Utolsó előtti részhez érkeztünk Drágáim... A rész 18+-os jeleneteket tartalmaz

Jackson: Szeretnéd te még édesem, hogy inkább beszéljek! - Kérésed számomra parancs, Baby – mosolyodom el és nem eresztve pillantását nyelvem hegyével épp csak hozzáérve végignyalok egész hosszán. Nyelvemmel először inkább heréit ingerlem finoman be is kapva az egyiket, utána újra végignyalok egész hosszán, majd makkjára rácsókolok. Kezembe fogom merevedését, húzok rajta párat, majd számba veszem, de csak hosszának felét, lentebb a kezemmel simogatom, majd fokozatosan egyre lentebb engedem, és kezemet elvéve teljes hosszát számba fogadom, közben persze nyelvemmel ingerelve, ahol csak tudom. Lassan szopni kezdem, néha kiengedve őt számból, hogy akkor körbenyaljam, vagy épp hüvelykujjammal dörzsöljem meg makkját, majd visszaengedem számba. Eközben a másik kezem sem tétlenkedik, az eddig combját simogató kezem egyre feljebb és feljebb halad, majd fenekére simítom kezem, és pont, amikor erősebben megszívom makkját, bejáratán is végigsimítok.

Mark: Azt hiszem, a szex hiány teheti, de most úgy vonaglok alatta, mint valami kis ribanc. Nyögdécselve, nyöszörögve, sikkantgatva, közben még többért és többért esedezve, főleg, amikor hátulról is érzem, hogy hozzám ér. - Ahh, Jackson, könyörgöm, méhhég! - nézek le rá, de rossz választás volt, mert ahogy visszanéz rám, pontosan tudom, hogy erre várt. Ettől pedig felmordulva hanyatlok vissza a párnámba. - Fuck me, please! - takarom el arcomat, egyik kezemmel, ahogy angolul kérlelem, hogy dugjon meg. Mert ezt már nem lehet épp ésszel bírni. Az sem érdekel, hogy felkészít-e, csak érezni akarom őt magamban. Erősen, és gyorsan, és mélyen. Azonnal.

Jackson: Amikor egyre többért, és többért könyörög, egyre erősebben szívom és folyamatosan mélyre engedem torkomban, még akkor is ingerelve, amikor alhasán kidagadnak az erek és láthatóan feszül. Csak akkor engedem ki számból, amikor megérzem előváladékát, amit hüvelykujjammal elkenek makkján, és ekkor meghallom, ahogy angolul kér... dugjam meg. Fájdalmat viszont semmilyen szinten nem akarok neki okozni, de úgy érzem, még egy érintés és tényleg elmegy, hiszen ha csak véletlenül is érek vörösen meredező péniszéhez, felnyüszít. - Trust me Baby, I will - hajolok fel hozzá berekedve, hogy ne aggódjon, meg lesz ő dugva, de nem is akárhogyan. Fogalmam sincs, hogy hol a síkosító, de nagyon nem akarom arra pazarolni az időt, hogy megkeressem. Egyik kezemmel megszorítom péniszének tövét, hogy ne élvezzen el idő előtt, majd füléhez hajolok, hogy belesuttogjak, és három ujjamat ajkaihoz emelem. - Nyisd ki a szád, szépen - ahogy kimondom, beleharapok fülébe finoman, és azt nyaldosom, felváltva harapdálva és csókolgatva nyakát.

Mark: A lélegzetem elakad, ahogy megszorítja péniszem tövét, így nem élvezhetek el, és kis csillagok kezdenek táncolni behunyt szemeim előtt. Zihálva jutok ismét levegőhöz, amikor megérzem Jackson ujjait a számnál, aztán meghallom hangját közvetlenül a fülemnél, és... hát megint szadizza a fülemet, nem hiszem el! Egész testemben remegek, alig vagyok már magamnál. De készségesen, és vágyakozva kapom be ujjait, mintha csak férfiassága lenne, nyögve nyaldosva körbe őket, időnként fogaimat is végig húzva rajta, minél több nyállal lepve be őket, hiszen pontosan tudom, hogy mire akarja ő használni az ujjait. Addig még én is eljutottam fejben, hogy nincs síkosító a közelben, ezért már az elején tudtam, hogy valahogy így fogjuk megoldani a problémát. Mikor már úgy érzem, mindent megtettem az ujjai síkosításáért, kinyitom szemeimet, és egyenesen az ő szemeivel találom szemben magam. Ahha, szóval egészen idáig engem figyelt. Apró kis vigyor szökik a szám szélére, ahogy egy cuppanó hang kíséretében eleresztem ujjait. - Megfelel, édes? - dorombolom.

