Jóóó reggelt~ Ezen az esős/havas áprilisi napon remélem ad egy kis erőt az új rész. (Zárójelben megjegyzem, hogy átléptük a 3000-es nézettséget, és a 300 vote-ot. El sem hiszem♡)
Figyelem! A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!

Bambam: - De most mondd meg! Csak... csak úgy megcsókolta! Azt a kis... ribancot, aki ott kelleti magát neki és azon a nadrágon esküszöm több a lyuk, mint a felhasznált anyag! De nem megy el onnan, hát nem hiszem el! - kiabálok a tévével, lassan két hete. Youngjae koncert DVD-je kijött, és természetesen azonnal rohantam is megvásárolni. Ez már a harmadik DVD-je, amióta debütáltak. Gratulálok, nagyon ügyes. De természetesen Yugyeom a háttértáncosa, hát hogyne! Itt hagyott, a kurva turnézás miatt! Jó, persze, örülök a sikerének, tényleg, de... igazán mehettünk volna együtt! De Youngjae engem nem hívott, csak Yugyeomot, én pedig nem akartam oda pofátlankodni. - És csak riszálja magát, nézd meg! - magyarázom indulatosan Aidennek, aki igazából csak jó fejségből ül itt, hogy ne tűnjek teljesen elmebetegnek, hogy egymagamban ordibálok, de se a koncert, se én nem kötöm le. Még a mai napra kiadott kínai karaktereket is elkezdte megtanulni, annyira nem érdekli, hogy én itt belehalok Yugyeom látványába.

Mark: A konyhában csinálok éppen vacsorát, amikor meghallom Bambam kiabálását. Hát hogy beszél ez a gyerekem előtt?? Felháborodva megyek ki, és küldöm be a szobájába a gyereket. - Drága egyetlen unokaöcsém, tudom, hogy még mindig oda vagy az ex-pasidért, de hálás lennék, ha nem beszélnél így a gyerekem előtt. Ha nem tűnt volna fel, még mindig kiskorú. - szidom le, egészen szelíden.

Bambam: - De Mark! - nézek fel rá kiskutya szemekkel, hogy hogy mondhat ilyet nekem, én éppen a bánatomat öntöm ki, kiabálás és sértődöttség formájában, amiért egy nyomorult sms-t sem tudott küldeni nekem az a nagyra nőtt, isten szexi óvodás!

Jackson: - Ne hisztizz már, kölyök! Őt is meghívom a partira, amit Mark szervez, ha már Youngjaet meghívtam, és akkor végre láthatod, és akár akkor is kiadhatod a dühödet - veszem elő telefonomat, hogy hívjam Yugyeomot is, és jelenleg nem érdekel Bambam kapálózása, hogy de jó lesz, és ő nem akarja látni, csak ne hívjam fel, nem akar róla tudni sem. - Nem, hát, nem akarsz róla tudni, ezért nézed rongyosra ezt a felvételt. Komolyan, már én kívülről fújom Youngjae konkrét számlistáját, és szerintem a koreográfia is már megvan fejben. Áh! Szevasz Yugyeom! Mizujs öcskös?

Yugyeom: - Szia Jackson! - köszönök, megtörölve izzadt homlokomat a négy órás próba után. - Nem sok minden, próbák orrba-szájba, de lassan vége lesz egy kicsit a hajtásnak, mert a hétvégén szünetünk van. De veletek mi van? Jól vagytok? - ülök le, egészen boldogan hallgatva barátomat, akivel jó ideje nem tudtam beszélni. Hiába, ezzel jár a sztár élet, még akkor is, ha az ember csak háttértáncos is.

Jackson: - Akkor a hétvége a miénk! - nevetek bele a telefonba. - Egy kis baráti összeröffenést tartunk, és a régiek közül itt lesz mindenki. Youngjae nem mondta? Pedig neki már szóltam, hogy jöjjön - esem gondolkodóba, de csak megvonom a vállam. - Na, mindegy, tudsz jönni? Egyébként, ha nem érsz rá, nem baj - kezdem piszkálni Yugyeomot, mert tudom, hogy ő úgy sem veszi fel, ha paraszt vagyok. - Én már kezdem unni a képedet, öcsi, Bambam, ha tehetné a hét minden napjának minden másodpercében Youngjae koncertjét nézné, most mit dobálsz, tudod, hogy igazam van! - szólok hátra a pipacsvörös Bambamnek, aki az előbb vágott hozzám egy párnát.

Yugyeom: - Bambam is ott van? - válok még izgatottabbá, kihúzva magam ültömben. - Látta a koncert felvételeket? És hogy tetszett neki? - jó, ennél nyilvánvalóbb nem lehetnék. Mióta nem láttam Bambamet? Két éve? Három? Nem tudom, de millió meg egyszer megbántam, hogy szakítottam vele. Tudom, én akartam új élményeket, de mire mentem vele? Volt pár említésre sem méltó kapcsolatom, lefeküdtem más fiúkkal, de még egy pár lánnyal is, de semmi sem ért fel Bambammel. Az, ami köztünk volt annyira más volt, annyira különleges, hogy sehogy sem találtam meg újra.

Jackson: - Bambam felrohant inkább Aidenhez - nevetek fel. - Látta, mindet és minden héten háromszor minimum végighallgatom, hogy szid téged, meg a táncos lányokat. Most éppen a csókjelenetedet szidta, amikor hívtalak - mondom, miközben kikapcsolom a DVD lejátszót, és elindulok a hálónk felé. - Az elmúlt két évben, ha szó esik rólad, igazából folyamatosan szid mindenkit, aki veled kapcsolatban van. Hogy finoman mondjam... neheztel rád egy kissé.

Yugyeom: - Ó. - mondom csendesen, kicsit elszontyolodva. - Értem. - nyelek egy nagyot. Végül is érthető. Fordított helyzetben én is biztos így lennék. - Hát, akkor a hétvégén találkozunk, hyung. - teszem le. És lényegében így kerültem ide, farkas szemet nézve egykori szerelmemmel Mark hyungék kanapéján.

Bambam: Nem tudom figyelmen kívül hagyni a szeme csillogását és a kezét a térdemen, bármennyire is próbálom, egyszerűen, nem megy. Jó, mondjuk kellett nekem helyzetet változtatni és szembe ülni vele. - Szóval? Milyen volt a turné? - kérdezem meg újból, mert a Youngji-Youngjae incidens mindenkinek a figyelmét magára vonzotta, de... Ha három évig nem figyeltél rám, Yugyeom, akkor legalább most nézz ide, nézz rám! Még mindig vissza akarlak utasítani, szóval ideje lenne csinálnod is valamit!

