Drágáim! Nem is tudom, hogy lehettem ennyire figyelmetlen, de most vettem észre, hogy nem publikáltam a 8. részt. Milliószor is bocsánat a bénaságomért, kérlek kukkantsatok a 8. részre, hogy minden összeáljon.

FIGYELEM! EZ A FEJEZET +18-AS JELENETEKET TARTALMAZ.

Bambam: A buli után legalább egy hétig lestem Jackson és Jinyoung minden kívánságát, egyszer még ebédet is csináltam nekik, amit az én ebéd szünetemben vittem át nekik, és így nekem nem is volt időm enni, mert Mark természetesen megint Jacksonnál aludt, így reggel nem tudtam neki odaadni... Illetve újabban Jackson rengeteget van nálunk, viszont meglepett, hogy mennyire jól kijön Yugyeommal, ahhoz képest, hogy majdnem felnyársalta eleinte a szemeivel, amiért ránézett a nagybátyámra... És ami még furább, hogy egyre többet van ilyen baráti összejövetel Marknál és Yugyeom körülbelül húsz perc után Youngjae társaságát keresi. Az odáig oké, hogy én ilyenkor elvagyok Jinyoungékkal, de... ne akkor mutassa már be Youngjiéknak azt a fene nagy gentlemanségét, amikor én is itt vagyok...

Yugyeom: Youngjaevel és Jacksonnal egyre jobban kijövök az a bizonyos félre sikerült buli óta, aminek nagyon örülök, mert valahogy a saját korosztályom beliekkel sosem jöttem ki rendesen. Persze, vannak haverjaim, de Jacksonnal, és legfőképpen Youngjaevel sokkal jobban megértjük egymást. És ez főleg azért villanyoz fel, mert Youngjae még csak nem is meleg. Mégis teljesen normálisan kezel, ami jól esik. Bár néha Youngjival cseppet sem rínak ki közülünk, mert a lány olyan troll tud lenni, akárcsak az "ura", vagy mi Bambammel. Apropó, Bambam! A kis puffogó cukorgolyónak holnap lesz a születésnapja, de biztos vagyok benne, hogy azt hiszi, elfelejtettem, és nem készülök neki semmivel. Pedig ha tudná, hogy mekkora meglepetést tartogatok a számára!

Youngjae: Már csak Youngji, Yugyeom és én vagyunk a nappaliban, Bambam előrement, hogy ő lefürdik. Már gondolkodom rajta egy ideje, de amíg Youngji hoz inni, gyorsan kikérem Yugyeom véleményét. - Figyelj, holnapután leszünk Youngjival egy hónaposak, és őszintén szólva semmi nem jutott eszembe azon kívül, úgymond "ajándéknak", hogy befestetem a hajam szőkére, mert látom, hogy a suliban is megnézi magának néha a szőke srácokat. Szóval... szerinted ez nagyon hülye ötlet?

Bambam: Természetesen Yugyeom nem jön velem fürödni, ő még lent beszélget Youngjaevel, pedig már a magát házigazdának nevező nagybátyám is próbálja elfojtani a nyögéseit zárt ajtók mögött. Legalább próbálja, értékelem... De Yugyeomnak meg sem fordul az eszében, hogy esetleg én is szeretnék vele kettesben lenni... Azért is mondtam neki egyébként, hogy maradjon itt éjszakára (ezt is úgy kellett kihisztiznem a szüleinél, mert mi az, hogy a fia három héten belül már másodjára megy bulizni, ráadásul még csak hétvége sincs, nem hogy szünet...),mert holnap van a születésnapom, és szeretnék aznap mellette ébredni, ha már alig lesz együtt óránk...

Yugyeom: - Nem, szerintem jó ötlet, őszintén szólva hasonlót tervezek holnap Bambam szülinapjára, csak... sokkal merészebb színre gondoltam. - nevetek halkan, közbe figyelve, hogy nem jön-e vissza Yougji vagy Bambam. - Remélem értékelni is fogja, a kis cukorgolyó... - teszem hozzá motyogva. Kezdek elbizonytalanodni. Láttam, hogy mennyire mérges volt Bambam, amiért nem mentem vele zuhanyozni, de hát ha egyszer Youngjae volt csak kéznél, akitől kikérhetem a véleményét? Hol tehetek én arról, hogy Jacksonék már szétkúrták Mark ágyát, Jaebum meg Jinyoung meg órákkal ezelőtt hazamentek, hogy ugyan ezt tegyék a saját lakásukon?

