Nos, Drágáim szombat estére meghoztam nektek az utolsó rész, hogy hétfőre biztosan túllegyetek rajta. Millió puszim nektek! Örülök, hogy elolvastátok!♡

Jaebum: Éppen az új albumunk felvételéről zúgunk haza este Jinyounggal, teljesen kimerülten, alig állva a lábainkon, amikor csörög a telefonom, és látom, hogy Jackson hív. Sóhajtva veszem fel, hogy mit akar. Megkérdezi, hogy mikor érnénk rá átugrani hozzájuk egy kicsit. Tanácstalanul nézek páromra. - Nem tudom, Jackson, mostanában nagyon nincs időnk, mert készül az új kis lemezünk. - sóhajtom. - Miért? Történt valami? - kérdezem, mire mondja, hogy Markkal közös rádióműsorba kezdenek, és ennek örömére összeülnének velünk egy estére bulizni kicsit. - Lehet róla szó, ha lesz időnk. Egyébként gratulálok nektek, Jinyounggal nagyon megkönnyebbültünk, hogy újra együtt vagytok. Már-már azt hittük, hogy mindkettőtöket szarrá kell vernünk, ha magatoktól nem jöttök rá, hogy ti egymásnak vagytok teremtve. - vigyorodom el.

Jackson: - Új mini? Ejj, de jól megy valakiknek a szekér – dicsérem meg őket a magam módján. - Na, azért Jinyoungtól nem kértem volna még egy behúzást, köszönöm, pont elég volt anno másodévesként - nevetek bele a telefonba, ahogy eszembe jut az a bizonyos fogadásért kapott öklös. - Hál' istennek sikerült rájönnünk, hogy mi egymás nélkül nem tudunk létezni - nézek Markra, és combjára simítom a kezem, amit ő mosolyogva megfog. - Na, de, visszatérve a tárgyra: nektek a jövő hét szombat megfelel?

Jaebum: Jinyoungra nézek, és suttogva megkérdezem, hogy jó-e nekünk jövő hét szombaton Markékhoz átmenni, mire gondolkodik kicsit, majd rábólint. - Jó lesz. - válaszolok hangosan Jacksonnak. - De semmi meglepetés buli, vagy ilyenek! Túl fáradtak vagyunk most ahhoz. - sóhajtom, bedőlve asszonyom ölébe.

Jackson: - Na, ez nem ér! Ki mondta el nektek, hogy meglepetés lesz? Ez így már nem olyan buli - változtatom a hangom csalódottra, de közben eszeveszetten vigyorgok a telefonba. - Viccet félretéve, tényleg lesz meglepetés, de nem buli, de elég fárasztó lesz egy idő után - ködösítek egy kicsit. - De egészen biztosak vagyunk benne Markkal, hogy nagyon fogtok neki örülni. Én meg nagyon kíváncsi vagyok az arcotokra, meg majd a reakcióra is - mondom mosolygós hangon, és szinte látom magam előtt, ahogy Jaebum fejében millió kérdőjel jelent meg, hogy miről beszélhetek. Hát igen, még senki nem tud Aidenről. Youngjinak még nem mertem elmondani. Amilyen pletykás az a nő, fél perccel az után, hogy szólok neki, már csörögne a telefonom és Jaebum vagy Jinyoung hívna. Nem, nem akarom lelőni a meglepetést.

Jaebum: Hogy... mi van? Utálom, amikor Jackson rejtvényekben beszél. Értetlenül húzom össze szemöldökeimet, de ismerem már annyira, hogy ha kérdezném se mondaná el, hogy miről van szó. - Okkééé... - válaszolom végül, elnyújtva a szót. - Viszont én most mentem, nem ártana pihennünk egy nagyot életem értelmével. De akkor jövő hétvégén ütközünk. Addig is rosszak legyetek! - köszönök el vigyorogva, majd leteszem a mobilomat a kis asztalra, aztán simogatni kezdem Jinyoung combját, úgy nézek fel rá. - Akkor jövő héten sem tartunk egész napos szex pihenést. - somolygok.

Jackson: - Jövőhét szombaton Jaebumék keresztapucik lesznek - fordulok Mark felé vigyorogva, majd beledőlök az ölébe. - Annyira hihetetlen. Apukák lettünk. Van egy elképesztően gyönyörű kisfiunk, aki már most hasonlít ránk - szelídül vigyorom mosollyá. - Alig pár órája mondhatjuk a fiunknak, de... én már nem tudnám nélkületek elképzelni az életemet - fogom meg Mark kezét. Oh, hello szentimentális Jackson, rég találkoztunk.

Mark: - Nekem még egy kicsit felfoghatatlan, és picikét még mindig félek, hogy valamit rosszul fogok csinálni vele, de melletted biztonságban érzem magam. - vallom be őszintén, még magamat is meglepve vele, hogy mennyire egyszerűen beszélek neki érzéseimről, amikor pár évvel ezelőtt még a föld alá süllyedtem volna, ha ilyesmiről beszélnem kell. - Szeretlek, kis idiótám. - teszem hozzá, elvigyorodva, ami kívülről lehet, hogy randomnak tűnhet, de szerintem érteni fogja, hogy miért mondtam. Ismer már ennyire.

