Nos, Drágáim két dolog is lenne itt. Az egyik, hogy elutazom (🇩🇪) egy pár napra, ezért nem publikálok részt, a másik pedig, hogy ezen kívűl még négy rész van hátra. Jó olvasást~♡
Figyelem! A rész 18+-os... áh, úgyis tudjátok már.

Jinyoung: Nem, nem tegnap kezdtünk randizni, de a mai napig, minden egyes alkalommal úgy érzem magam, mint egy tini lány, aki most készül elveszíteni a szüzességét, és ezt Jaebum hozza ki belőlem. Amikor több időnk van egymásra, akkor mindig így érzem magam előtte, és a legfurcsább, hogy ilyenkor szokott elszabadulni az az énem is, amit nagyon ritkán hoz elő belőlem. - Nem, anyuci nem tudná elviselni, ha apuci haragudna rá - csókolom meg, úgy helyezkedve, hogy pontosan ágyékára üljek, és kezeim máris Jaebum pólója alatt vannak, hogy minden lehetséges bőrfelületét végigsimogassam.

Jaebum: De én ezt az embert úgy imádom, hogy az már komolyan fáj! Csak ránézek, és újra hálát adok az égnek a mázlimért, amiért hajlandó volt szóba állni velem, és adott egy esélyt kettőnknek. Ajkamba harapva figyelem, ahogy tekintete abban a pillanatban megváltozik, hogy ágyékomra ül. Ez az a Jinyoung, akit csak én ismerek, és akiről mindenki azt hiszi, hogy csak színészkedik, amikor így viselkedik. Csak én vagyok akkora mázlista, hogy tudjam, ez a kis huncut ragadozó, aki most a mellkasomat barangolja be ujjaival, Jinyoung rejtett éne, amit én tudok a legkönnyebben előhívni belőle.

Jinyoung: Még egyszer végigsimogatom mellkasát, hogy aztán feltoljam pólóját, majd teljesen le is vegyem páromról, és most ajkaimmal és nyelvemmel is bejárjam ugyanazt az utat, amit előbb kezeimmel. Végighúzom hasán ajkaimat, majd kulcscsontját és nyakát finoman végigharapdálom, a füle mögötti érzékeny bőrfelületet pedig picit megnyalom, és puha csókot adok rá. Mire ajkaihoz érkezem, leveszem magamról is az itthoni pólómat, hogy meztelen mellkassal fekhessek rá, és csókoljam meg újra, miközben folyamatosan oldalának legérzékenyebb pontjait simogatom, ezzel édes sóhajokat kiváltva belőle.

Jaebum: Ó, igen! Ez hiányzott nekem! De még mennyire. Imádom az érzést, ahogy meztelen felsőtesttel hozzám simul, nekem pedig még a lélegzetem is elakad, ahogy minden létező érzékeny pontomat megtalálja. Néha mégis tudom utálni, hogy ennyire ismerjük már egymást. Azonban hiába a "passzív" létforma, olyan nincs, hogy én ne érjek hozzá! Amíg ő azzal van elfoglalva, hogy végig harapdálja nyakamat úgy, hogy annak semmilyen maradandó nyoma ne legyen, én hátát simogatom, majd ép kezemmel megmarkolom fenekét, és úgy harapok vállába, a kelleténél talán kicsit erősebben, mert máris egy kis piros foltban meglátszanak fogam nyomai. Kár, hogy ennyire érzékeny a bőre, én meg már nem tehetem meg, hogy nyugodt szívvel végig szívom nyakát egészen a válláig. Ezzel jár az idol lét.

Jinyoung: Beleborzongok egész testemmel, ahogy végigsimít hátamon, amikor pedig fenekembe markol és vállamba harap, halkan felnyögök az érzéstől. Atya ég, de régen is volt az, amikor nem csak egy gyors szexre futotta, hanem előjátékkal, mindennel együtt véve, akár órákon át szeretkeztünk. - Csak szólok, hogy még mindig tökéletesen fedő alapozóm van - sóhajtom két apró puszi között, amikkel államat becézi, és hogy biztosan értse a célzást, adok két finom csókot nyakára. Az sem érdekel, ha tele leszek piros és lila foltokkal, vagy harapásnyomokkal, de én ma szeretkezni akarok és szeretkezni is fogunk Jaebummal.

Jaebum: És tényleg! Majdnem megfeledkeztem Jinyoung csoda alapozójáról, pedig azt is nekem kellett megvenni neki. Ebben az esetben... Nyakához hajolok, és pontosan azzal a szenvedéllyel kezdem el szívni nyakát, ami egész testemet belülről feszíti. Amikor pedig meghallom felnyüszíteni, ezúttal valóban a kéjtől, az agyam még jobban elködösödik, és nyögve lökök egyet felfelé csípőmmel. Ma este lehet, hogy eszemet fogom veszteni szex közben, de hallgatva Jinyoung édes hangjait, azt hiszem, ő ezt igazán nem fogja bánni.