Yugyeom: - Jó volt nagyon, csak a belem kidolgoztam. De Youngjaevel nagyon jó együtt dolgozni. Rengeteget segített. - mesélem, közben egyik ujjammal térdén körözve. Jól látom, hogy egész testében feszült? Lazíts Bambam! Nem eszlek meg. Még nem.

Bambam: És emlékszik! Nem hiszem el, hogy ennyi dolog közül pont erre kell emlékeznie! Igen, tudom, szerintem én vagyok a bolygón az egyetlen, de mindig megnyugtatott, ha a térdemet birizgálta, simogatta, vagy a combomra tette a kezét. Na, ha a combomat viszont simogatni kezdte, ott viszont már szó sem esett nyugodtságról. Fokozatosan ernyednek el izmaim, de kicsit hátrébb ülök, hogy ne érje el térdemet. - Azt gondolom. Ez van, sztárocskám, ha itthon lennél, akkor nem kellene kidolgozni a beledet. De jó hallani, hogy élvezed - élvezted azt a sok ribancot simogatni, meg fogdosni, mi? Köcsög!

Yugyeom: Elhúzódik. És beszól. És a szemei szikrákat szórnak. Nem tudom, mit gondolhat pontosan, de a fenébe kíván. - Mérges vagy rám. - állapítom meg, majd féloldalasan elvigyorodom. - Ennyire rossz volt nélkülem? - világ életemben hülyén oldottam meg a feszült helyzeteket. Ezt sem így kellett volna. Francba. Most nagyon be fog gurulni.

Bambam: - Tudod te, hogy miket beszélsz, Kim Yugyeom?! Fogalmad sincs róla, hogy mennyit... - kezdek neki indulatosan, szinte a képébe mászva magyarázni, aztán... rájövök, hogy nem most kellene bevallanom neki, hogy egy hónapig mást se csináltam csak itthon sírtam hol Marknak, hol Jacksonnak, hogy miért hagyott el. Nem, erről nem kell neki tudnia. - Mennyire jó volt nélküled! Végre engem is emberszámba vesznek a suliban az évfolyamon, és nem csak rólad szól minden - jól van Bambam. Ezt aztán szépen elintézted. El van utasítva, ezt akartam, nem? Egy frászt...

Yugyeom: Elkerekednek szemeim és felhúzom szemöldökeimet. Ezt... nem mondta komolyan... ugye? Nem mondhatta komolyan. - Értem. Örülök neki, hogy elismerik a tehetséged. Megérdemled. - mosolygok rá, kissé szomorúan.

Bambam: De... ne... nem vehette ennyire komolyan... Ennyire nem... - Igazából... - hajtottam le a fejemet, és kezdtem ujjaimmal játszani ölemben. Oké, féligazságot is mondhatok neki, nem? - Az első pár hónap nagyon szar volt... ezért is vettem fel a tánc mellé az éneket, hogy eltereljem a figyelmem... de abban a pillanatban, ahogy megjelent Youngjae DVD-je, szerintem mindig én voltam, aki az első példányt megvette. A boltos tuti, valami hardcore Youngjae-fangörcsnek gondolhat - nevetem el magam, és visszacsúszom a kanapé karfájáról az ülőrészre, még mindig szemben Yugyeommal. - Mérges voltam rád igen, mert... - mert itt hagytál? Nem, ezt így azért nem fogom kimondani. - mert az voltam, na. Kész.

Yugyeom: - Érthető. Én is biztos az lettem volna. - mosolygok rá, és már emelem a kezem, hogy megsimogassam térdét, de mégsem teszem. - És a DVD-ket Youngjae miatt veszed, vagy... - hülye. Balfasz. Azt hiszed meg fogja mondani, ha miattad is veszi? - Hagyjuk. - rázom meg fejem. Ajkamba harapok. Most hatalmasodott el rajtam úgy a bûntudat, hogy nem tudok mit kérdezni vagy mondani.

Bambam: - Mindkettőtök miatt - na, milyen szép és diplomatikus válasz! - De szidni csak a háttértáncos lányokat szoktam - ahha, ez már kevésbé diplomatikusabb. - Úgy értem... Tudod, na, gondolom Jackson úgy is elmesélte, hogy utálom, ha a táncosokkal enyelegsz a színpadon - na, már csak szerelmet kellene vallanom neki, komolyan, és akkor teljesen beégetném magamat.

Yugyeom: Ó. Szóval zavarnak a lányok. Drága Bambam! - Az csak munka. Másik táncossal sosem kezdtem volna ki. Az a pár lány meg, akiket kipróbáltam, egy életre elég volt a másik nemből. - fecsegek, míg rá nem jövök, hogy megint nem a megfelelő irányba tereltem a témát, ezért gyorsan felnézek Bambamre és magyarázkodni kezdek. - Mármint... oké, nem tagadom, volt pár kalandom, de... hidd el, senki sem volt fogható hozzád! - eeeez szép volt! Vallj szerelmet neki te barom!

Bambam: - Persze, kalandjaid vannak, mert hát a sztároknál ez csak így megy, én meg az óta rá se néztem másra, és... oh... - szép lassan kezd leesni az előbbi mondatának a vége és nagyot koppan. Az meg még nagyobbat, amit én mondtam. - Hát... még... még jó, hogy nem! Nincs még egy olyan, aki van annyira... annyira jó, mint én! - vajon, ha nem dadognék, és gyulladna fel az arcom, és nem viselkednénk úgy, mint a kisiskolások, akkor meggyőzőbb lennék? Hm...

Yugyeom: Rá se nézett másra? Bambam! Tudod te, milyen boldoggá teszel? Elvigyorodom és gondolkodás nélkül előre hajolok, hogy megpusziljam kipirult arcát. Egyelőre többet nem merek. - Hogy lehetsz még mindig ennyire édes? Pedig már nagyon nem 16 éves vagy. - kuncogok, végig simítva karján, ami szintén sokat izmosodott az utóbbi időben. Vissza akarom őt kapni. Jobban, mint bármikor ezelőtt.