Youngji: Kezemben két pohárral sétálok vissza a két sráchoz, akik meglepően jóban lettek az utóbbi időben. Mosolyogva ülök le párom mellé, és mielőtt oda adnám neki a poharat, röviden megcsókolom. - Miről sutyorogtok ennyire elmélyülten srácok? Nagyon úgy fest, hogy rosszban sántikáltok. - bököm picit oldalba Youngjaet, aztán miután ittam, már üres kézzel karolom át nyakát, és bújok hozzá. - Mondjátok el nekem is! Minden rosszban benne vagyok! - vigyorgok szélesen.

Youngjae: - Épp téged beszéltünk ki, életem - vigyorgok rá Youngjira. - Egész pontosan téged és a bátyádat. Yugyeom éppen azt mondta, hogy örül neki, hogy ennyire jól kijön Jacksonnal is, pedig az első találkozásuk nem volt valami fényes. Aztán én is elmeséltem neki, hogy én hogy találkoztam a bátyáddal és hogy milyen nehezen békült meg a ténnyel, hogy együtt vagyunk - csókolom meg Youngjit, miután a csillagokat is lehazudtam neki az égről. Világ életemben jól hazudtam, de ha más kárára kellett volna, akkor sosem tudtam. Viszont az ilyesmi "kegyes hazugságokban" profi voltam. Meg utána el is mondtam, az illetőnek, hogy hazugság volt és valójában mi volt, ha már elértem a célomat.

Youngji: Az a vicc, hogy csupán egy hónapja vagyunk együtt, de érzem, hogy nem mondd igazat. Mégsem szólok érte, mert sejtem, hogy olyasmiről pusmogtak, ami rám nem vonatkozik, hát nem erőltetem. - Áhá. Pompás. - bújok nyakához, majd Yugyeomra nézek. - Te nem mész Bambam után? Nem lesz nagyon mérges, amiért még mindig velünk lógsz, és nem őt döngeted? Ahogy hallom, a kedves bátyáméknak is sikerül lassan befejezni a harmadik kört. - kuncogok.

Mark: Ahogy Jackson még gyorsabb tempóra kapcsol, és még erősebben lök belém, kénytelen vagyok felkapni az egyik kispárnámat, és abba harapni, hogy amikor felsikítok, ne hallja megint mindenki, hogy igen, Mark Tuan elélvezett. De azt hiszem így sem sikerült rendesen tompítanom a hangom, mert Jackson roppant elégedetten vigyorog, főleg akkor, amikor újra elélvezek alatta. Fejemre teszem teljesen a párnát, és úgy próbálok meg magamhoz térni. Remélem most egy kicsit kielégült, mert azt hiszem én nem bírnék szuflával még egy menetet.

Jackson: - Felesleges takarnod magad, Baby. Ilyen hangja másnak nincsen, és ha más nem is, a nővérem egészen pontosan tudja, hogy mit műveltünk, mert még így is hangos vagy - veszem el a párnát arca elöl és először kipirosodott arcára, majd ajkaira adok csókot. - De én így imádlak, és eszedbe ne jusson még egyszer tompítani a gyönyörű hangodat életem, mert imádom hallani - csúszom ki belőle és melléfekve azonnal magamhoz húzom. - Tudsz te holnap így ülni, életem? Ne haragudj, hogy ennyire elszaladt velem a ló, de ha veled vagyok... - csókolom meg újra Markot.

Bambam: És még mindig lent traccspartizik, és még én is végeztem a fürdéssel, pedig nem a fürdőszobai gyorsaságomról vagyok híres. Elfelejtette volna, hogy mindjárt éjfél? Tudom, hogy gyerekes ennyire számon tartani a születésnapomat, de nekem akkor is fontos, és ez lenne az első születésnapom, amit Yugyeommal tölthetek.

Mark: - Majd valahogy csak megoldom. - motyogom, szorosan magamhoz húzva, közben igyekezve végre normálisan venni a levegőt, de nem nagyon akar helyre állni se a pulzusom, se a légzésem. - Max az öledben ülök egész nap. - kuncogok. - Bár holnap atlétika is lesz, jó isten! - nyögök fel, ahogy eszembe jut a tanár előző heti ígérete, miszerint olyan szépen le fog nyújtani minket, hogy állásból megcsináljuk mindkét lábunkra a spárgát. Pompás.

Yugyeom: - Azt hiszem tényleg nem ártana mennem, mert a kedves párom nagyon, de nagyon hisztis lesz. - nevetek kínosan, aztán elköszönök tőlük, és felmegyek Bambamhez. Először csak lecsekkolom, hogy végzett-e, majd mikor meglátom a mobiljával az ágyban, hozzá lépek, belecsókolok nyakába, és fülébe suttogom, hogy egy pillanatot kérek már csak, gyorsan megmosom habtestemet, és máris az övé vagyok.