Jinyoung: Végre elkezdi kiszívni a nyakam és én csak nyöszörögni tudok az érzéstől, ahogy azok az ajkak nyakhajlatomnál kényeztetnek, élvezetemet pedig csak tetézi, ahogy Jaebum lök egy lassút és kínzót csípőjével, teljesen egymásnak dörzsölve ágyékunkat, és képtelen vagyok másra, mint nyüszítve, elnyújtva felnyögni. - Jaeb...ahh... - én már nem bírom tovább, elemelem nyakamat ajkaitól, és lentebb csúszom, hogy lehúzzam róla és magamról is nadrágomat és... Jó isten... ennyire nem kívánhatom, hogy... inkább nem vacakolok tovább és leveszem magamról és róla is az alsót, hogy visszahajoljak hozzá, de magamról legfőképpen azért, hogy ne láthassa tovább, hogy igen, Park Jinyoungnak ennyi is elég Im Jaebumból, hogy az elélvezés határaira sodorja és az előváladék átáztassa alsógatyáját...

Jaebum: Hála istennek magától kezdi el levenni mindkettőnkről a nadrágot, így nem nekem kell könyörögnöm érte. De amikor visszaül rám, már teljesen meztelenül, és alhasamon megérzem, hogy pénisze nedves... lenyúlok kettőnk közé, hogy megbizonyosodjak róla, valóban jól érzem-e amit érzek. - Hűha, kicsim, ennyire fel lettél izgulva? - vigyorodok el, egy prédáját becserkészett ragadozó minden elégedettségével. - Most vagy a csípő mozgásom lett ennyire eszméletlenül jó, vagy csak te vagy jobban kiéhezve, mint eddig bármikor. - harapok ajkamba kajánul.

Jinyoung: Felnyöszörgök, ahogy végighúzza ujjait makkomon, és gyorsan megfogom csuklóját, jelezve, hogy akármennyire akarom és kívánom, ez most nem a legjobb ötlet. - Egyszerre a kettő... látod apuci, én is rád tudok izgulni, nem is akármennyire - harapok ajkára, hogy aztán olyan szenvedéllyel csókoljam meg, amilyennel az elmúlt hónapban talán egyszer sem. Oldalára simítom a kezem, és nyakától indulva végig csókolom, nyaldosom, harapdálom egész felsőtestét, míg alhasához nem érkezem, hogy azt is kissé meg-megharapdáljam. Kezeimmel terpeszbe tolom lábait, és érzem a kis tiltakozást, de elvigyorodom. - Ne aggódj, eszembe sincs fordítani a helyzeten, ha végre újra magamban érezhetlek - nyalok végig ajkaimon, majd belső combjait kezdem csókokkal és apró harapásokkal kényeztetni, míg elérek péniszéhez. Látom, hogy már ugyanúgy vöröslik makkja és épp úgy csillog rajta az előváladék mint enyémen. - Hűha, apuci, ennyire beindultál? – vigyorodom el kajánul, nyelvem hegyével épp csak megérintve legtetejét.

Jaebum: - N... nem ér felhasználni ellenem a saját szövegemet! - nyögök fel, ahogy azzal a kis rakoncátlan nyelvével játszani kezd lángoló merevedésemen, én pedig rohamléptekben veszítem el a maradék önkontrolomat. A francba! Mindketten iszonyatosan hiányosak vagyunk, az egyszer szent. Amikor azonban kinyitja ajkait, hogy teljesen szájába vegyen, rászólok: - Ne! - mire döbbenten pislog fel rám, amolyan elveszett kis cicaként. - Még... ne. Most ne. Túl hamar elmennék tőle. - magyarázom, enyhén bénán. Persze tudom, hogy utána se perc alatt újra fel tudna izgatni, de... - Benned akarok először elmenni. - teszem még hozzá, olyan lágy hangon, hogy attól a mondat egészen elveszíti perverz mivoltát.

Jinyoung: Ahogy ezt kimondja, elmosolyodom, de nem tudom megállni, hogy egyszer végig ne nyaljak teljes hosszán. Látom, hogy nyúl a síkosítóért, de fölé mászom, és kiveszem kezéből, majd adok egy csókot ajkaira. – A sérült kezeddel? Felejtsd el, apuci... - harapok bele alsó ajkába, majd magamhoz veszem a síkosítót, leülök az ágy másik végébe, lábaimat pedig felhúzom akkora terpeszbe, amekkorába csak tudom, nyomok síkosítót az ujjaimra, majd ahogy Jaebumnak is kezd szépen, lassan leesni, hogy mire készülök, könyökömre támaszkodom, szemeibe nézek, és lassan megérintem és elkezdem simogatni saját bejáratomat. Felnyögök és mellkasom egyre szaporábban emelkedik és süllyed, ahogy egyre többször simítok végig bejáratomon, majd ahogy első ujjamat feltolom magamnak, ajkaimba harapok, majd felnyögök. - Jaebuum~

Jaebum: Ó, bassza meg! Ó, nagyon bassza meg! Oké, egyik titkos vágyam volt, hogy egyszer rajta kapjam Jinyoungot, ahogy rám gondol, miközben kielégíti önmagát, de hogy ezt majd pont közvetlenül mellettem fogja végre hajtani... Nem, ez nekem túl sok! Bár hozzá sem érek, mégis egyszerre nyögök fel vele, valahányszor gyorsabban ujjazza magát, vagy egy plusz ujjat ad a többihez. Nagyon, de nagyon nehezemre esik nem magamhoz nyúlni, de amikor már négy ujjal csinálja magának, akkor komolyan ott tartok, hogy a puszta látványától és hangjaitól fogok elmenni. - Jinyoungie, könyörgöm...! - nyüszítek fel, amikor már teljesen biztos vagyok benne, hogy eléggé felkészítette magát. Érezni akarom magamon, méghozzá most azonnal!

