Youngji: Az elmúlt két hétben a bátyám olyan, mint akit kicseréltek. Bejár az egyetemre, de minden délután randizik Markkal, akivel hivatalosan is járnak, vidám, energia bomba, és nem csak itthon cuki, de máshol is. Egyszerűen szóhoz sem jutok az örömtől! Én magam ajánlottam fel neki önként, hogy oda adom neki a pénzem, mert Mark... Hát az a gyerek olyan fülig bele van zúgva a tesómba, hogy komolyan, jó nézni! Az ember csak ülne, és nézné, ahogy Mark nézi Jacksont. Iszonyatosan cukik! De Jackson nem fogadta el a pénzemet. Ennek azért titkon örültem. Ma viszont, ahogy elnézem készülődését, miután haza esem a pénteki leghosszabb napomról, a tesóm buliba készül. Legalábbis akkor szokott ennyi időt fordítani a külsejére. - Újabb randi Markieval? - kérdezem, figyelve, ahogy próbálja a haját valahogy belőni. - Ezúttal hova mentek?

Jackson: Két teljes hete járunk Markkal. Két teljes hete a párom, és életemben nem gondoltam volna azt, hogy ennyire jól fog esni végre megmaradni egyvalaki mellett,annyi váltogatás után. - Mára Jinyoung elhívta Markot egy buliba, Mark pedig rögtön megkérdezett engem, hogy mennék-e vele - szórakozok még mindig a hajammal, miközben válaszolok hazaérkező húgomnak. - És hát, hogy a fenébe ne! Először is, imádok bulizni, másodszor, Mark túl gyönyörű ahhoz, hogy csak úgy elengedjem egyedül. Nem engedhetem meg, hogy lecsapják a kezemről - fordulok Youngji felé elszántan, - Na? Hogy nézek ki?

Youngji: - Mint egy balfék! - nevetek fel, hozzá lépve, hogy rendesen megcsináljam a haját, majd amikor igen dögösen fest, rámosolygok. - Most jó vagy. Szóval buli. Markkal és Jinyoungékkal. Irigyellek. De nem érek rá, ha esetleg meg akarnád kérdezni, hogy menni akarok-e én is! - sóhajtok végtelenül drámaian, elő véve mobilomat. - Tudod, tele a naptáram. Lássuk csak... péntek este... Áh! Itt is van! Ülni, és féltékenykedni a bátyádra, amiért jobb pasija van, mint neked valaha is volt. Hmm, azt hiszem ezt máris kipipálhatom. - bólogatok.

Jackson: - De húgiiiii - ölelem át hátulról. - Keresztül húzod a számításaimat, igen is el akartalak hívni, de én is csak ma tudtam meg, tekintettel a tényre, hogy ez is Jinyoung haverod egyik csodálatos hirtelen ötleteinek egyike - húzom el a számat. - Szóval, ahelyett hogy itthon ülsz és féltékenykedsz a pasimra, készülődj, mert te is jössz, és édes húgom, te ma bizony bepasizol - tolom a szobája felé vigyorogva Youngjit, majd rácsukom az ajtót, és mint aki jól végezte dolgát, leülök a nappaliba, hogy megvárjam.

Youngji: Belök a szobámba, és rám csukja az ajtót. Tipikus Jackson, komolyan! Magamban felnevetek, és vigyorogva elkezdek öltözni. Mondjuk igaza van, Jinyoung tényleg mindig az utolsó pillanatban találja ki, hogy 'jó, akkor ő most bulizni akar menni, úgyhogy két óra múlva mindenki álljon készen, és nyomás'. Kinyitom a szekrényem, és körbe nézek, mit vehetnék fel. Bár a "bepasizok" részt erősen kétlem, azért szeretnék jól kinézni, mert ha Mark megint szexibb lesz nálam, ott helyben fogom lebőgni a sminkemet. Végül a hosszú, fehér szűkített nadrágom mellett döntök, hozzá egy szintén egyszerű, fehér toppal, amiből viszont kilátszik izmos hasam. Az ember nem véletlenül jár kosárlabda szakra, ha már annyit edzettem, legalább villogjak az eredményével! Kibontom a hajamat, hogy ne a megszokott két copfban legyen, kicsit felturbózom a sminkem, felteszek pár kiegészítőt, majd kilépek a szobából, és mint a kifutókon, intek egyet a tesómnak. - Na, hogy tetszik? Jó leszek így?

Jackson: Hátrafordulok, és végignézek Youngjin és... - Hát, férfi szemmel kurva jól nézel ki. Mint a bátyád... Húzzál vissza átöltözni! Így nem mész sehova! Hát kilátszik a hasad, meg mi ez a tapadós nadrág? Neem, Youngji, ki ne találd, öltözz át! Így még Markot is elhalászod előlem... - motyogom a végét. Iszonyatosan jó nő lett az én kis húgomból, komolyan. Ha nem lennék a bátyja és csak egy csaj lenne az egyetemről, tuti, hogy megakadt volna rajta a szemem.

Youngji: - Hülye! - ütöm meg mellkasát nevetve, felhúzva a tíz centis magassarkú fehér cipőmet, majd hátra dobom hullámos hajam vállaim fölött. - Lefogadom, hogy a te Markod még így is szexisebb lesz nálam, és amúgy ő rajtad kívül senkit nem lát a világon, szóval nyugodjál le, édes tesókám! - adok egy puszit az arcára. - Na, indulhatunk? - nyitom ki az ajtót, felkapva még a táskámat.

Jackson: - Induljunk. Te tudod merre kell menni? Elvileg Jinyoungéknál találkozunk... Gondolom ő még mindig nem készült el... - zárom be magunk után a lakást, és karolom át Youngjit a vállánál. - Egyébként Jinyoung magyarázásából, valami új klubbot vettem ki, de mivel tanácstalanul néztem Markra, és ő pont ugyanígy nézett vissza rám, így... - hagyom nyitva a mondatot, mert tudom, hogy Youngji így is tökéletesen értette a lényeget.

Jackson: Ja, hogy az UniCorn...! Az az a klub, amiről úgy hírlik, hogy egyetemi igazolvány kell, mert csak egyetemisták járhatnak oda. Elvileg a név is megtévesztő: egy szimpla turistának vagy egy gimisnek csak annyi jön le belőle, hogy unikornis, de el van benne rejtve, hogy "Uni" azaz egyetem... cseles, én mondom, cseles. Egész jó indítványozás arra, hogy kisgyerekek ne járjanak ilyen helyekre. - Meglepő, hogy nem a Kék Osztrigát nézte ki magának Jinyoung...

Youngji: Sejtelmesen kuncogok egyet. Drága tesóm még nem tudja, hogy ennek a clubnak lett egy hátsó része is. Ugyanis Jinyoung benne volt a szervező gárdában, és mivel a suliban nem kevés a meleg, kitalálták, hogy akkor legyen egy olyan rész is, ahol ők is nyugodtan kiélhetik magukat. De ezt nem közlöm Jacksonnal. Majd meglepődik rajta akkor, amikor oda érünk. Jinyoungék nem laknak tőlünk messze, egy bő húsz perc, és már ott is vagyunk.

Jinyoung: - Jaebuuum, segíts már, nem találom a szemceruzámat! És még azt sem tudom, hogy melyik nadrágomat vegyem fel! Segíts! - kiabálom ki a a fürdőszobából, de nem érkezik a segítség. Pedig igazán sietnem kellene, alig van negyed órám, mire ideér Mark és Jackson, és nagyon remélem, hogy annak a nyomoréknak volt annyi esze, hogy magával rángassa a húgát is. Megelégelem, hogy Jaebum a füle botját sem mozdítja a kérésemre és úgy, ahogy vagyok, egy szál alsó gatyában állok elé. - Im Jaebum. Ha nem mozdulsz meg, esküszöm így fogok menni, ahogy most vagyok és akkor megnézheted magadat!