Jackson: - Aiden, akkor a megbeszéltek szerint. Ne gyere elő addig, amíg omma vagy én nem szólunk, rendben? Te leszel a meglepi az új keresztapukáidnak - kacsintok rá, majd adok egy puszit puha hajára. - Jaebum hyung és Jinyoung hyung régi jó barátaink, hidd el, imádni fogod őket - beszélem meg még egyszer utoljára a tervet kisfiunkkal. Bármelyik percben ideérhetnek Jaebumék.

Mark: - Aiden rendben lesz? - kérdezem Jacksontól, miután becsukta a gyerekszoba ajtaját, közben alsó ajkamat rágcsálom. Nem is értem, miért izgulok... Talán csak felmerült bennem, hogy mi lesz akkor, ha Jinyoungék azt mondják, elsiettük a dolgot, és felelőtlen lépés volt örökbe fogadni egy gyereket. Jó, mondjuk, nem nézek ki ilyet belőlük, de sosem lehet tudni.

Jackson: - Rendben, persze - fordulok mosolyogva Markhoz. - Életem, ne izgulj már ennyire. Jaebum különben is azt mondta, hogy ha nem jöttünk volna össze magunktól, akkor addig vertek volna minket, amíg észhez nem térünk, azt pedig tudták, hogy már ezelőtt is terveztünk gyereket - ölelem át. - Segítsek? Én is tudom harapdálni az ajkaidat és az még talán segít is abban, hogy megnyugodj - hajolok ajkaira és csókolom meg szerelmesen, de a csengő félbeszakítja a pillanatot. – Na, gyere, azt hiszem, vendégeink vannak - hajolok el Marktól mosolyogva.

Mark: Mindig tudja, hogy mivel terelje el totálisan a figyelmemet. Ha csak egy perccel tovább csókol, egészen biztos elfeledkeztem volna mindenről, és itt és most könyörögtem volna neki, hogy szexeljünk egy gyorsat. Mert hogy az is ebben az egy hétben realizálódott bennem, hogy a gyerek mellett már nem eshetünk akármikor, akárhol egymásnak. És ez egy kicsit... nehéz. Na meg persze szokatlan. De most vendégeink vannak, úgyhogy széles mosolyt fel! Induljon a műsor!

Jinyoung: Már akkor gyanús volt ez az egész, amikor Jackson csak úgy, a semmiből felhívott, hogy mivel Marknak új munkahelye lesz, konkrétan új rádióműsoruk lesz kettőjüknek, ünnepeljük meg, csak mi négyen. Utána ez a titokzatoskodása és ködösítése valamiféle meglepetésről, meg hogy örülni fogunk neki, de kíváncsi a reakcióinkra... Ha egyszer örülni fogunk neki, akkor mire számít? De a pillanat, amikor Jackson széles mosollyal nyit ajtót, és olyan szinten pörög, hogy majd kiugrik a bőréből, akkor már tényleg kezdett furává válni a helyzet. Mi a fene lehet, ami nekünk meglepetés, de Jackson örül neki?

Jaebum: Komolyan nem értem, mire ez a nagy felhajtás. Még mi sem ünnepeltettük meg magunkat, amikor debütáltunk. Mi olyan nagy szám abban, hogy közös rádióműsoruk lesz? Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlen, de nem vágom. Viszont, ahogy elnézem Markot, mikor köszönök neki, egyből észreveszem, hogy a srác nagyon szemezik Jackson tarkójával. Lefogadom, ha nem jöttünk volna időben, vagy csak késünk egy tíz percet, akkor szex közben találtuk volna őket. Kajánul elvigyorodva veregetem hátba Markot, mire ő kérdőn húzza fel szemöldökeit, de én csak nevetve legyintek. - Na, mi a meglepetés, amit nem lehetett elárulni? Térek egyből a tárgyra, minden előzetes mellébeszélés nélkül, mire életem szerelme az oldalamba csíp, én pedig fájdalmasan felszisszenek. - Most mi van?

Mark: Elvigyorodom Jaebum egyenességén. Hiába, vannak dolgok, amikben nem egy türelmes ember. És ez különösen vonatkozik a meglepetésekre. Kérdőn nézek Jacksonra, hogy mikor hívjuk elő Aident. Hiszen azt sem akarom, hogy szegény kicsikém túl sokáig legyen a szobájában egyedül, mert akkor meg fog ijedni.

Jackson: - Ejj, de kíváncsi lett itt valaki - vigyorodom el Jaebum kérdésén és Jinyoung nevelési módszerén. Visszafordulok feléjük, de elkapom Mark aggódó pillantását, és rögtön megértem, hogy mit szeretne. - Először is, foglaljatok helyet a nappaliban - mosolygok rá Jaebumékra, Markot pedig átölelem egy pillanatra, amíg a fülébe suttogok. - Felvezetem nekik a dolgot, még egy kicsit ködösítve, utána pedig szólhatsz neki, sőt, inkább menj fel érte - adok egy puszit arcára, majd megfogva derekát leülünk a kanapéval szemben a két fotelbe. - Igazából... szeretnénk tőletek kérni valamit - váltok át komolyra. - Nem kell megijedni, semmi rossz nem történt - mondom inkább Jinyoungnak, amikor látom, hogy Jaebum kezéért nyúl. - Viszont elég nagy dolog lenne. Pontosabban még kicsi, de egy elég nagy szívesség - szerintem kezdem rájuk hozni a frászt, ezért Markra nézek. - Szerintem elöljáróban ennyi elég, inkább beszéljen maga a meglepetés - adok egy puszit Mark kezére, majd elengedem.