Jackson: Jesszusom... ahogy az ujjaimat nyálazza, nyalogatja, szívja, és közben hozzá azok a hangok, és az élvezkedő arckifejezés... Érzem, hogy egyre keményebb leszek tőle, amikor pedig elengedi ujjam és rám néz azokkal a vággyal teli, huncut szemeivel egy édes mosoly kíséretében... - Rögtön meglátjuk, Baby - teszem terpeszbe lábait és hasalok le közéjük, megemelve csípőjét. Oké, ilyet még sosem csináltam, de úgy hallottam, hogy az ilyesmit élvezik, meg azért láttam pár meleg pornót, és síkosító híján... Közelebb hajolok fenekéhez és megnyalom bejáratát, mire Mark nyög egy hatalmasat, így visszafogok pénisze tövére. Akkor jó lesz ez a megoldás. Nyalogatom bejáratát, ami folyamatosan tágul és húzódik össze, így egy kicsit bentebb is tolom nyelvemet, hogy, bár hiába nedvesedik, tudom, hogy épp csak elég lesz így... Elhajolok, és óvatosan bejáratához érintem egy ujjamat, amire újra megvonaglik, én pedig feltolom benne ujjamat. - Na? Megfelel, Baby? - nézek fel rá.

Mark: Ilyet... ilyet még soha nem csinált velem! Eddig maga a tény is, hogy miattam nem lányokat dug már, hatalmas dolog volt, de ez...! Alig vagyok eszemnél, és amikor belém vezeti első ujját, esküszöm minden égi istenre, hogy semmit nem érzek belőle, mert még mindig úgy lüktetek meg bizsergek alul. – Oh My God, tökél... ah, még! - követelek még többet már is, anélkül, hogy akárcsak befejezném a mondatot. És persze elkövetem azt a hibát, hogy lenézek rá. Nagyon nem kellett volna. Jackson a lábaim közt, még mindig a legizgatóbb dolog, amit eddigi életemben láttam. Nyögve hanyatlik is vissza egyből a fejem. Ha nem szorítaná még mindig merevedésemet, szerintem már vagy négyszer elélveztem volna.

Jackson: - Máris, életem - most amint kéri, rögtön feldugom második ujjamat, tövig, és közben próbálom megtalálni azt a pontot, amitől mindig sikít. Azt akarom, hogy ez legyen élete legjobb, legemlékezetesebb és legdurvább orgazmusa, olyan, amilyen még nem volt se régebben, se velem, se semmikor. Nem mondom, hogy olyan, amitől elájul, de... ahhoz közelit. Folyamatosan mozgatom benne ujjaimat, ollózok, és nagyon könnyen tágul, így rögtön tolom is fel a harmadik ujjamat, de érzem, hogy itt már egy kicsit rászorít, így visszahúzom és két ujjal ollózok és körözök benne tovább, folyamatosan keresve prosztatáját. Újra felcsúsztatom harmadik ujjamat, ami most már egészen könnyen elfér, így még mélyebbre tudok nyúlni és... és ekkor megtalálom. Megvan prosztatája.

Mark: Újabb erős remegés fut végig testemen, aminek az eredménye egy olyan sikoly, amilyet még biztosan sosem produkáltam, főleg nem az én hangszínemmel. Ha nem lenne ott a keze, hogy leszorítson, most egyenesen élveztem volna el. De nem. Mert nem hagyja. Erősen ajkamba harapok, úgy nyüszítek fel, amikor most már céltudatosan, ismét megüti prosztatám. - Jahhckson, please! Téged akarlak! - könyörgök neki, mert tényleg úgy érzem, én ma félájultan fogok elélvezni, amikor végre megdug. Még soha nem fordult ugyan elő velem, de már most ott tartok, hogy ez nekem túl sok.

Jackson: Ránézek arcára és meglátom amúgy sem elhanyagolható vastagságú ajkait, ahogy véresre harapta őket és megduzzadtak, a vágytól csillogó szinte már fekete szemeit, és ahogy ujjammal a legapróbbat is mozdulok, megremeg... Nem, ezt már én sem bírom tovább. Kihúzom ujjaimat, elengedem péniszét, és elkenem saját előváladékomat, a már fájóan lüktető merevedésemen, és a saját érintéseimtől is néha megremegek. Bejáratához helyezkedem, térdhajlatai alá nyúlva megtámaszkodom mellette, és bár ez önkínzás is, de Markot is akarom még egy egészen picit kínozni, így csak egészen kicsit hatolok belé, talán két-három centit. Én már ettől csillagokat látok, de egyszer-kétszer még eljátszom a kicsit be, gyorsan ki játékot. Még egyszer hallani akarom, ahogy azzal a tökéletes, mély angoljával kérlel, hogy még többet adjak neki.