Jinyoung: Konkrétan visszarángat a valóságba, ahogy meghallom Jaebum kérlelő hangját... azt hiszem... kissé elragadtattam magam, és inkább nem gondolok bele, hányszor sóhajthattam a nevét, többért könyörögve... Kihúzom ujjaimat magamból, majd remegő térdekkel mászom Jaebum fölé, kenem be őt is síkosítóval, és már csak ettől édesen szűköl alattam. Végül fölé térdelek, megfogom péniszét, oda irányítom bejáratomhoz és lassan, kínzóan lassan elkezdek ráülni, és én is csak zihálni és sóhajtozni tudok, de egy pillanatra megállok, ahogy megérzem, hogy ilyen mélyre már nem értek ujjaim. Lenézek, hogy lássam, hogy Jaebum milyen állapotban van, de az első, ami feltűnik az az, hogy merevedésem... egyáltalán, egy kicsit sem lankadt, sőt ugyanolyan égő vörösen feszül hasamnak, mint az előjátéknál.

Jaebum: Olyan erősen harapok ajkamba, amennyire csak tudok, hogy ne üvöltsek fel az élvezettől és ne fogjak csípőjére, hagy aztán eszeveszett tempóban kezdjem lökni magam belé. Nem. Inkább őt figyelem, ahogy gyönyörű arcára kiül a feszült koncentráció, majd az édes, enyhe meglepődés, ahogy meglátja saját merev péniszét. Hát én ezt az embert megzabálom, nem hiszem el, hogy egyszerre tud ilyen isten szexi lenni és végtelenül cuki is! Felülök hát, hogy tarkójánál fogva magamhoz húzzam egy érzelmekkel teli vad csókra. - Imádlak kicsim! Mindennél jobban! - súgom ajkaira, bár tudom, hogy teljesen tisztában van vele, de néha akkor sem árt emlékeztetni, hogy nekem ő a fény az életemben.

Jinyoung: Ahogy felül, teljesen más szögben érzem őt magamban, amitől egy egészen aprót felnyögök, és amikor magához húz, hogy úgy csókoljon meg, majd ajkamra suttogja, hogy mennyire szeret... Hogy lehetek ennyire... ennyire mázlista? - Én is nagyon szeretlek, Jaebum - suttogom vissza, majd ugyanazzal a hévvel csókolok vissza, ahogyan ő csókolt meg engem, és közben fokozatosan érzem, hogy egyre jobban ráülök, míg végül teljesen bennem van. Lassan, visszahanyatlik a párnára, én pedig vállaira támaszkodva mozdítom meg először csípőmet, lassan, és bár ajkaimat harapom, egy rövid csók után elhajolok, és inkább combjain támaszkodom meg, így egy teljesen új szögben talál el Jaebum, egyre közelebb legérzékenyebb pontomig.

Jaebum: Nem szeretem, ha valamiben nem én irányítok, de neki még ezt is hajlandó vagyok eltűrni, sőt! Combjait simogatva figyelem, félig lenyílt ajakkal, ahogy mozog rajtam, és esküszöm, az a csoda, hogy még nem csorog tőle a nyálam! Ez a srác egy félisten, esküszöm! És csak reménykedni merek benne, hogy ha a jövőben színészkednie kellene, akkor nem kapna erotikus jelenetet, mert mindenkinek kivájnám a szemét, aki ilyen helyzetben látná rajtam kívül! Egy darabig hagyom, hogy tovább mozogjon így rajtam, de aztán elérkezik az a pont, ahol egyszerűen muszáj nekem is belemozognom, már amennyire jelen helyzetemben tudok.

Jinyoung: Először csak gyengéden simogat, enyhe libabőrt okozva, aztán megérzem, hogy csípője is meg-megemelkedik alattam, és próbálok vele ellentétesen mozogni, és egyszer, ahogy pont visszaülök, amikor ő fellöki magát, feltör belőlem az első sikolyom. - Jaebum! - elvigyorodik, ahogy végre eltalálja bennem a pontot, de nem... nekem ennyi nem elég, többet akarok. Feltérdelek egy kicsit, hogy jobban kihúzódjon belőlem, és kezeit csípőmre vezetem, hogy amennyire tud, tartson meg így. - Mozogj, Jaebum, kérlek - sóhajtom, és máris érzem, ahogy elkezdi magát lökni belém, és én csak nyögni és sikítani vagyok képes, ahogy néha hátracsapom fejemet, és ívbe feszítem hátamat, amikor egy-egy lökésével eltalálja prosztatámat.