Jaebum: Egészen eddig a vizsga dalomat próbáltam meg kitisztázni, hogy az a pár hang, amiket még mindig nem tudok normálisan eltalálni, jó helyre kerüljön, így nem hallottam, hogy életem értelme vinnyog a fürdőből. Amikor pedig elém áll, egyszer kis alsó gatyában, félig kész sminkben, és egy szexi fölsőben, azonnal leejtem az asztalra a kottám, és az ölembe rántom, nyakába csókolva. - Hmm, kicsim. Én nem bánnám, ha így jönnél, de az a baj, hogy annak mások is túlzottan örülnének, szóval kénytelenek leszünk találni neked egy nadrágot. - simogatom meztelen combjait, fogaim közé véve fülcimpáját. - Amúgy nem tudom, hogy mit parázol. Te még kócosan, ébredés után is a legszebb látvány vagy, amiben valaha részem volt. - duruzsolom fülébe.

Jinyoung: - Jae... - sóhajtom, ahogy végigsimít combjaimon, és bókokkal halmoz el. Egyre inkább rá kell jönnöm arra, hogy mennyire szerelmes is vagyok én ebbe a srácba, egyszerűen egy-egy mondatától képes vagyok pocsolyává olvadni, vagy engedelmes kis bújós cicává válni. Szinte ő az egyetlen, aki tudja, hogy kell velem bánni. - Ne mondj ilyeneket, még a végén elhiszem - mosolygom nyakához bújva, éppen csak nem dorombolva, amikor meghalljuk a csengőt, én pedig rögtön idegesen ugrom ki Jaebum öléből. - Apuci segíííts, még nem állok sehogy sem! - rohanok újra fürdő felé, ráhagyva a nadrágválasztást.

Jaebum: Benézek a szerkényébe, majd kikapom a fekete, bőrhatású nadrágját, amin van pár sor szegecs is. - Tessék élet! Szólj, ha valamit még segíteni kell felállítani! - kacsintok rá kajánul, mielőtt elindulok, hogy kinyissam az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre nem Mark érkezett meg, pedig rá számítottam, hanem Jackson és Youngji. Jinyoungnak megint igaza volt. Mondania sem kellett, és ez az ex-nőcsábász mégis elhozta a húgát. Talán még jóban leszünk a sráccal, ha így folytatja.

Jackson: - Remélem nem baj,hogy elhoztam az egyetlen nőt az életemben - vigyorgok Jaebumra, aztán... leesik, hogy ő nyitott ajtót. - A másik feled hol van? És te hogy-hogy nem vagy még készen? Ejjj, pedig azt hittem, hogy Jinyoungot senki nem múlhatja felül készülődés terén - engedem be magunkat Youngjival, és a nappaliba nézve megdermedek. - És... az én másik felem hol van? Hogy-hogy nem ért még ide? Pedig mindig pontos szokott lenni! Mi van, ha történt valami?! - kezdek kétségbe esni, hogy Mark még nem ért ide, pedig mindig legalább negyed órával hamarabb meg szokott jelenni mindenhol, hogy biztosan ne késsen el,most pedig a megbeszélt időpont is elmúlt már két perccel, Mark pedig sehol sincs!

Jaebum: - Jinyoung még készülődik, és amíg be van fulladva a fürdőbe, addig én nem tudok mit csinálni. - vonok vállat. - Mark pedig nem tudom miért késik, de biztos nyomós oka van rá. Ne aggódj, ha baj lenne, már rég hívta volna a bff-jét. De nem, szóval tuti nincs gond. - intek nekik a kanapé felé, hogy üljenek csak le, amíg várunk. - Youngji, nagyon dögös vagy ma! - dicsérem meg azért a húgát is, aki vigyorogva köszöni meg a bókot.

Mark: Az órámra nézek, miközben az utcán rohanok. Elkéstem. Tudtam, hogy ez lesz, de Bambam-vészhelyzet volt. Jinyoung lesz az egyetlen, aki ezt majd megérti, de nem ez a fontos. Mielőtt befordulnék az utolsó sarkon, lelassítok, és megtámaszkodom egy kicsit térdeimen. Nem kellene leizzadnom már a buli előtt. Kihúzom magam, veszek egy mély lélegzetet, és csak sietősen sétálok tovább, közben még egyszer megigazítva magamon a fehér bőrdzsekimet, ami alatt egy fehér lyukacsos top van, hozzá pedig az elmaradhatatlan fehér, önmagában ezüstösen csillogó nadrágom, ami kivételesen nem a szűk fazonú, hanem egy picit bővítettebb, lazább stílus.

Jackson: Ne aggódjak, könnyű azt mondani! Bár tudom, hogy Jaebum nem az az aggodalmas tipus, de majdnem leszedte a fejemet azért, mert Jinyoung beverte a képemet és ezért fájt a keze... Hát az én kurva anyámat, igaza van! De attól még nem értheti! Már öt perccel múlt nyolc, és Mark még sehol. Fel alá járkálok a nappaliban, és látom, hogy már nagyon idegesítem Youngjit a mászkálásommal, de ekkor lerohan az emeletről Jinyoung EGY SZÁL ALSÓBAN, HÁT EZT NEM HISZEM EL, hogy ő az utolsó reménye, mert nem találja a szemceruzáját. Amikor végre megszólal a csengő, én meg mint akit puskából lőttek ki rohanok az ajtóhoz, és amint meglátom, hogy Mark az, rögtön behúzom, és szorosan átölelem. - Ilyet ne csinálj még egyszer Baby, a szívinfarktus kerülgetett! Máskor hívj, ha tudod, hogy késel! - adok neki egy lágy csókot, és végre én is megnyugszom. Semmi baja és a karjaimban tartom.

Mark: Meglepődök, amikor Jackson nekem esik, mintha legalábbis egy órát késtem volna, és csupa aggódással a hangjában kérlel, hogy ne csináljak még egyszer ilyet. - Ne haragudj. - motyogom, átkarolva nyakát, és most én csókolom meg, kicsit hosszabban. - Máskor szólok, csak most... - nem tudom befejezni a mondatot, mert Jinyoung rohan felém, szinte már sírva, és visít, hogy ha nincs nálam szemceruza, ő itt helyben akasztja fel magát, és nem megy sehova, majd a végén még megkérdezi, hol a fenében voltam eddig. - Bambam vészhelyzet. - mondom tömören, mire mindent értően bólint párat, és várakozóan pillant a táskám felé. - Ó, igen, szemceruza! - nevetek fel. - Van nálam, tessék! - adom oda neki az enyémet, mire Youngji és Jaebum hálásan pislognak rám mögüle.

Jackson: - Bambam? Dehát... mármint... ő nem...? - pislogok rá döbbenten, és zavarodottan a máris elviharzó Jinyoung felé, aki úgy látszik tökéletesen ért mindent. Jó, mi a fasz van itt? - Mark, mi... - akad belém a szó, ahogy végre eljutok odáig, hogy alaposabban végigmustráljam páromat és... őszintén meg vagyok lepve, hogy még nem folyik az orrom vére, vagy nem csöppent el a nyálam minimum. - Baby, már megint túl dögös vagy - húzom el a bejárati ajtóból és csókolom meg újra, kicsit túlfűtöttebben,mint akartam, de neki nem lehet ellenállni! - Jó,akkor te ma nem mozdulsz mellőlem - nézek Markra, majd Youngjihoz fordulok - és te sem! Az én húgommal nem szórakozhat senki, rád pedig csak rád sem nézhetnek, Baby. De...! Ki a vagy mi a tököm az a Bambam! Most már komolyan.