Mark: - Oh, fuck...! - kezdek el angolul káromkodni, nagyon utálva Jacksont, amiért még most is kínoz. - Jackson! - morgom, villámló szemekkel nézve fel rá, de megint csak éppen belém hatol, majd szinte rögtön ki is húzza magát. - Bassza meg! - szorítom össze fogaimat, majd úgy döntök, nem ez így nem mehet tovább, hát lábaimmal elkapom csípőjét, és amikor ismét bejáratomhoz helyezkedik, akaratosan magamba nyomom úgy, hogy egy lendülettel teljesen belém merül, én pedig megkönnyebbülve, élvezettel nyöszörgök fel, mosolyogva zuhanva vissza a párnámba, és élvezve, ahogy kitölt belülről.

Jackson: Hatalmasat nyögök, ahogy lényegében magába lök engem Mark, és egy pillanatra meg is állok a mozgásban, és Mark kezeit megfogom a párnán, igyekezve nem mozogni. - Baby... ha most megmozdulsz... azonnal elsülök, úgyhogy könyörgöm, meg se próbálj lökni a csípőddel - nézek szemeibe, és megcsókolom azokat a kívánatos vörös ajkait, kicsit talán erőszakosabban, mint terveztem, de olyan szenvedéllyel, amilyennel csak és kizárólag őt tudom csókolni, amivel csak rá tudok gondolni. Édes istenem, de jó, hogy nincs itt senki, így is gyanakszom, hogy az egész szomszédságot felverjük a kiáltásaimmal, Mark sikolyaival és hangos nyögéseinkkel. Lassan mozogni kezdek, miközben csókolom, és Mark a számba nyöszörög, én az ő szájába nyögök, de gyorsan elfogy a levegőnk ezért elhajolva tőle füléhez hajolok, egészen kicsit megnyalva, majd nyakhajlata felé haladok csókjaimmal, ahol viszont egy kicsit beleharapok és erősen megszívom, hogy nyoma maradjon. Jól látható, szép, lila folt.

Mark: Nekem mondja, hogy el fog sülni? Csoda, hogy én nem élveztem el abban a pillanatban, ahogy végre teljesen kitöltött. Úgyhogy természetes, hogy nem mozdulok, és csak várom, hogy mikor kezd el mozogni, de közben úgy csókol... Soha életemben, senki nem csókolt úgy, ahogy ő tud. Egyszerűen imádom, és minden atomom pocsolyává olvad tőle. Aztán végre finoman mozogni kezd bennem, miközben kiszívja a nyakam, és belőlem megint felszakad az a hang, amit még sosem produkáltam ezelőtt. Érzem, hogy ez nem lesz hosszú menet, de most nem is bánom. Csak szeretnék végre elélvezni, az ő nevével a számon.

Jackson: Nem, én ezt nem fogom sokáig bírni, így átölelem vállait, és fordítok a helyzetünkön, így most ő kerül fölém, és ölelem. Egy pillanatig azt kívánom, hogy bárcsak így maradnánk örökre. Ahogy jelenleg nem mozog egyikőnk sem, csak ölelem gyönyörű valóját, és közben nyakamba szuszog... Felér mindennel. De... elhajol tőlem és ködös szemekkel pislog rám kicsit értetlenül, hogy miért álltam meg,ekkor elvigyorodom és végigsimítok arcán. - Ha jól emlékszem... ígértél nekem valamit - gondolok itt arra, ahogy olyan szégyentelenül, mély hangon közölte velem, hogy ő bizony engem meg fog lovagolni.

Mark: Oh... És valóban! Úgy elvette az eszem, hogy teljesen kiment a fejemből. Ajkamba harapva szedem össze erőmet, hogy meg tudjak mozdulni, de ahogy először felemelkedem róla, majd visszaereszkedem teljes hosszára, az adrenalin máris száguldani kezd az ereimben, és nyögve gyorsítom fel a tempóm, olyan szépen meglovagolva, mint annak rendje és módja! Először nem tudok szemeibe nézni, csak a bennem tornyosuló érzésre koncentrálok, majd amikor meghallom hangját, kipattannak szemeim, és lenézek rá. Nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el kajánul. Jó látni, hogy ennyire szenved miattam, miközben érezhetően iszonyatosan élvezi is.

Jackson: Egy ideig csak bámulom őt, és tökéletes testét, és arckifejezéseit, ahogy mozog rajtam, és ahol érem simogatom, egyik kezét, amivel mellkasomon támaszkodik, számhoz veszem, és minden ujját végigpuszilom, majd tenyerébe csókolok és visszahelyezem mellkasomra. Újra végigsimítok oldalán, amikor egy olyan szögben ül rám, hogy még én is csillagokat látok, és ő is felsikkant. Ráfogok csípőjére és megtartom, hogy én lökhessem magam Markba, körülbelül kétszer olyan gyorsan, mint ahogyan ő mozgott rajtam, és már szorítanám össze szemeimet, amikor érzem, hogy mindjárt elsülök, de nem teszem. Látni akarom Mark arcát... mindenét, amikor majd elélvez.