Jaebum: Istenem, megőrülök! Vagyis azt hiszem ez már megtörtént, mert ahogy erősen és viszonylag gyorsan lökni kezdek belé, miden maradék józanságom elvész, csak az alhasamban egyre növekvő vágy marad, meg az egész lakást betöltő sikolyai, amikhez fogalmam sincs, hogy mikor csatlakoztak az én nyögéseim, de még így is tökéletes összhangban szól hangunk. Amikor pedig meglátom, hogy már neki sem sok van hátra, bátorkodom egyik kezemmel elengedni, és ráfogni forró péniszére, hogy elkezdjem erősen kiverni neki, hogy nagyjából ugyan abban a pillanatban élvezhessünk el, részemről olyan erősen, mint talán még soha.

Jinyoung: Ahogy erősen rámarkol merev péniszemre, olyan sikoly tör fel torkomból, mint talán még soha. Jó isten... fogalmam sincsen, hogy honnan jönnek belőlem ezek a hangok, de folyamatosan csak Jaebum nevét tudom ismételgetni, többé-kevésbé kivehetően, ahogy szinte minden második lélegzetvételem nyögésbe, sóhajtásba, egy-egy apróbb sikolyba fullad. Jóságos... - Jaebum... el... elfogok... még egy kicsit... mélye... Jaebum! - sikítok fel, ahogy megérzem, hogy egyszerre akar felrobbanni a szívem, és kitörni belőlem a gyönyör, és még egy kicsit rámozgok Jaebumra, hogy tovább tartson az orgazmus.

Jaebum: Azt hiszem az ő elélvező látványa az, ami tényleg átlök a határomon, még csak nem is az érzés, ahogy forró falai rám feszülnek. Egyszerűen... csodálatos, gyönyörű, elképesztő, amikor eléri őt az orgazmus. Igyekszem minden egyes kis részletét megjegyezni, hogy sose felejtsem el, ezt én okoztam neki. Mikor kimozogjuk az orgazmust, Jinyoung rám hanyatlik, én pedig szokásomhoz híven hátát kezdem cirógatni, hogy le tudjon csillapodni, miközben halántékát puszilgatom és szerelmes szavakat súgok neki.

Jinyoung: Csak cirógatja a hátamat, és puszilgat, és lehetett akármekkora orgazmusom, úgy érzem, hogy ezek az apró semmiségek, amik a legboldogabbá tesznek. Ilyenkor mindig tudatosul bennem, hogy mennyire szerencsés ember vagyok, és hogy ennyi év után, nem csak szeretem, úgy megszokásból, hanem igazi, lángoló szenvedéllyel szerelmes vagyok Jaebumba. - Köszönöm - suttogom vállának, ahogy kezd lenyugodni légzésem, de egy pillanatra megérzem, hogy megáll keze a simogatásban, de megelőzöm, mielőtt kérdezhetne. - Köszönöm, hogy vagy nekem. Hogy én lehetek a párod. Te vagy a legjobb "dolog", ami valaha történt velem Im Jaebum - fordítom fejemet úgy, hogy pont a szemébe nézhessek.

Jaebum: Elmosolyodom szavain, majd lágyan kivörösödött, duzzadt ajkaira csókolok, és kisimítok egy kósza fekete tincset arcából. - Ez nem érvényes, ezt én akartam mondani. - kuncogok, mire persze látom, hogy egy egészen picit csalódott, mert ennél romantikusabb választ várt. - De azért azt meghagytad nekem, hogy te vagy életem értelme, ugye tudod? - dörzsölöm össze orrainkat, miközben újra simogatni kezdem hátát.

Jinyoung: Imádom. Kimondhatatlanul imádom őt. Visszamosolygok rá, ahogy összedörzsöli orrunkat, majd ahogy újra simogatni kezdi hátamat, picit fentebb kúszom és megcsókolom. - Igazad van, ezt kifelejtettem - duruzsolom ajkaira. - De az érzés kölcsönös- csókolom meg újra, mellé csúszva róla, ráfekve karjára, és addig cirógatom nyakát és vállát, és addig kapom a pillangócsókokat, amíg így el nem alszom.

Jaebum: Másfél évvel később hasonló helyzetbe kerültünk, mint azon a bizonyos napon, amikor összezúztam a kezem. Megint kimerültek voltunk, két hete csak alvásra futotta, semmi romantika, és én már megint kezdtem begurulni, amit újabban nem Jinyoungon, hanem a táncosainkon, vagy a staffen vezettem le. Most éppen a legfiatalabb táncosunkkal álltam neki kiabálni, amiért a fellépésen elrontott egy lépést, ami miatt én is majdnem bakiztam. Tudom, hogy túlreagálom a dolgot, mert végül nem történt semmi komoly, de valakin le kell vezetnem a feszkót és sajnos most ő volt a "kezem ügyében".

Jinyoung: Édes istenem, szegény kiskölyök... azt hiszem, ideje közbelépnem. - Hé-hé-hé, Jaebum, nyugalom - lépek közé és a megszeppent kissrác közé. - Nem rontottál, és holnap szünetünk van egész nap - nézek mélyen szemeibe, hogy megértse, mire gondolok, majd ahogy látom, hogy kezd egy kicsit megnyugodni, elmosolyodom, és a táncosunkhoz fordulok. - Semmi gond, Kibum, igaz? Nem volt feltűnő, kicsit több gyakorlással a lámpaláz is elvész, meglásd. És ne aggódj, Jaebum hyung és én csak fáradtak vagyunk, és ilyenkor idegesebbek is az átlagnál, én tegnap kiabáltam le valamelyik staffosunkat - nevetek rá, majd egy kicsit már mosolygósabban meghajol a kissrác és kiszalad az öltözőnkből, én pedig becsukom utána az ajtót, majd Jaebumhoz megyek és átkarolom a nyakát. - Na, megnyugodtál már, édes? - adok egy apró csókot ajkaira.