Mark: Még szélesebb lesz a vigyorom, ahogy a barátaink arcára kiül a totális káosz és értetlenség, majd ahogy felállok, Jinyoung egyszer csak felsikkant, mielőtt még csak meg tudnék indulni a lépcső felé. "Terhes vagy?!" Egy percig csak tátott szájjal bámulok rá, majd kipukkad belőlem a kontrollálhatatlan röhögés, ahogy visszaesek Jackson ölébe. Amíg egy picit le nem nyugszom, addig nem tudok megmozdulni, majd nem válaszolva, fejemet csóválva, még mindig vihogva indulok fel a gyerek szobába, hogy lehozzam Aident.

Jackson: - Ezt bóknak veszem Jinyoung, komolyan - nevetek én is. - Akármennyire vagyok isten az ágyban, azért Markot ha akarnám se tudnám teherbe ejteni - kezd csillapodni a légzésem. - De... az az igazság, hogy nincs is szükségünk arra, hogy Mark terhes legyen... - mosolyodom el és visszanézek az ajtó felé. Látom, hogy Mark Aidennel a kezében jön le a lépcsőn, majd bejön a nappaliba, nekem pedig majd' szétrobban a mellkasom a büszkeségtől és a szerelemtől, ahogy életem értelme a karjaiban tartja a fiunkat. Ennél boldogabb érzés és szebb dolog nincs a Földön.

Mark: Aiden egy icike-picikét zavarban van, bár azért a "nagy pasi" énje nem engedi neki, hogy mondjuk pirulósan a nyakamba rejtse fejét, de látom rajta, hogy bizalmatlanul méri végig a két idegent. Jinyoung eközben a szája elé kapja a kezét, és komolyan, könnybe lábadt szemekkel sikkant egyet, míg Jaebumnak egyszerűen csak koppan az álla a földön, és hitetlenkedve mered a fiunkra. Elvigyorodom, megpuszilom Aident, majd leteszem a srácok elé. - Aiden, drágám, ismerd meg a keresztszüleidet! - nézek fel ismét a barátainkra, mire látom, hogy Jinyoungnál abban a pillanatban törik el a mécses, hogy meghallja, miként mutatom be őket.

Jinyoung: Úristen. Jó ég... Marknak és Jacksonnak... De hát mióta? Hogy nem tudtunk mi erről? Nem tudok megszólalni, csak nézem a fekete szemű csöppséget Mark karjaiban, aki nagyon meg van szeppenve, de... esküszöm, még hasonlít is kettőjükre! Aiden! Milyen gyönyörű neve van a kisfiúnak! Mark boldogan vigyorogva leteszi őt, és... hogy... hogy micsoda? Elkezdenek potyogni a könnyeim, ahogy azt mondja, hogy "keresztszüleid". Ez lett volna a meglepetés? Hogy mi leszünk a keresztszülők? - Hát szia, Aiden - térdelek le elé, hogy egy magasságban legyek vele, könnyeim még nem száradtak fel, de mosolyogva simogatom meg puha haját. - Jinyoung hyung vagyok - ránézek Markra, aki rögtön megértve a kérdésemet, bólint egyet megerősítésként, mosolyogva, büszkén, Jackson ölelésében. - Omma legjobb barátja.

Jaebum: Teljesen kikapcsol az agyam. Marknak... és Jacksonnak... gyereke van? De... hogy? És... mikor? Csak figyelem, ahogy szerelmem egyből reagál, és letérdel a kicsi elé, de én meg sem tudok mozdulni. Keresztapa lettem? Jóságos isten! Egészen addig nem térek magamhoz, míg a kis Aiden rám nem mutat, mit sem törődve Jinyoung babusgatásával, és azt mondja: "Tetszik a kék a hajadban. Omma, nekem is lehet ilyen?" - néz fel Markra, nekem pedig széles vigyor ül ki arcomra, és egy mozdulattal a gyerek előtt termek, hogy megsimogassam puha arcát. - Ha szeretnéd, megcsináltatom neked a fodrászommal! - kacsintok rá, mire hallom, hogy Mark rosszallóan felmordul. Végül is mire van egy keresztszülő, ha nem arra, hogy elkényeztesse a keresztfiát, és megengedjen neki olyasmit is, amit a szülei nem?

Jackson: - Azért nem kellene belevinni minden rosszba rögtön, azzal ráérünk később is - vigyorgok Jaebumra. - Képzeld Aiden, Jaebum hyungnak már rózsaszín is volt a hajában - guggolok le Aiden mögé és átölelem. - Csak akkor lehet kék a hajadban, ha először rózsaszínt csináltatsz, na? - vigyorgok rá, megpuszilva puha pofiját. Isteni érzés, hogy van egy fiam! Természetesen tudom, hogy így nem fog belemenni a dologba, hiszen mint egy igazi kisfiúnak, a kék a kedvenc színe és nem szereti a rózsaszínt, mert az "olyan lányos".

Jinyoung: Rácsapok Jaebum oldalára, ahogy máris hülyeségeken töri az agyát. - Ne hallgass a keresztapádra, folyamatosan butaságokat beszél - mosolygom, miközben Jaebum méltatlankodik, hogy mindig csak bántom és hogy ez nem is butaság. Felnézek Markékra csillogó szemekkel. - Oké, ki volt a tettes. Tudni akarom, kinek az ötlete volt, hogy mi legyünk ennek a tündérnek a keresztszülei.

