FIGYELEM: A RÉSZ +18-AS JELENTEKET TARTALMAZ

Bambam: Ezek szerint mégis itthon vannak a szülei... sebaj, ez ma az én napom és úgy fogok szeretkezni Yugyeommal, ahogy én akarok. Becsukja maga mögött az ajtót én pedig vadmacskaként ugrom is rá és kenem fel az ajtóra, miközben két kézzel haját túrva és markolva csókolom ajkait éhesen. - Komolyan nem hiszlek el, te dög. Ennyire dögösnek lenni már bűntény, ugye tisztában vagy vele? - morgom ajkaira, aztán megfordítom magunkat és most én vagyok az ajtónak háttal, és egyik lábammal magamhoz húzom Yugyeom csípőjét, belesóhajtva a csókba, ahogy összeér ágyékunk.

Yugyeom: Bár anyáék még nem mentek el a partira, ahova készültek, kicsit sem zavartatom magam. Majd a hangok miatt sürgetni fogják egymást, hogy előbb oda érjenek az eseményre, ebben biztos vagyok. Ahogy Bambam az ajtónak nyom, már hallom is, hogy odalent beszélni kezdenek a szüleim. Hát igen, ezt a csattanást nehéz lett volna nem meghallani... - Ha lecsukna miatta, meglátogatsz a börtönben? - kérdezem kuncogva, combja alá nyúlva, amikor ő maga dől az ajtónak, én pedig picit behajlítom térdeimet, hogy kb egy magasságban legyünk, így tökéletesen össze tudunk simulni. Imádom, amikor ilyen kis harcias! Egyszerűen pillanatok alatt felhúz vele, és ezt tudja jól. De nem baj, ma minden kényeztetést megérdemel, mint az ünnepelt.

Bambam: - Talán, de óvadékot nem fizetek - döntöm egy kicsit oldalra a fejemet, jelzés értékűen, hogy akár neki is kezdhet kényeztetésemnek. - Tanuld csak meg szépen, hogy a bűnözés rossz dolog - sóhajtok, ahogy ajkai nyakamat érik, és pólójáról az eszméletlenül puha hajába vezetem vissza kezeimet, úgy húzva egyre jobban és jobban nyakamhoz. Másik lábammal is rákapaszkodom csípőjére, Így már Yugyeom is felegyenesedhet, ahogy egy kicsit meg is emel és még jobban egymásnak simulhatunk. Felnyögök, ahogy egy különösen érzékeny ponton szívja meg nyakamat, miközben egy aprót lök csípőjével.

Yugyeom: Élvezettem harapdálom-nyalogatom végig nyakát, majd füléhez hajolok és belemorgom. - Hmm, lehet, hogy rossz dolog, de a büntetésért akármikor újra csinálnám. - harapok finoman cimpájába, majd ahogy felnyüszít, még erőteljesebben lökök előre csípőmmel, hogy tovább szűkítsem amúgy is vészesen feszülő nadrágját. - Hoppá, lehet, hogy ez a gatyát csak ollóval tudjuk majd levenni rólad. - vigyorodom el aljasan, végig nyalva alsó ajkamon, úgy nézve szemeibe, miközben belemarkolok formás kis fenekébe.

Bambam: Megugrom egy kicsit, ahogy belemarkol fenekembe, végig szemeimbe nézve, és alsó ajkát nyalogatva...ó te jó isten. - Szeretem ezt a nadrágomat, úgyhogy szerintem tegyél az ollós megoldás ellen és mondjuk vedd már le rólam végre! - szólok rá kicsit erélyesebben és ráharapok alsó ajkára. Megoldom én ajkai nedvesen tartását, nem kell aggódni. Ahogy övemhez nyúl, leeresztem lábaimat és a padlóra állok, és elkezdem én is gombolni fekete-piros kockás ingét. Lehúzva róla, magunk mellé ejtem, én pedig kilépek a nadrágomból, így már csak a hosszított, combközépig érő pulcsim takarja merevedésemet. Kezeimmel végigsimítok Yugyeom felsőtestén, finoman hozzáérve mellbimbóihoz is, majd mellkasán megtámasztva tenyeremet, kezdem el tolni az ágy felé.