Bambam: Nem hiszem el Yugyeomot... és nem hiszem el magamat sem. Egyetlen apró csókkal képes velem elfeledtetni mindent, hogy mérges voltam rá, akár csak egy percig is... Leteszem a mobilomat, amikor meglátom, hogy Yugyeom mindössze egy szál törölközővel a derekán volt képes visszajönni a szobába. Összefonom magam előtt karjaimat és duzzogás színlelve nézek rá. - Nem szép dolog megváratni az idősebbet... és még csak fel sem öltözik rendesen, hihetetlen ez a mai fiatalság...

Yugyeom: Felnevetek, ahogy "duzzogni" kezd, de már látom szemeiben az izgatott csillogást. Egyáltalán nem haragszik, ez biztos, én pedig örülök, hogy ilyen hamar sikerült elnyernem bocsánatát. Feltérdelek mellé az ágyba, majd elengedve a törülközőt, arcához nyúlok, hogy úgy csókoljam meg, de így persze a törcsi szépen leesik rólam, mint egy véletlenül. - Mi baj a mai fiatalsággal? - kérdezem, huncut vigyorral, arcát csókolgatva, ahol csak érem.

Bambam: - Pofátlanok... pofátlanul incselkednek az idősebbekkel - megremeg a hangom, ahogy szám sarkára csókol, és már hiába próbálok bármerre is elnézni, csak a szemeit tudom figyelni. - Pofátlanul helyesek, pofátlanul szép a mosolyuk és még pofátlanabbul magasak és isteni testük van - karolom át nyakát, teljesen eltéve a mobilomat az útból. - Pofátlanul szívdöglesztő vagy Yugyeom, vedd tudomásul - csókolom meg ajkait és ezzel a lendülettel át is fordítom magunkat, és úgy csókolom tovább. - Tekintettel pofátlan természetedre, amiért figyelmen kívül hagytál az este háromnegyed részében, így kénytelen leszek ma nemet mondani az etye-petyére. Én elfáradtam abban, hogy csak hallottam, hogy ha jól számoltam három menetet is lenyomtak egymás után a nagybátyámék... - mászok le róla, majd kikelve az ágyból odaadok neki egy alsónadrágot. - De megengedem, hogy engem ölelve aludj - mosolygok rá angyalian és adok egy puszit orrára.

Yugyeom: Egy egészen picit bánt, hogy visszautasít, de tényleg hanyagoltam ma, ezért megérdemlem, hogy csak aludjunk. De vele aludni is jó, sőt! Imádom, amikor hozzám bújik, és a mellkasomba szuszog. - Hát jó, te nagyon vén szerelmem, megengedem, hogy csak aludj velem. - fekszem el, miután felvettem a boxert, és kitárom karjaimat, hogy oda bújjon hozzám. Látom rajta, hogy most ezért a visszavágásomért még fogok kapni, de nem bánom. Egy fél órán belül úgyis az ő napja lesz, még ha nem is sejti, hogy én erre nagyon is készülök. Így sokkal jobban meg fog lepődni.

Bambam: Azonnal hozzábújok, ahogy kitárja a karjait, és fejemet vállán pihentetve, mellkasát átkarolva kezdek kíváncsiskodni. - És mi szépről és jóról témázgattatok a dalos pacsirtával? Elhordtál mindennek, hogy milyen idegesítő tudok lenni, amikor folyamatosan pofázok, akár még szex közben is, igaz? - kérdezem vigyorogva.

Yugyeom: - Nem egészen. - kuncogok. - Arról beszélgettünk, hogy mennyire cuki a thai akcentusod, amit magadra szedtél, amióta anyádékkal kiköltöztetek oda. - csókolom meg, kicsit hosszabban, közben hátát cirógatva. - Meg megpróbáltunk utánozni, és hitted volna, hogy nekem bizony sokkal jobban megy, mint Youngjaenek? Bár meglepően jól csinálta ő is. - bólogatok elismerően.

Bambam: - Hát Youngjaeről nem tudok nyilatkozni, max Youngji, de hogy neked bizony szinte tökéletes a nyelvtechnikád minden téren, az biztos. Nyilván ezért is tudsz jobban utánozni. Dehát, gyakorlat teszi a mestert... szóval, nem akarsz egy kicsit gyakorolni? - kérdezem meg vigyorogva, Yugyeom fölé mászva, csípőjére ülve arcához hajolok és összedörgölöm orrunkat. - Na, van kedved egy kis éjszakai nyelvleckéhez?

