdi feltűnően végigmérni Markot és még mindig ott ül az a szemtelen vigyor az arcán. Az én pasimat csak ne stírölje senki!

Mark: Jackson kiugrik alólam, felhúzza a fölsőjét, majd engem próbál meg takarni, mire én is felhúzom a fölsőm, és sóhajtok egy hatalmasat, lemondóan. Nem, a sors sem akarja, hogy mi együtt legyünk igazán. - Szia Bambam. - köszönök az unokaöcsémnek, hozzájuk sétálva, hogy adjak neki egy puszit. - Szia Yugyeom. - borzolok bele a fiatal, magas srác hajába. - Te még nem ismered a barátomat. Jackson, ő itt Yugyeom, Bambam pasija, Yugyeom, ő Jackson. - mutatom be őket egymásnak gyorsan. - Csináljatok, amit akartok, mi bementünk a szobámba. De Bambam! - mutatok rá figyelmeztetően. - Ha megint felrobbantotok valamit a mikróban, vagy mocsok lesz a kanapén, egy hétig te takarítod az egész lakást, megértetted? - csípek arcába, elvigyorodva, majd kézen fogom a még mindig lesokkolt Jacksont, és bevezetem a szobámba.

Yugyeom: Markék után nézek, alaposan megbámulva mindkettőt. - Azt hiszem valamit nagyon megzavartunk. - kuncogok, Bambam nyakába csókolva. - Szóval? Mit fogunk csinálni most, hogy a miénk lett majdnem az egész lakás? - kérdezem incselkedően, persze tökéletesen tudom, hogy ő nem szeret semmi perverzséget sem csinálni, ha itthon van az unokabátya. - Nyugi, minden bizonnyal ők is dugni fognak, szóval biztos nem bánják, ha mi is kicsit huncutkodunk. - próbálom meggyőzni.

Bambam: - De... - próbálnék valahogyan ellenérvelni Yugyeomnak, de semmi értelmes nem jut az eszembe, ezért megadóan sóhajtok. - Hát... jó, de ne legyünk nagyon hangosak... És különben is mondtam, hogy hozzád menjünk, látod, megint igazam volt. Hallgatnod kellene néha az idősebbre - nyújtom ki a nyelvem, de már el is indulok vele az emeleti szobámba, és halkan nevetve hagyja, hogy magammal húzzam.

Jackson: - Tudod... nem szimpatikus az unokaöcséd pasija - közlöm némileg duzzogva, amiért megzavartak, ajtónak vetett háttal. - Egyrészt, mert megzavart minket és nem hogy sült volna le a bőr a képéről, még ott vigyorgott, ráadásul igen alaposan végigmért. Ha Bambammel jár, akkor ne csorgassa rád a nyálát. Azt csak nekem szabad - húzom magamhoz derekánál fogva, adva egy puszit arcára. - Sőt, nekem sok minden mást is szabad - vigyorodom el, és már nyúlok is pólója alá, hogy végigsimítsak gerince mentén.

Mark: - Yugyeom elég troll, de alapvetően aranyos srác. És szereti Bambamet, nekem csak ez számít. - vonok vállat, de ahogy magához húz, és végig húzza ujjait a gerincemen, felsóhajtok az élvezettől. - De cuki vagy, hogy féltékeny vagy egy kis srácra. - vigyorodom el, röviden megcsókolva. Aztán rájövök, hogy én most nem is tudom, hogy hogyan tovább. Mármint, még mindig kívánom Jacksont, és érzem a combomon, hogy ő is engem, de... - Ha gondolod, készülhetünk alváshoz. - jegyzem meg, szemeibe nézve. Ha akar valamit, itt a nagyszerű alkalom, hogy kimondja. Ha meg nem, hát én már azon sem lepődök meg.

Jackson: De... de hát... az előbb én... meg ő is, akkor most... mi van? Eddig az volt a baj, hogy nem akartam, most meg egyszerűen csak... készüljünk aludni? Itt vagyok, őt ölelem, álló farokkal és benyögi, hogy... aludjunk. Rendben van, rendben, értem, ez a büntetésem, érezzem csak, hogy én mit műveltem vele. Magamra erőltetek egy mosolyt, de még én sem hiszem el magamnak, ezért erősítésként inkább csak adok egy puszit halántékára. - Rendben, akkor alhatunk - engedem el,és már előre tisztában vagyok az álmaimmal és a ténnyel, hogy reggel olyan merevedéssel fogok ébredni, amilyen kis srác korom óta nem történt velem.

Mark: Látom rajta, hogy ezzel most nagyon oda vágtam. Pedig ez amolyan kérdés akart lenni, de úgy tűnik nem érzékelte. Ezért gyorsan elkapok csuklóját, és arcára simítom kezemet. - Te nagyon idióta. Ha nem akarsz, nem alszunk. Kérdésnek szántam, nem parancsnak. - csóválom meg fejem mosolyogva, majd megcsókolom, és annyira húzódva csak hátra, hogy ajkaink még összeérjenek, hozzá teszem. - Különben is kétlem, hogy ilyen merevedéssel képes lennél aludni. - simítom kezemet a jelentőségteljes dudorra, egy egészen picit meg is markolva.