Mark: - Igazából közös döntés volt. - nézek Jacksonra, aki mosolyogva bólint, miközben én visszaülök a fotelba, de ezt meglátva, Aiden nem törődik tovább senkivel, hanem egyenesen felém indul, és bemászik az ölembe, mire kuncogva adok neki egy puszit, majd simogatni kezdem pici hátát. - Ha már nem tudjuk rátok bízni, hogy baby-sitterkedjetek, amíg mi a rádióban dolgozunk, gondoltuk ez elég kompenzáció lesz, hogy boldogok legyetek vele. - folytatom.

Jaebum: Még mindig nehéz felfogni a helyzetet. Kiegyenesedek, és hátba veregetem Jacksont. - Hát, barátom, döbbenetes, hogy apa lettél. - vigyorgok rá. - Aztán nem elrontani szegény gyereket! Hagyd csak, hogy az anyjára hasonlítson! - súgom oda neki incselkedően, majd gyorsan magam elé húzom páromat, hogy Jackson ne tudjon megütni, vagy bármi módon bántalmazni az apró kis beszólásomért.

Jackson: Játékosan meglendítem a kezem, mire Jinyoung mögé menekül, és mosolyogva megcsóválom a fejem. - Te is hagyjad majd szépen Jinyoungot kibontakozni, ha nálatok lesz Aiden - vigyorodom el, majd adok egy puszit Mark homlokára és Aiden fejére és leülök a másik fotelba, aztán kisfiam felé fordulok lebiggyesztett alsó ajakkal. - Appát nem is szereted, hogy mindig ommához bújsz?

Mark: Kérdőn nézek le én is Aidenre, mire a kis pocok felnéz rám, majd ismét Jacksonhoz fordul, és hetykén vállat vonva csak annyit mond: "Ommának szebb haja van." Mire Jaebum annyira elkezd röhögni, hogy visszaesik a kanapéra, de még Jinyoung is éppen csak vissza tudja fojtani a vigyorát. Jackson persze elképed, és már látom, hogy felháborodna, mikor Aiden szélesen elvigyorodik, és kinyújtja felé kis kezét. "De appát is szeretem." - mondja, mire nem bírom ki, hogy ne szorítsam magamhoz jó erősen, illatos, puha baba hajába fúrva arcomat. Hát én megzabálom a gyerekünket!

Jackson: - Na, szépen vagyunk, fiatalember! - nézek fiunkra döbbenten. - Bezzeg az ölelés az kell, mi? - veszem ölembe a kis ördögfiókát, hogy agyon puszilgassam a nyakát és megcsikizzem hasát és oldalát, ő pedig hangosan nevetgélve ficereg az ölemben. - Szerencséd van, hogy én is szeretlek - adok egy nagy cuppanós puszit a pocakjára, majd teljesen ölembe húzom, ő pedig hátát a mellkasomnak döntve szuszog, lábait felhúzva, és talpaival a térdemen támaszkodik meg.

Jaebum: - Kihalok, hogy szülők lettetek, komolyan! - csóválom meg még egyszer fejemet, hitetlenkedve bámulva még mindig a boldog családot. - A szüleitek mit szóltak hozzá? És Youngji? - nézek hol Markra, hol Jacksonra kíváncsian. Csak nem mi vagyunk az elsők, akiknek beszéltek erről. - Ó, és mióta van nálatok Aiden? - jut eszembe a kérdés.

Jackson: - Egy hete, van nálunk. Igazából... rajtatok kívül még senki nem tudja, hogy van egy csodálatos és rosszcsont fiunk - borzolok bele puha hajába Aidennek, aki ahogy elnézem, kezd belassulni. - Igazából el sem akarom képzelni, hogy mit fogok kapni Youngjitól, amiért nem ő volt az első. Hát még anyáék, ha megtudják, hogy van egy unokájuk - kezdek el gondolkodni. - Csak Bambam tud róla, mert ő itt lakik, de szerencsére gyorsan összebarátkoztak. Aiden alig hagyja az unokatesóját békén, ha éppen ráér, és nem akar beleszakadni a két szakba - és mint egy végszóra, bevágódik az emlegetett szamár, Aiden pedig mint akit puskából lőttek ki, már rohan is egy hangos "Hyuuuuuuung!" kiáltással az ajtó felé. - Na erről beszéltem.

Bambam: Még a táskámat se teszem le, máris a lábamnak csapódik családunk legújabb tagja. – Na, szevasz öcskös, ma is rossz voltál? - veszem fel vigyorogva, és bemegyek a nappaliba. - Jé, heló, megtudtátok végre, hogy keresztszülők vagytok? Egy hete ezt hallgatom Jacksontól, hogy mennyire fogtok neki örülni, és így olyan lesz, mintha nektek is lenne gyerekek és... - nem tudom tovább mondani, mert Jackson idefut és befogja a számat., de én szabad kezemmel elveszem kezét. - Most mi van? Ne engem neveljél, hanem ezt a sószsákot itt!

Mark: Odamegyek páromhoz, hogy elvegyem kezét Bambam szájáról, majd unokaöcsém vállára teszem a kezem, és megkérem, hogy vigye fel Aident, mert szegény kicsim elég fáradt, és bár most felpörgött, hogy Bambam megjött, de tudom, hogy egy óra múlva biztosan be fog ájulni. Elbúcsúzom Aidentől, aztán hagyom, hogy a többiek is így tegyenek, majd megvárjuk, hogy a legkisebbek eltűnjenek, és akkor fordulok csak vissza a többiekhez.