Jaebum: - Nem igazán. - morgom. - Még mindig szét tudnék verni valamit, és... - ahogy békésen csak mosolyog rám, nagyot sóhajtok, és megadóan hajtom fejemet nyakához. - Jól van, lenyugodtam. Tényleg. Minden oké. Holnap szünetünk lesz és esküszöm, ki sem engedlek magam mellől az ágyból! - suttogom fülébe, átkarolva derekát, úgy szippantva be mélyen ismerős, megnyugtató illatát. Az utóbbi egy évben végre sikerült azt is megtanulnom, hogyan kontrolláljam a már nem annyira tinédzser hormonjaimat, így most is simán nyugodt maradok anélkül, hogy rá akarnék mászni itt és most.

Jinyoung: - Helyes - adok egy puszit homlokára. - Viszont... - kezdek bele tétován, így, hogy azt mondta, ki sem enged az ágyból... - Igazából lassan másfél hete forgatom a fejemben, hogy megkérlek valamire - elhajol a nyakamtól és furcsán méregetni kezd. - Ne aggódj, nem nagy dolog, csak... menjünk el fagyizni, vagy pizzázni, vagy bárhová! Kérlek, olyan régen mozdultunk ki bárhová is kettesben - fogom meg kezét és nézek rá könyörgő kiskutya szemekkel, hogy biztosan igent mondjon a kérésemre.

Jaebum: Ó, nem! Arról szó sem lehet, hogy az értékes szabadnapomat holmi pizzázással meg fagyizással töltsem, mikor... De Jinyoung úgy néz rám, hogy minden ellenvetésem elpárolog, és szememet forgatva sóhajtok egyet. - Jól van, kimozdulunk egyet. De remélem tisztában vagy vele, hogy majd bujkálhatunk a rajongók elől és nagyon, de nagyon nem romantikázhatunk, hacsak nem szeretnénk lebukni! - emlékeztetem, ha esetleg idő közben elfelejtette volna, hogy mivel is jár az idol életünk, és miért nem mentünk szinte sehova az utóbbi években. Jó, nem mintha időnk lett volna rá, de ha lett is volna, azt inkább a békés romantikának szenteltük. De ha ő ezt szeretné, ki vagyok én, hogy a boldogsága útjába álljak?

Jinyoung: - Nem kell bujkálni... megoldjuk, hogy ne legyünk feltűnőek és... nem tudom, megoldjuk - hajtom le fejemet. Igen, így tényleg nem lesz könnyű... - Jó, hát nem kell egésznap ellenni valahol, csak egy másfél, maximum két órát - rövidítek az időtartamon. - Mondjuk... délelőtt, akkor úgysincsenek sokan az utcákon, meg, ha süt a nap, akkor senkinek nem fog szemet szúrni a napszemüveg és most neked is, meg nekem is normális hajszínünk van, nem leszünk feltűnőek! - ötletelek folyamatosan. - És... így talán... az sem fog feltűnni senkinek, ha félúton hazafelé... kézen fogva jövünk - motyogom a végét. Csak egy kicsit... hadd legyünk olyanok, mint egy normális pár, csak fél órára! Sőt, az is elég, ha csak pár percre...

Jaebum: Ilyen az, amikor életem értelme rádöbben, hogy kik is vagyunk. Elmosolyodom, és megpuszilom homlokát. - Tudod mit? Elmegyünk moziba, és hazafelére veszünk fagyit, jó? Akkor meg lesz a közös program, és az áhított édességed is, estére meg rendelhetünk pizzát otthonra, na? - simogatom tarkóját, biztatóan mosolyogva rá, mert már látom szemeiben az elkeseredést, amiért többé nem lehet már normális életünk. Ezt ugyan én is bánom, de amíg ő mellettem van, minden nehézséggel képes vagyok szembe nézni.

Jinyoung: Mosolyogva bólintok egyet arra, amit Jaebum felvázol. - Jó, de mondom, a fagyi is elég. Ha már közösen vesszük meg valahol, az nekem elég. Csak annyi a fontos, hogy veled legyek - és tessék, megint szentimentális hangulatba kerültem. Ilyen az, ha nagy ritkán csak egy átlagos huszonéves akarok lenni. De, fel kell dobódnom, holnap egész nap Jaebummal leszek.
Sokáig aludtunk mindketten, csak tíz óra körül keltünk fel, és még ezután jött a szokásos fürdés, kávé, reggeli, öltözés...