Mark: A szívem hevesen kezd verni, amikor látom, hogy Jackson nem csak úgy mondja, hogy jól nézek ki, hanem egészen konkrétan éppen csak nem csöpög a nyála a látványomtól. Elégedetten simulok hát oldalához, vállára hajtva fejem, de amikor Bambamról kérdez, felnézek rá. - Bambam az unokaöcsém. - mosolyodok el. - Időnként a semmiből előbukkan, és akkor nálam lakik. Most is ez történt, ezért késtem, mert fáradt volt, és éhes, úgyhogy még főztem neki gyorsan vacsorát, mielőtt eljöttem. - magyarázom.

Jackson: Hogy az unokaöccse. Értem. És mivel csak úgy beesett hozzá.... főzött neki, egyetlen szó nélkül. Csak miatta képes volt késni. Elmosolyodom, és gyengéden magamhoz húzom állánál fogva. - Egy főnyeremény vagy, Baby - suttogom ajkaira és úgy csókolom meg, de amikor Jaebum elkezd mögöttünk köhögni, elszakadok tőle. - Nem kell aggódni Jabeum, nem fogom nálatok megdugni, még ha titkon látni is akarjátok isteni tehetségemet, de sajnálom, ez csak rá tartozik most már - adok Mark homlokára egy puszit, mire Youngji felvont szemöldökkel néz rám. - Úristen, jó te a húgom vagy, neked nem mondok semmit, akkor is tudod, hogy mi van velem.

Youngji: - Édes istenem, hogy én megéltem, hogy a bátyám úgy babusgat egy srácot, mint legutoljára a kutyájával tette! - csapom össze a kezeimet, tetetett meghatottsággal, de amikor elkomorodik arca, felnevetek, és küldök felé egy puszit. - Imádlak, te majom, ne vágj már pofákat! Ó, és Mark! - simogatom meg az iszonyatosan dögös srác karját hálásan. - Köszönöm, hogy elvarázsoltad a tesómat! Jövök neked eggyel!

Mark: Elpirulok Youngji szavaitól, de azért bólintok. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen hatással leszek valakire. Aztán amíg várjuk, hogy a JJ páros elkészüljön, beülünk a nappaliba, én persze Jackson ölébe, mert ez a hatalmas barom még azt sem engedte, hogy mellé üljek. Nem. Neki az ölébe kellek. Hát legyen. Vállára hajtom fejem, és amíg nem indulunk, kulcscsontján játszom mutatóujjammal, ami pont kilóg a fölsője kivágásánál.

Jackson: Édes istenem! Azt odáig kimondottan értékelem, hogy Mark bújik hozzám, de hogy megtalálta a kulcscsontomat és a szó szoros értelmében azzal szórakozik, hogy az ujját futtatja rajta föl-alá... hát azt is értékelem, csak annak az értékelésnek már látható és érezhető bizonyítékai vannak. Csodálom, hogy Mark ebből nem vesz észre semmit, de ha ezt még öt percig folytatja, akkor ma bizony nem megyünk sehová, és parancsba adom Jinyoungnak, hogy vigyázzon a húgomra. Hála a jó égnek, pont ekkor fut le Jinyoung és Jaebum is teljes harci díszben, én pedig elismerően nézek mindkettőjükre. - Jaebum, elismerésem, sikerült huszonöt perc alatt elkészülnöd, és gratulálok Jinyoung, te is elkészültél egy órával a megadott indulási pont után, ez nálad személyes rekord, az eddigi két órához képest! - már látom rajta, hogy beszólna, és Mark enyhe ütését is megérzem a mellkasomon, arról nem is beszélve, hogy érzem magamon Youngji gyilkos tekintetét, ezért gúnyos vigyorom őszinte mosollyá szelídül - De, megérte, azt elismerem. Vigyázz rá Jaebum, nehogy ellopják mellőled - kacsintok a srácra, majd finoman megpaskolva Mark fenekét,jelzem, hogy indulni kellene.

Mark: Érzem magam alatt, hogy Jacksonnak bizony problémái akadtak, de azt hiszem jobb is, ha elkezd hozzá szokni, mert ma este lesz szerencséje megismerni azt az énemet, akiről eddig fogalma sem volt. Már látom Jinyoungon, ahogy cinkosan kacsint egyet felém, mert ő is észre vette, mit műveltem szerencsétlen sráccal. De csak egymásba karolunk, és a pasijainkat hátrébb hagyva előre vonulunk, magunk mellé húzva Youngjit is, aztán elkezdünk mindenféléről beszélgetni, közben nagyokat nevetve. Innen nincs messze az új klub, egészen pontosan negyed órányira, úgyhogy csak egy buszra kell felszállnunk.

Jackson: Csak pislogok azon, ahogy párjaink itt hagynak minket, és ránézek a mosolyogva fejét csóváló Jaebumra, aki éppen zárja az ajtót, így csak sóhajtok egyet. - Azt hiszem a párjaink magunkra hagytak minket - kezdem mondani Jaebumnak, ahogy mellém ért, és követjük az említetteket. - Egyébként, őszintén, a te hibád, hogy Jinyoung ennyit "készülődött" vagy tényleg képtelen gyorsabban elkészülni, ha megy valahová? - nem bosszantásnak szánom, csak tényleg érdekel, hogy ebben az esetben ezt hogy tudta megszokni Jaebum, hiszen mint most kiderült, ők is együtt laknak.

Jaebum: - Ha rájön a hiszti, mint ma, akkor képtelen elkészülni. - válaszolok, közben páromat figyelve hátulról. - Én próbálok neki segíteni, de valljuk be, nehéz a velük bármit is csinálni, ha fejükbe veszik, hogy semmiben sem néznek ki jól. - sóhajtok. - Jó, mondjuk szerintem is a semmiben néz ki a legjobban Jinyoungie, de ez más tészta. - nevetek fel, majd amikor meglátom, hogy Mark valamiért megpuszilja a páromat, felsóhajtok. - Már megint kezdik... - motyogom.

Jackson: - Mi az, hogy már megint? - nézek meglepve Jaebumra. - Ez ennyire gyakori jelenség? Amióta ismerem Markot, csak kétszer adott puszit neki Jinyoung és most először látom, hogy Mark is puszit adna neki - nézek rájuk vissza, és valahol szomorkás mosollyal figyelem, hogy Marknak be sem áll a szája Jinyoung közelében, és rendszeresen hallom azt az édes nevetését. Kíváncsi vagyok, mikor lesz az, amikor a közelemben is ennyire felszabadult lesz, amikor csak velem van.

Jaebum: - Amikor Mark Szöulba jött, nem volt itt senkije, és alig beszélte a nyelvet. Jóformán csak köszönni tudott. Jinyounggal ugyan azon a helyen kezdtek dolgozni, és az én édesem napok alatt rájött, mi a gond a szótlan Markkal, ezért elkezdte tanítani, és mindenben segített neki, hogy be tudjon illeszkedni. Ezért úgy összenőttek, mintha testvérek lennének. Mark és Jinyoung... az ő kapcsolatukkal nem szabad szórakozni, ezt jobb, ha te is minél előbb megtanulod! - figyelmeztetem. - Én eddig kétszer merészeltem, és mindkétszer majdnem ki lettem dobva, úgyhogy légy óvatos ezzel! Csak hagyd őket, hadd nyomorgassák agyon egymást, és vedd úgy, mintha rólad meg a húgodról lenne szó. - tanácsolom neki, mint egy igazi profi.