Jaebum: Kicsit szomorú vagyok, amiért Aiden máris elhagyja köreinket, de megértem, hiszen késő van. Miután aztán utolsóként megpuszilgattam, és el is tűnt a pici Bambammel, leülök a kanapéra, és egy atyai mosollyal fordulok a barátaink felé. - Nos? Srácok... esküvő mikor lesz? - teszem össze ujjaimat ölemben, bujkáló vigyorral húzogatva szemöldökeimet. Elvégre, ha már gyerekük van, akkor ezen is biztos elgondolkodtak... nem?

Jackson: Egy pillanatra lefagyok Jaebum kérdésétől. Nem, nem gondolkodtam még róla, hogy esetleg megkérjem Mark kezét. Valahogy... furán jönne ki mindenképpen. Hiába Mark életem szerelme és értelme, ez a házasság dolog... minden tekintetben új lenne. De végül is... vele akarok maradni örökre, bármi történjék is, akkor... miért ne lehetne esküvő? - Abban a pillanatban, amikor legalizálják Koreában is a melegházasságot - vigyorodom el és Markot magamhoz húzom egy csókra.

Jinyoung: Felfoghatatlan. Egyszerűen sosem néztem volna ki Jacksonból, hogy egyáltalán tud mit kezdeni egy gyerekkel, nem hogy apa legyen! Markról tudtam, hogy meglátott egy kisgyereket és kész, onnantól kezdve Mark Tuan lelkileg és agyilag már a gyerekek között volt és mindegyiket megölelgette megpuszilgatta. Jó ég. Gyerek, most meg ez az idióta itt mellettem felhozza a házasságot, Jackson pedig szélesen vigyorogva közli, hogy amint lehet, rögtön. Ilyenkor... ilyenkor irigylem őket, hogy ennyire normális életük lehet. Nagyon sokára lesz az, amikor mi is eljutunk idáig Jaebummal.

Mark: Meglepetten pislogok, egy felől a kérdés miatt, más felől Jackson válasza miatt. Aztán elkezdek elpirulni. Ugyanis én gondoltam már erre, de úgy voltam vele, hogy Jackson biztos nem akarná. Ezért nagyon halkan csak annyi csúszik ki számon: - Én Amerikában szerettem volna... - jegyzem meg, mire érzem, hogy Jackson felém kapja a fejét döbbenten, és Jinyoungék is érdeklődve néznek rám. Kínosan megköszörülöm a torkomat, és még jobban leszegem fejemet, hogy senki se láthassa az arcomat.

Jinyoung: Ahha, szóval még egy büdös szó nem esett erről köztük, csak Jackson hirtelen rávágott valamit, de Mark már gondolkodott rajta. Pedig nekem sem említette... de ez az ő dolguk, ebbe nekünk tényleg nincs beleszólásunk. Viszont ha ezzel Jaebum egy közelgő veszekedés epicentrumát hozta létre, én seggberúgom, de úgy, hogy két hétig nem fog színpadra állni. Ránézek az órára, ami este fél tizenegyet mutat, tökéletes idő, hogy a késői órára hivatkozva mi felszívódjunk párommal és ők ezt meg tudják beszélni. - Nos - szólalok meg, mert már komolyan kínos volt a csend. - Egyrészt, már nagyon késő van és már csak a holnapunk a szabad, és azt már szeretnénk kihasználni Jaebummal, viszont, ha nincs valamilyen fellépés vagy koncert, akkor szombaton állunk a ti és Aiden rendelkezésére. Másrészt, azt hiszem... van mit megbeszélnetek - futólag átölelem Markot és Jacksont is, Jaebum is elköszön tőlük, majd már ki is lépünk a házukból, én pedig ezzel a lendülettel vágom karon Jaebumot. - Gondolkozz, mielőtt beszélsz. A gyereket is elmondták, ezt is elmondták volna, ha szó lett volna róla.

Jaebum: - Áuu! Most miéért? - nyafogok, fájós kezemet masszírozva, és lebiggyesztve alsó ajkamat. - Én csak vicceltem... nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe hozom őket. - morgom, elindulva lefelé, meg sem várva páromat. Komolyan nem értem, mi rosszat mondtam. Csak húzni akartam kicsit az agyukat, meg megtudni, hogy gondoltak-e házasságra, semmi több. Teljesen ártatlanul tettem, véleményem szerint, de Jinyoung persze megint felfújja a dolgokat.

Mark: Ahogy elmennek és csend borul a lakásra, kínosan köszörülöm meg a torkomat. - Menjünk aludni. Hosszú volt a nap. - állok fel, is menekülök a hálónk felé. Tudom, hogy Jackson nem gondolta komolyan a házasságot, és igazából meg is értem. Mert én akkor is boldogan élnék vele, ha erről semmilyen papírunk nem lenne. De valahogy... amikor Jaebum rákérdezett, eszembe jutott, hogyan álmodoztam egyszer arról, hogy én majd Las Vegasban fogok összeházasodni egy vad éjszaka után életem szerelmével, aki végül nem lett más, mint Jackson Wang.