Yugyeom: Felnyöszörgök egy részről látványától, más részről attól, ahogy hozzám ér, majd elindulunk az ágy felé, én pedig szépen lehuppanok rá, amikor sarkam neki koccan a szélének, ő pedig egyből rám mászik, ágyékomra ülve, tovább simogatva mellkasomat, amitől halkan nyöszörgök, főleg, ha érzékeny pontra tapint. Hogy lehet valaki egyszerre cuki és szexi? Egyszerűen döbbenetes!

Bambam: Imádom a hangjait, minden egyes apró sóhaját, nyöszörgését... egyszerűen imádom! Egyre jobban dőlök Yugyeomra, ezzel elfektetve őt, majd csókolgatni kezdem ahol érem, ajkaitól indulva mellkasán át hasáig mindenhol, egyetlen apró négyzetcentimétert sem kihagyva. Felnézek arcára, ahogy hasát csókolom, de... de úristen. Ezzel a hajjal, az az arckifejezés... ahogy alsó ajkát beharapja, szemei lehunyva és szemöldökét egy kicsit ráncolja, közben arca enyhén kipirosodva... Jó isten, ahogy végignézek így a tökéletes testén és arcán, egyetlen szóval tudnám jellemezni: szex. Kim Yugyeom, maga a tömény szex.

Yugyeom: Nem funkcionál az agyam. Ez nem érvényes. Ma én akartam őt kényeztetni és eszméletlenre szexelni, de... Így nem tudok mást, csak a párnámba dőlni, és hagyni, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. De amikor megérzem, hogy lerántja rólam a nadrágomat, majd a boxerem is, kipattannak szemeim, és felülve kapok csuklói után, mielőtt rámarkolhatna merevedésemre. - Várj! Bambam, ez így nem jó, ma nekem kellene megadnom neked mindent, és nem fordítva. - harapok alsó ajkamba, érezve, hogy ég az arcom.

Bambam: Ahogy hirtelen felül, és elkapja kezeimet meglepődve nézek rá, amikor pedig elkezd magyarázkodni és arca egyre pirosabb lesz... csak gyengéden elmosolyodom és kezeim közé fogom arcát. - Édes, tudod, hogy imádlak és imádom a hangod. Az, hogy születésnapom van, nem azt jelenti, hogy téged akkor el is felejtelek, és csak én vagyok a fontos - simítok végig tűzforró arcán. - A te gyönyöröd is fontos nekem, sőt fontosabb mint az enyém. De ha ennyire zavar... Ezt az egyet akkor is én akarom, utána ígérem, azt teszel velem amit csak akarsz, úgy, ahogy csak akarod - csókolom meg gyengéden, majd visszafektetem, leveszem magamról én is felsőmet, majd úgy hajolok alhasához, hogy forró puszikat adjak rá.

Yugyeom: Jó, hát én sem úgy értettem, hogy egyoldalú lesz teljesen az este, de... Oké, mondjuk mit hittem? Hogy megúszom a leszopást, amikor az a kedvence? Hát, nincs mit tenni, kényelmesen hátra kell dőlnöm, és élvezni, ahogy a csókjai egyre kényesebb területekre vándorolnak, míg nem elérik péniszemet, belőlem pedig egy mély nyögés szakad ki. - Bambam~! - sóhajtom, a lepedőt markolva. Nem merek lenézni rá. Tudom, hogy ilyenkor hogyan szokott rám nézni. Kizárt. Nem. Attól a tekintettől simán el tudnék menni. És még nagyon nem akarok.

Bambam: Az a hang! Sosem fogok vele betelni! Folyamatosan arcát nézem és szugerálom, hogy nézzen ide, miközben makkját nyalogatom és szívom, hol gyengédebben hol erősebben, majd számba fogadom és nyelvemmel körözve haladok egyre lentebb merevedésén, majd lassan fel és vissza le. Közben egyik kezemmel alhasát simogatom, és érzem ujjaim alatt, ahogy szépen dagadnak ki az erek bőrén keresztül, másikkal pedig heréihez nyúlok és úgy kényeztetem. Próbálok minél váratlanabb időpontokban erősen szívni rajta, hogy minél több sóhajt nyögést és apróbb sikolyokat is is ki tudjak csalni belőle.