Jackson: Elfojtok egy nyögést, ahogy rám markol, ehelyett ajkaira marok és nem várva semmiféle engedélyre, rögtön mélyen csókolom. - Ez esetben nem, nem gondolom, hogy készülhetnénk aludni - lerántom magamról a pólót, majd az övé után nyúlok és kissé lehajolva, rácsókolok mellkasára. - Úgy érzem - nyúlok én is nadrágjához, hogy megmarkoljam -, maradt még egy kis dolgunk - tolom egyre hátrébb, és finoman az ágyra lököm, hogy rögtön fölé másszak, de aztán leszállok róla, mellé könyökölök és baltaarccal folytatom. - De ha te aludni szeretnél...

Mark: Magasra szaladnak szemöldökeim, ahogy poker arccal benyögi, hogy "ha én aludni szeretnék"... Összehúzom szemeimet, és gyomron vágom. Nem erősen, de azért felnyög tőle. - ÉN elég régóta nem szeretnék már aludni, úgyhogy kussolsz, és cselekszel, ha már az ágyig legalább eljutottunk úgy, hogy fél percig nem mellettem, hanem fölöttem voltál. - húzom vissza magamra, felhajolva hozzá, hogy most én csókoljam meg úgy, hogy közben alsó ajkába harapok finoman, de sürgetően. Oké, tudom, hogy nem szabad elkapkodni semmit, mert lényegében neki "ez lesz az első", de azért töketlenkedni sem sokáig szeretnék.

Jackson: Még a gyomros ellenére is belevigyorgok a csókba, ahogy ráharap ajkamra. - Akkor Baby, biztosíthatlak afelől, hogy kívánságod valóra válik és nem fogsz aludni ma éjszaka - csókolom meg újra és végigsimítok egyik kezemmel nyakától indulva, a kulcscsontján és mellkasán át egész hasán, és továbbra is fel nem foghatom, hogy lehet valakinek ennyire tökéletes bőre. Körberajzolom ujjaimmal kitapintható izmait hasán, majd visszafelé haladva lassabban simítok végig mellkasán, elkalandozva mellbimbói felé és apró beazonosíthatatlan formákat rajzolgatok bőrére vállai felé haladva, közben csókjaimmal is áttérek nyakára és vállára.

Mark: Nem hiszem, hogy normális lenne, hogy már ennyitől csillagokat látok, de még soha senki nem váratott meg ennyire, ha tudta, hogy akarom, ezért erre a tényre fogom a dolgot. Viszont amilyen hangok akaratlanul kiszakadnak belőlem... Az nem lehet, hogy ez az én hangom! Igen, nem egyszer szexeltem már életemben, de még senki nem csal ki belőlem ilyen erotikus hangokat. Ezek még az én fülemet is szó szerint basszák, akkor nem tudom, szerencsétlen Jackson mit élhet át. Ó, igen, és a másik szörnyűség, hogy lényegében moccanni sem tudok alatta, csak nyöszörögve markolom hol a lepedőmet, hol az ő hátát/vállát, amit éppen elérek.

Jackson: Mark semmit nem tesz, csak hagyja magát, néha erősebben markolva hátamba, de azok a hangok... Csak a hangjától, a nyögéseitől az édes nyöszörgéseitől és kéjes sóhajaitól úgy érzem, hogy menten szétreped rajtam a nadrág. Ha eddig elmentem volna, csak egyetlen egyszer is, amikor láttam rajta, hogy kíván... nem valószínű, sőt, biztos hogy nem álltam volna meg. Ó én balfasz... mennyi könnytől kíméltem volna meg Markot, mennyivel több pénze lenne most Jinyoungnak és kurvára nem lenne semmilyen kínos beszélgetés, aminek az emlékét ki kellene törölnöm az emlékezetemből. Ahogy megérzem, hogy végigkarmol hátamon, amikor ágyékainkat összeérintem, rájövök, hogy biztosan nem fogom porcelánbabaként kezelni. Nem leszek vele durva, de... Mark Tuan, te holnap nem fogsz tudni megülni a seggeden, ebben egészen biztos vagyok. Elhajolok mellkasától, amit eddig csókokkal és harapásokkal borítottam be, visszatérek ajkaihoz, és ajkait harapva nyúlok nadrágja sliccéhez, és kigombolva rögtön rásimítom tenyeremet merevedésére alsónadrágján keresztül, és enyhén rászorítok, mire rögtön elhajolok ajkaitól, hogy még véletlenül se tompítsam azt a rekedtes, kéjes nyögést, ami felszakad torkából.

Mark: Elhajol tőlem, hogy még véletlenül se tudjam elfojtani azt a hangot, ami kitör belőlem, ahogy rám markol. Biztos vagyok benne, hogy Bambamék nem hallanak semmit, mert egy: messze vannak, kettő: mindig üvöltetni szokták a zenét, szóval ezzel nincs gond, de könyörgöm... saját magam hozom zavarba vele! Úgyhogy eljött az idő, hogy szám elé kapjam a kezemet, úgy próbálva megóvni az emberiséget a további kínos hangjaimtól, miközben csípőm automatikusan mozdul tenyerébe. És még csak rám fogott! Uramatyám, el sem tudom képzelni, mit fogok művelni, ha egyszer teljesen meztelenek leszünk, és beteszi nekem!