Yugyeom: - De még szép, hogy van! - kapom el egy kézzel tarkóját, lent tartva, hogy úgy csókoljam meg, egyből mélyen, de amikor aprót nyög a csókba, visszaveszek a hevességből, és lágyabban kezdem csókolni. Imádok vele csókolózni! Egyszerűen annyira összhangban vagyunk, hogy nem kell viaskodni az irányításért, hol ő vezet, hol én, de mindig tudjuk, hogy mikor melyikünk mit akar. Csak az a baj, hogy ha ezt úgy tíz percnél tovább műveli, akkor nálam gondok lesznek alul. Nem is olyan sokára...

Bambam: Öt perc múlva éjfél. Akkor lassan akár el is kezdhetném mozgatni a fenekemet csípőjén, tekintettel a tényre, hogy azt mondtam, ma nem lesz etye-petye, de élfél után... legszívesebben az egész napot végig szeretkezném Yugyeommal. És az édes csókjai, amivel most is kényeztet... Fogalma sincs az osztálytársainknak, hogy miről maradtak le, amiért anno kiközösítették Yugyeomot a magassága miatt... Magukra vessenek, én ugyan nem adok kóstolót, Yugyeomot én fogom egyszer felfalni, teljesen egyedül. Lassan elkezdek fészkelődni ölében, és egyik kezemmel kulcscsontját kezdem cirógatni, a másik pedig sötétbarna hajával játszik.

Yugyeom: Mocorogni kezd. De... Ki akar készíteni?? És tetézi, mert a kulcscsontomnak is neki esik. Belenyögök a csókba, majd kelletlenül elválok tőle, és sóhajtok egy aprót. - Bambam, kicsim, ha aludni szeretnél, akkor ezt most itt abba kellene hagynod, különben... - elcsuklik a hangom, ahogy intenzívebben mozdítja meg csípőjét, és ezzel szépen elkezdi megkeményíteni félig így is már merev péniszemet. Most csak képzelődök, vagy tényleg megpróbál felizgatni?

Bambam: És igen,az a vággyal teli sóhaj, amit annyira imádok, és ahogy elcsuklik a hangja... - Ki mondta neked azt a hülyeséget, hogy én aludni szeretnék? Bárki is volt édesem, téged nagyon csúnyán átvertek - adok egy csókot ajkaira, majd végignyalok kulcscsontján és oh, igen... az nyögésbe fúló sóhaj... Imádom, hogy ennyire érzékeny a kulcscsontja, de közben természetesen nem állok le csípőm mozgatásával sem. Visszahajolok hozzá egy csókra, és ahogy helyezkedem, belenyögök egy aprót Yugyeom szájába, ahogy megérzem, hogy már csak ennyitől is szinte teljesen merev...

Yugyeom: Ja... hogy jaaaa! Szóval így állunk! Mármint, részemről teljesen állunk már, de ahogy alhasamon érzem, nála is hasonló a helyzet. Felbátorodva a tényen, hogy igen is szexet akar, lenyúlok magunk közé, és rámarkolok férfiasságára, és finoman masszírozni kezdem, miközben hátra vetem fejem, hogy jobban hozzá férjen nyakamhoz meg kulcscsontomhoz. Komolyan nem hittem volna, hogy a kulcscsontom érzékeny pont lehet, és mindig hülyének néztem, aki erről beszélt, de amióta együtt vagyok Bambammel, bizony meg kellett tapasztalnom, hogy igen is így van.

Bambam: És oh, igen, elmúlt éjfél, amikor pedig rám markol, annyira váratlanul ér, hogy hangosabban nyögök fel, mint ahogy szoktam, így nyakától lefelé haladva, kezdem el csókolgatni izmos mellkasát. Fogalmam sincs, hogy mikor jár edzeni, vagy mitől ilyen gyönyörűen izmos, mert amióta együtt vagyunk, sosem láttam még csak súlyzót sem a kezében. Apró harapásokkal és csókokkal haladok lefelé, közben úgy csúszom le én is csípőjéről, míg számmal el nem érem alsója peremét, közben pedig kezemmel simogatom már teljesen merev péniszét.

Yugyeom: Jó isten! Már megint itt tartunk. Egyszer már úgyis beismerte az összes barátunk előtt, hogy szopni szeret jobban, de... Azóta minden egyes alkalommal meg akarok halni a ténytől, hogy péniszemhez közeledik ajkaival. Ez... egyszerűen túl perverz! Főleg, ahogy közben folyamatosan engem néz, én pedig úgy elvörösödöm, mint ahogy sosem szoktam. Most is inkább becsukom a szemeimet, hogy ne is lássam, hogyan néz rám. Aztán ahogy oldalra fordítom fejem, meglátom az óráját, és leesik, hogy "ja, elmúlt éjfél?". Az úgy már mindjárt más. Akkor ezért támadott le ennyire vadul. Nos, akkor itt egy kis elő-szülinapi ajándék, életem.