Jackson: Kivételesen figyelmesen hallgatom, amit Jaebum mond, még akkor is, amikor ezek hárman beülnek a buszon egy négyes helyre, mi pedig Jaebummel beülünk mögéjük, és Mark pont velem szemben ül így, én pedig csak mosolyogva figyelem, ahogy folyamatosan vigyorog és meg-megcsillannak szemei, ahogy valamit nagy beleéléssel kezdenek mesélni Youngjinak, akinek csak a vállai rázkódásából és csak előredőléséből tudom megmondani, hogy mikor nevet, ugyanis kiskorunk óta teljesen hangtalanul röhög. - Mikor jöttetek össze Jinyounggal, vagy hol ismerkedtetek meg? - kérdezem végül, hiszen azért őket is jobban meg szeretném ismerni, mert a mi kapcsolatunk Jinyounggal annyiból áll, hogy szívjuk egymás vérét, Jaebummalmeg szinte alig váltottunk valaha néhány szót, de így, hogy ezek szerint a párjaink ennyire össze vannak nőve, egyre többet leszünk együtt.

Jaebum: - A nyáron jöttünk össze. Ugyan abba az ének és tánc táborba mentünk kisegítőnek. De már egy éve alakult köztünk valami, csak bénák voltunk lépni. - mosolygok, páromat figyelve, ahogy a nevetéstől Mark vállára hajtja fejét, miközben próbálja lefogni a másik kezét, hogy ne mutogasson beszéd közben. - Vicces, nem? - kuncogok. - Alig fél éve vagyunk együtt, de úgy érzem, mintha legalább öt év telt volna el. Ha jól sejtem, nincs olyan dolog, amit ne tudnánk egymásról. Oké, mondjuk ehhez kellett az is, hogy egy nap után összeköltöztünk. - ismerem be. - De nem is bírtam volna sokkal tovább, hogy ne legyek vele a nap 24 órájában. Sajnos túlzottan imádom ahhoz.

Jackson: - Az látszik - vigyorgok rá ahogy Jinyoungegy pillanatra a mellettem ülőre néz és félpillanat alatt lágyulnak el az ő vonásai is, ahogy találkozik a tekintetük. Akármekkora seggfej is tud lenni Jaebum, az biztos, hogy Jinyoungért a csillagokat is lehozná az égről. Jinyoung int nekünk egyet, hogy most fogunk leszállni, alig érinti a talajt a lábunk,én máris elkapom Mark derekát és magamhoz húzom egy pillanatra és hátulról a nyakába csókolok. - Ezt csak úgy - mosolygok rá, és kezét megfogva elindulok a többiek után.

Mark: Még fel vagyok spanolva az előbbi hülyéskedésünktől, így vihogva reagálok Jackson csókjára, majd oldalához simulok, úgy indulok vele a többiek után, de mielőtt beforudlnánk a klub utcájába, megtorpanok előtte, és ahogy szegényem lendületből nekem gyalogol, megcsókolom, és átkarolom a nyakát, úgy lépkedve vele párat (én hátra felé, ő előre). Aztán elengedem, és rákacsintok. - Ezt is csak úgy. - nevetek, aztán összekulcsolva ujjainkat, sietek vele tovább, mert még mindig nem értük be a másik hármat.

Jackson: Többet fogom Jinyounggal hagyni - vonom le magamban a következtetést, ahogy párom után sietek. A nyílt utcán, egy csomó ember szeme láttára ő csókolt meg engem, "csak úgy", ahelyett, hogy paradicsom vörösen minimum mellkasba vagy vállon csapott volna. Meg kell köszönnöm egyszer Jinyoungnak, hogy képes arra, amire én még mindig nem. Állandósult vigyorral a képemen érjük be Jinyoungékat, és rögtön átkarolom egy kézzel Mark derekát.

Mark: Végre megérkeztünk, és bentről már hallani, ahogy ordít a zene. Miközben várjuk, hogy sorra kerüljünk, és megmutassuk a diák igazolványainkat a biztonsági őröknek, Jinyounggal felismerjük az éppen elkezdődő számot, és összenézve visítunk fel, majd mit sem törődve a minket ölelő párjainkkal, két kézzel összetapsolva ugrunk el tőlük, és a kis szabad placcon a sor mellett elkezdjük táncolni a saját magunk által alkotott koreográfiát. Igen, és még egy korty pia sincs bennem, de már most látom, hogy Jacksonnak konkrétan a földig esett az álla. Mi lesz vele itt hajnalig...!

Jinyoung: Fel kell nevetnem Jackson látványától, egyszerűen minden pénzt megér. Ezek szerint még tényleg annyira az elején tartanak a kapcsolatuknak, mint ahogyan azt Mark mesélte nekem. Mert volna hazudni...! Viszont boldogan figyelem, ahogy Mark ennyi ember jelenlétében, Jackson jelenlétében képes teljesen ugyanúgy viselkedni velem, mint ahogy szokott, Youngji pedig csak fejcsóválva nézi a jelenetünket, és odasétál enyhén sokkos állapotban lévő bátyjához, hogy valamennyire felkaparja a földről az állát.

Jackson: Ahogy felvisítanak mellettem az asszonyaink, és leszarva mindenkit, aki őket figyeli, kiállnak a sor mellé és táncolni kezdenek... hát maga Maszk is megirigyelhetné tőlem azt az áll-leesést, amit én produkáltam. Egyrészt, mert Marknak olyan mozgása van, hogy itt helyben a magamévá tenném, másrészt mert ennyire... felszabadultan, magasról téve az egész világra bohóckodik és eszetlenkedik Jinyounggal... Kezdem kicsit azt érezni, hogy féltékeny vagyok Jinyoungra, amiért ennyire másként viselkedik Mark vele, mint velem. Megérzem Youngji karját a sajátom körül, ahogy belém karol, és amikor ránézek csak elmosolyodik, és egy amolyan "minden rendben" simogatást kapok tőle a hátamra. Ezek szerint jobban kiültek az arcomra az érzelmeim, mint amennyire gondoltam... vagy csak ennyire ismer?

Youngji: Mark és Jinyoung eddig sem bírtak magukkal, de mostanra teljesen megőrülnek, ami egyébként iszonyat cuki, csak látom a tesómon, hogy le van sokkolva. Elvégre ez a Mark, meg az, aki a suliban szokott néma kussban mászkálni, teljesen két külön személyiség. Ezért kénytelen vagyok Jackson mellé állni, hogy támogassam, mielőtt vagy elájulna, vagy rávetné magát párjára, és itt helyben erőszakolná meg. Már amennyire az erőszak lenne.

Mark: Istenem, imádom, ahogy Jackson rám néz! Eddig is jó érzéssel töltött el, de most szabályosan megkétszerezi az egómat. Még befejezzük a táncot, majd picit lihegve pacsizunk egyet Jinyounggal, aztán ő Jaebumhoz szökken, én pedig Jacksonhoz lépek, akinek még mindig nyitva a szája, így álla alá nyúlok, és finoman feltolom, hogy becsukja száját. - Még van végén belerepül valami. - dorombolom kajánul, végig nyalva alsó ajkamon, majd éppen átfognám a nyakát, amikor Jaebum ránk szól, hogy mi következünk a sorban.

Jackson: Hol... hova lett Mark? Ki ez? Én miért nem ismertem őt eddig? Ő biztosan Mark? Képtelen vagyok feldolgozni, hogy csak ma, körülbelül másfél óra alatt durván harmadjára kell visszafognom magam, hogy ne vessem rá magam, olyan durván, hogy azt még én is megbánjam. Nem hiszem el, hogy ennyire takargatná előlem a valódi énjét, hogy az a Mark, aki az iskolában alig szólal meg, és egyetlen bókomra képes pipacsokat megszégyenítően elvörösödni, az most itt a nyílt utcán egyrészt megcsókoljon, másrészt táncoljon, harmadrészt ennyire nyilvánvalóan incselkedjen velem. Annyira sokkos állapotban vagyok, hogy Mark jobbnak látja kivenni a kezemből igazolványomat, és ő adja oda a biztonságiaknak, akik mind az ötünk csuklójára felteszik a karszalagot, és beengednek.