Jackson: Elvigyorodom, ahogy tenyerembe löki magát, és másik kezemmel pedig kezéért nyúlok. - Baby, ugye te sem gondoltad, hogy nem fog kelleni a biztatás, hogy jól csinálom-e? - incselkedek vele, finoman végignyalva alsó ajkán. - Hallani akarlak, Baby, a legapróbb sóhajodról is tudni akarok - mondom neki rekedtes hangon, majd nyakához hajolok és ráharapok, nem túl durván, de pont annyira, hogy nyoma maradjon. Felemelkedem róla, de csak addig, amíg teljesen le nem húzom róla és magamról is a nadrágot, hogy az ágy mellé hajítva ne is törődjek tovább velük. Mark ölére vezetem a kezemet és végigsimítok teljes hosszán még boxeren keresztül. Ahha, szóval leszopni. Én, őt. Na az egy kicsivel odébb lesz, mert az oké, hogy nagy a szám, de nem ennyire. Én sem panaszkodom a méreteimre, meg még mások se panaszkodtak rá soha, de az biztos, hogy Mark is meg van áldva egy fajta mérettel. Még hogy az ázsiaiaknak kicsi a farka... látnák Markot ilyen állapotban... Kezeimmel végigsimítok belsőcombjain, és nem hiszem el, hogy milyen hófehér és tökéletes itt is a bőre. Muszáj... egyszerűen... - Annyira gyönyörű vagy - szakad ki belőlem, és combjához hajolok, rácsókolok, majd finoman beleharapok, és nyelvemet épp hogy csak hozzá érintve nyalok végig hosszú combjain egészen alsója szegélyéig. Az a hang... az a kéjes, vággyal teli nyögés...

Mark: - Jackson! - sikkantok fel, már nem tudva, hogyan haljak meg a kezei közt. A szívem már rég felrobbant, de most az agyam is elkezd, ahogy a belső combomat becézgeti. Komolyan, marad olyan érzékeny terület, amit nem fog egyből felfedezni? Úgy tűnik nem... Csakhogy... Azzal nem számolt, hogy ezzel felébreszti bennem a régóta szunnyadó nagy macskát. Így egyetlen lélegzetvétellel felülök, és Jacksont a vállainál fogva döntöm az előbbi helyemre, csípőjére ülve, úgy nézve kiéhezetten szemeibe. - Biztatás kell édes, hogy jól csinálod? - nyalok végig duzzadt alsó ajkamon. - Hát legyen! - hajolok nyakához, hogy beleharapjak, aztán én kezdem el végig csókolgatni mellkasát. Titkon a pokolba kívánok minden lányt, akinek eddig része volt ebben a látványban, majd ahogy alhasához érek, felpillantok rá. Igen, azt hiszem én is eléggé szétcsaptam most az ő agyát. - Mondd csak, szopott már le fiú? - fogom meg péniszét, egyelőre boxeren keresztül, párat húzva rajta, majd megállva várom válaszát.

Jackson: Ahogy hirtelen fordít a helyzetünkön és maga alá kényszerít a csípőmre ülve, még a lélegzetem is elakad. Izgatóan végignyal megduzzadt vörös ajkán, majd nyakamba harap én pedig... egy pillanatra el is felejtem, hogy ki vagyok. Egyetlen... de egyetlen egy csaj sem kényeztetett szopáson kívül sehogy máshogy, akivel valaha lefeküdtem. Egy sem, most pedig... nem győzöm, hogy visszafogni a hangomat, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel, hogy lehetőleg ne nyögjek folyamatosan Mark kezei és ajkai nyomán, ahogy ő is majdnem ugyanúgy végigcsókol, mint én őt. Ahha, kezdem érteni, Jaebum mire gondolt, amikor azt mondta, olyat tenni vele, amiről úgy gondolom, hogy nekem is jól esne. Hát... ha csak a hangjaival nem hozott olyan izgalmi állapotba, mint még soha senki, akkor amiatt, amit most művel velem, kőkeménnyé válok, és nem győzök mit markolni, hogy ne Mark haját tépjem, vagy hátát karmoljam véresre. Amikor pedig ágyékomról felnéz rám, már csak ennyitől érzem, hogy farkam moccan egyet, de az a hangsúly amivel kérdez és amit kérdez... - Még... még soha - nyögöm ki nagy nehezen a válaszomat levegő után kapkodva, ahogy rám fog és még alsón keresztül húz merevedésemen párat... Már most jobban élvezem, mint az eddigi összes szexemet együttvéve, pedig... jó isten, ez még bőven csak az előjáték.

Mark: Annyira feldob, hogy ennyire kész van tőlem! Már nem egy fiút kényeztettem, de egyik szemében sem láttam annyi érzelmet, mint Jackson szemeiben. Ettől pedig nekem is sokkal több kedvem van hozzá érni. Sőt! Alig várom, hogy halljam, milyen hangot fog kiadni, amikor számba veszem. Hát lehúzom róla a boxerét, nemes egyszerűséggel elhajítva az ágy mellé, aztán még egyszer felpillantok rá, küldök felé egy olyan markos-mosolyt, majd lábai közé fekve ráfogok iszonyatosan kemény péniszére, és először csak finoman körbe nyalom makkját. Amilyen hangot kiad...! Attól én is felnyögök. Igen, egészen biztos, hogy sosem szopta még le pasi. Illetve még arra is gyanakszom, hogy sosem kapott egy igazán jó szopást. Elvigyorodva nyalok végig teljes hosszán, hogy a mozdulat sort azzal zárjam, hogy mélyen számba veszem, és szívok rajta egyet.