Jaebum: A mozis program mégis csak maradt, főleg miután találtunk olyan filmet, ami mindkettőnket érdekel. Én szokásomhoz híven reggeli és kávé után tíz perc alatt menet kész állapotba szedtem magam, majd bekopogtam a fürdőbe, hogy megérdeklődjem, Jinyoungnak még mennyi idő kell, hogy kész legyen, mert akkor max addig beülök a nappaliba tévét nézni. Ismerve Jinyoung randira készülési szokásait, simán lesz időm megnézni akár egy dorama részt is. - Szívem, hogy állsz a készüléssel? - szóltam be a csukott ajtón.

Jinyoung: Csak állok a tükör előtt és szemezek magammal, az alapozómmal és a szemceruzámmal. Mi a fenét csináljak... és a hajam sem áll sehogy... Elmélkedésemből Jaebum hangja szakít ki, ahogy megkérdezi hogy állok. Sehogy! - Még öt perc - kiáltom ki végül. Megmosom a fogamat, semmi alapozó, csak szemceruza, de az is úgy, hogy épp csak látszódjon, aztán... beletúrok hajamba, kézzel kicsit oldalra fésülöm és... Ennyi. Kimegyek a fürdőből, át a szobánkba, hogy a szekrényben ruha után kutassak, de nem akarom megváratni Jaebummiet, úgyhogy csak felveszek egy farmert, meg egy mintás fehér pólót és... Azt hiszem, készen vagyok. Becsukom a szobaajtót és indulok le a nappaliba a tévéző Jaebumhoz.

Jaebum: Jinyoung meg az ő öt percei! Hát, talán inkább valami filmet keresek. Végül beteszem az egyik kedvenc koreai filmemet, és a film még éppen csak elindul, amikor Jinyong betoppan a szobába, én meg csak pislogok rá. Először azt gondolom, hogy valamije eltűnt és most el akar küldeni, hogy vegyek neki újat, de semmi ilyet nem mond. Aztán arra gondolok, hogy talán még sincs kedve menni, de ahhoz túl jól néz ki. - Ennyi? - húzom hát fel szemöldökömet kérdőn, hitetlenkedve, majd mikor bólint, végig nézek rajta alaposan. - Mit ne mondjak... nekem van a legdögösebb pasim még mindig. - vigyorodom el szélesen.

Jinyoung: Felragyog a szemem, ahogy azt mondja, dögös vagyok. Akkor... akkor tényleg bárhogyan nézek ki, akkor is szeret. - Tényleg? Tényleg tetszem? - kérdezem meg azért, hogy ne csak úgy rámondja, hogy haladjunk már. De ha így is tetszem neki tényleg, akkor... azt hiszem... még elhasználom azt az egy tubus alapozómat, meg lesz itthon egy tartalék szemceruza és... ennyi. Elvégre, ha ő ezek nélkül is szeret és úgysem megyünk sehova, fellépésekre, fotózásra, meg ilyenekre van külön sminkesünk, akkor... felesleges. Termékmintát pedig amúgy is mindig kapunk abból, amit épp reklámozunk, legyen az éjszakai krém, bőrradír, vagy akármi.

Jaebum: - Viccelsz velem? - nevetek fel. - Életem, bő négy éve próbállak meggyőzni arról, hogy nekem korán reggel, kócosan, nulla sminkkel is a világ legszexibb látványa vagy. - kelek fel a kanapéról, hogy hozzá léphessek és megcsókoljam. - Ez pedig még most is így van, akár hiszed, akár nem. - érintem össze homlokainkat, miközben végig cirógatom a hátát.

Jinyoung: A film eszméletlenül jó volt, mindketten megettünk egy-egy nagy popcornt, így utána persze, hogy mindketten megkívántuk az édeset. Fel sem tűnt nekem, hogy a fagyishoz úgy mentünk, hogy végig belekaroltam, de szerintem neki sem. Hazafelé nem fogta meg a kezem, ez igaz, helyette sokkal jobbat talált ki: átkarolta a derekamat, és még egy puszit is kaptam az arcomra, igaz, az utcának a kevésbé forgalmas részén. Teljesen olyanok voltunk, mint egy hétköznapi pár. Ahogy hazaértünk, természetesen rögtön a laptop elé vetődtünk, hogy megnézzük nem lett-e máris címlap sztori, hogy a JJ Projectben a fanservice mégsem csak fanservice, de... sehol nem találtunk ilyet (persze, a szokásos rajongói történeteken kívül, amikben leírják, hogy minket az isten is egymásnak teremtett - és nem is tudják, hogy mennyire igazuk van). A pizzáról pedig teljesen elfeledkeztünk: Jaebum is és én is valami egészen másra éheztünk meg estére.