Mark: Minden porcikám lángol, egyszerűen nem vagyok a magam ura. Fogalmam sincs, hogy milyen hangokat hallatok, sem arról, hogy mit teszek. Egyszerűen elvesztettem a józan eszem, és csak a kielégülést várom végre, ami abban a pillanatban rám tör, hogy Jackson újra átveszi fölöttem az irányítást. Kitágult pupillákkal, kiszáradt ajkamat nyalogatva zihálom nevét, ahogy aztán egy éles sikollyal elélvezek, szinte rögtön megérezve, ahogy ő is elmegy bennem, és még párat lök, én pedig azon nyomban tehetetlenül dőlök le rá. Azt még érzem, hogy kihúzódik belőlem, majd maga mellé fektet, és megcsókol, de én már félig elájultam, és abban a pillanatban, hogy stabil helyzetben fekszem, minden végleg el is sötétül. Csak a testem kellemes bizsergését érzem még alvás közben is, meg Jackson testének a melegét, ahogy magához ölel.

Jackson: Remeg mindenem, a testem, a szívem, kezem, lábam, ahogy a szó szoros értelmében rám esik Mark, és fejét nyakhajlatomba fészkeli, én pedig rögtön átölelem, és magamhoz szorítom, miközben arcát, halántékát és homlokát csókolgatom. Egy pillanatra, mintha el is aludt volna, de nem tehettem mást, felébresztettem. - Baby... Édesem... Mark, még egy kicsit maradj ébren - elkezdte nyitogatni a szemeit, én pedig kihúzódtam belőle, amire összerándult egy kicsit. - Ne haragudj életem, de legalább fürödjünk le, mielőtt elalszunk, jó? - kérdezem már felülve, miközben ő ölemben ül. - Megfürdesselek, szerelmem?

Mark: Nincs erőm beszélni se, csak bólintok egyet, átkarolva nyakát, miközben lábaimat csípője köré fonom, és úgy hagyom, hogy velem együtt felálljon, és kimenjen a fürdőbe. Mikor beérünk, halkan csak annyit mondok: - Fürödjünk. - motyogom nyakába, mire bólint, és megnyitja a csapot a kádba, aztán segít beülni, és ő is követ. Egyből lábai közé helyezkedem, és fejemet mellkasának döntöm. A forró vízben, Jackson ölelő karjaiban megint el tudnék aludni, de lassan inkább pont, hogy éledezni kezdek. - Regéltél valamit arról, hogy segíteni akarsz kitisztítani engem. - mosolyodom el, elkezdve combját cirógatni a víz alatt, miközben még közelebb fészkelődöm hozzá.

Jackson: Ahogy megemlíti, hogy mit mondtam neki... Eszemben volt végig, de úgy gondoltam, hogy épp elég fáradt ahhoz, hogy most még ezzel is nyúzzam, csak le akartam tényleg fürödni, hogy ne ragacsosan aludjunk el, de így... Nem reméltem, hogy ő hozza fel, így amikor combjaimat kezdi el simogatni, én lepődök meg a legjobban, és lassan rájövök, hogy felelőtlenül ígérgetek: én még ilyet életemben nem csináltam, hogy a fenében tudnék neki segíteni? Úgyhogy egy lehetőség marad. - Életem, szerintem te is tudod, hogy én még ilyet életemben nem csináltam, úgyhogy ha mondanád, hogy mit és hogyan, vagy... esetleg megmutatnád... - duruzsolom fülébe, ésén is elkezdem cirógatni combja puha bőrét.

Mark: Még, hogy mondjam! Ó, drága életem, ezt pont te se gondoltad komolyan! Ajkamba harapva döntöm hátra a fejem, hogy előbb megcsókoljam, majd elhúzódok picit tőle, hogy fel tudjak térdelni, és egyik kezemmel megtámaszkodhassak a kád szélében. - Hát, ezt általában a zuhany alatt szoktam, de itt sem lesz sokkal másabb. - csúsztatom lábaimat vállszélességnyi terpeszbe. - Az egész igazából olyan, mintha megujjaznám magam, annyi különbséggel, hogy most nem az a cél, hogy kitáguljak és megtaláld a prosztatámat, hanem hogy kijöjjön belőlem az ondód. - folytatom a beszédet, miközben szabad kezemet végig simítom belső combomon, fel egészen fenekemig, hogy aztán kicsit még rápucsítva vezessem magamba mutató ujjam, elkezdve lassan körözni, amitől halkan felnyögök, miközben máris érzem, ahogy váladékának egy része csorogni kezd lefelé lábamon.