Jackson: Nem... egyáltalán nem vagyok a helyzet magaslatán. Eszembe sem jutott, hogy esetleg Mark erről már gondolkodott, én állat meg még poénkodtam is vele. Fogalmam sincs, mit mondhatnék, most hogy Mark a szó szoros értelmében elmenekült az elől, hogy ezt megbeszélhessük. De... talán ez még helyrehozható. Még vagy fél órán keresztül kint ülök a nappalinkban, és latolgatom az esélyeket, a lehetőségeket, végül egy egészen reális megoldás születik a fejemben; már csak az a kérdés, hogy Mark ehhez mit szól, és hogy mikor tudom megvenni a gyűrűt. Mert én ezt az embert a lehető összes módon magamhoz akarom láncolni, ha ezek között ott van a papír formátum is, akkor úgy is magamhoz kötöm, és soha többé el nem engedem. Végre határozottan állok fel a kanapéról, és megyek be hálónkba.

Jinyoung: Megsértődött, zseniális, Gyönyörű holnapnak nézünk elébe, úgy érzem. Lerohanok, és a földszinten még sikerül elkapnom kezét, és megállítom. - Szívem, én tudom, hogy te viccnek szántad, és mint láttad Jackson vette is a lapot. Viszont Mark már gondolkodott rajta és ezt te nem tudhattad, ami pedig elszomorító, hogy én sem tudtam - kezeim közé veszem arcát, miközben kék tincseit elsöpröm szeméből. - Ne sértődj meg, jó? - mosolygok rá és adok egy puszit szájára. - Viszont készülj fel, mert biztosra veszem, hogy most bogarat ültettünk Jackson fülébe, és már tervezi az eljegyzést, és abban is biztos lehetsz, hogy téged fog elsőként keresni, ha tanácstalan - simogatom meg Jaebum arcát, adok egy kicsit hosszabb csókot neki, majd kilépünk a lépcsőházból.

Mark: Jackson jó darabig nem jön utánam, amiért kicsit hálás is vagyok, de egyben kicsit fáj is, hogy nem kérdezi meg, mi bajom, vagy hogyan érezhetném jobban magam. A végére odáig jutok, hogy teljesen kiakadok, és azon gondolkodom, menjek-e ki, és kezdjek el könyörögni, hogy felejtsük el a témát, és én nagyon boldog vagyok már a puszta ténnyel is, hogy együtt vagyunk, de mégsem merek kimenni. Csak járkálok föl-le a szobában, a körmömet rágcsálva. Aztán egyszer csak megjelenik Jackson, mire megtorpanok, és a torkomba ugró szívvel várom, hogy mit fog tenni, vagy mondani, de én egy mukkot nem tudok kinyögni.

Jackson: Mark az ágy mellett áll, mint egy szobor, és látom rajta, hogy olyan feszült, mint amilyennek már nagyon régen láttam. Halványan elmosolyodom, hogy megnyugodjon, lássa, hogy nincs semmi baj, és odalépek hozzá, megfogom egyik kezét, és őt ölembe húzva ülök le az ágyra, majd átölelem derekát és fejemet mellkasára hajtom. Őrült tempóban ver a szíve, amin ismét elmosolyodom. - Gondolkodtam... - szólalok meg halkan, és érzem, hogy megfeszül karjaimban. - Édesem, ne legyél ennyire feszült, nyugalom - adok egy puha csókot mellkasára, ami kilátszik a pólóból. - Arra jutottam, hogy először addig jussunk el, hogy megkérem a kezed, mert szándékomban áll eljegyezni téged - nézek fel szemeibe, amik eszeveszetten csillognak. - Utána ráérünk azzal foglalkozni, hogy merre és hol legyen az esküvő. Tudod... - dőlök el vele az ágyon, keresztben, és Markot félig magamra húzom, hogy feje a mellkasomon pihenjen. - Rájöttem, már régebben is, de most tudatosodott igazán, hogy én életem hátralévő részét veled akarom,és reményeim szerint veled, veletek fogom leélni. Mindenféleképpen szeretném, ha az enyém lennél, és ha ennek van papír formátuma, akkor úgy is. És hacsak rám nem unsz, vagy ki nem dobsz, akkor ez így is lesz - sorolom terveimet, miközben karját, hátát és haját simogatom.

Mark: Lassan elmosolyodom a meghatottságtól. Szóval el akar venni... Jackson Wang... engem akar elvenni! Nem valamelyik bomba csajt. Jó, nem mintha az utóbbi pár évben egyetlen lányra is ránézett volna, de akkor is! Meghat, hogy tényleg ennyire komolyan gondolja a dolgokat velem, bár eddig is tisztában voltam ezzel valahol. - Szeretlek. - suttogom, úgy helyezkedve, hogy nyakához tudjak bújni. - És csak hogy tudd, ez elég béna "leánykérés" volt. - emelem fel fejem, hogy nyelvet öltsek rá, majd felvihogok, amikor látom, hogy kezd kiakadni, ezért lefordulok róla, és magamra húzom a takarót, hogy úgy nevessek tovább, miközben szemeim sarkaiban apró könnyek formálódnak. Nem akartam meghatódni, komolyan nem, de... Az évek alatt, amit Jacksonnal töltöttem, sokkal érzelgősebb lettem, mint előtte valaha is. Amit valahol nem is bánok. Jobb, ha az ember időnként ki tudja fejezni, mit érez.