Mark: Jackson totál kész van, én pedig ezt sokkal jobban élvezem, mint kellene. Mikor bemegyünk a klubba, a húga oda is szól nekem, hogy csak ésszel készítsem ki a tesóját, különben a seggem fogja bánni. Ó, ha az bánná...! Első utunk a pulthoz vezet, ahol kérünk magunknak italt, aztán amint mindenkinek lesz valami a kezében, Jinyoung kiadja a parancsot, hogy kövessük, és már indulunk is hátra, a klub belső részébe, amit egy áttetsző szürke függöny választ el az elsőtől. A zene ugyan az, csupán a közönség összetétele különbözik. Ahogy körbe nézünk, minden felé fiú-fiú, lány-lány párosok simulnak össze a zene ütemére. Akad ugyan pár hetero pár is, akiket nem zavar ez a látvány, de igen csak elvétve. Vigyorogva pacsizunk megint össze Jinyounggal, miközben felmutatom neki nagyujjam elismerően. Mi lesz még itt ma este...!

Jackson: Beérve egy egészen jó hangulatú hely fogad, nincs tömeg nyomor és mindenki teljesen normálisan viselkedik, eltérően a mai kluboktól. A pulthoz megyünk és kikéri mindenki a maga kis italát, egyelőre még én is csak vodkanaranccsal itatom a májamat, de amikor egy szürkés függöny felé vesszük az utat Jinyoung vezetésével... kezd gyanús lenni. Amint átléptük a függönyt, mintha egy konkrét alternatív világban lennék. Mindenhol fiú és lány párosokat látok, alig egy-két heterót, és Youngji szinte kívülállónak számít itt, ezért akaratlanul is magam mellé húzom védelmezően hiszen én is kívülállónak érzem magam. Jinyoung és Jaebum már teljesen természetesek nekem, ahogy az is, hogy én Markkal vagyok együtt, de... valahogy ez így nekem egyszerre egy kicsit sokkoló és meglepő. És én azt hittem, hogy ez a kis vodkanarancs bőven elég lesz.. Hát nem, úgy látszik, hogy valami sokkal erősebb kell mégis.

Mark: Kíváncsian nézek Jacksonra, hogy vajon képes-e feldolgozni a látványt, de ahogy rápillantok, már tudom is a választ, ezért kibukik belőlem egy hangos nevetés, mire Jinyoungék felénk néznek, és ők is nevetni kezdenek. Még Youngji is vigyorogva hámozza le magáról bátyja védelmező kezét, majd int két srácnak, akiket szintén a suliból ismerünk. Hát, ahogy elnézem, a húga jobban fogadta a tényt, sőt, egészen rajongva vizslatja a tömeget. Én meg még mindig nevetve lépek Jacksonhoz, és adok neki egy puszit. - Ha zavar, visszamehetünk előre, de nem garantálom, hogy ott nem fognak meglincselni, ha csak egy kicsit is merészebben érsz hozzám. - mondom a fülébe, miközben elölről hozzá simulok.

Jackson: Kezdek kételkedni benne, hogy Mark nem tudott-e erről a helyről és a belső klubbról, amikor megvette magának a gumicukrot és célozgatott nekem arra, hogy ő fogja elvenni egy bizonyos szüzességemet... Jelen pillanatban én érzem magam "anyucinak" aki remegve bújna Mark karjaiba, hogy védje meg, mert annyira ismeretlen nekem egy ilyen összetételű buli. Amikor pedig elölről hozzám simul teljesen és már megint incselkedik... csak nyelek egy nagyot és kissé erőltetetten, de elmosolyodom. - Nem, nem zavar, csak egy kicsit még... fura. De Youngji is jól érzi magát, szóval... nem, nincs gond. De azt nem garantálom, hogy ez a vodkanarancs lesz a legerősebb, amit ma megiszom.

Mark: - Ihatsz, édesem, csak ésszel, mert nem foglak félájultan hazarángatni! - csókolom meg röviden, aztán felhajtom a saját whisky kólámat, és a poharat kidobva a kukába, megkérdezem még Youngjitól is, hogy neki is rendben lesz-e így, mire vidáman közli, hogy ő már most szenzációsan érzi magát, és ki is nézett magának egy cuki párt, akiket bámulhat majd egész este. Ezen megint jót nevetek, majd újra kétségbe esett szerelmem felé fordulok. - Na? Mi lesz, te nagy pasi? Megmozdulsz még ma, vagy ahhoz beléd kell töltenem még egy liter alkoholt? - húzom fel szemöldökeimet kérdőn, vöröses hajamba túrva közben, máris elkezdve mozgatni csípőmet a ritmusra.

Jackson: De... mozdulnék én, ha nem gyökerezett volna a földbe a lábam, ahogy a hajába túr, és mozgatni kezdi a csípőjét, és én esküszöm otthon megkeresem az értelmező szótáramban, hogy a Mark nem jelent-e egészen véletlenül valami olyat, hogy "dög" vagy "démon" vagy nemes egyszerűséggel "szex". Tévedsz Mark, nekem nem kell egy egész liter alkohol, csak egy egészen kevés, hogy feloldódjak. De az viszont most rögtön. - Mindjárt jövök – fogom lényegében menekülőre a dolgot, vagyis... Dehogy menekülőre. Jackson Wang nem menekül, csak szomjas egy kicsit legfeljebb, így van. Leülök a pulthoz, és odaszólok a csaposnak, aki rendkívül ismerős és csak egy kedves vigyorral fordul oda hozzám, mert látta, honnan men... jöttem ki éppen, így meg sincs lepődve, amikor whisky-t kérek, tisztán.

Mark: Most rajtam a sor, hogy leesett állal nézzek utána. De... most komolyan? Kirohant? Ó, Jézus! Mondtam én Jinyoungnak, hogy el kellett volna mondani neki, hogy legalább lélekben fel tudjon rá készülni. Sóhajtva forgatom meg szemeimet, de még nem megyek utána. Inkább szomorkásan beállok Jinyoung és Jaebum mellé táncolni, akik iszonyat rendesen a kedvemért elengedik egymást, és bevesznek a körbe, hogy ne érezzem magam totál félnótásnak.

Youngji: Látom, hogy Jackson kirohan, Mark arcáról pedig abban a pillanatban fagy le az egészen idáig lehetetlenül szélesen virító vigyor. Ó, édes faszom! Hát ez a kölök se tud mit kezdeni a jóval! A tesóm után vonulok, akit nem meglepő módon a bárpultnál találok. - Neked elment az eszed? Ott hagyod Markot? - ülök le mellé, értetlenül nézve rá. - Ki is harsogta még otthon, hogy el sem fogja engedni, nehogy valaki lecsapja a kezéről?