Yugyeom: Megöl, de komolyan! Nem bírom visszafogni magam, és nagyon remélem, hogy anyáméknak volt eszük, és mostanra elmentek, különben most tuti szívrohamot kapnának, hogy mit művel a kicsi fiúk, bár semmi bajuk a kapcsolatunkkal, és meglepően hamar elfogadták, hogy együtt vagyunk. Mikor azonban Bambam kezdi feszegetni a határaimat, kipattannak szemeim, és lenézek rá, rekedten szólalva meg. - Bambam, elég lesz, kérlek! - nyögöm ki, iszonyatosan nehezen, mert most döbbenek rá, hogy eddig kb levegőt se vettem normálisan.

Bambam: Az a rekedt hang... és ahogy zihál és úgy kér... Rendben, legyen elég, de még egy utolsót szívok rajta és iszonyatosan lassan engedem ki számból, folyamatosan nyalogatva péniszét, végül lenyalva az előváladékot vöröslő makkjáról. Végre kinyitja szemeit és rám néz, én pedig ezt a pillanatot választom, hogy megnyaljam ajkaimat, majd lassan fölé mászva ajkaira suttogva csókoljam meg. - Finom volt - néha még én magam is meglepődöm, hogy ennyi idős létemre miket mondok neki... bár nem egyszer volt már rá példa, hogy közösen néztünk pornót és úgy estünk egymásnak, úgyhogy szókincset azt volt honnan gyűjteni.

Yugyeom: Hogy... hogy tud ilyenek ennyire imádnivalóan ártatlanul és egyben végtelenül perverzen mondani?? Nem, én ezt a srácot nem bírom felfogni épp ésszel! Még szerencse, hogy az ép eszemet már valahol a buszmegállóban elvesztettem. Így nyugodt szívvel vágom a hátára, és mászok fölé, hogy szenvedélyesen ajkaira marjak. - Örülök, hogy ízlett. De ez még csak az előétel volt, életem. - suttogom fülébe, majd beleharapok finoman nyakába, miközben lenyúlok merevedéséhez, és simogatni kezdem.

Bambam: Megborzongok, ahogy mély és rekedtes hangja fülemet éri, amikor pedig végigkaristolja nyakamat fogával és beleharap, szemeimet lehunyva sóhajtok fel. Kezét megérezve merevedésemen, automatikusan, szinte már reflex szerűen húzom fel lábaimat terpeszbe, hogy minél jobban hozzám férjen, és fejemet is hátrahajtom, hogy a nyakamhoz is jobban hozzáférjen azokkal az isteni ajkaival. Egyik kezemmel a párnát markolom fejem mellett, és beharapott alsó ajakkal élvezem amit velem művel, másik kezemmel pedig hajába túrok, az eszméletlenül dögös és puha, szőkés rózsaszín hajába... Ennél jobban nem tudta volna eltalálni, hogy mi illik hozzá ennyire.

Yugyeom: Szépen végig szívogatom nyakát és kulcscsontjait, megkétszerezve rajtuk a foltok számát a hajnali szeretkezésünk után. Most aztán már nem lesz olyan ember, aki ne venné észre, hogy mit művelt a kis hamis. Közben folyamatosan simogatom, míg meg nem érzem makkján az előváladékot, amit elvigyorodva kenek el péniszén, majd még mindig nedves ujjammal bejáratához érek. Most sem lesz szükség rá, hogy felkészítsem, hiszen így is érzem, hogy magától rátágul ujjamra. Hmm, Bambam baba, másodpercekre vagyunk attól, hogy megdugjalak.

Bambam: Megremegek és felnyögök ajkai és keze munkája nyomán, ahogy ujjával erősen nyomva makkomat szétkeni rajta az előváladékot, majd még mindig azzal a pimasz kis vigyorral az ajkain bejáratomhoz ér ujjával. Az arcomba és péniszembe szalad az összes vér, ahogy enyhén bentebb nyomja ujját én pedig csak sóhajtani tudok, mert érzem, hogy olyan tág vagyok, mint eddigi szeretkezéseink alkalmával egyszer sem. Amikor megérzem, hogy már húzná is ki ujját, kérlelni kezdem. - Yugyeom... csak egy kicsit... csak két ujjadat egy kicsit, kérlek... - szinte remegek érte, hogy hozzám érjen belülről is. Nem tehetek róla, de imádom, ha megujjaz, annyira profin, és egyszerre gyengéden, mégis határozottan csinálja, hogy szinte csak attól el tudnék menni.