Jackson: - Yah! Én itt a szívemet kiöntöm neked, vigasztallak, sőt tudatom veled, hogy igen, egyszer lesz esküvő, erre te csak lebénázod. Hát mindjárt meggondolom kétszer is minden szavamat, Mark Tuan - gördülök oda hozzá, és veszem el a takarót arcából, és elmosolyodom. Megfogom arcát és hüvelykujjammal letörlöm kicsordult könnyeit, amiről meg tudom állapítani, hogy örömkönnyek. - Én is szeretlek életem, mindennél jobban - adok egy csókot ajkaira. - És csak hogy tudd, ez még nem a leánykérés volt.

Mark: Alsó ajkamba harapva vigyorodom el, úgy fogva át nyakát, hogy lejjebb húzzam magamhoz, miközben végig szemeibe nézek, majd összedörgölöm orrainkat. - Nem baj, nekem ez is bőven elég volt. - suttogom, megint meginduló szívveréssel. Hihetetlen, hogy Jackson is mennyire nyálas lett mellettem! Nem, mintha zavarna, mert egyszerűen még jobban imádom ilyenkor, csak időről időre meglepődöm, hogy meddig jutottunk onnan, hogy egyszer teljesen váratlanul Jackson Wang, minden idők legnagyobb Casanovája rám köszönt, hogy elkérje a jegyzeteimet.

Jackson: Hét év eltelt mióta legutoljára együtt volt így a csapat, és végre megint együtt volt mindenki és újra megtalálta mindenki azt, akihez igazán tartozik. Miután mindenki elment mi is igazán szépen egymásra találtunk Markkal, sikolyokkal, nyögésekkel és elsuttogott szeretlekekkel. Most pedig, hogy Mark itt szuszog a mellkasomon, rájövök, hogy már csak egy valami tehetné teljesen tökéletessé a nap zárását. Jaebum rágta érte a fülemet, hogy de ő látni akarja mindenképp és mindenki előtt csináljam, de... így sokkal jobb lesz. - Mark... - szólok páromnak, aki meglepően élénken fordul felém. - Tudod... már egy ideje gondolkodom ezen, hogy hogy mondjam el és mikor de... nincs értelme tovább húzni - érzem, hogy elhúzódik tőlem, de ez is volt a cél. Az elején kicsit bepánikoltatom, és utána jön az igazi meglepetés.

Mark: Azt hiszem sejtem, hogy hova akar kilyukadni Jackson, azonban a nem kicsit heves szexünk miatt picit troll hangulatomban vagyok, ezért feltámaszkodom mellette, és hitetlenkedve, nagy szemekkel meredek rá. - Jackson... csak nem... - hápogom, mire látom, hogy szemei felcsillannak, hogy 'ó, igen, most megfogtam!', de aztán folytatom. - Végre te leszel a passzív fél?! - vetem rá magamat, vihogva harapva nyakába, hogy aztán meg is nyaljam azt a pontot, ha esetleg fájdalmat okoztam volna neki. (Mivel néha akaratlanul is meg szoktam sérteni bőrét a kis vámpír fogaimmal.)

Jackson: Nem... eshetek... ki... a szerepemből! Hiába rántanám magamra, hogy szexeljünk még egy oltárit, de csak gondterheltnek tűnve sóhajtok egyet és eltolom Markot magamtól. - Nem, Mark, nem érted - csóválom meg a fejem és felveszem az alsónadrágom, úgy ülök vissza az ágy szélére, neki háttal. Ezt nehezebb eljátszani, mint gondoltam. - Figyelj, imádtam veled az elmúlt hét évet, tényleg csodálatos volt, de... - nyelek egyet, mert ez, amit mondani fogok, még nekem is fájni fog. Felülök normálisan az ágyra, és Markkal szembe fordulok. - Nincs értelme halogatnom. Fejezzük be és zárjuk le ezt a hét évet.

Mark: Most rajtam a sor, hogy kiessek a szerepemből, és értetlenül pislogjak rá. Nem... szívat. Tuti, hogy szívat! Nem tenne velem ilyet egy olyan szex után, mint az előbbi. Nem, ismerlek már ennyire, Jackson Wang. De legyen meg az örömöd, játszok veled, és megkapod azt a reakciót, amire számítottál. Szusszantok egyet, majd felülök én is rendesen, betakarva ölemet a pokróccal, egy pillanatra behunyva szemeimet, majd bólintok. - Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap. - mondom gyászosan.

Jackson: Sejt valamit. Érzem. Sokkal jobban megnyílt ennél, nem hiszem el, hogy hét évet egyetlen könnycsepp és döbbenet nélkül elengedne. De nem hagyhatom, hogy ne menjen minden a terv szerint. - Akkor... ennek a hét évnek... vége - bólintok egyet, majd felállok és elkezdek öltözni. Farmer, póló, kimegyek a hálóból, felveszem a pulcsimat, aminek a zsebében még mindig benne van a lényeg. Visszamegyek a hálóba és elkezdem összepakolni a legfontosabb dolgaimat. A legrosszabb az az egészben, hogy lassan az én könnyeim is kicsordulnak, már csak a gondolattól, hogy szakítani. Ennyi év után. És itt van Aiden is. Ahogy Aidenre gondolok, vége, eltört a mécses és már folynak is a könnyeim.

Mark: Mikor felöltözik, majd kimegy, és visszajön a bőröndjével... Leesik az állam. Ne már... Nem teheti... Amikor pedig már a könnyei folynak, rémülten kerekednek el szemeim. Magamra kapom a melegítő nadrágomat, nem foglalkozva alsóval, majd a topomat, és hozzá rohanok, elkapva vállát, hogy nem kicsit durván a szekrényünk ajtajának toljam. - Neked... neked teljesen elment az eszed?! - kiáltom, nem törődve semmivel, rémülten, ahogy a saját könnyeim is folyni kezdenek észrevétlenül. - Itt akarsz hagyni? Most komolyan? És... mi lesz a gyerekünkkel?! - harapok erősen alsó ajkamba. - Ha én nem is számítok már, legalább ő... legalább Aidenre gondolj! - suttogom rekedten.