Bambam: Imádom, hogy még mindig zavarba jön attól, ha végig csókolom egész felsőtestét, ha pedig a szemébe nézve teszem mindezt, akkor még el is kapja a tekintetét. Amikor pedig a pénisze közelébe érek, akkor pedig beharapja ajkát is és a lepedőbe markol. Csókjaimmal visszafelé is megteszem ugyanazt az utat, majd újra megcsókolom, de egyik kezemmel tovább simogatom már teljesen merev péniszét, amikor pedig ráharapok alsó ajkára, akkor becsúsztatom kezem alsója alá és úgy kezdem el mozgatni rajta kezemet.

Yugyeom: Van egy olyan érzésem, hogy Bambam sokkal jobban hasonlít az unokabátyára, mint azt gondolnák. Amikor ilyeneket művel... mikor azért még elég fiatalok vagyunk... Hát komolyan mondom! Egy élő pornóban érzem magam, csak még annál is sokkal jobb az egész. Főleg, amikor látom Bambam szemében a vágyait! Úgy tud nézni, hogy a lelkem is beleremeg, de komolyan! És mindamellett, hogy végtelenül cuki, iszonyat szexi is. Úgyhogy nem csoda, hogy kezében a péniszemmel úgy remegek alatta, mint a nyárfalevél, és olyan szépen nyögök neki, ahogyan ő azt csak óhajtja.

Bambam: Annyira kis ártatlan tud lenni! Remeg minden érintésemtől főleg a nyaka és a kulcscsontja ami a legérzékenyebb... Elhajolok tőle és csak hasát csókolom végig, közben lehúzom róla alsóját és folyamatosan a szemébe nézek. Nem hiszem el, hogy tud ennyire szívdöglesztő lenni még ha pirul is! - Édesem, ne haragudj, tudod, hogy imádom a hangodat, és nem szívesen mondok ilyet de... próbálj meg kicsit halkabb lenni, nem akarom, hogy Mark felébredjen... - mondom neki, majd makkját bekapva körözök egyet nyelvemmel rajta.

Yugyeom: Hát én meghalok... Megpusztulok...! A szemembe néz, miközben szájába vesz, és én ne legyek hangos? Lenne olyan bájos, és elmagyarázná, hogy lehetséges az, hogy nem vagyok hangos, amikor ezt műveli velem? Jó, persze vannak módszereim, például a kezem szétharapdálása, amivel viszonylag elfojtom a hangjaimat, és igyekszem nem a szemeibe nézni, de mintha mágnesek lennének, úgy vonzzák a tekintetemet, és végül nem bírom ki, leragadok annál, hogy őt bámulom.

Bambam: Továbbra is nyögdécsel, de már keze harapásával próbálja tompítani a hangokat... És a szemei! Ahogy egy pillanatra sem eresztjük el egymás tekintetét,azok a vágytól ködös pillantások, minden egyes nyelvmozdulatomnál... Hallani akarom...! - Tudod mit? Felejtsd el, hallani akarlak, Yugyeom, hallani akarom a hangodat - veszem el kezét szája elöl, a harapásnyomokra adok egy apró csókot (nem mintha segítene bármit is), majd szájára is, aztán ádámcsutkájára is nyomok egy csókot, majd visszahajolok péniszéhez, és finoman végignyalok teljes hosszán nyelvem hegyével. Istenem, a nyöszörgései! Igen, egyértelmű a múltkor adott válaszom: ezt semmire nem cserélném le.

Yugyeom: Szóval most már lehetek hangos... Ám legyen! Amikor ismét visszatér péniszemhez, nem bírom ki, hogy tényleg hangosan ne nyögjek neki, úgy, ahogy akkor szoktam, amikor Mark nincs itthon, és csak miénk a lakás. Jó ég, néha azt kell gondolnom, hogy nincs is annál jobb, mint mikor ezt műveli velem. Pedig benne lenni is szeretek, de... És ettől olyan perverznek érzem maga, szent ég! Mit tesz velem ez a srác??

Mark: Jacksonnal már lezuhanyoztunk és összebújtunk az ágyba, hogy aludjunk, amikor megüti a fülemet egy hang. Azonnal figyelni kezdek, és amikor ismét meghallom, elkerekednek a szemeim, és felülök, ezzel kb a frászt hozva Jacksonra. - Mi a...? - hüledezek, és tovább fülelek. Ismét hallom, de most még hangosabban. - Ez... Yugyeom? - tátom el számat.