Bambam: - Valóban nem vagyok tizenhat éves, úgyhogy leszel szíves normálisan értékelni azt, amit az előbb mondtam - fogom meg pólóját és húzom magamhoz, hogy megcsókoljam. Több mint három évet vártam rá és csak egy... puszi? Ezzel kellett volna esetleg indítania, mert akkor még elutasítottam volna, de, mindezek után... én már nem tudok tovább várni. Végre megint érezhetem ajkait a sajátomon! Egy pillanatra elszakadok tőle, körül nézek, oké, Aiden sehol, akkor már hazavitték. Egy mozdulattal Yugyeom ölében termek, vele szemben és úgy karolom át a nyakát.

Yugyeom: M-megcsókol! De úgy, hogy a levegő bennem akad. És akkor még az ölembe is pattan. Bambam, meg akarsz ölni, ne is tagadd! De nem ellenkezem, sőt! Combjai alá nyúlok, és úgy húzom még közelebb, hogy újra megcsókoljam. - Ha tudnád mennyire hiányzott ez nekem! - súgom ajkaira, hátát kezdve simogatni. Igen, tényleg most tudatosodott bennem, hogy a legnehezebb dolog az életemben eddig az volt, hogy elhitettem magammal, hogy nem Bambam életem szerelme.

Bambam: - Most megmutathatod, hogy mégis mennyire - csókolom meg újra, ahogy egyik kezével a hátamat simogatja, a másikkal pedig a combom külső felét. - Egyébként említettem már, hogy ez a szőke hajad majdnem annyira vadító, mint amilyen a rózsaszín volt? Mit szólnál, ha azt mondanám... - hajolok füléhez, és kicsit beleharapok a füle alatti érzékeny részbe. - Hogy megnézném a hajadat más fénynél, más testhelyzetben, illetve ha már ott vagyunk, akkor azt is, hogy mennyit izmosodtál a tánctól, és mennyit fejlődött a csípőmozgásod.

Yugyeom: Azt a kurva! Most tényleg... komolyan... arra céloz, hogy le akar feküdni velem? A mindenit! Az ágyékom egyből reagál szavaira, és aprót nyögök, ahogy vállára ejtem fejemet. - Azt felelném, hogy nagyon szívesen megmutatok mindent, amit csak látni szeretnél. - csókolok nyakába. - De úgy hallottam, hogy a régi szobánkból lett gyerek szoba, a fönti szobában meg Youngjae és Youngji van és különben is, nem lenne furcsa, ha csak úgy eltűnnénk ketten a buli közepén? - pillantok fel arcára.

Bambam: - Viccelsz? Tegnap óta azért rágja a fülem Jackson, hogy megint össze fogunk jönni. Szerintem örülnének neki, ha nem itt a kanapén dugnál meg, mindenki szeme láttára, de... - sóhajtok egyet és végigsimítok mellkasán és hasán, majd combján megtámaszkodva leszállok róla. - Rendben, foglalkozzunk egy kicsit a többiekkel is - ülök mellé, de lábaimat átvetem az ő lábain. Olyan nincs, hogy én most ne érjek hozzá valamilyen módon.

Yugyeom: Oh. Hogy itt mindenki azon volt, hogy mi újra együtt legyünk? Így már mindent értek. Elkezdem hát simogatni Bambam lábát, miközben Mark és Jackson megérkezik Jaebumékkal a piákkal. Mindenki kap egy pohár italt és megindul a szokásos csevej. Közben Youngjae és Youngji is előkerülnek, összekulcsolt kezekkel, édesen kipirulva. Úgy látszik a csapat a régi.

Bambam: - Na, a Nemzet Kosarasánál is minden oké? - nézek Youngjire, aki elpirulva elmosolyodik és bólint egy aprót. - Akkor, kedves apukák, ha már kettő is van a háznál, jöhet a welcome drink és a köszöntő - vigyorodom el. - Mark, ugye már ki tudsz magadból szenvedni egy normális pohárköszöntőt, vagy megint nekem kell kézbe vennem a dolgokat? - nézek nagybátyám felé, majd felülök és Yugyeomhoz hajolok. - Megtennéd, hogy nem izgatsz fel? A combom még mindig érzékeny, hiába esik jól, hogy simogatod, nem biztos, hogy a legjobb ötlet - suttogom fülébe, és megerősítésként adok egy puszit nyakára is.

Yugyeom: Na, jó, ez a srác nagyon felnőtt. Veszélyesen. Persze, nem áll szándékomban most felizgatni, de akkor mégis mit csináljak a dögös lábaival az ölemben?! Szerencsére Mark beszéde megment.

Mark: - Ne aggódj, drága unokaöcsém, megtanultam egy-két dolgot rádiósként. Szóval. - köszörülöm meg torkomat, felemelve poharamat. - Először is köszönjük nektek, hogy mind eljöttetek, és hogy ennyi év után is itt vagytok velünk! Ünnepeljük most a barátságot, és a szerelmet, legyen az töretlen, vagy épp újjá éledt! - vigyorgok körbe. - Egészségetekre!

Bambam: - Ohó, és még majdnem rímelt is! Büszke vagyok rád - pattanok fel és borzolok bele hajába. Tudom, hogy utálja, de én meg nagyon élvezem, hogy magasabb vagyok nála. De hamar el is kerget magától, én pedig visszapattanok a kanapéra, ugyan úgy, ahogy az előbb voltam, leszámítva, hogy kicsit hátrébb ülök és a sarkam pont Yugyeom lábai közé esik. Hoppá, pedig, ez teljesen véletlenül sikerült így...

Jackson: - Hallod, Baby, szerintem még Aiden is meglepődne, hogy az unokatesója miket művel - mutatok a kanapé felé, ahol Bambam ártatlanul és észrevétlenül akarja felizgatni Yugyeomott. - Szerintem te nem voltál ilyen huszonnégy évesen... Inkább én voltam ennyire beindulva rád, és te voltál képes úgy pirulgatni, meg zavarba jönni még akkor is, mint Yugyeom. Áh, fiatalság, bolondság - emelem homlokomhoz színpadiasan kézfejemet.

Mark: És valóban! A két legfiatalabbról süt, hogy kanosak, mint a csuda, de láthatóan annyira nem akarnak pofátlanok lenni, hogy elvonuljanak egymásnak esni. - Kölykök, igyátok meg az italotokat, aztán mehettek fel a fönti szobába, szerintem Youngjiék jobban bírnak a vérükkel, mint ti. - csóválom meg fejem, majd beülök Jackson ölébe, és figyelem, ahogy a kicsik legurítják az italt, majd szinte hasra esve rohannak el a szobába. Kis türelmetlenek!