Jackson: Abban a pillanatban, hogy leveszi rólam az alsót, már nyögnék, pláne, ahogy rám vigyorog, de nem. Viszont ahogy ráfog péniszemre már érzem, hogy közeleg a vesztem, amikor pedig megnyalja a makkomat... végem. Nincs több visszatartott nyögés, ezt képtelenség egyetlen hang nélkül kibírni. Mélyről jövően, torokból nyögök fel és rekedten, saját magamat meglepve ezzel. Soha életemben nem voltam hangos, de ezt... nem lehet ép ésszel kibírni, ráadásul még Mark is felnyög, ajkaival még mindig péniszem hegye körül és... Vissza kell fognom magam, hogy ne lökjem fel azonnal a csípőmet, ahogy vigyorogva végignyal rajtam, majd egy erős szívással mélyen a szájába vegyen. - Mark...! - nyögöm nevét és... nem bírom ki anélkül, hogy hajába ne túrnék.

Mark: Szerintem még ember nem mondta ilyen édesen a nevemet! Egész testemben beleborzongok, és alig várom, hogy még többször nyögje a nevem újra meg újra, ahogy egyre intenzívebben kényeztetem, persze közben folyamatosan a szemeibe nézve. De elég hamar megérzem nyelvemen előváladékát, ezért kiengedem a számból, és csak elégedetten végig nyalok ajkaimon, fültől fülig vigyorogva. Az a Jackson Wang, aki most az ágyamban zihál, merőben más, mint a Nagy Mindenkit Megfektető pasi. Nekem viszont pontosan így tetszik.

Jackson: Csak nyögni vagyok képes, ahogy leszop, és olyan profin, olyan nyelvtechnikával, amilyet én még nem éltem... Minden egyes lélegzetvételem szinte már egy nyögés volt, és éreztem, hogy közel a vég, de nem kellett rászólnom, tudta ő ezt maga is, és egy elégedett vigyorral hajol el tőlem, és ahogy végignyal ajkain... csak a látványtól egy újabb nyögés tör fel belőlem... mégis... hol a picsában rejtőzött ez az énem? Miért csak most vettem rá magamat a szexre Markkal? - Úristen Baby... szerelmem... - zihálva ülök fel, és nyúlok nyakához és derekához, hogy visszafektessem magam alá, és azonnal ajkaira marok, ahogy ismét alattam fekszik. Érzem a saját ízemet szájában, de valahogy csak még jobban feltüzel, és egyre mélyebben, egyre szenvedélyesebben csókolom, véletlenül túl erősen megharapva az ajkát, vagy ő harapta az enyémet, nem tudom eldönteni, csak azt a jellegzetes fémes ízt érzem egy futó pillanatra a csókunkban. - Kívánlak - szakadok el tőle, hogy mellkasára csókoljak. - Akarlak - újabb csókot adok, ezúttal alhasára. - Mindennél jobban - fogom meg boxerén keresztül merevedését és... végig nyalok rajta. Érzem a nyelvemmel, ahogy megmozdul, ahogy fellüktet, közben Mark édes nyögése visszhangzik a fülemben és zsong a fejem ahogy minden érzékemet kitölti. Leveszem róla az alsóját, fogalmam sincs, hogy merre hajítva el, majd terpeszbe tett lábai közé fekszem félig térdelve és végignyalok rajta. Az az érzés... leírhatatlan. Ahogy felnézek és félig ajkát beharapva, ködös szemekkel néz vissza rám... Szóval úgy, ahogy nekem jól esne, hát rendben. Rácsókolok makkjára, körbenyalom, és valahogy... annyira természetesnek és annyira magától értetődőnek tűnik, hogy ezt művelem vele. Számba veszem, és megszívom, és kínzóan lassan kezdem mozgatni fejemet, közben nyelvemmel egy pillanatra sem elhagyva érzékeny bőrét. Pár szívás után érzem, hogy ennél több kell neki, ezért nagy levegőt veszek és amilyen mélyen csak tudom, torkomba engedem. Érzem, hogy lüktet egyet és teste megvonaglik, és a hangja... elhajolok és még egy utolsót nyalva makkján, az előváladék ízével a számban, visszahajolok hozzá egy csókra.

Mark: Nem reméltem, hogy az első alkalommal le fog szopni, így iszonyatosan meglep, amikor megnyal, hát még amikor tovább megy! Édes jó istenem, hát én kipusztulok! Meghaltam. Végem van. Eddig sem voltam észnél, de most! Mikor abba hagyja, és felcsúszik hozzám, már szabályosan remegek. Tudom, hogy ezer éve nem voltam fiúval, és fel kellene készítenie, de... Nem, én arra most nem fogok időt pazarolni! Leszarom, hogy ha szét is szakadok, most akarom! Azonnal! Miután szétválunk az újabb csókból, rámosolyogva nyúlik ki a szekrénykémhez, hogy kivegyem a legfelső fiókból a síkosítómat. Nem tudom, hogy ő készült-e, de nálam mindig van minden. Hátha... Khm. Látom, hogy Jackson arcán most először végig fut a bizonytalanság, mire vigyorogva csókolom meg újra. - Innentől átveszem a vezetést, mit szólsz? - csúszok ki alóla ismét, újra letolva a párnák közé, majd péniszére markolok, és kicsit simogatni kezdem, mielőtt kinyitom a vazelines tubust. - Óvszerrel vagy anélkül?