Jaebum: De persze az életünk nem mindig ilyen nehéz és körülményes, vannak időszakok, mint például most is, amikor van időnk a barátainkra, meg egymásra is. Ez főleg az utóbbi egy évben lett még fontosabb, amióta Jacksonék örökbe fogadták Aident, és minket kértek fel keresztszülőknek. Ilyenkor kezdem azt érezni, hogy egy pár éven belül abba akarom hagyni az idolkodást, és csak békés családi életet szeretnék élni Jinyounggal meg legalább két gyerekkel, ha nem néggyel. Ahogy Markék kanapéján ülünk, még mindig sokkosan a ténytől, hogy a maknaek komolyan megfogadták a tanácsot, és egymásnak estek, Jinyoungra nézek, aki valóban tisztes távolságra húzódott tőlem. Elvigyorodok, ahogy szemembe néz. Ennyire már ismerhetne, hogy tudok uralkodni magamon, sokkal jobban, mint példának okáért Jackson, vagy Mark. - Gyere szívem, csusszanj vissza ide mellém! - dorombolom, mire Jackson hányást kezd imitálni. Roppant érett és felnőttes, mit ne mondjak. Amikor Jinyoung félénk mosollyal oldalamhoz simul, csak átkarolom vállát, és megpuszilom arcát. - Nyugi életem, nem Mark lakásán fogok neki állni kikísérletezni, hogy teherbe tudlak-e ejteni. - kuncogok.

Jinyoung: - Hülye - csapom mellkason enyhén ököllel, de mosolyogva. Majdnem visszaszólok, hogy ha méhem lenne, már óvodát nyithatnánk lassan, annyira teherbe tudna ejteni, de inkább csak csendben bújok hozzá tovább, szinte már dorombolva, de nem állom meg szó nélkül Jackson reakcióját. - Tudod Jackson, te ennél nyálasabb dolgokat is szoktál művelni, csak én nem reagálom le, mert akkor még bunkóbb lennél, mint amilyen alapjáraton vagy - küldök felé egy megsemmisítő pillantást, és bújok tovább szerelmemhez nyugodtan tudva, hogy nincs rajtam semmi smink, ami elkenődhetne.

Jackson: Csak döbbenten pislogok Életem legjobb barátjára, meg a tejbetök módjára vigyorgó Jaebumra. Hát... Jó, tudok én is nyálas lenni, ezt aláírom, de... nem mindig! Ajakbiggyesztve nézek Markra, hogy védjen meg, de ő is csak elmosolyodott Jinyoung reakcióján, én pedig csak lehajtom fejemet, továbbra is lebiggyesztett alsó ajakkal. - Nem is vagyok nyálas... csak szeretlek...

Mark: - De életem, Jaebum is csak szereti Jinyoungot! - kuncogok fel, magam felé fordítva arcát, hogy megcsókolhassam. - Ennek ellenére én szeretem, amikor nyálas vagy, és csak ez számít, nem? - cirógatom végig nyakát, imádattal nézve rá, talán még mindig kissé beindulva. Hiába, azok a hangok föntről... Azt hiszem, többször nem javaslok ilyesmit a kölyköknek.

Jaebum: Iszonyatosan jót tudnék röhögni Jackson kiakadásán, de tudom, hogy akkor csak kirobbantanék egy komoly veszekedést, amit most semmiképp sem akarok. Órámra nézek, de még csak hajnali egy van. Túl bunkó lenne még lelépni. Nincs mit tenni, tartanom kell magam a kijelentésemhez, miszerint tényleg tudom türtőztetni magam.

Youngjae: Csak fejcsóválva, fel-felnevetve nézem az érett felnőtteket magam körül, ahogy gyerekek módjára civakodnak. És Jinyoungnak is meg Marknak is igaza van, Jackson nagyon nyálas tud lenni, egyszer... sokszor végighallgattam már a Markról szóló, áradozásait. Hogy is volt? Az egyikre pontosan emlékszem: "De a mosolya... az a mosoly! Azok az édes, hegyes szemfogai, meg a nevetése hangja, meg úgy egyáltalán a hangja! És a szemei! Esküszöm, nincs az a gyémánt, amelyik szebben csillogna, mint Mark szeme, ha boldog! És a bőre olyan puha, hogy nincs az a virágszirom, amelyik olyan selymes és lágy lenne, mint Mark bőre". Azt hiszem, ez a virágszirmos rész volt az, ami már nekem is túlment minden határon...

Youngji: - Jól van srácok, nagyon édes ez a nagy romantikázás, de szerintem én most fogom magam, és haza megyek, mert... - Youngjaere pillantok, és megszorítom combját, amin egészen eddig kezem pihent. - Nekem még van egy kis dolgom, amit ma este el kell intéznem. - állok fel, mire az összes pasi a szobában felpattan, hogy kikísérjen és elbúcsúzzon tőlem. Mindenkitől elköszönök, de Youngjaetől nagyon nehezen válok meg, még akkor is, ha sejtem, hogy holnap úgyis a lakásán fogok kikötni.

Jaebum: Most, hogy Youngji távozik, talán nekünk se lesz ciki lelécelni. - Srácok, szerintem mi is megyünk. Tudjátok, hosszú napunk volt, és kimerültünk, úgyhogy ránk fog férni egy kis pihenés. - füllentem, ami persze teljesen átlátszó, és látom Jacksonon, hogy már szólna be valamit, de Mark a karjába csíp, ezért csak felszisszen, de nem mond semmit.

Jackson: Pihenés, mi? Téged ismerve Jaebum, pár kör pihentető szexre gondolsz, minimum... Ejj, ha egyszer gyerekük lesz, Jaebum bele fog pusztulni a heti maximum kettő, ráadásul minél csendesebb szexbe, mert hát a gyerek kíváncsi, és bizony felébred, hogy apuék mit csinálhatnak, ami ilyen hangokkal jár... Szorosan átölelem Youngjit és a fülébe suttogok. - Ne törj össze kishugom, de Hyuk már írt egy bocsánatkérő sms-t, ha érted, mire gondolok... - szorítom jobban magamhoz, majd egy puszival a homlokán útnak engedem, finoman hátba taszítva Youngjaet, hogy azért kísérje már haza így hajnalok hajnalán...