Yugyeom: Soha vissza nem térő alkalom, hogy így szabadon engednek minket, ki kell használni. Bár a pia üt így gyorsan, de az sem számít. Majd kimozogjuk magunkból. Kézen fogom Bambamet és rohanok fel vele a szobába, majd amint becsukódik az ajtó, neki lököm, és éhesen csókolni kezdem. Annyira hiányzott már az íze, az illata, az érintése!

Bambam: Végre már! Köszi Mark! Alig érünk fel és az ajtón puffan a hátam, amint vadul marni kezdi ajkaimat Yugyeom. Végre ő is elengedi magát, kellett neki az a kis alkohol, meg egy üres szoba, hogy végre elhatalmasodjon rajta a szenvedély. - Na, hogy felbátorodtunk - mosolygom bele a csókba és finoman ráharapok alsó ajkára és megszívom, de kezeim sem tétlenek, már gombolom is ki Yugyeom ingét. Én komolyan nem akarok gyorsan haladni, vagy kapkodni, de annyira régen érezhettem Yugyeomból bármit is! Őszintén remélem, hogy az ágyban is felbátorodott és bármit meg mer tenni, amit csak nem szégyell.

Yugyeom: - Csak szólj, ha nem tetszik, abba hagyhatom. - mosolyodom el kajánul, dudorodó ágyékára simítva kezem. - De ahogy érzem, nem lesz itt nagy ellenkezés ma este. - kuncogok, kigombolva és kicipzárazva nadrágját, hogy becsúsztassam a kezem. - Komolyan nem voltál senkivel azóta? - hitetlenkedek, nyakának esve most neki. Kizárt, hogy kibírta volna szex nélkül eddig.

Bambam: - Hát... - sóhajtok fel, de nyögésbe fullad, ahogy nyakamhoz érnek ajkai. - Egyszer volt egy nagyon csúnya részeg estém... nem sokkal az után, hogy elmentél - markolok bele hajába és húzom egyre jobban nyakamhoz. - Nem sok minden rémlik, de másnap egy haverom lakásán ébredtem, meztelenül, és eléggé durván fájó fenékkel... szóval... ja, ezt leszámítva nem - sóhajtok fel, ahogy kicsit beleharap nyakamba. - Ezért mondtam, hogy nem néztem másra: egyetlen alkalom volt, de arra sem emlékszem, hogy kivel. Tényleg csúnyán kiborítottál - nevetek fel, hogy oldjam a helyzet komolyságát. - Úgy hogy, épp itt az ideje, hogy valaki olyan vegye használatba, akit érdemesnek tartok rá - húzom el fejét nyakamtól és nézek Yugyeom szemeibe.

Yugyeom: - Szóval érdemes vagyok rá? - mosolygok fel rá, megpuszilva orrát. - Akkor most nagyon a kedvedre kell tennem! - nevetek. - Bár eddig is így tettem volna. - teszem hozzá, lesimogatva róla fölsőjét, majd átkarolom derekát, és újra ajkait csókolva indulok el vele az ágyhoz. Mégsem az ajtónak támaszkodva fogjuk csinálni így pár év után először!

Bambam: - Nálad érdemesebb nincsen senki - simítok végig arcán, majd ahogy letesz az ágyra, én is leveszem róla ingét. Oké, azzal tisztában voltam, hogy edzésről edzésre járt, és már láttam én ezt odalent is, csak nem akartam tudomásul venni, hogy... Yugyeomnak ilyen karjai lettek és ilyen mellizma. Amikor jártunk, akkor sem volt egy satnya gyerek, de most... - Ez most hülyén fog hangzani, de irtózatosan dögös lettél - simítok végig karjain, hátán (azon a széles háton!), végül mellkasán. Nem akarom tudni, hogy ha a felsőteste ilyen izmos, akkor az eddig is, általam irigyelt lábai mennyire lehetnek izmosak... jó isten. Bezzeg én csak nyúltam, de egy deka nincsen rajtam... Sajnos a lábaimat anyámtól örököltem...

Yugyeom: - Miért hangzana hülyén? - vigyorgok. - Bár tudom, hogy az vagyok, de tőled hallani így is öröm. - puszilom homlokon, majd neki látok megszabadítani a maradék ruhájától is. Aztán amikor végzek, látom rajta, hogy vágyakozva néz rám. Hát jó. Akkor vetkőzzünk! Felállok az ágyról, és egy lépést hátrálva kezdem el lassan mozgatni csípőmet, miközben Youngjae egyik legerotikusabb számát dúdolom. Ha már striptease, adjuk meg a módját! Közben végig Bambam szemeibe nézek, hogy lássam, tetszik-e neki a műsor.

Bambam: Most... most komolyan azt műveli, amire gondolok? Oh... hát... hát oké, nekem nincs ellenvetésem, és bár irdatlanul szexi, ahogy a csípőjével köröz, igazán el tudnám képzelni más élet és testhelyzetben a csípőjét. Mondjuk rajtam, illetve magamban... ahogy erőseket és mélyeket lök... Jóóól van, majd oda is eljutunk egyszer, ha idő előtt elsülök, az senkinek nem lenne jó. Viszont, ahogy hallgatom, ahogy azon az édes, kissé mélyebb hangján dúdol, eszembe jut valamit... - Édes, fogalmad sincs róla, hogy milyen elképesztő látványt nyújtasz, de... most komolyan Youngjae számára vetkőzöl? Tényleg? - állok fel egy pillanatra, hogy elérjem nyakát, majd úgy húzom magamra, és hál' istennek már csak az alsója van rajta. - Hiába vagy vadító életem, én azért a csípődet más helyzetekben is el tudnám képzelni.

Yugyeom: Sértetten fintorítom el orromat. - Most miért? Mi bajod van Youngjae számával? Nem szereted? Azt hittem te vagy a legnagyobb rajongója, Mr. Elsőként-veszem-meg-az-új- DVD-jét! - cukkolom, de közben nyugodt szívvel mászom fölé és csókolok nyakába, ahogy hátra hajtja a párnán a fejét. Akárhonnan nézem, igen csak felizgatta a kis produkcióm, és ez önmagában fél siker, még ha nem is tetszett neki a választott dalom. Szépen lassan elkezdem simogatni puha testét alattam, ujjaimmal befutva minden porcikáját, amik annyiszor gyötörtek álmomban, és amiket most újra végig becézhetek.