Yugyeom: Nem tudnék ilyesmit megtagadni tőle, főleg, hogy én is imádom őt megujjazni, úgyhogy kuncogva vezetem belé két ujjamat, nagyokat körözve benne, fel-felnyögve, ahogy hol kitágul, hol rászűkül ujjaimra, és én akaratlanul is péniszemet kézelem oda, ahogy azon műveli ugyan ezt. Iszonyatosan izgató! Ha eközben magamhoz érnék, kb két simogatásból el tudnék menni, ezért ökölbe is szorítom gyorsan szabad kezemet, nehogy egy meggondolatlan pillanatban az egyik sikolya hatására magamhoz nyúljak. - Szólj, ha többet akarsz, édes. - morgom, őt bámulva megigézetten, vele együtt lihegve. Benne akarok lenni, de nem fogok semmit se csinálni, amíg nem kéri.

Bambam: El tudnám viselni, hogy így érjem el az orgazmust, már így is fel-fel sikítok néhány érintésénél, ahogy hozzáér prosztatámhoz, de látom rajta, hogy erőnek erejével kell visszafognia magát, hogy ne kezdje el kielégíteni magát, ezért megfogom csuklóját és kihúzom magamból két ujját, és szemeibe nézek. - Téged akarlak, Yugyeom, hatolj belém - húzom derekánál fogva magamhoz, és amikor kérésemet teljesítve egyből teljes hosszával belém csúszik, felsikoltok az érzéstől, ahogy máris eltalálja prosztatámat, és rászorítok péniszére.

Yugyeom: Megremegek hangjától, de sokkal inkább az érzéstől, ahogy lényegében tövig magába húz. Nyögve borulok nyakába, és kezdek el mozogni, miközben újra csókolni kezdem nyakát, teljesen elködösülő aggyal. Nem finomkodok, hiszen érzem, és hallom, mennyire élvezi, úgyhogy egyből keményen és gyorsan mozgok benne, aztán összeérintem homlokainkat, és úgy figyelem közelről, ahogy arcára kiül a tömény élvezet, ahogy szeretkezem vele. Ennél szebb látvány nincs a világon.

Bambam: Az az érzés, ahogy teljesen kitölt, ahogy rám dől és közelről nézhetek gyönyörű szemeibe... Fenekébe markolok és úgy biztatom egyre gyorsabb és erőteljesebb mozgásra, közben pedig élvezettel nyögök fel minden lökésekor, még ha nem is mindig találja el a prosztatámat. Egyszerűen csak... szeretem, ha bennem van, élvezem, ahogy eggyé válunk és nem félek megmutatni a hangommal se, hogy mennyire imádom, és nem érdekel, hogy itt vannak a szülei vagy sem, mert ők is tudják csak meg, hogy mennyire imádom a fiukat. Az én tökéletes Yugyeomomat.

Yugyeom: Az eleinte vad szex fokozatosan átalakul gyengéd szeretkezéssé, így elhúzhatjuk az orgazmust is. Közben persze folyamatosan kényeztetem csókjaimmal, hol nyakát, hol ajkait, amik már egészen vörösek, ahogy időnként meg is harapdáltam, vagy szívogattam őket. Ettől pedig az egész srácnak alattam még szexisebb látványa lesz, amitől még jobban beindulok, és a végére ismét bevadulunk. Nyögve, lihegve mozgok benne, igyekezve nem becsukni a szemem az élvezettől, hogy az utolsó másodpercben is láthassam, ahogy a kéj kiül arcára.

Bambam: Gyengéden és szerelmesen csókol, mégis szenvedélyesen, ahogy néha beleharap ajkaimba és én is az ő ajkaiba, majd újra bevadulunk, de már lassabb tempóban, hogy az orgazmus minden egyes másodpercét teljesen kiélvezzük, és látom rajta, hogy alig tudja nyitva tartani szemeit. Imádom a látványát, az érzést, ahogy belém élvez és egy hangos sikollyal megyek el én is az érzéstől. Nyöszörgök az utolsó pillanatában az orgazmusnak, és szerelmesen megcsókolom Yugyeomot, hogy halmozzam mindkettőnk élvezetét, és átölelem nyakát, majd lassan élvezettel túrok bele hajába a tarkójánál, gyengéden masszírozva közben. - Szeretlek Yugyeom. Mindennél jobban - suttogom ajkaira és újra gyengéden megcsókolom lehunyt szemekkel.