Jackson: - Youngji... - fordulok oda hozzá, kissé szomorkásan, mert valahogy arra számítottam, hogy Mark fog utánam jönni, de így legalább olyan jött utánam,akinek elmerem mondani, hogy mi bajom van.- Nem, nem akartam ott hagyni Markot, de... akármennyire kurvanagy a szám, és akármennyire mentem végig a fél egyetemen, az a női fele volt! Egyszerűen csak... megijedtem! Mark annyira... őt szeretem, ezért sokkal természetesebb az, ha ő ér hozzám, vagy én hozzá, Jinyoung és Jaebum pedig Mark életének mondhatni a részei, és nekem is a barátaim, nem is beszélve rólad, így már ők is teljesen természetesek nekem - sorolom húgomnak kétségbeesetten az aggályaimat. - De... egyszerűen megijesztett, hogy nem csak mi vagyunk, hogy ismeretlen emberek, akikkel szinte soha sem találkoztam, ugyanúgy viselkednek egymással, mint Jaebumék, vagy mi Markkal. Nem érdekel, hogy mit szólnak, azt olyan magasról, olyan ívben szarom le, mint ide Washington, egyszerűen csak... túl új a közeg, érted? - kortyolok egy jó nagyot a whisky-mbe.

Youngji: - Ahhh... - sóhajtok egy hatalmasat, felkönyökölve a pultra, hogy tenyerembe hajtsam homlokomat. - Tudtam én, hogy el kellett volna mondanom... - csóválom meg fejem. - De mit vártál? Hogy Mark majd egy sima klubba megy veled? Tudod te, hogy hányszor mentek haza összevert képpel olyan helyekről Jinyounggal? - nézek szemeibe komolyan. - Egy nagyon picikét képzeld magad a helyébe, főleg, hogy mostantól, ha tényleg vállalod Markot, akkor előbb-utóbb neked is szembesülnöd kell ilyesmivel. - nem akarom kioktatni. Nagyon nem, de amit csinál... valahol elszomorít. Én sem vagyok meleg, de soha, egy percig nem feszélyezett a társaságuk, ahogy a leszbikusoké sem.

Jackson: Meglep amit mond... ezt a felét egyikőjüktől sem hallottam, soha. Mark még bőven nemnyílt meg nekem ennyire, Jinyoung pedig soha... hát persze... a rakat smink, ő el tudja tüntetni, Jaebumtól pedig eszembe sem jutott megkérdezni, mert egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen még manapság is történik, Youngji sem mesélt ilyenekről sosem. Lehajtom a fejemet és egy pillanatra átölelem Youngjit. Még mindig ő az egyetlen, aki egy kis észt tud verni a fejembe. - Igazad van - suttogom nyakának, és próbálom visszatartani a dühös könnyeimet, ahogy elképzelem, hogy csak egyszer is bántották emiatt Markot. - Tudom és igazad van, tényleg. Köszönöm, szeretlek, húgi - adok egy puszit homlokára, majd megiszom az utolsó kortyot a whisky-ből és már sokkal magabiztosabban indulok meg hátrafelé, majd átlépve a szürke függönyön, végigpásztázom a tömeget, most már más szemmel nézve mindenkire és... elmosolyodom. Miért ne szerethetnék mások is ugyanúgy egymást, mint Jaebumék, vagy mint mi? Hirtelen meglátom Markot, ahogy ott táncol Jinyoungékkal, fele olyan felszabadultan, mint kint, ezért elindulok felé, és mögé lépve hátulról átkarolom, mire érzem, hogy megugrik, ezért füléhez hajolok. - Csak én vagyok az, Baby.

Youngji: Mosolyogva nézek észhez tért bátyám után, majd ha már úgyis itt ülök, rendelek magamnak még egy italt, mert az előbbi laza kis vodka bombám se perc alatt eltűnt. Ám, ahogy a pult felé fordulok, egy másik srác van ott, mint akinél először rendeltünk. Méghozzá az évfolyam társam, Youngjae, az ének szakról, akiről már most pletykák keringenek, hogy ő lesz a legfiatalabban debütáló énekes, ha így folytatja. Picit el is pirulok, ahogy észre veszi, hogy bámulom.

Mark: Jackson egyetlen szerencséje, hogy pont három olyan jó szám jött egymás után, amiket a világért se hagytam volna ki, ezért amikor teljesen váratlanul felbukkan mögöttem, majdnem kiugrik a szívem a helyéből, de azonnal megnyugszom, ahogy meghallom hangját. Megfordulok karjaiban, és picit aggódva nézek rá. - Minden oké? Ne menjünk ki? Nekem ott is jó lesz. - karolom át nyakát.

Jackson: - Ha ott nem ölelhetlek át, vagy nem érhetek hozzád, a világért sem mennék ki – adok egy apró csókot szájára. - Tökéletesen megfelel itt is, sőt, sokkal jobb itt - simulok hozzá, majd rendesen meg is csókolom, tudva, hogy itt még annyira se fognak érte megbámulni, mint az egyetemen, sőt, amikor elválok ajkaitól, pár, számomra ismeretlen sráctól apró tapsot is kapunk, akikre csak rávigyorgok, majd ahogy meghallok egy jól ismert számot, megmozdítom a csípőmet, és homlokomat Markéhoz döntve,szemeibe nézve kérdezem meg: táncolunk?

Mark: Boldogan elvigyorodom, és bólintás helyett egy újabb csókba vonom, miközben elkezdem vele együtt mozgatni csípőmet, lényegében már vállaiba kapaszkodva húzva még jobban magamra, míg azt nem érzem, hogy ez a csók már túlzottan elvadult, ezért huncut kis vigyorral elválok tőle, és csak végig nyalok alsó ajkán, majd inkább táncolok vele tovább. Úgyis van egy olyan érzésem, hogy két percnél tovább ebben a pozícióban nem fogja kibírni, hogy ne csókoljon meg újra.

Jackson: Végre! Megint ott játszik ajkain az a boldog és gyönyörű vigyor, amit én annyira szeretek, és ahogy egyre jobban magához húz... meg fog őrjíteni ez a srác, komolyan. Amikor már túlságosan is túlfűtött lesz a csók, elválik tőlem, és... jó ég, megint ott van a szemeiben az a huncut fény, ami a bejáratnál is ott csillogott csokiszín szemeiben, amik most a sötétben, a gyér világítás mellett éjfeketének tűnnek. Végignyal ajkaimon, és újra táncolni kezdünk, de korán sem olyan ártatlanul, mint ahogyan az előbb, és ahogy az a fény nem alszik ki a szemében, és félig beharapott ajakkal néz rám, nem tudom tovább tartani magam, csak megcsókolom édes, rózsaszín ajkait, és nem finomkodva nyalok végig rajtuk, hogy végre ismét találkozhasson a nyelvem Markéval.

Mark: Hagyom, hogy újra mélyen megcsókoljon, felszabadultan túrva hajába, de ahogy nekem nyomja magát elölről, kénytelen vagyok picit hátrálni, hogy ne essek el, aminek az lesz a vége, hogy megint egy falnál kötök ki, Jackson elölről nekem feszül, közben a csípőnk még mindig mozog, de az inkább nevezhető már gatyán keresztüli szexnek, sem mint táncnak, és közben a nyelve... Érzem, hogy szabályosan zihálok, és ha ezt így folytatja, itt fogunk dugni a fal mellett, úgyhogy muszáj vállainál fogva egy nagyon picit eltolnom magamtól, amit láthatóan morcosan visel, ezért gyorsan adok egy puszit alsó ajkára, aztán rávigyorgok. - Két választásod van, édes: vagy haza viszel, és lefekszel velem, vagy itt maradunk, de akkor nem burkoltan szexelünk, hanem táncolunk, rendben?