Bambam: - Szeretem a számait, de ha így belegondolok, hogy az egyik haverunk, aki itt ül a nappalinkban... Azt pedig egy szóval sem mondtam, hogy ne tetszett volna, amit láttam - borzongok meg érintése alatt, ahogy végigsimogat minden egyes szabad bőrfelületet rajtam. - Tetszik amit látsz? - kérdezem meg elmosolyodva, ahogy látom, hogy követi saját mozdulatait, ahogy végigvezeti lábamon, oldalamon, mellkasomon kezeit. Imádom minden érintését, érzem, minden egyes simogatásában a vágyakozást és a... szeretetet, ahogy nagy és puha, meleg tenyerei bejárják testemet... Kár, hogy egyszer ennek is vége szakad majd...

Yugyeom: - Hülye vagy. - nevetek azon, amit Youngjaeről mond, majd amikor megkérdezi, hogy tetszik-e amit látok, aprót nyögök, és megnyalom ajkamat. - De még mennyire, hogy tetszik! - sóhajtom, alhasánál kezdve el körözni ujjaimmal, de nem érve meredező péniszéhez. - Még szebb és kívánatosabb vagy, mint emlékeztem. - suttogom, majd még egyszer megcsókolom, és most ajkaimmal indulok el bejárni testét, nem hagyva ki egyetlen erogén zónát sem, amit ismertem.

Bambam: Nyüszögve sóhajtok fel, ahogy ajkai mellkasomhoz érnek végre és nem csak kezeivel kényeztet. - Istenem, hogy mennyire hiányzott ez az érzés - túrok bele selymes, szőke hajába (hogy csinálja? Komolyan nem értem...), és markolom meg egy picit, amikor fogai közé csípi hasamon a bőrt. - Hé - nevetek egy aprót, ahogy rögtön meg is nyalja a kipirosodott foltot. - Ha csak kóstolgatni akarsz egész éjszaka - lököm meg egy picit, és fölé kerekedek -, akkor lehet, hogy ma alul maradsz.

Yugyeom: Meglepődök, ahogy fölém kerekedik. Nem, mintha nem lett volna már ilyen helyzetben párszor régen is, de... Akkor egy percig sem gondoltam volna, hogy képes lenne bármit is tenni velem, most viszont... Ez a Bambam már nem az az ártatlan kissrác, akit megismertem. Sokkal inkább hasonlít Markra, ahogy huncutul csillogó szemekkel néz le rám, csábítóan nyalogatva dús ajkait, amik szintén versenyre kelhetnek a nagybátyjáéval, és úgy kezd el mutató ujjával körözni mellkasomon, hogy már attól megremegek alatta. - Tovább akartam menni, de most az istenért nem mondanám, hogy szállj le rólam. - nyögöm, elvigyorodva figyelve, ahogy lejjebb hajol, hogy ajkaival és nyelvével is beszálljon a játékba. Ha egykor szerelmes voltam belé, akkor most nem tudom, mit érzek. Mi lehet több a szerelemnél? Imádat? Talán...

Bambam: Elvigyorodom, ahogy meghallom, amit mond, ezért elkezdem mellkasát csókolgatni, ahol csak érem, mire a mondata nyögésbe fullad. Helyes, Yugyeom, csak így tovább, fogsz te még sikítani úgy, mint régen. Csókjaimmal, harapásaimmal egyre lentebb haladok, és péniszét kihagyva végre elérkezem izmos combjaihoz. Oh, komolyan mondom, húsz évesen sem voltak ropi lábai, de most... Muszáj végigcsókolnom belső combjait, harapdálva, simogatva. - Még mindig borzasztóan irigy vagyok a lábaidra - suttogom két csók között, majd combhajlatánál indulok felfelé csókjaimmal, és kissé lentebb húzva alsóját rácsókolok csípőcsontjára is.

Yugyeom: Oké, ez már most teljesen más, mint az utóbbi években bárkivel. Soha, senkinek nem remegtem és nyögtem úgy, mint most neki. Úgy tűnik, az a "kis" érzelmi plusz, ami hozzá köt, ennyit nyom a latba. Hát, legalább végre észhez tértünk, és újra együtt vagyunk. Ahogy csókolgat, nem állom meg, hogy ne túrjak hajába, és emeljem fel fejem, hogy lássam, mit művel velem. - Nincs mit irigyelned, neked is tökéletes tested van. - kacsintok rá, mire beleharap a belső combomba. - Yah! Most miért?! - sikkantok fel, mire csak kajánul elvigyorodik. Ó. Ó! Szóval, hogy azt akarta, hogy sikítsak. Nyöszörögve-nevetve roskadok vissza a párnákra.

Bambam: Na, csak van hangja még ennyi idő után is. Szépen lassan elkezdem róla lehúzni alsóját is, és végre, teljes valójában itt fekszik előttem Yugyeom. Oh, Jézusom... Hogy bírtam ki én nélküle az elmúlt három évet? Végig csókolom és harapdálom a hasát, kikerülve péniszét, ami teljesen nekifeszül már alhasának, és újra visszatérek combhajlatához, egy kicsit megharapdálva az érzékeny bőrfelületet, de amikor nyögve markol hajamba erősebben, inkább megadom neki, amire vágyik. Megtámaszkodva csípője mellett tenyerembe veszem merevedését, és kínzóan lassú tempóban kezdem rajta markomat mozgatni. Azok a hangok, azok a sikolyokhoz közeli nyüszítések! Vigyorogva nyalok végig nyelvem hegyével teljes hosszán, hogy aztán makkjára rácsókoljak.

Yugyeom: Hát, hogy a barátaink mit fognak most odalent átélni, azt nem tudom, de... Képtelen vagyok visszafogni a hangomat! Nyögve próbálok kapaszkodót találni az ágyban, ahogy megérzem nyelvét forró péniszemen, majd felnyüszítek, amikor teljesen körbe fog szájával. Szorosan behunyom szemeimet, hogy úgy próbáljak meg nem sikítani, de... Elég megéreznem, hogy fogait is beveszi a játékba, és máris megkapja azt az igazi Yugyeom-féle sikolyt, amire vágyott. Számra csapom a kezem, de már késő. Oda se kell néznem, hogy tudjam, a kis dögnek most a füléig ér a szája. Nem baj. Én hagytam el, ennyi "büntetést" megérdemlek. Kínozzon, ahogy csak akar, én állok elébe! Per pillanat, szájába. De mindegy.