Yugyeom: Öntudatlanul vigyorodom el, ahogy masszírozni kezdi fejbőrömet, majd felsóhajtva csúszok ki belőle, és fekszem mellé, persze egyből mellkasomra húzva őt, úgy csókolva meg még egyszer hosszan. - Én is szeretlek téged, életem.

Mark: Egy hét telt el Bambam születésnapja óta, és mást sem hallok, csak azt, hogy Yugyeom haja így, Yugyeom haja úgy, de az ő pasija egy félisten, és különben is és amúgy is. Nem mondom, iszonyat édesek, hogy ennyire turbékolnak, de már kezd lüktetni az agyam a sok áradozástól. Oké, őszintén, amikor megláttam Yugyeom új haját, én is majdnem dobtam egy hátast. Sosem hittem volna, hogy ez a szín ennyire jól állhat egy pasinak úgy, hogy még dögös is vele.

Jackson: Bambamék szerelme pontosan olyan, mint Yugyeom haja: rózsaszín. Azon felül töményen cukros, és csöpög és... Oké, szoktam én is ilyen lenni, de akkor kettesben vagyunk, és nem hangoztatom egész nap, hiába állnék ki az utcára és ordítanám a világ arcába: MARKSON FOREVER! Ilyet csak egyszer tettem, és azt is egy elvetemülten szerelmes pillanatomban. Egyszer. Nem minden másodpercben. De... Nem szólalok meg, mert ezek annyira ők. Az ő szerelmük igazi, ragadós, rózsaszín vattacukor.

Mark: Természetesen a hétvégén megint összeülős partit rendezünk, de szigorúan csak egy sörrel per fő. Most nem leinni akarjuk magunkat, csak beszélgetni, megy együtt lenni. Bambam persze ki nem mászna Yugyeom hajából, miközben tovább áradozik mindenkinek, hogy mennyire mázlista a pasijával, Jinyoung Jaebumnak pitizik, mert megint kicsapta otthon a hisztit, és most próbál bocsánatot kérni az urától, hogy ne haragudjon ezért rá (bár láthatóan Jaebum most egy öreg Buddha végtelen nyugalmával rendelkezik). Youngji és Youngjae még nem érkeztek viszont meg, emiatt a mellettem ülő Jackson nem kicsit ficereg. Most az egyszer nem bírom ki, hogy ne trollkodjak vele kicsit. Ezért huncut kis vigyorral hozzá hajolok, és miközben elkezdem simogatni tarkóját, fülébe súgom: - Ne stresszelj életem! Velünk is volt, hogy késtünk egy órát, mert te nem bírtál a véreddel.

Jackson: Már simítanám rá a kezemet Mark combjára, ahogy tarkómat simogatja, de amit mond... Feltornássza az agyvizem, de igyekszem higgadt maradni így csak belemarkolok combjába kicsit erősebben, mint eredetileg terveztem. - Még egy ilyen, Baby és rád uszítom Youngjit, amiért lelki terrorban tartasz - suttogom vissza fülébe, finoman bele is harapva.

Mark: Felszisszenek, ahogy megmarkolja combomat, mivel ez már nem az izgató, hanem a fájdalmas szorítása. De aztán a fülembe harap, és az az oldalam totálisan lezsibbad. - Én? Mivel tartanálak abban? - pislogok rá ártatlanul, megcsókolva szája sarkát, de morcosan elhúzódik. Talán nem kellett volna ilyesmivel húznom az agyát. - Naaa~! - bújok hozzá, cukin csücsörítve számat.

Jackson: - A húgommal nem viccelsz, és akkor megcsókolhatsz - sandítok rá, ahogy felhúzom orromat megjátszott sértődöttséggel. Annyira édesen néz rám, hogy már megjátszani sem tudom a haragomat, csak vigyorogva fordulok oda hozzá. - Jaj, te! Az a szerencséd, hogy ennyire édes vagy - karolom át nyakánál, úgy húzva magamhoz mosolyogva egy csókra.

Mark: Belevigyorgok a csókba, belekapaszkodva fölsőjébe, még jobban magamhoz húzva, hogy ne engedjen el, amikor Bambam elkezd kiabálni, hogy szálljunk ki egymás torkából, mert nem bírja nézni, ahogy a nagybátyja nyelvvel szexel a pasijával. Már veszem a levegőt, hogy leordítsam a kis pimasz haját, mikor megjelennek Youngjiék is, és minden figyelem rájuk terelődik. Youngji iszonyat cuki, ahogy Bambamhez hasonlóan kb öt percenként túr a pasija hajába, miközben úgy néz rá, mint egy idolra.