Jackson: Feltérdel előttem és már az sem utolsó látvány, ahogy hibátlan fehér bőrén és keskeny csípőjén végiggurulnak a vízcseppek, de amikor hátulról lassan felsimít combján, és enyhén hátra tolja fenekét majd magába vezeti egy ujját, miközben felnyög... Én barom, hogy sosem ajánlottam még fel, hogy segítek... - Azt... Azt hiszem, innentől menni fog - veszem el kezét elakadó lélegzettel és egyúttal össze is kulcsolom ujjainkat. Előrehajolok, és nem tudom megállni, hogy ne adjak egy apró csókot gerincvonala aljára, majd felvezetem benne egy ujjamat, amire egy kicsit összerándulnak izmai. Annyira nem lehet kellemes élmény, mint amennyire izgató látvány, elvégre a víz még szárít is ahelyett, hogy megkönnyítené a helyzetet. Óvatosan körözni kezdek benne én is ujjammal, közben végigsimítva belső falait, hogy minél alaposabb legyek, Mark pedig édesen nyöszörög. Kihúzom ujjamat, leöblítem a fürdővízben, majd az előbbi műveletet megismétlem még néhányszor, ameddig azt nem látom, hogy már egy csepp sem jön ki ondómból, és nem érzem, hogy teljesen ki nem mostam. Ezután ráfogok csípőjére, és gerince mentén végigcsókolva visszaültetem lábaim közé. - Kész is vagyunk - suttogom fülébe, és puhán vállára csókolok.

Mark: Visszahelyezkedem lábai közé, aprót szusszantva, ahogy végre tisztának érzem magam, és bár a víz már kicsit kihűlt, Jackson teste még mindig forró, így mosolyogva bújok hozzá, és azt hiszem el is alszom, mert a következő, amire már emlékszem, az hogy mellette ébredek reggel, olyan boldogan, mint talán csak az első együttlétünk után voltam.
Egy héttel később pedig már neki vágtunk az örökbefogadási procedúrának. Egyáltalán nem volt olyan könnyű, mint ahogy mi azt elképzeltük. Rengeteg vizsgálat, papírmunka, egyeztetések, képesség vizsgálatok, de akkor még gyerekkel egy darabbal sem találkoztunk. Végül, amikor már minden egyenesbe látszott jönni, beengedtek minket a gyerekek közé. Jacksonnal eredetileg azt beszéltük, hogy egy picit szeretnénk, 3-4 éves körülit, de úgy voltunk vele, ha meglátjuk, akit nekünk szánt az ég, tudni fogjuk. Amint a gyerekek sokasága feltárult előttünk, nem csak drága párom jött lázba, de én is. Izgatottan csillogó szemekkel figyeltem a játszó csöppségeket, és legszívesebben az összeset most azonnal haza tudtam volna vinni.

Jackson: Gyerekek. Sok-sok gyerek, kisebbek és nagyobbak együtt. Ahogy végignézek a sok nevetgélő, játszó, hangoskodó gyereken, rögtön tudtam, hogy pályát tévesztettem. Óvó bácsinak kellett volna tanulnom, egyszerűen az összeset akarom, fiúkat, lányokat, mindet! Megfogom Mark kezét és boldog mosollyal fordulok felé. Tényleg, komolyan gyerekünk lesz. Közös gyerekünk! Páran máris odafutnak hozzánk, és kérdezősködni kezdenek, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt és egy pár vagyunk-e, mi pedig próbáltunk egyszerre válaszolni minden kérdésre mind a legalább tíz gyereknek. Megkérdezzük mi is a nevüket, ki hány éves, és körülbelül tíz perc után jön oda egy kisfiú, hatalmas, csillogó fekete szemekkel, széles mosollyal, kezében egy legóból kirakott autóval. Ő nem kérdez tőlünk semmit, csak próbál minél közelebb jutni hozzánk, büszkén mutatva nekünk alkotását. Az egyetlen kérdése annyi: "Szép lett?" Utána pedig izgatottan várja a válaszunkat, hol Markra, hol rám nézve, és amikor megdicsérjük, rögtön felismerve, hogy mit épített, vidáman felnevet. Az az édes nevetés! Egyből úgy érzem: én ezt a kisfiút szeretném gyerekemnek.

Mark: Nem győzök jobbra-balra fordulni, hogy melyik kis cukorborsót öleljem magamhoz szorosan, míg nem jön egy olyan fiúcska, akire egyszerűen ránézek, és mintha a kicsi Jacksont látnám. És olyan cuki nevetése van, hogy rögvest elé térdelek, és vigyorogva simogatom meg haját. - Hogy hívnak? - kérdezem, mire kocsikázás közben válaszol, csak úgy tessék-lássék módon: "Aiden". Felpillantok Jacksonra, aki máris guggol le mellénk. - És hány éves vagy, Aiden? - kérdezem, mire a nagy fekete szemeivel rám néz, és csak annyit kérdez: "Miért? Te hány éves vagy?". Egy pillanatig csak pislogok rá, aztán felkacagok. - Hát, jóval idősebb, mint te. - nézek rá kihívóan, mire csak elvigyorodik, és a hajamba túr kis kezével. "Tetszik a hajad." - közli, én pedig pillanatokon belül pocsolyává olvadok. - Köszönöm. - motyogom, megfogva párom kezét.