Bambam: Ahogy felsikít, rögtön elvigyorodom. Nem érdekel, hogy odalent mit gondolnak, Mark mindenki füle hallatára küldött fel minket dugni. Hát mi akkor jó kisfiúk módjára engedelmeskedünk. Teljes hosszát számba veszem és a torkomba engedem, majd vissza, ezt még párszor eljátszva, miközben heréi és feneke között simogatom, mire hirtelen Yugyeom lök egyet csípőjével. Milyen kis türelmetlen. Kiengedem számból, párszor végignyalva teljes hosszán, majd egy pillanatra még visszaveszem számba makkját, hogy megszívjam és körbenyaljam, ezzel letisztítva róla előváladékát. Kiengedem számból vöröslő péniszét és egy ujjammal simogatom, közben felhajolok vörösre harapott ajkaihoz. Elvigyorodom ködös szemeit látva és arcához vezetem kezemet végigsimítva egész testén, minden érzékeny pontján átvezetve, hogy hüvelykujjammal végigsimítsak telt alsóajkán.

Yugyeom: Tarkójánál fogva lehúzom egy csókra, miközben kezem hajába vezetem, és rámarkolok tincseire, majd egy mozdulattal lelököm magamról, és fölé mászok. El sem tudja képzelni, mennyire felizgatott! Évek óta nem voltam ilyen szinten kanos, úgy teszem szét lábait, hogy közéjük férkőzzek, és hozzá dörgöljem meztelen ágyékomat az övének. Ó, igen, hát nem csak én tudok ilyen szép magas hangokat kiadni! - Idő közben szoprános lettél, szerelmem? - vigyorodom el, nyakába harapva, egyik kezemmel végig simítva combján, onnan pedig fenekét markolom meg, kicsit feljebb húzva magamhoz, hogy úgy körözzek rajta csípőmmel, így még jobban egymáshoz tudunk dörzsölődni.

Bambam: Úristen. Úr. Isten. Azt hiszem, a bátortalan, néha még pironkodó Yugyeom eltűnt, de nagyon messzire, és a helyét átvette egy vad dög. Nem győzöm kezeimmel markolni a párnát, a lepedőt, az ágyneműt, a haját... bármit, hogy ne feszítsen szét a vágy. Átölelem mindkét karommal, és ahogy fenekembe markol még közelebb húzva magához, magamat is meglepem sikolyommal, ahogy belemarok hátába és végig is karmolok egy kis felületet. - Yu...Yugyeom... még... akarlak, kérlek... gyerünk már! - kérlelem akadozva, nyögések és sóhajok közepette, ahogy folyamatosan nekem dörzsöli magát és nyakamat harapdálja.

Yugyeom: Legszívesebben így, ahogy van, megdugnám, nem foglalkozva semmivel, de figyelembe véve a tényt, hogy igen rég nem csinálta senkivel, nem akarok túl nagy fájdalmat okozni neki. Ezért, ha már síkosító nincs, ajkaihoz emelem egyik kezemet, és ráparancsolok: - Jó nedvesre nyald! - mondom, és ahogy halványan elpirul, és kissé szégyenlősen kezdi el körbe nyaldosni ujjaimat, felkuncogok, homlokon puszilva. - Na, azért még sem tűnt el teljesen az én szende babám! - mosolygok rá, abba hagyva kínzását a csípőm körzésével, mert azt nem szeretném, hogy mindketten idő előtt menjünk el.

Bambam: Nem hiszem el... még ennyi idő után is képes zavarba hozni, ahogy határozottan rám szól. És a babájának szólít... és homlokon puszil... én itt fogok menten elolvadni, ahogy rám néz, ahogy becéz, ahogy hozzám szól, ahogy simogat... Eltolom kezét számtól, majd picit felemelve fejemet, csókra nyújtom ajkaimat. Azt akarom, hogy ő csókoljon engem, mert ő olyan szeretettel, szenvedéllyel telve, mégis óvatosan teszi, ahogyan azt soha, senki más.

Yugyeom: Nem tudom megtagadni tőle a csókot, lágyan, de azért kicsit sürgetően csókolom meg, majd végül én magam nedvesítem be alaposan ujjaimat, hogy aztán lenyúljak közénk, és elkezdjem izgatni bejáratát. Egyből ajkába harap és ficeregni kezd, ezért feltolom benne első ujjam, még mindig emlékezve a megfelelő szögre, amitől majd csillagokat fog látni, ha elég mélyen sikerül belé hatolnom. Nehezen lazul, de sokkal könnyebben, mint számítottam. Hiába, tudom én, hogy nagyon nem szűz a srác! Elvégre, mégis csak én voltam az, aki elvette a szüzességét. Ahogy ő az enyémet. (De ez más tészta.)

Bambam: Ahogy feltolja bennem első ujját, kicsit megfeszülök. Régen volt, hogy utoljára tágított valaki (valószínűleg Yugyeom volt az utolsó, mert hogy azon a bizonyos estén nem készített fel a srác, az is tuti...), így egy kicsit feszítő érzés, de egyáltalán nem fáj. Gyorsabban szokom, mint gondoltam volna, de Yugyeom mozdulatain is érződik, hogy nem felejtett el mindent, hogyan kell velem bánni. Ahogy ollózik bennem már két ujjával kezd egyre kellemesebb lenni az érzés, ezért elmosolyodom és aprókat nyöszörgök, miközben megnyalom számat, majd alsó ajkamba harapok, közben fejem fölött belemarkolva a párnába, és lábaimat feljebb húzva, hogy jobban hozzám férjen.

Yugyeom: Még egy kicsit körzök benne, de most nem csinálom addig, amíg megtalálom prosztatáját. Arra lesz lehetőségem péniszemmel is, és sajnos most túl türelmetlen vagyok hosszabb előjátékhoz. Úgyhogy kiveszem belőle ujjaimat, majd rámarkolok péniszemre, és elkezdem belé tolni, de közben figyelem arcát, és ha úgy látom, nagyon fáj neki, kihúzódom, várok egy picit, és újra kezdem a műveletet. Ezt mindössze háromszor kell megismételnem, negyedszerre már csak kéjesen sóhajtozik, így felbátorodva, teljesen bele merülök, majd finoman körözni kezdek, hogy szűk belsejében helyet csináljak magamnak a mozgáshoz. - Úristen, Bambam, még mindig istenien forró és szűk vagy! - lihegem fülébe, nagyon igyekezve nem elveszteni az öntudatomat.