Jackson: Szívem szerint már rángatnám is haza, és egy isteneset szeretkeznék vele, de... ma bulizni jöttünk ide, másrészt, azt mondta, hogy ő az én ágyamban biztos nem, harmadrészt, náluk ott van az unokaöccse. Ránézek Jinyoungra és Jaebumra, akik próbálnak burkoltan, beszélgetést színlelve bámulni minket... hát haljak meg, ha ezek nem fogadtak arra, hogy én most megdugom Markot vagy sem, és valamiért van egy olyan érzésem, hogy Jaebum fogadott arra, hogy nem fogom megtenni. Akkor szerzek neki egy jó napot, és ezáltal az eszemre is hallgatok. Megfogom Mark kezét és húzom magammal a tömeg felé, és táncolni kezdünk, teljesen normálisan. - Tudod, szeretném megkímélni az unokaöcsédet a szexuális életedtől, Baby... azokat a nyögéseket és sóhajokat továbbra is csak én hallhatom. Ellenben szívesen nálad alszom, ha szeretnéd. De akkor az is, csak alvás, semmi más - hajolok füléhez, vigyorogva mondva el az ajánlatomat.

Mark: Még szélesebb lesz a vigyorom, ahogy a parkett felé húz, és bár közelről, de nem összesimulva, táncolni kezd velem, miközben a fülembe mondja, mi lesz a mai menet. Hát én ezt az embert imádom! Gondolkodik, és visszafogja magát, értem! Meghalok. - Ha te képes leszel aludni mellettem, akkor oké. - kuncogok, két ujjammal végig cirógatva nyakán, le mellkasáig. - De majd meglátjuk. - harapok ajkamba, hogy ne nevessek fel, majd amint elkezdődik a kedvenc Rain számom, elfeledek mindent, a szexet, Bambamot, és egyáltalán azt, hogy emberek közt vagyok, és ujjongva kezdek bele a koreográfiába, amit egy szem unokaöcsémnek hála, kívülről tudok.

Jackson: Ahogy belemegy ajánlatomba, hát... én belülről legalább egy olyan sikoltást produkálok, mint ő, ahogy meghallja a Rain számot és már bele is kezd a koreográfiába. Hát én egyszer halálra fogom ölelgetni ezt az embert, hogy mennyire édesen tud örülni a dolgoknak, viszont egy valamiben biztos vagyok: el fogom tiltani a Rain koreográfiáktól. Az az ember önmagában képes bugyiszaggatóan táncolni és nézni, ezt elismerem, de ha Mark táncol, és közben így néz a szemembe... Még hogy ne szexeljünk burkoltan, amikor konkrétan innen látom a vágyat a szemeiben, hát persze. De nem, muszáj magamat tartanom, ezért egy pillanatra elnézek Jaebumék felé. Egy alattomos kis vigyorral nyugtázom, hogy igazam volt, és jelenleg Jaebum próbálja rávenni a tüntetőleg neki hátat fordító Jinyoungot, - akinek egy apró mosoly azért játszik az ajkain-, hogy legalább nézzen rá, ha nem is hajlandó hozzászólni.

Youngjae: Ma nyitott a UniCorn és azzal, hogy ide felvettek a múlt héten pultosnak, végre én is dolgozhatok. Anyámék nem rajongtak az ötletért, hogy ilyen munkát találtam magamra, de csak úgy engedtek Szöuli egyetemre, hogy megígértették velem: ők csak a lakbért fizetik, minden további költséget én állok. Tizenöt éves korom óta álmodtam erről az egyetemről, eszem ágában sincs csak amiatt máshová járni, mert ezért dolgoznom kell. Így kerültem ide, és boldog vigyorral konstatálom, hogy az egyik évfolyamtársam is itt ül a pultnál. - Szia, Youngji, mit adhatok?

Mark: Végig éneklem és táncolom a számot, közben folyamatosan Jacksont nézve. Amikor eljön az utolsó mozdulat ideje, inkább csak nyakába vetem magam, és teljesen önfeledten nevetni kezdek, egy egészen picit kifáradva, de pillanatok kérdése, és ismét formában leszek, ezt ár most tudom. Viszont amíg Jackson le van döbbenve, addig kihasználom az alkalmat, és fölsője alá nyúlva simítok végig hasán. Ó, uram, kegyelmezz, és engedd, hogy ne nyögjek fel! Ennek az embernek kockás hasa van, de rendesen! Jó, nekem is, de... Nem, Mark, nem nyögsz.

Youngji: Tudja a nevem! Tudja a nevem! Istenkém! Igyekszem nem túl izgatottnak látszani, úgy mosolygok vissza rá. - Hmm... nem is tudom. Mit ajánlanál, ami nincs felvizezve, de finom is? - pislogok rá, és közben fejben kitépem az összes hajam. Most komolyan flörtölni próbálok vele? Nem vagyok komplett.

Jackson: Amint megérzem Mark kutakodó kezeit felsőm alatt, rá kell harapnom alsó ajkamra, hogy ne nyögjek fel a meglepettségtől. Hagyom, hogy végigtapogassa kockáimat, közben arcát figyelem, és elégedett vigyorral konstatálom, hogy nincs ellenére. Elkapom csuklóját, és kihúzom pólóm, alól, majd tenyerébe csókolok. - Na mi van, Baby, csak nem tetszik? - vigyorgok rá szégyentelenül. - Mintha valami olyasmit említettél volna, hogy nincs burkolt szex, csak tánc - húzom magamhoz egészen közel és úgy folytatom. - Egyébként csak egy alsónadrágban szoktam aludni.

Youngjae: Nem. Ilyen nincs. Az évfolyam egyik legszebb csaja próbál velem, pont velem flörtölni, te jó ég. - Hát - köszörülöm meg a torkomat zavaromban. - Ez esetben a sört semmiképpen nem ajánlom, inkább a töményeket, vagy koktélokat. Roséfröccs, vodkanarancs, whisky-kóla, esetleg pezsgő vagy fehérbor Sprite-tal... De szerintem egyszerűbb, ha odaadom az itallapot, nézd végig, és ha választottál, sikíts, addig kiszolgálok még néhány porzó vesét - kancsitok Youngjira és már rohanok is a pult másik felébe, ahol egy már így is kellemesen illuminált állapotban lévő lány egy whisky-kólát kér, amiről a barátja próbálja lebeszélni.

Mark: - Én meg pucéran. - vágom rá, kertelés nélkül, majd finoman alsó ajkába harapok, de közben folyamatosan állva tekintetét. - Egyébként igen, tetszik. Nagyon is. De gondolom erre magadtól is rájöttél. - kacsintok rá, majd eszembe jut, hogy én vissza akartam surranni még egy kör italért, úgyhogy elengedem Jacksont, és hátra lépek egyet. - Hozok egy italt. Kérsz valamit? - kérdezem vigyorogva.

Youngji: A szívem hevesen ver, ahogy Youngjae a kezembe adja az itallapot, majd tovább áll. Igazából csak őt bámulom, így mikor visszajön, csak kimondom az első italt, ami eszembe jut anélkül, hogy tudnám, mit rendelek. - Akkor egy pohár pezsgőt kérek, köszi! Ó, és ha lehet, hideg legyen! - harapok finoman ajkamba, úgy mosolyogva rá.

Jackson: Az igen! Nem alszunk egy ágyban. Nem. Eszem ágában sincs magamat ennél jobban is kínozni. Így esküszöm az unokaöccsénél fogok aludni. - Egy vodkanarancs megteszi - lehelem, és bár rám kacsint, esküszöm nem tudom, hogy meghallotta-e. Te jó isten, megvan a földön a legdurvább fegyver ellenem. Mark plusz Jinyoung plusz alkohol, és innentől kezdve én meghalok. Ha hamarabb tudom, hogy ettől ennyire szabad szájú lesz, hát akkor hamarabb leitatom és akkor hadd csicseregjen a madárkám. Jó, nyilván nem, de... most már csak azért imádkozom, hogy ha lerészegedik, akkor ne depressziós részeg legyen.