Jackson: Majdnem szívrohamot kapok, amikor hirtelen felül mellettem Mark, de ahogy elkezdek én is fülelni, elvigyorodom,és én is felülök, átölelve Mark meztelen hátát, államat vállára támasztva. - Ha jól hallom, akkor Bambamnek pontosan olyan tehetséges nyelve van, mint a nagybátyjának... Hiába, nem esik messze az alma a fájától - puszilom meg vigyorogva arcát. - Azt hiszem értem, miért válaszolta azt Bambam a múltkor... Mondjuk... - tolom fel finoman állát alapállásba, a nagy ámulatból kiejtve őt. - Nem azért, de neked Baby, még mindig szebb hangod van, mint Yugyeomnak...

Mark: - Ez nem vicces! - próbálom meg lerázni magamról, és kikelni az ágyból. Tudom, hogy nem először szexelnek, és semmi okom nincs rá, hogy kiakadjak, de... Ne akkor csinálják, amikor én is hallom! Ez így annyira... fájdalmas. Mintha az orrom alá dörgölnék, hogy a kicsi fiam felnőtt. - Megyek, és szétszedem őket! - pukkadozom, megpróbálva kiverekedni magam az ágyból.

Jackson: Hogy... mit csinál? - Hé, hé, hé, ácsi, életem, nyugi van - ülök teljesen Mark mögé és szorosan átölelem, hogy még csak véletlenül se tudjon elmozdulni előlem. - Nem mész te sehova, itt maradsz a seggeden - puszilgatom nyakát és vállát, hogy lenyugodjon, amikor pedig megremeg, már majdnem elvigyorodom, de felnézek arcára, és gyönyörű szemeiben mintha könnyek csillannának meg.- Baby - mosolyodom el, és elé ülök, egyik kezét megfogva, másik tenyeremet pedig arcára simítom. - Bambam már nem kisfiú, tudja, hogy mit csinál, és ahogy hallom elég jól csinálja - vigyorodom el, de ekkor ki akarja rántani a kezemből kezét és arcát is elhúzza kezemtől. - Nézd... Youngjit én is nagyon nehezen engedtem, egyáltalán újra randizni, de szépen lassan beletörődtem, hogy az én kicsi húgom, idő közben bizony elég dögös nővé érett, amit Youngjae is észrevett, és le is csapott rá. Igaz, őket én nem hallottam, viszont ha belegondolsz, Youngji mennyiszer hallgatott végig minket, mert Baby, te sem vagy ennél halkabb, és én ezt imádom - hajolok oda hozzá, hogy megcsókoljam ajkait. - Fogd fel úgy a dolgot, hogy az unokaöcséd boldog, és szerelmes és viszontszeretik, és lényegében most ennek az eredménye hallatszódik el idáig. Fiatalok, szerelmesek, teljesen rendjén van, amit csinálnak - adok egy kicsit hosszabb szájra puszit Marknak, de látom, hogy nagyon nehezen viseli, hogy az egyetlen pici unokaöcsije felnőtt, ezért finoman meglökve hátradöntöm és fölé mászok. - De ha ennyire zavar, versenyt is sikíthatsz Yugyeommal.

Mark: Édes nagyon, ahogy mindent megtesz, hogy lenyugtasson, és észhez térítsen. Először makacs vagyok, és nem akarok engedni a józan észnek, de igaza van, és ezt fokozatosan be is látom. Amikor pedig eldönt, már csak nevetve csapok vállára. - Nem vagy vicces, balfaszkám! - öltök rá nyelvet, de azért átkarolom nyakát. - Ma már épp elég menetet lenyomtunk, és nekem holnap tényleg edzésem lesz, amit még nem tudok így sem, hogyan fogok túl élni, szóval köszönöm az édes figyelem elterelési ötletet, de inkább csak próbáljunk meg aludni, jó? - csókolom meg röviden, összedörgölve orrainkat. Igen, imádom ezt a pasit, nincs mit tenni.

Yugyeom: Bambam végre kiengedi szájából péniszemet, én pedig egy hatalmasat sóhajtok. Minden porcikám bizsereg, és úgy érzem, menten beleolvadok a matracba, de amint meglátom, ahogy a kedves párom ajkait nyalogatja, máris felbuzog bennem a vágy, hogy leteperjem. Nem is kell kétszer gondolnom, felülök, megragadom vállait, és a párnákra nyomom, egyből nyakához hajolva. - Remélem tisztában vagy vele, hogy ezt nem úszod meg most? - duruzsolom fülébe, közben szép kis terpeszbe húzva lábait. Ma este Bambam, nem csak én fogok sikítani, hanem te is életem! Ezt garantálhatom.