Jackson: Ahogy megérkeznek Youngjiék már ugranék is, hogy kérdőre vonjam, hol voltak eddig, mit csináltak, miért csak most értek ide, de... visszafogom magam és inkább úgy viselkedek, ahogy mindenki mással is szoktam. Elvégre elfogadtam már a kapcsolatukat csak még mindig túlbuzognak bennem az apai ösztönök, amikkel Youngjire vigyázok. - Na, gerlepár, jót dugtatok, hogy ennyit késtetek? - vigyorgok fogkrémreklámba illően húgomékra, mire mindenki rám kapja a tekintetét, még Jinyoung is abbahagyja a szerelmesebbnél szerelmesebb szövegeléseit, amivel Jaebumot próbálja megpuhítani a hisztije miatt. - Most mi van? Tiszta kielégült feje van a szöszinek, meg a húgomnak is, tök egyértelmű, hogy mit csináltak...

Youngji: Leesett állal bámulok bátyámra, amikor megkérdezi, jót dugtunk-e, de miután hozzá teszi, hogy Youngjaenek kielégült feje van, meg nekem is... Mélyen elvörösödöm, és azt sem tudom, hova nézzek. Végül a kedves páromra nézek, és... Baszki, tényleg látszik rajta! Úgy érzem, az lenne a legjobb, ha megnyílna alattam a föld. Kínomban nyüszítve Youngjae mellkasához bújok, és csak annyit motyogok. - Valaki üsse le, könyörgöm, és adja vissza a zsörtölődő pótapámat!

Mark: Felnevetek, amikor meghallom, mit motyog Youngji, majd páromhoz lépve, finoman tarkón ütöm. - Ejj, szívem, hogy lehetsz ennyire szabad szájú? Nem látod, hogy zavarba hozod a fiatalokat? - dorgálom meg szeretettel, közben rávigyorogva Youngjaere, aki legalább annyira elvörösödött, mint a hozzá bújó barátnője. Hát igen, nem szokták még meg, hogy az ő szexuális életük is tálcára kerüljön. Az már megszokott, hogy nekünk, pasiknak, szinte mindennap kibeszéljük valamilyen szexuális dolgát, de a hetero párosunkat megkíméltük eddig tőle.

Jackson: - Ez esetben drága húgom, kívánságod számomra parancs - vigyorodom el, figyelmen kívül hagyva a kis tarkón legyintést. - Youngji, még egyszer késtek, eltiltalak Youngjaetől! Te pedig, szöszi, már egyszer elmondtam, hogy a húgomat időben hozod-viszed, nem? - nézek rá fenyegetően. - Így megfelel, életem egyetlen nője? - lépek oda hozzájuk és picit elszakítva Youngjaetől és szorosan magamhoz ölelem nyakába bújva és fülébe suttogok, hogy csak ő hallja. - Hiányoztál - na tessék. Átragadt rám Bambamék vattacukor szerű nyálassága...

Youngjae: Elvörösödöm én is teljesen, mégis boldog vagyok, hogy végre Jackson is, magához mérten, normálisan kezel minket. Ezek szerint tényleg elfogadott minket és csak mosolyogva tűröm megjátszott szidását, majd engedem, hogy magához ölelje húgát. Végre megint minden olyan köztük, mint volt.

Youngji: Kuncogva bújok bátyámhoz, majd megpuszilom, amikor azt mondja, hiányoztam neki. - Te is nekem, balfaszkám. - nézek fel szemeibe, majd még egy újabb szoros ölelés után visszamegyek Youngjaehez, és adok egy puszit az ő kivörösödött pofijára is. - Igyunk valamit, mit szólsz? - cirógatom meg nyakát, közben hozzá simulva.

Mark: Miután Jackson végzett a tesója megnyomorgatásával, belé karolok, majd mindenki visszamegy a nappaliba, és hamarosan kezdetét veszi a véget nem érő szócséplés. Mindenki beszél, szinte a mellettünk lévőt sem halljuk, de valahogy mégis mindenki ért mindent. Elfogynak az egy-egy sörök is, majd a kicsiket elküldöm szépen aludni, ahogy fél egyet üt az óra, mire lelkes vigyorral tűnnek el a szobájukban. Ciccentve nézek utánuk. - Még ezek a hormonbajos tinik. - motyogom, sóhajtva egyet.