Bambam: Jó ég, hát én is érzem, hogy szűk vagyok! Esküszöm... nem emlékeztem, hogy Yugyeom ekkora lett volna, de nem bánom, sőt! Csak sóhajtozni vagyok képes, ahogy finoman körözve próbál még jobban kitágítani. Imádom, hogy érzem minden egyes rezdülésében, hallom minden sóhajában és nyögésében, hogy mennyire kíván már, de még így is, ennyire vigyáz rám. - Gyeom... mozoghatsz - ölelem át nyakát és súgom fülébe, majd kis ösztönzésképpen enyhén megemelem csípőmet, és felnyögök az érzésre, ahogy még jobban belém csúszott ettől a kis mozdulattól. Kihúzódik belőlem, majd térdhajlatom alatt átnyúl, hogy jobban hozzám férjen, alkarjain megtámaszkodik oldalam mellett, és újra tövig belém csúszik, én pedig nyüszögve sóhajtom nevét. - Gyeom...

Yugyeom: Ha bűn ezt ennyire élvezni, sosem akarok bűntelen lenni! Végre lazul kicsit körülöttem, így elkezdhetem bevetni igazán csípőmet, lassan, de erőteljesen mozogva benne, keresve a pontot, amitől majd felsikít. Nem kell sokat próbálkoznom, elég hamar rátalálok, és amikor tényleg felsikít, ajkaihoz hajolok, és szenvedélyesen csókolni kezdem. Közben picit a tempón is gyorsítok, de még mindig nem annyira, hogy közel kerüljünk tőle az orgazmushoz. Olyan régen szeretkeztünk már, hogy most teljesen ki akarom élvezni.

Bambam: Hangosan felsikoltok, ahogy eltalálja prosztatámat, majd egy picit gyorsítva ugyanolyan erőteljesen kezdi magát lökni belém, csak egyre mélyebben. Ahogy megcsókol... Én sosem hittem az ilyen hülyeségekben, és amikor beszéltek a tüzijátékról, mindig poénkodtam, hogy csak túl hangosat robbant egy petárda a közelben... De... esküszöm, hogy tényleg tüzijátékok játszanak a szemem előtt tűzvirágként nyílva, ahogy minden egyes harapásánál, lökésénél óvatos, de szenvedélyes csókjánál szinte felgyullad a szívem. Ég az egész mellkasom, és... egyszerűen sírni tudnék a szerelemtől... - Gyeom... annyira... annyira szeretlek - sóhajtom, közben egyre jobban és szorosabban ölelem, ahogy ajkaimat, államat, állkapcsomat csókolja.

Yugyeom: Szavaitól önkéntelenül is gyorsabban kezdek mozogni benne. Szeret! Végre úgy mondja ki, hogy elhiszem, hogy tényleg még mindig szeret! És ez pont elég ahhoz, hogy elveszítsem a fejem, és fülébe hördülve kezdjek el hevesen mozogni benne, nem törődve tovább azzal, hogy így gyorsan el fogunk menni mindketten. Csak hallani akarom, ahogy a gyönyörtől kifulladva a nevemet sikítja. - Én is szeretlek Bambam, ne haragudj rám! - csókolom meg a füle mögötti puha bőrt, lényegében visszanyeldesve könnyeimet. Mindenki iszonyatos nagy trollnak tart, de aki igazán ismer, tudja, hogy érzékenyebb vagyok, mint Mark és Jinyoung együttvéve.

Bambam: Gyorsabban kezd el bennem mozogni, amitől felsikítok, és minden egyes lökésével eltalálja érzékeny pontomat, és ő is kimondja, hogy szeret, de ekkor meghallom, hüppögés szerű hangjait. - Lassíts, lassíts egy kicsit - kérem halkan, és amikor lelassít, de arcával még mindig nyakamba bújik, már érzem is, hogy nedvesedik nyakam. - Hé, hé, édes... - tolom el picit magamtól, arcát kezeim közé fogva. - Gyeom, ne sírj, nem haragszom, már régóta nem haragszom! Csak féltékeny voltam mindenre és mindenkire, aki csak egy kicsivel is közelebb volt hozzád fizikailag, mint én - törlöm le könnyeit hüvelykujjammal. Hát itt van az én édes, érzékeny, pici Yugyeomom, nem tűnt el teljesen. - Nem haragszom, édes, örülök, hogy végre megint itt vagy, ha csak egy kis időre is, de megint az enyém vagy - mosolyodom el, és csókolom meg nedves, még enyhén lefelé görbülő ajkait. - Hé, jobban szeretem, ha mosolyogsz, főleg azt a pimasz vigyorodat, amikor meghallod, hogy milyen hangokat vagy képes kicsalni belőlem - hajolok hozzá egy újabb csókra, de most már enyhén beleharapva alsó ajkába.

Yugyeom: Ajkamba harapva mosolyodok el, és törlöm meg arcomat fél kézzel, hogy aztán megcsókolhassam. - És nem csak egy kis időre vagyok a tiéd. Többé nem foglak elhagyni, ezt megígérhetem. Ha te is akarod, akkor... szeretnék újra a párod lenni. - simítom össze homlokainkat, miközben újra izgatóan körözni kezdjek benne, hogy azért azt ne feledjük el, hogy én az előbb már majdnem elélveztem, és hát igen. Van itt még mit befejeznünk.

Bambam: - Nem volt egyértelmű "igen" az, hogy mennyire szeretlek? - csókolom meg, és belenyögök csókjába, és én is mozgatni kezdem csípőmet, vele ellentétesen, hogy még nagyobb legyen a gyönyörünk. Egyre gyorsabban és vehemensebben mozog bennem, és már én is kezdek homályosan látni az élvezettől, és semmi másra nem vagyok képes, csak Yugyeom nevét nyögni, sóhajtani, néha sikítani.

Yugyeom: Együtt vagyunk! De úgy isten igazából! Nem, most nem fogom újra elsírni magam. Azzal ráérek később. Most ki akarom elégíteni úgy, mint talán még soha. Így amikor érzem, hogy már nem sok van hátra, lenyúlok kettőnk közé, és ráfogok elhanyagolt merevedésére, hogy ugyan abban az ütemben kezdjem simogatni, mint amivel benne mozgok.