Jackson: Megőrülök! Ennek a kissrácnak már most akkora szája van, mint nekem volt tíz évesen, pedig ő nem lehet több négy-öt évesnél. És milyen merészen bánik a párommal! Nagy nőcsábász lesz, ha felnő, ez biztos! De nem fogjuk engedni, hogy olyan legyen, mint amilyen én voltam. Összenézünk Markkal és szinte látjuk egymás gondolatát: ő az.

Mark: Igazából kisebb gyereket akartunk, mint Aiden, de... elvarázsol mindkettőnket. Különleges, és az első perctől kezdve ragaszkodik hozzánk, jól el van a társaságunkban, és nagyon tetszik neki, hogy fiú-fiú páros vagyunk. Van egy olyan érzésem, hogy csak egy pár év, és nagyon kínos kérdései lesznek hozzánk. De nem is bánjuk. Csak az a lényeg, hogy megkapjuk! Csak hogy... előbb nekem egy jobban fizető állás kellene. Amit nem tudom, hogy hogyan szerezzek.

Jackson: Összeszedjük Aidennek azt a kevés kis cókmókját, és egy órányi papírmunkával később már visszük is haza Aident, aki amint megtudta, hogy mi vagyunk az új apukái (Jesszusom, apa lettem! Apukák lettünk!), boldogan nyújtózkodott felénk, és Mark rögtön fel is vette, mire egy puszi lett a jutalma, utána nyújtózott felém is, és én is kaptam tőle egy puszit. Én ezt a gyereket megzabálom! Hazaérve bevisszük egyelőre a mi szobánkba, de a holmiját a fenti gyerekszobába rakjuk, amit még két hónappal ezelőtt beszéltünk meg Markkal, hogy melyiket szeretnénk. Szabadságot kaptunk mindketten a munkahelyünkön, hiszen tudták, hogy nem könnyű helyzet előtt állunk, így a mai teljes napot együtt töltjük igazi... családként. Alig merem elhinni, hogy végre igazi család vagyunk! Este, vacsora után látom Markon, hogy végtelenül boldog, de valami mégsem az igazi. Mindemellett megbeszélnivalónk is van, hiszen, ha visszamegyünk dolgozni, egyikünk sem lesz itthon esténként, és meg kell oldanunk, hogy valaki vigyázzon Aidenre.

Mark: Vacsora után játszunk még egy kicsit Aidennel, aztán felvisszük lefektetni a kicsit, megpuszilgatjuk mindketten, és visszamegyünk a nappaliba, összebújva a kanapén. Egyszerűen olyan boldog vagyok, hogy szóhoz sem jutok. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen fog menni ez a gyerekesdi. De valahogy ösztönösen tudom, hogyan kell Aidennel bánni. Hiába, mégis csak jó gyakorlat volt évekig nevelni Bambamet.

Jackson: Imádom látni Mark csillogó szemeit és boldog mosolyát, Ahogy a vállamra dönti a fejét, egy puszit adok homlokára. – Na, mit szólsz, anya, milyen érzés egy családnak lenni, és hogy van egy ilyen zabálnivaló fiunk? - kérdezem meg Markot, karját simogatva, miközben halkan szól a tévé.

Mark: - Jó ég, nem tudom mennyi időbe fog kerülni, hogy megszokjam, hogy ommának hív, de... nagyon jó érzés. - csókolok Jackson nyakába, nagyot szusszantva. - De... egy valami még aggaszt. - vallom be, bár sejtem, hogy eddig is tudta, hogy van valami. - Azt hiszem, új munka után kellene néznem, csak nem tudom merre, és milyen munkát tudnék találni. - mondom halkan.

Jackson: Hát kibújt a szög a zsákból és ez aggasztotta annyira. De nem ijedek meg letört hangjától, hiszen mióta együtt vagyunk újra, (és mióta kiderült, hogy igen, Hongbin tényleg hajt a húgomra), titokban készültem valamire. - Édesem, ez most ne aggasszon - szorítom egy kicsit magamhoz és adok egy puszit hajába. - Valójában, nekem van erre egy tervem, de természetesen ehhez tudnom kell, hogy tetszik-e az ötlet és hogy beleegyezel-e - fordulok felé, mire ő felkapja fejét és várakozóan rám néz, hogy mondjam el, milyen ötletem van. - A rádió, ahol dolgozom, most ketten vezetjük a műsort Hongbinnal, az I GOT 7-t. De Hongbin három hét múlva kilép, igazából én anno az ő helyére mentem dolgozni, de a vártnál nagyobb lett a hallgatottsága a műsornak, így azon gondolkodnak, hogy ha Hongbin elmegy, akkor kellene másik műsorvezető mellém, most már tényleg a helyére - vázolom fel a munkahelyemen kialakult helyzetet. - Nos... múlt hét közepe felé megkérdeztem a főnököt és Hongbint, hogy, amennyiben beleegyezel, lehetnél-e te az a bizonyos másik műsorvezető - nézek rá páromra, de szemeit látva rögtön mentegetni kezdem magam. - De nem muszáj, ha nem akarod, még semmi nem biztos, csak gondoltam ez is egy opció, de igazából, ha gondolod, segítek majd neked állást keresni, meg minden...