Mark: Most, hogy lényegében mindenki elment, és a kölkök sem úgy néznek ki, mint akik ma még előkerülnének, oldalról Jacksonhoz simulok, úgy pislogok közelről rá. - És most, életem értelme? - kérdezem, mint egy célzásképpen fölsője alá simítva kezem, hogy elkezdjem simogatni még mindig izmos hátát. Hiába kötöttünk ki végül a rádióban, a sport és az atlétika az életünk része maradt, így nem leszünk majd löttyedt, punnyadt idős emberek, ahogy a többség. És természetesen így még hosszú ideig élvezhetem kockás hasát, és szédítően izmos, férfias vállait.

Jackson: - Szeretnél valamit, Baby? - húzom magam elé, lazán átölelve derekát, kezeimet hátán összekulcsolva. Nem hiszem el, hogy ez a huncut csillogás még ennyi idő után sem veszett ki azokból a gyönyörű szemeiből. Hiába ment el mindenki, nem akarok úgy neki esni, mint fiatal egyetemista korunkban, bár nekem se lenne ellenemre semmi, amit most Mark szemeiben látok megcsillanni.

Mark: Egy nagyon kicsit lesújt a a tény, hogy nem reagál egyből, hanem kérdez, mintha nem tudná, mit akarok. Fújva egyet, el akarom tolni magamtól, de azt persze már nem engedi. - Semmit. Semmi különöset. Csak aludni, most, hogy Aiden nincs itthon, hogy megengedd neki, hogy velünk aludjon. - puffogom, durcásan nem nézve rá. Igen, bár én vagyok a passzív fél a kapcsolatunkban, ebből kifolyólag Aiden is engem hív ommának, vannak dolgok, amikben Jacksom sokkal engedékenyebb, pedig én nem így nevelném a gyereket, de ha valamiről utálok kedves párommal veszekedni, hát az a gyereknevelés.

Jackson: - Ne legyél ilyen durcás, kincsem - dörgölöm orromat nyakához, majd utána orrához is. - Hiába áll jól ennyi idő után is az a kis duzzogós csücsörítés és az enyhén felfújt pofi, de jobban szeretem a mosolyodat és azt a játékos csillogást, amilyen az előbb is ott játszott a szemeidben - adok egy rövidke csókot orra hegyére, majd ajkaira, közben egyik kezemmel elengedve derekát, hogy lassan végigsimítsak gerince vonalán, közelebb vonva magamhoz, és egyik lábammal az ő lábai közé férkőzöm. - Biztosan csak aludni szeretnél, hm? - hajolok füléhez, és szinte bőrére duruzsolom kérdésemet, ajkaimmal éppen csak érintve gyönyörű ívű nyakát.

Mark: Ó, édes istenem, Jackson Wang, rohadtul megtanultad az évek alatt, hogy hogyan kell engem pocsolyává változtatni a legrosszabb hangulatomban is! Felnyögve ejtem hátra fejem, hogy jobban hozzám férjen, miközben barna hajába markolok. - Tudod jól, hogy nem, elég volt mára a hülye kérdésekből szerelmem! - figyelmeztetem utoljára, de meg sem várva válaszát, vagy apró, önelégült vigyorát, ajkaihoz hajolok, hogy kiéhezetten csókoljam meg. Hiába, ezek a baráti összejövetelek valahogy mindig mindenki számára szexbe fulladnak, ez ennyi év után sem változik!

Jackson: Hogy ismerem már azt a vadmacska természetét egyetlen szerelmemnek! Belevigyorgok a csókba, amint nagy hévvel, kiéhezetten harapdálja és csókolja ajkaimat Mark. Továbbra is csak simogatom Mark gerincét, élvezve, ahogy édesen nyöszörög, és minden érintésemre megremeg karjaimban. Hihetetlen, hogy ennyi év után is ilyen reakciót váltanak ki ezek a mozdulatok belőle, na nem mintha én nem élvezném, hogy így reagál. Egy pillanatra elválok tőle, de csak annyira, amíg feneke alá nyúlva felveszem őt. Vállaimba kapaszkodva már rögtön hajol is vissza számra, és vastag ajkait csókolva viszem be a hálónkba, hogy lefektetve az ágyra azonnal fölé másszak. Pólóját rögtön feltolom hasán, hogy tenyeremmel érinthessem meleg és puha bőrét, elkalandozva felsőtestén az összes általam ismert erogén zónája felé.

Mark: Ahogy eszemet vesztve nyöszörgök alatta, újra hálát adok az égnek, hogy annyi gondon és nehézségen át is erős maradt a szerelmünk és együtt maradtunk. Pedig Aiden előtt egyszer komolyan majdnem szétmentünk... De akárcsak Jaebum és Jinyoung, mi sem tudnánk élni egymás nélkül. És ez így van rendjén.