Mark: Észre veszem a pultnál Youngjit, ezért mellé szökkenek, majd a még mindig előtte ténfergő pultos sráctól kérek egy vodka narancsot, meg egy whiskyt tisztán. Igen, tudom, hogy ütni fog, és még vadabb leszek, de nem baj. Jacksonnak tudnia kell, hogy ilyen is tudok lenni, ha tényleg komolyan gondolja velem. Miután megkapom az italokat, az enyémnek a felét leiszom, aztán visszatáncolok Jacksonhoz, aki csak billegeti a fejét a zenére nélkülem. Mellé érve adok neki egy puszit, majd oda adom neki az italát, én meg kortyolok még a sajátomból. - Egyébként mondtam már, hogy egy ilyen buliban vesztettem el a szüzességemet? - kérdezem vigyorogva, mintha csak a holnapi időjárásról faggatnám.

Jackson: - Mit vesztettél el a hol? - kérdezem igen értelmesen, talán kicsit hangosabban, mint ahogy akartam, és az italomat is majdnem kiöntöttem. - Nem, ezt még... nem említetted - ahha, akkor burkolt szex nincs, csak tánc. Ezek szerint a szex élesben már mehetne, akkor ezért vágott olyan sunyi képet Jinyoung! - Hát Baby, akármennyire gerincre tudnálak vágni itt helyben, én ilyet nem teszek, őszintén remélem, hogy nem bánod - adok nyakára egy csókot, majd egy kicsit ráharapok és derekát átölelve kezdek egy apró foltot szívni közvetlen a nyakhajlatára, mire hallom, hogy egy édeset nyög. - Ez pedig - hajolok füléhez -, egy kis biztosíték arra, hogy más se tegyen ilyet - hajolok el vigyorogva fülétől és megcsókolom. - Ellenben a sztori érdekelne, úgyhogy szerintem akár kezdhetsz dalolni madárkám.

Mark: Felnyögök, ahogy kiszívja nyakamat, de nem ellenkezek. A vérkeringésemet felgyorsító, viszont az agyműködésemet lelassító alkoholtól nem is tudnék. - Akkor még Amerikában éltem, szóval ott mindennaposak az ilyesmik. Szinte természetes volt, hogy én is ott fogom elveszteni. - magyarázom, szabad kezemmel átkarolva nyakát, miközben újabbat kortyolok whiskymbe. - Akkor is whiskytől rúgtam be, de iszonyat csúnyán. Még a srác nevére sem emlékszem, csak arra, hogy a parkett melletti falnál kezdtük, és a wc-ben fejeztük be. Nem volt valami felemelő, se nem nagy cucc. - vonok vállat. - Egy darabig nem is értettem, mi a jó ebben. De később, egy másik buliban, ahol már nem voltam annyira részeg... - enyhén ittasan felkuncogok. - Na, ott viszont nagyon is jót dugtam egy sráccal! Onnantól kezdve ez kb heti rutin volt nálam, míg el nem terjedt szépen a környéken, hogy mekkora olcsó kurva vagyok. Akkor döntöttem el, hogy olyan messzire fogok menni otthonról, amennyire csak lehet. - zárom le a történetet egy bólintással, felszürcsölve italom maradékát.

Jackson: Az én Markomnál... heti rutin... a klubszex? Jó, Amerika, az valóban egy másvilág de... ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy miért is alakul ki egy bizonyos sztereotípia a melegekről. Átöleltem hátulról, és úgy döntöttem, neki ma már többet nem kell innia. - És amikor idejöttél, és találkoztatok Jinyounggal? És bulizni mentetek? - kérdezek rá, pont leszarva a zene ritmusát, csak dölöngélek vele és vállára fektetem államat. Most, ameddig ennyire beszédes, megpróbálok belőle mindent kiszedni, mert holnap egészen biztosan másnapos lesz és egészen biztosan szégyellni fogja mindazt, amit elmondott. Én pedig minden kis apró részletéről tudni akarok Mark életének, és megmutatni neki, hogy azzal együtt is szeretem, amilyen volt és amilyen most.

Mark: - Addigra már felnőttem. - döntöm hátra a fejem vállára, hogy forogjon velem úgy a világ. - És rájöttem, mennyire nem volt normális, amit csináltam. Persze, ráfoghatnám, hogy rossz társaságba keveredtem, de senki sem kényszerített rá. Jinyoung mellett viszont megtanultam normálisan bulizni, akár egy csepp alkohol nélkül, sokkal élvezetesebben. - vigyorodom el. - Nem kellett szex, sem folyamatos flörtölés, mégis mindig úgy éreztem, hogy ennél jobb buliban még sosem voltam. Neki köszönhetem, hogy miután olyan zárkózott lettem, legalább lett egyetlen hely, ahol mégis ki tudtam nyílni kicsit. Imádom őt ezért. - áradozom, enyhén meghatódva (amit persze csak a piának köszönhetek).

Jackson: Adok egy puszit nyakára nyugtatólag, ahogy láttam, mennyire meghatódott. - Sokkal tartozom emiatt Jinyoungnak. De most már van még egy hely, ahol kinyílhatsz - öleltem magamhoz szorosabban. - Youngji említett olyat is, hogy összeverve jöttetek haza egy-egy buliból - ennyit mondok csak,mert tudom, hogy már ennyiből tudja, hogy azt szeretném, mesélje el azt is.

Mark: - Ó, igen... volt olyan is. - bólintok, még jobban belesimulva ölelésébe, ahogy szóba kerül a téma. - Akkoriban hülyéskedtünk egymással időnként, főleg ha jól éreztük magunkat. Sosem voltunk együtt, meg semmi, nem is lenne értelme, mert olyan Jinyoungie nekem, mint a tesóm, de volt, hogy kicsit szexisebbre vettük a figurát, és ez pár nagymenő, csajozós srácnak nem tetszett, ezért buli után elkaptak minket, és összevertek. Nem vészesen, de azért fájdalmasan. - fintorodom el.

Jackson: - Ilyen sem fog többet előfordulni, ezt elhiheted. Ameddig velem vagy, addig biztosan nem - fordítom magam felé és csókolom meg lágyan. Finoman kóstolgatom ajkait, amin tisztán érezhető az előbbi whisky, de még mindig érzem Mark saját, egyedi ízét, ahogy visszacsókol ő is. - Van még kedved táncolni? - simítok végig derekán utána nyakát is megcirógatva.

Mark: - Őszintén, per pillanat sokkal szívesebben vinnélek haza, húználak magara, és szexelnék veled úgy kb reggelig... - karolom át nyakát, hátulról hajába túrva, úgy harapva alsó ajkamba vágyakozva. - De gondolom most megint le fogsz rázni valami roppant romantikus szöveggel, úgyhogy lemondok a vágyaimról. - sóhajtok egyet, összeérintve orrainkat, úgy pislogva rá, csücsörítve.

Jackson: - Hát ezt eltaláltad Életem, de ha te minden hang nélkül tudsz pettingelni velem, úgy, hogy egy pár méterre tőlünk az unokaöcséd alszik, úgy esetleg belefér - harapom be alsó ajkát, majd megcsókolom. - De azt halkan megsúgom, hogy attól is nyögtél, hogy kiszívtam a nyakadat, úgyhogy én még mindig amellett vagyok, hogy nálad alszom, semmi más, csak alvás. Képzeld el milyen lesz, másnap csodás személyem mellett felébredni és még a segged sem fog fájni - vigyorgok rá egészen közelről.

Mark: - Pfff! - forgatom meg szemeimet, hátra hajtva fejem, majd visszanézek rá. - Van egy olyan érzésem, hogy ezt a döntésedet te magad fogod megbánni abban a pillanatban, hogy beléptél a lakásomra, de te tudod... - vigyorodom el alattomosan, majd még egyszer, mélyen, szenvedélyesen megcsókolom, ajkai közé is nyögve.