Mark: Mielőtt bármit is reagálnék Jackson ajánlatára, elgondolkodom. Nagyon jól hangzik, de nem vagyok benne biztos, hogy jó lenne, ha egy helyen dolgoznánk. Nem, mintha nem tenném örömmel, de... - Nem is tudom, életem... - sóhajtok halkan, lehajtott fejjel, miközben még mindig agyalok. - Jó lenne, de... elnézve Jaebum és Jinyoung munka kapcsolatát, nem biztos, hogy jó ötlet lenne. - csóválom meg fejem. - Nem akarom, hogy titkolóznunk kelljen, vagy azon aggódni, hogy lebukunk.

Jackson: - Életem, a munkatársaink előtt biztosan nem kell titkolóznunk - adok puszit ajkaira. - Tudod, a buliban, a szülinapodkor Youngjin kívül a két srác, akikkel voltam, a munkatársaim voltak. Hyuk, a hangmérnök és Hongbin, akivel jelenleg még a műsort vezetem. Szóval ők ketten pontosan látták, ahogy én tisztességesen lesmároltalak a buliban, teljesen józanon, és azt is tudják, hogy eljöttünk és hogy miért jöttünk el. Mindemellett Hyuk meg szerelmes Hongbinba. Tehát a titkolózás egyáltalán nem lesz probléma, mert nem is lenne miért titokban tartani, hiszen mindent tudnak - simítok végig arcán. - Jaebum és Jinyoung munkakapcsolata egészen más... még köti őket a szerződés alapból, hogy nem randizhatnak hivatalosan, plusz, nem rég kerestem róluk pár dolgot az interneten és... Fogalmad sincs, hogy mennyi történet született már arról, hogy ők ketten egy pár. Sőt, tulajdonképpen az egész rajongótábor úgy tekint rájuk - próbálom eloszlatni életem kételyeit.

Mark: - Hát... Ez akkor így egészen jól hangzik. - pirulok el egy kicsit, ahogy félénken felmosolygok rá. Igazából nagyon szívesen csinálnám vele a rádiózást, és ha tényleg még titkolóznunk sem kellene, akkor az maga lenne a tökély. - Ha gondolod, szívesen bemegyek veled, hogy megnézzük, egyáltalán alkalmas vagyok-e erre a munkára, mert... azért itt mégis csak beszélnem kell, és... ismersz. - nevetek fel kínosan, ahogy eszembe jut a kapcsolatunk eleje, amikor lényegében egy-egy mondatnál többet nem lehetett belőlem kipréselni. Most már persze ennél nyitottabb vagyok, de még mindig vannak olyan pillanataim, amikor csak tőmondatokban vagyok képes kommunikálni.

Jackson: - Akkor ez szerintem eldőlt - vigyorgok rá. - Igen, beszélned kell, de a rádiónak megvan az az előnye, hogy nem látnak, csak hallanak, ha pedig olyan adás lesz, amit fel is vesznek, akkor mindig előre szólnak egy hónappal, de minimum két héttel. Így azért kicsit könnyebb a helyzet – mosolygok még mindig, mint a vadalma, de aztán eszembe jut a másik téma, így egy kicsit elkomolyodom. - Viszont... lenne itt más is,amiről beszélnünk kellene - fekszem el a kanapén Mark ölébe hajtva a fejemet és úgy nézek fel rá. - Az adás, este hattól tízig tart, és mivel van egy gyerekünk, valahogy meg kellene oldani, hogy ebben az időben vigyázzon rá valaki - mikorra fogom megszokni, hogy ezt kimondjam? - És... tudod eszembe jutott Jaebum és Jinyoung... tudtommal ők nagyon szeretnének gyereket, de amíg sztárok, addig ezt nem engedhetik meg maguknak...

Mark: - Nem gondolod komolyan, hogy Jinyoungra és Jaebumra bíznánk a gyerekünket! - borzadok el vigyorogva, mire persze egyből magyarázni kezdene, de szavába vágok. - Jackson, te idolok kezébe adnád a fiunkat? - háborgok, megjátszott borzadással. - Nem néztél még egyetlen Hello Baby műsort sem? Láttad te, hogy mit művelnek szerencsétlen kölykökkel, akiket a kezükre adnak? Hát én ugyan nem hagyom, hogy idolok próbálják meg nevelni a gyerekemet! - drámázok tovább, egészen belelendülve a színészkedésbe.