Jackson: Elbizonytalanodom egy pillanatra, ahogy meg kellene tennem a következő lépést és felkészítenem, de ő ezt azonnal észreveszi és újra magam fölött látom mosolygós, gyönyörű valóját. - Ahogy szeretnéd, ez a te döntésed - mondom teljesen rekedten, közben végigsimítok derekán, és mindkét kezemet hátára vezetve végigsimítok gerincén, majd fenekén állapodik meg kezem, egyik ujjammal éppen csak végigsimítva bejáratán.

Mark: - Akkor ez nem kell. - döntöm el, félre téve az óvszert. Látom rajta, hogy egy picit megdöbben. Pedig sokkal jobban fogja élvezni így! Én pedig bízom benne annyira, hogy tudjam, nem fogok semmit se elkapni tőle. (Meg nem utolsó sorban, én is jobban szeretem így.) Úgyhogy nyomok a kezembe a síkosítóból, elkezdve bekenni merevedését, közben igyekszem nem még jobban remegni, ahogy bejáratomhoz ér. Így is tudom, hogy türelmetlen vagyok, de nem könnyíti meg a helyzetemet.

Jackson: Nagyon meglepődök, ahogy visszateszi az óvszert az éjjeli szekrényre, de valahol mégis örülök; én őt akarom érezni. Azonban amikor elkezdi rögtön merevedésemet kenni síkosítóval, gyanút fogok. Nagyon régen volt már valakivel, az nem lehet hogy... - Baby, mire készülsz, ugye nem... - ahogy egy alig észrevehető pillanatra megáll keze a mozgásban és nem válaszol, rögtön felülök és magam alá fordítva elveszem tőle a vazelint. - Felejtsd el, nem fogok felkészítetlenül beléd hatolni - nézek szemébe komolyan. - Én is őrülten akarlak és kívánlak, de pont a fájdalmat akartam elkerülni, azért vártam eddig, nem fogom engedni, hogy ezt csináld - simítok végig arcán és csókolom meg Markot, mielőtt tiltakozhatna, miközben térdei alá nyúlok és feltolom lábait. Bekenem ujjaimat síkosítóval és határozottságot színlelve simítok végig újra bejáratán, mire felnyöszörög, és enyhén megremeg de nem engedem el ajkait. Óvatosan becsúsztatom egy ujjamat, de csak félig... belül is tűzforró, akárcsak bőre minden pontja.

Mark: Vigyázni akar rám, hát elolvadok! Rám még soha senki nem akart vigyázni. Ez merőben új érzés. De még jobban meglep, hogy annyira határozottan ér hozzám. Pedig biztos, hogy kínos neki a dolog. Viszont, amikor az első ujja belém hatol, látom a szemében, hogy meglepi, amit érez, én viszont nem bírom ki, hogy ne nyöszörögjek fel. Hozzá vagyok szokva az érzéshez, így kicsit sem fáj, bár tudom, sokkal jobban kell koncentrálnom, ha minél hamarabb ki akarok neki tágulni megfelelően. - Ha... gondolod... csinálhatom magamnak is. - harapok alsó ajkamba, most először vörösödve el alatta. Még nem szoktam meg, hogy ilyesmikről beszélgetünk.

Jackson: Ahogy elvörösödik... és felajánlja, hogy magát készíti fel... Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy az mennyire elképesztően izgató látvány lehet, de... nem. - Szeretném én csinálni - érzem, hogy nekem is vér szökik az arcomba, pedig sosem voltam az a pirulós fajta. - Feltéve, hogy nem vagyok annyira béna és nem fáj. Ha bármit is rosszul csinálok, szólj - nézek komolyan szemeibe, majd egy enyhe mosollyal odahajolok hozzá, és orrára adok egy puszit, majd finoman megcsókolom, miközben teljesen belé csúsztatom ujjamat és óvatosan elkezdem körkörösen mozgatni. Borzasztóan szűk, és érzem, hogy néha rászorít ujjamra, de ehhez képest viszonylag gyorsan tágul.

Mark: Ahogy köröz bennem, és érzem, hogy szépen tágulok, felsóhajtok, és ajkamat harapdálva nyögöm neki. - Eddig jó... - morranok egyet, amikor érezhetően még beljebb tud jutni bennem. - Még egyet! - utasítom, mire látom, hogy meglepetten felhúzza szemöldökét. Igen, ő sem gondolta, hogy ennyire komolyan tudom majd vezetni, hogy mit hogyan csináljon. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy rohadt perverzen hangzik minden, amit most kimondok. Mikor második ujja is belém kerül, nyögve mozdítom úgy csípőmet, hogy a jó szögben legyen bennem, és látom rajta, hogy most kezdi el ő is érezni, amit kell. - Ahh, így jó, abba ne hagyd! - zihálom, jobb híján vállába markolva, behunyva szemeimet.

Jackson: Meglepődök, amikor szinte utasít, hogy most már két ujjammal tágítsam, de amikor csípőjét megmozdítja és aprót felnyög, egy pillanatra megijedek, de megérzek valamit ujjaim hegyénél, és ahhoz hozzáérve felnyög, és zihálva a vállamba kapaszkodik. Kicsit nagyobb terpeszbe tolom lábait, hogy jobban hozzáférjek, és mélyebbre tolom benne ujjaimat. - Itt? - kérdezem, majd határozottan megnyomom azt a pontot, amit előbb éreztem.

Mark: Felsikítok, ahogy eltalálja bennem azt a bizonyos pontot, és a péniszem szépen lassan újra életre kezd kelni. - Ohhoott! - nyögöm, ívbe feszülő háttal, ahogy megint megüti, és abban a pillanatban kb. kétszeresére tágulhatok. - Ahh, Jackson, még! - követelem, mire látom, hogy pislog egyet, én pedig kisegítem. - Vagy még egy ujjat, vagy tedd be, csak... AH! - újabb sikítás tör fel belőlem. Na, most még egy újabb hangszínemet tanulhatja meg.