Jackson: És, itt a várt hatás. Elmosolyodom, egyik kezemmel zsebembe nyúlok, a másikkal arcához, és letörlöm a kicsordult könnyeket. Nem, nem bírom ki, hogy így lássam egy perccel is tovább. Adok egy apró puszit ajkára, majd előveszem zsebemből a kezemet, benne a dobozzal és a gyűrűvel. Arcán a másik kezemmel végigsimítok újra. - Pont, hogy gondolok Aidenre. Ezért mondom, hogy zárjuk le ezt a hét évet és... - felemelem másik kezemet, és elé tartom a dobozt, benne a gyűrűvel. - És kezdjük el a következő jó néhány évtizedet, mint egy család, de ehhez válaszolnod egy kérdésemre. Will you marry me? - hogy ezért én mekkorát fogok kapni...

Mark: Ó, hogy az a...! Tudtam! Tudtam, hogy erre készül, mégis csőbe húzott a szemétje! Nagyot szipogva ütöm vállon, először csak finoman, majd teljes erőből, hogy aztán sírva-nevetve rejtsem arcomat a nyakába. - Utállak, te balfasz! - motyogom, fölsőjébe kapaszkodva, hogy ne essek össze a megkönnyebbüléstől. - És csak hogy tudd... megérdemelnéd, hogy nemet mondjak! - nézek fel arcába, mutató ujjammal megbökve orrát. - De szerencsédre túlzottan is szeretlek. - karolom át nyakát, hogy szenvedélyesen megcsókoljam. - Úgyhogy... I will, Jackson. - mosolygok rá, összeérintve homlokainkat.

Jackson: Elvigyorodom válasza hallatán, majd derekánál fogva felemelem, és pördülök vele egyet, végül leteszem a földre és felhúzom ujjára a gyűrűt, ami tökéletesen illeszkedik. Újra megcsókolom, majd bocsánat kérően rámosolygok. - Ne haragudj életem, de valahogy fel kellett vezetni és lehetőleg úgy, hogy fel is öltözzek legalább én, de így, hogy te is felöltöztél, így tökéletes. Nem akartam egy szál faszban megkérni a kezed, na. Jaebum meg egész nap rágta a fülemet, hogy na, mikor kérem már meg a kezedet, mert ő látni akarja. De... én úgy akartam, hogy csak kettesben legyünk...

Mark: - Pedig anyaszült meztelenül megkérni a kezem inkább a te stílusod, bár... - tűnődöm el színészkedve. - Kiakasztani a sírásig és a kétségbeesésig szintén illik hozzád. - vigyorodom el aljasan, pedig egyáltalán nem szeretném megbántani, csak egy kicsit kekeckedem vele, mielőtt a tény, hogy Jackson jegyese lettem mellkason vágna, és kitörne belőlem a sikítozós örömujjongás.

Jackson: - Azt a szemtelen fajtáját neki! Mindjárt visszakérem a gyűrűt - ölelem át és duruzsolom Markajkaira, mielőtt megcsókolnám, szívvel és lélekkel az összes szerelmemet beleadva ebbe az egy csókba. - És, belegondoltál már, hogy hangzik ez: Mark Tuan-Wang? Jackson Tuan-Wang? Vagy inkább Mrs. Wang?

Mark: - Uh, nem. Semmiképp sem akarom feladni a családnevem, mintha csak valami lelkes háziasszony lennék. Viszont a Mark Tuan-Wang... hmmm, azzal meg tudnék elégedni! - vigyorodom el szélesen, lelkesen újra megcsókolva Jacksont, miközben nyakát átkarolva kezdek el játszani hajával a tarkóján. Mark Tuan-Wang. El sem merem hinni, hogy ez velem történik!

Jackson: - Hát, csak úgy szólok, hogy nagyjából egy éven belül hozzá is kell szoknod, mert bizony ez lesz a neved, hogy Mark Tuan-Wang. Lesz egy férjed, Jackson Tuan-Wang és van egy fiad, Aiden Tuan-Wang. Na, mit szólsz? Jó lesz? - csókolok nyakába. - Esetleg kezdjük a jegyben járás első napját egy kis tornával? Nem kell hozzá semmi csak egy ágy, te és én. Hm? Hogy tetszik?

Mark: - Hogy tetszik? - mormogom ajkaira, miközben húzni kezdem magammal vissza az ágy felé. - Hát lássuk... daddy... mit tudsz mutatni még nekem! - harapok izgatóan alsó ajkába, majd egy tompa puffanással, vihogva vágódunk el az ágyon. Hiába van egy fiunk és a korunk már közelebb jár a harminchoz, mint a húszhoz, időnként még mindig úgy érzem, hogy az a pirulós egyetemista srác vagyok, aki egykor Jackson Wangnak képes volt azt mondani, hogy ne is álmodjon róla, hogy befekszik valaha is az ágyába. Nos... a dolog végül is tényleg csak annyiban változott, hogy most a közös ágyunkon fekszem alatta, ujjamon az eljegyzési gyűrűvel.