Jackson: - Az én ötletem sokkal jobban tetszett, de rendben, elfogadva - adok egy puszit orrára, és máris érzem, ahogy nyakamhoz hajtja fejét egy kicsit helyezkedve, az oldalára fekve, én pedig szintén oldalamra fekve, átölelem és fenekére csúsztatva a kezemet simogatom, de amikor felmorran és beleüt vállamba, elnevetem magam. - Csak ha már ennyire keményen sikerült megdolgoznom, egy kis gyengédség kijár a fenekednek - védem magam, de ahogy megérzem nyakamban, hogy egyre nagyobbakat szusszan, és néha szaggatottan fújja ki a levegőt fel-felnyöszörögve halkan, inkább felsimítok hátán, de ott is hagyom kezemet.

Bambam: Alig pár másodperc telik el, máris magam fölött találom Yugyeomot, és vállaimat a párnába nyomva, és ahogy fülemhez hajol,megérzem, hogy kezei áttértek vállamról térdem alá, és máris egy hatalmas terpesszel fekszem alatta. - Kíváncsian várom a büntetésem - vigyorgok Yugyeom arcába és átkarolva nyakát lehúzom magamhoz egy csókra. Hihetetlen egy srác! Egyszerre ártatlan, és édes, mégis olyan heves dominanciával csókol, hogy már csak a gondolat, hogy ő ma engem ismét magáévá tesz, már nyögésre késztet.

Yugyeom: Büntetés! Bambam, mindketten tudjuk, hogy ez minden lesz, csak büntetés nem a számodra. De ezt nem fejtem ki neki, csupán elkezdem csókolgatni testét, ahol csak érem, miközben egyik kezemmel péniszét, majd heréit kezdem simogatni, elégedetten hallgatva nyögéseit. Igaz, hogy az én hangomért van oda, de az övé sem piskóta! Imádom, amikor ennyire édesen nyöszörög, meg szinte nyüszít alattam. Mikor úgy érzem, kellőképpen felizgattam, áttérek bejárata izgatására, miközben szemem sarkából szemügyre veszem, hogy igen, a síkosító az még mindig ott van az éjjeli szekrényen. Szerintem most csak arra lesz szükségünk, ugyanis mostanában szinte mindennap csináltuk, úgyhogy eléggé tág a drága.

Bambam: Ahogy elkezd csókolgatni, és kezével egyszerre izgatni, csak nyöszörögni vagyok képes, közben széles vállait markolva. Már érzem, hogy közel vagyok, amikor megérzem egyik ujját bejáratomon körözni, csak egy aprót felsikkantok. Még mindig nagyon érzékeny vagyok, és ilyenkor én kerülök zavarba, főleg, amikor Yugyeom első ujjpercét megérzem magamban, a párnára markolok fejem mellett és igyekszem nem túlzottan elvörösödni, amiért én ezt ennyire élvezem, de nem tudom magam kontrollálni. Nem csúsztatja belém jobban ujját, csak még jobban fel akar izgatni, de nekem ennél több kell. - Gyeom... még, kérlek - kérlelem fojtott hangon, és kicsit lökök csípőmmel is. Amikor szeretkezünk, mindig rengeteget beszélek közben, de most, nyögéseken és sóhajokon alig jön ki valami a torkomon, nem értem mi van velem... Talán az alkohol?

Yugyeom: Többet akar a kis telhetetlen. Hát hogyne. Jól van, legyen meg az akarata. Feljebb tolom neki ujjam, majd körözni kezdek benne, először csak kicsiket, majd egyre szélesebbeket, amíg már úgy kapaszkodik a párnába, mintha azon múlna az élete. Elvigyorodva nyúlok a síkosítóért, hogy bekenjem vöröslő péniszemet, ami még mindig teljesen merev. Itt az ideje, hogy tovább haladjunk. Látom rajta, hogy ő is ezt akarja. Ezért kihúzom ujjam, majd bejáratához helyezkedem ágyékommal, és lassan elkezdek belé hatolni, miközben füléhez hajolok. - Egyébként isten éltessen kicsim. - súgom fülébe, mint egy mellékesen, a legpimaszabb hangomon.