Jackson: - De... de most miért? - ülök fel és fordulok vele szembe. - Hiszen... hiszen te is tudod, hogy hogy jöttek össze! - kezdek védekezni és észérvekkel védeni barátainkat, hogy attól ők még ugyanazok maradtak, hogy idolkodnak. – Egy egész tábort elvezettek egyedül! Jó, kábé megmondták, hogy mit csináljanak, de... de a tábort lényegében ők ketten vezették! Ha több tucat gyereket tudtak irányítani, egy biztos nem jelentene gondot! - tiltakozom egyre hevesebben Mark felháborodása ellen. - Különben is, Jinyoung a legjobb barátod, hogy mondhatsz róla ilyeneket? Hiszen te... - hirtelen észreveszem szemei huncut csillogását és egy, épp hogy megjelenő kis mosolyt a szája sarkában. - Te... most szívatsz engem?

Mark: Nem bírom ki, hogy ne kacagjak fel Jackson hihetetlenül édes érvelésén. - Édesem, csak vicceltem! Persze, hogy rájuk bíznám a fiunkat, de szerintem egy percük nincs mostanában ilyesmire, még akkor sem, ha boldogan vállalnák, hogy felügyelnek Aidenre. - húzom el számat, most már komolyan. - De Youngji biztos vállalná, nem? Neki az edzései többsége reggeltől van délutánig, az estéi szabadok szoktak lenni. - bújok hozzá, mert azért látom, hogy a szívére vette a kis baromkodásomat, ezért elkezdek mellkasán játszani mutató ujjammal.

Jackson: Olyan egy dög tud lenni néha! Én itt aggódom, hogy egyrészt ki fog vigyázni Aidenre, másrészt, hogy mi ez a nagy hangulatváltozás, esetleg összeveszett Jinyounggal, amiről nem tudok, erre meg csak... csak szívat. Viszont nagyon tudja, hogy hogyan engeszteljen ki, és már bújik is hozzám, mintegy kiscica, én pedig nem tudok neki ellenállni. - Igaz... neki tényleg több ideje van... legalább van indoka, hogy miért nem megy Hongbinnal sehova - vigyorodom el, mire értetlenül néz rám Mark. - Csak... Hongbin elkezdett udvarolni Youngjinak és még mindig előtör belőlem, hogy ne engedjek senkit a közelébe, csak most már nem teszem neki szóvá... De így, hogy Hyuk meg teljesen odáig meg vissza van Hongbinért... hülye érzés, na - magyarázom meg, de közben folyamatosan agyalok, hogy hogyan is lehetne bevonni Jaebumot és Jinyoungot mégis a gyerek dologba, mert ha így halad a karrierük, akkor bizony a gyerek még legalább tíz évet várat magára náluk...

Mark: - És ha... ők lennének a keresztszülők? Mármint... tudom, hogy mivel a mi gyerekünk, nem keresztelhetjük meg hivatalosan, de nem hivatalosan megtehetjük őket a keresztszülőknek, nem? - mosolygok fel Jacksonra, apró csókot adva neki, ahogy látom, hogy felragyog az arca ötletemből. Elvégre... Én sem akartam kihagyni a családi mókából a legeslegjobb barátomat, amikor pontosan tudom róla, hogy mennyire oda van a gyerekekért.

Jackson: - Te egy zseni vagy, életem - csókolom meg kicsit mélyebben, majd elfekszem a kanapén, hogy eredeti helyzetembe kerüljek és visszafektessem fejemet Mark lábaira. – Jaj, Baby, mire mennék nélküled - nyúlok fel arcához és simogatom meg, és alsóajkán is végighúzom hüvelykujjamat, pusztán szeretetből, és mert gyönyörűbbnek találom, mint eddig bármikor. A boldogság még szebbé teszi. - Már alig várom, hogy mit fognak szólni Jaebumék az ötlethez. És remélem értékelni fogja az a barom, hogy egy napja van gyerekem és máris gondoltam rájuk - húzom fel orromat hülyéskedve.

Mark: - Hogy ti ketten mennyire összenőttetek! - nevetek fel, beletúrva hajába, úgy figyelve arcát, ahogy kölyökkutyaként elégedetten behunyja szemeit. - Még a végén féltékeny leszek. - viccelődök, nyelvet öltve rá, de aztán csak kihúzom lábaimat alóla, majd oldalasan mellé fekszem, és nyakába csókolok. - De tényleg nagyon rendes tőled. És örülök, hogy neked is eszedbe jutottak, nem csak nekem. Büszke vagyok rád, hogy ennyire törődsz a barátainkkal most már. - mondom komolyan, őszinte szeretettel és elismeréssel hangomban.