Jackson: Ahogy meghallom sikolyát egész testemben megremegek. Úristen, ez a hang... és ahogy megvonaglott... és minden egyes nyomásnál felsikít... nem, esküszöm, nem ez a perverzióm, de annyira... gyönyörű! Ahogy az élvezete az egész testét végigjárja, és kiül az arcára, enyhén elvörösödik és... ennél szerelmesebb, már nem is lehetnék. Hozzáadom még egy ujjamat, és már egészen könnyen tudom mozgatni mindhármat, és még utoljára mélyre tolom ujjaimat biztosan eltalálva azt a pontot, majd kihúzom ujjaimat és látom, hogy merevedése újra életre kelt, ezért bekenem magamat vazelinnel, és bejáratához érintem makkomat, majd ráfogok péniszére, és mozgatni kezdem kezemet, miközben elkezdek belé hatolni.

Mark: Ahhoz képest, hogy csak egy gyorstalpalót kapott Jaebumtól, nagyon meglep, hogy rám fog, és kényeztetni kezd, miközben belém hatol. Csak nem tudja, hogy így sokkal kevésbé fáj? Nem is fontos, a lényeg az, hogy már attól élvezettel telve nyögök fel, ahogy belém csúszik lassan, viszonylag óvatosan, pedig biztos vagyok benne, hogy ez most neki brutális élmény. Egyszer voltam együtt egy biszex sráccal, aki azt mondta, hogy a fiúk sokkal szűkebbek, ezért sokkal nagyobb élvezetet is nyújtanak. És ahogy elnézem Jackson arcát, kétszer annyira élvezi most ezt, mint én, amitől én nyüszítve harapok ajkamba, és péniszem meglüktet tenyerében. Egyszer képes voltam elmenni csak a hangjától, hát most biztos vagyok benne, hogy képes lennék elmenni csak a látványától is.

Jackson : Úristen... ez... Csak félig tolom belé magam, egyszerűen nem merem tovább, mert annak csúnya vége lenne. - Mark... Ahh, Baby... annyira... szűk vagy - nyögöm összeszorított szemekkel és beharapott alsó ajakkal. Túl szűk, túl forró... ha nem tágul jobban, akkor még egy centit mozdulok, és képes leszek ennyitől elsülni. Meglüktet kezemben pénisze, mire kinyitom szemeimet és felnézek Mark arcára, és beharapott ajkakkal, nyöszörögve tűr. Látom rajta, hogy élvezi is, igazából, szó szerint kézzel fogható bizonyítékom van rá, de látom a fájdalmat is az arcán. Elkezdem kezemet húzogatni péniszén, makkját párszor megnyomom, és hüvelykujjammal dörzsölöm, közben kezem nem áll le. - Baby... látom, hogy fáj... lazíts valahogy, én igyekszem...- lihegem összeszorított szemekkel, és megpróbálok úgy ajkához hajolni egy futó csókra, hogy ne okozzak fájdalmat. - Kérlek... engedj beljebb... és újra eltalálom... és akkor a nevemet fogod sikítani - morgom ajkára.

Mark: - Nem fáj... annyira... - lihegem, de ahogy jobban kényezteti tovább péniszem, kéjesen felnyögök, és érzem, tágulni kezdek. Láthatóan beljebb tud csúszni bennem, mert az arcára még több élvezet ül ki, én pedig nem bírom ki, hogy ne kuncogjak fel ettől. - Iszonyat szexi vagy így! - nyalok végig ajkaimon, minden bizonnyal kitágult pupillákkal figyelve őt. - Megértem, hogy miért akart mindenki lefeküdni veled. - simítok végig hevesen emelkedő-süllyedő mellkasán, amit enyhe izzadtság borít már be, pedig még szinte nem is csináltunk semmit. Aha, szinte...

Jackson: Végre egy kicsit enged, és még bentebb tudok csúszni, és felszisszenek, ahogy egyre jobban lüktet péniszem, miközben az ő izomgyűrűi rászorítanak. Mark halkan felkuncog alattam, én pedig elvigyorodom. - És ez még nem minden - nyalok végig alsó ajkán, amit az előbb még az ő nyelve nedvesített be. Végigsimít mellkasomon, és érzem, hogy rászorít egy kissé benne lüktető férfiasságomra, én pedig ... nem tudom magam türtőztetni. Átölelem vállainál mindkét karommal, majd füléhez hajolok. - Ne haragudj - suttogom, és mielőtt visszakérdezhetne, egyetlen lökéssel tövig belé hatolok és torokhangon felnyögök füle mellett az érzéstől, majd homlokomat a vállgödrébe támasztom, hogy finom puszikat hintsek nyakára és kulcscsontjára. - Ne haragudj, Baby - nem emelem fel homlokomat, csak hallom, ahogy zihál.

Mark: Sejtettem, hogy erre céloz, amikor bocsánatot kért, de mégis bennem akad a levegő, ahogy tövig feltolja magát bennem, utána pedig zihálni kezdek, hogy ne ájuljak el. Nem fáj annyira, de még nem a megfelelő szögben van bennem, ezért eléggé feszít. - Aztakurva...! - nyögöm, behunyva szemeimet. - Nem haragszom, de kezdj el mozogni, és találj egy másik szöget, plhhease~! - sóhajtom, hátát markolászva, hogy valamin levezessem az érzéseimet. Egyszerre őrjít meg a hangjával meg a látványával, és feszít szét belülről. Hihetetlen, hogy mennyire szét tudja csapni az agyamat ez a pasi.