Mark: Megköszörülöm torkomat, ahogy a fenti szobából kiszűrődő zajokat még a bekapcsolt hifiből szóló zene sem tudja elnyomni. - Hát... éhesek voltak a fiatalok. - jegyzem meg, egy apró sóhajjal temetve arcomat Jackson nyakába. Amióta Aiden hozzánk került, megritkultak a romantikus együttléteink ezért most elég fájdalmasan hat rám ez a sok erotikus hang. Arra az időre emlékeztet, amikor még mi is ilyen fiatalok voltunk, és kábé bárhol, bármikor képesek voltunk egy heveset szexelni. Hát... azóta felnőttünk. Egy egészen picit sajnálom ezt. Csak egy egészen icike-picikét.

Bambam: Szerintem hangosabbat sikítok, mint az együttlétünk alatt bármikor, ahogy elélvezek, majd pár lökés után Yugyeom is követ engem egy mély, férfias nyögéssel. Nem akarom elengedni, sem azt, hogy kihúzódjon belőlem, ezért csak ölelem magamhoz, nem foglalkozva a ténnyel, hogy egész hasfalam ragad az ondótól. Tíz perc múlva viszont Yugyeomnak kezd kényelmetlen lenni, hogy rajtam fekszik, ezért kihúzódik belőlem, amit csak egy hangosabb sóhajjal nyugtázok, de nem engedem messzire. Azonnal ráfekszem mellkasára, magunkra húzva a takarót (majd ki lesz mosva, nagy ügy), és átölelem. - Tudom, hogy nem hagynál el még egyszer, nem is erre gondoltam - folytatom félbehagyott gondolatmenetemet, és nyomok egy csókot mellkasára. - Csak attól, hogy most együtt vagyunk, sűrűbben nem tudunk találkozni, elvégre Youngjae a csúcson van és a próbák, fellépések, koncertek nem fognak csak úgy abbamaradni - cirógatom mellkasát egy ujjammal. - Így értettem. És ha most azzal jössz, hogy de ott hagyod, felképellek. Csak... annyit kérek, hogy ha ráérsz, hívj fel, vagy ha van egy szabad estéd, amikor nem akarsz bent aludni, akkor aludj itt, nálam. Annyira rossz volt, hogy három évig csak a tévéből és a koncertfelvételeken láthattam, hogy vagy...

Jackson: Jó tudni, hogy nem csak rám vannak hatással legkisebbjeink hangjai, mert már féltem, hogy Mark meg fog kövezni, ha rájön, hogy eléggé beindították a fantáziámat vele kapcsolatban... - Az biztos - adok egy puszit szerelmem arcára, ahogy sóhajtva a nyakamba borul. Hát persze kicsim, szuszogj még párat a nyakamba, és akkor nekünk is kelleni fog egy szoba.

Yugyeom: - Hé, baba, nyugi! - nevetek fel, miközben magamhoz húzom, és hátát kezdem el simogatni. - Igazság szerint azt terveztem, hogy megkérdezem, hogy nem akarsz-e a lakásomba költözni, ha esetleg történne ma este köztünk valami, és mivel láthatóan történt, ezért a kérdés ugyan úgy fenn áll. Szóval, ha van kedved, lakhatsz velem, és akkor egészen biztos, hogy minden szabad időm a tied lesz. - simítok végig arcán, majd gyengéden meg is csókolom.

Mark: Érzem, hogy Jackson ficeregni kezd, ezért előbb felnézek rá, majd le ágyékára, és éppen csak nem nyögök fel a látványtól, hogy bizony kezd dudorodni a nadrágja. Már éppen azon lennék, hogy "véletlenül" rásimítom kezemet, amikor Jaebum feljajdul. "Ne már srácok! Most ti is szobára akartok menni?" - nyögi, mire elpirulva nevetek fel, olyan jellegzetesen markosan.

Bambam: Baba... kikészít ezzel a becézéssel. Utálom, ha becéznek, de ezt... ezt örökké elhallgatnám, de csak és kizárólag az ő hangján, csak és kizárólag tőle. Esküszöm, ilyen hangsúllyal, ekkora érzelmi töltettel más nem tudja mondani. Aztán... lassan kezd leesni a mondandója többi része, ahogy lágyan megsimogatja arcom és megcsókol. Hogy... hogy én? Hozzá költözzek? - Nem, Yugyeom ez nem lenne jó ötlet - nézek rá, de ahogy meglátom a szomorú csillogást a szemében, rögtön magyarázkodni kezdek. - Jó ég, ne értsd félre, nem úgy értettem! - adok neki egy csókot mosolyogva. - Nem, most gondolj bele, haza érsz, hulla fáradt vagy, főzni maximum ramyunt tudok, kaja se lesz, én pedig rögtön rád vetem magam... Nem lesz ez így jó, hogy még több energiádat elveszem - kezdek el nevetgélni, de ahogy látom, hogy Yugyeom megforgatja szemét, megfogom kezét. - De... ha ragaszkodsz hozzá...

Jackson: Az a nevetés! - Jaebum fiam, azzal a sátorral inkább nem szólnék be, amit az öledben lévő párnával próbálsz takarni! - nézek vissza JB-re, ha már művészneve is van a művészúrnak. - Pedig Jinyoungie milyen rendes, hogy el is ült, nehogy meggondolatlanul cselekedj, vagy cselekedjen ő - kölcsön kenyér visszajár, Jaebum, ne haragudj.

Yugyeom: - Igen! - vágom rá határozottan, komolyan nézve szemeibe. - Azt akarom, hogy te várj haza, amikor hulla fáradtan haza esek, és ne az üres lakás. És szívesebben fallak fel téged, mint bármi más kaját. - suttogom fülébe, nem állva meg, hogy ne csúsztassam fenekére kezem és markoljak bele. Nem mondhat nemet! Nem engedem! Én vele akarok élni és kész, pont.

Jaebum: Most rajtam a sor, hogy elvörösödjek, még akkor is, ha Mark figyelmeztetően oldalba böki drága párját. - Gratulálok a remek megfigyelő képességeidhez Jackson, nem is értem miért nem nyomozó lettél. - gúnyoló6dok. - De ha már mindenki ilyen kanos lett és csak a szexre gondolunk, miért nem rendezünk egyből gruppen partit? - vetem fel az ötletet vigyorogva, mire három díszpárna csapódik egyből nekem. - Yah! Nem hiszem el, hogy nem értitek a viccet! - csóválom meg fejem nevetve.