Jinyoung: - Kicsit magunkra emlékeztetnek - mosolygok Jaebumra, aki már kevésbé dühös rám. Mármint... eddig sem volt dühös, csak zavaróan nyugodt, és nem érdekelte bármit mondtam. Ráhajtom fejemet vállára, de miután semmi reakciót nem érek el nála, belecsókolok nyakába, hátha valami kis hatást elérek.

Jaebum: Hallom, hogy mit mond Jinyoung, és végig is borzongok, ahogy nyakamba csókol, de egyszerűen képtelen vagyok reagálni rá. Tele az agyam azzal az e-maillel, amit ma kaptam. Ha befejeztem ezt a félévet, debütálhatnék. Egyszerűen... hihetetlen. Nem merem felfogni. De a legszebb az egészben, hogy annak ellenére, hogy emiatt jöttem erre az egyetemre... most mégsem akarom. Mármint, természetesen szeretnék debütálni, de nem egyedül. Sóhajtok egy mélyet, majd fejemet Jinyoung vállára hajtom, és szinte érzem, ahogy értetlenül bámul rám. Nem akarok nélküle színpadon lenni. Én Jinyounggal akarok debütálni.

Jinyoung: Értetlenül nézek Jaebumra, ahogy egy kis sóhajtással, a semmibe meredve hajtja vállamra fejét. Valami történt, nem szokott ilyen lenni és ez már nem a délutáni hisztim. - Bocsi, kimegyünk egy kicsit levegőzni - nézek Markra, majd megfogom Jaebum kezét és kihúzom magammal a ház háta mögött lévő kis kertbe, majd szembe fordítom magammal. Adok egy pillekönnyű csókot ajkaira, majd elválva tőle átölelem nyakát. - Jaebum, édes, mi a baj?

Jaebum: Végre kezdek visszatérni a valóságba, ahogy megcsap az enyhén hűvös levegő, és Jinyoung megcsókol. Ajkamba harapok, ahogy megkérdezi, mi a baj. Beszéljek neki a debütről? Vagy addig nem, amíg választ nem kaptam arra, hogy lehetek-e vele együtt? Elgondolkodva nézek szemeibe, végül beadom derekam fürkésző pillantásának, csípőjénél fogva húzva közelebb magamhoz. - Kaptam ma egy e-mailt, amíg a fürdőben készülődtél. - mesélem, mire kérdőn felhúzza szemöldökét, hogy folytassam. - Ha befejeztem ezt a félévet, debütálhatnék. - mondom ki, nyelve egy nagyot, de rögtön hozzá is teszem. - De nélküled nem vagyok hajlandó. - sütöm le szemeimet.

Jinyoung: Csak bámulni vagyok képes... Debütálhat... Az én csodálatos párom, az aranytorkú Jaebumom debütálhat. Hirtelen elvigyorodom és nem foglalkozom a szúró érzéssel, ami a mellkasomba nyilall. - Ne butáskodj, szerelmem! Debütálj nyugodtan, egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni! - csókolom meg finoman. - Én még nem vagyok ahhoz elég jó, hogy veled együtt, az évfolyamelső Im Jaebummal színpadra álljak, hidd el, édes - mosolygok rá, megsimítva arcát. Annyira édes, hogy csak velem együtt akar színpadra állni, és valahol fáj, hogy én tényleg nem vagyok még elég jó, de neki maradéktalanul örülök. Nem akarom, hogy miattam ne fogadjon el egy ilyen ajánlatot.

Jaebum: Édes, hogy ennyire örül nekem, de azt hiszem nem érti, hogy mennyire gyökeresen megváltoztatta az életemet azzal, hogy a párom lett. Ezért kezeim közé fogom szép arcát, és úgy nézek rá komolyan, mire ő sem vigyorog tovább. - Kicsim. Komolyan mondom, nem fogok nélküled debütálni. Nem tudnék. Én... akkor érzem egésznek magam, ha mellettem vagy. Legyen az a magán élet, vagy a színpad. Úgyhogy, ha nem egyeznek bele, hogy duóban debütáljunk, akkor még én sem fogok. Biztos kapok még lehetőséget, emiatt nem tartok. - mosolyodom el, hosszan megcsókolva.