Jackson: Elveszem fejemet nyakától, és könyökömre támaszkodom, arcára nézve pedig eláll a lélegzetem. Mark homloka gyöngyözik, és nyakán, mellkasán is enyhén fénylik az izzadtság, ahogy hangosan zihál és a hátamat markolja és alsó ajkát harapdálja. Megcsókolom felső ajkát, majd teljesen felemelkedem róla, hogy tenyereimen támaszkodjak meg vállai mellett, és egy kicsit kihúzódom belőle, majd ahogyan kérte, másik szögben lököm be újra magam. Egyszerűen leírhatatlan az érzés, hogy mennyire szűk és mennyire mozognék gyorsabban, de ahhoz még meg kell találnom a tökéletes szöget, hogy mindketten teljes mértékben az élvezettől nyöghessünk, és legfeljebb a gyönyör legyen akkora, hogy már szinte fájjon.

Mark: Kijjebb húzódik, majd újra belém löki magát, belőlem meg felszakad egy újabb nyögés, ami már majdnem az igazi, de nem teljesen. - Még egyszer! - kérlelem, még mindig számat harapdálva, majd amikor megismétli a mozdulatot, a belökés közben én is mozdítok egyet csípőmön, így sikerül pontosan ott eltalálnia, ahol kell, én pedig teljes erőből sikítok fel, ahogy színes fények kezdenek el vibrálni behunyt szemeim előtt. - Úúúristen! - nyöszörgöm. - Ott! Még! - nézek fel rá, végig simítva karjain, amiken most szépen kidagadnak izmai.

Jackson: Úgy látszik, sikerült megtalálnom, és Mark hangja, ahogy sikít és utána kérlel... egyszerűen gyorsabb mozgásra ösztönöz. Majdnem minden lökésemmel eltalálom benne azt a pontot, amitől sikít, így egyre jobban lazulnak körülöttem izmai, de az élvezettől össze is rándulnak néha és... szerintem életem egyik legjobb döntései közé tartozik, hogy ennyit vártam és végre megtettem. Ugyan rengeteget segít az, hogy még néha irányítgat, hogy mit és hogyan, de... úgy érzem, kezdem értékelni azt a mondást, hogy "gyakorlat teszi a mestert". - Baby... - egyszerűen tudtára akarom adni, hogy mennyire csodálatos érzés és mennyire jó, de csak ennyit tudok kinyögni. Minden egyes kis összehúzódásánál nyögök egy kisebbet, próbálva visszafogni hangomat, hogy minél jobban hallhassam őt.

Mark: Nagyon szeretném visszatartani a hangomat, vagy kinyitni a szemem, de egyszerűen túl sok ez egyszerre. Úgy érzem, hogy tökéletesen elolvadtam a karjaiban, és most csak valahol lebegek a kozmoszban. Aztán, amikor sikerül mégis egy pillanatnál tovább nyitva tartani a szememet... - Jackson! - sikítok fel, mert pont akkor lök belém. Én még életemben nem láttam ezt a srácok ennyire iszonyatosan szexinek, és vonzónak! Eddig is imádtam, és bárkit megöltem volna gondolkodás nélkül, aki megpróbálta volna elvenni tőlem, de ebben a pillanatban az iránta érzett szerelme egészen új értelmet nyer. Szavakba nem is lehet önteni, csak érzem. És ahogy egyre gyorsabban mozog bennem, egyszer csak ráfogok csípőjére, amitől megdöbben, és egy pillanatra megáll. Ezt az alkalmat használom ki, hogy egy gyors mozdulattal, anélkül, hogy kicsúszna belőlem, fordítok helyzetünkön, és most, hogy én kerültem fölülre, elvigyorodva kezdek el rajta mozogni, közben mélyen szemeibe nézve.

Jackson: Amikor csípőmre fogott, azonnal megálltam. Azt hittem fáj, hogy valamit elrontottam, de ahogy enyhén meglök, majd fordít a helyzetünkön és én fekszem alatta úgy, hogy még mindig benne vagyok, még nagyobb döbbenet lesz rajtam úrrá. De ő csak elvigyorodik és mélyen a szemembe néz, térdeit csípőm mellé helyezve, alhasamra támaszkodva elkezd rajtam mozogni, egyszerűen nem... Nem tudom visszatartani a hangomat és minden egyes alkalommal teljesen rám ül, én pedig minden egyes alkalommal mélyről jövően felnyögök. Ha ezt így folytatja, nagyon, nagyon gyorsan vége lesz, de nem akarok fordítani a helyzeten, hagyom, hogy ő irányítson, ő mozogjon, mert így pontosan olyan szögben ül rám, ahogy jó neki. Én pedig csak megfogom csípőjét, hogy valamennyire tartsam is, ezzel is könnyítve mozgásán, és élvezem az érzéseket, a látványt és a tényt, hogy Mark meglovagol engem.