Bambam: Vigyorog! Hallom a hangján, de a szememet nem akarom kinyitni, különben érzem, hogy ez a menet sokkal rövidebb lenne, mint azt én terveztem... bár... azt sem terveztem, hogy szexelünk az éjszaka, de... Ahogy elkezd belém hatolni, nem akarom leállítani, és amikor a fülembe suttog... Mocsok! Aljas kis dög! - Több ti... ahh... tiszteletet... - nyögök bele saját mondatomba, ahogy megérzem, hogy teljesen bennem van. - Te most megálltál? Komolyan megálltál? Mozogj, Yugyeom, nem fáj, esküszöm - hajolok hozzá és csókolok ajkaira, majd füléhez hajolok és én is belesuttogok. - Szeretlek Gyeomi, köszönöm - tudom, hogy utálja, ha így hívom, de azt is tudja, hogy csak akkor hívom így, ha a ragacsos, vattacukor töménységű rózsaszín köd ellepi az agyamat. Mint most is.

Yugyeom: Nem szeretem, ha becéznek, nagyjából semmilyen formában sem, de tőle bármit elviselek, főleg zárt ajtók mögött, az ágyban, ezért csak még szélesebben elvigyorodom, és megcsókolom az érzékeny bőrt füle alatt. - Nincs mit, édesem. Én is szeretlek. - csókolok újra nyakába, majd ajkaihoz hajolok, és lágyan csókolni kezdem, miközben elkezdek mozogni benne. Nem túl gyorsan, de nem is olyan lassan. Tudom, hogy elég felkészült, és érzem, hogy mennyire élvezi, mert minden mélyebb lökésemnél érezhetően tovább tágul, míg bőven lesz helyem, hogy rendesen mozogjak benne, így a megfelelő szöget is megtalálom, és sikerül megütnöm prosztatáját. Abban a pillanatban elhajolok ajkaitól, hogy halljam, milyen hang tör ki belőle. Az a hang semmi mással nem ér fel!

Bambam: Nyüszítéssel vegyült sikoly tör fel a torkomból, ahogy eltalálja prosztatámat, és ez a kis galád még el is hajol, hogy még csak véletlenül se tompítsa hangomat! Néha-néha ajkamra harapva suttogok neki vissza, hogy gyorsabban és mélyebben, ő pedig megteszi kérésemet. Minden lökésénél egy újabb, már halkabb sikoly adja tudtára, hogy még mindig a lehető legtökéletesebben mozgatja csípőjét. Nyakát átkarolva, lábaimmal csípőjét ölelve kapaszkodom belé és próbálok csókot lopni tökéletes ajkairól, ahogy érzem, egyre közeledik az orgazmus felemelő érzése.

Yugyeom: Annyira édes, hogy csendesen kérlel, mit csináljak vele! Egyszerűen nem tudok betelni látványával. Bár sokat csókolom, legalább ennyit hajolok el tőle, hogy megcsodáljam. Mikor aztán megérzem, hogy falai húzódnak össze körülöttem, megérzem, hogy nekem sem sok lesz így tovább. Ezért rendesen ajkai után kapok, és addig csókolom, amíg át nem vezetem mindkettőnket a gyönyör küszöbén. Aztán egy picit még mozogva benne, hagyom, hogy mindketten a végletekig kiélvezzük a pillanatot, majd ráborulva igyekszem kiszuszogni magam. Na, egy ilyen hajnali akció után izgalmas csak másnap suliba menni!

Bambam: Levegő után kapkodva fekszem alatta, minden tagom zsibbad az orgazmustól, és (főleg) ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy én mennyire menthetetlenül szerelmes vagyok Yugyeomba. Forró teste hozzám préselődik, ahogy fejét nyakamba hajtva szuszog, lehelete nyakamat csiklandozza. Elnehezült karjaim lecsúsznak válláról, lábaim pedig csípőjéről, és ahogy kicsit ficergek alatta, kihúzódik belőlem, amit csak egy sóhajjal nyugtázok, mellém borul, én pedig rögtön hozzábújok, magunkra húzva a takarót. - Életem egyik legjobb szülinapi ajándéka volt, köszönöm - puszilok mellkasára, majd visszahajtom a fejemet vállára.

Yugyeom: "És még nincs vége!" - gondolom magamban, de hangosan nem mondok semmit, csupán homlokon csókolom, majd magamhoz szorítva alszok el vele, kb öt percen belül. Másnap persze korán kell kelni, és nem tudjuk kikerülni Mark durcás pillantásait, ahogy rosszallóan néz ránk. Nos igen, hangosak voltunk az éjjel, ez már egyszer biztos. De szerencsére ott van Jackson, aki visszafogja, és eltereli a figyelmét, így egy rossz szót se kapunk.