Jinyoung: Ahogy megcsókol... és amiket mond... jó isten. - Jaebum... - suttogom halkan ajkaira, és teljesen magamhoz húzom, úgy csókolom meg újra. Annyira... annyira szerelmesen csókol, hogy bennem hirtelen minden érzelem túltöltődik, öröm, bánat és szerelem egyszerre tör ki belőlem könnyek formájában. - Annyira szeretlek, édes - csókolom meg újra. - Esküszöm, sokkal többet és jobban fogok gyakorolni, hogy még csak véletlenül se álljak a debütálásod útjába, hogy minél hamarabb teljesülhessen az álmod - csókolom meg újra. - Én sem érezném magam biztonságban, ha nem lennél ott mellettem.

Jaebum: - Nem hiszem, hogy túl sokáig kellene gyakorolnod, életem. - nevetek fel halkan, könnyed mozdulattal tolva neki a ház falának, hogy úgy csúsztassam egyik kezem a fenekére. - Sokkal jobb vagy, mint ahogy gondolod magadról. És ezt kivételesen nem az ágybeli teljesítményedre értettem. - harapok alsó ajkába vigyorogva.

Mark: - Szerinted minden rendben Jinyoungiékkal? - kezdem el harapdálni alsó ajkamat, folyamatosan az ajtó felé nézegetve. Mindenki észre vette, hogy Jaebum ma nincs formában, iszonyatosan csendes volt, ami nagyon nem jellemző rá, pláne egy beszélgetős buliban. Legszívesebben utánuk mennék, de tudom, hogy nagy fiúk már, és meg tudják oldani a problémájukat.

Jackson: - Nyugalom, Baby - hajolok nyakához és adok rá egy puszit, majd hátán felsimítva tarkóját kezdem masszírozni nyugtatóan. - Ahogy elnéztem, Jinyoung tudja kezelni az ilyen helyzeteket és már Jaebum sem látszott túl idegesnek, sőt, túl nyugodt volt - gondolkodom el, és érzem, hogy húzódna el ezért rámarkolok combjára, és derekánál fogva az ölembe húzom. - Nem-nem, Baby, nem mész ki utánuk, bírd ki, meg tudják oldani.

Jinyoung: - Igen? És ezt honnan gondolod? - vigyorgok bele csókjába, ahogy a ház falának ütközik hátam, majd a nevetésem egy halk nyögéssel egybekötött sóhajba fullad, ahogy belemarkol fenekembe. - Apuci... szerintem ezt... ne most - szólok rá, mert azért... Azért mégis csak a legjobb barátom kertjében állunk... nagyjából minden téren állunk és erre meg... Mondhatni a nyílt utcán, de ez életem szerelmét láthatóan nem érdekli, ahogy újra ajkamba harapva csókol meg.

Mark: Tudom, hogy igaza van Jacksonnak, de így se bírom ki, hogy ne bámuljam folyamatosan az ajtót, még akkor is, amikor kedves párom már a nyakam harapdálásával próbálja elterelni a figyelmemet. Az órámra nézek, és döbbenten látom, hogy már fél órája kimentek. Eddig bírtam. Erőszakosan lelököm magamról Jackson kezeit, és elindulok kifelé, ám még a bejárati ajtóhoz sem érek, amikor az kinyílik, és megjelenik egy nagyon kipirult Jinyoung, vörösre harapdált ajkakkal, mögötte egy szintén elpirult Jaebummal, akinek pontosan olyan feje van, mint aki... Tátott szájjal bámulok rájuk. Ezek ketten... csak nem AZT művelték ennyi ideig?? Most komolyan?!

Jackson: Nem tudom visszatartani, felpattan mellőlem. Mellőlem. A harapdálásaim, a simogatásaim és a csókjaim ellenére is ott hagy. Engem. Mert hogy mi lehet Jinyoungékkal. Ahogy ismerem Jaebumot, már minimum odakint pettingelnek, az csoda, hogy nem halljuk idáig Jinyoung nyögéseit. De édesem, ahogy nyitná az ajtót, jön is be a két jómadár. Jinyoung vérvörösen, felduzzadt szájjal, mögötte pedig egy nagyon vigyorgó, szintén elpirult... Elpirult?! - Mi van Im Jaebum, jól leszoptak? - kérdezem felröhögve. Azt hiszem... kicsit többet ittam a kelleténél és például ezt sem magamban mondtam...