Mark: Isteni érzés, hogy én irányítok, bár ahogy elnézem, sem ő, sem én nem bírjuk már sokáig, de nem is baj. Úgysem egy menetet terveztem ma estére... Úgyhogy teljes lelki békével mozgok rajta, hol egészen gyorsan, hol belassítva, amikor már nagyon hangosan nyög, aztán amikor tudom, de percek kérdése és elmegyünk, megint fordítok helyzetünkön, hogy a végső lökéseket ő adhassa meg. Közben tarkójára fogva lehúzom magamhoz egy szenvedélyes, mély csókra.

Jackson: Megint fordít a helyzetünkön, és leránt magához egy csókra, én pedig gyorsítok a mozgásomon ahogy érzem, hogy én is egyre inkább lüktetek és ő is egyre többször rándul össze körülöttem. Aztán egyszer csak lelassítom a mozgásom, és szinte teljesen kihúzódom belőle, majd gyorsan és mélyen lökök, pontosan és erősen eltalálva prosztatáját, amitől elengedi számat és újra felsikít, én pedig csak annyira távolodom el tőle, hogy orrunk majdnem összeérjen és lássam arcának minden egyes apró rezdülését, és érezzem minden kisebb sóhaját. Tovább folytatom a lassan ki és gyorsan, erősen be játékot, és már majdnem, majdnem elélvezek, de ha nehezen is, tartom magam, és próbálom róla leolvasni, hogy így, hogy nincsen rajtam óvszer elélvezhetek-e benne, vagy sem.

Mark: - Jackson~! - nyüszítem, kb úgy érezve, hogy belülről robbanok fel. - Kéhérlek! - nézek fel rá könyörögve, mert úgy érzem, ha nem hagy elélvezni, csak kínoz ezzel a játékkal, akkor én most itt fogok meghalni alatta. Úgyhogy fenekébe markolok, hátha ezzel a kis ösztökéléssel végre hagyja, hogy elmenjek, és ő is elélvez, mert látom rajta, hogy már nagyon szenved, akárcsak én.

Jackson: Ahogy megadja azt a kis jelzést, amire vártam, ráfogok vörösen meredő péniszére és elkezdem olyan ütemben mozgatni rajta kezemet, ahogyan én kezdek benne mozogni, majd pár lökés után egy hangos nyögéssel, Mark nevével az ajkamon, elélvezek. Belé élvezek. És a Mennyben vagyok, érzem.

Mark: Jackson elélvez, én pedig pár pillanattal később követem, nem tudom, hogy a látványtól, vagy az érzéstől. De ilyen orgazmusban meg nem volt részem, ez biztos. - Én... annyira imádlak! - zihálom, verejtékben úszva, egész testemben bizseregve. Ennél pontosabban nem tudnám kifejezni magam.

Jackson: Még mindig rajta fekszem, és őt ölelem, és pont nem érdekel, hogy tiszta sperma a hasunk, csak mosolyogva ölelem, ahogy azt mondja, hogy imád. - Én is szeretlek - emelem fel fejemet mégis, hogy megcsókoljam, és csak most esik le, hogy még mindig benne vagyok, ezért egy kisebb sóhajjal kihúzódom belőle, amíg csókolom, majd egy kisebb puszival zárom csókunkat, vállára is adok egy kisebb puszit majd legördülök róla és mellé fekve magamhoz húzom.

Mark: Ahogy kihúzódik belőlem, nyögök egy aprót, de finom csókjai teljesen elterelik a figyelmemet. Hozza bújok várva, hogy csillapodjon légzésünk, de amikor gyanúsan lassan szuszog, kicsit megrázom. - Hé, ugye nem alszol el? - kérdezem, megpróbálva felülni alatta, de meg nagyon rajtam fekszik, így csak rázogatni tudom. Nana, én többet terveztem ebbe az estebe!

Jackson: Egyre jobban csillapodik légzésem, ahogy Mark is hozzám bújik, és egy pillanatra lehunyom a szememet és csak... boldog vagyok. Meg persze valamennyire kielégült is, de ma este nem csak ennyi lesz. Markból egy élet is kevés, nem hogy egy este. Úgy látszik félre értelmezi, hogy ennyire nyugodtan veszem mellette a levegőt, ezért kicsit megráz, és erre azonnal felé kapom a fejemet, újraébredő vággyal, ahogy a szemeibe nézek. - Dehogy alszom, Baby - mondom mosolyogva és újra fölé mászom, vállai mellett támaszkodva. - Csak eszembe jutott egy nagyon régi és felettébb bölcs mondás: gyakorlat teszi a mestert - csókolom meg, nem túlfűtötten és nem is keményen, nem is túl érzelgősen, éppen annyi szenvedéllyel, hogy érezze: imádom őt.

Mark: - Hmm, ebben van igazság. - vigyorodom el, kihívóan végig nyalva ajkaimon, mire egyből lecsap rám, én pedig csak a csókba kuncogva karolom át nyakát, és simulok hozzá, máris kimelegedve, hogy neki kezdjünk a mai második menetünknek. Másnap valamikor délfelé ébredünk csak, bágyadtan, de cseppet se fáradtan, teljesen összebújva, még mindig zsongó testtel. Nem mondom, hogy nem viselt meg az éjszaka, mert egészen biztos vagyok benne, hogy ma egész nap sziszegni fogok, ha le kell ülnöm, de ez legyen a legkisebb gondom. Sokkal fontosabb a tudat, hogy Jacksonnal most már tényleg együtt vagyunk, vagyis egy mélyebb szintre kerül a kapcsolatunk. (Legalábbis ő nagyon mélyen volt bennem este, khmm...)